Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-13 / 2. szám

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsába tömörült tagegyházak (református, evangé­likus, szabadegyházak, ortodox egyházak) minden évben meg­tartják az Egyházak Világtaná­csa által megküldött egyetemes imahét igehirdetési és imádság­ba foglalt programját. Ország­szerte közös gyülekezeti össze jö­veteleket tartunk, ahol ki-ki sa­ját egyházához való hűségében, de Isten színe előtti kölcsönös testvéri szeretetben hallgatjuk az Igét és veszünk részt a közös imádságban. Az ökumené, a lakott föld ügye beletartozik Jézus Krisztus vilá­got átfogó szemléletébe. Egyhá­zaink számos tanújelét adták an­nak, hogy aktívan vesznek részt a mai feszült nemzetközi légkör­ben az enyhülésért és a jövő megmentéséért folytatott küzde­lemben. ökumenikus össze jövete­leinken érvényesüljön mindaz a tanítás, amelyre ebben a vonat­kozásban is eljutottunk. Jézus Krisztus nemcsak a hivők belső világába vezet minket, hanem kitárja előttünk a mai világ iránti fogékonyságot, a messze­menő ember szer etetet és ember­szolgálatot. Isten Szentlelke el akarja vezetni gyülekezeteink szemléletét is az életnek, a béké­nek a szolgálatára, a halál és a megsemmisülés erőivel szemben. Így jutunk el a halálos fenye­getésből az életbe, mégpedig az új életbe, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Január 20., vasárnap A HALÁLBÓL AZ ÉLETRE krisztussal 1 Kir 17,17—24; Ef 2,1—10; Ján 20,19—23. „De Isten, gazdag lévén irga­lomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vét­kek miatt életre keltett a Krisz­tussal együtt — kegyelemből van üdvösségetek! —, és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek vi­lágába ültetett Krisztus Jézu­sért, hogy megmutassa az eljö­vendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irán­tunk való jóságából Krisztus Jé­zusban” (Ef 2,4—7). Öt világrész sok millió keresz­tyénével együtt ezen a héten azért könyörgünk, hogy Isten Lelke adjon nekünk útmutatást élet és halál kérdésében. A ha­lál mindig jelen volt az emberi­ség sorsában, de sohasem avval a kendőzetlen ördögiségével, ahogyan mi látjuk két világégés után; akkor, amikor nagy gaz­dasági föllendülés közepette az emberek kétharmadának nem jut elegendő kenyér. Mi vár ránkj? Mit tehetünk? Ezen a héten az Igéből egy ősi keresztelési him­nusz kerül reflektorfénybe, en­nek ujjongó bizonyságtételén ke­resztül akar minket Isten báto­rítani. Gondoljunk arra a sareptai öz­vegyasszonyra, aki elkötelezte magát az egy Isten mellett, s megtapasztalhatta, hogy az éhín­ség közepette sem fogyott el az egy véka lisztje, s mikor fiát már megragadták a halál erői, az Ür megszabadította őt, életet ajándékozott neki. Isten hatal­masan bizonyságot tett arról, hogy Ö nem egy a világ erői kö­zül. A mi sorsunk nem Isten és a halál kezébe tétetett, hanem egyesegyedül Istenébe. Erről szól a diádalmas húsvéti evangéliuih is: Istenünk mindenen úr, még a halálon is. Ezt halljuk a föl­támasztott Űrtől is, éppen a ke- resztséggel összefüggésben: „Né­kem adatott minden hatalom mennyen és földön”. És amikor húsvét után belép tanítványai­nak körébe — akik ugyanúgy rettegtek, mint .mi ma, a saját gondjaink miatt —, akkor azt mondta nekik: „Békesség nék­A halálból az életbe - Krisztussal Egyetemes imahét 1985. január 20—27 tek!” Vajon nem erre áhítozik-e ma egész Földünk, hogy minket is megszólítson az, akinek ada­tott minden hatalom, és azt mondja nekünk: „Békesség!”? ö pedig ugyanúgy szól nekünk is, és hozzáteszi: Vegyetek Szentlei­ket! A mi keresztségben elpecsételt életünk össze van kapcsolva Jé­zus Krisztuséval. Titeket is meg­elevenít — mondja az apostol —, akik holtak voltatok bűneitek miatt. Mindenkit hív, akit a ha­lál fenyeget, mert Krisztusban megjelent az új élet lehetősége. Akik pedig már általmentek a halálból az életre, s Krisztus ne­véről keresztyéneknek neveztet­nek, azok bizonyságot tesznek, hogy jövőnk sem esetleges, ha­nem Istennél levő, aki az életet és békét adja. Minket is hív az életért való küzdelemre, a halál erői ellen. ADJUNK HALAT Istennek az egység ajándékáért, amelyet már eddig is megtapasztalhattunk; a hit, a bionyságtétel és a szolgálat közösségéért. Kérjük, hogy ezt az egységet vigye teljességre. Ma­gasztaljuk az Atyát, hogy a Fiú­ban megmutatta irántunk való szeretetét, s mi nap mint nap ebből az erőforrásból élhetünk. VALLJUK MEG BONBÁNAT­TAL, hogy sokszor beletörődtünk abba, hogy a halál erői, a szét­húzó, a békétlenséget szító erők, a kétségbeesés, a kilátástalanság uralják a magunk és mások éle­tét. Megfeledkezünk az élő Or­ról, s azt hisszük, hogy Ö ha­gyott el minket akkor, amikor mi szakadtunk el Tőle. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy mindazok, akik az élet értelmét keresik, különösen is azok a fia­talok, akik hamis remények zsákutcáiba tévedtek, fölfedez­hessék az igaz életet a Krisztus­sal való közösségben. Imádság­ban gondolunk ma különösen is azokra, akik Ázsiában sóvárog­nak egy igazibb,' emberibb, bé­késebb élet után és Krisztus ot­tani egyházára. Január 21. Hétfő ISTEN GAZDAG IRGALOMBAN Ézs 49,14—16; 1 Pét 1,3—9; Luk 1,67—69. „ ... Isten, gazdag lévén irgalomban,..(Ef 2,4a.) Isten mérhetetlen gazdagsága különösen szembeötlő ha a sa­ját szegénységünket már fölis­mertük. Ez azonban egyre ne­hezebbé válik, hiszen anyagiak­ban egyre gyarapodunk, s ez el­vakít szegénységünk iránt. Isten azonban más — nem anyagi — értékekben gondolkodik. Ö az élet legalapvetőbb értékeiben gazdag. Nap mint nap megtapasztaljuk egyéni életünkben és a Földgo­lyó sorsában is, hogy olyan dé­moni erők kerekedhetnek fölül, amelyek létünkben fenyegetnek minket. Amikor a halál árnyéka vetődik ránk, akkor válik vilá­gossá a szegénységünk. Csügge- désünkben, reménytvesztettsé- günkben azzal vígasztal Isten: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörül­jön méhe fián? És ha elfeled­keznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.” (Ézs 49,15). Az ő irgalma nagyobb, mint amilyen az ember irgalmatlansá- ga lehet, az ő irgalmassága menthet még ott is. ahol az em­bertárs az élet szent ajándéka el­len tör. Egyéni és közösségi szin­ten is megjelenik a kísértés: sé­relmeinkért elégtételt venni. Is­ten nem elvenni, hanem adni akar. „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjá szült min­ket Jézus Krisztusnak a halál­ból való feltámadása által az élő reménységre... (1 Pét 1,3). Jézus Krisztusban az Atya ke­gyelmét tapasztaljuk meg, mert az ő irgalma által új életet nyer­hetünk. Jézus Krisztusban a mi életünket és általunk mások éle­tét is gazdagabbá akarja tenni. ADJUNK HÁLÁT Istennek az ő nagy irgalmasságáért, amellyel kiengesztelődött ezzel a világgal. Imádkozzunk azért, hogy tegyen minket az ő kiengesztelő szere- tete alkalmas eszközeivé. Dicsőít­Istentiszteleti rend Budapesten, 1985. január 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. Hafenscher Károly (úrv.), du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. (úrv.) Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (anagyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vaj­da Péter u. 33. de. fél 12. Zugló be. 11. (úrv. Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin- térné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjte- lep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Soly­már Péter Rákoshegy de. 9. Rákos­csaba de. 9. Rákosliget de. 11. Rákos­keresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Koren Emil Toroczkó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csilaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mátis István. AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA egyházi ismeretek­kel rendelkező, gépírni tudó iro­davezetőt keres. A rövid életraj­zot is tartalmazó jelentkezést a dékáni hivatalba kérjük bekül­deni. Cím: 1147 Budapest, Lő­csei út 32. — Vízkereszt ünnep után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol­tárt igéje: Lk 2,41—52; az ige­hirdetés alapigéje: Ef 5,11—14. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN: ja­nuár 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: KEVEHAZI LÁSZLÓ pilisi lelkész, esperes. — KIVÁLÓ SEGÍTŐRE talál temp­lomuk homlokzatának, tornyának ta­tarozásában. festésében, tető javítá­sában, villámhárító szerelésében, egyéb felületek tisztításában. Mindezt állványozás nélkül! Gyors, szakszerű munka, rugalmas árképzés. — ARE­NA GMK, 8000 Székesfehérvár, Nagy­bányai u. 5. sz. — ADJA MEG CÍMÉT az a kedves asszony, aki nekem az LVSZ nagy­gyűlése befejező istentisztelete után r Korcsarnok előtt ebédet adott. Cím1 Bnaoly Lajosné, 8933 Zalaistvánd, Pe tőfi u. 56. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: | Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280,— Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 2X1 ISSN 0133—1302 Szedés: 85.2315/90-02 Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs maaasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: , Szlávik András vezérigazgató sük Öt, mert kegyelmét nemze­dékről nemzedékre megmutatja a népek történetében, az ő egy­házának életében és a mi hét­köznapjainkban is. VALLJUK MEG BÜNBÄNAT- TAL, hogy nem mindig élünk a kapott lehetőségeinkkel, nem használjuk jól ki a rendelkezé­sünkre álló időt. Kicsinyessé­günk, szegényességünk, igényte­lenségünk miatt nem ábrázolódik ki egyházaink életében Isten vég­telen gazdagsága. Mi magunk sem tudtunk úgy élni, hogy em­bertársainknak hitelesen tehes­sünk bizonyságot a Krisztusban megújult élet nagyszerűségéről. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy felfedezhessük magunkban, egy­másban a kapott értékeket. Imádkozzunk azokért, akik anya­gi, lelki vagy szellemi értelem­ben nap mint nap a szegénység­gel szembesülnek. Bárcsak fölfe­dezhetnék az egyházban Isten ir­galmasságát és gazdagságát a Krisztussal való egységben! Vi­gyük ma Isten elé különösen is az óceániai egyházak életét! Január 22. Kedd NAGY A SZERETET, AMELLYEL ISTEN SZERETETT MINKET Hős 11,1—4. 8—11; Róm 5,6— 9; Ján 3,16—17. „az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett..(Ef 2,4b). Természettudósok vagy társa­dalomtudósok zavarba jönnének, ha meg kellene határozniuk, ha egyáltalán szavakba kellene ön­teniük, mi is a szeretet. Ám az édesanya szótlanul fölveszi gyer­mekét, a szeretetben összetarto- zók szorosan átölelik egymást, és tudják, hogy mi a szeretet. Az Atya végtelen szeretetét az egy­szülött Fiúban jelentette ki a világnak. Az Atya szeret minket. Ügy, olyan állapotban, ahogyan éppen vagyunk. Méltatlanságunkban. Annak ellenére, amilyenek va­gyunk. Mi a másikat méricskél­jük, méltó-e szeretetünkre. Isten pedig hozzánk való szeretetét ab­ban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt (Róm 5,8). A szeretet elé tud menni a feleba­rátnak, és erre a megelőlegezett bizalomra, szeretetre az ember szinte önként, akarattalanul is szeretettel kell, hogy feleljen. Ha így tudnánk családban, munkahelyen, társadalomban, az egész világban — előleget — ad­ni, csodálatos módon, megszapo­rodva kapnánk vissza a szerete- tet. Mert az adásban az ajándék csodálatosan megszaporodik (Márk 6,35—44). Embertársainknak ma épp er­re van szükségük: bizalomra, bé­kére és proexisztenciára. Csak ha ez a szeretet van meg ben­nünk, akkor nevezhetjük ma­gunkat krisztusiaknak, keresztyé­neknek. Ez a szeretet nem a miénk, hanem Istené, és ezt kell továbbadnunk embertársainknak is. ADJUNK HALAT Istennek, hogy megismerhettük, mit jelent a szeretet. Köszönjük meg sze­retteinknek, akiken keresztül a Mennyei Atya mintegy tükör ál­tal, homályosan megmutatta ne­künk szeretetét. Fogadjuk hála­adással a Jézus Krisztusban köz­vetlenül nyújtott ajándékát, aki­ben új életet kaptunk. Köszön­jük meg, hogy Krisztus által adatott számunkra —- test sze­rinti testvéreinken túl — az egy­házban a lelki testvérek közös­sége. VALLJUK MEG BÜNBÄNAT- TAL, hogy megfakult első szere­tetünk; csalódásaink miatt haj­lamosak vagyunk a megfáradás- ra. Sokszor még inkább megfog­hattuk volna embertársaink ke­zét. de mi elmentünk mellettük, Atyánk szeretetét nem tudtuk továbbadni testvéreinknek, ezért bizonyságtételünk is elszürkült. Egyenként sem, egyházként sem mertük magunkat eléggé Isten végtelen szeretetére bízni, mi magunk akartunk a helyére áll­ni. i KÖNYÖRÖGJÜNK a Szentlé­lek megújító kegyelméért, hogy a mi nemzedékünk, egyházunk, gyülekezetünk is átélhesse a pün­kösdi csodát. Kérjük el Istentől a mai 1 napra rendelt erőt, hogy hozzájárulásunkkal is segíthessük megoldani a társadalmi gondo­kat, fölemelni az alkoholistát, a kallódót, hogy egyértelmű legyen a béke után kiáltó szavunk. Imádkozzunk, hogy mi magunk jobban tudjunk szeretni, tudjunk felebarátaink iránt is megnyílni, közeledni. Ilyen szellemben gon­doljunk Afrika népeire, éhezői­re, mindazokra, akik a szabadsá­got áhítják és az ottani egyhá­zakra. Január 23. Szerda HALOTTAK VOLTUNK VÉTKEINKBEN 2 Sám 12,1—14; Róm 6,19—23; Luk 20,34—38. „ ... minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt..(Ef 2,5a) . « Mindannyian elborzadunk a bűntényektől, szeretnénk nyugod­tan, kiegyensúlyozottan, erkölcsö­sen élni. Sokszor mégis kóros örökség terhe nyom. Olyan indu­latok, erők uralkodnak el raj­tunk, amelyeket bár idegennek érzünk, mégsem tudunk távol­tartani magunktól. Már csak azt vesszük észre, hogy a mélységbe kerültünk. Életünk, emberi kap­csolataink tönkremennek. De nemcsak az egyes emberek, ha­nem közösségek, népek is szem­bekerülhetnek egymással. A bűn zsoldja a halál és ez az egész emberiség halálához vezet­het. Az ember szereti magát ki­vonni: „Nem én tettem!”, de a próféta félreérthetetlenül ránk mutat: „Te vagy az az ember!”. Mindannyian a bűn szolgáivá, a halál rabjaivá lettünk. De Isten, aki nem a holtak, hanem az élők Istene, kész nekünk életet, új életet ajándékozni. Isten, aki Jézus Krisztusban megtörte a bűn és halál hatal­mát, nagyobb, mint a gonosz erői. Jézus Krisztus halála ki­fürkészhetetlen akaratának meg­felelően megváltoztatta az ember és a világ sorsának folyását: ez­után nem kell szükségszerűen az életből a halálra mennünk, ha­nem szabad a halálból átmen­nünk az "életre. És ez az élet szolgáló, más embereket szolgáló élet. ADJUNK HALAT az élet Urá­nak, hogy a mélységből is kiált­hatunk hozzá. Áldjuk Őt, hogy megszabadított minket halálba sodró vétkeinkből, s így az élet teljességében járhatunk. Gondol­junk hálaadással azokra a javak­ra, amelyeket a saját életünk so­rán kaptunk Istentől. Köszönjük meg szeretteink életét, barátain­két, és a távolabb állókét is. Kérjünk erőt és bölcs szívet, hogy amikor el jő az óra, enge­delmesen, alázatosan és megelé­gedettségben tudjuk életünket visszaadni a Teremtőnek. VALLJUK MEG BÜNBÄNAT- TAL: hajiunk arra, hogy bűnein­ket dédelgessük, ahelyett, hogy meggyűlölnénk azokat. Ha éle­tünk emberi kapcsolataink tönk­remennek, ' ha Istentől elszaka­dunk, nem bűneinkben, hanem másokban, a körülményekben ke­ressük ezek okát. S ezzel ma­gunkat zárjuk el az élet forrá­sától, az új életet ajándékozni tudótól. KÖNYÖRÖGJÜNK azokért, akiknek az életét gyötri és pusz­títja az igazságtalanság, a fajül­dözés, a bebörtönzés, az erő­szak, a vallásos bigottság. Imád­kozzunk azért, hogy Isten népé­nek az egyesítő ereje legyőzze a bűnnek ezeket az erőit. Imánk­ban gondoljunk ma különösen is a Latin Amerika-i egyházak gondjaira, új életre születésükre, és a szenvedőkért való kiállá­sukra. Isten Lelke ébresszen mind többeket árra, hogy vá­lasszák az életet, akkor, amikor oly közel van a halál. (folytatjuk) I \ %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom