Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-26 / 21. szám

\ \ Nagy Gyula püspök és Gustav Reingrabner szuperintendens úrvacsoraosztás közben „Az ajtó nyitva, a szív még inkább” (Folytatás az 1. oldalról) korlátáról szólt. A gyülekezetnek nem pusztán a hagyományokból kell élnie, hanem a hitben megújul­nia. Erre hatással vannak a társa­dalmi körülmények is, ugyanak­kor lelkészeknek és gyülekezeti ta­goknak fel is kell nőniük feladata­ikhoz. - Az elmúlt évben a zsinat felhívással fordult a gyülekezetek­hez, hogy bevételük egy százalékát a misszió és a harmadik világ tá­mogatására fordítsák, a gyülekezet ebben példát kivan mutatni. A konferencia a gyülekezeti te­remben közösséget teremtő úrva­csoravétellel zárult, Nagy püspök és Reingrabner szuperintendens szolgálatával. A modem megyei művelődési központban Szabó László, a Vas megyei Tanács általános elnökhe­lyettese fogadta a résztvevőket és adott tájékoztatást a megye életé­ről. Vas megye területét tekintve az ország 19 megyéje közül a 17. he­lyen áll, lakossága 285 ezer, ebből 3 százalék nemzetiségi: horvát, szlovén, német. Az itt élők különö­sen meleg szeretettel gazdagítják az országnak ezt a nyugati-délnyu­gati sarkát. Jelentős feladat a sok kis településen a XX. századnak megfelelő életkörülmények bizto­sítása, továbbá a jelenlegi települé­si struktúra fenntartása. A tájé­koztatót számos érdeklődő kérdés követte. A terített asztaloknál Gyergyák Ferenc megyei egyházügyi titkár üdvözölte a jelenlévőket, elmond­ván azt, hogy a megyében jó az együttműködés az egyházakkal, az evangélikus lelkészeket és vezető­ket bátorította a határ menti kap­csolatok ápolására. Reingrabner szuperintendens megköszönte a vendéglátást, el­mondotta, hogy a Türelmi Render- let 200. évfordulója óta (1981) megerösöatek a kapcsolatok a két szomszédos országban a lelkészek és gyülekezeti tagok között, és az évenkénti nemeskéri nap is örven­detes alkalma a találkozásnak. Fehér Károly vasi esperes egy mondattal üdvözölte a vendége­ket, azzal, amellyel korábbi szolgá­lati helyéről egy szolgatársa bú­csúztatta: „porta patet, cor magis” - az ajtó nyitva, a szív még inkább. A program befejezéseként szom­bathelyi, majd kőszegi városnézés következett. - A konferencia, a ta­lálkozás jó hangulatát még az egész nap kisebb megszakítások­kal zuhogó eső sem tudta elronta­ni. A terv szerint a közös alkalmak évenként megrendezésre kerülnek. Az első sikeres találkozó után, viszontlátásra jövőre Burgenland- ban. Dél-amerikai távlatok Benkő István nyugalmazott orosházi igazgató lel­kész, megbízott esperes a múlt év szeptemberétől végzi a säo pauloi magyar evangélikus gyülekezet lelkipásztorolását. A meghívás 1983-ban jött a Bra­zíliai Evangélikus Egyháztól a Lu­theránus Világszövetség közvetíté­sével. Segítséget kértek egyházunk­tól, mivel a Brazília legnépesebb vá- rosában élő magyar gyülekezet már hosszabb ideje lelkész nélkül volt. Benkő István lelkész és felesége fia­talos lendülettel és nagy-nagy örömmel vállalkozott erre a szolgá­latra a gyülekezetben, amely nem­csak az evangélikusok, hanem álta­lában az itt élő magyarok összejö- veteli helye. „Merd áttörni a félelem falát és merd elérni a szabadság egét” hir­dette az egymilliós brazíliai evan­gélikus egyházunk kéthavonként megjelenő „Információ” c. közlö­nyének karácsonyi száma. Ezzel a címmel annak a filippin Alex Or- cullónak adóztak, aki a múlt év okt. 19-én halt meg hazája szabad­ságáért való küzdelmében fiatalon, 38 évesen. Emlékére egy levelező­lapot küldött szét segítő szándék­kal a német újságírószövetség, me­lyen egy galamb szárnyal a mély­ségből a szivárvány ívén át a sza­badság kék egébe. Lába, teste egy része még lent van, de feje és szár­nya már áttört a szivárvány ívén. Ezen, a képpel együtt megjelent és számunkra talán keveset mon­dónak látszó közleményen keresz­tül szeretném érzékeltetni azt a lég­kört és távlatot, melyet a több mint negyvenéves hazai szolgálati háttér után érez az a lelkész, aki idejött Säo Paulóba, hogy egy ma­roknyi magyar számára az evangé­likus magyar nyelvű egyház köré­ben végezzen missziós és megtartó szolgálatot. Egyházunk jogilag beépült a va­lamikor német gyökerű, de ma brazilul többet szolgáló egyházi szervezet keretébe. Bennem él a múlt és a folyamatosan ide is meg­érkező hazai egyházi és más sajtó- közleményeken érzem és látom, hogy Európában mások a problé­mák, mások a távlatok. Béke, le­szerelés, atomfegyverek korlátozá­sa, nagyhatalmak tárgyalóasztal­hoz való ültetése, mint élet és halál kérdései állanak az első helyen. Dél-Amerikában élve láthatjuk, hogy „távol lévén” a nagyhatal­mak ütközőpontjától Latin-Ame- rikát a saját meg nem oldott prob­lémái érdeklik elsősorban. Itt a vi­lág katolikusságának 40%-a, mint­egy 800 millió katolikus hivő él. Nem véletlen, hogy a pápa ez év elején fejezte be ötödik útját ezen a földrészen. A római katolikus egyház papjai, jórészt felsőbb veze­tősége is vallja szinte egyértelmű módon a feszabadítás teológiáját és szolgálatában a leghatározot­tabban a szegények mellé állt. Egy ilyen hazánknál több mint száz­szor nagyobb, földrésznyi, 130 milliós országban vannak mindig szárazság és éhség sújtotta, mint most is, nagy árvizek által gyötört területek. A szegény lakosság in­nen árad, szivárog az iparosodott dél felé; így a sok ezernyi gyárral rendelkező több mint 10 milliós Säo Paulóba is. Itt a lakáskérdések és a munkaviszonyok megoldha­tatlansága okozza a város pereme­in lévő favelás (fa és bádogviskós) települések létrejöttét. Az embe­rek, gyermekek az utcákon kóbo­rolnak, alszanak és mindez magá­val hoz számtalan feszültséget és okozza a közbiztonság leromlását is. Az a közösség, ahová párévi szolgálatra jöhettünk el, a város egyik legjobb helyén lévő, nagy fel­hőkarcolók által övezett villában találta meg otthonát. Az első ma­gyar nyelvű evang. istentisztelet 1957. október 6-án volt a brazil lutheránus egyház Säo Pauló-i fő­templomában Gémes István szol­gálatával. Az LVSZ támogatása és a hívek áldozatkészsége révén már saját otthona, kápolnája volt a gyülekezetnek 1961-ben. Az ő szervező, lelkes munkája 1968-ig tartott s miután családjával együtt az NSZK-ba költözött, a gyüleke­zet élére Dr. Kadicsfalvyíórésef ke­rült át Chiléből, ő a teológiát idő­sebb korában Buenos Airesben vé­gezte el. Szolgálatát a hűség és megtartás jellemezte 1977-ben be­következett haláláig. Itt is van elte­metve. Az ő halála után hosszú időn át a gyülekezet presbiterei, elöljárói szolgáltak, és ahogyan a kezdet kezdetén Apostol János ref. lelkész úr szép lapai templomuk­ban adott otthont a gyülekezet tagjainak és évente osztott evangé­likus liturgia szerint is nagycsütör­tökönként úrvacsorát, úgy segített be a gyülekezeti szolgálatba Mohay Szabó Béla ref. lelkész úr is egész a legutóbbi időkig. Átme­netileg még a parókiánk is otthona volt. Időközben járt itt Reisch György és Szunyogh Erzsébet is hosszabb, rövidebb ideig. Mind­egyiknek megvolt a sajátos kariz­mája, ahol a szolgálatuk a legered­ményesebben bontakozhatott ki. A mi szolgálatunk feladata ösz- szefogni a lazuló kereteket, hívo­gatni az elmaradozókat és rendsze­ressé tenni a megritkult istentiszte­leteket, szolgálni a szeretetvendég- ségeinken, megkezdeni az abba­maradt ifjúsági munkát és folytat­ni a felnőtt vándor bibliakörök munkáját. Kezdettől fogva van a gyülekezetben egy fiú és egy leány cserkészcsapat, szintén ökumeni­kus jelleggel, nyitottan, magyar nyelvű tevékenységgel. Ezek a fia­talok részt vesznek az istentisztele­teinken és Bálint János felügye­lőnk „Erdély” cserkészparkjában havonta rendszeresen van számuk­ra istentisztelet is. Ugyancsak szép eredménnyel működik egy regös csoport is; ezek minden megmoz­dulásunkon színvonalasan szere­pelnek és a cserkészekkel együtt ádvent idejében betlehémes mű­sorral felkeresik a magyar családo­kat. A szolgálatunk itt az igei jelleg mellett magyarságtudat megőrző szolgálat is, amire itt alig van má­sutt ilyen mértékben lehetőség je­lenleg Säo Paulóban. Ez a munka nem könnyű és sokak önzetlen és áldozatos helytállását is igényli. Van a gyülekezetben egy Arany János műkedvelői kör is, az idei március 15-i ünnepséget is ők ren­dezték meg a magyar kolónia szá­mára. Női Körünk évenként meg­rendezett karácsonyi vására hat­hatós segítője mindenkor anyagi­lag is a gyülekezeti szolgálatunk­nak. Van igea jó. gyülekezeti. Bar­tók Béla énekkarunk' is.Kapcsola- taink rendkívülien jók a testvér­egyházak (magyar, hivatalos bra­zil) a ref. és római katolikus egy­ház papjaival és a magyar társa­dalmi szervekkel. Jó érzés itt úgy élni és szolgálni, hogy érezzük egyben a nagy luthe­ránus család közösségéhez való tartozásunkat is. Van ebben a vá­rosban finn, észt, lett, svéd (skan­dináv), japán, evangélikus szerve­zett gyülekezet éi lelkész is. A hi­vatalos brazil egyháznak a város­ban négy gyülekezete és otthona van. A lelkészi munkaközösségei­ken havonta részt vehetek. A bra­zil evangélikus egyházon kívül az ún. Missouri synodnak is vannak gyülekezetei Brazíliában és a váro­sunkban is. (Folytatás a 6. oldalon) /--------------------------------------------------------------------------- N Kerényi Grácia Az égő . málnabokor Nálunk a málnabokrok égnek. Ha kandallómban tűz lobog, az ablak üvegére néznek a borzolt lelkű boldogok: az ablak üvegére néznek s látják ottkint a lángokat, a málnabokrok lánggal égnek és nincs kosszarvú áldozat; nincs csipkés kos, csak tarka macska és ringó barna kismadár: a kandúrleste áldozatra a szárnyak szabadsága vár, hol csak a málnabokrok égnek, és tűzbe néző boldogok felzúgó csendekről mesélnek: mert télidőn lobogni fog • kandallómban a málnavessző, s borzolt lelkünkre béke száll - hisz boldogságunk oly esendő, mint kandúr-leste kismadár. Dobogókő, 1981. június 27. Megjelent a költő hatvanadik születésnapjára kiadott Nálunk a málnabokrok cimü kötetben. V ______________________________________________________J \ , . , • V V , Evangélikus Elet -ms. május^6. Pünkösd üzenete i A megszentelő Szentlélek „JöJi, tolta be szfvet-házat, hit tiszta fényével!” Minden jelenséget megfogni, meg­magyarázni akaró korunkban idege­nül cseng Isten cselekvésének az a módja, amit ezzel a meghatározással fejezünk ki: megszentelés. Azt jelenti ez a furcsa szó, hogy Isten azért létesít kapcsolatot velünk, mert olyanná tud és akar formálni amilyenné szeretnénk, de magunktól nem tudunk lenni. Az 0 lényének tiszta és szent erói hordozzák és gazdagítsák csúcsok és hullámvöl­gyek között hányódó életünket. Új ter­mészet hordozójává legyünk. Néha olyan jólesik a templomi bé­kesség, a csend, az istentisztelet ünne­pi hangulata. Kizökkent a hétközna­pok egymásba folyásából. Elvágja a külső hangok és gondolatok áramlá­sát. De Isten nem azért hív a gyülekezet közösségébe, hogy a hétvégi csúcs­munkákból fáradtan, félálmosan szu­nyókáljunk. Hogy az az egy óra illúzió legyen, egyórányi hamis nyugalom az istentisztelet házában. Hiszen otthon maradtak rendezetlen dolgok, zakla­tott kapcsolatok a családdal - és az otthon hazavár. Nem akarja, hogy fá­sultan visszazuhanjunk a türelmetlen­ség, bizalmatlanság légkörébe. Keres, megszólít bennünket, akiknek a megkeseredettségból, meglankadás- ból kiemelő, felfrissítő, továbbindító erőre van szükségük. Életkor nem aka­dálya a Szentlélek munkájának. A ter­mészet erőit is felülmúló a Lélek ereje. Mert a vad alanyba való oltás, nemesí­tés csak fiatal ágon végezhető el. Isten pedig a csonttá keményedéit, minden megújulásra hitetlenkedve néző, vagy testben megöregedett embert is egé- . szén átformálja. Ha nem mondjuk is ki, vágyunk erre a megújulásra, megszen- telödésre. Sokszori saját próbálkozá­sunk kudarca belátóvá tehet, hogy alapvető változásokra önmagunkban nem vagyunk képesek. A Szentlélek pedig Istenhez vezet, aki magáévá fo­gad, serkent a jóra, bocsánatával tisz­tit, ha engedünk magunkban minden tisztátalanságot megítélni. Nem láncol magához úgy, hogy el­zárkózó emberekké váljunk, hogy ne lássuk többé azt ahonnan jöttünk, hogy átnézzünk emberek feje fölött. Hanem erőssé teszi bennünk azt a hi­tet, hogy velünk marad dolgaink ren­dezésében, egymáshoz fűződő kap­csolataink megújításában. De mi lesz, ha részünkről a kezdeti felbuzdulás alábbhagy, ha illúziónak tartjuk a szép indulás folytatását? Az Isten szeretete akkor is erős és felelős szeretet. ígérete, hogy Lelke által velünk marad, kétség­bevonhatatlan. Hűsége nem hanyatlik a mi hűségünkkel. Megtart az önmagá­val való eleven közösségben. Friss erőkkel táplálja az életünket. így a bún rosszra késztető erejétől szabaddá vá­lunk, mert Szentlelke megújító ereje fel­becsülhetetlenül nagyobb a rontó erőknél. De nem feltétel nélkül magá­hoz szippantó vonás ez, amitől szaba­dulni sem lehet. Nagyon is a mi kéré­sünkhöz, szándékunkhoz kötött és ve­le együtt aktív. Az új úton, amelyre elvezet, tovább­segít, kísértéseinkben erőssé tesz meg­állni, bukásainkból felsegít. A Lélek erőteréből a halál sem csavarhatja ki az életünket, sőt a halál kapunyitássá válik, hogy megszentelő munkája az üdvösségben váljék teljessé és nyilván­valóvá. Itt azon munkálkodik, hogy ki­rajzolódjék rajtunk arcának egy-egy vonása, ott, az Ö dicsőségéhez hason­lóvá teremt bennünket. Csak akkor lesz látszata életünkben a megszentelődésnek, ha a Szentlélek uralma alá rendeljük magunkat, külön­ben csalódás ér bennünket is, és kese­rű kiábrándulást okozunk azoknak, akik Isten erejét a mi győzelmeinken mérik le, veszteségeinkből Isten gyen­geségét ítélik meg. Pedig engedelmes­ségünkkel mi vetünk gátat a Szentlélek Isten újjáteremtő munkájának. Hogy örvendező, bűneink felett győ­zelmes életünk legyen, hogy a megvál­tozás, a tiszta élet ne csak álom ma­radjon, hanem valóságában éljünk - tárjunk ajtót a megszentelő, újjá terem­tó Lélek előtt. Bállntné Varsányi Vilma Üjabb lépés egymás felé Finn-magyar lelkésztalálkozó lesz Budapesten A finn-magyar egyházi kapcsolatoknak mintegy 65 éves múltja van. Közvetlenül az első világháború befejezése után kísérelte meg a két egyház a kapcsolatok felvételét. Ez akkor mindenekelőtt néhány magyar evangélikus egyházi vezető ember finnországi látogatását jelentette. Az első látványos esemény a két ország evangélikus egyházának kapcsolatá­ban a finnugor lelkészgyűlés volt, amit 1937 nyarán tartottak Budapes­ten. 77 finn és 27 észt vendég érkezett akkor hazánkba, akiknek többsége lelkész volt. Kétnapos konferencia után a küldöttség bejárta szinte az egész országot. A barátság megerősödésének érzése mellett komoly elha­tározás született arra nézve, hogy a találkozókat folytatni kell. A második finn-magyar lelkészgyűlés azonban mégis elég sokáig vára­tott magára. 1968-ban ugyancsak Budapesten, a budavári gyülekezetben volt az újabb találkozó, amelyen 70 tagú finn csoport vett részt. Ezek között 21 volt a lelkész. Két napig tartó teológiai eszmecsere után egyhe­tes körút során a vendégek több gyülekezetét és egyházi intézményt tekintettek meg. Finnországban először 1981-ben Iisalmiban volt finn-magyar-észt lelkészgyűlés. Ezen 26 magyarországi evangélikus lelkész vett részt, s az észt evangélikusok is képviseltették magukat. Küldöttségünk a háromna­pos konferencia után tíznapos utazásra indult, mégpedig mindenki más­más gyülekezetbe, ahol a cél gyülekezetek meglátogatása, megismerése és szolgálatok végzése volt. Most újra Magyarországra várunk egy 40 tagú, finn evangélikus lelké­szekből és kísérőkből álló csoportot. Finn barátaink június 3-án érkez­nek hazánkba. 4-én és 5-én konferenciai programon vesznek részt, ame­lyen ott lesznek hazai egyházunk vezetőségén kívül a finn-magyar test­vérgyülekezetek lelkészei is. Ezután vendégeink kirándulásokat tesznek az ország több tájára, több gyülekezetébe. Köszöntjük finn evangélikus testvéreinket! Látogatásukról és magyar- országi tartózkodásukról lapunk hasábjain még hírt adunk. Vető Béla Megalakult a Keresztyén Békekonferencia magyarországi Baráti Köre A Református Egyház Zsinati Székházában dr. Bartha Tibor re­formátus püspök, az Egyházközi Békebizottság elnökének meghívá­sára május 10-én az ökumenikus tanács tagegyházai vezetőinek és lelkészeinek jelenlétében megala­kult a Keresztyén Békekonferencia Baráti Köre. Kürti László református püspök igeolvasását és imádságát követő­en dr. Aranyos Zoltán zsinati ta­nácsos, az Egyházközi Békebizott­ság főtitkára előterjesztésében el­mondotta, hogy a magyarországi egyházak alapító tagjai voltak a Keresztyén Békekonferenciának. Ez a közvetlen kapcsolat a szemé­lyek részvételében is kifejezésre jut, amely személyes kötődések révén is tovább mélyíthető. Előterjeszté­sében kiemelte, hogy a béke és tár­sadalmi igazságosság kérdését a KBK kezdettől fogva együtt kép­viselte, ami hitelét jelentősen fo­kozta a 3. világ egyházai körében. A határozati javaslat egyhangú elfogadása után a Baráti Kör or­szágos ügyvezető titkárt választott Lehel László evangélikus lelkész személyében. A megalakult Baráti Kör előtt a VI. Keresztyén Béke világgyűlés előkészületeiről bevezető referátu­mot tartott dr. Tóth Károly püs­pök, a KBK elnöke. Előadásában kiemelte, a világgyűlés egyik fő irányvonala lesz a spiritualitásra való törekvés. Tóth püspök szólt a KBK veze­tésének módszereiről, amelyek egyidőben nyitottak és elvhűek. Majd a jövőbeni tennivalókról szólva kiemelte az információ, a mozgósítás és az együttműködés jelentőségét. Dr. Bartha Tibor püspök - mint az alapító tagok egyike - örömé­nek adott kifejezést a Baráti Kör megalakulásával kapcsolatban. Tóth püspök referátumát szá­mos hozzászólás követte. A gyűlés az alakuló ülést vezető Szakács Józsefnek, a SZÉT elnökének imádságával és áldásmondásával ért véget. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom