Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-01 / 35. szám

/ likus Elet 1985. SZEPTEMBER 1.-&-RÓL #-RA ,Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót t t veled!” Zsolt 103,2 VASÁRNAP - „Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotó­ja előtt tiszta-e az ember?” Jób 4,17 (Lk 5,8-9 - Lk 7,11-19 - Zsolt 119,17-24). Nem igaz az ember ;ten előtt. Jób barátja - miközben a közismert veket hozza fel: az istenfélő jutalmat, az istentelen i üntetést kap, - rádöbben: egészen hamis úton van. Senki nem igaz Isten előtt! Mennyivel más lenne a tárgyalótermek légköre, ha a felek úgy ülnének le: én sem vagyok igaz. Mennyivel könnyebben értené­nek veled is szót embertársaid, ha mernéd vállalni: én sem vagyok igaz. HÉTFŐ - „Jézus így válaszolt: nem az egészségesek­nek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam megté­résre, hanem a bűnösöket. Lk 5, 31-32 (Zsolt 72,13 - Ézs 40,15-2614Móz 20,22-29). Jézus gyógyítani jött erre a földre. Erre áldozta egész életét. Alig akarják megérteni ezt írástudók és farizeusok. S alig-alig értjük meg ma is. Nincs nagyobb és szebb feladat itt a földön annál, „Mint sebet kötözni, ha­bár csak egyet is.” (455. énekünk) „Eredj el és te is cselekedj hasonlóképpen!” KEDD - „Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Al­kotóját.” Péld 14,31 (1 Kor 9,22 - Gál 5,16-23 - 4 Móz 21,4-9). „Szemesnek áll a világ!” Az emberi hiszékenységen lehet a leghamarabb meggazdagod­ni. Csak az a baj: Isten ezt máskép látja. Aki visszaél a „nincstelenek” kiszolgáltatottságával, gyalázza a teremtő Istent. Te is élelmes ember vagy? SZERDA; - „Pedig Ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az 0 általa növekszik az Isten szerinti növekedéssel.” Kol 2,19 (Zsolt 28,9 - 1 Krón 29,9-21a - 4Móz 21,21-36). Jézus tartjá össze az egész „testet”, ő a feji - figyelmezteti az apostol a hencegőket Kolosséban. Nem gondolod ma sincs ez másként, ő hordozza a mi gyülekeze tünk gondját, Ő tartja meg egyházát, nem az „aláza toskodók”, az önmaguktól elteltek. Bizony így van ez ma is. CSOTŐRTÖK - „A népek olyanok előtte, mintegy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mintegy porszem a mérlegserpenyőben.” Ézs 40,15 (Lk 13,29 - 2Móz 18,1-12 - 4Móa 22,1-20). Jézus ott öl a „mindeható Isten jobbján”. Övé minden hatalom. Nagy nemze­tek olyanok előtte, mint egy csepp a vödörben. És mégis törődik a legkisebbel is. Mégis azt akarja, hogy senki el ne vesszen. Adj hálát naponként ezért a szeretetért! PÉNTEK - „Ma tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Istten jobbján ül.” (Kol 3,1 (Zsolt 116,9 - Mk 1,40-45 - 4Móz 22,21-41). Jól keresel? Nem kéne másutt megpróbálni, áhol többet lehetne? De bizony! Pál is azt mondja, hogy rosszul, rossz helyen keresünk. Pedig Krisztussal feltámad-, tunk a keresztségben. Pedig olyan Istenünk van, aki mennyei kincset tartogat számunkra. Múlandó he­lyett maradandót! Miért nem ezt keresed? SZOMBAT _ „Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak.” Ézs 54,17 (Lk 24,49 - IMóz 28,10-19a - 4Móz 23,1-15). Nem tévedés ez? Min­den fegyver célt tévesztene? Hiszen dárdával döfték át az oldalát, hiszen szegekkel verték át kezét. Célt tévesztett a dárda, eltévedtek a szögek! Jézust nem lehetett megsemmisíteni. Sem fegyverrel, sem átok­kal. Harmadnapon feltámadott, és él. Azért, hogy akik célt tévesztettek Benne találják meg az élet értelmét. Kertész Géza ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 198S. szeptember 1 -én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zel ma, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fel 9. (úrv.] Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor a. 31-33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar, úrv.) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv. Veőreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. II. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mát­rai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. (úrv.) Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. (úrv.) Zoltai Gyula. Frangepán u. 43. de. 8. Zoltai Gyula. Újpest de. 10. Blázy lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintér Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. (úrv.) havasi Kál­mán. Pestlőrinc Szemere-telép de háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákosbegy de. 9. (úrv.) Kósa László. Rákoscsaba de. 9. Kósa Pál. Rákosliget de. 11. (úrv.) Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. (úrv.) Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de, fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. (úrv.) Szebik Imre. Torocko tér de. fél 9. (úrv.)'Ma- docsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Modor! u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Kelen­föld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. (családi) Missu- ra Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelen- völgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. ffl 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. Szeptember 15- én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet dr. Reuss András lelkész, Budapest-Angyalföld. Szentháromság után 13. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 10, (23-24) 25-37; az igehirdetés alapigéje: Jel 3, # HÍREK Inul |IIIV| JUHIHIIIIIIIUIIIIllllllltlItHlllllllilllilHIIIIIHiliillllllilllllKllllfilllUIIIIIIIUIIIIIIIIl Nemzetközi Belmissziói és Diakóniai Szövetség A Nemzetközi Belmissziói és Diakóniai Szövetség idei közgyű­lését augusztus 12-17. között tar­tották Turkuban (Finnország). A közgyűlésen résztvett Blázy La­jos, a Diakóniai Osztály ügyvivője és Muncz Frigyes, a Budai Szere­tetotthonok igazgatója. Fiatalon az Óvilágban Ez volt a témája a IV. Európai ökumenikus Ifjúsági Konferenciá­nak, amelyet az Európai ökume­nikus Ifjúsági Tanács rendezett Turkuban (Finnország) augusztus 8-17. között. Egyházunkat Bre- bovszkyné Pintér Márta pilisi és Koskai Erzsébet egyházaskozári lelkészi munkatárs képviselte. Fájdalom és erő a lelkipásztori munkában Ez volt a témája annak a nem­zetközi konferenciának, amelyet a Finn Evangélikus Egyház rende­zett július 31.-augusztus 7. között Turkuban a lelkigondozói munka alapvető kérdéseiről. Egyházunkat Madocsai Miklós budavári másod­lelkész képviselte. IIIHlllllHllllllllllllllllllllltUlllillllllUlllllHtiUmtIlltIHilltlIUtIHIIIIinillBII ökumenikus lelkészkonferencia A Berlin-Brandenburgi Egyház idei ökumenikus nemzetközi lel­készkonferenciáját augusztus 22-30. között tartották Berlinben. Egyházunkat Missura Tibor kelen­földi lelkész képviselte. Mária és a nő szerepe az egyházban Ez volt a témája annak a nem­zetközi szemináriumnak, amelyet a Lutheránus Világszövetség öku­menikus Kutatóintézete rendezett Strasbourgban (Franciaország), az intézet székhelyén július 1-11. kö­pött. Egyházunk képviseletében Sárkány Tiborné Horváth Erzsébet lelkésznő vett részt az alkalmon. Konferencia a gyermekmunkáról Az NSZK-beli, osztrák, svájci és holland protestáns egyházak nem­zetközi konferenciát rendeztek a gyermekbibliaköri munka kérdé­seiről augusztus 6-14. között Höchstben (Frankfurt közelében, NSZK). A konferencián részt vett Szabóné Mátrai Marianna, a Teo­lógus Otthon igazgatóhelyettese, zuglói másodlelkész. Viszontlátásra, Szabolcs... A szünidő első napján vidám gyermektársaság gyülekezett a Margit hídnál. Kerékpár túrára in­dult Kisorosziig. A megbeszélés sze­rint néhány szülő autóval előre vitte a csomagokat: sátrakat, bográcso­kat, élelmiszert, egyszóval ami a 4 napos túra kelléke. A hűvös, esős hétvége után még az idő is kiderülni látszott, kedvezve a túrázóknak. Elénk beszélgetés, boldog kacagas, vége a tanításnak, a munkának - hiszen komoly munka a II. gimnázi­um tananyagának elsajátítása. Most már jöhet a móka, a szórako­zás, a kirándulás. Tervezgetnek; hogyan is töltsék ezt a várt pár na­pot. Indul a csapat, haladnak a kije­lölt cél felé. Reggel 9 óra alig múlt el, már Békásmegyernél járnak. Szabolcs be akart fordulni, szembe nagy sebességgel autó jött... egy szempillantás... Szabolcs a földön, és vér mindenütt vér... A gyerekek döbbenten ugráltak le kerékpárja­ikról... a forgalom megáll... sírás, jajgatás... mentőkért telefonál­nak. .. alig pár perc múlik el, sziré­názva jön a mentő. A Honvéd Kór­házba viszik - lopják meg a gye­rekek a felvilágosítást. A rémület­től bénult társaság „megszáll” egy telefonfülkét: értesíteni kell Sza­bolcs édesapját, aki szintén orvos. Vánszorognak a percek. Talán már beért a mentő a kórházba. A kórház válasza: ilyen beteget nem hoztak... Újabb negyedóra, a kórház válasza változatlan. Ez is­métlődik még néhányszor. Egy óra múlva valamelyiknek eszébe jut: az információt kell megkérdezni. Az információ közli a hihetetlent, a felfoghatatlant: Szabolcsot a men­tő nem vitte a Honvéd Kórházba, mert útközben meghalt. Nem lehet igaz!!! Ez a kedves, vidám osztály- , társ, barát nincs többé... Borza­lom, iszonyat... A 16 évesek elő­ször találkoznak a halál természet- ellenes voltával. Igen, az idősek meghalnak, és ha közeli volt az nar gyón fáj', de ez az élet természetes rendje. De Szabolcs fiatal volt, egészséges, erős. Senki nem akar már ’ kerékpározni, csak minél előbb hazamenni... újabb telefo­nok... szülők szerveznek... végre az egyik anyuka teherautót küld a csapatért, mely visszaszállítja a társaságot. Ülünk a családi asztalnál, és elő­törnek a „miért”-ek. De felszakad­nak a könyörgések is: Urunk, le­gyen kedves előtted Szabolcs, aki talán nem ismert Téged, de kegyel­medből „örök hajlékodba fogadd be Uram”... Vigasztald a szülőket, mert emberi szó kevés, erősítsd őket, hogy az elhordozhatatlan. alatt össze ne roskadjanak... Nem felejtünk-e el minden este hálát adni, ha a reggel épségben elindult gyermekünk egészségben hazatér? Komolyan vesszük-e, hogy gyermekünk nem a miénk? Ajándé­kul kaptuk és kapjuk őket napon- ként. Szabolcs 16 esztendőn át volt a szülök ajándéka. Szabad-e lázad­ni? Hisz, aki az életre elbocsátotta és Akinek minden élő a tulajdona, vajon nincs-e joga akkor hazahívni, mikor jónak látja? Talán csak a döbbenet perceiben szakad ránk a valóság: ha még oly nagyon szeret­jük gyermekeinket, akkor sem tud­juk őket megőrizni.... Évzáró ünnepély a gimnázium­ban. .. Szabolcs padján virágcsokor fekete szalaggal... a szülők átvehe­tik fiúk utolsó emlékét, a bizonyít­ványt egész évi tanulásának dicsé­retre méltó bizonyságát.. ■ És az őt sirató osztálytársak égyikénelc, ajkáról felhangzik Kosz­tolányi Dezső: • Halotti ébeszéd C-. verse „Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itthagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló. Csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. Okuljatok mindannyian e példán Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él..." 'Kosztolányi verse megdöbbentő­en igaz. Ez a fiú nem volt és nem lesz többé a földön. Az idő egy pontján tetszett a mi Istenünknek őt életre hívni, és 16 év múltán ha- zaszólitani. A gyász keserű percei­ben keresztyén szívünkben feltör a Jobbal együtt mondott reménység: „Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett meg­áll” (Jób 19:25) és Pál apostollal együtt mondjuk: „Bízzunk Isten­ben aki feltámasztja a halottakat” (II. kor. 1:9). Viszontlátásra Szabolcs, viszont­látásra! Avval a reménységgel bú­csúzunk, hogy az Atyai hajlékban találkozunk! T. Kathona Zsuzsanna riondok egy történetet Mi Családlátogatása során már az első pillanatban látni lehetett, hogy valami baj van. Semmisem olyan most, mint néhány hete. Most nem vágnak bele lelkes újsá­golással egymás szavába, nem mo­solyognak, sőt ami a legfurcsább, még a kisunokákat sem emlegetik, pedig hát mindenki tudja, hogy itt­hon jártak vasárnap délután. Száz szónak is egy a vége: valamiért megharagudtak egymásra, ennek önkényes böjtje most is a hallga­tás. - Valamit tenni kellene. De mit? Mi használ ilyenkor? Hány békítési szándék kudarca ugrik be ilyenkor emlékeinkbe, semmi jót nem ígérve hasonló próbálkozá­sokra. - Ekkor született a mentő ötlet. Lelkésztestvérünk csendesen annyit mond: „Testvéreim! Látom, lenne, ha. ott van mindkettőjük Énekes­könyve az asztalon, itt van nálam az enyém is, énekeljünk egy-két éneket”. - Aztán, - mit szaporít­sam a szót, mire végetér az ének, mintha korábban semmi felhő sem takarta volna el a napot, újra ra­gyog, fénylik minden, a szivekben is, egymás felé is. „Te apjuk, menj csak le a pincébe, én meg megné­zem, hagytak-e valamit abból a porhanyósból ezek a városi gyer­kőcök”. - Szóval, megtört a jég, éneklés közben erőt vett szívük­ben, amit nyílván maguk is óhaj­tottak, de amit elkezdeni a maga módján mindegyik restellt. Elgondolkodom az eseten: mi lenne. ha... Mi lenne, ha minden családban, ahol elkerülhetetlenül néha összezörren két kanál, a kriti­kussá való pillanatban felhangza- na az ének. No, nem a rádióból, vagy magnóból, hanem emberi aj­kakról. - Mi lenne, ha minden munkahelyen - Mi lenne, ha min­den bíróságon... - Mi lenne ha mindenütt, ahol emberek állnak értelmetlenül és végzetesen egy­mással szemben, legalább egyvala­kinek lenne bátorsága annak ki­mondására, amit a költő is így sür­getett: „Fiaim, csak énekeljetek”. Vagy ami számunkra sokat­mondó igei biztatás: „Énekeljetek az Úrnak, új éneket”. - Mi lenne, ha... - Na, de ne ragadjon el min­ket a „csalfa vak remény”... Egye­lőre örüljünk adnak is, hogy ott és akkor egy kis családi hajlékban csodát műveit az ének. Gy.S. 1-6. Székács László kezet istentiszteletein minden gyü­lekezeti ének előtt felhangzik egy kis preludium: minden vasárnap más, és az egy napon tartott isten­tiszteleteken sem ugyanaz. Aki a vasárnap délelőtti három istentisz­teletre ilyen gondosan felkészül és egy-egy szolgálati napján rövid egymásután három különböző hangszert szólaltat meg: Székács László. Mosonmagyaróváron született, evangélikus családból származik, édesapja is presbitere volt a gyüle­kezetnek. Még alig múlt el negy­venéves, de már 18 éve lesz novem­berben, hogy megszakítás nélkül végzi ezt a szolgálatot. Gimnazista korában (a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba járt Budapesten) ifj. Berkesi Sándor, az akkori angyal­földi kántor és a közös eyangéli- kus-református énekkar vezetője, szerettette meg vele az egyházi ze­nét, s az ő útmutatásával tanulta meg harmóniumon játszani az első korátokat. 1970-ben szerzett se­gédkántori oklevelet Foton, de mégis inkább jellemzi, hogy külső segítség igénybevétele nélkül, autodidakta módon tanult meg or­gonáim. . Régi, nagy vágya teljesült, ami­kor hirdetés nyomán eladó romos orgonára bukkant, amit a gyüleke­zet úgy helyrehozatott és kiegészít­tetett - bár ebben Székács László kétkezi munkája is benne van, - hogy a templom karzatán 1976 óta ezt a harmóniumnál igényesebb hangszert szólaltathatja meg. Nemcsak az egyházi zene érdek­li. Az angyalföldi gyülekezetnek évek óta presbitere, számvizsgáló bizottságának elnöke. A levelező teológiai tanfolyamot az első cso­portban végezte el. Kántori szol­gálatát ő sem kenyérkereset kedvé­ért végzi, hiszen régi munkatársa a Magyar Postának, ahol munkáját megbecsülik és ahol postafelügye­lői rangban dolgozik. Miskolc 1985. szeptember 7-én du. 4 órakor iktatják gyülekezeti lelkészi állásába Sárkány Tibor volt hartai és másodlel- készi állásába Sárkányné Horváth Er­zsébet volt csengődi lelkészeket. Az ik­tatás szolgálatát Abaffy Gyula esperes­helyettes, az ünnepi istentisztelet ige­hirdetői szolgálatát dr. Nagy Gyula az Északi Egyházkerület püspöke végzi. Mórichida Szabó Béla presbitert gondnokká, Tóth Mihály, Ősze István, Szabó Lász­ló egyháztagokat presbiterré választot­ta az egyházközség. Tisztségükbe aug. lj-én iktatta be őket Sá|hy lenő lel­kész. Pécs Szeptember 7-én szombaton délután 3 órakor dr. Káldy Zoltán püspök beik­tatja Varsányi Ferenc másodlelkészt pécsi szolgálatába, a pécsi templom­ban. Ökumenikus egyházzenei hír A Budapest-Batthyány téri római katolikus Szent Anna templom új or­gonát kapott a Képzőművészeti Kivite­lező Vállalat által restaurált barokk or­gonaszekrénybe. Az orgona a drezdai Jehmlich cég alkotása: 37 regiszteres, 3 manuálos, mechanikus csúszkaláda rendszerű, 32 soros elektronikus kom­binációval. Az orgona a nemzetközi és felekezet- közi „Christoffel Vakmisszió” NDK- beli ágazatának ajándéka arra való te­kintettel, hogy a budapesti vakok lelki­gondozását a Szent Anna plébánia vég­zi. Az adományozásban közreműködő Theodor Hubrich magdeburgi katoli­kus püspök a július 28-án történt orgo­naavatás alkalmából e szavakkal adta át az új orgonát a híveknek: „Legyen ez az orgona híd az evangélikusok és a katolikusok között!” E mondattal utalt arra, hogy az adományozáshoz gyűj­tött pénzt a Vakmisszió a túlnyomó többségében evangélikus NDK-beli hí­vektől kapta. Szeptember 1-én, vasárnap este fél 8-kor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc u. 20.) istentisztelet keretében EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz orgonái: SZILÁGYI GYULA orgonaművész igét hirdet: Véghelyi Antal lelkész Szolgálati beosztások Dr. Nagy Gyula püspök ifi. Magas- syné Csonka Zsyzsa lelkészi munkatár­sat 1985. július 1-től a Csoma-kapuvá- ri gyülekezetbe, Buczolich Márta lelké­szi munkatársat 1985. szeptember 1-től a budahegyvidéki gyülekezetbe és az Üllői úti Szeretetotthonba küldte ki szolgálat-tételre. Értesítjük a Lelkészi Hivatalokat Az „Élet-jel” című új konfirmációs könyv a nyomdai befejező munkálatoktól függően - várhatóan - szeptem­ber hónapban jelenik meg. A megjelenés le­hetővé teszi, jicgy* a konfirmációi oktatás idejére az új kiadvá­nyunk használatba ve­hető lesz. Sajtóosztály Apróhirdetés A Teológus Otthon felvételre keres takarítónőt és konyhai kisegítőt. Je­lentkezni lehet dr. Selmeczi János igaz­gatónál személyesen (Budapest, XIV., Lőcsei út 32.), vagy a 636451-eS tele­fonszámon. Gazdaságos templom-tatarozást hegymászó technikával vállal az Altus Magaskarbantartó Gazdasági Munka- közösség. 1113 Budapest XI., Bocskai utca 43-45. Telefon: 869-947. MEGJELENT! Balikó Zoltán: Az Efezusl levél Kapható készpénzért. Megrendelést szeptember­től fogadunk éli Ara: 210- Ft A Sajtóosztály Templomtornyok, tetők korrózióvé­delme, karbantartása, javítása. Villám- védelem bemérése, tervezése, kivitelezé­se, szükség szerint állványozás nélkül, ipari alpinista technológia alkalmazá­sával. Terraservice, Budapest 1021; Bognár u. 3. Tel.: 342-628 Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280,- Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedós: Nyomdaipari Fényszedö Özem (857332/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51210 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: ABLAKA ISTVÁN igazgató I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom