Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-10-28 / 44. szám

A reformáció ünnepének igéje Égig érő szeretet Zsolt 36,6—10 Isten szeretetéről nem lehet szebbet, megragadóbbat mondani, mint azt, hogy az égig érő szeretet. Nem az eget betöltő szeretet, hanem földre szállt, földi világunkat teljesen átfogó, emberi viszo­nyaink között megtapasztalható szeretet. Ezt a szeretetet semmi nem korlátozza. Földi idői és térbeli határok nem állnak útjába, egészen az égig ér. MEG NEM SZOLGÁLT SZERETET AZ ISTEN SZERETETE. Ezt állapíthatjuk meg, ha egy pillantást vetünk az igénket megelőző versekre. Az ember szíve mélyén sok gonoszág lapul meg, a száj beszéde sokszor nem építő, hanem gyűlöletet szító és romboló. En­nek ellenére az Isten elénk jön szeretetével, kész a bűnösöknek meg­bocsátani. Az ember hűtlenségére az Isten hűsége a felelet. Milyen nagy felfedezése volt ez Luthernek is: Bár bűnös vagyok, ö szeret. Hiszem a bűnök bocsánatát! Sziklaszilárd szeretettel szeret az Isten. A mi hitünk ingatag, a jóra való elszánás bennünk gyenge lábakon áll. Ha mi hitetlenke­dünk is, Ö hű marad. Ö szilárdan kitart kegyelménél. A megmoz­díthatatlan szikla, a megingathatatlan hegy példázza igazságát. Ez az igazság pedig nem a bűnös megbüntetését szorgalmazza, ha­nem szeretetét teszi nyilvánvalóvá. Ez az, amit a reformáció hozott újra napvilágra: Az evangélium az Isten ereje, amellyel minden hívőt üdvözít. MEGTARTÓ SZERETETÉRE SZÁMÍTHATUNK. Megmaradásun­kat olyan sok minden veszélyezteti. A földi élet útján betegség, bal­eset, háború és halál leselkedik ránk. De nemcsak azoktól kell fél­nünk, akik a testet ölhetik meg, hanem azoktól is, akik a lelket ölhetik meg. Hitünket, bizonyságtételünket fenyegetik olyan erők, amelyek vesztünkre törnek. Nem test és vér ellen tusakodunk. Mégis az embert és állatot megtartó Istenben reménykedhetünk, aki megtart ebben az életben s az örök életre. Védelmet jelent számunkra szárnyának árnyéka. Ezzel a képpel fejezi ki a zsoltáríró, hogy mit jelent nekünk Isten szeretete. Amint régen a templomba menekülő ember a kerubok szárnya alatt talált teljes oltalmat, úgy hív minket is az Isten magához: Jöjjetek én- hozzám . . . Nála olyan védelmet találunk, mint a kiscsirke a tyúk- anyó szárnyai alatt. Ez a védelem nem életbiztosítást jelent, hanem azt, hogy örök életünket senki el nem veheti, senki ki nem ragad­hat bennünket az ő kezéből. MEGGAZDAGODHATUNK ISTEN SZERETETE ÁLTAL. A meg­gazdagodás sokak óhaja. A földi kincsek azonban nem tesznek iga­zán boldoggá. Mennyei kincsek adhatnak csak igazi, örökké meg­maradó boldogságot. Isten az Ö háza javainak bőségét kínálja. Ez a vele való közösség megtapasztalása, szeretetében elmerülés, szavá­nak tanácsoló és erőt sugárzó hatalma, a Krisztus teste és vére vacsorájának belső öröme, a Szentlélek ajándékainak gazdagsága, így gazdagít meg Ö. Öröm árad belőle. A tőle nyerhető öröm nem itt-ott felvillandó derű. Mint bővizű patak sodró folyama, úgy áraszt el az öröm. Több ez a munka örömnél és a szeretetből végzett jó szolgálat örö­ménél. Ezek is tudják melegíteni a szívet, de az igazi öröm az, amikor azt veszem é.szre, amit az Isten tett értem, és amivel ö ajándékozott meg engem. Mert bőséges az Isten szeretetének ára­dása, ezért bőven van okom örömre életem minden napján. ISTEN SZERETETE AZ ÉLET FORRÁSA. Ez elsősorban azt je­lenti, hogy Isten ad minden életet. Nélküle nincs élet. Ügy jelent meg az élet a fÖlíiőH, itóg^ íiten az ö Lelke által megelevenítette a holt anyagot. Azt is jelenti ez egyúttal, hogy valójában az igazi élet a Tőle vett új élet. Akkor fakad fel bennünk az igazi élet for­rása. amikor Vele találkozunk, s az Ö életújító kegyelmében része­sedünk. Ezt a frissítő, megújító forrásvizet kínálja az Isten szere­tetének evangéliuma. Ez az Isten földre jött. egész életünket átfogó, égig érő szereteté­nek szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága. Ezt a szere­tetet találta meg Luther Márton is, és adta át a reformáció nagy ajándékaként kora vergődő népének, s ezt ölelhetjük ma is a szí­vünkre, azzal a boldog örömmel, amely az igazi élet forrását meg­talált ember öröme. Vető Béla Imádkozzunk! Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. október 28-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag An- dorné. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) • Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10., du. 4. (szeretetvendégség). Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. Muntag Andor, du. 6. öku­menikus Reformációi Ünnepély. Rá­kosfalva de. 8. Muntag Andor. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Muntag Andor. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frange- pán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Edzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-te- leo de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÄV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemnlom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Ta­más. Cinkota de. fél 11. Szalay Ta­más. Kistarrsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákos­csaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákos­iidét de. 11. Ferenczy Zoltán. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de., fél 11. ((német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Széchey Béla. Toroczkó tér de. fél 9. Mado- csai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. j 9. Kőszeghy Tamás, de. 11. Kőszeghy j Tamás, du. fél 7. Csengődy László. Modori u. de. fél 10. Ottlyk Márta, ördögárok u. 9. Ottlyk Márta. Pest- hidegkút de. fél 11. Csengődy László Budakeszi de. 8. Csengődy László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor, Nagyté­tény de. fél 9. Rőzse István. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Budapesten, 1984. október 31-én, reformáció ünnepén Deák tér de. 11. (úrv.) Pintér Ká­roly, du. 6. Hafenscher Károly. Fa­sor de. 11.. du. 6. üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 12. Vető Béla. Thaly Kál­mán u. 28. du. fi. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. Veöreös Imre, du. 6. Groó Gyula. Zugló de. 11. Sza- bóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11., du. 6. Üjpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlő­rinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákosoalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihálv du. 6. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy du. 6. Református templom. Rákoscsaba du. 6. Rákosliget du. 6. Református t emui orr,. Bécsikapu tér de. 11., du. 6. Óbuda de. 10. fúrv.) Görög Tibor. XII., Tartsav Vilmos u. 11. de. 11. Csen­gődy László. Modori u. de. fél 10. Mun^z Fn’gyeq. Pesthidegkút. du. fél fi. Kősz^hy Tárná«?. Kelenföld de. 11. fúrv.) Miaura Tibor. du. fi. Benoz° Imre—Pé+er. Budafok, de. 11. Rőz«?e T^tvá-n. ^u. fi. Rőz<»e István. Csepel de. fél lT. Mezősi György. „Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak té­ged dicsérlek.” (Jer 17,4) VASÁRNAP. — „Ne lopj!” — 2 Móz 20,15. (1 Kor 13,5. — Mk 2,1—12. — Zsolt 119, 161—168. (Lehet, hogy talán mindennapi értelemben könnyen kibújunk e parancsolat álól, mint „akik sen­kinek semmijét el nem tulajdo­nították. De vajon sohasem ke­zeltünk hűtlenül társadalmi va­gyont? Mindig odaadtuk mások­nak, amit Isten nálunk tett le számukra? Igazán kihasználjuk-e időnket, erőnket' arra, amire Is­ten szánja? így nem lopunk el időt, erőt, anyagiakat Istentől, embertársainktól? HÉTFŐ. — „Előírhatok nekik ezernyi törvényt, azt gondolják, nem tartozik rájuk.” — Hős 8,12. (1 Tim 6,13—14. — Fii 2,12—13. — 2 Kor 4,1—6.) Hálás a szívem, hogy, számunkra nincs az a sok régi törvény előírva, mint volt Izráel népének. De a szeretetről szóló két nagy parancsolat, amely mindent magában foglal, elmarasztal engem. Legyen ál­dott Jézus Krisztus, aki betöl­tötte a törvényt és élhetek az ö szeretetéből. Adhatom tovább szeretetét Szentlelke segítségé­vel. KEDD. — „Mert nem beszéd­ben áll az Isten országa, hanem erőben.” 1 Kor 4,20. (Zak 8,13. — Kol 3,5—11. — 2 Kor 4,7—12.) Mennyi üres, hiábavaló és hival­kodó beszéd vádol minket ke­resztyéneket. Ezzel csak akadá­lyozzuk Isten országának a ter­jedését. Urunk tisztítsa meg szánkat az üres fecsegéstől, szí­vünket minden gonoszságtól, hogy Isten országának erői árad­hassanak Szentlelke által közöt­tünk. Ne legyen a kegyesség lát­szata életünkben, hanem meg­nyilvánulhasson annak ereje. SZERDA. — „Adok majd nek­tek szívem szerint való pászto­rokat, akik hozzáértéssel és oko­san legeltetnek benneteket.” — Jer 3,15. — (Jel 7,16. 17. — Mt 5, 2—10. — 2 Kor 4,13—18.) Isten e drága Ígéretét sorozatosan be­váltotta az egyháztörténelem so­rán. így gondolunk most, a re­formáció ünnepén, hálásan re­formátorunkra, Luther Mártonra és sok-sok drága pásztorra, akik előtte is, utána is, most is vég­zik hűségesen a pásztorolást. Leghálásabb a szívünk mégis Fő­pásztorunkért, Jézus Krisztusért, aki a pásztorok Pásztora is, aki most is és az egész örökkévaló^ ságon át hűséges szeretetével pásztorol bennünket. CSÜTÖRTÖK. — „Jézus mond­ja: Ha valamit kérni fogtok tő­lem az én nevemben, én teljesí­tem azt.” — Jn 14,14. (Zsolt 116, 1. — Jn 5,1—16. — 2 Kor 5,1— 10 ). Az igaz Jézus Krisztus drá­ga ígérete ez. Hatalma, szeretet­te és hűsége az aranyfedezet ígéretére. Feltétele azonban: ha az Ö nevében kérünk. Tehát olyat kérünk, amellyel egyetért, amit Ő is kér velünk együtt az Atyától. Milyen hatalmas „valu­ta” Isten országában az Ö neve! Használom-e igazán? Akkor meg is tapasztalom. PÉNTEK. — „Szőjjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sjke- rül, mert velünk az Isten!” — Ézs 8,10. (Mt 16,18. — I Móz 9, 12—17. — 2 Kor 5,11—15.) Isten a történelem Ura a múltban is, a jelenben is, a jövőben is. Mi­lyen nagy ajándék, hogy nem halandó emberek kezében van gyülekezetek, népek, országok, e világ sorsa, az egyes emberek ki­csin^ élete, hanem a hatalmas szerető, irgalmas és kegyelmes Isten kezében. Egyetlen biztosí­ték számunkra, hogy Jézus Krisztusban velünk az Isten! SZOMBAT. — „Nagy az ő sze­retete irántunk, az Űr hűsége örökké tart. Dicsérjétek az Urat! — Zsolt 117,2. (2 Tim 2,1. — Jud 20—25. — 2 Kor 5,16—21.) A legrövidebb zsoltárnak ez a ver­se magában foglalja a keresz­tyén embernek a kincsesbányá­ját. A szeretetre éhes embernek igazi kincs az Űr nagy szeretete. A világban sok-sok hűtlenséget megtapasztalt szívnek drága ajándék, hogy az Űr hűségében nem lehet csalódni, mert az örökké tart. Bár szívből tudnánk dicsérni Öt mélységes hálával mindezekért! Bozorády Zoltán evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: I Harkányi László | Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12* Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1308 Uram! Szereteted gazdagságát tapasztalhatom meg életem minden napján. Meg nem szolgált és meg nem érdemelt szeretettel szeretsz engem. Megható és védelmező kegyelmed sziklaszilárdan áll mel­lettem. Öröm és élet forrása vagy. Áldott légy azért, amit tettél ér­tem Áldott légy az egyház elvégzett és szüntelen folyó reformáció­jáért. Maradj velem és egész egyházaddal. Amen — Sentháromság ünnpe után a 19. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Mt 9,1—8; az igehirdetés alapigéje: Csel,20,32 -35. — Reformáció ünnepén az ol­tárterítő színe: piros. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 5,1 —10; az igehirdetés alapigéje: Zs 36,6—10. Szedés: 84.2315/90-44 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávlk András vezérigazgató Reformációs emlékérem — Debrecenben A debreceni Református Kol­légiumi és Egyházművészeti Mú­zeum gyűjteményének egyik leg­értékesebb darabja az az ezüst emlékérem, amit 1617-ben a re­formáció 100. évfordulójára Né­metországban vertek, illetve ad­tak ki. Nem véletlen, hogy az érem készítésére éppen itt ke­rült sor. hiszen Bölcs Frigyes (1463—1525) szász választófeje­delem volt Luther védelmezője, pártfogója, aki korábban buzgó római katolikusnak vallotta ma­gát. de később szabad folyást en­gedett az 1517. október 31-én meginduló reformációnak az uralma alá tartozó területeken, sőt halálos ágyán az úrvacsorát két szín alatt vette magához. 4.4 cm az érem átmérőié, mely­nek előlaoián felül suaárkoszo- rúban zsidó nvelven olvashatiuk JAHVE = ISTEN nevét. A kör­irat latin nyelvű: VERBUM DÓ- MINI MANET IN AETERNUM == Az Ür igéje megmarad örök­re. Középen, díszes takaróval le- terítétt asztalt látunk, rajta nyi­tott Bibliát — BIBLIA SACRA — Szentírás felirattal. A takarón helyezkedik el Szászország címe­re. Az asztal bal oldalán, kezé­ben kardot tartó férfialak, mint az állam szimbóluma, jobboldalt Luther-taláros lelkipásztor áll, kezében égő gyertyatartóval, ő az egyházat jelképezi. Az érem hátlapján csak felirat van, felül egy német mondat rö­vidítése: G. Z. E. = Gott zur Eh­re = Dicsőség Istennek. Alatta ugyancsak német nyelvű, gót be­tűkkel írt vers olvasható, ame­lyet dr. Varga Zsigmond profesz- szor most fordított magyarra, és így hangzik: Istennek igéjét Luther Hozá homályból fényre fel. Krisztus-nép mondj hálaimát, Hogy megtartá száz éven át Egyházát Isten óvja hát. Ismét latin nyelvű szöveg kö­vetkezik: Martin Vs LVtherVs theoLoglae D. C. M. = Luther Márton az isteni teológia kiváló mestere. Ez' utóbbi mondatból tűnik ki az érem készítésének ideje, amely ún. kronosztichon- ban van elrejtve, és a kiemelt nagybetűk számértékéből tevődik össze, vagyis: M+I+V+L+ + V + V + L-fI + D= 1000 + 1 + 5 + 50 + 5 + 5 + 50 + + 1 + 500 = 1617. A két utolsó C. M. betű nem számítandó a kronosztichonhoz. mert így öz évszám C = 100; M — 1000, 2717 lenne. Németországban méltó módon emlékeztek meg a reformáció 100. évfordulójáról ezzel a gyö­nyörű éremmel, melynek készí­tője G. Holdermann nürnbergi mester volt. Joggal vetődhet fel a kérdés: és mi történt nálunk 1617-ben? őszintén szólva: sem­mi különös. Talán csak annyit mondhatunk, hogy 1617-ben Szenei Molnár Albert „Jubileus esztendei prédikáció” címmel le­fordította Scultetus Ábrahám né­met teológus egyik munkáját, ami azonban 1618-ban jelent meg a németországi Oppenheim- ben. A reformáció emlékünnepére először a 150. évforduló alkal­mával,- 1667-ben került sor Né­metországban. Ettől kezdve ok­tóber utolsó vasárnapja a re­formáció ünnepe volt, de csak a nyugati protestáns egyházakban. A magyar reformátusoknál az I. világháború után lett hivata­los egyházi ünnep' okt. 31-e. Bi­zonyítja ezt az is, hogy Szikszaí György a „Keresztyéni tanítá­sok” (1786) c. művében nem ta­lálunk a reformáció ünnepén mondandó imádságot, de régi re­formátus énekeskönyvekben sincs ilyen alkalmi dicséret. Csak az 1921-ben kiadott énekeskönyv­ben van két olyan dicséret, az „Erős vár a mi Istenünk”, Luther éneke, valamint a tévesen „Gá­lyarabok éneké”-nek tartott, „Térj magadhoz, drága Sión”, amit általában október 31-én énekeltek a templomokban. (Debrecen) Dr. Takács Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom