Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-10-06 / 40. szám

r Abban van az ördög öröme, mulatsága és fő törekvése, hogy a keresztyének között a sze- retetet megzavarva, csupa gyűlöletet és irigy­séget támasszon. Mert jól tudja, hogy a ke- resztyénséget a szeretet építi és tartja meg. Ezért buzdít Krisztus olyan nagyon, hogy a szeretethez mindennél szilárdabban ra­gaszkodjunk. S erre legtökéletesebb kettős példaképül Atyját és magát állítja elénk. (Luther) Napirenden • Egyházunk külügyi szol­gálata • Hazai feladataink Tanácskozott az Országos Esperest Értekezlet Tanévnyitó a Teológiai Akadémián „A hit ennél több... ” Tizenhat egyházmegye. Mind részei a Magyarországi Evangéli­kus Egyház testének. Az azonos hit és azonos szolgálat részesei. Ugyanakkor ahány országrész, annyi szín, sajátságos háttér, saját­ságos örömök és gondok. Ezeknek az egyházmegyéknek a vezetői, a püspökök munkatársai, nagy fele­lősségű lelkészek, az esperesek jön­nek össze időről időre tanácskozni. Szükség van a hasonló szolgálat­ban állók találkozására, a tapasz­talatok kicserélésére és mindenek­előtt szükségük van arra, hogy időnként átfogó képet kapjanak egyházunk legfelsőbb vezetőitől az egyházunk életéről, az egyházunk életét érintő, szolgálatát meghatá­rozó eseményekről és ügyekről. De szüksége van a püspököknek is ar­ra, hogy így együtt is találkozza­nak munkatársaikkal és a testvéri, szolgatársi konzultáció, során az elhangzottak mint mozaikok te­gyék teljessé azt a képet, amely egyházunk vonásait, színeit hor­dozza. A szeptember 11-12-én, az Or­szágos J5gyház tanácstermében le­folyt kétnapos tanácskozást jelen­tőssé tette, hogy á Lutheránus Vi­lágszövetség budapesti nagygyűlé­se és dr. Káldy Zoltán püspök el­nökké választása után most volt alkalom ilyen, teljes ülésre. Három témacsoport volt a napi­renden: egyházunk külügyi szolgá­lata, az előttünk álló hazai felada­tok és az úgy emlegetett „apró­munka”, ahol egészen gyakorlati ügyek, konkrét esetek, megvála­szolandó kérdések, fontos dönté­sek kerülnek a tanácskozás aszta­lára. , A LVSZ nagygyűlését követőleg növekedett külügyi szolgálatunk. Természetesen elsqrenden a világ- szövetség elnökének a szolgálatán keresztül. Csák jelzésként azokról az eseményekről, amelyekről rész­letesen is szólt a püspök az espere­sek előtt és lapunk hasábjain, de a világi sajtó, televízió, külföldi la­pok útján is kaptunk több-keve-i, ;sebb információt: kanadai, USA- 'beli látogatás, találkozás a pápá­val, a Világszövetség Végrehajtó­bizottságának ülése, ahol megtör­tént a nagygyűlés kiértékelése - aminek keretében mérlegre került a vendégfogadó egyház Szolgálata is (mondjuk el örömmel újra: igén magasra értékelve), döntés szüle­tett arról, hogy milyen feladatok és ügyek nyerjenek elsőbbséget a 99 tagegyházat magába foglaló szö­vetségben és rendkívül jelentős ha­tározatok születtek az egész embe­riséget érintő kérdésekben: a béke ügyében, a leszerelés kérdésében, Dél-Afrikával kapcsolatban. — Közben Prágában sor került a ha­tásában egyre inkább erősödő Ke­resztyén Békekonferencia világ- gyűlésére, amelyen igen jalentős evangélikus részvétel és segítőkész­ség volt tapasztalható. Káldy Zoltán püspök-elnök be­számolóját egészítette ki dr. Nagy Gyula püspök tájékoztatója az Eu­rópai Egyházak Konferenciájának ügyeiről valamint kiemelten szólt az Egyházak Világtanács'a Végre­hajtóbizottsága Argentínában tar­tott üléséről. A helyszín megrajzo­lásával, megnyilatkozások és val­lomások felidézésével hozta közel a beszámoló a tanácskozás fontos mondanivalóit, üzeneteit és erősí­tette meg azt a tételt, hogy a világ kérdései az egyház kérdései is. Külügyi szolgálatunk mennyisé­gi és minőségi megnövekedését je­lezte a számtalan sok hivatalos ki­utazás, a hozzánk érkezd külföldi vendégek sokasága. Mindez azon­ban a felelősséget is megnövelte, hogy ezek a kapcsolatok megfelelő rendben, jó mederben, a felek szá­mára építően folyjanak. A tanácskozás jelentős része volt dr. Káldy Zoltán püspök- elnöknek az egyházunk életével foglalkozó tájékoztatójának az a része, amelyben szolgálatunk alap­jaira mutatott rá és erősítette meg azoknak változatlanságát és hatá­rozta meg az azokra való tovább­építés örvendetes lehetőségeit. Az eredmények közül itt is elsőrenden a Nagygyűlést említjük, de a sor­ban ott vannak Teológiai Akadé­miánk életének eseményei, levelező tanfolyam, .ifjúsági konferenciák, kántorképzésűnk, új énekesköny­vünk, ágendánk, sajtónk kiadvá­nyai, bővülő, építkező szeretet­szolgálatunk és sok minden, amire újra és újra hálával kell gondol­nunk. Mindezeknek a lehetőségek­nek a továbbépítéséről, minőségi javításáról sok Szó esett a felszóla­lások során is az együttgondolko- dók és szolgálatra készek felelőssé­gével. Gondok is szóba kerültek a bi­zalom őszinte légkörében, amelye­ket sürgősen orvosolni kell, hogy ne rontsák szolgálatunk hitelét, ne ve­szélyeztessék elért eredményeinket és időben kapják meg a segítséget, a választ ott, ahol erre szükség van. Az információk és a tennivalók bőségével térhettek szolgálatuk helyére espereseink, hogy a soron következő lelkészi üléseken to­vábbadják a tudnivalókat szolga- társaiknak és megosszák velük a feladatokat s mindez újabb gyü­mölcsöket érleljen gyülekezeteink és egész egyházunk életébén. Mezősi György Az Evangélikus Teológiai Akadé­mia 1985. szeptember 17-én tanév­nyitó istentiszteletet és ünnepi ülést tartott. Az istentisztelet ünnepi szol­gálatát dr. Nagy Gyula az Északi Egyházkerület püspöke látta el. Egyházunk e kiemelkedő eseményén megjelentek a társakadémiák és lel­készképző intézetek képviselői. A „Téged Úristen” kezdetű ének eléneklését követően Nagy püspök bevezető imádságában így könyör- gött. - Hálát adunk neked, Iste­nünk, hogy kezedben tartod egy­házad jövőjét. Szabadíts meg min-' két a kishitűségtől és aggodalmas­kodástól. Éreztesd velünk Szent- lelked erejét, hogy jó reménységgel szolgáljunk a világban,1 amelyet megváltottál...” Az igehirdetés Mt 22, 34-40 alapján szólt. Nagy püspök prédi­kációjának elején azt a minden em­ber számára vitatott kérdést vetet­te fel: Mi a teljes és emberibb, igazi élet értelme? Mi az igazi humani­tás? Mi az igazi emberség, az Isten akarata szerinti emberi életfolyta­tás ebben a világban? A feleletet háromféle módon ta­láljuk meg ezekre a kérdésekre. Az első: Isten szívbe írt törvénye, melyről a Római levél is ír. Az egnber bűnbeesése azonban meg­rontotta és részben elhomályosí­totta ezt a törvényt. Ezért Isten adott egy másik útmutatást, a tíz- parancsolatot, mely egyrészt ösz- szeköt bennünket a zsidósággal, az utolsó két parancsolat pedig egy- • befűz bennünket más vallások és világnézetek képviselőivel. Jézusnak most hallott kettős nagy parancsolata: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lel- kedből és teljes elmedből... Szeresd felebarátodat, mint magadat...” Az első azt jelenti, hogy az Isten iránti szeretet kell hogy hordozza, meghatározza egész életünket, sza­vunkat, cselekedetünket. Az Isten iránti szeretet centruma a feltétlen bizalom. Ez a feltétlen ráhagyat- kozás a hit, kell jellemezze a ke­resztyén ember egész életét, gondo­latait, szavait, cselekedeteit..-. Teljes szívből. De nemcsak érzé­sek dolga ez - teljes elméből, az istenszeretet tehát tudásunk és is­meretünk dolga is. De még széle­sebb a probléma - teljes lelkűnk­ből. Az egész embert át kell tehát fogja az első és nagy parancsolat. De valóban ennyi a keresztyén- ség, semmi más? Ha valaki úgy gondolná, hogy semmi több, mint lelki kapcsolat Istennel a keresz­tyén élet, annak Jézus világosan megadja a választ. A hit ennél több; a második parancsolat ha­sonlatos az elsőhöz, szeresd feleba­rátodat, mint magadat. Sok vád hangzik el felénk, hogy a saját üd­vösségünk áll központban és nem marad szeretetünk az embertárs számára. Ez szemben áll Jézus sza­vával'és Isten akaratával. Halljuk meg tehát a második nagy paran­csolatot, szeresd felebarátodat, mint magadat. Luther mondja, hogy a hit tevékeny, eleven, aktív dolog, nem kérdez, kell-e tenni, mielőtt megkérdezte, már meg is tette a jót... Jézus világos mértéket is ad: ...mint magadat. Mit jelent ez? Ahogyan azelőtt, a hit elérése előtt szeretted önmagadat, te voltál a középpontja életednek, úgy kell szeretni a felebarátot. A felebarát- szeretet azt kívánja, hogy ha kell az életünket is áldozzuk oda em­bertársunkért, de legalábbis osz- szuk szét életünket a többiek szá­ääS* Nagy püspök igét hirdet mára. Hiszen minden igazi hivatás azt jelenti, odaadni az életemet másokért. A lelkész szolgálata mi más lehet, minthogy odaadom éle­temét, nem kímélve magamat, az egész életet odaszánva... Az évnyitó istentiszteletet követő akadémiai tanévnyitón dr. Vámos József dékán beszédét így kezdte: Az Evangélikus Teológiai Tár­saság ezekben a napokban, hetek­ben éh át a tervezés mindig nehéz időszakát. A munkánkat szerveze­tileg és tematikailag is elindító In­téző Bizottságot szeptember 30-ra hívtuk össze, de a tanári karban folytatott eddigi eszmecserék már kikristályosították azt, hogy ho­gyan és milyen kérdéseket kívá­nunk megtárgyalni ebben a tekin­télyes és tisztes körben. Bevallom, hogy a tárgyalandó négy kérdéscsoport közül az fog­lalkoztat leginkább, amely egyhá­zunk huszadik századi, benne kü­lönösképpen az elmúlt ötven esz­tendő teológiájának vizsgálatát kívánja feladatul kitűzni. S e kér­déscsoportban is két szempont vizsgálata lehet - ha jól végezzük munkánkat - igazán izgalmassá. Az egyik: hogyan alakult az evan­gélikus egyház és a magyar társa­dalom viszonya; a másik: milyen szolgálata volt ezekben a viszony­változásokban egyházunk diakó- niai teológiájának? Az első szempontról legyen sza­bad summásan annyit mondani, hogy az evangélikus egyház és a magyar társadalom viszonya olyan szakaszos, történelmi változáson ment át, amit egykor talán remélni sem lehetet^egyházunk teológiája előkészítette azt a lehetőséget, hogy a változások, amelyek társadal­munk lényeges alapelemei, előrevi­vő, építő hatással legyenek gyüle­kezeteinkre, egész egyházunkra és Teológiai Akadémiánkra is. Továbbiakban szólt az egyház és állam közötti viszony fejlődésé­ről, majd pedig, hogy ebben a vi­szonyban hogyan alakult, formá­lódott, milyen szolgálatot végzett egyházunk diakóniai geológiája. A Tanári Kar augusztus 17-i ha­tározata értelmében* a következő hallgatók kezdhetik meg tanulmá­nyaikat: III. éven Riczinger József, II. éven Béres Tamás és Cserháti Sándor, I. éven Bácsi János, Cséri Ágnes, Halasi László, Isó Zoltán, Kardos Tamás, Menich Sándor, Szabó Magdolna, Szabó Julianna, Torda Dorottya, Trási Edina. Raj­tuk kivül egy éven keresztül ösz­töndíjasként hallgatói teológiai akadémiánknak: Ilp/o P. Saarelai- nen (finn) és Gottfried Voss (né­met) lelkészek. , A tanévnyitó ülés Vámos dékán zárszavával és nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével zárult, -ez Az evangélium hódításának nincsenek korlátái ApCsel 5,14 Ez a tudósítás valóban azt mu­tatja, hogy az evangélium hódítá­sának nincsenek korlátái. Nem­csak szórványosan, egy-két lélek lett az Úré az apostolok munkája nyomán, hanem tömegesen tértek még az emberek. A megállapítás viszont mindjárt felveti a kérdést: ma miért nem kí­sérik ilyen jelek az igehirdetést? Igaz, hallunk távoli országokban napról napra gyarapodó gyüleke­zetekről, olvasunk az evangélium térhódításáról Afrikában és má­sutt, de ezek a hírek csak még ége­tőbbé teszik a kérdést: miért ma­radnak nálunk érintetlenek a tö­megek? A Szentírás egyetlen alapvető választ ad. Jézus beszél erről elő­ször Nikodémusnak, az újjászüle- tés-üdvösség kérdésével viaskodó kegyes írástudónak. Jézus szavai szerint, hitet az emberben csak Is­ten Szentlelke támaszthat. De a Léleknek ez a hitet teremtő mun­kája kifürkészhetetlen és kormá- nyozhatatlan titok. - Mint a szél fúvása: „A szél arra fúj, amerre akar...” Az egyház egész története erről a Lélek-titokról tanúskodik. Időről időre kifürkészhetetlen mó­don az „ébredés szele” söpör végig egy országon, egy-egy tájon. így esett meg a múlt századi nagy finn ébredés szokatlan drámai kísérője­lenségekkel: „az emherek a mezőn egyszercsak abbahagyták a mun­kát, földre zuhantak, mint akiket villám sújtott, vagy látomás kerí­tett hatalmába, és sírva könyörög­tek Istenhez bűnbocsánatért”. Magyarországon a háború utáni nemzedék is átélt egy olyan ébre­dést, amikor valóban csoportosan kerültek férfiak és nők, öregek és „Az Űr méginkábjb vonzotta a benne hívőket, férfiakat és nőket tömegesen.” fiatalok az Úr vonzásába. - A Cse­lekedetek könyvének igéje is hang­súlyozza, hogy a gyülekezet gyara­podása „felülről” történik, az „Úr vonzotta...a hívőket”. Ezért a vonzásért mi mindennap imádko­zunk. Ez a misszió kérése. Kö- nyörgünk, hogy Isten küldje el kö­veteit, nyújtsa ki karját a messzire szakadt fiakért. Hódítsa meg Isten világa a szíveket. Ennyi tehát a Biblia válasza kér­désünkre. Igazat adok azoknak, akik azt mondják, ez nem kielégí­tő, nem mindenre kiterjedő felelet. De meg vagyok arról is győződve, hogy tipikusan olyan felelet, ez, amilyennel Isten ma az övéit pász- torolja. Bárhol ütjük fel a Bibliát, bármilyen kérdéssel fordulunk Is­tenhez, mindig arra figyelmeztet, ahova végső soron ez az üzenet is vezet: Alázatra. Isten nem engedi, hogy bárki azt gondolja: szolgála­ta, bizonyságtétele csodákra ké­pes. - Mi legfeljebb magunkhoz tudjuk vonzani az embereket - Is­tenhez nem. Gyermeki bizalomra. Mivel az ébredésért csak imádkoznunk le­het, tehetetlenségünk tudata állan­dó gyermeki kapcsolatban tart Is­tennel. S az imádkozó szív megérti, az ügy jó kezekben van. 1 Végül elvezet az ige arra, hogy azt tegyük, ami a dolgunk. Hitet nem teremthetünk, de tanúskod­hatunk Istenről parancsa szerint. Istenhez senkit sem vonhatunk, de bőven ad munkát, hogy megtisztít­suk életünket hazugságtól, hamis­ságtól, önzéstől, mindattól, ami másokat taszít és megbotránkoz­tat. Pintérré Nagy Erzsébet Nagy püspök Nyíregyházán Az Északi Egyházkerület püspöke szeptember 16-án is­tentiszteleti szolgálatokat vég­zett a nyíregyházi evangélikus gyülekezetben. A következő napon a Szabolcs-Szatmár Me­gyei Tanács székházában talál­kozott Bánóczi Gyula megyei tanácselnökkel, dr. Körössy Kálmánnal, a Nyíregyházi Vá­rosi Tanács elnökével és Gyúró Imre megyei elnökhelyettessel, akik Magyari Béla egyházügyi titkár kíséretében fogadták a püspököt. Egyházi részről még Szabó Gyula esperes és Csizmazia Sándor igazgató-lelkész voltak jelen a találkozón. A Megyei és a Városi Taná­csok elnökei tájékoztatták a püspököt a megye és benne Nyíregyháza gazdasági, társa­dalmi és kulturális életéről és jövő terveiről. A püspök beszá­molt az Egyházak Világtanácsa latin-amerikai üléséről, hazai egyházunk életéről és társadal­mi szolgálatáról. Kifejezte őszinte köszönetét a Megyei és Városi Tanácsok részéről az evangélikus gyülekezeteknek nyújtott sokoldalú támogatá­sért. A beszélgetés során külö­nösen előtérben állt egyházunk részvétele az idős emberek gon­dozásában nyújtott segítség te­rületén. Ez a találkozás a megyei és1' városi tanács vezetőivel orszá­gunk legkeletibb részében újabb megnyilvánulása volt an-* nak az őszinte jó viszonynak, amely ma fennáll hazánkban az állam és az egyházak között. Az új hallgatók egy csoportja Fotó: Batár 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom