Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-10-28 / 44. szám

Keresztyénként a világban Számíthatunk-e rá? AKIK NEM SZÁMÍTOTTAK ISTENRE, a kínzó, beteges ag­gódás áldozatai lettek. Az elmúlt hónapokban két koporsó mellett álltam. Mindkét testvérünkről az volt a főorvos véleménye, a holnaptól való beteges félelem és aggódás vette el életkedvüket, el­pusztította életösztönüket. Mind­ketten attól féltek, hogy betegsé­gük miatt a család vagy a tár­sadalom terhére lesznek, s ők nem akartak senki terhére len­ni. Féltek az esetleges ágyhoz kötöttségtől. Nem akartak tö­meg mindent, amire a földi élet­ben szükségünk van. Egyedül Is­ten tud gondoskodni a mai na­punkról és Ő tartja kezében a holnapunkat. GOND HELYETT ISTENRE TÁMASZKODÓ REMÉNYSÉG­GEL munkálkodjunk aggódó fé­lelem helyett megelégedetten. A gond Isten hatalmát és szere- tetét vonja kétségbe. Aggodal­maskodásunkkal Isten gondosko­dó szeretetének az útjába állunk. A „ne aggódjatok” azonban nem jelenti azt, hogy ne dolgozzatok, hanem tegyétek ölbe kezeteket és várjátok a sültgalambot, amíg a szátokba repül. Isten akarata az, hogy minden erőnkkel és te­hetségünkkel szorgalmasan vé­gezzük napi munkánkat. S min­dennapi munkánk becsületes végzése közben naponta megta­pasztaljuk, hogy atyai gondosko­dó szeretetéből élünk mi és em­bertársaink, ez az egész Világ­mindenség. Nagy István vább élni. A gond betegséggé válik. A betegesen aggodalmaskodó em­bernek nem valamilyen gondja van, hanem megüli a gond. A gond tartja hatalmában. Ágyára telepszik és ellopja éjszakai nyu­galmát, megzavarja munkája végzése közben. Ellopja arcáról a mosolyt és homlokára mély gond-barázdákat szánt. A FÖLDI JAVAK az ilyen ember előtt úgy jelennek meg mint amik az életnek biztonsá­got és gondtalanságot adnak. A gond teremti meg az értékeket és az értékek szülik a gondot. Magunkról gondoskodás által akarunk gondtalan életet biztosí­tani önmagunknak. A földi ja­vakkal akarjuk biztosítani a hol­napot. A gond mindig a holnap­ra irányul. A földi javakkal csak a ..mát” biztosíthatjuk. Aki ag­godalmaskodik, az rendelkezni akar jövőie felett. Pedig a jövő felett senki nem rendelkezhetik. EGÉSZE^ GROTESZK KÉP. amikor keresztyének nemcsak a mai napért, hanem még a hol­napért, a jövőért is aggódnak. Így a gond megduplázódik. A jövőből a jelenbe importálunk egy sereg gondot. Ehhez nem ad Isten erőt. Ahhoz sem ad erőt, hogy az esetleg 10 vagy 20 év múlva bekövetkező haláltusában hogyan maradhatok meg a hit­ben. Isten nekünk minden nyo­morúságban olyan erőt tud ad­ni, amire éppen akkor szüksé­günk van. Ezt akkor adja. ami­kor teljesen az Ö kezére bízzuk magunkat. MINKET NAGYON SZERET AZ ISTEN és gondoskodik ró­lunk, mondta édesanyám gyer­mekkorunkban nagyon sokszor. Akkor is, amikor özvegyen nyolc gyermeknek kellett a kenyeret szelni, vagy amikor én azt gon­doltam. Isten szeretetét abban is megmutathatná, hogy mindennel igen bőségesen ellát. Ma már tu­dom, édesanyámnak igaza volt. Isten atyai gondoskodással sze­retett minidet mindig. Életünket és testünket úgy kaptuk. Azért mi nem tettünk semmit. Isten ajándéka az. O tartja kezében életünket és sor­sunkat. Aki életünket adta, ne gondoskodna annak fenntartásá­ról is, mindarról, ami a test és lélek táplálására naponta szük­séges? Isten előtt nincs olyan nyomorúság, ami felett ne tudna úrrá lenni és nincs olyan apró gondja életünknek, amit ö atyai szeretettel ne venne észre. Kopré József: Emlék, anyámról Ültem mellette. Hány esztendeje? Még élt szegény, még beszéltem Vele. Szekszárd, kórházpark. Ült a fapadon kék-szilvaszagú szép vasárnapon kopott, fekete fejkendőben ült... A tekintete olykor elmerült tekintetemben s úgy kapaszkodott; mi lehet otthon, amit otthagyott? — A FÉSZEKALJNYI CSIRKE NÖL-E MÁR? — UGYE AZ UTCÁN MOST IS NAGY A SÁR? Riadt szemébe gyémánt-könny szökött. A Nagy Ütra már gyászba öltözött. — MONDD MEG APÁDNAK, VITESSEN HAZA! — A BÖZSI NÉNÉD KÖLCSÖN KOSARA AZ ÁGY ALATT VAN, VIDD EL MAJD NEKI! — EZ AZ ŰJ RUHÁD, EZ AZ ÜNNEPI? Begomboltam a raglánt magamon, arcon csókoltam ott, ott a pádon; Kezét csókoltam, csontos kézfejét, aztán homlokát, törtfényű szemét, szeme alatt a gyémánt-könnyeket letörölve, mi enyémből pereg ... Nem írtam Róla verset, amíg volt, pedig szívemből mindig ö dalolt. Porrá vált szív már, hány esztendeje? Nem beszélhetek többé már Vele ... (Megjelent a költő: MINDEN ELÖK ÜTJÁN c. kötetében, saját kiadásában, 1982-ben) Sajtótájékoztató A Magyar Újságírók Országos Szövetsége és az Állami Egyházügyi Hivatal az egyházi lapok szerkesztői és munkatársai részére 1984. október 2-án „Időszerű egyházpolitikai kérdések” címmel konzultá­ciót szervezett. A sajtótájékoztató előadója Sarkadi Nagy Barna, az ÁEH általános elnökhelyettese volt. ISTEN FELETTE ÁLL TÉR­NEK ÉS IDŐNEK. Gondoskodik teremtett világáról, gondoskodik rólunk is. A mi atyánk az az Is­ten, aki a csillagok világát, a tejútrendszereket és a történel­met irányítja és akinek az aka­ratából történik minden az éle­tünkben. Semmi nem történhetik velünk, ami nem javunkat szol­gálja. Még a szenvedést, beteg­séget is javunkra fordítja. Reme­gő aggodalmaskodásunk hitetlen­ségünk jele. Értelmetlen is a beteges aggodalom, mert aggo­dalmaskodásunkkal semmit nem tudunk megváltoztatni. Az aggo­dalmaskodás mindig azt tükrö­zi. hogy mi magunkra és nem Istenre építünk. Magunk szeret­nénk mindazt megtenni, amit Istentől kellene várni. AKI A HOLNAPOT ISTEN KEZÉBEN TUDJA, az szabadul meg a gond és aggódás kínzó gyötrelmétől. Isten kezéből kell elfogadni mindazt, amit Ö ad nekünk naponként. Atvánk. aki Jézus Krisztust is nekünk aján­dékozta szerétéiből, hogyne adna Kürti László református püspök kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az állam és a Ma­gyarországi Református Egyház közötti jó viszony alakítása, vala­mint a hazai és a nemzetközi békemozgalom terén kifejtett mun­kássága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozatát ado­mányozta Kürti Lászlónak, a tiszáninneni egyházikerület püspöké­nek. A kitüntetést Miskolcon, október 2-án adta át Miklós Imre ál­lamtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Jelen volt dr. Bartha Tibor püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, dr. Üjszászy Kál­mán egyházkerületi főgondnok és dr. Ladányi József, a megyei Tanács elnöke. A FINN ÖKUMENIKUS TANÄCS ÜJ FŐTITKÁRA Jaakko Rusama (32) lelkészt nevezték ki a finn ökumenikus ta­nács új főtitkárává. Elődje, Inga-Brita Castrén asszony 1974 óta töltötte be ezt a tisztet és októberben vonul nyugalomba. Jaakko Rusama az evangélikus egyház központjában az ifjú­sági osztályon dolgozott, ahol elsősorban nemzetközi és ökumenikus kérdésekkel foglalkozott. Titkárként már korábban is részt vett az ökumenikus tanács külügyi munkájában. Jelenleg doktori dolgo­zatának befeiezésén dolgozik a nagy-britanniai Cambridge egyete­mén megszerzendő cím eléréséhez. (News from the Church of Fin­land — ra) A X. magyar békekonferencia elé Nem szabad előre inni a medve bőrére — tartja a közmondás. Mégis biztos vagyok benne, hogy a hét végén megrendezésre kerülő X. magyar békekonferencia kiemelkedő eseménye lesz a hazai köz­életnek, de a nemzetközi békemozgalomnak is. A MAGYAR BÉKEMOZGALOM SZERVEZETT FORMÁBAN 35 évre tekint vissza. Ennek a harmincöt évnek az utolsó harmadában közvetlen szemlélője, illetve résztvevője lehettem a mozgalom mun­kájának és személyes tapasztalatok alapján állíthatom, hogy dina­mikus fejlődésének. Mert fejlődik, módszereiben, a nemzetre ható mozgósító szolgálat intenzitásában, elméleti elemző és gyakorlati munkájában. A társadalomnak ma már nincs olyan rétege, amely­nek körében ne végezne a mozgalom érdemi munkát. Tekintélyes gyűjteményt lehetne összeállítani azokból a kezdeményezésekből, amelyek tőlünk indultak el a nemzetközi békemozgalomban. Nőtt a népszerűsége és a súlya is a mozgalomnak az ország népe köztu­datában. Egyrészt azért, mert, mint gyűjtőlencse, egy nyalábba fog­ja, kifejezésre juttatja milliók békevágyát. Ez a demonstratív fórum jelenleg önmagában is nagyon értékes. Másrészt — és ez talán még fontosabb — nem áll meg a békevágynál, annak szüntelen ébren­tartásánál és hangoztatásánál. Elemző, felvilágosító, irányt mutató szolgálatával aktivizál. Eloszlatja a bénító tehetetlenségérzetet, a béke megőrzése és kiterjesztése iránti — olykor modoros, sznob, de nagyon veszélyes — pesszimizmust, a feszült nemzetközi helyzet tényeit tudomásul vevő, de kiutat nem találó szkepticizmust és a mindent felülről néző. Keletet, Nyugatot, Északot és Délt egyfor­mán megbélyegző, elítélő „tárgyilagosságot". SZEMLÁTOMÁST NŐTT A MOZGALOMBAN AZ EGYHÁZ SZEREPE és közéleti megbecsülése. Az évtizedek során a kölcsönös megismerés, bizalom és megbecsülés folytán a „klerikális elemből” elismert társadalomépítő, békét munkáló partner lett. Szinte nem jelenik meg olyan társadalmi helyzetelemző, összegző áttekintés, amely elismerően ne foglalkoznék az egyházak pozitív szerepével a békemunka, vagy más fontos társadalmi szolgálat területén. Az egész ország közvéleménye élénk figyelemmel kísérte például a budapesti LVSZ-nagygyűlés munkáját. Erezhető volt az egész nagy esemény lebonyolításával kapcsolatban. A külföldi résztvevők pedig gazdag és pozitív tapasztalatokkal térhettek haza. terjesztve egyházunk és Magyarország jó hírét. Nem békenagygyűlés volt a Lutheránus Világszövetség budapesti tanácskozása, közvetve mégis nagy szolgálatot tett a béke ügyének. A X. MAGYAR BÉKEKONFERENCIA 1000 RÉSZTVEVŐJE ple­náris üléseken és 5 szakcsoportban fogja értékelni az elmúlt 6 év békemozgalmi munkáját és meghatározni egyelőre további 2 év ha­zai és nemzetközi feladatait. A mozgalom megújhodásának egyik jele. hogy a konferencia küldötteit és az Országos Béketanács leendő tagjait munkahelyi és lakóközösségek, réteggyűlések tagjai válasz­tották és delegálták. A formalitásokat lehetőleg mellőző széles körű előkészítés előzte meg a konferenciát. Nagyon őszinte légkörre, nyílt vitára, elemző kritikára és irányt mutató eredményekre lehet szá­mítani. Erre a reményre jogosít az elmúlt időszak szervező, tervező előkészítő vitasorozata. SZIVES FIGYELMÉBE AJÁNLOM A KEDVES OLVASÓKNAK a X. magyar békekonferenciát. Többeknek jut a megtiszteltetés, hogy résztvevőként jelen lehetnek a tanácskozáson. A rádió, televí- 2ió és a napilapok felkészültek arra, hogy pontosan és részletesen tájékoztassak az eseményekről azokat, akiknek nem jut hely a kül- dottek sorában. Érdemes lesz figyelmet szentelni az ügynek! Beszá- ynolo ertekelesekkel lapunk is vissza fog térni rá. Baranyai Tamás “ ; -----------------------------------------Ttt r ít:—M —-------------------------------------­Me gújult templom Várpalotán Napfényes szeptemberi vasár­nap volt. Örömünnepre gyűltek össze a szép várpalotai temp­lomban az evangélikus gyüleke­zet tagjai: az egyházkerület püs­pöke hálaadó istentisztelet kere­tében adta át újra szent szolgá­latának a kívül-belül megújított, friss színekben pompázó, színül­tig megtelt Isten-házát. Virágok és, presbiterek soka­sága között mentünk be a meg­újult templomba. Zúgott az „Erős várunk” hatalmas, ősi dallama. Dr. Nagy Gyula püspök a szó­székről az arra a vasárnapra elő­írt evangéliumi igét olvasta föl: a gazdag ifjú jól ismert történe­két. Bevezetőjében utalt a nyári evangélikus világgyűlés jelentő­ségére, melynek vendégeit Vár­palota gyülekezete is nagy öröm­mel fogadta. Ezután a Jézus elé álló ifjú ember négy vonását rajzolta meg. Ifjú volt: az élet kezdetén. Mégsem volt igazán boldog, kereste az örökéletet. Az ifjúság egymaga még nem a bol­dogság forrása! Gazdag volt: bi­zonnyal nem látott szükséget semmiben. Hát nem a vagyon, a gazdagság a boldogság forrása? Becsületes és megbecsült ember volt: Jézus elismerte, hogy meg­tartotta Isten parancsolatait. Mégis tele volt vággyal, keresés­sel, az igazi, teljes élet utáni só­várgással. Jézus válasza szerint sem az ifjúság, sem az anyagi vagy szellemi értelemben vett gazdagság, sem a morális meg­becsülés nem elegendő: Isten Or­szága s ezzel az élet teljessége csak azoké, akik „követik Jé­zust”: életük Istennel való élet- közösség, és ugyanakkor vagyo­nukkal, képességeikkel, minden adottságukkal szeretetben szol­gáló élet. Nem kegyetlenül ne­héz ez? Igen, emberileg nézve. De Isten elvégzi ezt a csodát ma is: az önző és ezért boldogtalan emberi szív újjáteremtését. Ez a templom mai szolgálata: meg­újítani, újjáteremteni a boldog­talan és önző embert, Istent sze­rető és a szeretetben önmagát másokért^ áldozó, teljes emberi életre. Egy mondat különösen megragadott, s azt magammal vittem Palotáról: Aki Istenben hisz, az kősziklán áll! A gyönyörű, pasztellszínek­ben pompázó templom megáldá- sa után a gyülekezeti közgyűlés következett. Németh Ferenc he­lyi lelkész köszöntötte meleg szavakkal a püspököt, aki teoló­giai tanulmányai idején profesz- szora volt, és mellette állt sú­lyos betegsége alatt is. Megkö­szönte a gyülekezet nagy áldo­zatkészségét, • amellyel részt vett a templomrenoválás minden munkájában. Dr. Huszár Pál, a helyi népfrontbizottság elnöke egyúttal a helyi tanács nevében is köszöntötte a püspököt és a gyülekezetét. Az egészségi okok­ból távol levő Síkos. Lajos espe­res helyett Hernád Tibor espe­reshelyettes adta át az egyház­megye és gyülekezetei köszönté­sét. Végül a gyülekezet felügye­lője olvasta föl a templom meg­újítása rövid történetét, összesen 274 ezer forintot költött a gyü­lekezet _ a kívül-belül történt megújításra, amellyel az evangé­likus templom valóban* a város egyik dísze-ékessége lett. A gyülekezet ünnepi ebéden látta szívesen a vendégeket, majd dr. Huszár Pál vezetésévei megtekinthettük a híres palotai várat és a most benne, épen ma­radt részeiben, elhelyezett, érde- kes ipartörténeti kiállításokat. Vezetőnktől magas szintű magya­rázatot kaptunk a történelmi varról és a város történetéről. _ Valamennyien azzal a meggyő­ződéssel búcsúztunk Várnalotá- toh hogy ebben a nagymúltú és maban fejlett iparra! rend=lk>°ző varosban valóban erős vár az evangélikus gyülekezet. Hernád Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom