Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-26 / 21. szám

Evangélikus Élet 1985. május 26.

„Újétatott, díszesétetett”- Kétszáz éves templom - jubileum Farádon EVANGÉLIKUS VAGYOK

A békesség kedvéért lemondunk? »Egy Istenünk van” mondjuk és a többséghez csatlakozunk vagy esetleg sehova? Hivő őseink örökségét kaptuk amit tovább is kell adnunk? Evangélikusság tudat. Ezekre a kérdésekre keresi a választ, Kerekháziné Czégényi Klára írása.

A farádi templom falán az 1847. évi tábla nemcsak a templom akkori megújításáról és díszesítéséről tudósítja az utódokat, hanem, íme, 1983-85 között ismét megújult soksok értő kéz és jóakaraté ember munkája által ez a középtornyos, későbarokk, műemlékjellegű templom.

Az örvendező hálaadás fénylett át dr. Nagy Gyula püspök igehirdetésének minden mondatán. Mérhetetlenül áldott volt ennek a templomnak a szolgálata - mondotta 1 kisugárzott közösségre, családokba, otthonokba! Emberséget, hitet, szeretetet, hűséges emberi magatartást adott azoknak, akik itt éltek és élnek. Ennek a templomnak erős fundamentuma, igazi alapja a gyülekezet hite. Nem elég, folytatta a püspök, ha csak a szívünkben és csak ilyen ünnepen adunk hálát. Következzenek a hétköznapok istentiszteletei! Isten iránti szeretetünknek emberek iránti szeretetté kell formálódnia. Istennel nem tudunk jót tenni, - azért kell emberekkel jót cselekednünk!

Az ünnepi közgyűlésen a gyülekezetben tíz éve hűséggel szolgáló Szűcs Kálmán lelkész számolt be a gyülekezet múltjáról, jelenéről, a Műemléki Felügyelőség-segítette megújító nagy munkáról. Szavai nyomán elénk álltak a 17. századi farádi lelkészek; a kuruc tábori lelkész, Ács Mihály, kezében a magaszerkesztette énekeskönyvét tartja, a Zengedező Mennyei Kart... Az elnyomás sötét évszázada idején az artikuláris vadosfai gyülekezet „dajkálta” a farádi és jobaházi evangélikusokat. Történelmi események áradtak a beszámolóban: a 90 éves Kossuth Lajost díszpolgárává választotta a falu. Áldott emlékű lelkipásztorok gyarapították, építették a gyülekezetét. A nemrég újjáépített papiak után most óriási munkával és hatalmas áldozattal megújult a templom. „A fundamentumtól a toronykeresztig szinte mindent megmozgattunk!” - hallottuk. Mert Isten előbb megmozgatta a szíveket!

Nagy Béla, a gyülekezet tehetséges és szorgalmas gondnoka felkérésére dr. Nagy Gyula püspök hat világrészben tett utazásai nyomán beszámolt a világegyház mai helyzetéről.

Az üdvözlések az összetartozás melegét árasztották. Sümeghy József vadosfai lelkész az egyházmegye lelkészeinek örömét és áldáskívánását adta át. Emlékezett a kétszáz évvel ezelőtti eseményekre, amikor az akkori vadosfai lelkész eljött Farádra és „sűrű könnyhullatás” közben áldásával

elbocsátotta a gyülekezetét önálló életre. - Czifra István rk. esperesplébános a kőtemplom és a lelki templom párhuzamára emlékeztette a jelenlévőket. - Bálint László malomsoki lelkész a gyülekezeti lelkész szülőfalujának üdvözletét tolmácsolta. - Kovács Gyula igazgató a Hazafias Népfront örömteli jókívánságait adta át. Kocsis Imre, a farádi termelő- szövetkezet elnöke, a hívőknek és nemhivőknek a termelőmunkában való felelősségére mutatott rá. Bárány Gyula esperes már csak azt

kívánhatta végül: „Adjon Isten sok ilyen örömünnepet, hogy erőt gyűjthessünk a további útra!” A távollevők áldáskívánságait levelek, táviratok hozták. Dr. Káldy Zoltán püspök az országos egyház, mások gyülekezetük áldáskívánságait küldték el.

Bizonyára nemcsak a farádi templom „újétatott, díszesétetett” meg 1847 után most újból, az építése kétévszázados évfordulójára, hanem megújultak hitükben és szeretetükben is mindazok, akik a farádi gyülekezetben Cantate vasárnapján örömmel énekelték: „Zúgó harang, ének és orgonahang, mind az Ő szent nevét áldják!”

Sümeghy József

KISEBBSÉGHEZ

TARTOZOM

Luther születésének ötszázadik évfordulójára emlékezve gyülekezeti bibliaóráinkon a lutheránusok nagy családjának életével ismerkedtünk. Ebben az ismerkedésben egy különös világatlasz volt segítségünkre, melyen a különböző színek nem földrajzi adottságokat jeleztek, hanem azt, hogy a különböző vallások milyen arányban fordulnak elő világrészeken és országokban. A térképen világosan látható, hogy a 70 millió evangélikus nagy része (77 százalék) Európában él. Összefüggő színfoltok jelezték ezt Németországban és a Skandináv államokban, ahol szinte a teljes lakosság evangélikus.

Hazánkhoz közeledve már csak keskeny sávok jelzik az evangélikus egyház jelenlétét. Valóban, az evangélikus egyház hazánkban kisebbségben él. A lakosság 60 százaléka római katolikus, 19 százaléka református, és csak 4 százalék, mintegy 430 000 evangélikus. Az evangélikusok néhány gyülekezettől eltekintve mindenütt kisebbségben élnek. Nem kevés a pár száz lelket számláló kis gyülekezet, s híveink tekintélyes része él szórványban. Ide csak időnként jut el a lelkész, hiszen nem ritkán 80-100 km gyülekezetének átmérője, 30-40 falu evangélikusainak gondozása a feladata.

Egy-egy kérdés felvetésével hívjuk most testvéreinket együtt gondolkodásra. Ezek a kérdések sajátos helyzetükkel, evangélikus

Ha egy könyv rövid időn belül négy kiadásban is megjelenik, és minden esetben napok alatt elfogy, joggal kelt érdeklődést bárkiben. A „Magunkról magunknak” című könyvet nem a ma varázslatosnak mondható téma - az önismeret, emberismeret témája - tette csupán népszerűvé, hanem elsősorban a könyv szerzőjének itthon és külföldön jól ismert és megbecsült több évtizedes lelkigondozói szolgálata és lélektani tudása. Dr. Gyökössy Endre pár éve nyugdíjas református lelkész Budapesten; teológiai magántanár és lélektani kutató. Már korábban is több könyve jelent meg, a házasságról és gyermeknevelésről írottak ugyanolyan keresettek, mint-e mostani könyve. Fiatalabb éveiben mint költőtis számon tartották és olvasták.

Minden jel arra mutat, hogy napjainkban rendkívül érdeklődnek sokan az önismeret és emberismeret titkai, kérdései iránt. Ennek az igénynek tesz minden tekintetben eleget a Magunkról magunknak. Nehéz lenne éppen újszerűsége miatt, a könyv

örökségünkkel vannak kapcsolatban, s szeretnének bennünket nagyobb felelősségre, jó értelemben vett evangélikus öntudatra eljuttatni.

Az első kérdést így lehet megfogalmazni: Mit. jelent számunkra az, hogy kisebbségben lévő egyházhoz tartozunk?

Egyházunk tudatos vállalását jelenti. .Kisebbséghez tartozni azt a veszélyt rejti magában, hogy elbizonytalanodunk, kisebbrendűségi érzésünk támad. Ilyen jelei vannak ennek: belekerülünk egy másvallá- sú családba és a „békesség kedvéért” lemondunk arról, hogy gyermekünket a magunk hitében neveljük. Gyülekezetünkből olyan helyre kerülünk, ahol nincs evangélikus templom. Lemondunk arról, hogy áldozatok árán is időről időre fölkeressük a legközelebbi evangélikus templomot, vagy kapcsolatot keressünk evangélikus testvérekkel. „Egy Istenünk van” mondjuk és a többséghez csatlakozunk, vagy esetleg sehova. Nem élünk a nyomtatott igeszolgálat lehetőségével: a posta mindenüvé elviszi az Evangélikus Életet! Az öntudat hiánya lelki igénytelenséget is okoz. Szomorúan mesélte egy lelkésztársam, hogy a rábízott szórványban hívei mindig újra így fogadják: „Miattunk ugyan kár fáradni a tisztelendő úrnak!” Tudatosítsuk magunkban: nem véletlenül tartozunk evangélikus egyházunkhoz, Isten akarata ez. Hivő

tulajdonképpeni műfaji hovátarto- zását meghatározni. Áz tény, hogy egy sokat vitatott gondot és egyeztetési problémát oldott meg a Szerző azáltal, hogy az Ige tanítását rendki-' vül vonzóan és az elválasztó határokat messzemenően tiszteletben tartva!^ szerencsésen ötvözte a lélektan mai tudományának eredményeivel. Könyve így egyszerre biblikus, tudományos és olvasmányos. A nyilvánvaló csapdák elkerülése azért sikerült, mert minden kérdésnél, minden mondatnál valóban a helyén van az Ige és helyén van a lélektan tudományának álláspontja. Példátlan nyereség az a sok szemléltető példa, melyek alapján a Szerző saját, több évtizedes pásztori szolgálatának tanulságait felhasználva, az egyes kérdéseket körbejárja, élővé teszi. És nemcsak a diagnózisig, a problémák jól ismert felvetéséig jut el, hanem ugyanígy az életből vett példákkal illusztrálva tanítást, jó bizonyságtételt ad arról, hogy az Ige által adott tanácsok, útmutatások megvalósíthatók és embereket különféle gondjaikból

őseink örökségét kaptuk, amit tovább is kell adnunk az utánunk jövő nemzedéknek.

Az, hogy a kisebbséghez tartozunk arra is kötelez bennünket, hogy ismerjük egyházunk tanítását. Hogyan maradhatunk hűségesek, ha a legelemibb ismereteknek is híjával vagyunk? Egy anya mondta nekem, amikor gyermeke keresztelése kapcsán a szülő felelősségéről, a gyermek neveléséről beszéltem: én erre képtelen vagyok, még imádkozni sem tudok! - Ne szégyeljük kézbe venni újra a Kiskátét, Luther tanításának leg- veretesebb összefoglalása. Merítsünk múltunk gazdag örökségéből. Ne elégedjünk meg a gyermekkorban szerzett, egyre halványuló ismeretekkel.

De az ismeret önmagában sem elég. Evangélikusnak lenni ezt jelenti: az evangéliumból élni. Tudatos meggyőződést, ahogy Pál mondja: Tudom, kiben hiszek! (II. Tim. 1,12.) Sok bizonytalanságnak a személyes, Krisztus bocsánatára építő élő hit hiánya az oka.

A tudatos hitből viszont lelki és anyagi felelősség fakad. Felelősség a ránkbízottakért: legyen helye otthonunkban Isten igéjének. És felelősség egyházunk ügyéért: vállaljunk anyagi terheket is gyülekezetünkért, egész egyházunkért.

Ha mindezt átgondoljuk és vállaljuk, felismerjük, hogy nem is kisebbséghez, hanem Jézus nagy családjához tartozunk.

ma is a gyógyuláshoz segítenek. Külön színt és nyereséget jelentenek a kötetben az irodalmi idézetek is.

Többet most annál nyüván nem tehetünk, mint az érdeklődés felkeltése végeit megemlítjük a főbb fejezetcímeket: C. G. Jung pszichológiájának ismertetése; Lélek és test kölcsönhatása; Félelem; Agresszív indulataink* A lelki görcs; A kivetítés; A szerepszemélyiség; Az ámyéksze- mélyiség; Férfilélek, nőilélek; Az álom; Akarat és érzelem; Magányosság; Szomorúság; Szenvedélyek; Szenvedés; Bonyolultság - egyszerűség; Szemben a halállal. Es e mostani kiadásban az előzőkhöz képest többlet az utolsó száz oldal, mint kiegészítés, a lelkigondozás kérdéseiről, problémáiról, kísértéseiről, a lelkigondozói beszélgetésről.

Bizonyosak vagyunk abban, hogy e könyv nemcsak a jobb és igazabb önismerethez és emberismerethez nagy segítségadás, hanem a megtéréshez, gyógyuláshoz és a szolgáló szeretet útjához is.

Győr Sándor

Bevonulás a kétszáz éves jubileumi ünnepre----------------------------------------------------------------------------------\

NY

ÍREGYHÁZI GYÜLEKEZETI ÉNEKKAR

Nagy érdeklődés kisérte a nyíregyházi gyülekezet BACH emlékestjét 1985. április 1-én. Több mint ezren hallgatták GÁNCS ALADAR megemlékezését és orgonajátékát, valamint az ének- és zenekar szolgálatát. Az énekkar többek i között részleteket adott elő a János passióból és a 6. kantátából. Szólót énekelt dr. SZABÓ GYULA. Vezényelt NAGYVATI PAL, a gyülekezet kántora. A 65 éve alakult kórus megfiatalodva, az élő zene örömével ajándékozta meg a gyülekezetei és a város zeneszerető közönségét.

Ip Gyökössy Endre: Magunkról magunknak

(Református Sajtóosztály 1984. 292 old.)

Del-amerikai távlatok

(Folytatás az 5. oldalról)

A budapesti 1984-es LVSZ Világgyűlés brazil, 8 tagú hivatalos küldöttségének egyik tagja volt az Orosházán is járt Ráth Károly presbiterünk is, kinek őse a híres győri lelkész, az első magyar nyelvű napilap szerkesztője Ráth Mátyás volt a XVIII. sz. vége felé. Á küldöttség vezetője D. Augusto Ernesto Kunért elnök püspök úr volt Porto Alegréból. Itteni egyházunk több brazil állam területén szerveződött, Porto Alegre-i központtal. Az elnök püspökön kívül öt „regiaóra” (püspökség)-re oszlik az országos egyház 32 esperes- séggel (distritóval) egyetemben. Van délen igen népes látogatottsá- gú teológiai fakultásuk Säo Leo- poldóban. Diakonissza anyaházukból kikerülve 72 diakonissza dolgozik az egyházban; vannak szép diakóniai intézményeik is, egy az itteni egyik déli iparvárosban. Sajtóosztályuk kétnyelvű szolgálatra kitűnően megszervezett intézmény. Van az egyháznak missziói munkája az indiánok között és fiatal lelkészek szép munkát végeznek az újonnan létesülő településeken is. Vannak önsegélyző szerveik, saját nyugdíjintézetük van, 57 ny. Jelkészen kívül számos lelkészözvegy ellátottuk és 437 aktív, szolgáló lelkészük van valamivel több

mint háromszáz gyülekezetben. Egyházunk bár szerényen, de ebbe a testvéri közösségbe beleépült. A felügyeletet Albrecht Baeske püspök úr mellett, Porto Alegré- ben Martin Blumel személyügyi referens lelkészen kívül Genfben Heimberto Kunkel dél-amerikai és Karib t. titkár úr látja el. Nagyon sokat köszönhet a gyülekezet Pósfay György úrnak is, aki szintén az LVSZ szolgálatában áll. Májusban lesz az itteni egyházkerület közgyűlése, ahol küldöttségi- leg veszünk a munkában részt, mert Ráth Károly az esperesség- ben és itt is világi vezetőségi tag.

Itt a déli féltekén a hajósok az Északi Sarkcsillag helyett a Dél Keresztje után igazodnak navigációs munkájukban. Örömteli dolog úgy élni és szolgálhatni itt, hogy az itteni hívek segítő, testvéri sfceretetén kívül érezni lehet az egész hazai közegyházunk segítő szeretetét is, Erőt adó az a támogatás, melyet a barátokon kívül volt gyülekezeteink - Gyula, Orosháza 9 híveitől is szeretetben kapunk. Számunkra a mi itteni szolgálatunkban ugyanúgy, mint odahaza, csak egy lehet az irányt adó és ösz- szekötő és eligazító erő: Krisztus Keresztje. ^ István.

Sau Paulo Brasilia

TÁRSASUTAZÁS

MAGYAR FILM

A múlt évben a Cooptourist különös utat szervezett. Néhány napra négy autóbusznyi egykori KZ- fogoly zarándokolt el Auschwitzba, ahová 1944-ben zsúfolt marha vagonokban érkeztek szüleikkel, testvéreikkel, barátaikkal együtt. A gyilkos hatalom,majdnem tökéletesen dolgozott. Ők miképp maradtak meg? Tényszerűen azért, mert a szovjet csapatok fölszabadították a tábort. De miért éppen ők élhették meg ezt? Erő, egészség, él- niakarás Mengele doktor szelektáló karmozdulását nem befolyásolta. A kérdésen tanakodó idős emberek egymásra néznek, s egy a véleményük: így akarta a sors, így volt elrendelve.

Idilli tájakon robognak át a buszok Auschwitzig. A lengyel idegenvezető határozott és tárgyszerű előadása a tábor történetéről éppoly tapintatlan, mint maga az élet. Amely szükségszerűen meghaladja a legnagyobb tragédiákat is, s miközben tovahalad az időben, feledteti és elfojtja a gyászt, a szomorúságot, a kínokat. Az energikus idegenvezető végre többszöri kérés után hajlandó elállni attól, hogy közömbös tényeivel ostromolja

azokat, akik a valóságot testükben és emlékezetükben hordozzák. Időnként diákcsoportok és turisták közé keveredik e különleges csapat. Szétszóródnak, nézelődnek, meg- megállva emlékeket, embereket idéznek fel. Van aki fényképez, a másik némán zokog; egy idős asz- szony botjára támaszkodva üldögél. Lényéből sugárzik a fájdalom, a Jeremiás jövendölte „ráhelj vi- gasztalhatatlanság”. A másik virágot szedeget a szögesdrótok között, míg társa sírra való kavicsot a beton, s gránit emlékműn - s talál! Örök asszonyi gesztus, mely széppé akarja tenni szerette sírját.

Aztán a fal előtt - hol a kivégzések történtek - az egykori táborlakók gyülekezetté válnak: a kántor „Él mólé ráchámim” kezdetű gyászéneke a mártírokért kiált az Úrhoz. Az imádság azonban az élőket is egybeöleli: a hívőt és a hitét már sehol föl nem lelőt és a közömböst is, amiképp egyként áldozatai ők a sátáni szerencsétlenségnek, Mindahányan Jób sorsúak.

A mű drámai csúcspontja az, amikor egy asszony összeesik, s míg el nem viszi a mentő, könyörög, csak itt ne hagyják. A szemlélődő

dokumentumfilm katartikus pillanata ez: egyik szereplője annyi lesz, amennyi „akkor” volt. Szenvedő, testében-lelkében összetört, a másik irgalmáért, társa szolidaritásáért esengő ember.

De a film mégsem csak egy bi- zarrnak is nevezhető auschwitzi zarándokút megörökítése. Az egykori tragédia miértjére is választ keres. S a túlélők negyven év után sem tudnak felelni. Nem értik, miért történhetett ez meg velünk, miért kellett szenvedniük ártatlanul, s a többi hatszázezer magyar zsidónak elpusztulnia. Nem történészek és nem politikusok, akik alapos elemzések során különböző következtetésekre juthatnának, hanem kisemberek, akik minden időben kiszolgáltatottak a számukra befolyásolhatatlan hatalomnak. Csalódásuk és szenvedésük ellenére nem kerestek új hazát, hanem a sokkal nehezebbet, a kiengesztelődést választották. Remélve-akarva egyszerre megélni zsidóságukat és a magyar nemzethez tartozásukat. Úgy tűnik azonban az antiszemitizmus botránya még e tragédia után is eleven. A társasutazás egyik fiatal résztvevőjét se nem látjuk, se nem halljuk.

A film végén anyjától tudjuk meg, miért. Azért hozták magukkal, hogy lássa, hol szenvedtek szülei egykor, s merje, tudja vállalni e múltat és származását. De gyermeke éppen erre nem hajlandó, s nem akarja, hogy nyilvánosság elé kerüljön, hogy ő hol járt. Attól tart, ha barátai megtudják zsidó származását, elveszíti őket. Szorongása mindaddig valóságos, míg lehetséges, hogy a kórteremben véletlenül összekerülő három beteg közül az egyik Hitlert magasztalja és afelett sajnálkozzon, hogy nem sikerült az „Éndlösung”-ot véghez vinnie; s ez a nő nem volt őrült - miképp ezt az utazáson éppen kórházban léte miatt részt nem vevő asszony elmondja. Aki azért szorul mindig újra kórházi kezelésre, mert Auschwitzban félholtra rugdosták, s akit, ha érthető felindulásában megöli szobatársát, elmegyógyintézetbe csuknak.

Gazdag Gyula filmje emberivé teszi azt, amit a gyűlölet vagy a fájdalom többnyire csak általános formulákba mert burkolni, hogy semmit ne kelljen néven nevezni és meggondolni, s ennek nyomán megváltoztatni. A zsidó-nem zsidó kapcsolatokban meglévő valóságos - s gyakorta - kölcsönös előítélet foglalkoztatja. Kérdése, amely minden, társadalmunkban múltért, jövőért, egymásért felelősen gondolkodóé is: miképp lehet e kapcsolatok emberi tartalmát az előítélettől terhes és sémává merevedett formával szemben érvényre juttatni? Mert hogy lehet, ezf épp alkotása tanúsítja.

Donáth László

f

*

f