Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-10-21 / 43. szám

99

GYERMEKEKNEK^

Oda van Izrael dicsősége

1 Sám 4

„írok nektek, ifjak.

„Miiegteremtette isten az emberi* a maga képmására"

Izrael népét pogány népek vették körül. Ezek közül legerősebbek a filiszteusok voltak, akik állandóan be-betörtek Izrael országába és el akarták pusztítani Isten népét. A legjobban az bosszantotta a filisz- íeusokat. hogy Izrael népe nem bálványokat imádott, mint a többi pogány nép, hanem a láthatatlan egy Istent. Amikor híre ment, hogy Éli főpap fiai milyen engedetlenül végzik szolgálatukat és ez mennyire aláásta Izrael népének egységét és összetartását, a filiszteusok elérkezettnek látták az időt arra, hogy véglegesen leszámoljanak Isten népével. Nagy hadsereggel törtek be Izrael országába.

Éli főpap két fia. Hofni és Fi- neás az izraeli sereg élén a filiszteusok ellen vonult. Az öreg Éli már nem tudott elmenni a háborúba, ő otthon maradt, de szívét mély aggodalom töltötte el, amikor elbúcsúzott fiaitól. Nagyon is emlékezett még arra, hogy mit üzent neki Isten a kis Sámuelen keresztül. Izrael népe is nagyon megdöbbent, amikor meglátta, hogy a filiszteusoknak milyen .nagy hadseregük van. Ezt látva Izrael fiai rávették Hofnit és Fineást, hogy hozassák el a táborba a templomból a szövetség ládáját. Azt gondolták, hogy ez majd biztosítja számukra a győzelmet. Izrael népe ebben a ládában őrizte a két kőtáblát, amit Mózes kapott Istentől a Sínai-hegyen és amelyre Isten tízparancsolata volt felírva. Izrael népe a szövetség ládáját nagy tiszteletben tartotta, mert ez a láda. illetve a kőtáblákra írt törvények biztosították számukra Isten jelenlétét.

Most azonban csalódmiok kellett Izrael fiainak. Isten engedelmességre akarta tanítanj., pépét, azért látszatra most a filiszteusok mellé állt. A filiszteusok nagy csatában győzelmet arattak Izrael serege fölött. A nagy küzdelemben Izrael vezérei,

Hofni és Fineás is életüket vesztették és velük együtt harmincezer ember esett el a csatában. A szövetség ládája is a filiszteusok zsákmánya lett.

Éli főpap izgatottan várta, milyen hírek érkeznek a csatából. Éppen ott ült a templom kapujában egy széken, amikor megérkezett a futár a szomorú hírrel. Amikor a 98 éves Éli meghallotta a szomorú hírt, hogy két fia elesett a csatában és a szövetség ládája a pogányok kezébe került, bánatában holtan fordult le a székről. Fineás felesége, aki éppen kisbabát várt, a szomorú hír hallatára rosszul lett. A nagy izgalomban kicsit korábban szülte meg gyermekét. A kisfiút, aki ennek ellenére egészégesen született meg, Iká- bódnak nevezték el, ami azt jelenti, hogy „odavan Izrael dicsősége”!

Sámuel megdöbbenve élte át ezeket a tragikus eseményeket. Neki is eszébe jutott Isten üzenete, amit azon a nevezetes éjszakán hallott. Hányszor figyelmeztette Isten Élit és fiait az engedelmes szolgálatra! De ők nem vették komolyan Isten figyelmeztető szavát. Most látta meg igazán Sámuel, hogy mire vezet az ilyen engedetlenség és önzés. Éli főpap családjába beköszöntött a gyász és szomorúság és Izrael dicsősége is odavan! A szövetség ládája. Isten jelenlétének és izrael hitének jelképe pogány kezekbe került! Vajon mi lesz ebből? Van-e kiút ebből a szomorú helyzetből?

Selmeczi János

— HATVAN. Az egyházközség az országos egyházi és az egyházmegyei Gyülekezeti Segély nagvöszegű segítségével bevezettette a városi gázt a gyülekezeti helyiségekbe és a parókiára. A parókián kisebb felújításokat is elvégeztetett.

Ki vagyok én?

„Egyetlen kor sem tudott az

emberről olyan sokat és olyan sokfélét, mint a mi korunk. De egyetlen kor sem tudott kevesebbet arról, hogy mi az ember, mint éppen a mai. Egyetlen korban sem lett oly kérdéssé az ember, mint a mi korunkban.” — fogalmazza meg Martin Heidegger, német filozófus, korunk nagy ellentmondását. Valójában kicsoda is az ember?! Az állatvilág csúcsa, felegyenesedett, dolgozni, beszélni képes .csupasz majom”? Vagy inkább a legtökéletesebb gépezetnek computernek kell tekinteni?

A Biblia tömören válaszolja meg az igazgalmas kérdést: az ember Isten képmása! De vajon mit jelent ez a titkozatos válasz? Több féle módon lehet érteni, illetve félreérteni.

„Emberszabású” Isten vagy „istenszabású ember”?

Talán a legkézenfekvőbb magyarázatnak a fenti alternatíva tűnik. Ha Isten saját képére formált minket, akkor hasonlítanunk kell egymásra. Ha 0 valóban Atyánk, akkor nekünk gyermekeknek letörölhetetlenül magunkon kell hordoznunk a szülői vonásokat. Istent Szentháromságként ismerjük meg és valljuk. s az ember is tekinthető hármas lénynek: a lélek, a szellem és a test egységének.

De ha tükörbe nézünk vagy a körülöttünk élő emberekre tekintünk, ijesztőnek tűnik az a lehetőség, hogy Isten olyan lenne. mint amilyenek mi yagyunk. Vig.yáznunk kell tehát az Istennel való „rokonságunknak” ilyen primitív , formális értelmezésével. Isten vele való közösségre teremtett minket, s ezt az örömhírt az „istenképűség” könnyen félreérthető kifejezésével tolmácsolja a Szentírás. De vajon mennyiben igaz és érvényes ránk is a Teremtő eredeti elképzelése?

Emlék vagy torzó?

Istenképűségünk, a vele való közösség emlék csupán bennünk, kiáltó hiány, vagy inkább még meglevő, de sokszor a felismer- hetetlenségig összetört torzó?! Komoly teológiai vitákat kavaró probléma ez, de semmiképpen sem elméleti kérdés. Emberi mivoltunk, . méltóságunk alapkérdése, hogy Istennel való közösségünk, kapcsolatunk örökre el- vesztíett rang, vagy ma is helyreállítható kötődés, mely életünknek igazi töltést, tartást, felelősséget adhat? Erre a kérdésünkre is csak Jézus segítségével kaphatunk megnyugtató választ.

„Ecce homo!”

„íme, az ember!” — ezekkel a szavakkal mutat Pilátus a megkorbácsolt Jézusra nem is sejtve, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb igazságát mondja ki. Jézusban nemcsak Isten Fia jelent meg világunkban, hanem az az igazi Ember, aki valóban „Istenképmása”, aki vállalja az Atyával való közösséget minden következményével együtt. Benne újra megtalálhatjuk elveszített vagy elhomályosult istenképűségünket.

Joggal vallja róla Pál apostol, hogy „ö a láthatatlan Isten képe . . .”, de ugyanakkor s benne ismerhetjük föl a ma ugyancsak gyakran „láthatatlanná”, hiány- nyá vált igazi ember arcát. Benne újra helyreáll Isten és ember kapcsolata, közössége, ahogy Ö maga hirdeti meg ezt a nagyszerű lehetőséget: „Én vagyok az

út, az igazságosság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam ... Aki engem lát, az látja az Atyát..

Rang helyett küldetés

Istenképűségünk tehát nem elveszített és visszanyert rang, hanem első sorban igazi emberi felelősséget ajándékozó küldetés. Embernek lenni nem vélünk született adottság, hanem életre szóló feladat. Isten képére formált emberré válni és annak is maradni legnagyszerűbb emberi méltóságunk. Óriási ajándék, ha valaki elmondhatja magáról azt, amiről Sík Sándor pap-költő vall 50 esztendős papi jubileumára írt Te Deumában:

„Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért. .. hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberok nem akartak emberek lenni ...” „Ki vagyok én? — tettük föl az elején a filozofikus mélységű kérdést. S végül újra feltehetjük ezt a kérdést, de most már az Isten szeretetére őszintén rácsodálkozó zsoltáros döbbenetével: „Ha látom az eget, kezed

alkotását,

a holdat és a csillagokat,

amelyeket ráhelyeztél, micsoda halandó — mondom —, • hogy törődsz vele, és az emberifa, hogy gondod van rá?

Kevéssel tetted őt kisebbé

Istennél,

dicsőséggel és méltósággal

koronáztad meg ...”

Gáncs Péter

A MISSOURI ZSINAT MISSZIONÁRIUSAI

Az Egyesült Államokban élő mintegy 2,6 milliós lélekszámú Missouri Zsinat Evangélikus Egyház (Lutheran Church — Missouri Synod), amely nem tagja a Lutheránus Világszövetségnek, 17 év óta a legnagyobb létszámú misszionárius csoportot bocsátotta útjára az idén. Az elmúlt hónapban 32 misszionárius utazott szolgálati helyére, a csoport létszáma családtagokkal együtt 90 fő volt. Előttük az év folyamán már 12 misszionáriust küldtek ki, és továbbiak is várhatók. A mostani csoportból 11-en Afrikában, 10-en Latin-Amerikában, és 11-en Ázsiában teljesítenek szolgálatot. (Iwi — szp)

Nemzetiségeink az egy hazáért

KISSÉ TÁVOL ESIK UGYAN TÖLÜNK, hogy a német nemzetiségi mozgalmakat az emigráció irodalmából vizsgálgassuk, még távolabb hogy hadakozzunk olyan állításokkal szemben, amelyeket jószerével nem is ismerünk. Azt hiszem, mégis jó nyomon haladunk akkor, ha megbecsülünk olyan mozgalmakat, amelyeket az emigrációs irodalom támad, elítél. Itt van pl. a Hűséggel a Hazáért mozgalom, amellyel néhány hónapja foglalkoztam. írásomba apróbb tárgyi tévedések csúsztak, illenék azokat is bevallani, ha már szót kapok ismételten ebben a kérdésben. Amikor írásom megszületett, még nem jártam Bonyhádon. Itt, az evangélikus gimnázium falai között próbálgatta szárnyait a mozgalom. Három tanárának nevét újra papírra vetem: Gömbös Miklós, Kunszt Henrik és Thom- ka Gusztáv. Az első, az egykori miniszterelnök, fajvédő, soviniszta Gömbös Gyúla nagybátyja volt, az utóbbi pedig evangélikus lelkész, vallástanár. Thomka Gusztávval haláláig hetente találkoztam, jó barátság bontakozott ki közöttünk. (Soha nem verte mellét, a hősiesség póza nem állt volna jól a szerény evangélikus lelkészhez.)

Azóta jártam Bonyhádon s valóban Muhi Henrik háza távol esik a gimnáziumtól. (Ugyanis az elbeszélések alapján úgy képzeltem el, hogy egymással szinte farkasszemet néz a két épület. Ezért illettem a „két szomszéd- vár” küzdelmének a hűségmoz- galmisták és Mühl harcát. A küzdelem igaz volt, de a két épületet néhány utca választotta el egymástól.) Bonyhádon a Volks- bundnak nem volt szervezete, jóllehet Mühl egyik legjelentősebb vezetője volt. Mühl kellő időben kereket oldott, nem került népbíróság elé, néhány éve halt meg NSZK-ban, s állítólag ő is megírta emlékeit.

NÉHÁNY SZÓ EREJÉIG MÉG- EGYSZER VISSZATÉREK a Hűséggel a Hazához mozgalomhoz, mivel annak egyházi indítéka egyre világosabban áll előttem. Ha a vezetőség névsorában tallózgatunk, amelyet Fehér István „A bonyhádi hűségmozgalom történetéhez’’ (Akadémia, 1983.) című tanulmányában is közzétesz, óhatatlanul egyházi háttérbe akadunk. Gömbös, Kunszt, Thomka az evangélikus gimnázium tanárai, Bauer József apátplébános, Berencz Ádám és számos római katolikus plébános egyházi szolgálatban álltak, de ide sorolhatjuk az egyházi iskolák tanítóit, mint pl. a gyönki Nánásit. Ezek egyfelől szembenálltak a Volk- bunddal, másfelől sorsközösséget vállaltak a Hűséggel a Hazához mozgalommal. Természetesen a Hűséggel a Hazához nem egyházi mozgalomként bontott zászlót (1942), de egyházi személyek, lelkészek, tanítók támogatták. Minden bizonnyal abból fakadóan, hogy nem vállalták a Harmadik Birodalom „keleti politikáját”, és ez párosult a vallásos érzelmeket mélyen sértő fasiszta ideológia elvetésével. A mozgalom némiképpen a régi szabadságharcok ideológiáját öltötte magára, amelyekben a szabadság, a haza és a vallás vált a nemzeti identitás alapjává. A különböző felekezetű lelkészek, tanítók egy mozgalomba tömörültek a hazafias érzelmű közéleti személyekkel, mint Perczel Bélával, Tolna megye nyugalmazott főispánjával, Lehmann István orvossal, Krasz- nai István járási főszolgabíróval. A szerteágazó mozgalom helyi vezetőségeiben azonban rendszerint ott találjuk a falusi lelkészeket, tanítókat.

DR. KÖLT AI LÁSZLÓ a bonyhádi gimnázium néhány éve nyugalmazott igazgatója — egykori mozgalmista — ma azon fárad, hogy a mozgalom feledésbe merülő tényeit, eseményeit összegyűjtse. Komoly anyag birtokában áll máris. Figyelmét első renden Perczel Bélára koncentrálja s kutatásai alapján Fehér István közlései kiegészítésre szorulnak. Fehér ezt írja: „Május folyamán (1944) a hűségmozgalom elindítóit, Perczel Bélát és Lehmann Istvánt letartóztatták, Perczel Béla belehalt embertelen meghurcoltatásába.” Koltai szigorú következetességgel göngyölítette fel a Perczel-élet fonalát.

Szűcs Gyulával állítja, hogy a mozgalom a bonyhádi Erdős szálló kaszinójában bontott zászlót és egy tekintélyes embert kerestek, akinek a nevével fémjelezhették volna a mozgalmat. Így esett a választás Perczel Bélára, aki vállalta, a vezető szerepet. „Perczel Bélát a Gestapo utasítására a nyilasok 1944. október

19-én letartóztatták és Pécsre vitték. November 7-én azonban újra itthón volt. November 22- én Baky utasítására ismét elfogták és Pécsre, majd a budapesti toloncházba hurcolták. Innen nyilvánvalóan a Vörös Hadsereg közeledtének hírére vitték tovább”. Tilkovszky úgy tudja, hogy Sopronkőhidára, ahol kivégezték. Ez azonban szintén tévedés. „Perczel útja Pestről Komáromba vezetett. A komáromi börtönben, ha nem is naplót, de feljegyzéseket készített, feljegyezte rabtársai nevét, foglalkozását.” Ezt a „Bori Noteszt” Koltai László a család levéltárában fedezte fel. „A térség márciusban szabadult fel, Perczel ekkor a rokonainál húzódott meg, átkerült Ókomáromba is, majd innen jó barátjához, Apor püspökhöz ment Győrbe. Itt érte szív- szélhűdés a hűségmozgalom reprezentatív vezetőjét.”

Dr. Koltai is egyértelműen állítja, „lelkészek és tanítók egykét kivételtől eltekintve mereven elzárkóztak Spiegelschmiedt Frigyes teóriájától, mely szerint a németeket külön egyházkerületbe kell szervezni és ebben hazafias érzelmüket és vallásos meggyőződésüket fejezték ki.”

KÖZTUDOTT, HOGY A NÉMET MEGSZÁLLÁSSAL a Volksbund agresszivitása nőtt. Hitler is követette a maga adóját, elsősorban a német hadsereg irányában hozandó áldozatot. A magyar kormány eközben kötelezővé tette a magyarországi németek SS-be való belépését. Ez azt jelentette, hogy míg korábban „önkéntesen” alig 50—60 ezer ember öltötte magára Hitler mundérját, most egyszerre 60 ezer ember karjára tetoválták a megkülönböztető SS-jelet. Az SS- sorozással kapcsolatban állítsunk emléket a néha Palotai Gyula hartai lelkészünknek. A történetet Fehér István jegyezte fel említett tanulmányában:

„Szinte legendássá vált a hartai eset. Harta 5600 lakosából 1500 volt magyar, a többi német. Erős Volksbund szervezet alakult ki a községben, s a Volksbundon kívül állók is jelentős erőt képviseltek. A kényszer SS-sorozás szeptember elején volt Hartán. A legtöbb embert a német katonák vitték a sorozás színhelyére, a községházára. Palotai Gyula evangélikus lelkész megszervezte a lakosságot, amely mintegy 2000-es létszámmal a községháza elé vonult, s követelte, hogy csak a volksbundistákat sorozzák be

SS katonának. Palotai rövid beszédet tartott, amelynek hatására a tömeg bevonult a községházára, s a német sorozóbizottság mellett dolgozó 20 volksbundistát véresre verte. A jelenlévő német katonák nem tudták megakadályozni a volksbundisták helybenhagyását. A tömeges fellépés hatására Hartán a tervezett 730 fő helyett csak 120 volksbundistát tudtak besorozni.”

A maga módján ezt tette Ko- rossy jegyző is Györkönyben. Johann Weidlein, az emigrációs irodalom egyik legtermékenyebb alakja a hűségmozgalomról azt írja, hogy „elárulta a hazai németséget”, vagyis azokat a németeket gyűjtötte zászlója alá, akik visszavonhatatlanul az el- magyarosodás útjára léptek. Így nem is nevezhető német mozgalomnak. Weidlein nem akar tudni arról, hogy a hűségmozgal- misták túlnyomó többsége német volt származásában, szenvedett a Volksbundtól, és szenvedett a kitelepítéskor a súlyos adminisztratív hibáktól és torzulásoktól, mégsem tagadták meg származásukat sem hazájukat.

ÉS EZ A MEGPRÓBÁLT MOZGALOM a nemzeti megbékélés és közmegegyezés jegyében nem privilegizálja 40 évvel korábbi tetteit, s mint a német nemzetiség egyik rétege gyarapítja ma is a haza hűséges polgárságát. Nemzetiségi politikánk feledtetni kívánja a múlt tévedései tide nem megy el kalaplevétel nélkül azok előtt, akik a súlyos időkben hűségesek maradtak a magyar hazához. Hűségük egyértelművé tette, hogy egy hazának vagyunk gyermekei, egy jövendőt építünk, egy közös sors munkáiéi vagyunk. Ebben a jövendőben sem vallás, sem származás, sem etnikai besorolás, hanem az emberség lesz a döntő dolog mindenkor.

Rédey Pál