Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-12-15 / 50. szám
Aki a Királyt erős hittel befogadja, bizton van. Nem fél se bűntől, se haláltól, se pokoltól, mert nem kétli, sőt jól tudja, hogy az ő Királya Úr, életen, halálon, bűnön, mennyországon - mindenen. Lám ilyen nagy dolgot rejt a csekély ige: ímhol jő Királyod. Ilyen felséges javakat hoz ez a szegény, lenézett Király. Mindezt az ész nem látja, a természeti ember sem éri föl - csak a hit egyedül. (Luther) \____________________________ ____________________________) Az evangélium hódításának nincsenek korlátái Kétféle megbízatásban ApCsel 9, 20 Tarzusi Saulus hűséges akart lenni vallásához is, hazájához is. Soha nem akart véteni sem a zsidóság törvényei, sem a császár ellen (Csel 25, 8). Úgy akart szolgálni, „mint aki hisz atyái Istenének (24, 14) és ugyanakkor nyíltan és büszkén római polgárnak is vallotta magát (21, 39-22, 25, 28). Ennek a - számára közös - elkötelezettségnek a jegyében ment el a jeruzsálemi főpaphoz, hogy a tőle kért és kapott felhatalmazással a zsidóság és a Római Birodalom közös ellenségét, a keresztyén szekta tagjait elfogathassa és elítéltethesse. Főpapi megbízólevéllel a tógájában indult el tehát Saul Damaszkuszba. Útközbeni Krisztus-víziója után - annak fényétől elvakulva - társai vezetik be a városba, ott az Egyenes utcában lakó, Júdás nevű hitsorsosa házában három napos imádságba merülve érkezik el hozzá krisztus követe, Anániás. Ez kézrátétellel hirdeti neki bűnei bocsánatát, és a Szentlélek erejét közvetíti egy egész életre szóló új, missziói feladat hűséges betöltésére. A damaszkuszi tanítványok testvéri közösségében töltött néhány nap után a zsinagógában egybegyűltek ámulatára az addigi Krisztus-üldöző nem a földi főpap parancsát, hanem az örök Főpapnak, Krisztusnak a hatalmát hirdetik Neked szólnak e sorok, aki most kezedbe vetted e lapot. Talán Te is hűséges igyekeztél lenni egyházadhoz és népedhez, engedelmes akartál lenni mindannak, amit feletteseid, a bizonyára jól megfontolt emberek rád bíztak. Ám most nem emberi, hanem isteni megbízatást kapsz, mint egykor a Saulusból lett Paulus. Nem a damaszkuszi országúton, hanem szobád magányában, de ugyanaz a Krisztus szólít meg: „Kelj fel és menj, majd megmondják neked, mit kell tenned” (9, 6). A páli megtérés útja ma is irányadó lehet: elmélyült imádság, találkozás Krisztus követőjével, Lélek-keresztség, tanítványi közösség tanácsai, majd missziói küldetés a nem-értők között: hirdetni, hogy Krisztus az Isten Fia (9, 20). Két fontos szóra kell itt még felfigyelni. Pál a lelki felkészülés után „azonnal" a nyilvánosság elé tárta küldetésének és felismerésének a tartalmát. Az sem zavarta, hogy egyesek ellenségesen vagy gyanúval hallgatták szavait. „Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel” — mondta erről másutt, mert tudta, hogy akik most még ellenfelei, utóbb azok közül is sokan dicsőítik majd benne a Krisztust (Gal. 1, 16.24). A másik fontos mozzanat: Pál a zsinagógában a dialóguson túl missziót is folytatott. Nemcsak álláspontját fejtette ki, hanem úgy juttatta kifejezésre meggyőződését, hogy „bebizonyította, hogy ez a Krisztus”. Ha belső bizonyossággal és meggyőző erővel tárjuk a világ elé Krisztus-hitünket, akkor talán egyesek botránkozására, de még többek üdvösségére tudjuk teljesíteni új, felülről kapott megbízatásunkat. Fabiny Tibor Impozáns áruház, szálloda, banképület tekint a hatalmas főtéri parkra. Középen a II. világháború partizán hőseinek emlékműve. Hátrébb a nagy park mélyén hívogatóan tárt kapuival az egykori szécsiek, szapáriak törököt ijesztő vára. Vele szemben a főútvonal mentén a város dísze: az evangélikus templom és az „Evangeli- canski Center” - az egyházmegyei központ. Már a szép templomkert is Arról tesz vallomást, Aki kozmoszt alkotott, s Aki ennek gondozását, kultu- rálását az emberre bízta. Aki a kertbe lép, a templomba is bekívánkozik, hogy istendicsérettel és áhítattal megtelve jó gondozója lehessen a rábízott világnak. November 3-án adott hálát Istennek a muraszombati (Murska Sobota) evangélikus egyház népe, s a muravidéki (Prekmurje) gyülekezetek közössége azért, hogy a 85 évvel ezelőtt önállósodott, s a várossal együtt központtá fejlődött egyházközség 75 évvel ezelőtt megépíthette templomát. A többi Mura vidéki templom mostanában ünnepelte 200. születésnapját - miután a templomokat romboló ellenreformáció vérgőzös éveit II. József császár „Türelmi Rendeleté” nyomán türelmesebb, szelí- debb idők követték. Ezek körében a központtá fejlődött muraszombati templom csak „kisunoka”. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy Muraszombat szinte már a reformáció kezdete óta Alsó- és Felsőlendvával (Grad) együtt a szellemi és lelki megújulás központja. Zala és Vasvár megyék felé is sugározta sötétetoszlató fényét. A Bánffi-, Szécsi-, Batthyány- és Poppel-családok, de még a Zrínyiek is nagylelkű támogatói voltak a lelki megújulásnak, s vele a társadalmi haladásnak. A muraszombati egyház jelentőségét akkor értjük meg igazán, ha belépünk a néhány évvel ezelőtt felépített modern egyházmegyei központba. Itt, a tanácskozóterem főfalán Luther és Primus Trubar A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG DELEGÁCIÓJA A SZOVJETUNIÓBAN November 12-18 között az LVSZ delegációja látogatást tett a Szovjetunióban. A delegációt dr. Káldy Zoltán, az LVSZ elnöke vezette. Tagjai voltak Gunnar Stál- sett főtitkár, Risto Lehtonen, az Egyházi Együttműködési Osztály igazgatója és dr. George Kretsch- mar bonni teológiai tanár. A látogatás egyfelől azt a célt szolgálta, hogy az LVSZ új elnöksége hivatalosan is felvegye a kapcsolatot az Orosz Ortodox Egyházzal és tárgyalásokat folytasson vele mindkettőjüket érintő közös kérdésekről, másfelől eleget tegyen az észt evangélikus egyház meghívásának. így a szolgálatok elsősorban Moszkvában és Tallinnban folytak. Moszkva Az Orosz Ortodox Egyház 1000 éves jubileumára való készülés jegyében él. Három év múlva ünnepük az orosz nép megkeresztelkedé- sének ezredik jubileumát. Erre központosítják figyelmüket és erejüket. Moszkvában két év óta folyik a fallal körülvett Danyilov- kolostor felújítása. A kolostoron kívül-belül renoválják a templomokat, újrafestik az ikonokat és újjáépítik a szerzetesek lakószobáit. Itt építik fel az Orosz Ortodox Egyház pátriárkájának rezidenciáját. Ugyancsak itt fog helyet kapni sok helyiséggel az Ortodox Egyház külügyi hivatala. A kolostorfalon kívül - de szorosan ahhoz kapcsolódva - felépült egy több emeletes egyházi szálloda, ahol 100 vendég kaphat majd kényelmes szállást, külföldiek és hazaiak egyaránt. A Danyilov-kolostor nem az egyetlen, ahol ilyen felújítás folyik. Fogadott bennünket Filaret metropolita, az Orosz Ortodox Egyház külügyi hivatalának vezetője két helyettesének jelenlétében. A megbeszéléseknek két főtémája volt: az LVSZ-ortodox dialógus, továbbá az LVSZ és az Orosz Ortodox Egyház közös békeszolgála(Szlovénia reformátora) arcképei között művészi faükárpit látható. Hatalmas töviskoszorú közepén a helybeü templom képe. A töviskoszorút azonban a reménység koszorúja keretezi: a muravidéki - a szó szoros értelmében is - hegyen épült templomok koszorúja: Baty- tyánd (Puconci), Hodos, Domonkosfa (Domanjsevci), Tótkeresztúr (Krizsevci), Szentsebestyén (Peca- rovci), Péterhegy (Gomije Petrov- ci), a csodálatos nevű Felső-csalogány (Gomije Slavesci), Bodóhegy (Bodonci), Marác (Moravci), Al- sólendva (Lendava), Úrdomb (Selo) - csak az anyaegyházakat említettük. A goricskói dombvidék csodálatos erdőségei mélyén az el- lenreformációs üldözéseket átvészelve él ez a mintegy 15 000 lelkes evangélikus nép. Maga a muraszombati egyház- község mintegy 2000 lelket számlál. Zömmel vendek, valamint szlovének és magyarok. A 75 évvel ezelőtt szolgált templomépítő lelkészt Balogh Istvánnak hívták. A közelmúltban elhunyt Hári Li- pót esperes - kinek özvegye az ünnepségen gyönyörű virágcsokrot kapott a gondnoktól - Sopronban végezte tanulmányait. A jelenlegi esperes-lelkipásztor több nyelven végzi szolgálatát, s ha valaki magyarul szólítja meg így mutatkozik be: Novák Lajos, a ^gyülekezet többségének pedig így: Ludvik Novák. ta. Az előbbivel kapcsolatban hangsúlyoztam, hogy a több mint egy évtizede folyó dialógusnak sok jó eredménye volt eddig is. Evangélikusok és ortodoxok jobban megismerhették egymás teológiai álláspontját és megkereshették azokat a közös pontokat, amelyek lehetővé teszik a kapcsolatok továbbépítését és elmélyítését. A béke-munka területén szóltunk az „egyetemes békezsinat” szükségességéről, melynek összehívását az LVSZ Végrehajtó Bizottsága ez év augusztusi ülésén támogatta. Kértük vendéglátóinkat, hogy segítsék annak megvalósulását. Nagy örömünkre a támogatásukról biztosítottak bennünket. Beszámoltunk továbbá az LVSZ 1990-ig tervezett programjáról, melyet nagy megértéssel fogadtak. Á tárgyalásokat követően Juvenalij metropoüta „munkaebédre” látott vendégül bennünket. Őt is elsősorban az „egyetemes békezsinat” ügye érdekelte, de kitért a „női papok” problémájára is, mint ami elválasztó tényező számos keresztyén egyház között. Tudvalevő, hogy az ortodox egyházak sem vállalják a női lelkészek felszentelését és szolgálatba állítását. Látogatást tettünk az Orosz Őrlődök Egyhák Új sajtóközpontjában. Itt Pityirim érsekkel találkoztunk. A háromemeletes épületben igen élénk sajtómunka folyik, többek között videó-kazettával és más modem felszereléssel. Egy ilyen vi- deo-kazettás filmet is bemutattak, melyet a finnek készítettek az ortodox egyház lelkész-utánpótlásáról és egyéb más szolgálatáról (keresztelés, esketés, temetés stb.). Zagorszkban is járt a küldöttség, amely mintegy 70 km Moszkvától. A régi ortodox kolostor templomában igen sok zarándokkal találkoztunk. Nagy élmény volt az itteni Teológiai Szeminárium és Akadémia. Mind a Szemináriumban, mind az Akadémián több száz teológiai hallgató készül a lelkészi A üturgiát a környékbeli lelki- pásztorok közösen végzik. Hatásosan fejezi ki azt a tényt, hogy az istenszolgálat, mindig közös szolgálat. Ugyanakkor szép jele annak az összhangnak, mely Közép- Európa - vagy talán egész Európa? - eme legkisebb egyházának belső erejét adja. Ha valahol, akkor itt érvényesül az, hogy ahol ketten- hárman egy akaraton együtt vannak, ott az Uraknak-Ura is jelen van. Az ünnepélyen a gyülekezet mindkét énekkara közreműködik. A felnőttek énekkari szolgálatát hatásosan egészíti ki a húsztagú leánykórus lelkes, fiatal hangja. Az igehirdetés szolgálatát Gustav Skalics maráci lelkész végezte a 111. zsoltár alapján. Az egyház- község történetét Franc Kuhar inspektor (felügyelő) ismertette. Lehet, hogy a hosszú ünnepély egyikmásik mondata feledésbe ment. Ellenben senki nem felejtette el a záróköszöntőt, amit a 6 éves Silvija mondott „férfias” határozottsággal, s melyben Isten áldását kérte a jelenlevőkre és az egyházközség jövőjére. A muraszombati egyházközség megléte tanúsítja, hogy „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid. 13:8) mondotta az egyik köszöntő. A templomépítés ideje a XX. század viharait megelőző, látszólag soha véget nem érő csend volt. Ez számunkra a múlt. Viszont a gyülekezet első (Folytatás a 3. oldalon) szolgálatra az ortodox egyházban. A Teológia inspektorát nagyon érdekelte az LVSZ munkája. Látogatás az Állami Egyházügyi Hivatalban Moszkvában delegációnk tisztelgő látogatást tett az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél, Konsz- tantyin Harosevnál. A nyílt és őszinte beszélgetés során szóba került a világban kialakult nagyon veszélyes helyzet, a nukleáris fegyverek felhalmozódása, a leszerelés szükségessége. Ismertettük az LVSZ Végrehajtóbizottságának genfi határozatát a békéről és a világűr miütarízálásának elutasításáról. Tájékoztattuk arról a táviratról, melyet Gorbacsov főtitkárhoz és Reagan elnökhöz küldtünk. Átadtuk az LVSZ budapesti nagygyűlésének dokumentumait, továbbá a magyarországi evangélikus egyház teológiai tanulmányát a nagygyűlés témáiról. Szóba került a Nyugat-Szibériában és Kazahsztánban élő német ajkú evan- géükusok helyzete, számukra a német nyelven folyó szolgálatok biztosítása. Mindez jó irányban halad. Végül meghívtam Harcsev elnököt Genfbe, a Lutheránus Világszövetség meglátogatására, amit szívesen elfogadott. Tallinn Moszkva után Talfinnban meglátogattuk az észt evangélikus egyházat. A 250 000 lelket számláló evangélikus egyház fáradozik szolgálatának betöltéséért, élén Edgar Hark érsekkel, aki Teológiai Akadémiánk doktora. Meleg szeretettel fogadtak bennünket és mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Hark érsek összehívta a konzisztóriu- mot, amely az észt egyház legfelső kormányzati szerve. Itt az érsek részletesen ismertette az észt egyház helyzetét, szolgálatát, örömeit és problémáit. Örömmel hallhattuk, hogy az észt evangélikus egyházban Isten Szentlelke dolgozik. A lelkészek áldozatosan végzik szolgálatukat. Sok templomot felújítottak. Évkönyvet is kiadtak, amely részletesen tájékoztat az egyház életéről. Folyik a teológusok képzése a teológiai szemináriumban. Problémát jelent a gyermekekkel való foglalkozás és a lelkész-utánpótlás, de ez utóbbi jó megoldás felé halad. November 17-én, vasárnap prédikáltam a János-templomban, ahol német nyelvű igehirdetésemet Kuno Pajula, a gyülekezet lelkésze tolmácsolta észt nyelvre. Találkoztunk A. Leepinnel az Országos Egyház főtitkárával, továbbá Jaan Kiivit lelkésszel, aki az elhunyt érsek fia. Egy lett egyházi delegáció is élj öt t Rigaiból Berzins érsekhelyettes vezetésével. Matulis érsek halála után több személyi kérdés is foglalkoztatja őket, de a 300 000 lelkes lett evangéükus egyház is reménységgel néz a jövőbe. Káldy Zoltán Nagy püspök Genfben A Lutheránus Vüágszövetség és a Református Világszövetség nemrég megalakult közös Dialógus Bizottsága december 1-7. között Genfben tartotta az evangélikus-református párbeszéd újabb ülésszakának első tanácskozását. A Bizottság ülésén Genfben részt vett dr. Nagy Gyula püspök, aki a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának megbízása alapján evangélikus részről elnökölt a Bizottság tanácskozásain. ÉRDEMES-E MÉG VÁRNI? Nyomorúságok és kétségek vergődésében Mt 11, 3-6. Machérusz várbörtönében is ott izzott a kérdés: érdemes-e még várni. Keresztelő. Jánosban ott van a csüggedtség: csak ennyi? Csak ennyi a Messiás hatalma, hogy a lelkes előfutárt Heródes markában hagyja? Csak ennyi Isten szeretete? Eltűri, hogy egy gonosz király kénye-kedve szerint bánjék egy kegyes, istenfélő emberrel! Természetesen, őrültség arra gondolni, hogy megszökik, nem vár Istenre. A Holt-tenger sivatagjából emelkedett ki Abirim meredek hegye - alig lehet feljutni oda, s őrök vigyáznak a fogoly gondolatára is. 100 kilométerre semmi nincs a hegy körül. Napról napra reménykedett, várt. Mikor ritkán felmerészkedett hozzá egy-egy követője - izgatottan kérdezte tőlük: „Na, mi van? Mit csinál Ő? Nem tart errefelé?” S ők elmondják: prédikál, egy vak koldust gyógyított meg, vitázik a farizeusokkal, kisgyermekeket áld meg. Felháborító, hogy vele nem törődik! Végül Jézushoz küldi tanítványait a nagy kérdéssel: „Te vagy-e az, akit évszázadok vártak, vagy mást kezdjünk el várni?” Ez ma a fél világ kérdése. Hány hívó ember került nyomorúságba, a betegség börtönébe, emberek tiporták meg... És nem történik semmi! Csak ennyi ez a Jézus? Csak ennyi az Isten? Nem jön, nem segít, hiába kérem, hívom. Hagyja, hogy szenvedjek, bántsanak, kudarcaim legyenek, csalódjak mindenkiben. Néha elegünk lesz a sablonos szavakból, a prédikációkból, a templom csendjéből. Hiszen nem változik semmi. Márai Sándor ír arról, hogy minden napnak vannak válságos tizpercei, mikor mindaz, amit addig tűrhetően elviseltünk, egyszerre kibirhatatlan- nak tűnik. „Munkád fölé hajolsz, s mint a vízbefúló, látod mindazt összesűrítve, egyetlen pillanat örvényében, amihez gyáva, lusta, hazug vagy önző voltál, s ami most fulladással fenyeget." Mit is mondjak neked és magamnak, amikor ilyen vergődő Keresztelő Jánosok vagyunk? Megbántanálak, ha valami papos, vallásos mondatot írnék le most. Hadd mondjam: néha apró kis dolog irányítja figyelmemet jó helyre. Az íróasztalomon az unokámnak a fényképe van, sokszor ráesik tekintetem. Karácsony este készült. Valami okból oda volt parancsolva a pamiagra apja mellé. De a szemei, a tekintete! Könnyes szemmel onnan is az ajándékok, a kedves játékok felé fordul. Nem foghatja egyelőre kezébe azokat, de nézi, nézi őket. Könnyek között is ott az öröm, a reménység az arcán. A tízperces válságoknak is vége lesz. És ha mi oda is vagyunk kötve a bajok, betegségek „pamlagá- hoz”, nézhetünk Isten ajándékaira (az Ö eddig megtapasztalt szere- tetére, a Jézus golgotái útját követő feltámadásra, a mi örök életünkre). A láthatatlan világ közel van hozzánk. A fontos, hogy a „pamtagon" növekedjem a szere- tetben, az emberségben, az alázatban. Hát igent Keresztelő Jánoshoz a hóhér jött, nem a megmentő, bosszúálló Messiás. De talán addigra ö is tudott messzire tekinteni, a láthatatlan világba. Egykor, Machéruszhoz közel, Nébó hegyén Mózes nézett le az ígéret földjére. Hittel hunyta le szemét. Érdemes volt a hosszú úton jönni! Summázhatta: Istenre érdemes várni! Ha nem is úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnénk, erők sugároznak felénk Tőle, s célhoz érünk. Görög Tibor