Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-01 / 35. szám
Evangélikus Elet 1985. szeptember i Új sorozatunk: Bemutatjuk a Szabadegyházak Tanácsát Az EVANGÉLIKUS ÉLET szerkesztőségének megtisztelő kérése alapján vállalkozom arra, hogy bemutassam az olvasóknak a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa négy évtizedes tevékenységét, tagegyházait és vezetőit. Elsőként az elnevezés értelmezésére térek ki: Mit jelent a szabad- egyház fogalom tulajdonképpen? Dr. Szakács József, a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa elnöke. Az angol reformáció utáni változékony korszakban, az anglikán államegyház ellenében alakult ki először egy felekezeti csoportosulás, amit szabadegyházaknak neveztek. Hozzájuk tartozott két, hazánkban is ismert felekezet (a metodista és a baptista), de több olyan is, amelyik nálunk nem honosodott meg (például: independensek, kvékerek, stb.) Ennek a szabadegyházi csoportosulásnak fő elvei közé tartozott az önkéntes egyháztagság, és talán még döntőbb mértékben az, hogy nem igényelték az állam anyagi támogatását. Gyülekezeteiket, intézményeiket tagjaik áldozataiból tartották fenn; ebben a tekintetben is tiszteletben tartva az önkéntesség elvét, híveiket nem adóztatták. Hit- buzgóságukat illetve kegyességi gyakorlatukat egyrészt a pietizmus, másrészt a kálvini ortodoxia elemei ötvözték. Szervezetük többé-kevés- bé gyülekezet-centrikus volt. Kerülték a klérus és a főpapi rendszer kialakulását. Feltűnően sokszor idézték a Bibliát, és annak szavalt köznapi életükben adódó dolgaikra alkalmazták. Tanaikat szóban és írásban nagy 'aktivitással hirdették, és még egy egész sor specialitás különböztette meg őket az angol „nagyegyháztól”. A szabadegyházi gyülekezetek - a kialakult államegyház ellenzékeként - úgynevezett „tűrt” felekezet- ként jutottak a múlt században kontinensünkre. Az itt élő népek eltérő társadalmi viszonyai között is nehéz küzdelmet vívtak az állammal szoros kapcsolatban levő egyházak ellenkezésével. A privilégi- zált egyház, még az államegyházból fokozatosan népegyházzá változó formájában is, hevesen ellenezte föllépésüket. A metodisták, baptisták, adventisták Európában is szövetségre léptek. A szabadegyházi szövetség előtt, már 1846-ban létrejött az „aliánsz” (később „Evangéliumi Világszövetség”), amely hazánkban például az 1883-ban üldözött baptistákat védelmezte a bécsi udvarban. Hogyan jött létre a hazai Szabad- egyházak Tanácsa, sajátos nemzeti vonásaival? - 1944 őszén, néhány nappal a nyilasok rémuralmának kezdete előtt, illegálisan alakult meg a Szabadegyházak Szövetsége, néhány akkor betiltott felekezet vezetője ragadta meg az államilag elismert baptisták és a be nem tiltott metodisták segítő kezét. A Szövetség elnöke dr. Kiss Ferenc (1889-1966), a vezetőség tagjai a baptista dr. Somogyi Imre (1894-1951), az adventista Mich- nay László (1893-1965). Haladó szellemű emberek, akik életük kockáztatásával is mentették az üldözötteket és lelki oázist törekedtek adni az életükért remegő embereknek. Bizonyos feltételek között te- Kaí.'ellenálló' mozgalomként is’Töl- fóghatjük'áz ?9444)öü alakult Szabadegyházak Szövetségét. A Berlini Oratóriumkórus a Deák téren Különös felelősségük van azoknak, akik küldetésben járnak. A reájuk bízottakkal úgy kell sáfárkodniuk, hogy feladatuk teljesítése sikeres legyen. Ilyen fdelős küldetésben járt közöttünk a Berlini Oratóriumkórus, akik Európa legérzékenyebb pontjáról, Nyugat- Berlinből érkeztek, hogy a muzsika, közelebbről az egyházi muzsika eszközével hozza el hozzánk egy város, egy nép barátságát, szíves köszöntését. A Berlini Oratóriumkórus hazánk számos városában tartott hangversenyt. Június 28-án Deák téri templomunkban láttuk őket vendégül. Mint nevük is elárulja, elsősorban oratóriumok előadására kötelezték el magukat. Repertoárjukon szerepel a 18. és 19. századi oratóriumirodalom minden jelentős alkotása: Bach miséje és passiói, Haendel, Haydn, Mendelssohn oratóriumai, a bécsi klasszikusok miséi, Brahms requi- eme. Most, hogy zenekar nélkül jöttek Magyarországra, műsoruk első felét kíséret nélküli motettákból állították össze. Palestrina, Schütz, Mendelssohn, Nicolai, Reger nagy kórusművei igencsak megmutatták e kórus sokoldalú képességeit. A szokatlanul nagy, százharminc tagot számláló együttes felvonulása a Deák téri oltár élé már maga is impozáns látvány volt. Mikor pedig megszólaltak, egy érett, rendkívül fegyelmezett, a nagy kórushangzásokban is homogén monstre énekkar ragadta meg hallgatóságát. Fortisszimóik lenyűgözően éreztették, micsoda ereje van egy ekkora énekkarnak. A Berlini Oratóriumkórus a fent említett műveken kívül különös előszeretettel énekli Dvorak D-dúr miséjét. Ez a darab előadásukban lemezen is megjelent. Műsoruk második felében ezt a ritkán hallott művet orgonakíséretes változatban adták elő. Míg az orgonakarzatra felvonultak, a kórus orgonistája, Jürgen Lindner, bravúros technikával orgonálta Widor egyik tokkátáját. Az igehirdetés után felcsendülő mise az énekkar további értékeit mutatta meg. A háromnegyed órás romantikus mű folyamán bőven volt alkalmuk bizonyítani: teljesen otthon vannak ebben a stíluskörben is. A pia- nisszimók finomsága, a sokféle forték árnyalatai és a kidolgozott fokozások mind jó iskoláról tettek bizonyságot. Karmesterük, Gert Sell, aki huszonhét év óta áll az együttes élén, sokoldalú művész. Megvan benne a muzsikusok egyik legfőbb erénye, a pontosság, és mellette a muzsikát alkotó emberség is. Egy-egy jól sikerült tételt kórusa számára látható módon elismeréssel nyugtázott, hogy ezzel is biztassa őket a lelkes továbbének- lésre. A kórust látva, tagjai közt mozogva ezt a jó emberi légkört lehetett érezni. De ennél többet is. Noha nem egyházi kórus, magatartásuk keresztyén közösségről vallott. A berliniek megtisztelő fogadtatásban részesültek. Dr Nagy Gyula püspök köszöntötte őket a gyülekezet előtt. Látogatásukat és szolgálatukat jelentősnek nevezte, és utalt arra, hogy e kórus szolgálata hazánkban több egy kultúr- eseménynél. Ez alkalmon az igét dr. Hafenscher Károly, a templom igazgató-lelkésze hirdette. Arról a végtelen, Istentől érkező, Jézusban adott szeretetről beszélt, mely képes megszüntetni az embereket elválasztó falakat. Ezt bizonyítja az is, hogy német kórus Magyarországon cseh szerző miséjét adja elő. Az Oratóriumkórus küldetését jelesen teljesítette. Trajder Gábor Annak is kezelték őket a felszabadulás után, és már 1945 nyarán hivatalos elismerést kaptak. Két évvel később szüntette meg a törvény a bevett és elismert felekezetek közötti különbséget, sorra elismerte a különféle szabadegyházakat (metodisták, adventisták, pünkösdiek, üazarénusok); az Alkotmány pedig, mint alaptörvény vallásszabadságot biztosított. Mindezek jellemző állomásai a párhuzamosan fejlődő hazai ökumenikus -mozgalom történelmének is. A filmszínházakban nem rég mutatták be a „Nyitott utak” című filmet. A szabadegyházak életéből is fölvillan néhány színes kép. Hangsúlyozom, hogy a Szabadegyházak Tanácsa nem felekezet, hanem kilenc tagegyház koordináló szerve. Nem alkot egyházszervezeti vagy konfesszionális egységet, nem befolyásolja tagságának bibliai látását. A felekezeteknek vannak azonos, vagy inkább hasonló nézetei, /le nem törekszenek uniformizálásra. A 9 tagegyház (adventista, baptista, metodista egyházak, a keresztyén testvérgyülekezetek, mint alapítók; Isten Egyháza, pünkösdiek, szabadkeresztyének, őskeresztyének és az Élő Isten Gyülekezete) mellett, úgynevezett jószolgálati kapcsolatban állnak a Szabadegyházak Tanácsával a nazarénusok és az Új Apostoli Egyház. Más felekezetek is közelednek. A felsorolt tagegyházak, gyülekezetek testvéri kapcsolatra törekszenek más magyarországi egyházakkal. A testvéri viszonyt teológiai együttműködés, közös jóléti munka, társadalmi jellegű szolgálatok és kölcsönös tisztelet jellemzi. Természetesen egy sokszínű felekezeti csoportosulás keretei között elő fordulhatnak eltérések egyes adott kérdésekben. A lelkészi gyakorlatban fölvetődő áttérések, összeházasodások kapcsán olykor élénk reagálást tapasztalunk. A Szabadegyházak Tanácsa szervezésében sajtótermékek, tanulmányok jelennek meg. Elsőként alapítottak hazánkban levelező tagozatú teológiai iskolát, amelyhez kilencféle hitvallású hallgatóság és oktató gárda munkája járul. Énekzenei kultúrájuk az azonos világ- szövetségek keretében immár európai hírnévre tesz szert. A szabadegyházi gyülekezetek mai magyar valósága kétségtelenül pozitív előjelű. Vonzáskörzetükhöz százezernyi magyar állampolgár tartozhat, becsléseink szerint. Szebeni Olivér /---------------------------------------------------------------------------\ Tóth E ndre K SíSímímíKéíK ^ * /*• f f I , ifjús Hol van a nyár füllecJ unalma s a város álmatag csendje? Milyen nyüzsgő, milyen viharzó had vonul itf reggelente? te Az ifjúság törtet robogva, sok ezernyi diákgyerek indul naponta meghódítni a tudományt s a szellemet.- ü pgyrp,: . .. • {ásk«Hé§*:; '-"'faarcukon láthatatlan bélyeg: az aggódó anyai csók. Küldi őket a messzi tanyák, a bérházak s a csöpp faluk, - szemük sugárzik, hangjuk harsan s a szélbe lobog szöghajuk. Jöjj, ifjúság, te drága, elszánt, diadalmas, friss hadsereg, és teremtsd újjá a világot a régi romjai felett. (Megjelent a töltő: BIZALMAS VALLOMÁSOK c. kötetében: 1984-ben) ________________________________!____________________________/ A mainzi egyetem teológiai hallgatóinak látogatása A mainzi (NSZK) egyetem teológiai hallgatóinak 14 fős csoportja május 25.-június 1. között látogatást tett Magyar- országon dr. Hanfried Krüger nyugalmazott egyházfőtanácsos (Frankfurt), Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora vezetésével. Krüger egyházfőtanácsos, aki az NSZK evangélikus egyházai külügyi hivatalának munkatársa volt, hosszú ideje tart szemináriumot az egyetemen „egyház a szocializmusban” címmel, továbbá a keresztyén-zsidó dialógus kérdéseiről is. 1979-ben és 1982-ben már vezetett hozzánk gom nevezetességeinek megtekintése után dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek fogadta a csoportot. Csütörtökön dr. Nagy Gyula püspöknél tettek látogatást, majd a Magyar Izraeliták Országos Képviseleténél Héber Imre elnök, Seifert Gézáné főtitkár és a rabbikar néhány tagja tájékoztatta a vendégeket Európa legnagyobb zsidó közösségének életéről. Délután Teológiai Akadémiánk életével ismerkedtek. Látogatásuk utolsó teljes napján, május 31-én délelőtt az Ökumenikus Tanácsnál a kallódó fiatalokat mentő miszhasonló csoportokat. A csoport tagjai május 26-án délelőtt resztvettek Szebik Imre budavári lelkész beiktatásán. Másnap délután az Állami Egyházügyi Hivatalban Bed László, a Protestáns Főosztály vezetője dr. Lippényi ferenc osztályvezető és Lóránt Vilmos tanácsos társaságában fogadta a vendégeket. Május 28-án, kedden Győr nevezetességeivel ismerkedtek Bödecs Barnabás lelkész vezetésével, majd Pannonhalmát dr. Várszegi Asztrik perjel mutatta be. A következő napon Szentendre és Eszterszió munkájáról tájékozódtak, délután a Református Zsinati Irodán dr. Bartha Tibor püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke fogadta a csoportot. A program a Református Teológiai Akadémia professzoraival és hallgatóival folytatott beszélgetéssel ért véget. Egy hét nem nagy idő, a csoportnak mégis nagyon gazdag programban volt része. Bízunk benne, hogy egymás jobb megismeréséhez, megértéséhez egy kicsit az ő látogatásuk is hozzájárult. (s*p) f Elhunyt Blake az EVT egykori főtitkára Dr. Eugene Caroson Blake 78 éves korában, július 31-én Stanford (USA) súlyos betegségben elhunyt. A presbiteriánus lelkész 1967-1972 között az EVT főtitkára volt. Az ő vezetése alatt az EVT hathatósabban kezdett foglalkozni az egyház társadalmi felelősségével, a férfiak és a nők egyenjogúságával, a fajok egyenlőségével és a béke kérdéseivel. Az elhunyt méltatására lapunk visszatér. Magyarországi Egyházak Kiadványai A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat ez év őszén külön prospektust jelentet meg a „Magyarországi Egyházak Kiadványai” címmel, színes borítólappal, illusztrációkkal, a kiadványok rövid ismertetésével. A tervezett prospektusban Sajtóosztályunk jelenleg kapható összes kiadványainak képekkel illusztrált ismertetése is megjelenik. SAJTÓSZEMLE Az Új Ember az egyik római katolikus hetilap júl. 21-iki számában Bellon Gellért ír rövid eszmefuttatást „A bonyolultságok orvossága” címmel. Egyre nehezebb egyszerűen élni, tájékozódni, olyan sok minden történik, olyan bőséges az információ- halmaz, hogy „szinte kétségbe esünk az élet komplikáltsága és kuszáltsága miatt. Ä kétségbeesés pedig lebénítja gondolkodásunkat, mérlegelésünket és ítéletünket.” Az orvosság nem más, mint ráébredni hitünk ama tanítására, hogy „Isten maga az egyszerűség. Világos, tiszta, egyenes és zavarmentes minden. - Tőle kell megtanulnunk azt a módot, ahogyan rendet teremthetünk összekeveredett problémáinkban” Az aug. 11-iki szám részletes beszámolót közöl „Egy legális és egy illegális találkozó” címmel dr. Kál- dy Zoltán püspök-elnöknek, a Lutheránus Vüágszövetség elnökének június 27-én Rómában II. János Pál papánál tett látogatásáról, Káldy püspökkel készített interjú formájában. Ugyanazt a fényképet láthatjuk, mely hetilapunkban is megjelent, Salzmann kanonok, Káldy Zoltán püspökelnök, II. János Pál pápa és Carl Mau a felvételen. Az inteijúban Káldy püspök-elnök többek között a következőket mondta: „A Lutheránus Világszövetség kérte ezt a találkozót, mivel már több elődöm tett látogatást a katolikus egyház fejénél. - A pápa rendkívül meleg szeretettel fogadott bennünket. Dolgozószobájában maga mellett kínált hellyel. Én őt latinul köszöntöttem... s őszentségének szólítottam, de hozzátettem, hogy testvérem a Krisztusban. - II. János Pál pápa megjegyezte, hogy annak különösen örül, hogy magyar vagyok,.” Majd Káldy püspök elmondta, hogy már 1961-ben találkozott egy pápával, a katolikus egyház akkori fejével, XXIII. János pápával. Új Delhiből, az ott tartott Evangélikus Világgyűlésről jöttek vissza, Rómában megálltak s mivel aznap pápai fogadás volt, elmentek a Szent Péter térre. És ő véletlenül, egy kisebb csoporttal sodródván, egyszercsak abban a teremben találta magát, ahol a pápai trón áll! így lett részese nemcsak a fogadásnak, hanem egy pápai enciklika bejelentésének is. Káldy püspök erre így emlékezik: „A kihirdetés után a pápa sorra megállt a vendégek előtt, előttem is, - nem tudhatta, hogy egy lutheránus püspök áll előtte. Rámnevetett derűsen. Engem egyébként mindig megfogott XXIII. János pápa derűje, elevensége.” A Reformátusok Lapja a júl. 14-iki számban arckép vázlatot ad Jancsó Adrienn versmondó művésznőtől, „Mert akinek van, annak adatik” címmel. Megtudjuk, hogy a művésznő Erdély szülötte. Ifjúságában külön is hangsúlyozza azt, hogy „fiatal diákként két évig betegeskedik, de Isten a rosszat jóra fordítja életében s éppen ennek a nem kívánt időszaknak a gyümölcseként sajátítja el a későbbi előadóművészi pályáját mindenkor tápláló-éltető, mintegy 1500 versből álló memoriteranyag alapját”. - Megtudjuk azt is, hogy a művésznő élete igen küzdelmes élet, de „hite, belső tartása élete legreménytelenebb, legkeservesebbnek tűnő szakaszaiban sem hagyja el. Bizakodva s megadóan lép az Isten által kijelölt útra s ezt sajátjaként járja végig”. A júl. 21. számban nagyon meleg hangú rövid kis írást olvashatunk: „Áldott öregek” címmel. Szerzője meghatottan emlékszik például arra a 95 éves nénikére, gyülekezeti testvérre, aki „már nem tud eljönni a templomba, de kiskertjéből minden vasárnap, kora tavasztól késő őszig küldi az úrasztalára a virágot”. Tapasztalatait a szerző így összegzi: „Áldott öreg lelkek és áldott öreg kezek, Istennek köszönetét mondunk értetek, akikben visszhangzik az Ige és akik - ha megfáradtatok is - meg tudtok újulni! Ti adtok sokszor szárnyat a gyülekezeti életnek: példát mutatva a hálaadásra, áldozatvállalásra, szerénységre, segítőkészségre”. A Békehirnök baptista hetilap jún. 23-iki száma mindenkit érintő igemagyarázattál gazdagít. Szerzője a Máté 6.19-34- ről ír: „Néki gondja van reátok” címmel. Rövid áttekintést ad a mai élet főbb gondjairól, majd következnek azok a szempontok, melyek miatt az Úr Jézus a gondot, az aggodalmaskodást veszélyes tehernek látja és láttatja. „Mindezekből kitűnik, hogy a gond bálványimádásunk következménye. Imádjuk a teremtményt, ahelyett, hogy az Urat imádnánk.” Áz I. Péter 5.7 alapján a szabdulást abban jelzi, hogy gondjainkat imádsággá kell változtatnunk. így sokkal közelebb kerülünk Isten atyai szívéhez, mint hogyha semmi gondunk nem lenne.” Akinek sok a gondja, az nagyon megtapasztalhatja az Ö szeretetét. S ha a bánat és gond özönével törne is ránk, Isten tervei és célja nincsenek áthúzva, sőt, általuk közelebb kerülünk Őhozzá. Győr Sándor
