Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-29 / 18. szám

Kicsinnyé konfirmáltatni

A kezdet

A konfirmáció előkészítése sok fáradsággal jár és járt most is. Kezdetnek sorra járják a lelkészek vagy munkatársaik a családokat, sokszor győzködés, sokszor nyitott szívek, sokszor elutasítás, sokszor a „nem tudjuk mi is az” széttárt karja vár. Mégsem mi kezdtük a konfirmációi előkészítés munkáját — hanem Isten. Hiszen mielőtt anyánk méhében formálta ttunk volna, ö már utánunk nyúlt, kiválasztott. Igen, a keresztség előtt már erősített — konfirmált. A kezdet ezért nem valami „beszervezés”, hanem Isten utánunk nyúló mozdulata. így azután, amikor bekopogtunk egy- egy családhoz, nem mi jártunk ott az „Ügy érdekében”. Fontos ezt tudnunk, mert nem igaként hordozzuk az összegyűjtés feladatát, s mindenek előtt a gyermekek nem többletóraként fogják fel az alkalmakat.

A keresztség kötelez

A keresztségben az Ür gyermekévé fogad — konfirmandusokat és azt is, aki a gyermekeket oktatja. A keresztség megelőlegezett bűnbocsánat. A konfirmandus órákon mindig egy személlyel több ül. S ö Jézus. Az a Jézus, aki halálával és feltámadásával új életet ad a közösségnek. Láthatatlanul — de átszegezett kezével áll ott, s az, ha, ahogy teltek az órák, akárki azt hiszi, hogy a kezdetben értetlenül ott ülő vagy rendetlenkedő vagy megilletődötten csendes gyermekeket egységes csapattá az „oktató” formálta. Ez a magatartás konfirmál „ki” az egyházból nagyon sokakat, akik ránk bízattak.

Az igaz ünnep

Ünneplőben leányok és fiúk, az oltár tele virágokkal. Hangzik a fogadalom, s az Ür szent testét és vérét veszik a gyülekezet immár „felnőtt” tagjai. Pedig kicsinyek, no nem növésre, nem szellemi képességekben — hiszen olyan „nagyranőttek” a mai gyerekek, s annyi mindent tudnak matematikából vagy fizikából —, Sokszor többet mint nagyon sok gyülekezeti tag.

A konfirmandusoknak, mire az oltár elé állnak, kicsinyekké kell lenniük. S ez a konfirmáció legnehezebb pillanata. A lelki kicsinység — amiről Jézus beszélt, amikor kézen fogott egy gyermeket és odaállította a tanítványok és az Öt kísérők körének közepére és kimondta a szót: amíg nem lesztek olyanok... addig nem örökölhetitek az Isten országát — a konfirmáció.

A kamaszkor vulkanikus robbanásának közepén, duzzadó erejű fiatalok, akiknek kimondjuk, s kézfogással meg is erősítjük, hogy a gyülekezet felnőtt tagjai, nem búcsúkezet nyújtunk. Azt is lehet — mint a tékozló fiú esetében — s aztán a fiatal elindul az életbe, s veszti el sorra mindazt a lelki-szellemi ajándékot, amit Istentől kapott. A kézfogás azonban nem ezt jelenti. Nem a lelkésszel paro- láznak a fiatalok, hanem tudatosan Krisztus kinyújtott kezét fogják meg. S itt nagyon fontos, hogy lelkileg ne a gyerekek legyenek „felnőttek”, magyarán koravén gyülekezetek koravén tagjaivá. A gyülekezetnek kell gyermekkekké lenni, idősnek és fiatalnak egyaránt.

A végtelen út

A konfirmáltak — nagyon sokszor olyan fiatalok, akik nem kóstolták meg az élet konfliktusait, „babaszobákból” kerülnek ki a mindennapok vereségei közé. A konfirmáltak ugyanúgy, mint a gyülekezet. Isten világba küldött bizonyságtevő népe. S ez az út valóban „tövises”. Krisztussal csak az tud továbbmenni — örömmel —, aki az Atyai Ház nyitott kapuját látja az út végén.

Ruttkay Levente

A BÖJTÖLÉS:

LEMONDÁS A KÉNYELMES KERESZTYÉN ÉLETRŐL

Az alap,

az építőmester és segédmunkásai

iefkészbeikfatás Miskörosoto

Berlin (epd). Bőit kezdetén Marin Kruse nyugat-berlini evangélikus püspök arra emlékeztetett, hogy a böjtölés lemondást jelent, éspedig nemcsak bizonyos ételekről és az alkoholról, „hanem a legtágabb értelemben az olyan keresztény életről, amely inkább a saját hasznát veszi figyelembe, mint Isten akaratát”. Szerinte az „Éhínség ellen”, vagy

a ..Békéért” nevű böitölési akciók az evangélikus egyházban ,.a böjtölés bibliai felfogásának új értelmezésének” kezdetét jelentik. Jézus is böjtölt. mert ez ...szabaddá tette és erősítette őt szolgálatára”. A böjtölés szabadságot hoz és lelkierőt teremt. Ezért a bibliai értelemben vett böithöz az imádkozás is hozzá tartozik, (epd) — M.

Kiskőrös városának neve jól csengő név hazánkban, dé határainkon túl is. Valahol a világon Petőfi Sándor verseit olvassák, emlegetik a költő szülővárosának nevét is. Bizonyság erről a Petőfi szülőházában berendezett emlékhely vendégkönyve is, melyben megszámlálhatatlanul sok külföldi bejegyzés található. De legalább ilyen híres a város mai munkájának eredménye is. A Duna-Tisza közének homokján gazdagon termő gyümölcsösök és szőlők termése viszi hírét a nagyvilágba az itt élő emberek szorgalmának, szakszerű, jó munkájának. A város evangélikus gyülekezetének neve is jól cseng egész egyházunkban. A Bács-Kiskun egyházmegye legnagyobb lélekszámú gyülekezete. Tagjai szeretik az egyházat, megtöltik a templomukat, ment -áhítoznak Isten igéjére, gyakorolják a diakóniát, mert otthon és az egész egyházban készek segíteni és nagy áldozatokat hoznak. Erről tanúskodnak az év végi Gyülekezeti Segély elszámolások épp úgy, mint néhány szeretetintéz- ményünk lakói, akik a gyülekezet gazdag természetbeni1 adományaiból részesülnek. Nagyhírű énekkara sokat szolgál otthon és más gyülekezetekben is.

A KISKŐRÖSI GYÜLEKEZETBEN MOST ŐRSÉGVÁLTÁS fejeződött be. Két lelkészük több, mint negyven éven át szolgált közöttük. Néhány éve dr. Murányi György elhunyt lelkész helyére Nagybocskai Vilmos, a jelenlegi igazgató-lelkész lépett, most pelig Ponicsán Imre kérte egészségi okokból nyugdíjaztatását és helyére választotta meg a gyülekezet lelkészéül Lupták Györgyöt, aki már fél éve mint segédlelkész szolgált a gyülekezetben feleségével Luptákné, Hanvay Máriával együtt. A fiatal lelkészházaspárt megszerette a gyülekezet, így került sor most Lupták György lelkész beiktatására.

Kellemes, napsütéses március végi szombat délután — március 24-én várakozott a hatalmas gyülekezet és fogadta vendégeit, az egyházmegye lelkészeit és gyülekezeteinek képviselőit, távolabbról érkezőket az imaház előtti téren, ahol a népes sereg együtt köszöntötte a vendégként érkező dr. Káldy Zoltán püspököt, aki a beiktató istentisztelet igehirdető szolgálatát végezte. Luther-ka- bátos lelkészek hosszú sora kísérte a templomba az úi lelkészt. akit Tóth-Szöllös Mihály esperes iktatott be tisztébe. Az ünnepi istentisztelet szolgálatában a püspök és az esperes mellett Nagybocskai Vilmos igazgató-lelkész segédkezett.

„Ment más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (lKor 3,11) — hangzott az igehirdetés alapigéje és a püspök szólt az alapról, az építőmesterről és annak segédmunkásairól. Döntő és fontos egy épületnél az alap. Az alap tekintetében nincs vita a keresztyén egyházban. Alapunk szilárdabb, mint a beton, mint bármely modern építőanyag, mert az alap: Jézus Krisztus. Ezen az alapon folyik az építés. Nincs befejezve, az egyház állandóan épül és mindig tovább épül. Nincs vége ezen a földön.

Az építőmesterele nem papok, nem püspökök, nem a gyülekezet tagjai, hanerrt maga az Isten építi az épületet, az egyházat. A papok, püspökök és hívek csupán segédmunkásai. De nem is akárki. Csak aki engedi magát beépíteni, az lesz alkalmas segédmunkása Istennek. Az ilyen engedelmes segédmunkások engedik, hogy rajtuk keresztül épüljön az egyház, a gyülekezet. És mivel építenek? Az evangéliummal! Nem élmények mesélésével, nem történetek elmondásával, hanem a megfeszített és feltámadott Jézusról szóló evangéliummal. Csak abból lesz hit,- boldogság. vigasztalás és reménység, semmi másból!

Ennek az építésnek meg lesz a próbája is. Amikor majd meg kell állni az Isten ítélőszéke előtt. Akkor derül ki, hogy ki mit épített. Mi keresztyények kell, hogy komoyan vegyük ezt az Isten ítélőszéke előtt való számadást. Ha komolyan vesszük, akkor lesz fontossá, hogyan vi- szonyolunk egymáshoz, családhoz, embertársakhoz, milyen az erkölcsi életünk? Milyen a viszonyunk ahhoz a világhoz, melyben élünk, a városunkhoz, az emberiséghez, a világ békéjéhez. Az alap kitűnő és biztos. Az építőmester maga az Isten. Engedjük neki, hogy jó segédmunkásai legyünk ebben az építésben. i

A BEIKTATOTT LELKÉSZ Jn 18. 37—38 alapján prédikált. Szólt arról, hogy mindnyájan igazságkereső emberek vagyunk. Különböző utakon és módokon keressük az igazságot. Lelkészi szolgálatát úgy ajánlotta fel a gyülekezetnek, hogy abban ahhoz az igazsághoz szeretné elvezetni a rábizottakat, melyet Jézusnál ismerhetünk meg és amely nemcsak Isten előtti igazság, de elvezet a másik emberhez is és annak igazságáért veti latba erejét.

Az istentisztelet utáni közgyűlésen mutatkozott meg az új lelkészt fogadó és körülvevő szeretet. Veiszhaupt János másodfelügyelő, Gelb Tiborné, Pagács Pál- né, Litauszki Jánosné és Kelemen Pálné a gyülekezet különböző testületéi, munkaközösségei nevében, így a képviselőtestület, presbitérium és az énekkar nevében, Fábián Zsuzsanna és Opauszki Katalin az ifjúság, a fiatalok nevében köszöntött és valameny- nyien úgy szóltak, hogy a szere- tetből jutott a lelkészfeleségeknek, a lelkész munkatársának is. Nagybocskai Vilmos meleg szavakkal köszöntötte lelkésztársát, Tóth-Szöllős Mihály esperes az egyházmegye elnökségének és lelkészeinek nevében szólott.

AZ ÜNNEPSÉGET MEGTISZTELTE jelenlétével Polgár István megyei egyházügyi titkár, aki a megyei tanácsi szervek üdvözletét adta át köszöntésében, kérve az új lelkész segítő szolgálatát a nemzeti összefogás és a béke érdekében. Juhász István a városi tanács elnökhelyettese kérte, hogy az eddigi jó viszony szellemében folytatódjék és erősödjön a város építéséért való közös munka. Újhelyi József, a Hazafias Népfront titkára a mozgalom keretében végzendő munkára hívta a lelkészt és gyülekezetei. Meleg szívű köszöntést mondott ifj. Bagi László lelkész a református, valamint Mónus Dániel lelkész, a baptista gyülekezet nevében. Dr. Káldy Zoltán püspök örömmel köszönte meg a vendégek jelenlétét, kiemelve azt, hogy e mögött jó együttműködés és közös munkálkodás van. Tájékoztatót adott a nyári világgyűlés előkészületeiről is. Már régen, vége volt az iktatás' nak, de • a fehér asztal melleti tovább folytatódott az erről valé beszélgetés a késő estében is. Mert a gyülekezet nagyon készül a vendégek érkezésére, jó bizony, ságot akar tenni az ide érkezők előtt és már imádságában hordozza a nagygyűlés előkészületeit.

Emlékezetes nap volt, meleg, testvéri találkozás, melyben a püspök és az új lelkész, gyülekezet és vendégek együtt kaptak erősítést további szolgálatukhoz.

Kívánjuk a kiskőrösieknek, hogy épüljenek a biztos alapon, a legjobb építőmester kezemunká- ja nyomán és legyenek engedelmes „segédmunkásokká” az ö kezében —, lelkészek, presbiterek, idősek és fiatalok, az egész gyülekezet.

Tóth—Szöllős Mihály

István, a király

Összegzés — ajtónyitás

KÉPZELJÜK EL azt a — szinte lehetetlen — helyzetet, hogy valaki úgy ül be a moziba megnézni az „István, a király” c. filmet, hogy a műből a címén kívül semmit sem tud. Megjelenik a focim, alatta semleges, amerikai filmzenének ható muzsika. S egyre jönnek az újabb és újabb, ünnepélyes betűkkel írt feliratok, a zene is egyre formálódik, bővül, mígnem azon kapja magát az ember — némi kis rendezői rávezetés után —, hogy Beethoven opera-tervének (az István királynak) nyitányát halija. A zene nem világrengetően eredeti, a feliratok, nevek nyomasztóan unalmasak. de egyszercsak íurcsálkodva emeli fel fejét emberünk: a zenekari fortissimo alatt nemcsak üstdobok szólnak, hanem a könnyűzene ismert dobfelszerelése emeli a szimfonikus hangszerek hatását: sőt egy perccel később virtuóz gitárszóló hőmályosítja el az unalomig ismert klasszikus zárlatot. A teljesen tájékozatlan nézőnek is egyértelmű utalás rögtön a filnv legelején: „Átvesszük a stafétabotot. Nemcsak Beethoventől, hanem minden elődünktől, aki eddig kultúrát teremtett. Mi is részesei vagyunk a nagy alkotásnak!"

RÉGÓTA ÉRIK MÁR ez az állásfoglalás. A hatvanas évek közepétől felnövekvő, a tűrés és tiltás határmezsgyéjén virágzó új kultúra (amit sokszor leegyszerűsítve csak zenéjén keresztül ítélünk meg) végre előítéletmentesen tudja ellátni azt a feladatot, ami minden ku’túrának feladata: hatni az emberekre segíteni az eligazodásban a világ dolgai közt, élményben részesíteni

a közönséget — felemelőben és megtisz- titóban. Perzse. tudjuk, nem ez az eiső próbálkozás arra. hogy a mások vagy önmaga által szubkultúrának kikiáltott világtükrözési mód szövetséget kössön az évezredes múltra támaszkodó kultúrával. Már az ..István, a király” szerzői (Szörényi Levente és Bródy János) is többször átlépték a háromperces-dalok eszköztárának korlátáit, s írtak összetettebb, bonyolultabb kompozíciókat (pl. Az emberi jogok oratóriuma; Kőműves Kelemen rockballada). Mégis ez a rockopera annyival több elődeinél, hogy nemcsak kölcsönveszi a ' klasszikus formákat, vagy a könnyűzene, mint vendégszereplő lép fel a színpadokon, hanem a két kultúra kiegészíti egymást, sőt helyenként teljesen összeolvad, egyik a másik nélkül hatását, hitelét vesztené.

AZ EGGYÉ VÁLÁS MÓDÍAI tán magában a zenében a leglátVánvosab- bak. Ötféle zenei stílusréteget lehet felfedezni az operában: igényes slágerzene (a személyes érzések ábrázolásakor), groteszk müsical-stilus (..a magyar gyarlóság” kifejezője), a kemény rock (a pogány világ képe), a népzenei hangvétel (az egyszerű emberek: regősök, Koppány lánya hangja) és a stilizált egyházzene (a néppel párhuzamos jelentőségű térítők nagyszerű kórusai). A zenei anyagot mégis egységessé teszi^ az a mód,

ahogy Szörényi kezeli a különböző stílusokat. A legnagyobb változás az eddigi könnyűzenéhez képest a polifónia (méghozzá nem egy egyszerű polifónia!) jelentős szerepe. Ez ad lehetőséget arra is, hogy már-már wagneri értelmű vezérmotívumok jelenjenek meg. s nemcsak egy-egy stílusrétegen belül, hanem — nemegyszer ragyogó hangszerelési megoldással — átlépve a stílusok határait is. A zeneszerző gyakorlott drámai komponistához méltóan oldja meg a különböző töltésű jelenetek zenei áthidalását1 is; néha szinte hátborzongatóan felemelő, ahogy a durva, földhöz ragadt emberi tombolásból a magasztos Istent dicsőítő monumentális kórusokra vált át.

AZ IS IGAZ AZONBAN, hogy többen csalódottan hallgattuk végig az opera látványos szabadtéri bemutatója után az opera lemezfelvételét: hiszen nem ez a mai magyar popzene dallamvilága! Erre az a magyarázat, hogy a mű terve több, mint tízéves, és így már érthető, hogy néhány dal még az akkori zenei köznyelven íródott, örülni kell ennek is. hisz ebből látszik, hogy a szerzők nem divatosak akartak lenni, hanem folytatják azt a munkát, ami a hetvenes évek elején az Illés-zenekar felbomlásával megszakadt, s csak 1982- ben elevenült meg újra a régi együttes nosztalgia-koncertje révén. Miért fontos

ez? Mert az Illés-együttes célkitűzései nemcsak zeneiek voltak: egy új életforma, gondolkodásmód megteremtésével kecsegtették híveiket. Ezt a szálat vették fel most újra „érett fővel” rögtön példát mutatva az alkotás minden irányú igényességével Szörényiék.

S HOGY NEM AZ OLCSÓ DIVATOS- KODÁS vezeti őket, azt az is mutatja a filmben, amely a szabadtéri bemutató változatos felvétele —. hogy nem István király, sem Koppány nincs idealizálva, elfogulatlan ábrázolásuk . arra tanít, hogy több igazság letezhet, s bármelyiknek az elsődlegességét, vezető szerepét hangsúlyozva lehet, hogy a haladást, szolgáljuk, de óhatatlanul rengeteg értéket törünk össze magunk közül vagy a másikban. Ezt húzza alá a filmben az a megdöbbentő kép. amikor KoDpány hadának leverése után a kihalt domboldalon megjelenik a szövegíró — a történettől függetlenül kortársunkként — s egy gyönyörű gyászdalt énekel, nem is Koppány népét, hanem tán István tisztaságának elvesztését siratva.

A SZERZŐK egy riportban azt vallották, hogy szeretnék, ha művük nem egy alkotás, hanem „ügy” lenne. Azzá válH Az augusztusi előadások óta megmegújulva beszélnek róla minden korosztály tagjai. Bizonysággá vált: az igényesség minden stílust művészetté avathat. Felhívássá vált: értsd meg sorsodat, történelmedet! Hitvallássá vált: az új nemzedék is vállalhatja az ezeréves múltat... s jövendőt — a magyarságát!

Bencze Gábor