Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-25 / 13. szám

Milyen Urunk van ?

Istentiszteleti rend

Aki bizonyságtételre hív

Mt 5,13—16

NEM TUDOM, HOGY AZ OLVASÓM HÁNY ÉVTIZEDES. Azt tudom, hogy Jézus szava majdnem két évezredet mondhat magáénak. Óriási idő. A nagy változást történészek sorolhatják, s történelem könyvek rögzíthetik. Az évtizedek, amelyek múlását az éveink rögzítik, azok változását így fejezhetjük ki a legjobban — minden másként van. A jelen tényeit így látom: kis üzletek, butikok, járda szélén pavilonok. Minden másként van. Rövid időn belül történt változások ezek.

Ebben a változásban áll előttünk Jézus, aki ennyit mond: „ti vagytok. ..” Aztán olvasom a témát, olyan Urunk van, aki bizonyságtételre hív.

Ezt kell elfogadnunk? Ezt kell megtartanunk? Eszerint kell élnünk? Ma is ez a játékszabály? Olyan érzése támad az embernek, mintha országúton a megengedett 80 km óránkénti sebességgel hajtana, betartva a szabályokat, s 80-nal csak kocog, mert a szabályost lehagyják, megelőzik, elsuhannak mellette. Ma sokan ezt a szabályosságot nem vállalják. Inkább ők is tapossák a pedált, csak el ne hagyjanak, meg ne előzzenek. Ma ez az élet.

SZERETNÉM EZT AZ IGÉT MA ONNAN NÉZNI, ahonnan szól. Nem a mából nézni Jézust, hanem Jézustól nézni az embert. Ez azt jelenti, hogy Jézus itt nem lehetetlent kér, de nem is értékel túl, hanem pontosít. Végre legyünk azzá és olyanná, amire rendeltettünk. Ez azt jelenti, hogy mi emberek nem arra rendeltettünk, amit csinálunk mindig. Nem az a rendeltetése az embernek, ahogy él és ahogy hajt. És, aki nem azt csinálja, amire rendeltetett — eltapossák az emberek. Ugyanez a sorsa a véka alatt levő gyertyának is — megfullad.

Öngyilkossági manőverek ezek. Aminek görbéje ijesztően emelkedik. Azaz nem éljük végig az életet. így nem lehet végigélni azt. Mindaz, amiről itt Jézus beszél — létkérdés. S amiről bizonyságot kell tennünk, az erről a létről való bizonyságtétel. Só és fény ennek az életnek a tartalma.

AKI ERRE TANÍT — A MI URUNK. Életének gyertyatartója a kereszt volt. Aki úgy világított, hogy elvégeztetett. Ügy világított, hogy a latornak megbocsátott. Ügy világított, hogy aki Öt arculütöt- te, annak nem adta vissza. Ügy világított, hogy aki Öt csúfolta, azt nem oktatta ki, hanem érettük imádkozott.

Mi a bizonyságtételünk? A lámpás hasonlatából fogalmazok — úgy égjünk, hogy láthatóvá váljék a láthatatlan: a szeretet, a megbocsátás, a megbecsülés, a szülők iránti tisztelet, a türelem, a dia- kónia, az istentisztelet.

A tanítvány ma is abban különbözik a nem tanítványtól, hogy megteszi azt, amit Jézus parancsol. Ezért mondja, hogy „ti vagytok ...”

AZT ELMONDTAM MÁR, HOGY HOVA VEZET, ha nem teszünk bizonyságot, ha a só elveszíti ízét, ha véka alá kerül a gyertya. De hova vezet mindaz, ha só és fény vagyunk? Istenhez! Ez az egyetlen értelme és célja a bizonyságtételnek, azaz „dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!" A bizonyságtétel mindig Istenhez vezet. Ez a fokmérője is, ha nem ö a cél, akkor nem bizonyságtétel.

így, a bizonyságtétel ma is valós érték. Nem idejétmúlt egyházi valóság, hanem ma is megvan valós történelmi értéke. Világos ügyben végzett valós, látható szolgálat. Nem titok és nem szégyellni való a bizonyságtétel.

A bizonyságtételre való hívás egyértelművé teszi azt. hogy a ke- Ifsztyén ember a világért van. Az viszont világossá teszi, hogy ki-ki gondolja végig, hogyan tölti be keresztyénségét! Az-e, amire rendeltetett? Ha nem, akkor légy azzá, amire rendeltettél!

IGAZ AZ, AMIVEL KEZDTEM: másként van minden az idők folyamán, de Jézus szintjén nincs „tananyag csökkentés’’. Olyan Urunk van, aki a holnap miatt újra bizonyságtételre hív.

Káposzta Lajos

— Böjt 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk. 11, 14—28.; az igehirdetés alapigéje: Ézs 53, 2—7.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Április 1-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: SZABÓ LAJOS bu- dapest-zuglói lelkész.

Budapesten, 1984. március 25-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká- oly, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Inotay Lehel. Üllői út 24. de fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. (szlovák) de. 9. Cselovszky Mihály, de. 12 (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de.

10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10.

Pintér Károlyné. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintér Károlyné. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep

de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bella Árpád. Rákosszentmihály de. fél

11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Hegedűs Zsuzsanna. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Hegedűs Zsuzsanna. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. 10. (német), de 11. (úrv.) Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9. Széchey Béla. Óbuda de. 10. Görög Tibor; du. 5. szeretetven- dégség. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Hernádi Nándor, de. 11. Hernádi Nándor, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Budakeszi de. 8. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Mo- dori út 6. de. fél 10. Kelenföld de.

8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi u. 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vin

Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index:

25 211

ISSN 0133—1302

Szedés:

84.2315/13 — Zrínyi Nyomda

Felelős

vezető:

Vágó

Sándorné

vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda

Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

„Szemem állandóan az Űrra néz.” — Zsolt 25,15

VASÁRNAP. — „Sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” 2 Pt 1,21 (5 Móz 18,18 — Lk 9,57-62 — Zsolt 129) Különös dolog a próféták hivatása. Mintha Isten mindig az ellenkezőjét csináltatná velük, mint ami természetes lenne az emberi észjárás szerint. A béke és jólét napjaiban a próféta hivatása, hogy hirdesse Isten haragját és közelgő ítéletét. Ám amikor az ítélet villámai lesújtottak, a kegyelem és megbocsátás Ígérete szól: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!”

HÉTFŐ. — „Ö az egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uralkodók Ura. övé egyedül a halhatatlanság.” — 1 Tim 6,15— 16 (Dán 7,14 — Mt 19,16—26 — Jn 14,27—31) Isten Ür! Nemcsak egy Ür a sok között, nem is a legnagyobb Ür, hanem egyetlen Űr! „Uraknak Ura, királyoknak Királya.” E világnak mindenestül Isten a forrása, mert őtőle van. Az egész élet ura, minden ember és minden esemény ura. Uram adj erőt, hogy alávessem magam a Te hatalmadnak.

KEDD. — „Péter ezt mondta Jézusnak: Uram Te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged.” — Jn 21,17 (Zsolt 139, 23—24 — Lk 9,51—56 — Jn 15,1— 8) Jézus kérdést intézett Péter- hen: „...szeretsz-e engem?” Az tény, hogy Jézus szereti Pétert, az azonban kérdés, hogy Péter szereti-e Jézust? A kérdés először is önvizsgálatra készteti Pétert, tisztáznia kell, mit válaszoljon. Azután megszégyeníti őt, mert lehetetlen, hogy ne gondolt volna arra, amikor háromszor megtagadta Mesterét. Végül színvallásra készteti: egyenesen neki szól a kérdés, így a felelet elől sem térhet ki. Mi mindnyájan Péterek vagyunk, Jézus kérdése hozzánk szól: szeretjük-e Öt? Erre az életbevágó kérdésre a mi válaszunk miként hangzik? Talán csak ennyit merünk mondani: „Uram, Te mindent tudsz.” Légy irgalmas nekem!

SZERDA. —' „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat és követték öt.” — Mt 20,34 (Zsolt 146,8 — Jób 7,11—21 — Jn 15,9—17) Végre egyszer lássuk meg, milyen is volt Jézus lelki

magatartása e világgal szemben. Nem fedi el arcát az emberi nyomorúság előtt, nem csapja össze jajongva a kezét. Az van megírva: „Jézus megszánta őket.” A keresztyénség nagy vétke, hogy évszázadokon keresztül úgy tett, mintha oz isteni világrendben a szegénység, betegség, elnyomás, vérontás szükséges alkatrészek lennének, amelyeken emberi kezek nem tudnak változtatni. Ezért veszített a keresztyénség oly sokat hiteléből. Isten Igéje úgy hat a világban, hitele attól függ, mennyit lát belőle megvalósulva cselekvő szeretetben a világ,

CSÜTÖRTÖK, -f „A mustármag kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, felnő és nagyobb lesz minden ve- teménynél.” — Mk 4.31—32 (Jób 37.5 — Jer 20,13 — Jn 15,18—21) Van jövőnk! Meg kell tanulnunk hinni az Isten országa diadalában. Hinni Krisztus egyházának hivatásában, időfelettiségében. Hagyjunnk fel kishitűségünkkel. Vessük magunkat a reménykedés, a bizalom világába. Abba a tény- be, hogy Isten építi az országát, és hogy ennél nem a mi gyengeségünkre és bűnünkre néz, hanem egyedül a hitünkre.

PÉNTEK. — „Ahol megnövekedett a bűn, ott még jobban kiárad a kegyelem.” — Rám 5,20 (2 Sám 12.13 — Lk 12,49—53 — Jn 15,22 Nézzünk körül ezen a világon: önző emberek millióin, élvezetvágyókon, akik mohón futnak a test gyönyörei után. Nézzünk a pusztító háborúkra. Nézzünk a magunk belső világára, gyűlölködésünkre. A bűn hatalmas lett! Ez azonban nem változtat azon, hogy a kegyelem túlerőben van. Krisztussal visszavonhatatlanul megkezdődött a kegyelem korszaka.

SZOMBAT. — „Krisztus hatalmas közöttetek.”' — 2 Kor 13,3 (4 Móz 14—17 — Ez 13.17—23 — Jn 16 5—15) A mindennapi élet hajszájában felhangzik a vallástétel: „Krisztus hatalmas közöttetek.” Aggodalmaink és gondjaink között feltesszük-e a kérdést, mit jelent ez a számunkra? Tudunk-e mi erről hitelesen bizonyságot tenni, mint keresztyén gyülekezet, nemcsak bibliai igékkel, hanem egész életünkkel, szolgáló szeretetünkkel, úgy, hogy korunk emberei felfigyeljenek rá: Krisztus hatalmas közöttünk. Erre van szükség, ennek kellene most az életünket meghatározni és formálni.

Németh Ferenc

A vezérigazgató

ISMERT EMBER. Nemcsak a megyében, országban, hanem szűkebb (szakmai, üzleti) körökben Európa szerte, sőt még a tengeren túl is. Személyes mivoltában csak az elmúlt őszön láthattam meg, amikor a győri j városháza dísztermében előadást £ tartott nekünk, a megye minden rendű-rangú, felekezetű papjainak. Lebilincselő előadás volt, — elsősorban a tárgyánál fogva, de meg azért is, mert" „megszállott” ember tartotta. Olyan, aki nem a maga karrierjének, hanem a vezetése alatt levő gyárnak a megszállottja, akinek szenvedélye a munkája.

Rövid áttekintést kaptunk az üzem — a Rába Vagon- és Gépgyár — történetéről, profiljának változásairól, átszervezésekről, lelkiismeretes munkáról, mely utóbbi a gyár termékei értékesítésének előfeltétele. Hallottunk külföldi piacok felkutatásáról, bővítéséről, az előbbreju- tás lehetőségeinek meglátásáról, kiaknázásáról, s a kristálytiszta üzleti korrektségről, ami nélkül a piacok megtartása lehetetlen. A szavak mögött megsejtettük azt a sok-sok harcot, izzó, permanens feszültséget, amely az ilyen stílusú vezetés velejárója. Igen, látva-láttuk: a vezérigazgató harcos ember.

ELŐADÁSÁT BEFEJEZVE gyárlátogatásra hívott meg bennünket — később megállapítandó időpontban. Az invitációt cVömmel fogadtuk.

Néhány hét múlva került sor a jól előkészített, megszervezett látogatásra. A megyeháza földszinti, tágas halijában gyülekeztünk mi lelkészek — valamivel többen (kb. százan), mint ama bizonyos előadáson voltunk. Onnan autóbuszok szállítottak minket a gyár régi részlegébe, ultramodern tárgyalóterembe. A vezérigazgató távollétében az üzem háromtagú vezetősége fogadott bennünket — fehér köpenyben. Tájékoztatást adtak nekünk és szabatosan, őszintén megválaszolták a hozzájuk intézett kérdéseket. Mert kérdésben aztán nem volt hiány. A dolgozók létszáma, fizetése, munkafegyelem, külföldi partnerek, alkatrészellátás stb., stb. Vidéki plébános társunk még azt is megkérdezte, miért nem készít a gyár mentőkocsikat is — a jelenleg használatos rázós mentőautók helyébe.

Akadtak olyan kérdések, amelyek hallatán — a tárgyban való tájékozatlanságom miatt — felkaptam a fejem. Pl. akkor, amikor egyikünk aziránt .érdeklődött, mi van a kis Hiltonnal. Felépül-e egyáltalán, s ha igen, miért olyan lassú az építkezés üteme? — Hogy kerül a csizma az asztalra? — gondoltam — hiszen szálloda építése nem tartozik a gépgyár profiljába.

Megkaptuk a tárgyilagos választ (nekem nagyon tetszett).

— Vannak olyan nagypénzű, üzleti partnereink (pl. Kuwait- ból), akiknek igényét a helyi Vörös Csillag szálló nem elégíti ki. Ezek rendre azt cselekszik, hogy nyugat felől érkezve, számukra megfelelő bécsi hotelben szállnak meg. Onnan jönnek át reggel kocsival, este meg mennek vissza, jóllehet az üzleti tárgyalásokhoz gyakran hosz- szabb időre (napokra) lenne szükség. Ez nem jó a partnernek, nem jó a népgazdaságnak és legkevésbé jó minekünk: a gyárnak. Elhatároztuk hát egy minden igényt kielégítő szálloda építését. Az építkezés valóban némi késedelmet szenvedett. Ennek oka pedig az. hogy a műemlékekkel zsúfolt Káptalan dombon a markológép — a villanyvezetéki kábelek lefektetéséhez szükséges árok ásása közben — középkori kápolna maradványaira bukkant. Mi aztán hagytuk, hogy a régészek is elvégezzék munkájukat, tárják fel egészen a kápolnát. Ez másfél évet vett igénybe. Innét a késedelem. Egyébként az épület már kész, csupán a belső berendezések, felszerelések vannak hátra. Bízunk abban, hogy az Ybl-dí- jas építész maradéktalanul visz- sza tudja adni a tér hangulatát.

SZÓVAL ISMÉT MEGBIZO- ZONYOSODTUNK ARRÖL: van itt üzleti érzék, van fantázia és van erő.

A fogadást követő# tízórainak címzett svédasztal bízvást elérte, sőt — magyar vendéglátókról lévén szó — talán meg is haladta a világszínvonalat.

Tízórai után a gyár .új részlegébe, a „reptérre” röpítettek minket az autóbuszok. A győri reptér. Eszembe jut, hogy a nagyalásony-darbonyi gyülekezet lelkésze (András fiam) teológiai hallgató korában két nyáron dolgozott itt sokadmagával, mint segédmunkás. Az új gyárépületek alapjait rakták le akkor. Most, a hatalmas csarnokban, amelyen végighaladtunk, csak imitt-amott „lézengett” néhány szakmunkás, akik nem annyira izmaikat, sokkal inkább szellemi erejüket foglalkoztatták, az automata gépek, gépsorok működésére koncentráltak. Felügyeltek. Egyik gépsoron felirat: Fuji. — No, ez bizonyosan japán — emlékeztem vallástörténetből a japánok szent hegyének nevére (Fuzsijama); nyilván annak előtagja a megpillantott szócska.

Gépgyártásban laikus létünkre is megállapíthattuk: itt valóban világszínvonalon folyik a termelés — munkások és vezetők ösz- szehangolt munkáját dicsérve.

„ERŐS ÉS FANTÁZIADŰS VEZETÉS” — motoszkál agyamban. Valahol, valamikor hallottam én, ezt az ideillő kifejezést. De hol, mikor?... Megvan. Bécsikapu téri templomunkban 1982 szeptemberében. A Lutheránus Világszövetség egy főembere arról beszélt, hogy az 1984- es evangélikus világgyűlés színhelyéül az erős és fantáziadús vezetés alatt álló kicsiny magyar lutheránus egyházra esett a választás ...

A gyárlátogatás után egy hónappal Sopronban tartott LMK- ülésünk végén esperesünk bejelentette. a vezérigazgató felhívta telefonon és közölte vele, nagyon sajnálja, hogy pont látogatásunk napján sürgős üzleti tárgyalás szólította Budapestre, így nem tudott velünk lenni. Volt egy kérése is: egy Bibliát küldjünk neki, mert érdekli.

Hát ez nagyon szép gesztus a gyáróriás vezérigazgatója részéről. Mi lelkészek a gyárlátogatással határozottan kifejezésre juttattuk a gyár munkája iránt való érdeklődésünket, s most a vezérigazgató felfedi, hogy ő sem közömbös a mi tevékenységünk iránt.

És mi,, egyházmegyénk lelkészei elhatároztuk, hogy a vezérigazgatót megajándékozzuk egy Bibliával.

Nem kell mondanom: meleg szívvel tettük.

Sághy Jenő