Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-22 / 38. szám

Evangélikus Elet 1905. szeptember 22. #-ROL tt-RA „Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” 2 Tim 1,10 VASÁRNAP- „Nektek nem is kell majd harcolno­tok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan sza­badít meg benneteket az Úr. 2Krón 20,17 (Lk 7,22-23 - Jn 11,1,3. 17-27 - Zsolt 119, 33-34). Mély igaz hittel írták le ezeket a régi történelmi eseményeket az Otestámentumban. Mindenütt ott van az Isten, ő az, aki bátorít és győzelmet ad. Nem kéne nekünk is egyszer így végiggondolni a magunk történelmét, valahogy úgy, ahogy azt Kölcsey is megtette a Himnuszban? Hátha csak a legfontosab­bal, Istennél nem számolunk, amikor eseményeket elemzőnk? HÉTFŐ - „Mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt.” lKor 10,4 (Ézs 43,20 - Mk 6,14-29 - Mk 11,37-44). Sokakkal kon­firmáltál, vettél részt istentiszteleti alkalmakon s az­tán sokan elmaradtak. így látja ezt Pál apostol is. De nem kesereg - figyelmeztet: Te ne maradj el, Krisztust el ne hagyd! KEDD- „Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nvomorúságomat, tágas térre állítottad lábamat. ..Zsolt 31,8,9 (Lk 19,10 - Jób 5,17-26 - Lk 11,45-54). Lát az Isten! Nem csak akkor, amikor rossza, teszel, hanem akkor is, amikor bajban vagy. Látja betegségedet, magányodat. S ez elég az örömre a Zsoltár írója szerint. Ahova Isten odanéz ott élet és öröm fakad. Ezért bocsájtjuk el az ároni áldással híveinket: „Fordítsa az Úr az Ő orcáját te feléd”. Valóban fordítsa, és adjon neked békessé­get. SZERDA- „Teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. Sokan hittek tehát közü­lük.” ApCsel 17,11-12 (Zsolt 119,10 - Zsid 12,4-11 - Lk 12,1-12). Az első keresztyének nem hiszékeny, hanem kereső emberek voltak. Kutatták az írást, hogy jobban megértsék Jézust. Ma is sokan nagy hozzáértéssel kutatják az írást, hogy minél több ember megértse Isten szeretetét. Adj hálát ma mind­azokért, akik lehetővé tették, hogy magyarul olvasd Bibliádat. CSÜTÖRTÖK ~ „Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani?” Ézs 50,2 (Lk 8,24-25 - Róm 4,18-25 - Lk 12,13-21). Az ember igazi tragédiája az, amikor nem találja, vagy tehetetlennek érzi az Istent. Talán tényleg csak egy bűn van: a hitetlenség, amikor úgy gondoljuk Isten keze rövid. Pedig ez a kéz hosszú és irgalmas. Olvasd végig az 5Ö. fejezetet! Átsüt benne költői erővel Isten szeretete. Melegítse át a te szívedet is. PÉNTEK - „Jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem, nyomorúságomban. Nem mintha az ajándé­kot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az, a ti javatokra.” Fii 4,14-17 (5Móz 15,11 - Ézs 49,14-21 - Lk 12,22-34). Az orvos is rászorul a gyógyításra. Pál apostolnak is jól esett a filippiek együttérzése, Gondolj azokra, akik megis­mertették veled Jézus nevét. Ne „ajándékkal”, együttérzéssel. SZOMBAT - „Hűségetek csak olyan, mint a korán tűnő harmat.” Móz 6,4 (Jn 6,67 - Jak 1,2-12 - Lk 12,35—48). Hűség. Miért tűnt el ez a szó? Nem divat házasságban, munkában, hitben. Ne menj a divat után! Szükséged van a hűségre: házasságban, mun­kában, hitben. Ez ad tartást az életednek, és ez tesz áldássá mások életében. Kertész Géza Mindenkinek az életiben eljön az a pillanat, amikor magára marad. Magá­ra, sokszor családja körében is. Néha még magányosabb, mint az, aki teljesen egyedül van. Ilyenkor óhatatlanul fel­kerül benne a kérdés: mi célja van to­vább az élelemnek, egyáltalában van-e még értelme annyira ragaszkodni hozzá. Mert lehet valakinek akármennyi elfog­laltsága, lesznek pillanatai amikor üres­nek, feleslegesnek érzi életét. Ilyenkor roppant lelki erőre van szüksége, hogy felismerje, melyik lenne az az út, ame­lyen járnia kell, mit kell tennie, hogy megszabaduljon ettől a nyomasztó lelki állapottól. Sok-sok évvel ezelőtt egyik régi, jó barátom nyugdíjba ment. Utolsó hiva­tali napján vidáman búcsúzott, talprae­setten válaszolt előre nem látott nyug­díjas napjaira tett humoros megjegyzé­sekre. Másnap bejött hozzám. Tudod mi vagyok én? - kérdezte tőlem. Egy nagy nulla! Tegnap ölelgettek, ma alig álltak velem szóba volt aki már nem is köszönt. Egyetlen napig volt nyugdíj­ban, este feleségével nézték a tv-t. A feje hátracsuklott és már halott volt. Szívinfarktus. Egy űrlapot kellett nyugdíjba mené­sem alkalmával kitölteni rólam me­sélte egy másik barátom. A megbízott alkalmazott kérdezgetett. Születési éve, napja, helye, szülői neve, foglalko­zása? - Kórházi főorvos, igazgató- helyettes, az orvosi lap főszerkesztője, az Akadémia tagja, az x-rend kitünte­tettje, több külföldi tudós társaság tag­ja... Az alkalmazott még egyszer elolvasta az adatokat és összegezve beirt a végére egy áthúzott nullát. Nem számit mit ér­tem el, milyen tisztségek viselője va­gyok, mától kezdve nyugdíjas, áthúzott nulla! Orvosnál vagyok, várok rá, mert hir­telen valahova elhívták. Az ajtón bejön egy öreg bácsi.- Itt van, kérem, a doktor úr?- Tessék türelemmel várni, majd jön. - És felém fordulva: ' —Jaj, de utálom ezeket az öregeket! A Patyolatnál hasonló a szemlélet. Öreg bácsi csoszog be egy szatyor szennyessel. Beáll az egyik várakozó sorba. Oda, ahová nem lehet, mert ott a tiszta fehérneműt adják ki. Az alkalma­zott hangja, rideg, utasító.- Mit táblából ide-oda, álljon a helyé­re! Es amikor kimegy, felém fordulva:- Mind ilyenek ezek a nyugdíjasok, utálom valamennyit! Szólnom kellene, mert nekem magya­rázza, de nem teszem. Lustaságból vagy félek a durva megjegyzésektől? Vagy éppen neki magyarázzam? Úgysem érte­né meg. Végig gondolva a saját életemet mégis és megint csak arra a megállapításra jutok, hogy egyedül annak az életnek van értelme, amely a másokért van. Legyen az öreg, vagy fiatal. Olyan élet­nek, amely nem keresi a maga hasznát, nem helyezi a fősúlyt földi kincsek meg­szerzésére, de mindig, egész életén át a másikra gondol, a másikat helyezi az első helyre, a másik számára él örök átadásban. Soha én, mindig te, még ak­kor is, ha úgy éreznéd, hogy nem érdemli meg. És mindezt úgy cselekedni, hogy ne érezzék rajtad az áldozat vállalás nehéz­ségét, ne emlegesd soha, csak tedd, cse­lekedő. Ez az egyetlen életforma, mely­nek megtartó ereje van, ha beállítod rá az életedet. Ez nincs korhoz kötve, nem vársz érte viszonzást és tűnjék bár ne­héznek, kivihetetlennek',' mégis: hidd el, minden perar amelyet,-a •másikért,'éhe meggazdagít, elvonja gondolataidat sa­ját bajodról, saját fájdalmadról, saját nehézségeidről - ha teljes odaadással teszed. Lehet, hogy téged is „utálni" fog­nak, ha megöregedtél, mert téplábolá- sod idegesítő, mert feledékeny vagy, mert a beszéded meglassult, fátyolosán látsz, rosszul hallasz, érzékenyebb let­tél, értetlenebb. De te ne térj le az út­ról, amelyet választottál. Adj, élj má­sokért! A világ éhes a szeretette, a világ éhes a megértésre, a világ keresi a kiutat ebben a szív nélküli világban. Szabadul­ni akar, valami mást keres, ami célt, értelmet ad az életének. Te persze nem oldhatod meg a világ problémáját, de megmentheted a saját életedet - ha min­dig másoknak élsz. Adjon ehhez a mi Urunk erőt neked is, nekem is. > Gyarmathy Irén Adj békességet, Urunk...” Az NDK-beli evangélikus egy­ház meghívására a nyáron csalá­dommal együtt 2 hetet a Kloster Drübeck-ben tölthettem. A Harz- hegység gyönyörű részén, Werni­gerode közelében egy kis falu Drü- beck, ahol ez az 1200-as évekből származó kolostor és templom van. Ökumenikus nyaralási hét volt, hiszen finn, cseh, román, né­met, magyar nemzetiségű, evangé­likus, katolikus, ortodox és refor­mátus vallású testvérek vettek részt az üdülésen. A reggel mindig azzal kezdő­dött. hogy a ház előtt felcsendült vagy egy zsoltár vagy egy dicséret dallama egy többgyermekes német család aprajának-nagyjának fuvo­láin. Ez már jó előkészület volt a reggeli áhítatra. Napközben né­met nyelvet jobban és kevésbé be­szélőktől és gyermek zsivalytól volt hangos a Kloster. Több ked­ves kirándulást tettünk együtt. Es­ténként, míg a gyermekek - a késő­ig világos - udvaron játszottak, a felnőttek a társalgóban összegyűl­tünk és minden alkalommal más nemzetiségű testvérek számoltak be gyülekezeti munkájukról, örö­meikről, nehézségeikről. Sok szép Kloster Drübeck dia-képet láttunk a különböző or­szágokról, tájakról, templomok­ról. Énekeltünk szép népdalokat, és közösen tanultunk Istenünk di­cséretére lelki énekeket. A két hét alatt tényleg egymás testvéreivé lettünk a Jézus Krisztusban. Az üdülés utolsó estéjén kedves, vidám búcsú est volt, amelyet né­met testvéreink rendeztek szá­munkra. Vplt ott móka, kacagás, tombola, ének, társasjáték. Az­után úgy este 10 óra tájban, a gye­rekeket lefektettük, elcsendesed­tünk, és bementünk a kolostor­templomba, ahol az oltár körül ég­tek a gyertyák, hisz más világítása nincs is a templomnak. Az ünnepé­lyes csendben körülálltuk az oltárt, majd mindenki saját anyanyelvén egy-egy bibliai Igét mondott, és egy gyertyát gyújtott, amelyet az oltár körül helyeztünk el. Égett a sok-sok gyertya és szívünkben a hála a mi Istenünk és vendéglátó­ink iránt a két szép hétért, a sok kedves szóért, a megtapasztalt sze- retetért. Énekeltük együtt német testvéreink által tanított éneket:' Adj békességet Urunk... Ezen az estén már nem volt senkinél fény­képezőgép, de szívünk sokáig fog­ja őrizni a felejthetetlen képet, és mondjuk naponként az imádságot: adj békességet Urunk a szívünk­ben, családunkban, gyülekeze­tünkben, ajándékozz békességet hazánknak és az egész teremtett világnak! T. Kathona Zsuzsanna ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 198S. szeptember 22-én Deák tér de. 9, (úrv.) Takácsné Kovácshá­zi Zelma, de. II. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorne. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zuglódé. 11. (úrv.) Szabó Lajos, Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Bachorecz Katalin. Váci út 129. de. negyed 10. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8.. Reuss And­rás. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár- Újtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Ár­pád' Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoscsaba de. 9. Kósa Pál. Rákosli­get de. II. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapa tér de. 9. (úrv.) Madocsai Mik­lós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Mado­csai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Toroc- kó térde, fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsa y Vilmos u. 11. de. 9., de.-11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. féli. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Rözse Ist­ván. Budafok de. 11. Rözse István. Budaörs du. 3. Rözse István. Törökbálint du. fel 3. Rözse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 12. Szentháromság után 16. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltárí igéje: Lk 7, 11-17; az igehirdetés alapigéje: Kol 3, 3-7. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. Október 6-án, vasárnap reggel 7.05 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet dr. Cserháti Sándor teológiai professzor, Budapest. A HÉT PORTRÉJA Márkus István Zsuzsika Kemény fizikai munkához szo­kott erős ember. Vele kapcsolatban eszembe jut egy régi történet. A püs­pöklátogatáskor a kántor fogadta a vendégeket. Ugyancsak megszoron­gatta a főpásztor kezét is, aki az anekdota szerint felszisszent. Még- inkább csodálkozott azonban azon, hogy az istentiszteleten mi­lyen könnyedén orgonái a „vas- markú” kántor. Márkus István a felsőpetényi gyülekezet kántora is birtokában van ilyen jellemzőknek. Szűkszavú, szerény, jellemes em­ber. „Ez minden.” - átnyújtja a kis papirost, melyen röviden leírja ed­digi 35 éves szolgálatát. Én többet szeretnék tudni. Később oldottabb hangulatban elmondja: „Kisgyer­mek korom óta nem maradtam el a templomból. Szerettem énekelni. Amikor a kántortanító már nem vállalhatta a szolgálatot, engem szemelt ki. Szerettem volna tanul­ni, Pesten, de az édesapám ezt nem értette meg, nem engedett el. így csak itthon tanultam az elődöm­től.” - Körülnézünk a lakásban is. - „Itt a mi harmóniumunk. Nin­csen olyan nap, hogy meg ne szó­lalna!” - Az új szoba modern búto­rai között régi hangszer. Arrább a falon családi fénykép: népviselet­ben a felesége, leánya férjével és a fia ifjú Márkus István. Neki már volt lehetősége Foton tanulni. „Nagyon szeretném, ha ő lenne az utódom!” - Szívügye a gyülekezet. Ha kell helyettesíti a lelkészt. 35 év alatt öt lelkész mellett szolgált. Kis füzetet lapozgat. A sárguló lapo­kon dátumok, ünnepi beszédek, el­menő lelkészek búcsúztatása, az újak köszöntése. Sok minden vál­tozott ő maradt a helyén, no meg az öreg orgona. A 147. Zsoltárral köszönti kántortársait. Dicsérjétek az Urat, hiszen Istenünkről énekel­ni jó, hiszen őt dicsérni gyönyörű­séges és illendő dolog! négy-öt éves lehetett, ámikor meg­ismertem. Nagymamája hozta el a gyermekbibliakörbe. Melegszívű, kedves, barátságos kislány volt. Áradt belőle a szeretet, a jókedv mindenkire, akivel csak találko­zott. Nagyon megszerettem őt. Egyetlen vasárnap sem hiányzott. Tágranyílt szemmel hallgatta a történeteket. Mindig résztvett a megbeszélésben. Szavaiból kide­rült, hogy nemcsak az értelméig, hanem a szívéig jutott el mindaz, amit hallott. Hat éves korában kiderült róla, hogy nagyon beteg. Az orvosok azt mondták, gyógyíthatatlan. Nem hittem el. Senki sem hitte. 11-12 évnél nem fog tovább élni - mond­ták. Nem hittem el. Senki sem hitte. Azt mondták, nincs mit tenni. Imádkoztunk érte, könyörögtünk az életéért. Szülők, nagyszülők, ro­konok, mindenki, aki ismerte. Hét éves volt, amikor eltemet­tük. Halála előtt egy-két hónappal édesanyja még elhozta a templom­ba. Az istetszteleten lelkészt avat­tak. Zsuzsika mindent pontosan, megfigyelt. Másnap volt az utolsó gyermekbibliakör életében, amin résztvett. Ekkor így foglalta össze az előző nap élményeit: „Tegnap a püspök bácsi azt mondta, hogy van aki nem hiszi el, hogy föl fo­gunk támadni. Én elhiszem, mert én mindent elhiszek, amit az Isten mond.” És ezen az utolsó gyer­mekbibliakörön elmondta legked­vesebb történetét,, a húsvéti törté­netet. Ebből értettük meg, hogy az érte mondott imádság mégsem volt hiábavaló. Ha földi életét nem is tartotta meg Isten, hisszük, hogy örök, mennyei élettel ajándékozta meg őt. Nagyné Ferenczy Erzsébet HAZAI ESEM ENYEK MEGHÍVÓ Szeretettel értesítjük, hogy 198S. szeptember 28-án szombaton délután 4 órakor istentiszteletet és egyházmegyei közgyűlés keretében iktatja szolgálatába Dr. Nagy Gyula az Északi Egyházkerület püspöke a Budai Evangéliküs Egyházmegye egyhangúlag megválasztott új esperesét Szebik Imre budavári lelkészt. Erre az alkalomra tisztelettel és szeretettel meghívjuk. Az Egyházmegye Elnöksége Répcelak A gyülekezet legidősebb presbitere, Kálmán Sándor testvérünk új oltárterí­tővei ajándékozta meg templomunkat. Isten áldása legyen az adakozón és adományán egyaránt. Mende—Péteri----------­Au gusztus 17-e mozgalmas napja volt a két testvérgyülekezet életének. Mendéről egy, Péteriből két busszal, összesen százharmincán vettek részt azon a gyülekezeti kiránduláson, mely­nek úticélja a békési egyházmegyék ősi templomainak meglátogatása volt. Dr. Foltin Brúnó lelkész vezetésével a me- zőberényi szlovák, a békéscsabai nagy és kistemplomot, a szarvasi ótemplo­mot és a kecskeméti evangélikus temp­lomot tekintették meg a résztvevők. Szarvason a mendei gyülekezet tagjai virágot helyeztek el a temetőben, gyer­tyát gyújtottak a közülük származó Bartos Pál lelkész sírjánál. Gyülekeze­teink és lelkészük ez úton is hálás szív­vel köszöni meg az említett gyülekeze­tek lekészeinek és espereseinek a temp­lomaik megtekintésekor nyújtott szol­gálatukat. A SAJTÓOSZTALY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkész) Hivatalokat, hogy az Útmutató és 1966. évi Evangélikus naptár megrendelések 1985. október 15-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri á Lelkész! Hivatalokat, hogy a megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne ren­deljenek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sor­rendjében igyekszik kielégíte­ni. A határidőn túl beérkezett megrendeléseket a Sajtóosz­tály nem tudja figyelembe venni. MEGHÍVÓ Örömmel és Isten iránti hálával hivjuk meg az aszódi evangélikus templom müémlék oltárának felszentelési ünnepélyére. Az ünnepi istentisztelet 1985. szeptember 22-én vasárnap délután 3 órakor lesz a templomunkban, melynek keretében Dr. Káldy Zoltán püspök felszenteli a restaurálás folyamán teljesen megújult oltárunkat. Testvéri köszöntéssel köszöntik és várják! Erős vár a mi Istenünk! Az aszódi Gyülekezet Meghívó Isten iránti hálával és örömmel értesítjük, hogy a nagytarcsai evangélikus gyülekezet önállósu­lásának 50. évfordulóm .ídjtalíná: ijol hálaadó istentiszteletet tartunk templomunkban szeptember ’ 29- én, vasárnap délelőtt fél 11 órai kezdettel. Áz ünnepi istentisztele­ten igét hirdet Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök Erre az alkalomra Családjával együtt szeretettel meghívjuk és várjuk! Erős vár a mi Istenünk! A Gyülekezet Presbitériuma Apróhlrdotéa A Teológus Otthon felvételre keres konyhai kisegítőt. Jelentkezni lehet dr. Selmeczi János igazgatónál személye­sen (Budapest, XIV., Lőcsei út 32.), vagy a 636-451-es telefonszámon. Gazdaságos templom-tatarozást hegymászó technikával vállal az Altus Magaskarbantartó Gazdasági Munka- közösség. 1113 Budapest XI., Bocskai utca 43-45. Telefon: 869-947. Hibaigazítás Lapunk elmúlt számaiban a Napról- napra rovatunkban a heti igemagyará­zatok sajnálatosan felcserélődtek. A hibáért Olvasóink szíves elnézését kéri a Szerk. Fót Az alkoholizmus elleni evangélikus szolgálat Foton, a Mandák Mária Ott­honban október 21-26 között konfe­renciát rendez az alkoholizmusból sza­badulni vágyóknak. A konferencia hét­főn du. 4 órakor kezdődik és szomba­ton de. 10 óráig tart. Jelentkezni a lél- készi hivatalok útján lehet. Kérjük a lelkészeket, hogy a jelentkezőkről küldjenek értesítést Vető Béla lekész- nek (Budapest, Üllői út 24. 1085). Az ellátási díj 700,- Ft. Ezt az összeget lehetőleg az egyházközségek vállalják magukra, s a részvevők Fótra és vissza- hozatalánál is adjanak segítséget, eset­leg vonaton vagy gépkocsival történő utazásnál kíséret formájában is. Ado­mányok is a fenti címre küldhetők. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelés szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedó Üzem (857335/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51213 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: i ABLAKA ISTVÁN Igazgató Előfizethető az Evahgéllkus Elet kiadóhivatalában, továbbá bármely hfrlapkézbesltó postahivatalnál, a hlrlapkézbesltóknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hfrlapelófizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi Jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft. egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza! i Ti

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom