Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-26 / 21. szám
ÖTVENÉVES AZ EGRI GYÜLEKEZET A török időkből fennmaradt legendába illő, de a valóságnak megfelelő egri hős nők férfiakat megszégyenítő bátorsággal védték ősi városuk falait a mohamedán betolakodók ellen. A híres egri minaret azóta is fennen hirdeti a török hódoltság keserű emlékét. A napjainkban középnagyságú város mégis őrzi a történelmi idők lokálpatriotizmusát, s a 16-17. századi épületei méltán adnak sajátos hangulatot a boráról is világszerte ismert kedves-bájos ősi településnek. Nagy Gyula püspök köszönti az ötvenedik évfordulót ünneplő egri gyülekezetét. Evangélikus Élet 1985. május 26. Pünkösd üzenete Igaz hjtben megtartja Az evangélikusok a többi protestáns felekezettel együtt csak a múlt század második felében érkeznek a ma is érsekséggel büszkélkedő katolikus többségű városba. ötven évvel ezelőtt alakult meg az Evangélikus Missziói Kör, előzőleg Sztehló Gábor ismert nevű lelkészünk gondozta őket. Majd Garant Lajos finn feleségével testvérnépünk nagylelkű adományainak segítségével építtette meg a templomot és a paplakot. Jelenlegi lelkésze Újhelyi Aladár, aki 1948 óta szolgál a gyülekezetben töretlen hűséggel és a kicsinyekért érzett felelősséggel. Ápr. 21-én, szép tavaszi vasárnapon dr. Nagy Gyula püspök látogatott Egerbe, hogy a gyülekezet együtt adjon hálát főpásztorával az ötven év áldásaiért. Az ünnep egybefűződött azzal az örvendetes eseménnyel, hogy az egyház- község közegyházi segítséggel bevezettette templomába és a lelkészlakásba a gázfűtést. Nagy Gyula püspököt és feleségét a templom kapujában köszöntötte a presbitérium és a vendégek élén a gyülekezet lelkésze, majd az északi egyházkerület püspöke a 100. Zsoltár alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában megemlékezett a fél évszázados múltról, a ha• Tnr-ríVjj bi, - iV'j ■: JXil zai negyvenéves jubileumról, s a gyülekezet hűségéről és áldozat- készségéről. Menjetek be kapuin hálaadással - biztatott a főpásztor - hiszen Isten mind egyházunkban, mind egyéni életünkben jósága számtalan jelével halmozott el bennünket. Szolgáljatok az Úrnak örömmel - hangzott a felhívás, mert Isten ajándékait nem azért kaptuk, hogy magunknak megőrizzük,- hanem hogy tovább adjuk. Ez a szolgálat terem jó gyümölcsöket a családi életben és a hivatásunk területén egész népünk javára. Jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre - szólt az evangélium. A húsvéti nyitott sír éppúgy szeretetének leghatalmasabb jele, mint nemzedékről nemzedékre megmutatkozó hűsége. Az ünnepi istentiszteletet közgyűlés követte, melyen Újhelyi Aladár lelkész számolt be a gyülekezet 50 éves múltjáról, majd Nagy Gyula püspök szólt egyházunk örömeiről és gondjairól: köztük a budapesti evangélikus nagygyűlés örvendetes eredményeiről és a világviszonylatban jelentkező kedvező visszhangjáról. Kérte a gyülekezetét, küldjenek teológiai hallgatókat a lelkészi szolgálatba és diakóniai munkásokat szeretetintézményeinkbe. A püspököt és a gyülekezetét meleg szavakkal köszöntötte Csontos Barna egri érseki helynök, provikárius, valamint_ Ősz József egri és Denke Gergely Egervölgyi ref. lelkipásztor. A gyülekezetei megtisztelte örömünnepén Fiala Tivadarné országy- gyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának alelnöke. Szebik Imre, Bor- sod-Hevesi esperes az egyházmegye köszöntését tolmácsolta Jézus szavaival: Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Az ünnepi együttlétet testvéri fogadás követte a lelkészlakáson, ahol a vendégek mellett jelen volt a gyülekezet presbitériuma, s a Találkozóra gyűltek össze a Pest megyei Egyházmegye gyülekezeteinek vezetői a gyóni gyülekezet templomában. Gyülekezetenként egy-egy „autóravaló” volt jelen, lelkészek és felügyelők, gondnokok.és presbiterek. „A vezetés ajándék és feladat” címen Zászkaliczky Pál ceglédi lelkész szólt. A vezető újtesta- mentumi értelemben az, aki elöl megy, utat mutat, kalauzol és (csak utolsósorban) parancsnokol. Minden elöljáró szolgálata az igehirdetést erősíti (vagy gyengíti, Zsid. 13,7), ugyanakkor vigyáz a ránk bízottakra (Zsid 13,17) és megpróbálja a Jó Pásztortól tanulva kormányozni, együtt tartani a nyájat. Jézus pedig arra tanít minden elöljárót: „aki vezet, olyan legyen mint aki szolgál!” (Lk 22,26). Keveházi László esperes az egyházmegye örömeiről és gondjairól szólt. Öröm, hogy a budaszórványból érkezettek. A gyülekezethez ugyanis 37 településen élő szórványsereg tartozik, határa átnyúlik Szolnok megyébe, a déli egyházkerületbe. A napjainkban alig 500 lelket számláló testvéri közösség életében feledhetetlen nap marad a fél évszázados jubileum ünnepe. Bátorítást kaptak Isten igéjéből: örökké tart a szeretete. Biztatást a főpásztor ajkáról - szívéből: gondja van a legkisebbekre is. Indíttatást a szolgálatra: végezzék munkájukat hűséggel, hogy örömöt találjon benne a szolgálatba küldő Úr és a körülöttünk élő társadalom. pesti világgyűlés pezsdítő hatása sok gyülekezet életén érződik. A gondok pedig az „ember” és az „élet” címszavakhoz kapcsolódnak. Több helyen hiányoznak emberek, vagy lelkész vagy felügyelő, vagy, más fontos szolgálatot ellátók, szolgáló emberek. .., máshol pedig az élet, gyülekezeti vezetők élete nem fedi mindazt, ami a szószékről hangzik. A két előterjesztést élénk hozzászólások követték, majd Kertész Géza záróáhítata Fii. 3,12-16 alapján szolgálatra mozgósította a jelenlévőket: „Mozduljatok meg az Isten ügye iránt! Az Isten ügye, a gyülekezet ügye mindannyiunké!” A házigazdák csak bőséges vendéglátás után, baráti-testvéri szóval bocsátották útra a vendégeket. Zászkaliczky Pál Hit van mindennapi értelemben Is. A sportoló hisz a sikerben. Előtte ott van a cél, minden sportoló vágya, a győzelem. Nem lehet erre készülni úgy: nekem ez úgysem sikerül... Csak úgy, hogy a győzelembe vetett hite viszi, serkenti, élteti. Van jövőbe vetett hit is. Meggyőződés arról, hogy valami bekövetkezik. Pályát választó és kezdő fiatalok ilyen jövőbe vetett hittel indulnak el. Valakiben lehet a barátjába vetett hit is. Bízik jellemében, képességeiben, hűségében. Abban, hogy nem hagyja cserben, s a bajban is számíthat rá (Péld 17,17). A beteg is hisz a gyógyulásban. Orvosi szemmel hangsúlyos is, hogy bízzék, reménykedjen. A gyógyulásba vetett hit segít a gyógyításban is. Nehezen, vagy sehogysem gyógyítható, aki a fal felé fordul és feladja a reményt. Ha a mindennapi értelemben nézzük, tele van hittel a világ. A hit számunkra Isten megtalálása Jézusban. Ha használjuk a szót az előbbiek értelmében mi is így, mégis számunkra a hit ennél sokkal többet jelent. „A hit az ember- Jézussal való találkozás, amely ebben a találkozásban a világ értelmét egy személyben'ismeri fel" - mondja ki korunk egyik teológusa. Hitem bizalom hűséges személyében, aki nem röstell barátjának nevezni (Jn 15,14). A barát az, aki átlát rajtad, és nem utál meg -, olvastam egyszer valahol. Jézus átlát rajtunk és nem utál meg. Igaz barát. Benne találhatok rá Istenre; hiszen Jézus Istent hozza közel, öróla tesz tanúságot (Jn 14,9 kk). így lesz számunkra az elérhetetlen elérhetővé, a végtelen így kerül közelünkbe. Általa a nem látható valóság is az enyém (Zsid 11,1). Hiszen - Pilinszky János szavaival - az ember létszférája messze túlnő tudása határain. A benne való hit az üdvösséget jelenti nekünk (Róm 10,9). Ebben az igaz hitben tart meg a Szentlélek. Sőt a hit ajándékozója is ö. „Mert sem te, sem én soha semmit nem tudhatnánk Krisztusról, nem is hihetnénk benne, Urunkká sem lehetne, ha a Szentlélek az evangélium hirdetésével fel nem kínálná és szívünkbe nem adná" - tanít Luther is a Nagykátéban. Ez azt jelenti, hogy hitünk ajándék, a Szentlélek ajándéka. Ezért nem nevelhetjük bele senkibe, bár a nevelés a hit elfogadását előkészítheti. A logikai érvek is csődöt mondanak, mások hitre juttatása így sem sikerül; Hitünk kegyelemből való. Csak kérhetjük, ahogyan az ének szavával is: „Jöjj,-égi szent láng, Szentlélek Isten, Növelj a hitben szüntelen, Mert nálad nélkül nincsen itt A Krisztust Úrnak valló hit. Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten!" Ez a hit ott támad, ahol szól az evangélium, a Jézusról szóló örömhír. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által" (Róm 10,17). Az egyház feladata, hogy ennek hirdetése ne némuljon el. De hogy hit támadjon nyomán, ' ehhez kevés az emberi szó. Szavunkon át a Szentlélek támaszthatja, s tarthatja meg egyházát ebben a hitben. Bennünket ez alázatra int Hitünkkel nem kérkedhetünk. A kegyelemből való ajándék nem jogosíthat fel gőgös, „hívó öntudatra". Mások hitetlenségét sem vethetjük meg, a kegyelemből „szívünkbe adott" hit itt is alázatra kötelez. Hívók és hitetlenek között a szeretet az egyetlen méltó és igazságos magatartás -, idézhetem újra a költőt. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét, Legfőképpen az igaz hitért. Pünkösdi énekeink vissza-v/sszatérő biztatása ez. Hiszen nem elég az a minden- napijértelemben vett földi hit, amelyik a földi élet keretei között marad. A „jövőbe vetett hit" elfogy már 70-80 évesen. A feleséget sirató Ápriiy Lajost is a szokott módon vigasztalták: majd az idő gyógyít, feledtet! Az idős költő verssel felelt: „Nem gondoljátok, hogy már nincs időm?!" Egy ponton cserbenhagy a „gyógyulásba vetett hit" is. De-az „igaz hitben" enyém Jézus, s vele az üdvösség. Hitünk szerint a legszebb még hátra van. Zászkaliczky Péter Az egri evangélikus templom és parókia Szebik Imre Tisztségviselők a Pest megyei Egyházmegyében m «Seif in V TALÁLKOZÁS Akkor vettem észre, amikor leszálltam a buszról a metró végállomásánál. Csúcsforgalom ideje volt, s ő az emberáradat közepette, hosszú, fehér botjával az aszfaltot ütögetve, széles sávban jobbra, balra tapogatódzva kereste az irányt, merre tartson. Mellette emberek siettek céljuk felé. A nagy forgatag és az utca zaja úgy elnyelték kicsiny lényét, hogy talán tudatukig sem jutott ízléses jói szabott ruhájában tipegő filigrán alakja. Egyébként sem keltette a bizonytalanság, vagy az elesettség érzetét. Keresett valamit. Talán tíz méterrel járt előttem. Megnyújtottam hát lépteimet, hogy segíthessek neki. De már nem volt rá szüksége. Botja megállapodott egy ponton és innen kezdve egyenes irányban, biztos léptekkel haladt valami cél felé... Ekkor már mö- ötte voltam, könnyű volt tit- át lelepleznem. Egy elektromos kábelcsatorna műkő fedőlapjain haladt egyenesen a magas folyosó lépcsői felé. Botja könnyű érintései tájékoztatták, meddig a műkő és hol az aszfalt. Egyszer sem tévedett. Ám a sors buktatói kiszámíthatatlanok. A lépcsőt, amit célba vett, éppen javították. Magas lemezfallal zárták el, s a másik méterekkel távolabb esett. Könnyű botja akadályt jelzett, aminek sem a tetejét, sem a szélét semerre nem érté el. Ez váratlanul jött! Tétován állt, mikor mellé léptem. Kérésemre, hogy segíthessek, bizalommal nyújtotta a bal karját. Valami pehelykönnyű kis műanyag táskát vitt, talán pamut lehetett benne. így a csuklója alá nyúltam. Jobbjában továbbra is a botját fogta, és érzékelte az utat. Mikor a járható lépcsőhöz értünk, figyelmeztettem, hogy fel kell lépnünk. Botja könnyedén előre lendült, és megállt pontosan az alsó lépcsőfok élén. így történt a pihenő síknál, majd tovább a második lépcsőkaron is... Megdäbben- tett a biztonsága, mozgása könnyed ritmusa és minden külső jelre szinte elektronikus sebességű reakciója. Odafenn, a gumipadozatú folyosón, válságos helyzetbe kerültünk. A tér teljes szélességében test test mellett, egymás sarkában rohant felénk egy végeláthatatlan emberáradat. Két érkező vonat közönsége egymásba torlódva sietett az autóbuszokhoz. És mindenki szembe velünk. Ilyenkor megállni nem tanácsos. Nekivágtunk hát ár ellenében, ketten, küzdve a tömeg lendületével, és nyertünk. Mózes pálcája nem lehetett olyan úr a tenger habjai fölött, mint az a las fehér bot egy gyenge leány kezében. Bár ez az úttörés sem ment könnyen. Akikr éppen szembe kerültek velünk, azok hirtelen irányváltással kitértek, akik azonban mögöttük jöttek, nem láttak minket, és szembe kerülve bizony nem kevés erőfeszítés árán tudtak kitérni. Mégis simán jutottunk a peronhoz vezető lépcsőkig. Itt újólag jeleztem az első lépcsőt, és odanéztem - az átkelés kezdetétől először - nem téveszti-e el?... Dehogy is tévedett! Botját hetykén a vállára akasztva, rugalmas, biztos léptekkel jött mellettem. Karja az enyémhez simult könnyedén, és minden mozdulatomat érzékelve, azonnal tudta, mit kell tennie. A peronon állva, először válthattunk néhány szót. Szembe fordult velem. Most láttam az arcát először és mégis, mintha régen ismerném. Leonardo da Vinci női portréi előtt álltam már ilyen döbbenettel. Kerestem a titkát, hogyan tudta egy emberi arcnak a perspektíva törvényei szerinti reális ábrázolásában a forma és a harmónia természetfölötti érzetét kelteni, és a fények és árnyékok összjátékával láttatni, hogy amit nézek, nem kép, hanem ember. Ember, aki él és érez. - És most itt áll előttem természetes valóságában egy fiatal nő, akinek arcán a gyermekkor derűjén átsüt a felnőtt öntudatos magabiztossága, és mindez a perontető alá beszűrődő napfény és árnyék lélekábrázoló sugárzásában. De nemcsak feléje áradt a sugárzás. Belőle, arca rózsaszín hamvából indult valami, ami egy lélek belső egyensúlyáról, biztonságérzetről és a szeretet hatalmáról beszélt. Biztossá vált számomra, hogy az a nagy, sötét szemüveg mögé rejtett, a látható fényre érzéketlen fiatal szempár lát valamit, ami számomra láthatatlan, és talán az is marad örökre. Azután jött a metró. Nekem előbb kellett leszállnom, tájékoztattam, hol van az ajtó, kértem, vigyázzon a leszállásnál, és elkövettem a legnagyobb tapintatlanságot. így búcsúztam: a viszontlátásra. Akkor hökkentem meg, mikor már kimond- tam. Arcát felém emelte, ajkán huncut-cinkos kis mosoly vibrált, és csendesen-komolyan mondta: a viszontlátásra. Megnyugodtam. Molnár Barna Berki Viola kiállítása Kecskeméten „900 éves legendával jöttem közétek. A hajdani utazó a nagy magyar alföldet járva kézimalmot pillantott meg. - Mit gondolsz - fordult társához - mi hajtja ezt a malmot: a munka vagy a művészet? - Mindkettő - kapta azonnal a választ.” E szavakkal kezdte beszédét dr. Tenke Sándor zsinati osztályvezető április 28-án Kecskeméten, amikor a Du- na-melléki Református Egyházkerület épületében megnyitotta Berki Viola „Zsoltárok könyve” című kiállítását. A legenda jelentése egyértelmű: a szobrász fáradságos munkával faragja alkotássá a szobrot, a festőművész is keményen dolgozik a képén, ám ha a Biblia szelleme munkál benne, a kész tárgy - műalkotás, és isteni sugárzás hatja át. Jól példázza ezt a most megnyílt t kiállítás, amelyen Berki Violának az 1977-es kiadású Zsoltárok könyvéhez, valamint Hajdók János 1978- ban kiadott zsoltárfordításához készült eredeti illusztrációi láthatók. A művész különleges átéléssel ábrázolja a Biblia világát, nem csak azért, mert napi olvasmánya, hanem azért is, mert a keleti ember és a kun paraszt képi látásmódja nagyon közel áll egymáshoz, s ezt a kiskunhalasi születésű Berki Viola jól kihasználja. A kiállítás, amelyet a kecskeméti Ráday Múzeum új igazgatója, K. Fogarasi Zsuzsa rendezett nagy hozzáértéssel és szeretettel, egy hónapig lesz nyitva, de az anyag végleg Kecskeméten marad, mert a művész a múzeumnak ajándékozta. Ruttkay János r
