Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-10-21 / 43. szám

A lutheránus Világszövetség VH. nagygyűlése határozataiból Sír. Fabiny Tibort köszönti j üb Isten teremteti és veszélyeztetett AZ LVSZ II. NAGYGYŰLÉSE kifejezi aggodalmát a környe­zetnek azért az egyre nagyobb, visszafordíthatatlan rombolá­sáért, amit a világ felelőtlen ki­zsákmányolása jelent; — bűnbánattal megvallja, hogy az első hitágazatban kifejezett hitét nem úgy vallotta meg, hogy világossá tette volna az Isten te­remtett világát fenyegető ve­szélyt; — megállapítja, hogy azokat az energiaforrásokat, amelyekhez gyermekeinknek és a következő nemzedékeknek is joguk lenne, már most felhasználtuk, és tá­mogatja azoknak az egyházon belüli és kívüli csoportoknak törekvéseit, amelyek el akarják hárítani ezt a katasztrófát; — elismeri, hogy a tudomány nemcsak áldást jelent, hanem veszélyt is, és ez a Teremtő előtti felelősséget is megkívánja, mert 0 azt akarja, ami az élet védelmét szolgálja* — az a meggyőződése, hogy minden keresztyénnek feladata, hogy mint Isten teremtménye, tiszteletben tartsa a teremtett világot és törődjön vele, mert az Istennek egyik ajándéka, és az emberi él°+ előfeltétele; — megerősíti azt a szándékát, hogy támogatja az EVT-t abban a közös munkában, amely Isten teremtett világával törődik, és együttmunkálkodik vele; — megállapítja, hogy mind a tanulmányokra mind a tettekre szükség van. és 'ebbon a rend­kívül sürgető helvzetben egyik se várhat a másikra. zeti és nemzetközi (környezetvé­delmi szaktanácsok, ezzel kap­csolatos összejövetelek) szintje; 5. AZ LVSZ ÉS A TAGEGY­HÁZA K, MÁS SZERVEZETEK­KEL EGYÜTTMŰKÖDVE KÉR­JÉK AZ ENSZ-ET, hogy nyilvá­nítsák az 1986. évet a környezet- védelem évének, és nemzetközi­leg sürgessék annak megtartását az. egész társadalomban (felhí­vás: „Mentsétek a veszélyezte­tett életet!”); 6. AZ LVSZ ÉS A TAGEGY­HAZAK JAVASOLJÁK ÉS TÁ­MOGASSÁK azt a kormányzati és nem kormányzati szerveze­teknek szóló felhívást, hogy új­ra meg újra gondolják végig a) a környezetszennyeződés kö­vetkezményeit; b) az ipari és katonai fejlesz­tések következményeit, hogy ezek veszélyeztetett vilá­gunk további megkárosítá­sához vezetnek; c) a tudományos fejlődés eti­kai veleiáróit; d) az erdőirtás ökológiai ve­szélyeit, amelvnek követ­kezménye aszály és árvíz lehet: és javasolják a szükséges törvé- nv-ek életbeléptetését, és teremt­sék elő a szükséges anyagi ja­vakat a környezet védelmére; 7. AZ LVSZ HOZZON LÉTRE OT.VAN tanácsadó testü­letet. amelyben teológusok, tudósok.- ipari szakemberek, po­litikusok és kormányképviselők tárgyalhatnak azoknak a hatá­rozatoknak és tennivalóknak eti­kai velejáróiról, amelyek befo­lyásolják a világunkkal való együttérzést, és világossá tehetik felelősségünket; 8. AZ LVSZ EGYÜTTMŰ­KÖDVE AZ EVT-VÉL és más vallásos és világi szervezetekkel, mindennél nagyobb fontosságot tulajdonítson azoknak a tanul­mányi programokak, - arrielyek vizsgálják: a) a teremtett világgal való törődésük alapját; b) a tudomány és a teológia kapcsolatát az ökológia és az etkai döntések terüle­tén; c) a tudomány és a teológia mint gondolatrendszerek közös akcióját, hogy ez meggazdagítsa az egyház igehirdetését a Krisztusban kapott reménységről a jö­vőt illetően; d) más, a teremtett világgal és az ökológiával kapcsola­tos témákat: ezeknek a tanulmányoknak fi­gyelembe kellene vennie mind a regionális helyzettől függő kü­lönbségeket, mind a kölcsönös kancsölatokat és a nemzetközi vonatkozásokat; 9. A FŐTITKÁR EZEN JA­VASLATOK VÉGREHAJTÁSÁ­NAK FELELŐSSÉGÉT átruház­hatja ePV külön személyre, vagy egy osztályra. Fordította: Muntag Andor A N AGVGYGVTft,ÉS JAVA­SOLTA. h o<rv a VB a követke­zőket fontol la meg: 1. Az LVSZ sürgesse a tag- envházakgt. hogv az igehirdetés­ben hangsúlyozzák az álábbia- kaf: a) Isten teremtett világa jó, és Isten állandóan gondosko­dik a világról (Luther ma­gyarázata az első hitága­zatról: „teremtett és most is fenntart”; a Miatyánk negyedik kérésének magya­rázata; lMóz 8,22); b) az ember helye ebben a te­remtett világban (lMóz 2,15 Zsolt 104); c) a teremtett világ szenved az ember bűne miatt (Róm 8.18—21); d) reménység nemcsak az em­beriség számára, hanem az egész világ számára is (Róm 8,21—25). 2. AZ LVSZ ÉS A TAGEGY­HÁZAK HANGSÜLYOZZÁK ÉS TUDATOSÍTSÁK, (az embernek a teremtett világban elfoglalt helyének teológiai felismerése alapján), milyen égetően szük­séges, hogy törődjünk Isten te­remtett világával és védjük azt, a felelősségnek minden szintjén (egyéni, gyülekezeti, regionális és nemzeti, valamint nemzetközi szinten), a levegő, a víz, a talaj és a világűr szennyeződése el­len, beleértve ebbe az emberi és gazdasági károkat; vigyázzon a pótolhatatlan energiaforrások használatánál, a népesség növe­kedésénél, és védekezzék az el- sivatagosodás ellen; 3. AZ LVSZ NYÚJTSON SE­GÉLYEKET, szervezzen tanács­adó szolgálatot és adjon más tá­mogatást olyan tanulmányi ter­vek és programok létrehozásá­hoz, amelyek hangsúlyozzák en­nek a törődésnek fontosságát minden szinten, és sürgetik en­nek felhasználását a tagegyhá­zakba a helyi szituációkra al­kalmazott formában; 4 4. AZ LVSZ ÉS A- TAGEGY­HÁZAK SZORGALMAZZÁK a más környezetvédelemmel fog­lalkozó csoportokkal való együtt­működést minden szinten, legyen az egyéni (hulladék újrafeldol­gozás, a plasztik használatának kerülése, az életet veszélyeztető mosószerek és egyéb anyagok használatának megszüntetése, a termőtalaj védelme), gyülekezeti (energiatakarékos építkezés, hul­ladékpapír felhasználása, nevelé­si programok), regionális, nem­Síslensssásan as ország gyülekezeteiben­Jézus Krisztusban reménységei a A budafoki templom előtt Wunderlich Sándor felügyelő, a presbiterek kis csoportja élén, köszöntötte a vendégeket, akik­hez hamarosan máshonnan ér­kezett vendégek is csatlakoztak. AZ ISTENTISZTELETEN az igét Paul-Gerhard Hoerschel- mann hirdette Mt 28,16—20 alapján. A liturgiát és a prédi­káció tolmácsolását, a gyülekezet lelkésze végezte. A vendégi ge- hirdető testvéri, közvetlen hang- ia utat talált a gyülekezet szívé­hez. „A tanítványok szerettek vol­na talán máshova menni” — hangzott a prédikációban — ta­lán a megdicsőülés hegvére . . ., vagy oda, ahol Jézus elmondta nagy beszédét.... talán oda, ahol *a kenyércsoda történt a négy­ezerrel .., Jézus azonban Ga- liileába rendelte őket, mert ott találkozhattak vele a Feltáma- dottal.” Ebből a találkozásból merítettek erőt: „Nekem adatott minden hatalom mennven és föl­dön” — mondja magáról Jézus. Ekkor kanták missziói küldeté­süket: „Menjetek el tehát, te­gyetek tanítvánnyá minden né­pet ...” És ebből a találkozásból született meg reménységük, mert az Űr azt ígérte, hogy velük lesz minden napon a világ végezetéig. A Vele való találkozásból merít­hetünk mi is erőt, reménységet s teli reménységgel a világba küldve, kapunk missziói felada­tot. Ez az ige zárta le a világgyű­lés biblia-tanulmányi sorozatát, amely idézett Luthernak erről az igéről elmondott prédikáció­jából: „Krisztus uralma nem kés­lekedik a világ végezetéig. In­kább ott van jelen, láthatatla­nul, csak az igében felismer­hetően, ahol az Isten és a Krisz­tus, ott, ahol a kegyelem és az irgalom. Mienk az ige és Krisz­tus jelenvalóságának ismerete. M.i azonban nem látunk, hanem hiszünk (1525. márc. 15. WA 17/1. 101)” város pereméit* AZ ISTENTISZTELET UTÁN kötetlen beszélgetés következett s alkalom nyílt az úi gyüleke­zeti ház megtekintésére, a ter­vezett lelkészlakás ismertetésére. Megismerkedett a gyülekezet a vendégekkel. Paul-Gerhard Hoerscbelmann a breklumi lel- kész+ovábbk^nző (Prediger Semi­nar) igazgatója. Lelkigondozó szolgálatának tapasztalatait egy kötet versben jelentette meg. Felesége, Sieghilde H. Hoer- schelma.nn az LVSZ központi bizottságának a tagja, aktív mun­kása a német egyháznak. Per Vokso a norvég egvház hivatalos delegátusa, mint egy nagy nem­zetközi könyvikadó szerkesztője sok irányú munkát végez az egyházban. Felesége, ‘ Doris Vok­so önkéntes munkása a norvég evangélikus egyháznak. Carl-Eric Lundgren a svéd evangélikus egyházban szervezési igazgató s a világgyűlésen hivatalos dele­gátus. Daniel Catlan egyházi új­ságíró minőségben érkezett az USA-ból. Több teológiai munka szerzője Jesse Horst, aki Auss- burgból érkezett a világgyűlés­re megfigyelőként, illetve ta­nácsadóként. Jürgen Jehsert né­pes turista-csoporttal jött az is­tentiszteletre, családjával együtt, az NDK-beli Stralsundból, ahol evangélikus lelkész. A GYÜLEKEZET AJÁNDÉ­KAIT a bibliakör asszonytagjai adták át. Viszonzásul a vendé­gek is megajándékozták a gyü­lekezetét, pl. egy kis svéd zászló­val, rajta a kereszt szimbólumá­val. Az ebédet követő rövid sé­tájuk során megnézték a nagy­tétényi kastélymúzeumot s az ott kiállított bútorokon keresztül, va­lamint az ajándékba kapott né­pi hímzések révén ízelítőt kap­tak a magyar iparművészetből, ami megnyerte tetszésüket. A testvéri együttlét a lelkész lakásán folytatódott. Rozsé István MELEG, BENSŐSÉGES, CSALÁDI HANGULATÚ ÜNNEP volt ismét Teológiai Akadémiánkon: Fabiny Tibort, az egyháztörténet professzorát köszöntötték előbb kartársai, az Akadémia tanárai, majd pedig az Akadémia hallgatói, abból az alkalomból, hogy be­töltötte hatvanadik életévét. Vámos József dékán köszöntő szavai, a tanártársak jó kívánságai, az ifjúság épek számokkal széppé tett kis ünnepsége, az ajándékok a maguk egyszerűségében, közvetlenségében a megbecsülést, tisz­teletet és szeretetet juttatták kifejezésre az iránt a teológiai tanár iránt, aki hosszú ideig tartó tanulmányok, lelkészi szolgálat után lett professzora és nevelője azoknak, akik a lelkészi szolgálatra ké­szülnek, és vezetője, vagy munkás tagja egyházunk testületetek és intézményeinek. FABINY TIBOR úgy kezdte meg annak idején teológiai tanul­mányait, hogy már államtudományi doktori diplomája volt. A teo­lógiai akadémiai tanulmányok elvégzése után 1953-ban avatták lel­késszé. Rövid segédlelkészi szolgálat után tizennégy évig volt gyü­lekezeti lelkész, előbb Csöglén, majd Miskolcon, így jól ismerte a szórvány- és városi gyülekezeti szolgálatot. Közben sem hagyta abba a teológiai tanulmányokat. Az egyháztörténetnek, közelebbről a magyar egyháztörténetnek lett szerelmese. Egyházunk vezetősége őt hívta meg a Teológiai Akadémián megüresedett egyháztörténeti tanszékre, ahol egyévi helyettesi szolgálat után 1968-tól az egyház­történeti tanszék vezető tanára. Államtudományi doktorátusa mellé 1972-ben teológiai doktorátust is szerzett a Budapesti Református Teológiai Akadémián. Két ízben, 1975—77-ben és 1982—84-ben volt dékán, és így irányította Teológiai Akadémiánk életét. NEM HALLGATHATJUK EL. hogy Fabiny professzor akadémiai munkája mellett, azzal együtt sok és nagyon felelős közegyházi szol­gálatot végez. Hiszen ő az Evangélikus Országos Múzeum vezetője annak létrejötte óta, ügyvivője egyházunk Gyűjteményi Tanácsának, tagja az Országos Egyházi Bíróságnak és az Alkotmány- és Jogügyi Bizottságnak. Sorra jelentek meg cikkei és tanulmányai egyházi és világi folyóiratokban. Sok munkája között feltétlenül meg kell em­lítenünk az 1983-as Luther-jubileumi év alkalmából magyar, német és angol nyelven megjelent szép könyvét az egyházunk birtokában levő Luther-végrendeletről, amely a szép könyvek között állam* ki­tüntetésben is részesült. Az LVSZ nagygyűlésére jelent meg német és angol nyelven a Magyarországi Evangélikus Egyház történetét és mai életét ismertető kiadványa; ezt a könyvet ajándékképpen kapták meg a nagygyűlés külföldi résztvevőit. ILYEN SZÉLES KÖRŰ SZOLGÁLATOT államunk is mindig meg­becsül. Fabiny professzor 1979-ben a Művelődésügyi Minisztérium „Kiváló Munkáért” kitüntetését, 1981-ben az Országos Béketanáes emléklapját kapta. Most pedig, hatvanadik születésnapja alkalmá­ból, a Luther-emlékévben és az LVSZ VII. nagygyűlésének előké­szítésében és lebonyolításában végzett kiváló szolgálatáért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg. Nagyon sok szeretettel köszöntjük Fabiny professzort, és kíván­juk, hogy Isten adion neki sok erőt egyházunk és népünk javára végzendő szolgálatához. Muntag Andor ÜLÉST TARTOTT AZ EURÓPA! ÖKUMENIKUS MUNKAKÖZÖSSÉG VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA A LENGYEL KERESZTYÉN SZOCIÁLIS TÁRSASÁG meghívá- sára szeptember 27—28. napjain Varsóban tartotta ülését az Euró­pai Ökumenikus Információs Munkaközösség Végrehajtóbizottsága. A gyűlés középpontjában az 1985. május 28—31. napjain Becsben tartandó évi közgyűlés és az új Végrehajtóbizottság,' valamint a tisztségviselőik megválasztásának előkészítése állott. A közgyűlés témája: A békére nevelés az egyházi sajtóban. A tervek szerint egy osztrák, egy nyugatnémet és egy Lengyel előadó beszél a főté­máról, amelllyel kapcsolatban meghívott ökumenikus szervezetek is kifejtik álláspontjukat A VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁG VARSÖI TANÁCSKOZÁSA módot adott a ^szervezet és a lengyel vendéglátók kapcsolatainak és együttműködésének elmélyítésére. Erről tanúskodott az a sajtó- konferencia is, amelynek során élénk eszmecserére került sor a Végrehajtóbazottságó tagjai és a megjelent lengyel egyházi és vi­lági lapok képviselői között. A Végrehajtóbizottság tagjait parlamenti irodájában fogadta Kazimierz Morawski, a Keresztyén Szociális Társaság elnöke, a Lengyel Államtanács tagja. A VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁG ÜLÉSÉN Magyarországról dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos, az Európai ökumenikus Infor­mációs Munkaközösség elnöke vett részt. KOPRÉ JÓZSEF: Vadludak vonulása Vadlúdak, ha vártok egy percet én is hozzátok csatlakozom. Repüljünk együtt, déli tájra átszállva hófedte ormokon — sziklák fölött, ahol a fenyves örök zöldjén a csend zenél, Repüljünk délre, meleg tájra, ahol nincsen se szél, se tél — ahol a társak várva — várnak, akikkel szárnyaltam egykoron. Hadd mossa le a szél a toliam, mert beszennyezte piszok, korom — megtisztulván a fönti légben, hozzunk mi békésebb Holnapot! Mert Földünkön olyan az ember; egymástól lopná el a Napot! Vadlúdak! Kék-ég tengerében . én is elszállnék tivéletek. Habár a szárnyam összetörték; testvéreim, Ti segítsetek! (Megjelent a köHő: MINDEN ÉLŐK ÚTJÁN c. kötetében, saját kiadásában: 1982-ben.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom