Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-22 / 51. szám
Evangélikus Elet 1985. december 22. J3 wr QJ ' • GYERMEKEKNEK Gyermekkorom karácsonya A keresztyén ünnepek sorában kemencéből kiszedett friss kará- a gyermekek számára a leghan- csonyi kalács árasztott, gulatosabb és a legtöbb élményt A koraesti istentisztelet után tartogató ünnep a karácsony. Ta- kezdődött a család karácsonya. Ián nem csak azért, mert ilyenkor Meggyújtottuk a gyertyákat a ka- ajándékokat kapnak, hanem mert rácsonyfán, amely akkor bizony az ünneppel kapcsolatos más nagyon szerény volt: kis borókafe- események is felejthetetlenné te-' nyő néhány szaloncukorral, almászik ezt az ünnepet. így volt ez val és aranyozott dióval feldíszítve, régen is. Most elmondom nektek, Az asztal közepén is égő gyertya hogy több mint ötven év távlaté- állt egy bögrébe helyezett búzából, hogyan maradtak meg az én szemek közé állítva. „Amíg az égő emlékemben gyermekkorom ka7 gyertyát és a búzaszemeket nézi- rácsonyai. tek, imádkozzatok azért, hogy Isten a jövő évben is adja meg keKicsiny nőgrádi faluban nőttem nyerünket!" - mondta mindig édesfel. Gyülekezetünk olyan kicsi volt; apánk. Egy karácsonyi ének el- hogy akkor még temploma sem éneklése után édesapám felolvas-, volt, csak iskolája. Az iskolában ta a Bibliából a karácsonyi törtéhétköznap mi gyermekek tanul- netet, majd imádkozott. Ezután éltünk, vasárnap meg a tanító bácsi kezdődött a vacsora a hagyomá- - mert lelkész csak igen ritkán Iá- nyos karácsonyi ételekkel. Ezek togatott meg bennünket - tartotta közül népi hiányozhatott a mákos az istentiszteletet. Az iskolában ar- derelye, a savanyú káposztaleves ról tudtuk meg, hogy már közele- friss füstölt kolbásszal, a karácso- dik a karácsony, hogy sok ádventi nyi ostya és a dió. A vacsora fény- és karácsonyi éneket énekeltünk, pontja a befejezés volt. Édesapám Tanító bácsink hat osztályt tani- elővett egy gyönyörű szép almát- tott, s egyes osztályokkal való fog- erre mindig a legszebbet váiasztot- lalkozás között énekléssel tette tűk ki a termésből - és annyi felé változatossá tanulásunkat. szelte, ahányan ültünk az asztal December közepén izgalmas körül. Amikor kiosztotta, ezt mond- feladattal bízott meg bennünket ta: „Amilyen egész és egészséges tanító bácsink. Fehér asztalkendő- ez az alma, olyan egységes és be csomagolt ostyát nyomott a ke- egészséges maradjon családunk zünkbe. Két-két gyermek vitt egy- is jövő karácsonyig." egy csomagot a kijelölt családok- Mi gyermekek már alig vártuk a hoz. Minden evangélikus család vacsora végét, hiszen még nagy kapott így tizenöt-húsz darab feladat várt ránk ezen az estén. Kis nagy ostyát. Ezt a gyülekezettől csoportokban meglátogattuk a ro- kapott ajándék-ostyát a kará- konokat és az ismerősöket és a -csonyesti vacsorán fogyasztotta el ház ablaka alatt elénekeltünk egy- \ 1 a.csaJád. Csak később értettem egy karácsonyi éneket, majd be- 1 meg, hogy a gyülekézet közössé- lépve a házba boldog karácsonyt gét és egységét jelképezte ez az kívántunk. Egy-egy szem dió, vagy ősi szokás. alma volt a jutalmunk. Karácsony böjtjén - akkor még Karácsony este a kis faluban, így hívtuk december 24-ét - nagy mint egy csodálatos kórus, zengett volt otthon a családban a készülő- a karácsonyi ének. „Mennyből jö- dés. Édesanyám már korán reggel vök most hozzátok..." „Örömdalok befűtötte a nagy kemencét. Mi hangozzanak...”, vagy katolikus gyermekek ott sürgölődtünk a ke- társaink ajkán: „Mennyből az an- mence közelében és raktuk fával a gyal lejött hozzátok...” A gyerme- kemence tüzét, míg édesanyám el- kék éneke felvidította a családok készítette a karácsonyi kalácso- szívét. Az Úr.Jézus, aki kétezer évvel kát: a fehér foszlós kalácsot, a má- ezelőtt megszületett, igazi örömmel kos és diós beiglit, meg a túrós ajándékozta meg nem csak a kis lepényt. Ha rágondolok, még ma is nógrádi falu népét, hanem az elbódít az a fenséges illat, amit a egész világot. Selmeczi János KARÁCSONY ÜNNEPÉNEK IGÉJE Jn 1, 14-18 ÚJ LÁTÁS Az Istent soha senki sem látta. Ez így igaz. Pedig jó lenne őt látni. Egy csapásra vége volna minden bizonytalanságnak, és az üres kifogás: csak azt hiszem, amit látok, elvesztené minden alapját. Az Istent soha senki sem látta. Ez Isten keresésére is indíthat. Példája ennek Mózes, aki mert nem látta, kereste a módot és az alkalmat, hogy megláthassa. Kérte, hogy láthassa. De csak azt a lehetőséget kapta, hogy sziklahasadékba állítva érzékelhette, hogy elment felette Isten és szemét csak akkor nyithatta ki, amikor már túlment rajta, és akkor messziről és hátulról láthatta. Isten szemtől szembe való látása elviselhetetlen lenne az ember számára. Megemésztő tűz. Jó, hogy nem kell és nem lehet szembe nézni vele. Az Istent soha senki nem látta. Ez a bál vány készítés kísértését is magában hordozza. Izrael fiai azért készítettek arany-# borjút, mert az ismert más népek mintájára szintén látható Istent kívántak, de csak bálvány, hamis isten lett belőle. A bálványkészítés legfélelmetesebb változata az, amikor ember ül bele Isten székébe, és Isten gyanánt imádtatja magát. Ezek a látható, de hamis istenek veszedelmesek, mert áldozatot követelnek. Az áldozat rendszerint mi vagyunk. Mi láttuk, itt élt közöttünk. A szemtanú hitelességével mondja ezt János. Társaival együtt látta a kegyelemmel és igazsággal teljes dicsőségét. Láttuk, mert emberré lett, testté lett. Tehát fordítva, nem az embernek kellett ezért a látásért istenivé lenni. Isten lett emberekhez hasonlóvá. Ez a látás Jánost, és nyomában minket is arra késztet, hogy egész más fogalmat alkossunk magunknak Istenről, emberről, dicsőségről. Ettől a látástól minden más előjelet kap. Isten nem fent van a rang és rendfokozatok csúcsán, hanem lent. Mindenkinek szolgája, ez a dicsősége. Nem mások áldozata árán él, hanem úgy hoz termést, mint a foldbevetett mag, a saját halála árán. Ez az ő kegyelme és igazsága. Ehhez a látáshoz sosem elég a két szemünk. A Szentlélek tanít meg erre. Embernek lenni nem jelent olyan alacsonyságot, amiből a megistenülés felé kellene kitömünk azért, hogy láthassuk a láthatatlan Istent, haijemplyajj adottság, amibebelealázkod- ni az Isten sem volt rest. ' -A&r I Embernek4*&ni*már nenrélveszett állapot, hanem olyan érték, drágagyöngy és elrejtett kincs, amiért Isten, hogy bennünket magának megváltson, mindenét elhagyta, eladta. Istentől kegyelemmel elhalmozott emberek vagyunk. Ez az igazság, ami Jézus Krisztusban megjelent. Ez a látás magatartást gyümölcsöztél. Nem az a dolgunk, hogy rang és rendfokozatok csúcsára törjünk. Ez nem megdicsőülés. Embernek lenni és annak maradni mindig mindenben. Ez az alászállás, ez az indulat, ami Jézus Krisztusban volt, nyert jóváhagyó pecsétet abban, „hogy az Ige testté lett és itt élt közöttünk.” Kari Béla IMÁDKOZZUNK Nem kérek mást, csak egy áldást, hogy járhassak a Lélek világosságában és erejében azon az úton amelyen értem végigmentéi, Megváltóm. A hűség, engedelmesség, alázat és csendes szolgálat útján. Egy örömöt kérek, örömöt abban, hogy ember vagyok, örömöt abban, hogy Uram szolgatársa vagyok. Ámen. Karácsonykeresés (Fiatalok karácsonyáért 1985-ben) A jól begyakorolt és rendezett családi otthonnak meg van az évente visszatérő és alig-alig változó karácsonyi ünneplése. Idősebb korra kialakul egy észrevétlenül jött, mégis jelenvaló forgatókönyv, amely szerint zajlanak az események és alakulnak az ünnep órái. Aki már átélt nagyon nehéz és ün- neptelen időszakokat életében, az tudja igazán becsülni és félteni is az ünnepi óra meghittségét és tartalmát. De milyen esélye van annak, aki talán épp ma kezdi alakítani az ünnepeket és a szokásokat, érzéseket és hangulatokat az életében? Hova fordulhat segítségért az, aki fiatalon, sokszor gyermekként már szülők nélkül, jobb esetben egyik szülővel kezdi tervezni a feltöltő- dés idejét? Kihez fordulhat az, aki még ha jogosan is, de kiesett az emberi közösségek megtartó erejéből? Honnan meríthet az a fiatal réteg, amelyben indulatokat korbácsol fel a szó: tradíció vagy szokás?1 Hol gyógyulhatna az a családi közösség, amelyben már évek óta csak hidegen és felszínesen ünnepelnek, mert egymást a hétköznapokban épp csak elviselik? Ezekre a kérdésekre feleletet adni röviden lehetetlen. De a karácsony ősi szavát segítségül hívhatjuk, mert ez a kifejezés Jézus születésénél kulcs- pozíciót kapott és azóta is benne él. Ez a szó a keresés. Az egészségesen kereső emberre az jellemző, hogy bár nem ismeri az utat és a módot, mégis mozdul, mégis érdeklődik, mert amit keres, az minden vágyának a csúcsa. Amiért elindult, azt nem lehet egyszerűen lemondás tárgyává süllyeszteni. A bölcsek, a pásztorok, a szülők és az angyalok mind-mind mozgó szereplők. Nem tanácskoztak sokat, nem töprengtek útjuk jogosságán vagy indokolt voltán, hanem - mint mozgásba lendült, érző emberek - lépést lépésre tettek és nagyon igyekeztek megérkezni az álmodott és kijelentett, az elképzelt és lelki szemeik előtt már kirajzolódott cél felé. Vajon ha ebben az évben karácsonykor kirajzolódik egy cél,.és megjelenik egy lehetséges útvonal, képesek vagyunk az indulásra? Ha most kellene egy régóta tartalékolt kérdést -föltenni, megfogalmaznánk-e? Ha most érett meg a helyzet arra, hogy valakihez - akihez már régóta csak poros és nagyon rázós út vezetett az életünkben - elinduljunk, útra- kelünk-e? Vagy ha a karácsonyra készülés egyik legdöntőbb feltételének az látszik, hogy túlzott önbecsülésemből kijózanodjak, önzé- í semből ocsúdjak, befelé fordult világomra ablakot vágjak - hajlandó , vagyok-e rá? Nem hiszek abban, hogy kará- , csonyra meg tud változni minden ember és az ünnep atmoszférájában nem üt, aki addig ütött, nem kiabál, aki addig üvöltött, és megszelídül, aki addig csupa gorombaság volt. De vallom azt, hogy nagyszerű lehetőséget kapunk ezen az ünnepen és minden - a szürkeségből kiemelő - órában arra, hogy a keresés útjára találjon lábunk. Isten megadja ezt a lehetőséget ezen a karácsonyón is. Jézus embersége és az evangéliumok gyermeki karácsonyi világa nem véletlen. A védtelen és kiszolgáltatott, a kihasználható és a felhasználható egyaránt a gyermek tulajdonsága. Lehetünk csendben akkor, amikor ebben az esztendőben különösen is sokat vétettünk? Még mindig létezik gyermekkereskedelem, még mindig maradnak gyermekek néhány órás korukban anya nélkül. Még a természeti katasztrófák iszonyata közepette is üzletelnek a gyermekekkel s az ember okozta tragédiáktól nem ritkán szenvednek a „csak kereső” gyermekek. S akik növekednek, ugyan milyen értékű, felnőttek nyújtotta példa szerint érlelődnek? Karácsonykeresés nem a fenyőfa alatt, nem a gyertyák és ajándékok melegségében kezdődik el. Karácsonykeresés nem válhat olyan pillanattá, amelyben kigyulladnak ugyan a fények, de a helyszín és a gondolkodás nagyon hamar újra a régi lesz. Az emberszámba vett és a komolyan kezelt gyermek- és fiatal élet már a keresés szerves része. Amikor fiatalok karácsonyára és ünneplésére gondolunk, ne kerüljük meg az önkritika útját: a „keresésre predesztinált” fiatalokat nem mi magunk akadályoztuk, zavartuk legjobban? Meg kellene őrizni a fiatalok ünneplésének nagyszerű sajátosságát, az azonnal születő szépséget és frissességet. Milyen lelkesen tudja átnyújtani a kisgyerek az édesanyja születésnapjára készített, már hetek óta rejtegetett, egyszerű rajzot, amelynek egyetlen ötlete a szám: annyi a fa, a virág, a felhő, a ház a rajzon, ahány éves a mama. Mi lenne velünk, felnőttekkel enél- kül az apró, de legmélyebbre jutó ajándék nélkül? Fordított irányban is csak egy út létezik, a keresés útja. A fiatal kereső lendülete még ott is keresésre indul, ahol kiírták az ajtóra: mi már megfáradtunk, nálunk nincs semmi érdekes. Lehet, hogy ezen a karácsonyon épp egy ilyen házban lesz megújulás, és ugyanúgy/ mint ott régen, igazi, teljes kezdet. Próbáljunk meg a fiatalok évének karácsonyán egyszer kivételesen ne a magunk karácsonyi ünnepéért keresésre indulni, hanem fiatalok az idősekért és idősek a fiatalokért. Azzal az őszinte belső tudattal, hogy ezt helyettünk más el nem végezheti. Erre mi kaptunk küldetést. Szabó Lajos ......a Dal szárnyaljon egyre magasabbra!” Já nosy István új verseskötete Jánosy István költészetére fokozottan figyelhetünk. Alig négy éve jelentek meg az összegyűjtött versei. Erről írtam is az 1982. április 11-i számunkban. Azután egy reprezentatív sorozat, a Poesis Hungarica adott megtisztelő helyet művének, az Útjelző fényeknek. Ebben az évben pedig kezünkbe vehettük legújabb verseskötetét. Közben legjelesebb irodalmi folyóirataink hoztak tőle új és új verset. Friss terméséből egyházunk folyóirata, a Diakonia is részesült ismételten. Örülünk az irodalmi életben megnyilvánuló fokozott megbecsülésének, mert közel áll szívünkhöz ö: barátunk, munkatársunk, egyházunk hűséges fia. Olvasom ezeket a verseit, s a költőben egyre inkább az ember érdekel. Témái és sorai egyaránt önvallomások. A zene tölti be lényének mélyét, s ez fájdalmas úosztalgiában is feltör: „Oh mért nem lettem muzsikus, mikor tes- tem-lelkem minden atomja zene”. Ismét másképpen: „Ha még egyszer élhetnék: én a Kallós Zoltán újtját választanám. Gyűjteném a népdalt ott, hol utoljára halióz a fuldokló magyar nyelv.” Megrázó egy Mozart-szonáta hallgatása közben: már nem tudná lejátszani. Schumann egyéni élete tragédiáját muzsikához kapcsolva jeleníti meg. Költői hitvallása: „a. versnek a zene a lelke”. Az apa tovatűnt alakja ismételten megjelenik a versekben. A holtak közt ő „foglalta el az első helyet”. Álmában is megdobbantja szívét: „Egy nemzet annyit- ér, amennyit múltja fiainak jelent” - hallja tőle, az egykori történelem- tanártól. Az ő arca tűnik eléje a víz tükrén, amikor a nádasban - az életben - egyre keskenyül az út.. Mintha nem is időnkénti emlékezés, hanem a lüktető erek hordoznák a költőben az apa múlhatatlan hatását. Az ókori kultúrára az apa irányíthatta a figyelmét, aki latintanár is volt. De a fiú messzebb ment vissza az eredethez: a görög bölcsek élnek szellemi látóhatárán, főként a mindmáig legnagyobb, Platón. Néha csak egy sor, egy hasonlat idézi a görög antikvitást, áruló jelként, hogy a költő gondolatai merre járnak. Emlékezetében a síelő édesanyját „diadalmas Artemisz”-ként látja lefelé siklani. A hűvös, szép anyát a hódolók között „Paliasz sisakja” védte. Jánosy István európai kultúránk ősforrásából iszik talán naponta. Nem kevésbé jár a magyar panteonban. E kötetében a régiek közül főként a hozzá legközelebb álló tűnik elénk: „Költőiéről sosem álmodom, csak Arany Jánosról.” Mély egyszerűséggel vall róla: „ő a gazdánk.” Melléje lépnek e néhány évnyi termésben Babits, Jé- kely, Illyés. Már elvesztése után írja, nevet sem kell említenie: „Meghalt a Költő - ország nélkül király -, ki egy nép és nyelv gondját vállára vette.” Az öregedő költőben feltörnek a gyermekkor emlékei. Nemcsak egy esemény, mint a félbetört pillanat varázsosan szőtt idézése a kamaszkorból. Inkább a kisfiú álmai, gyermeklátomások. Lelkivilágának mindvégig kísérője, az álom, már a kezdeteket is áthatja. Aztán a férfimúlt néhány szonettje. Egy emlékezésben fénylő szerelem kettős vibrálása. A kevés számú nő alakjából nem a bájuk, a testük ‘elevenedik meg, hanem az arcukra vésett küzdelme^ emberi sors. „Ráncok, karcok a szem alatt, a száj szélén - vonzottak.” A szemek maradtak élőnek. S világít a máig tartó harmincéves szerelem. A magyar líra egyik legszebb szerelmes verse a házassági évfordulójukra írott, ezzel a kicsengéssel: „Lehetsz másnak öreg. / így látlak tégedet, / míg az unt rög befed / rőt lángok közepeit.” Az alkony sugarai vetülnek a búcsúzó versekre. A hatvanadik évünkön túl egyre többször kell megállnunk barátok, rokonok friss-sírjánál, s testközelbejön saját elmúlásunké A kötet címe is erre céloz: A nagy kaszás, fölötte elhunyt festőművész-testvérének a sirató-képével. Mégsem halálhangulat uralkodik a lapokon, maga a köteteim is kétértelmű. Utal a Kaszálás című versre is, melyet tízéves emlék indukált. Otthoni nyaraláskor újra kaszát vett kezébe az akkor már idős édesapja. Az emlékkép jelképesen, tágabb értelemben a földi élet feladatára mutat: „S kaszálni mindig kell a kenyér miatt, s az állatoknak.” Istenről is vall: „Isten a Minden- ség egésze”. A természetbe és az emberbe írta törvényét. Ez a filozofikus istenhit az életére visszanézve személyessé válik: „Életemet nem én bírtam, egy titokzatos kéz írta”. S Mária és Jézus párbeszédében feltűnik „a tékozló fiúnak Atyja”. A legszebb önvallomás a Para- bázis. így nevezték az ókori görög színjátékokban azokat a részleteket amelyekben a kórus Vagy a karvezető a szerző saját nézetét szólaltatta meg. Ez a vers a mai magyar költő sírig tartó hivatásának megvallása. Csak a végét idézhetem a hosszabb költeménynek: „s ha testemet várja Kháron ladikja,. a Dal szárnyaljon egyre magasabbra!” Veöreös Imre Karácsonyi imádság - családi használatra Uram, örülünk annak, hogy nem véletlenül vagyunk így együtt a karácsonyfa alatt, hanem a Te akaratodból. ...,,mi egymásnak sok mindent adtúnk a fa alól, de az igazi ajándék mégis az, hogy együtt szólíthatunk meg Téged. ...., Te bőségesen terítetted meg ünnepi asztalunkat, mi mégis sokat elégedetlenkedünk. ...., Te megpróbáltál minket, amikor betegség, rossz hangulat, nyomasztó légkör volt közöttünk, de köszönjük, hogy meghallgattál minket. ..... (csak gyermekek) mi köszönjük Neked szüleinket, nagy- szüleinket és mindazokat, akik szeretnek minket és segítik életünket. Őrizd meg őket és tartsd meg őket, hogy sokat tudjunk együtt beszél- gétni, dolgozni, tanulni és játszani. Adj nekik egészséget és jókedvet, hogy beszéljenek nekünk Rólad, hogy együtt tudjunk énekelni és imádkozni velük., .. .., (csak szülők) hálásak vagyunk ezért a napért, hogy élhetünk, gyermekeink vannak es szeretettel nézhetjük életüket. Ne engedd, hogy szokásaink és nehezedő lépéseink, idegességünk és rohanásunk távol tartsanak minket gyermekeinktől! Adj erőt és türelmet! Adj ötletet és energiát! Köszönjük, hogy gyermekeink arca, szeretete, melegsége ennyire gazdagít minket. Növeld értelmüket és adj nekik egészséget és tartalmas életet! ..,Te megtaláltál ma minket és kellemes ünneppel gazdagítottad életünket. Köszönjük az időt, az alkalmat, az érzést* az ünnepet! ...., Tőled kérünk lépéseket, hogy sok emberhez el tudjunk menni, hogy rokonnak, barátnak és ismerősnek vagy ismeretlennek szeretetet és békességet adjon jelenlétünk. ...., Tőled kérünk szavakat, amikor mi elhallgatunk mosolyt, amikor mi komor arccal járunk simogatást a durva mozdulatok helyére munkakedvet, ha lazítani akarunk csak törődést a közöny helyett és hitet a kiábrándulás rabságában! ...., azokra gondolunk családunkban, akik már meghaltak, akik előttünkr és érettünk is éltek, dolgoztak és áldoztak. ...., az^egész Földön élő testvérekre gondolunk és békét kérünk Tőled! ...., erre a kis országra gondolunk, amelyben mi csak egy kis családi fészek vagyunk, de rész az egészből, őrizd meg hazánkat és népünket! Uram, örülünk, annak, hogy nem véletlenül vagyunk így együtt a karácsonyfa alatt, hanem a Te akaratodból. Ámen. -sz-
