Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-19 / 20. szám

Evangélikus Élet 1985. május 19.-$--ROL -Q--RA —,

„Én pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonok.” Jn. 12,32.

VASÁRNAP - „Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyen.” Zsolt. 27,5. (Fii. 4,7. Jn. 15,26-16,4. - Zsolt. 27.) Nagy biztonság, ha vaő hová elrejtőznie az embernek. Isten azonban nem a figyelő szemek elől, nem a kérdések kereszttűzéből ment ki, rejt el. Még csak nem is a mindennap ránk leselkedő veszedelmekből, hanem a hitetlenség veszedelméből. Az értelmetlen kísértések elől rejt el minket. „Isten nékem erőm bizodalmám, Nyugodalmam, Sújtson bár sok fájdalmam. Én hatalmában Bízom s oltalmában éltem folytában.” (338. ének 1.)

HÉTFŐ - „Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél.” I. Móz. 32,11. (Lk. 1,48-49. - Ézs 41,1-14. ApCsel. 4,23-31.) Fontos, hogy ezt valljuk. Ne környékezzen meg a gondolat: en jó keresztyén vagyok, amim van, az a minimum amit az Isten adhat, mintegy fizetségül. Méltatlanok vagyunk újra és újra. „Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen.” (327. ének 1.)

KEDD - „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” Péld. 3,27. (ApCsel. 2,45. | Lk. 12,8-12. - ApCsel. 4,32-37.) Késlekedés, halogatás az ember veszedelmes betegsége, mert végleg, behozhatatlanul elkéshetünk egyszer. A majd-ból soha lesz, s akkor hogyan állunk meg Isten előtt, hogyan számolunk el az elhallgatott jó szóval, az elmulasztott mosollyal, az elfelejtett simo- gatással? Isten mindig sürget! „Fel, mert az irgalom percei múlnak.” (449. ének 1.)

SZERDA - „Istenem, szabadítsd meg szolgádat, aki benned bízik!” Zsolt. 86,2. (Fii. 2,27. - Róm. 8,26-30. - ApCsel. 5,1-11.) Bízom benned - tehát szabadíts meg. Ember felettesével soha nem beszélhet így. Mi azonban ilyen személyes, közvetlen kapcsolatba lehetünk Istennel. Nem szolga módján állunk Isten előtt, meg ha itt a szolga kifejezés van is. Mi számon kérhetjük a belévetett bizalmat, s nem csalatkozunk. „Ha reánk tör a homály ne fájjon, v ami fáj, Ne félj, te kicsi nyáj, az Isten véd!” (559. vének 1.)

CSÜTÖRTÖK - „Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.” Zsolt. 102,18. (Fii. 4,6. - Jn. 7,37-39. - ApCsel. 5,12-16.) Az emberre jellemző, hogy mindig tenni akar, láthatóan cselekedni, látni az eredményt. Ezért az imádságot passzív megnyüvánulásnak érezzük. Pedig hatalmas erő az imádság. S mikor olyan gyámoltalanok vagyunk, hogy nem tudunk cselekedni: IMÁDKOZZUNK! Isten meghallgat. „A mélyből hozzád száll szavam. Krisztus kegyelmezz!” (554. 1.)

PÉNTEK - „Ne csalja meg senki a honfitársát. Féldd Istenedet.” 3. Moz. 25,17. (Lk. 19,8. - Zsid. 11,32-40. - ApCsel. 5,17-33.) Az istenfélelem visz- szatartó erő az embertárs elleni bűnben. Az istenfélelem kizárja, hogy a másik ember anyagi, szellemi és lelki javaival tisztátalanul bánjunk. „A másik ember más, mint én, Akárhol él a föld színén. És mégis ember mindahány - a levél mind levél a fán.” (472. ének 1.)

SZOMBAT - „Megáldotta kezed minden munkáját Istened” 5. Móz. 2,7. (ApCsel. 3,12-13. — Ézs. 41,17-20. - ApCsel. 5,34-42.) Megáldotta? Kérdezi az ember visszatekintve csak az elmúlt hétre. S a sikertelen kísérletek, azok a munkák, amelyekhez hozzá sem jutottunk...? De nem akartál-e erőn felül sokat? Nem a fontosabb dolgokat akartad-e háttérbe szorítani? Nem az történt-e, hogy rosszul rangsoroltál? Nem a családod rovására ment volna sok minden? Isten megáldja a kezed munkáját, de Ő rangsorol! „Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem, adj erőt örök Isten, én édes Istenem. Hogy tövises pályámon ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, boldog csak az lehet.” (455. ének 1.)

if]. Bence Imre

J

ISTENTISZTELETI REND

Buda páston, 1988. május 19-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. S. szeretet* vendégség. Dózsa György át 7. de. fél 9. Gáncs Aladár ÜUAI át 24. de. fél 11. (úrv.) Vető Béla. Karácsony Sándor n. 31-33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi át 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky .Ferenc, déli 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán n. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter n. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Kerepesi át 69. de. 8. Szabó Lajos Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Zoltai Gyula. Vád át 129. de. negyed 10. Zoltai Gyula. Frangepán n. 43. de. 8. Zoltai Gyula. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Pestlőrinc Erzsé- bet-tdep de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestájbely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákoscsaba de. 9. Kósa Pál. Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztár de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó térde, fél 9. Rutt- kai Elemér. Óbuda de. 10. Ponicsán Imre. XD. Tar- tsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Modort u. de. fél 10. Pestiddegkát de. fél 11. Csengődy László. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missu- ra Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi át 138. de.

9. Bencze Imre. Kdenvőlgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillagbegy de. fél

10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11.

Húsvét után 6. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 15,26-16,4: az igehirdetés alapigéje: Ézs 44, 1-5.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 26-án, pünkösd ünnepén 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet Bálint László malom- soki lelkész.

A HÉT PORTRÉJA

Egy élet egy gyülekezetben

CSILLÓ MIHÁLY

az idén 70 esztendős 47 éves gyülekezeti munka beszámításával ment nyugdíjba, 51 év óta vezet énekkart, de róla nem túlzás ezt is mondani: egész életét a pilisi gyülekezetben töltötte.

A gyülekezetből indult. Édesapja, aki szabómester volt, sok éven át viselte a gyülekezet gondnoki tisztét. Már a családban is a templom és gyülekezet sze- retetét látta éff tanulta gyermekként is. Ugyanebben erősödött az egyházi iskolában is. Tanítójá biztatására indult el később a miskolci evangélikus Tanítóképzőbe is, ahol „levita kántortanítói” oklevelet nyert. Már tanulmányai idején szervezett és vezetett énekkart, ina is őrzi az újságcikket, amely arról tudósit, hogy egy nagy egyházi ünnepen ő vezette az énekkart.

A gyülekezetbe tért vissza tanulmányai végeztével. Az első időben községi és egyházi szolgálatban állt egyszerre, de hamar az egyház mellett döntött akkor, amikor ez nem könnyű döntés volt, igy tanulta meg mit jelent: az igéből élni. Igaz, ezután katonaság következett, majd a háború vihara sodorta messzire. Érdemes megemlíteni, hogy a felszabadulás után a község és gyülekezet hogyan kérte vissza munkását: „az egyház kántora nem volt nyilas, fasiszta, hanem községünknek munkás, becsületes polgára” - ezt a dokumentumot aláírta a község vezetője is. Csilló Mihály csak 1947-ben térhetett vissza családjához és gyülekezetébe. Ettől kezdve töretlenül végzi szolgálatát.

A gyülekezetért élt. Szolgálatának tartalmát elsősorban az egyházi zene* jelentette. Ki tudja hányszor ült orgonához 47 év alatt (nálunk minden nap van istentisztelet), hány fiatal pár indulásánál és hány koporsó mellett énekéit? De szolgálatához hozzátartozott az ige szolgálata is. Sok nemzedéknek ő volt a hitoktatója, tanítványai ma is szívesen emlékeznek rá. De igehirdető is volt, számításai szerint 507 igehirdetést végzett a gyülekezetben. Mindezen felüli „szerelme” a község és gyülekezet' története, ennek máig ő az egyetlen tudója falunkban, reméljük, megírója is.

Ma már nyugdíjasként él feleségével, 4 gyermekével és legnagyobb öröme, ha. 5 unokájával is együtt lehet. Szolgálatát azonban ma is végzi fiatalos lendülettel. Kívánjuk, hogy Isten adjon neki még sok szép ilyen „nyugdíjas- szolgáló” évet.

Ér a szakadék alján

A holdfény romház körvonalait sejtette. Az omladékokon egy nő botorkált. Meg-megállt, mintha tájékozódna, majd lehajolt, mintha keresne valamit. Alakja árnyképként mozgott a falcsonkok között. A hold elé felhő húzódott, és minden a sötétségbe olvadt. Aztán az előbukkanó hold újra szürke fényt terített a romokra. Az egyik fatóéOnk'Őn iiifegfö'áf átír egy áblák- szárífyí (A‘Js£értiéBa ’ifieglódította, ilyenkor éleset csikordult. A keresgélő idegesen kapta fel a fejét, a libbenő ablakszárnyra meredt, aztán csüggedten hordozta végig tekintetét a romokon. A látvány szoborrá merevítette, csak akkor mozdult, amikor az ablakszámy ismét megcsikordult. Feleletül megszólalt, reménytelen, könnye- apadt szomorúsággal:-Volt!... Volt!... Volt!... Mindent belepett a tovadübörgő háború pora és füstje, csak romok maradtak utána. Az élők elmenekültek kis motyójukkal oda, ahol még maradt pusztulni való. Amikor megpihentek, csüggedten, fáradtan sóhajtottak: Istenem, mikor lesz vége? Az éhség továbbhajtotta őket friss lódögöt keresni, hogy csillapuló éhséggel új otthonról álmodjanak. Ők is csak voltak!...

Mint akinek fejébe éles fájdalom nyilallik, halántékához kapott, és két tenyerét odaszorította.- Istenem, hát miért kell nekem élni? Várhatok még valamit a jövőtől? Olyan reménytelenül homályos minden, mint ez a hullaszagú éjszaka! Hát lehet ezek között a füstös romok között a jövőre gondolni? Ki tud jövőt tervezni itt, ahol még a szerelmet is meggyalázták! Nem tudnék új életet világra hozni! Dajkálni sem tudnám, mert csak ezekről a borzalmakról tudnék neki mesélni.

Lábánál sötét árnyként patkány surrant el. Riadtan felkiáltott:- Neem!... Nem akarok embert szülni, hogy egyszer majd ő is bomlott aggyal új romokat teremtsen egy másik rettenetes időnek!

A sötét háttérből botra támaszkodó, hajlott öregasszony csoszogott elő. Megállt, körülnézett.- Van itt valaki? Mintha kiáltottak volna... Nem?... Vagy talán a

bagoly rikkantott? - Szemlélődve körülnézett. - Itt volt a Kovács ügyvédék háza. Ismertem őket. - Tűnődve hordozta végig tekintetét a romokon. - Hej, de gazdagok voltak, de sok jót megettek! He- he-he! - rekedten felkacagott, mint akinek váratlanul valami derűs jutott eszébe. - De a holttestük mégis^ olyan, mint az éhesé meg a TÖngyosér Nem Vüdöm, “tesz-e márványícoh bitjük Észrevette a homályba néző lányt, botjával feléje bökött: - Te! Hát te? Hallod-e?

A szobormerev lány megmozdult, az öregasszony felé fordult.

Az megélénkülve folytatta:-Látom, félsz. Jó, hogy találkoztunk, legalább van kivel beszélni. Olyan süketek ezek az esték, hogy meg ne bolonduljak a romok között, magamban szoktam beszélni. Azt gondolod, te bírod beszéd nélkül? - Rekedten felnevetett. Sok borzalmat nyeltünk a háború alatt. Csak úgy szabadulhatunk meg tőle, ha szavakba öltjük, különben az agyunkra ül.-Ki maga? - kérdezte a lány, megrázkódva az utálkozástól.- Nem mindegy az? Az vagyok, aki sokra emlékszik. Már a második háborút éltem át - válaszolta arcán torz vigyorral az öregasszony.- Mégis beszél és nevetgél? - kiáltotta a lány borzadva. - Amikor olyan szörnyű szerencsétlenségben vagyunk, amiből nincs kiút. Amikor csak kormos, piszkos romok és surranó patkányok maradtak!- Itt laktál, ugye? - folytatta az öreg. - Emlékszem rád! Igen magasról estél ide, és még nem szok- tad meg.

A lány indulatosan kapta fel a fejét:- Ezt megszokni? Inkább keresek valami gyors halált, de ezt nem akarom megszokni. Ez az élet nem kell! - az undortól megrázkódott, és remegve kiáltotta: - Érti? Nem kell!- Értem, lányom, értem! De halál meg pusztulás mindig volt. Az élet meg mindig tovább ment. Most is lesz valahogy. Eltakarítják

. a romokat, helyükre újat építenek, szebbet, mint a régi.

Csend lett, csak az ablakszámy csikordult.- Az lehet - felelte a lány. De ezt az életet itt, a szerencsétlenség mélyén nem lehet elfelejteni. Ide mindig vissza kell nézni.

Az öregasszony közelebb lépett:- Nem is szabad elfelejteni! De az élet mindig keres magának utat. Nézd, a házatok romjai közül már előbújt néhány virág... Én is vol- tamfiatal, meg szép is. Igaz, nekem csatra szegények sorsa jutott. Ha- jaji'Én éreztem ám igazán a nehéz élet sok baját! De tudod-e, hogy van valami, ami minden bajt, még a halált is feledteti? Ne nevess ki, ha vén létemre kimondom; ez a szerelem! Amikor az örömben sóhajt az ember, minden megszépül! Minden baj megszűnik, mert kezdődik egy új élet! Az új élet megkeresi magának az utat, oda, ahol kitárul a világ, ahol süt amap.- Lehet - felelte elgondolkodva a lány. - De a szerelmet előttem meggyalázták. Úgy maradtam, mint a kiürített pohár! Minden, deN minden elpusztult. Irigylem magát! Előttem reménytelennek látszik minden!- Hát akkor csak maradj! - felelte bosszúsan az öreg. - Kotro- gasd csak ezeket a romokat! Az élet nélküled is megy tovább! Aki élni akar, indul, és teszi a dolgát! Vén kóró vagyok, de még élek! Az unokám nemrég ment férjhez, már állapotos is. Ezért az új életért még tennem kell valamit!

Szellő futott át a romok között, és ének hangjait hozta magával. Az esti csöndben a szöveg is tisztán hallatszott: „Minden a földön csak elmúlandó...” Az öregasszony megállt, és visszafordult:-Hallod? Ezeknek az éneklőknek igazuk van! Figyelj csak! - Az ének zengett tovább, tele reménységgel: „Jézus, hát téged a szívem várjon...”- Kik ezek? - kérdezte a lány meglepetten.-Kik? Itt volt közel a mi kis templomunk, de az is összedőlt. Azóta rendbehoztunk egy kamrát. Ebben jövünk össze imádkozni meg bibliát olvasni. Most is oda indultam, de veled elbeszélgettem az időt. Az Isten áldjon meg! Jó éjszakát!

Mátis István

Riesz György (1922-1985)

Lelkésztestvérünk koporsójánál álltunk meg a budapesti Új Köztemető ravatalozójában május 3-án. Riesz György tési lelkész indult onnan utolsó földi útjára. Az evangélium vigasztaló üzenetét dr. Nagy Gyula püspök hirdette a gyászoló családnak és a hűséges pásztorát vesztett tési gyülekezet tagjainak. Az egészségében, betegségében hűségesen mellette álló hitvestársán, idős, özvegy édesanyján kívül a tési gyülekezet nagyszámú csapata, a veszprémi egyházmegye lelkészeinek,

valamint volt teológus- és iskolatársainak néhány képviselője kísérte őt a sírig, s vett tőle búcsút a földi élet és az örökléfr határán.

Riesz György a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban végzett középiskolai tanulmányok után Sopronban készült fel a lelkészi szolgálatra. Közel negyven éven át volt lelkész, az Alföldön és a Dunántúlon, Bönyrétalapon, majd utoljára a tési gyülekezetben. Akkor sem akart megállni a szolgálat végzésében, amikor a betegség erőt vett

testén. Beteg szivével is teljesítette a rábízott feladatot. így aktív lelkészként kapta Urától a hazahívó üzenetet. Hatvanhárom éves korában távozott el szerettei, gyülekezete köréből. Hisszük, most róla és neki is szól az ige: ^Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára.” (Mt 25,23) A sírnál a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese és lelkészei nevében Horváth József espereshelyettes vett búcsút a melegszívű lelkésztestvértől, a Tési Evangélikus Egyház nevében pedig a gyülekezet felügyelője köszönt el a lelkésztől. Vető Béla

R HAZAI ESEMÉNYEK

Csabacsűd

A nyugat-békési egyházmegye április 25-én Csabacsűdön tartotta áprilisi lelkészi munkaközösségi ülését. Ez az esemény azért érdemel külön is említést, mert ebben az egyházmegyében hosszú idő után most nem az ülések megszokott helyén, Orosházán gyülekeztek a lelkészek. Pintér János esperes vezetésével a jövőben egyházmegyénk más gyülekezeteibe is szeretnénk ellátogatni - más egyházmegyék gyakorlatához hasonlóan. Ez úton mondanak köszönetét a csabacsűdi gyülekezetnek az úrvacsorái istentiszteleten mutatott érdeklődésükért, és az egész napos alkalmon tanúsított szeretetükért: az egyházmegye lelkészei.

Budapest

Az Országos Béketanács meghívására április közepén néhány napig Magyarországon tartózkodott a Flamand Atomfegyver-ellenes Akcióbizottság (VAKA) vezető szintű küldöttsége. A bizottság 1979-ben alakult meg, és néhány nagy múltú békemozgalmat - köztük a Pax Christit - is magába foglalja.

A küldöttséget április 12-én a Katolikus Békebizottság főtitkára Biró Imre kanonok, a bizottság székházában fogadta. Az egyházi békeerőfeszítések aktuális kérdéseiről folytatott megbeszélésen részt vett Lehel László, az Egyházközi Békebizottság titkára, Czim- mer Edit baptista lelkész, valamint Bakonyi József templom-igazgató, a Katolikus Békebizottság főtitkár-helyettese.

Bécsikapu tér

Május 26-án, pünkösd vasárnapján a Bécsikapu téri templomban, a 11 órakor kezdődő isten- tisztelet és ünnepi közgyűlés keretében iktatja be dr. Nagy Gyula püspök a budavári gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkipásztorát, Szebik Imre volt miskolci esperest.

SZÜLETÉS

Zaveczki József sziráki segédlelké- széknek Pásztón 1985. március 30-án Nóra nevű második gyermekük született.

HALÁLOZÁS

Dr. ülés Józsefné szül. Budaker Edda, Budaker Oszkár volt soproni lelkész lánya, a győr-nádorvárosi gyülekezet hűséges tagja, hosszú betegség után 63 éves korában elhunyt. Temetése ápr. 29-én volt Győrött. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézs 43,1b.)

Ambrus Józsefné, a celldömölki gyülekezet fögondnokának édesanyja 99 éves korában elhunyt. Február 20-án temettük. „Te vagy Istenem, kezedben van sorsom!”

Id. Bárki Kálmán, az acsádi gyülekezet volt presbitere 88 éves korában Budapesten elhunyt. Porait urnában haza, Acsádra szállították és Weltler Sándor lelkész szolgálatával helyezték örök nyugalomra április 27-én az acsádi temetőbe. Jézus az én bizodalmám!

Juhász István a gyülekezet hűséges felügyelője életének 72. évében, türelemmel viselt betegség után távozott az élők sorából. A gyülekezet nagy részvéte mellett a feltámadás reménységével temették el a gyülekezet lelkészeinek szolgálatával. ,;A te kezedbe ajánlom telkemet: te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten.” (Zs. 31,6)

Pestújhely

Vadas István, a gyülekezet szeretett gondnoka rövid, de súlyos betegség után elhunyt. Temetésén - amelyen szülőfalujának a lovászpatonai gyülekezetnek is számos tagja résztvett, Schreiner Vilmos lelkész hirdette a feltámadás evangéliumát.

Apróhlrdetóa

Harangok villamosítását, javítását húzómágnessel 5 éves garanciával vállalom. Balogh Ádám 1039 Budapest, Sarkadi út 8. Tel.: 872-499

Hibaigazítás

Az Evangélikus Élet április 28-i számában közölt házasságkötési hír szövege helyesen: Gombás István tervezőmérnök és Mesterházy Anikó mező- gazdasági szakmérnök április 6-án Sömjénmihályfán házasságot kötöttek.

Gyülekezeti tisztségviselők konferenciája Orosházán

A Nyugat- és Kelet-Békési Egyházmegyék gyülekezeteiben tisztséget viselők közös konferenciáját rendezték meg március 26-án Orosházán.. Közel kettőszázan jöttek el a közeli és távoli gyülekezetek felügyelői, gondnokai, pénztárosai, számvevőszéki elnökei, jegyzői és presbiterei közül, hogy erősödjenek hitükben és szolgáló sze- retetükben. A konferencia színhelye a kettőszáz éves, műemlék templom déli karzatán kialakított, fűthető modern terem, az úgynevezett „Győry terem” volt, amelynek berendezése, oltára és szószéke egyaránt alkalmassá teszi a helyiséget istentisztelet és egyéb egyházi rendezvény megtartására.

Az együttlétet úrvacsorái közösséggel kezdték, amelynek igehirdetői szolgálatát Nobik Erzsébet, Szarvas ótemplomi lelkész látta el. Az úrvacsoraosztás szolgálatában részt vett Csepregi Zsuzsanna, Me- zőberény I. kerületi lelkész.

A konferencia résztvevőit Pintér János esperes köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy csak az igében, az egyház és a világ ügyeiben jártas gyülekezeti tisztségviselő tudja szolgálatát jól elvégezni. A konferencia megnyitása után a bemutatkozás következett.

A Lutheránus Világszövetség Budapesten tartott VII. nagygyűlésére Táborszky László esperes tekintett vissza. Ismertette a nagygyűlés munkáját, értékelte azt a nagy jelentőségű szolgálatot, amelyet ez az egyházi világszervezet végzett hazánkban. Egyben vázolta azokat a feladatokat, amelyek a nagygyűlés munkájából következően a gyülekezeti tisztségviselőkre várnak.

Felszabadulásunk 40. évfordulója kapcsán Pintér János esperes tartott megemlékező előadást, amelyben felvázolta azt az utat, amelyet egyházunk az elmúlt négy évtizedben megtett. Egyben felsorolta azokat az eredményeket, amelyek a diakónia útján járó egyházunk szolgálatának jó gyümölcsei.

Fórum keretében dr. Tömböly János, a Nyugat-Békési Egyházmegye felügyelője tartott vitaindító előadást az egyházi tisztségek lényegéről. Éleslátásról tanúskodva mutatott rá azokra a kérdésekre, amelyeket minden gyülekezeti tisztségviselőnek meg kell válaszolnia, hogy szolgálatát hűséggel betölthesse. A felvetett kérdésekhez sokan szóltak hozzá nagy fele- * lősséggel.

A konferencia záró áhítatát Kovács Pál békéscsabai igazgatólelkész tartotta, aki szolgálatával a Jézus Krisztusba vetett hitre és a gyülekezetekben hűséges szolgálatra bátorított.

A mindvégig jó légkörű konferencia Táborszky László esperes záró szavaival ért véget, aki köszönetét mondott a vendéglátó gyülekezetnek és egyházmegyének a jó külső körülmények megteremtéséért, a résztvevők megvendégelésé- ért és a konferencia megrendezéséért.

A jól végzett munka örömével és azzal a reménységgel tekintünk vissza erre a konferenciára, hogy ez az együttlét a két egyházmegye gyülekezeteiben tisztségeket betöltők szolgálatának jobb végzéséhez, az egyház Urához való hűséghez, a gyülekezetekben való becsületes helytálláshoz és a haza, valamint a felebarát iránti szeretethez jó segítséget adott.

P. J.

Evangélikus Élet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti:

a szerkesztő bizottság Felelős szerkesztő ás kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség ás kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 280,- Ft Előfizethető a Kiadóhivatalnál Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés:

Nyomdaipari Fényszedö Üzem (857317/09)

Nyomás: rotációs ofszetnyomás 85.51195 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető:

ABLAKA ISTVÁN Igazgató

t