Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-08-18 / 33. szám

Evangélikus Élet 1985. augusztus -is WÜRTTEMBERGBEN JÁRTAM... TERVETUOLA - ISTEN HOZOTT­LOVIISÁBAN Nem én vagyok az első |í de az utolsó sem aki az NSZK e dim- bes-dombos vidékére eljutott, illet­ne el fog jutni. Utam nem turistaút volt, hanem egyházam hivatalos küldötteként jártam külhonban. Annyit mégis elmondok, amit egy 18. századbeli útleírásban olvas­tam erről a vidékről: „...szép dombvidék, festői völgyekkel, a napos oldalon vége láthatatlan szőlőskertek, az északin bőven ter­mő szántóföldek, a magaslatokon pedig csodaszép erdők.” Ehhez már csak a költő, Hördelin, egyik versének néhány sorát kell idéz­nem, s mindannyiunk számára „feltárul” e szép táj. „Boldog táj! Nincs dombod, amely ne teremne szőlőt, Ősszel a dagadó fűbe hullik a gyümölcs.” E két idézethez már csak színes fantázia kell, hogy magunk elé tudjuk képzelni a Neckar folyótól igehirdetést, előadást tartottam egyházunk életéről, tárgyalást folytattam a Gyülekezeti Segély és a württembergi Gustav Adolf Egyesület kapcsolatairól. A ven­déglátóim által szervezett prog- 'ramjjól kiemelkedett annak a kiál­lításnak a megtekintése, amelyet a gyülekezet tanácstermében rendez­tek. Ezen a kiállításon bemutattak néhány dokumentumot a harminc­éves háború emlékeiből, Gustav Adolf svéd király néhány szemé­lyes vonatkozású vagy legalábbis annak vélt tárgyát, régi iratokat stb. A „múlt” emlékei mellett ott láthattam azokat az ajándékokat, használati cikkeket, felszerelése­ket, amelyeket a különböző euró­pai,‘afrikai és dél-amerikai gyüle­kezeteknek küldenek illetve azok tagjainak készítettek a Gustav Adolf Egyesület asszonycsoport­jai. A „fő” meglepetés akkor ért, amikor megláttam egy ultramo­dern betegágyat (megfelelő emelő- szerkezettel), amely a Budai Szere­Korabeli metszet Öhringenről keletre húzódó, Hohenloher Land- nak nevezett vidéket.' E festői táj „fővárosa” Öhrin- gen, ahol a Württembergi Tarto­mányi Egyház Gustav Adolf Egyesülete tartotta ez évi ünnepsé­geit. A reformáció korán megje­lent ezen a vidéken s mindmáig a luteránusok vannak többségben. Ma már e kisváros lakossága meg­közelíti a 20 ezret, de megmaradt - a magyar látogató szemében - középkori városnak, legalábbis épületeit tekintve. A württembergi Gustav Atjolf Egyesület széles tevékenységet fejt ki magában a tartományi egyház­ban, de országhatáron túl is. Na­gyon sok áldozatot hoznak a kül­földi testvéregyházak anyagi tá­mogatásáért. Elsőrenden a szór­ványegyházak igeszolgálatát, más­részt a diakóniai munkát segítik anyagi eszközökkel. Mivel - s ki­zárólagosan - esztendők óta eddig a Budai Szeretetintézményünk ré­szesült a württembergi1 Gustav Adolf Egyesület asszonycsoport­jának anyagi támogatásában, örömmel vettem a meghívást, hogy személyemen keresztül ezzel az Egyesülettel is, most már hiva­talosan felvegye egyházunk a kap­csolatot'. Öhringenben töltött -napjaim igen zsúfoltak voltak. Végeztem tetotthonba való küldését várta. A meglepetés nem annyira az aján­dék mögött megtalálható testvéri szeretet és áldozatkészség láttán ért, hanem azon, hogy én mit sem tudtam erről az igen értékes aján­dékról s így - sajnos azt nem is tudtam megköszönni a Gustav Adolf jelenlévő- munkásainak, akik előtt módom volt szólni egy­házam szolgálatáról. Pedig a Bu­dai /Szeretetotthonunk nevében igencsak lett volna miért köszöne- temet, köszönetünket tolmácsol- nom. Az ünnepi istentisztelet a vá­roska templomába hívta a hely­beli és az ideérkező ünnepi gyüle­kezetét. Az igehirdetés szolgálatát D>H. Aichelin, Ulm-i prelátus, a württembergi Gustav Adolf Egyesület elnöke tartotta, majd a mintegy háromezer résztvevő já­rult a templom oltáraihoz (szám szerint háromhoz), hogy úrvacso­rát vegyen. Ezt követően baráti találkozóra került sor a város fő­terén. Május 19-én, vasárnap délután, a város szélén felállított hatalmas sátorban került sor a tulajdonkép­peni ünnepi eseményre. Itt ének- és zenekarok, népitánc-csoportok, ünnepi köszöntések, gyermekjáté­kok váltották egymást. A gyorsan pergő műsort I. Mózes 12, 1-3 Öhringen ma « SEIN GUSTAV-ADOLF-FEST 17.-20 MAI IN ÖHRINGEN Belépőkártya a Gustav Adolf Egyesület ünnepségeire alapján állították össze, mottóul adva: „megáldalak... áldás leszel” igéket. S bár az időjárás nem ked­vezett egy ilyen népünnepélynek, de a jelenlévő több ezres gyüleke­zet nemcsak a műsorszámokat hallgatta nagy figyelemmel, hanem az egyes szórványegyházak életé­ről szóló beszámolókat is. Az ünnepségen részt vevő kül­földi vendégek között ott láttuk az osztrák, a lengyel, a francia, a spanyol, a jugoszláv, az olasz evangélikus egyház küldötteit. Ré­gi barátok, jó ismerősök, szórvá? nyokban élő testvérek adtak talál­kozót a württembergi dombok között meghúzódó Öhringen vá­roskában. Végül, név szerint szeretném megemlíteni azokat, akik megkü­lönböztetett szeretettel fogadták egyházunk küldöttjét. Első helyen említem Scherer lelkészt és feleség gét, akik valóban testvéri szeretet­tel vettek körül. De szíve melegsé­géről tett bizonyságot D. Aichelin prelátus, a’Gustav Adolf Egyesület württembergi elnöke is. Meg kell említenem Weissberger úr nevét is, aki az ottani Gustav Adolf Egye­sület ügyeinek szakavatott és segí­tőkész ügyintézője^ valamint Eeu- be asszonyt, aki már eddig is szí­vén hordozta diakóniánk ügyét - remélve, hogy a Budai Szeretetin­tézményünk mellett a többi diakó­niai intézményünk ügyét is a szívé­re tudjuk helyezni. Württembergben jártam... sok igaz baráttal találkoztam e szép dombvidéken. Karner Ágoston Hogy fogom tudni én ezt a sok szépet odahaza elmesélni? - tette fel a kérdést önmagának az egyik fiatal asszony finn­országi utazásunk kapcsán többször is. De úgy vélem, mind a 25 csömöri testvé­rünk fejében megfordult ugyanez a gon­dolat, akik július 5-től 15-ig tíz napon át élvezhettük a loviisai testvérgyüleke­zetünk vendéglátását és vendégszerete­tét Már a megérkezés pillanatai is felejt- hetétlenek voltak. Vendéglátóink kö­zül 22-en vártak a repülőtéren. Mind- annyiuk kezében egy csokor virág és egy dosszié, amely kedves figyelmesség­gel tartalmazott égy kis finn-magyar kéziszótárt, Loviisa térképét, a temp­lomról készült fényképet és az előttünk álló tíznapos, részletes programot. Bol­dog egymásratalálásnak voltunk része­sei: Volt, aki annak a kedves nagyma­mának örült, aki tavaly oly pazar ebéd­del látta őt vendégül Csömörön, és mindannyian közeli ismerősként üdvö­zölhettük a testvérgyülekezet lelkészét: Veli-Matti Hynninent, aki már öt alka­lommaljárt nálunk, a csömöri gyüleke­zetben. Az örvendezés percéi után vendéglá­tóink velünk együtt autóbuszba száll­tak és elindultunk Helsinkiből Észak felé Nilsiä-be. Este 10 óra volt, amikor elindultunk és hajnali 5 órára érkezett csoportunk a szálláshelyére. Bármilyen hihetetlen: a fény, a világosság, a le nem szállt éj különös erőt és éberséget kölcsönzött számunkra. A finn és ma­gyar csoport tagjai a hosszú úton be­mutatkoztak egymásnak, magyar és finn énekek hangzottak fel, a pihenés perceiben pedig az autóbusz gépkocsi- vezetője forró kávét csapolt nekünk kávéfőző automatájából... Utunk első állomása Nilsiä, Paavo Ruotsalainennek, a „Parasztprófétá­nak” egyik működési helye. Az ő emlé­kére ezen a hétvégén egy nagy konfe­renciát tartanak, amelyre körülbelül 20-30 ezer résztvevőt várnak. Meghat­va látjuk, hogy a finn zászló mellett a magyar színek is fent lobognak, hiszen két magyar csoport is érkezett erre az alkalomra: a rákoskeresztúri és a csö­möri gyülekezetből. Régi sírok között (Paavo Ruotsalainen is itt van eltemet- ’ ve} szálas fenyőfák tövében Jobb kilo- , méter lwsszuságú-P4dokOfl,Ülünk, fin­nek és magyarok, fiatalok és idősek. Gyerekek játszanak önfeledten a pad­sorok között, csecsemők alszanak ba­bakocsikban, határtalan nyugalom, béke és csend a szívekben. Az igehirde­tések megértéséhez Csepregi Márta. személyében nagyszerű tolmácí segít - ő jelenleg Helsinkiben az egyetem finn­ugor tanszékén tanít magyart. Közben elered az eső, a finnek megszokott moz­dulattal veszik magukra esőkabátjai­kat, kattannak az esernyők és minden­/ Z \ Áprily Lajos Holló a kereszten Zápor elől futott kocsink. Fekete felleg-táltosok zivatart vontattak az égen. A városvégi szőlőhegy fokán . - mint véres őse egykor Golgotán - várva, mikor öleli át az est fenn, magában, feszület nélkül, sötéten * állt a kereszt. Holló gubbasztott a sötét kereszten. A holló álmodott: Tömeg-zúgás indult a hegy tövében. ! Valakit hoztak. Annyi bánatot holló nem látott még ember szemében. - Rikácsoló, kaján szó hullt: „A mester!" Vetélkedő gúny vágott rá: „Királyi” és a kereszt megtelt egy szőke testtel. Karján végigfutott a vér, az omló, s a szegre-sújtó kalapács nyomán végigfutott a borzongás a fán ­Nagyot rikoltott s felrebbent a holló. (Megjelent a költő: ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI ÉS DRÁMÁI c. kötetében 1985-ben) \ __________________________J A loviisai templom oltára ki marad nyugodtan a helyén. Csak mi, magyarok nézünk tanácstalanul egy­másra... Néhány perc múlva Veli- Matti Hynninen megdöbbentő figyel­mességgel esőkabátokat kezd osztogat­ni a „mindennapi finn esőre” nem szá­mitó vendégek számára,.. Az ebédszü­netben újabb meglepetés ér bennünket: hosszú sorokban asztalok, padok, sza- badtűzhelyű konyhák, önkiszolgáló büfék. Több ezer ember étkezik ezen a hatalmas szabadtéren, és sehol egy el- hullajtott papírszalvéta, papírtálca, vagy szemét! Szervezett rend és tiszta­ság mindenütt. Másnap, vasárnap ugyanezen a sza­badtéren van a délelőtti istentisztelet, amely úrvacsoraosztással fejeződik be. Az 50 úrvacsorát osztó lelkész között szolgálhat Solymár Péter is. Szép szo­kás, hogy a szülők, akik úrvacsorát vesznek, az oltár elé viszik még nem konfirmált gyermekeiket is, akiket a lelkész megáld. Az istentiszteletet köz­vetíti a finn Televízió is. Nilsiái házi­gazdánk, Véli Miraksinen - aki 30 ven­déget szállásolt el ezen a hétvégén - ünneplőbe öltözve, a televízió előtt ülve otthonában nézi végig az istentisztele­tet, együtt énekelve a több ezres gyüle­kezettel. A kétnapos konferencia dél­után négy órakor ér véget, közös imád­sággal, amelyet mindenki térden állva mond el. Aztán megindul az autóára­dat hazafelé, Finnország minden irá­nyába. Csoportunk is indul tovább Enonkos- kiba, egy gyülekezeti táborba. Útköz­ben megtekintjük a szép orthodox templomot Valamóban. Finnország délkeleti legszebb tájain járunk, a Sai- maa-tórendszer gyönyörködtető tavai, szigetei tárulnak elénk. Két éjszakát töltünk az Enonkoski-i gyülekezeti tá­borban, ahonnan átmegyünk Veli- Matti Hynninen lelkész nyaralójába, hogy közös szeuraton vegyünk részt, ahol a közeli savonlinnai gyülekezet­ből, valamint a loviisai, enonkoskii, csömöri gyülekezetből vagyunk együtt. Majd Savonlinnába utazunk tovább, itt a szép gyülekezeti házban várnak bennünket az itt élő „Csömöri Baráti Kör” tagjai, akik 2 éve jártak egy cso­porttal nálunk, és azóta nevezik magu­kat igy. Ismét sok ismerős talál egy­másra, fényképek kerülnek elő, ma­gyarországi, csömöri közös Ismerősök­ről folyik az érdeklődés, ajándékok cserélnek gazdát, üdvözleteket adunk át és jegyzünk fel azok számára, akik nincsenek velünk. Mi asszonyok ámu­lattal szemléljük a gyülekezeti ház elké­pesztő felszereltségű modem konyhá­ját, aztán közös éneklés után folytatjuk utunkat Lappeenranta felé. Itt Erkki Lindroos és felesége fogadnak bennün­ket, ők mutatják meg az ő modem és új gyülekezeti házukat, amelyben s5á- ‘ munkra a legnagyobb meglepetést a nagyszerű kondicionáló terem, ,kosár- labdacsamok és autómodellező ver­senypálya szerzi! Lappeenrantából már Lovüsába vezet utunk. Kíváncsian várjuk, hogy megér­kezhessünk a testvérgyülekezet városá­ba. Ötödik napja vagyunk úton, a sok száz kilométer után jólesik megérkezni a családi otthonokba, kinek-kinek a sa­ját vendéglátójához. Öt napot töltünk Loviisában, ebben a Helsinkitől keletre, 80 km-nyi távol­ságra fekvő kilencezer lakost számláló kisvárosban. Ki tudná megmondani, hogy a sok program közül, kinek mi jelentette a legnagyobb élményt? Ki mire emlékszik vissza a legszívesebben? Baranyay Csaba és őt fiatalunk talán a Helsinki-i kirándulás sziklatemplomá­ban elhangzó gitár- és énekszámukra gondolnak vissza, vagy a motorcsóna­kázás és fürdés felejthetetlen élményei­re? Asszonytestvéreink a Helsinki-i piac színpompás kavalkádjára, vagy a loviisai Atomerőmű megtekintésére? Mindannyian a szabadidőközpontban eltöltött estékre, délutánokra, a megis­mert szaunázás és az azt követő jóízű beszélgetések hangulatára? A családi otthonokban és az éjszakába nyúló vendégségekben megtapasztalt testvéri együttlétekre, barátságokra? A loviisai polgármester szívélyes fogadására, vagy a városi főépítész városnéző kőr­útjára, amelyben szinte fanatikus szen­vedéllyel mutatta be lakóhelyét, s ma­gyarázta el, miért fontos számukra, hogy minden épület a régi eredeti szép­ségében maradjon meg. Vagy arra a szeuratra gondolunk legszívesebben vissza, amelyet Veli-Matti Hynninen lelkész kertjében tartottunk késő estébe nyúlóan lovüsaiak és csömöriek? Finn testvéreink ajkáról felcsendül az ének: Saavu Jeesus suuri armantuoja... és mi velük együtt énekeljük: Jövel, Jézus lel­kem hő szerelme... Majd folytatjuk a Sibélius dallammal: „Szólj, boldog há­la ének” Lehet-e mélyebben átérezni a „Jézus Krisztusban egyek és testvérek vagyunk” valóságát, mint ezekben a percekben? Július 14. Utolsó előtti napunk Finn­országban. Vasárnapi istentiszteletre készülődünk valamennyien, vendégek és vendéglátók. A gyönyörű templom ol­tárán kivételesen az előírt liturgikus színtől eltérő fehér oltárteritő van: gyülekezetünk ajándéka, amelyet Gu- bek Béláné testvérünk hímzett az el­múlt tavasszal. Az igét Solymár Péter hirdeti 2 Péter 1, 16-21. verse alapján. Az oltáron az az úrvacsorái készlet, amelyet gyülekezetünk vitt a testvér­gyülekezet számára, amely a tavaly Budapesten rendezett Lutheránus Vi­lággyűlés úrvacsorái készleteinek egyik darabja... Másnap korán reggel benépesül a templom előtti tér. Akik nem kísérnek bennünket Helsinkiig, itt vesznek könnyes búcsút. Aztán indulunk a re­pülőtér felé. A megérkezés előtti per­cekben még felcsendül az ének: „Isten velünk, viszontlátásra!”. Torokszorító csendben szállunk le az autóbuszról..., hogy aztán'még egy utolsó, izgatott búcsúzkodásba kezdjünk. Amikor fel­száll velünk a repülőgép már mindany- nyian lázas tervezgetésben vagyunk: Milyen programot is szervezzünk finn barátaink számára egy év múlva, Ma­gyarországon? Solymár Péterné JL k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom