Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-15 / 50. szám

Aki a Királyt erős hittel befogadja, bizton van. Nem fél se bűntől, se haláltól, se pokoltól, mert nem kétli, sőt jól tudja, hogy az ő Királya Úr, életen, halálon, bűnön, mennyországon - mindenen. Lám ilyen nagy dolgot rejt a csekély ige: ímhol jő Királyod. Ilyen felséges javakat hoz ez a szegény, lenézett Király. Mindezt az ész nem látja, a természeti ember sem éri föl - csak a hit egyedül. (Luther) \____________________________ ____________________________) Az evangélium hódításának nincsenek korlátái Kétféle megbízatásban ApCsel 9, 20 Tarzusi Saulus hűséges akart lenni vallásához is, hazájához is. Soha nem akart véteni sem a zsidó­ság törvényei, sem a császár ellen (Csel 25, 8). Úgy akart szolgálni, „mint aki hisz atyái Istenének (24, 14) és ugyanakkor nyíltan és büsz­kén római polgárnak is vallotta magát (21, 39-22, 25, 28). Ennek a - számára közös - elkö­telezettségnek a jegyében ment el a jeruzsálemi főpaphoz, hogy a tőle kért és kapott felhatalmazással a zsidóság és a Római Birodalom közös ellenségét, a keresztyén szekta tagjait elfogathassa és elítél­tethesse. Főpapi megbízólevéllel a tógájá­ban indult el tehát Saul Damasz­kuszba. Útközbeni Krisztus-vízió­ja után - annak fényétől elvakulva - társai vezetik be a városba, ott az Egyenes utcában lakó, Júdás nevű hitsorsosa házában három napos imádságba merülve érkezik el hoz­zá krisztus követe, Anániás. Ez kézrátétellel hirdeti neki bűnei bo­csánatát, és a Szentlélek erejét köz­vetíti egy egész életre szóló új, missziói feladat hűséges betöltésé­re. A damaszkuszi tanítványok testvéri közösségében töltött né­hány nap után a zsinagógában egybegyűltek ámulatára az addigi Krisztus-üldöző nem a földi főpap parancsát, hanem az örök Főpap­nak, Krisztusnak a hatalmát hir­detik Neked szólnak e sorok, aki most kezedbe vetted e lapot. Talán Te is hűséges igyekeztél len­ni egyházadhoz és népedhez, en­gedelmes akartál lenni mindan­nak, amit feletteseid, a bizonyára jól megfontolt emberek rád bíz­tak. Ám most nem emberi, hanem is­teni megbízatást kapsz, mint egy­kor a Saulusból lett Paulus. Nem a damaszkuszi országúton, hanem szobád magányában, de ugyanaz a Krisztus szólít meg: „Kelj fel és menj, majd megmondják neked, mit kell tenned” (9, 6). A páli meg­térés útja ma is irányadó lehet: el­mélyült imádság, találkozás Krisz­tus követőjével, Lélek-keresztség, tanítványi közösség tanácsai, majd missziói küldetés a nem-értők kö­zött: hirdetni, hogy Krisztus az Is­ten Fia (9, 20). Két fontos szóra kell itt még fel­figyelni. Pál a lelki felkészülés után „azonnal" a nyilvánosság elé tárta küldetésének és felismerésének a tartalmát. Az sem zavarta, hogy egyesek ellenségesen vagy gyanú­val hallgatták szavait. „Azonnal nem tanácskoztam testtel és vér­rel” — mondta erről másutt, mert tudta, hogy akik most még ellenfe­lei, utóbb azok közül is sokan di­csőítik majd benne a Krisztust (Gal. 1, 16.24). A másik fontos mozzanat: Pál a zsinagógában a dialóguson túl missziót is folytatott. Nemcsak ál­láspontját fejtette ki, hanem úgy juttatta kifejezésre meggyőződését, hogy „bebizonyította, hogy ez a Krisztus”. Ha belső bizonyossággal és meg­győző erővel tárjuk a világ elé Krisztus-hitünket, akkor talán egyesek botránkozására, de még többek üdvösségére tudjuk teljesí­teni új, felülről kapott megbízatá­sunkat. Fabiny Tibor Impozáns áruház, szálloda, banképület tekint a hatalmas főtéri parkra. Középen a II. vi­lágháború partizán hőseinek emlékműve. Hátrébb a nagy park mélyén hívogatóan tárt kapuival az egykori szécsiek, szapáriak törököt ijesztő vára. Vele szemben a főútvonal men­tén a város dísze: az evangéli­kus templom és az „Evangeli- canski Center” - az egyházme­gyei központ. Már a szép templomkert is Arról tesz val­lomást, Aki kozmoszt alkotott, s Aki ennek gondozását, kultu- rálását az emberre bízta. Aki a kertbe lép, a templomba is bekívánkozik, hogy istendicsé­rettel és áhítattal megtelve jó gondozója lehessen a rábízott világnak. November 3-án adott hálát Is­tennek a muraszombati (Murska Sobota) evangélikus egyház népe, s a muravidéki (Prekmurje) gyüle­kezetek közössége azért, hogy a 85 évvel ezelőtt önállósodott, s a vá­rossal együtt központtá fejlődött egyházközség 75 évvel ezelőtt meg­építhette templomát. A többi Mu­ra vidéki templom mostanában ünnepelte 200. születésnapját - mi­után a templomokat romboló el­lenreformáció vérgőzös éveit II. József császár „Türelmi Rendele­té” nyomán türelmesebb, szelí- debb idők követték. Ezek körében a központtá fejlődött muraszom­bati templom csak „kisunoka”. Azonban azt sem szabad elfelej­teni, hogy Muraszombat szinte már a reformáció kezdete óta Al­só- és Felsőlendvával (Grad) együtt a szellemi és lelki megújulás központja. Zala és Vasvár megyék felé is sugározta sötétetoszlató fé­nyét. A Bánffi-, Szécsi-, Bat­thyány- és Poppel-családok, de még a Zrínyiek is nagylelkű támo­gatói voltak a lelki megújulásnak, s vele a társadalmi haladásnak. A muraszombati egyház jelentő­ségét akkor értjük meg igazán, ha belépünk a néhány évvel ezelőtt felépített modern egyházmegyei központba. Itt, a tanácskozóterem főfalán Luther és Primus Trubar A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG DELEGÁCIÓJA A SZOVJETUNIÓBAN November 12-18 között az LVSZ delegációja látogatást tett a Szovjetunióban. A delegációt dr. Káldy Zoltán, az LVSZ elnöke ve­zette. Tagjai voltak Gunnar Stál- sett főtitkár, Risto Lehtonen, az Egyházi Együttműködési Osztály igazgatója és dr. George Kretsch- mar bonni teológiai tanár. A látogatás egyfelől azt a célt szolgálta, hogy az LVSZ új elnök­sége hivatalosan is felvegye a kap­csolatot az Orosz Ortodox Egy­házzal és tárgyalásokat folytasson vele mindkettőjüket érintő közös kérdésekről, másfelől eleget tegyen az észt evangélikus egyház meghí­vásának. így a szolgálatok elsősor­ban Moszkvában és Tallinnban folytak. Moszkva Az Orosz Ortodox Egyház 1000 éves jubileumára való készülés je­gyében él. Három év múlva ünnep­ük az orosz nép megkeresztelkedé- sének ezredik jubileumát. Erre központosítják figyelmüket és ere­jüket. Moszkvában két év óta fo­lyik a fallal körülvett Danyilov- kolostor felújítása. A kolostoron kívül-belül renoválják a templo­mokat, újrafestik az ikonokat és újjáépítik a szerzetesek lakószobá­it. Itt építik fel az Orosz Ortodox Egyház pátriárkájának rezidenciá­ját. Ugyancsak itt fog helyet kapni sok helyiséggel az Ortodox Egyház külügyi hivatala. A kolostorfalon kívül - de szorosan ahhoz kapcso­lódva - felépült egy több emeletes egyházi szálloda, ahol 100 vendég kaphat majd kényelmes szállást, külföldiek és hazaiak egyaránt. A Danyilov-kolostor nem az egyetlen, ahol ilyen felújítás folyik. Fogadott bennünket Filaret metropolita, az Orosz Ortodox Egyház külügyi hivatalának veze­tője két helyettesének jelenlétében. A megbeszéléseknek két főtémája volt: az LVSZ-ortodox dialógus, továbbá az LVSZ és az Orosz Or­todox Egyház közös békeszolgála­(Szlovénia reformátora) arcképei között művészi faükárpit látható. Hatalmas töviskoszorú közepén a helybeü templom képe. A tövisko­szorút azonban a reménység ko­szorúja keretezi: a muravidéki - a szó szoros értelmében is - hegyen épült templomok koszorúja: Baty- tyánd (Puconci), Hodos, Domon­kosfa (Domanjsevci), Tótkeresztúr (Krizsevci), Szentsebestyén (Peca- rovci), Péterhegy (Gomije Petrov- ci), a csodálatos nevű Felső-csalo­gány (Gomije Slavesci), Bodóhegy (Bodonci), Marác (Moravci), Al- sólendva (Lendava), Úrdomb (Se­lo) - csak az anyaegyházakat emlí­tettük. A goricskói dombvidék csodálatos erdőségei mélyén az el- lenreformációs üldözéseket átvé­szelve él ez a mintegy 15 000 lelkes evangélikus nép. Maga a muraszombati egyház- község mintegy 2000 lelket szám­lál. Zömmel vendek, valamint szlovének és magyarok. A 75 évvel ezelőtt szolgált templomépítő lel­készt Balogh Istvánnak hívták. A közelmúltban elhunyt Hári Li- pót esperes - kinek özvegye az ün­nepségen gyönyörű virágcsokrot kapott a gondnoktól - Sopronban végezte tanulmányait. A jelenlegi esperes-lelkipásztor több nyelven végzi szolgálatát, s ha valaki ma­gyarul szólítja meg így mutatkozik be: Novák Lajos, a ^gyülekezet többségének pedig így: Ludvik Novák. ta. Az előbbivel kapcsolatban hangsúlyoztam, hogy a több mint egy évtizede folyó dialógusnak sok jó eredménye volt eddig is. Evan­gélikusok és ortodoxok jobban megismerhették egymás teológiai álláspontját és megkereshették azokat a közös pontokat, amelyek lehetővé teszik a kapcsolatok to­vábbépítését és elmélyítését. A bé­ke-munka területén szóltunk az „egyetemes békezsinat” szükséges­ségéről, melynek összehívását az LVSZ Végrehajtó Bizottsága ez év augusztusi ülésén támogatta. Kér­tük vendéglátóinkat, hogy segítsék annak megvalósulását. Nagy örö­münkre a támogatásukról biztosí­tottak bennünket. Beszámoltunk továbbá az LVSZ 1990-ig tervezett programjáról, melyet nagy megér­téssel fogadtak. Á tárgyalásokat követően Juvenalij metropoüta „munkaebédre” látott vendégül bennünket. Őt is elsősorban az „egyetemes békezsinat” ügye érde­kelte, de kitért a „női papok” problémájára is, mint ami elválasz­tó tényező számos keresztyén egy­ház között. Tudvalevő, hogy az ortodox egyházak sem vállalják a női lelkészek felszentelését és szol­gálatba állítását. Látogatást tettünk az Orosz Őr­lődök Egyhák Új sajtóközpontjá­ban. Itt Pityirim érsekkel találkoz­tunk. A háromemeletes épületben igen élénk sajtómunka folyik, töb­bek között videó-kazettával és más modem felszereléssel. Egy ilyen vi- deo-kazettás filmet is bemutattak, melyet a finnek készítettek az orto­dox egyház lelkész-utánpótlásáról és egyéb más szolgálatáról (keresz­telés, esketés, temetés stb.). Zagorszkban is járt a küldöttség, amely mintegy 70 km Moszkvától. A régi ortodox kolostor templo­mában igen sok zarándokkal talál­koztunk. Nagy élmény volt az itte­ni Teológiai Szeminárium és Aka­démia. Mind a Szemináriumban, mind az Akadémián több száz teo­lógiai hallgató készül a lelkészi A üturgiát a környékbeli lelki- pásztorok közösen végzik. Hatá­sosan fejezi ki azt a tényt, hogy az istenszolgálat, mindig közös szol­gálat. Ugyanakkor szép jele annak az összhangnak, mely Közép- Európa - vagy talán egész Európa? - eme legkisebb egyházának belső erejét adja. Ha valahol, akkor itt érvényesül az, hogy ahol ketten- hárman egy akaraton együtt van­nak, ott az Uraknak-Ura is jelen van. Az ünnepélyen a gyülekezet mindkét énekkara közreműködik. A felnőttek énekkari szolgálatát hatásosan egészíti ki a húsztagú leánykórus lelkes, fiatal hangja. Az igehirdetés szolgálatát Gus­tav Skalics maráci lelkész végezte a 111. zsoltár alapján. Az egyház- község történetét Franc Kuhar ins­pektor (felügyelő) ismertette. Le­het, hogy a hosszú ünnepély egyik­másik mondata feledésbe ment. El­lenben senki nem felejtette el a zá­róköszöntőt, amit a 6 éves Silvija mondott „férfias” határozottság­gal, s melyben Isten áldását kérte a jelenlevőkre és az egyházközség jövőjére. A muraszombati egyházközség megléte tanúsítja, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid. 13:8) mondotta az egyik köszöntő. A templomépí­tés ideje a XX. század viharait megelőző, látszólag soha véget nem érő csend volt. Ez számunkra a múlt. Viszont a gyülekezet első (Folytatás a 3. oldalon) szolgálatra az ortodox egyházban. A Teológia inspektorát nagyon ér­dekelte az LVSZ munkája. Látogatás az Állami Egyházügyi Hivatalban Moszkvában delegációnk tisz­telgő látogatást tett az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökénél, Konsz- tantyin Harosevnál. A nyílt és őszinte beszélgetés során szóba ke­rült a világban kialakult nagyon veszélyes helyzet, a nukleáris fegy­verek felhalmozódása, a leszerelés szükségessége. Ismertettük az LVSZ Végrehajtóbizottságának genfi határozatát a békéről és a világűr miütarízálásának elutasítá­sáról. Tájékoztattuk arról a táv­iratról, melyet Gorbacsov főtitkár­hoz és Reagan elnökhöz küldtünk. Átadtuk az LVSZ budapesti nagy­gyűlésének dokumentumait, to­vábbá a magyarországi evangéli­kus egyház teológiai tanulmányát a nagygyűlés témáiról. Szóba ke­rült a Nyugat-Szibériában és Ka­zahsztánban élő német ajkú evan- géükusok helyzete, számukra a né­met nyelven folyó szolgálatok biz­tosítása. Mindez jó irányban ha­lad. Végül meghívtam Harcsev el­nököt Genfbe, a Lutheránus Vi­lágszövetség meglátogatására, amit szívesen elfogadott. Tallinn Moszkva után Talfinnban meg­látogattuk az észt evangélikus egy­házat. A 250 000 lelket számláló evangélikus egyház fáradozik szol­gálatának betöltéséért, élén Edgar Hark érsekkel, aki Teológiai Aka­démiánk doktora. Meleg szeretettel fogadtak ben­nünket és mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Hark érsek összehívta a konzisztóriu- mot, amely az észt egyház legfelső kormányzati szerve. Itt az érsek részletesen ismertette az észt egy­ház helyzetét, szolgálatát, örömeit és problémáit. Örömmel hallhat­tuk, hogy az észt evangélikus egy­házban Isten Szentlelke dolgozik. A lelkészek áldozatosan végzik szolgálatukat. Sok templomot fel­újítottak. Évkönyvet is kiadtak, amely részletesen tájékoztat az egyház életéről. Folyik a teológu­sok képzése a teológiai szeminári­umban. Problémát jelent a gyer­mekekkel való foglalkozás és a lel­kész-utánpótlás, de ez utóbbi jó megoldás felé halad. November 17-én, vasárnap pré­dikáltam a János-templomban, ahol német nyelvű igehirdetésemet Kuno Pajula, a gyülekezet lelkésze tolmácsolta észt nyelvre. Találkoz­tunk A. Leepinnel az Országos Egy­ház főtitkárával, továbbá Jaan Kiivit lelkésszel, aki az elhunyt érsek fia. Egy lett egyházi delegáció is élj öt t Rigaiból Berzins érsekhelyettes ve­zetésével. Matulis érsek halála után több személyi kérdés is foglalkoz­tatja őket, de a 300 000 lelkes lett evangéükus egyház is reménységgel néz a jövőbe. Káldy Zoltán Nagy püspök Genfben A Lutheránus Vüágszövetség és a Református Világszövetség nemrég megalakult közös Dia­lógus Bizottsága december 1-7. között Genfben tartotta az evangélikus-református párbe­széd újabb ülésszakának első ta­nácskozását. A Bizottság ülésén Genfben részt vett dr. Nagy Gyula püs­pök, aki a Lutheránus Világszö­vetség Végrehajtó Bizottságá­nak megbízása alapján evangé­likus részről elnökölt a Bizott­ság tanácskozásain. ÉRDEMES-E MÉG VÁRNI? Nyomorúságok és kétségek vergődésében Mt 11, 3-6. Machérusz várbörtönében is ott izzott a kérdés: érdemes-e még várni. Keresztelő. Jánosban ott van a csüggedtség: csak ennyi? Csak ennyi a Messiás hatalma, hogy a lelkes előfutárt Heródes markában hagyja? Csak ennyi Is­ten szeretete? Eltűri, hogy egy go­nosz király kénye-kedve szerint bánjék egy kegyes, istenfélő em­berrel! Természetesen, őrültség arra gondolni, hogy megszökik, nem vár Istenre. A Holt-tenger sivatag­jából emelkedett ki Abirim mere­dek hegye - alig lehet feljutni oda, s őrök vigyáznak a fogoly gondo­latára is. 100 kilométerre semmi nincs a hegy körül. Napról napra reménykedett, várt. Mikor ritkán felmerészkedett hozzá egy-egy követője - izgatot­tan kérdezte tőlük: „Na, mi van? Mit csinál Ő? Nem tart errefelé?” S ők elmondják: prédikál, egy vak koldust gyógyított meg, vitázik a farizeusokkal, kisgyermekeket áld meg. Felháborító, hogy vele nem törődik! Végül Jézushoz küldi ta­nítványait a nagy kérdéssel: „Te vagy-e az, akit évszázadok vártak, vagy mást kezdjünk el várni?” Ez ma a fél világ kérdése. Hány hívó ember került nyomorúságba, a betegség börtönébe, emberek tiporták meg... És nem történik semmi! Csak ennyi ez a Jézus? Csak ennyi az Isten? Nem jön, nem segít, hiába kérem, hívom. Hagyja, hogy szenvedjek, bántsa­nak, kudarcaim legyenek, csalód­jak mindenkiben. Néha elegünk lesz a sablonos szavakból, a prédikációkból, a templom csendjéből. Hiszen nem változik semmi. Márai Sándor ír arról, hogy minden napnak van­nak válságos tizpercei, mikor mindaz, amit addig tűrhetően elvi­seltünk, egyszerre kibirhatatlan- nak tűnik. „Munkád fölé hajolsz, s mint a vízbefúló, látod mindazt összesűrítve, egyetlen pillanat ör­vényében, amihez gyáva, lusta, hazug vagy önző voltál, s ami most fulladással fenyeget." Mit is mondjak neked és ma­gamnak, amikor ilyen vergődő Keresztelő Jánosok vagyunk? Megbántanálak, ha valami papos, vallásos mondatot írnék le most. Hadd mondjam: néha apró kis do­log irányítja figyelmemet jó hely­re. Az íróasztalomon az unokám­nak a fényképe van, sokszor rá­esik tekintetem. Karácsony este készült. Valami okból oda volt pa­rancsolva a pamiagra apja mellé. De a szemei, a tekintete! Könnyes szemmel onnan is az ajándékok, a kedves játékok felé fordul. Nem foghatja egyelőre kezébe azokat, de nézi, nézi őket. Könnyek között is ott az öröm, a reménység az arcán. A tízperces válságoknak is vége lesz. És ha mi oda is vagyunk köt­ve a bajok, betegségek „pamlagá- hoz”, nézhetünk Isten ajándékaira (az Ö eddig megtapasztalt szere- tetére, a Jézus golgotái útját köve­tő feltámadásra, a mi örök éle­tünkre). A láthatatlan világ közel van hozzánk. A fontos, hogy a „pamtagon" növekedjem a szere- tetben, az emberségben, az alá­zatban. Hát igent Keresztelő Jánoshoz a hóhér jött, nem a megmentő, bosszúálló Messiás. De talán ad­digra ö is tudott messzire tekinte­ni, a láthatatlan világba. Egykor, Machéruszhoz közel, Nébó he­gyén Mózes nézett le az ígéret földjére. Hittel hunyta le szemét. Érdemes volt a hosszú úton jönni! Summázhatta: Istenre érdemes várni! Ha nem is úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnénk, erők sugároznak felénk Tőle, s célhoz érünk. Görög Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom