Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-15 / 50. szám

Evangélikus Elet fásé. december 15. J3 QQ * # GYERMEKEKNEK Dán 6 Hogyan ment meg Isten? Megőriz Egyszer egy gyerek különös zajra ébredt: egy madár verdeste csőrével az ablakot, mert a két ablaktábla közt egy lepke-volt és azt akarta elkapni. De a „láthatatlan” üveg na­gyon is valóságos védelmet jelentett a lepkének. Ez a sokszor emberi szem által nem látható, de csodálatos védelem számunkra Isten oltalmazása. Dáni­el számára is az volt. 0 akkor élt, amikor népét Babilonba hurcolták az ellenségek. Bölcsessége folytán Dáriusz király már maga után a má­sodikká akarta tenni a birodalom vezetésében. De a többi főember megirigyelte. Nem volt könnyű Dáni­elnek tisztának maradni a bűnöktől, de naponta Istenhez fohászkodott és őrá figyelt. Egyedül volt a vezetők közt, mint Isten gyermeke. Nem véd- hette meg magát. De tudta, hogy Isten kész megmenteni őt minden rossztól. Hűséges is maradt az Úr­hoz. Ha a többi gyerek valami rosz­csak most jött rá, hogy milyen go­nosz dologra vették rá, de úgy gon­dolta, hogy rendeletét nem vonhatja vissza. Pedig nem ahhoz kell a na­gyobb erő és férfiasság, hogy az adott szavunk mellett kitartsunk a végsőkig, még ha ki is derül, hogy az rossz volt, hanem ahhoz, hogy be tudjuk ismerni tévedéseinket és bű­neinket. Akkor a király megparancsolta, hogy vessék be Dánielt az oroszlá­nok közé, de egy különös dolgot mondott neki: A te Istened, akinek állhatatosan szolgálsz, szabadítson meg téged! Még a király is tudta, hogy milyen hűséges volt Dániel Istenhez, hallott Dániel Istenének hatalmáról és cso­dáiról. Azt várja tőlünk is Isten, hogy hűségesen vele járjunk és akkor má­sok is megismerhetik körülöttünk az Ö megőrző hatalmát. Alig várta a király a hajnalt. Oda­sietett az orosilánveremhez és beki­szat akar termi, te velük tartasz-e? Vagy vállalod, hogy mindenáron a jót képviseled? Az ország többi vezetője össze­esküdt Dániel ellen. A királynak híze­legve, olyan törvényt hozattak vele, hogy aki harminc napig bármit kér valamilyen istentől vagy embertől Dáriuszon kívül, azt vessék az orosz­lánok vermébe. Mit gondoltok, mit csinált Dániel? Tiltakozott az új törvény ellen? Vagy titokban fordult az Úrhoz? Úgy van megírva róla, hogy amikor Dániel megtudta az új rendeletet, az ő há­zának felső termében, nyitott ablak­nál ugyanúgy mint eddig, napjában háromszor leborult imádkozni. Ugyanazt tette, mint idáig, mert meg volt győződve arról, hogy helyesen cselekedett eddig is. Csak azt várták az ország igazga­tói és bevádolták Dánielt. Dáriusz áltott Dániel, az élő Isten szolgája, a te Istened meg tudqtt-e szabadítani? És a verem méiyéből fölhangzott a csodálatos válasz: Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját és nem árthattak nekem. A király nagyon örült és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből és azokat vessék be, akik Dánielt bevádolták. Nekik sem lett bajuk? Dehogynem! Még mielőtt a verem aljára értek volna, az oroszlánok rájuk rontottak és végez­tek velük. Látjátok, Dániel mennyire bízott az Úrban? Ugyanazt tette, mint min­dig. Mit tett?' Imádkozott és Isten akarata szerint végezte minden fel­adatát. Ma is így tapasztalhatjuk meg az Úr „láthatatlan" de mégis valóságos oltalmát a Szentlélek ál­tal, ahogy megfékezi a gonoszt és megőriz útjainkon. Széli Bulcsú Advent 3. VASÁRNAPJÁNAK IGÉJE 5Móz 5, 7/8/9-10. FÉLTŐ SZERETET Isten kizárólagos igényt támaszt, és csak Izrael, a választott felé. Hogy miért vagy miért se, azt nem tudjuk. Más népek felé ilyen igényt nem támasztott. Azok bántatlanul csinálhattak maguknak bálványokat, pogány módra. Izrael ezt nem tehet­te, nem utánozhatott másokat. Egy lépésnyit sem távozhatott ettől: Te ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot. És ennek más indoklása nincsen: mert te az enyém vagy. Neked én vagyok az Istened. Egyedül, kizárólag ÉN. Ezt az igét tehát ma is a gyülekezetnek címezzük, és ne másoknak küldjük. E tekintetben Isten másokat ma is béké­ben hagy, engedi, hogy a saját fazonjuk szerint járjanak. De neked ne legyen más Istened: Te ne kövesd mások példáját. Tőled ezt harmad- és negyedízig számonkéri és meg­bünteti a te Istened. Miért? Mert féltőn szerető Isten vagyok. Hogy Isten szinte menyasszonyának jegyezte el Izráelt, ennek nincs más magya­rázata, mint Isten szeretete. Hogy miért pont ezt a népet, erre megint nincs magyarázat. Amikor mások előtt ismertté lesz két ember egymás iránti szerelme, a kívülálló gyakran töpreng rajta, hogy ez hogy lehet? A szeretetből, szerelemből történt választásra nincs magyarázat. Pál is döbbenten állt önmagá­val kapcsolatban az örvendetes csoda előtt: ott találta magát Jézus mellett, az övé, neki megjelent, elhívta, és nem talált rá más magyarázatot: kegyelemből vagyok ami vagyok. Kegye­lemből: szeretetből. A szigorúan fenyegető Isten ezerizig való szeretetét pazarolta rám. Rám is, amikor hitet és reménységet adott Jézus Krisztusban, és én ebben élhetek, lebeghetek, úszhatok mint egy megtalált, de meg nem érdemelt szeretet- ben. Ennek feltétlen velejárója a teljes odaadás. Isten ezt tette és teszi, mindent odaad. Ennek csúcsa: Hogy úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta. A magát teljesen odaadó Isten a partner, akivel élhetünk. Csoda, ha Isten azt igényli, ne legyen más Istened? Ne keressetek kapcsolatot mással. A jegyes mellé ne szerezzetek szeretőt is. Akkor feltámad a féltés. Szeretni csak egyet lehet. Ha kettő közé lép egy harmadik, annak válás a vége. Lehetet­lenné válik az együttélés, amit a gyermekek és unokák is megszenvednek. Isten nem hagyja magát megcsalni mással. Ha elválik tőled mert csalsz, ezt megszenvedik az utódok is. Luther tanulságos példákat tudott ezzel kapcsolatban idézni (Nagy Káté). Ma is tanulságosak. Mennyire félrevezettek, amikor ahelyett, hogy egyedül Istenben bíztunk volna, az ő szeretetében, mi is sokáig inkább szentek, búcsújárások saját édenünk és más egyéb dolgok felé hajlottunk. Felfoghatatlan, hogy így meny­nyire meg lehet sérteni az Istent. Egy ilyen példájára ma különösen is oda lehet még figyelnünk: amikor nem tudunk egészen bízni Isten féltő szeretetében, akkor az ember elkezd harácsolni, esztelenül gyűjteni, hatalomra törni, mert úgy gondoljuk, ha van elegendő pénzünk és hatalmunk, akkor van csak Istenünk, biztonságunk, boldogságunk. És sokakat eltántorít az, hogy látszatra egy ideig nekik van igazuk, mert esetleg jobban élnek azoknál, akik csak Istenben bíznak. Ez csak látszat, mert amit így szereztek, abból a gyerekek már vajmi keveset szoktak örökölni, mert minden vagyonuk és boldogságuk elúszik, mert Isten féltőn szerető Isten. Kari Béla IMÁDKOZZUNK A tieid vagyunk Istenünk, mert minden indok és magyarázat nélkül megszerettél. Hálát adunk szereteted ezer jeléért és bizonyosságáért. Hogy maradhassunk is a tied, ezért kérünk végy ki egészen bálványaink hatalmából, és szüntesd meg kísértő csábításukat. Amen. Idézetek, gondolatok Ádventi Pedig Krisztus ma is kicsinyei­ben jön a világ' nagyjaihoz, megve- tettjeiben a világ híreseihez és bal­gatagjaiban e világ bölcseihez. Még mindig elzárkóznak Krisztus é^ az ő igéje elől, de nem sokáig vehetnek erőt rajta. Mert a seregek Ura. A dicsőség Királya marad mindörökké, akit angyalok és szentek serege szolgált a földön. (Luther Márton) ♦ ** Ádvent mindig figyelmeztet ben­nünket, hogy vágyódjunk erre a teljességre és ne nyugodjunk mind­addig, amíg nem lesz forróbb a szeretetünk, nagyobb az erőnk, cselekvőbb a békességünk és ki­fogyhatatlanabb a türelmünk. így lesz Advent számunkra a teljesség felé menés útja és minden ádventi vasárnap ezen az úton nyújt egyre több gazdagságot ebből a teljes­ségből. (Káldy Zoltán) *** Vársz-e még valamit? Mert csak az ember vár ezen a bolygón. Az ember azért remél és azért fél, mert tudja, hogy lesz holnap. Akkor ha­lok meg, ha még nem is temettek el, amikor már nem várok semmit. -* Vársz-e még Valakit? (Gyökössy Endre) *** Ő az, aki eljött közénk, aki fo­lyamatosan jön az emberi történe­lembe, hogy megvalósítsa jelenlé­tét és kifejtse a maga tevékenysé­gét. Jövetele nem szüntette meg, sem nem ítélte el a történelmet, hanem inkább irányt adott neki, és megadta annak üdvösségét Jézus Krisztusban. (A. Liége) *** A találkozásnak hitben való át­élése teszi aktívvá az ádventi vára­kozást, mint a kegyelem időszakát, így a várakozás nem lehet közöm­bös Isten parancsával szemben, sem az egyház, sem a világ sorsa kérdéseiben. Várakoznia kell, de nem szabad semmiben időt veszíte­nie. (Várady Lajos) **♦ A Krisztus-várás ádventi ideje állásfoglalást követel Jézus szemé­lyét illetően. Úgy áll a dolog, hogy az 0 világtörténelmi jelentősége előtt mindenki fejet hajt, de örök és állandó munkájának jelentősé­gét nem ismerik fel. így azután sok embernek van történeti Krisztusa, de nincsen élő Krisztusa. Nem ér­zik Jézus lelki eljövetelének szük­ségét, sem pedig azt, hogy állandó­an dolgozniuk kell az 0 elfogadá­sán. - Krisztus üzenete ez a két szó: Én vagyok. Két szó csupán, de Megkésve bár, de annál na­gyobb szeretettel és tisztelettel kö­szöntjük Szabó Magdát, a Tiszán­túli Református Egyházkerület fő­gondnokát. Ünnepélyes beiktatása már szeptember 7-én megtörtént Debrecenben, sorainkkal néhány hónapos késéssel csatlakozunk a köszöntők táborához. Szabó Magda neve ismerősen cseng egyházunk népének fülében. Sőt azt kell mondanunk, hogy az írónő már régtől fogva belopta magát népünk szívébe. Azok, akik literatúrával foglalkoznak, de azok is, akik csak egyszerűen a betű szerelmesei, határainkon be­lül és kívül minden írását megkü­lönböztetett érdeklődéssel forgat­ják. Mélységes tisztelet és megbe­csülés övezi őt és minden művét. A kálvinista Róma, Debrecen szülötte (1917), ott végezte egyete­mi tanulmányait és ott szerzett ta­nári (magyar, latin, történelem) diplomát, 1940-ben doktorált. Ősei „nemzedékek során át a Partium és a Tkz? vonala közti területen fejtet- I Főgondnok­asszony ték ki, istendicsérő tevékenységü­ket”. És amint vallotta: „ősök egész sora most élő láncszemként kap­csolnak engem a Tiszántúlhoz”. Az ünnepélyes beiktatást azon­ban hosszú út előzte meg. Szabó Magdának is végig kellett járnia azt az utat, amelyet nemzetünk tett meg a felszabadulás után. A fiatal, csillogó szemű, tehetséges tanár­nőt a felszabadult Magyarország kormányvonata röpítette Buda­pestre 1945-ben és a Kultuszmi­nisztériumba rendelte szolgálatra. (1950-ig.) Már a hivatali - sok te­kintetben lélekölő - munkájának közepette érlelődött benne az írói hivatás. Versekkel kezdte pályáját, köteteiben a háborús évek élmény­anyagát szólaltatta meg. A „fekete évek” számára is 1949-ben kez­dődtek, hallgatni kényszerült és csak 1957-ben jelentkezett újra. Bár ekkor még megjelent egy válo­gatás verseiből, regényírással foly­tatódott az írói pálya. Az akkor alig negyvenéves Sza­bó Magda rendkívüli termékeny­ségével - szinte minden évben meg­jelentetett egy-két kötetet - egy csapásra ünnepelt írója/lett ha­zánknak. Drámai sűrítéssel, ke­gyetlen realizmussal dolgozott. Fé­lelmetes éleslátással ábrázolta hő­seit, főként a magányos asszonyi lélek örvényeit. Általában a benső monológok módszerét alkalmazta, az emlékek, érzések és gondolatok között játszódtatja az eseménye­ket. Elményanyaga hátterében ősei, a református papi családok, a maga református neveltetése, s a kálvini teológia áll. (Freskó.) Nem átall biblikus címeket adni regé­nyeinek (Pilátus, Mózes egy hu­szonkettő), s amikor gyermekko­rának világát idézi fel, nem restelli megemlíteni, hogy nem tudta mit jelent a Sion-hegy. (Ókút.) Nem az a célunk, hogy a fő­gondnok asszonyt, mint írót mu­tassuk be. Ezt nálunk avatottab- bak megtették már. E néhány írói vonását azért húztuk meg vasta­gabban, hogy ezáltal is érzékeltes­sük írói karakterét, amelyet át- meg átszőtt mély és tiszta, mond­hatnánk gyermeki hite. Székfogla­ló beszédét legszívesebben szóról szóra idéznénk, éppen azért, hogy a hitben elbizonytalanodott, el­gyengült modern, 20. század végi embereket felrázzuk. Személyében kristálytisztán realizálódik, hogy a hit nem zárja ki a tudást, nem lehet antagonizmusról szólni, ha a hitet és a tudást említjük. Mert Szabó Magda a műveltség egyik legma­gasabb fokán álló írónő, és mégis gyermeki hittel és alázattal tudja szolgálni az igaz ügyet. Szabó Magda meggyőződése, hogy egész életét Isten akarata hat­ja át, ő rendelkezik sorsa felett, így a „szabálytalan” főgondnoki meg­választatását is Isten kezéből veszi. Megható ez a bizonyossága, és bi­zonyosak vagyunk abban, hogy a főgondnok asszony szolgálatát Is­ten gazdagon fogja megáldani, ő pedig elveszi hite jutalmát. írónő tehát, a szó, a toll művé­sze, a magyar nemzeti kultúra ma­gas fokon való hordozója. Benne nyerte el a Tiszántúli Református Egyházkerület világi vezetőjét. Egy asszony személyében. Asszo­nyéban, akinek rendkívül finom érzéke van a mai élet összeguban­colódott szálainak oldozásához, a család, gyermek, közösségi élet válságainak felismerésében, gazda­sági életünk torzulásainak megíté­lésében, a nemzet sorskérdéseinek, a világ nagy, egyetemes problémái­nak érzékelésében. S mindezekhez asszonyi szívvel tud közeledni. A református egyház bölcs válasz­tásában nem „nöuralomról” van szó, hanem Szabó Magdáról, aki a szó és toll magasabb rendű eszkö­zével, igényesen fogalmazhatja meg az egyház és társadalom egy­másrautaltságát a kivezető útban. Vegyünk egy példát beszédéből! „Századunk... legutolsó negyedé­ben valahogy merkantillá, kufár- szelleművé van kialakulóban. Sen­ki sem kívánja ennek teljes ellenke­zőjét, a vallásos ember inkább tar­talommal gazdagítaná az igyekeze­tét. Annyi évszázad szegénysége után érthető az anyagi gazdagodás igénye. Az én generációm még is­merte a koldusok és Amerikába kitántorgók Magyarországát. Szé­chenyi egyebet sem várt, mint azt, hogy a népet végre érdekelje az ipar és a kereskedelem. De nyilván egyetlen pillanatra sem képzelte el a folyamatot Isten és a lelek nél­kül... Ám örüljön tisztes haszná­nak, amit másoknak vagy az or­szágnak nem ártó tevékenységgel szerzett, de mikor Istennek megad­ta már, ami az Istené, a hazának, ami a hazának jár, az embernek is adja meg, ami az emberé, feleba­rátját nem kifosztva, de vezetve és gazdagítva az úton. E kalmárkodó időben tanuljon a Szentírás keres­kedő asszonyától, Lídiától, tanul­jon a magánéletben kifejthető apostolkodást...” íme, Szabó Magda művészi fo­galmazása és etikai állásfoglalása korunk egyik jellegzetes problémá­járól és fölébe helyezve a hit maga- sabbrendű kategóriáját. Csak egyetlen vallomás, de átparázslik rajta ennek az asszonynak torony­magasságú hite és erkölcsi elköte­lezettsége. Ez a friss hang, új tónus kizökkent bennünket a megmere­vedett, szokásos teológiai stílus­ból. Bizonyos vagyok abban, hogy. a gondnokasszonynak a kérdések újfajta megközelítése, interpretálá­sa termékenyítőleg fog hatni a ma­gyar protestantizmuson belül. Mert Szabó Magda - jóllehet Kál­vin hitét kapta a keresztségben - kissé mindannyiunké. Ahogy vall­ja: „Isten, szilárdul hiszem, nem­csak a mi toronydíszeink jogosult­ságát ismeri el végtelen kegyelmé­ben, hanem a keresztet, a Dávid- csillagot, s a másfajta liturgiában, fogalmazásmódban vagy szimbó­lum-rendszerben is meghallja a gyönge emberi sóhajt: Védj meg Uram, mert félek nélküled, és azt hiszem, Istennek elsősorban az számít, keresi-e valaki őt, s nem az, miféle szertartás szerint közelíti meg, vagy milyen szóval köszönti...” Szabó Magda szolgálatát szeret­tük, megbecsültük eddig is. A jö­vőben még nagyobb szeretettel fi­gyelünk munkájára. R, P. koszorú világok ütközője. Ádventi üzenet: Én vagyok! Ádventi válasz: Kirá­lyom vagy! (Kapi Béla) *** Mint közösség lépünk tehát most az ádvent előcsarnokába, ahol az emberi vágyakozás és az isteni kegyelem találkozik, ahol homály van, de már távolból nagy fényesség világlik. Ez nem régmúlt időkre való emlékezés és nemcsak hangulat, hanem mai és valóságos várása Istennek és az ő országá­nak. (T. Gunkel) *** Bizonyára nem egy keresztyén otthonban jelei vannak a ránk kö­szöntött ádventi időszaknak: ád­venti koszorúk, csillagok és az égő gyertyák szelíd fénye is az ünnepre készülődést jelzi. Ne is hagyjuk el e hagyományokat, hogy ünnepünk e tekintetben is feledhetetlen le­gyen. - Akkor van igazán ünne­pünk, ha meg tudunk szabadulni minden hamis ádventi reménység­től, és eljutunk Annak megértésé­hez, Aki szelíden, alázatosan jön, Aki először lehozza a magasságot a mélységbe, hógy azután magával vigyen a mélységből a magasság­ba. (Balikó Zoltán) *** Ő közel van és lát engem. Látja, amikor jót akarok és amikor a jót akarom. Látja a szívem tisztaságát és szándékát. Látja hűségemet hozzá, szeretetemet, szolgálato­mat, amikor ezzel másokat, min­deneket ölelek át. De látja, ha el­gyöngül a kezem vagy elszendereg a hitem. - És ilyenkor mindig meg­szólal: Én veled vagyok. És ilyen­kor ez az ádventi szó, ez az ádventi közelség, az élet felemelése. (Fried­rich Lajos) *** Krisztusnak semmi más oka nem volt eljövetelére, minthogy a bűnösöket megigazítani és üdvözí­teni. Őt nem érdemeink, hanem vétkeink hozták le a magas menny­ből e gyarlóság földjére. (Augusz- tinusz) **♦ Még harc és küzdelem a sor­sunk. Az út még nehéz és valószí­nűleg még meredekebb is lesz. Az Emberfia megmutatja nekünk az embert a meggyalázott, és meg­gyilkolt, az éhező és halálos beteg embertársunkban is. Nem kell az emberfeletti-emberre, az Über- mensch-re várnunk, mert Isten lett emberré. Szabad-e hát kevesebb­nek lennünk és akarhatunk-e keve­sebbek lenni, mint az emberré lett Igének testvérei? (K. Lehmann) Összeállította: Gy. S. Tessedikről még egyszer Több Olvasónk tette meg észrevételét telefonon Tes- sedik Sámuel lelkészről, akiről az összefoglaló a no­vemberi krónikában jelent meg. Detre János lelkész­től (a krónika Írójától) ka­pott értesülésünk szerint, arról a Tessedik Sámuelről emlékeztünk meg, aki a közismert, Szarvason élő Tessedik Sámuel lelkész édesapja volt. A forrás­munkák: Zoványi: Egyház­történeti Lexikon 628. ol­dal, Dr. Tóth Lajos: Tesse­dik Sámuel (Szarvas, 1976) 39-40. oldal, Penyige Dé­nes: Tessedik Sámuel (Bu­dapest, 1980) 38-39. oldal tartalmazza azokat az ada­tokat, amelyek szerint Puho-n született 1710 no­vemberében és Békéscsa­bán halt meg 1749. április 9-én. Sohasem volt szarva­si lelkész. - Az Olvasók va­lószínűleg azonos nevű fiá­ra gondoltak, aki valóban szarvasi lelkész volt és ott is halt meg. (Szerk.) %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom