Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-01 / 14. szám

XLIX. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1984. APRILIS 1. ARA: 4,50 Ft.

Krisztusban — reménység az embervilágnak

A világgyűlés második altémája

AZ EMBERISÉGNEK KÉT IGAZÁN NAGY ELLENFELE VAN: A BŰN ÉS A HALÁL. Végeredményben ez a két életrontó hatalom minden rossz forrása, minden örömünk és reménységünk megrontója a személyes életünkben is, az emberi közösségekben is, a családtól a népek világáig.

Az egyik nagy ellenfele minden emberi életnek a bűn: szívünk, énünk önző, rosszra hajló indulata. Jézus szerint a rossz fa nem teremthet jó gyümölcsöket (Lk 7, 43 kk). Az evangélikus keresztyénség nem osztja a felhőtlen optimizmust az alapjában véve jó emberi természetről. De nem képvisel természetesen sötét és reménytelen pesz- szimizmust sem az emberre nézve. Hiszen szabadulást és reménységet hirdet a bűn hatalmával szemben 1

A másik nagy ellenfelünk — a Biblia igéje szerint szoros összefüggésben az ember bűnével. Rm 5, 12 kk — a halál. „Életünkben szüntelen halál lesi léptünk” (Luther éneke). Világunkban ma ezer meg ezer arca van a halálnak: a hidrogénbomba halálos gombafelhője, milliók szüntelen haldoklása az éhség, betegségek, gazdasági és társadalmi igazságtalanság és faji elnyomás miatt, szabadságukért küzdő népek súlyos véráldozatai, halott folyók, , halódó erdők, kipusztuló növény- és állatfajták — folytassuk a sort? Csoda-e ha ma százmilliók szívét szorítja össze a félelem a haláltól?

KRISZTUS KERESZTJE A REMÉNYSÉG JELE A VILÁGBAN, a bűntől és haláltól gyötört emberiségnek. A nagypénteki kereszt azt hirdeti, hogy van Istennél bűnbocsánat és szabadulás bűneink hatalmából. A húsvéti üres kereszt és üres sír pedig a halálon aratott krisztusi győzelem jele. „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által (1 Kor 15, 55—57).

KRISZTUSBAN BÉKESSÉGÜNK VAN ISTENNEL: helyreáll az a végzetes szakadás, melyet a bűnbeesés okozott Isten és az embervilág viszonyában. Az ember önző, hitetlen és szeretetlen szívét nem változtatja meg sem a törvény kemény követelése, sem a büntetés félelme — csak egyetlen valami, Isten kegyelme, megnemértíemelt szeretete és megbocsátása. Ezt hozta Jézus a világnak, ezért halt meg a keresztfán, áldozatul bűneinkért. Krisztus keresztje ezért az embervilág egyetlen igazi reménysége a bűnös emberi szív megváltozására, új és igaz emberi életre. „Isten volt az, aki a Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (2 Kor 5, 19). A kereszt egyik ága fölfelé mutat: híd Isten és az embervilág között.

KRISZTUSBAN BÉKESSÉGÜNK VAN EGYMÁSSAL IS.

A bűnös szív önzővé tesz. Szétszaggatja a legszorosabb emberi kötelékeket is a családban. Ellenségeskedést támaszt népek és fajok között. Jézus Krisztus az embervilág reménysége azért is, mert szeretetet teremt ember és ember, nép és nép, faj és faj között. Amit Bábel zűrzavara elrontott, azt a Szentlélek pünkösdi csodája újra eggyé teszi. A kereszt másik ága ezért — mint két kitárt, kar — a világ felé fordul. Szeretetet és békét hoz a világba, ember és ember, nép és nép, faj és faj között. Krisztusban szűnnek és gyógyulnak a világot, az emberi közösségeket megosztó szakadások. „Krisztusban tehát nincs többé sem zsidó, sem görög, nincs sem szolga, sem szabad, nincs sem férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gál 3, 28).

KRISZTUS TANÍTVÁNYAI AZ ISTENNEL VALÓ BÉKESSÉG ÉS AZ EMBEREK KÖZÖTTI BÉKE KÖVETEI A VILÁGBAN — mert ez a kettő szorosan összetartozik. Hogyan is mondta a reformátor? „Az egész keresztyén élet ebből a két dologból áll: higgy Istenben és segíts felebarátodon. Ezt tanítja az egész evangélium” (Luther). Krisztusban olyan erős és gazdag reménységet kaptunk a hit és a szeretet, az igazi élet győzelmére a bűn és a halál fölött, hogy ezt a csodálatos reménységet tovább kell adnunk

mindenkinek, szóval is, életünkkel is, szüntelenül! Hazai evangélikus egyházunk „diakóniai teológiájával” képviseli a keresztyén reménységnek ezt a szétszakíthatatlan, kettős szolgálatát Isten és az ember között, ember és ember között.

KÜLÖNÖS FIGYELEMMEL FORDUL MAJD A BUDAPESTI NAGYGYŰLÉS az evangéliummal való szolgálat mai kérdései felé világunkban. A Nagygyűlés munkacsoportjainak Géniben kijelölt tizenhárom témaköre közül négy témakör foglalkozik majd az egyházi élet belső kérdéseivel (evangélizáció és misszió, istentisztelet. keresztyén nevelés, ökumenikus kérdések). Viszont kilenc témakör van kijelölve arra. hogy megvitassa a mai világban végzendő keresztyén szeretet-szolgálat kérdéseit. Ilyen témák állnak itt a megbeszélések középpontjában: a nők és. férfiak viszonya, a fiatal és idősebb generáció viszonya egymáshoz az egyházban és a társadalomban: az éhség és szegénység leküzdése a világban, az igazságos gazdasági-társadalmi világrend kérdései; a faii kérdés: az emberi jogok kérdése: küzdelem a háború ellen és felelősségünk a békéért. A mai feszült világhelyzetben nagy érdeklődéssel várja mindenki, mit mond majd a budapesti Nagygyűlés ez utóbbi té(Folytatás a 3. oldalon)

Emlékezziínk. „.

HARMINCKILENC ÉVE ÜNNEPELJÜK APRILIS NEGYEDIKET, azt a napot, amelyen egy romokban heverő ország népe sóhajtott föl megkönnyebbülten: béke, béke, itt van végre a béke! Megindulhatott az élet, a munka, túlélők kereshették szeretteiket, s a szívekben kivirult a remény: jobb kor jön ezután!

Ma négy évtized távolából is eleven az emlék, noha lakosságunk fele azóta született, s akik akkor gyerekek vagy cseperedő fiatalok voltak, már mesélőkedvű nagyszülők. De akik akkor előbújtak a pincékből vagy haza igyekeztek a népek vándorútjain: a félelmekből fellélegzők évtizedeken át megőrizték az élmény melegét, s továbbadták utódaiknak ama tavasz emlékét, amikor a béke angyalát kibomolt hajjal látták szállani a tépett mezők felett, s a szántóvető elővette az ekét, hogy legyen végre kenyér mindenki asztalán.

„Először szánt a magáén az a béres" — írta Illyés Gyula a fel- szabadulást nyomban követő földosztáskor, kifejezve egy ájult álomból eszmélő nép életérzését és tenniakarását.

AZÓTA SOK NEHÉZSÉG, KÜZDELEM, ERŐFESZÍTÉS UTÁN — Veres Péter szavával szólva — „takaros kis országot" építettünk. Otthonosat, melyben honját már minden lakója megleli, és óvja, félti, szereti.

És mert óvja, félti, szereti, drága számára a béke. De hogy e béke mérhetetlen értékéről el ne feledkezzünk, a sors, a végzet is figyelmeztet bennünket. Az elmúlt hetekben történt, hogy Duna- harasztiban iskolás gyermekek második világháborús kézigránátot találtak. Felrobbant egyikük kezében, s két halálos áldozatot követelt, hatan megsérültek. A fegyverek visszanéznek — jutott eszünkbe a döbbenetes hír olvastán; memento ez, és figyelmeztetés. A gyerekek nem tudták, mit vettek kezükbe, s ugyan kinek jutott volna eszébe előre figyelmeztetni őket, hogy rozsdás vasdarabhoz, ha netán eléjük kerül, hozzányúlni nem szabad? Hiszen nevelőik is később születtek...

A HABORÜ, A BIMBÓZÓ ÉLETEKET RABLÓ, EMBERE VŐ RÉM, még befejezése után is sokszor visszaüt, hogy áldozatot szedjen. Fenyegetésének elűzése mindannyiunk szent kötelessége! A háború teljes elutasítása a legigazibb virág, amit a békéért elesett hősök sírjára csak tehet a kegyeletes emlékezés.

„SZÓLJANAK A HARANGOK, SZÖLJON ALLELUJA!" — mondjuk a szívbeli hálaadás szavait a költővel, miközben ama régi tavasz bizakodásával, és teremtő új tavaszunk reménységével tekintünk a jövőbe.

Donáth László

Már csak néhány hónap, és ití a budapesti nagygyűlés

A Lutheránus Világszövetség hivatalos kőnyomatosának ezévi 8. száma — február 23-án — „Már csak 150 nap a hetedik nagygyűlésig” címen. R oger

Kahle — aki az LVSZ angol nyelvű kőnyomatosa szerkesztője — tollából a következő összefoglaló tudósítást közölte:

„Mialatt az Egyházak Világtanácsa központi munkatársai az 1983-ban, Vancouverben tartott nagygyűlését értékelik ki és a következő esztendők teendőit tervezik, a Lutheránus Világszövetség a július 22. és augusztus 5. között tartandó hetedik nagygyűlésére készül. Bizonyos szempontokból a budapesti nagygyűlés hasonló lesz a vancouverihez. A Lutheránus Világszövetség 97 tagegyházának többsége tagja az Egyházak Világtanácsának. Az LVSZ nagygyűlése — csakúgy, mint az Egyházak Világtanácsáé — a legfőbb döntési testület, és a nagygyűlés budapesti döntései a legközelebbi nagygyűlésig, a kilencvenes évekig fogják meghatározni az LVSZ munkáját.

Van azonban néhány különbözőség is. Az első az, hogy egy ilyen jellegű egyházi összejövetel először jön létre az úgynevezett „második világban”, Kelet-Európábán. Ezáltal hangsúlyt fog kapni a szocialista országokban élő egyházak növekvő szerepe, és nyilvánvalóvá lesz az, hogy a Kelet és a Nyugat egyházai a politikai határokon át is képesek megfogni egymás kezét. Ez egy olyan időszakban, amelyre a politikai különbözőségek növekedése jellemző, a békére való törekvés kinyilvánítása lehet majd. A vancouveri nagygyűlésen háromszor annyi küldött volt, mint amennyien Budapesten lesznek. Egy felekezeti világszövetség nagygyűlése ugyan mifldig nemzetközi, ugyanakkor azonban mindig is egységesebb és ezért — valószínűleg — kevesebb szó esik majd a különbözőségekről és több idő jut a biblia-tanulmányozásra.

összesen mintegy ezer résztvevővel — delegátusokkal és résztvevőkkel és mintegy kettőszáz újságíróval számítanak; ezenkívül számításba veszik azt a néhány száz fiatalt is — közöttük nagyszámú kelet-európait —, akik a nagygyűlés előtt tartandó . ifjúsági találkozón vesznek részt.

A nagygyűlés témája: „Krisztusban — reménységgel a világért”. Az altémák: „Reménység a teremtettségért”, „Reménység az emberiségért”, és „Reménység az egyházért”. Az al- témákról és a nagygyűlés csoporttémáiról folyamatos eszmecserék zajlanak le az egyes tagegyházak körében.

Az egyes kontinenseken konzultációkat tartottak, ahol a résztvevők előkészültek a nagygyűlésre. A Harareben (Zimbabwe), 1983 decemerében tartott konzultáción az afrikai küldöttek azt határozták el, hogy részt vesznek a nagygyűlésen, a dél-afrikai .fehér’ evangélikusok, akik a faji megkülönböztetést .gyakorolják’.

A faji megkülönböztetés kérdése, amely nagy teret kapott a hatodik, dar-es-salami nagygyűlésen, minden valószínűség szerint, most is előtérbe kerüL Dar-es Salaamban a küldöttek a faji megkülönböztetést status confessioként (hitvalló magatartásként) kezelték, ami azt jelenti, hogy eretnekségként.

Budapesten a további legfon■» tosabb témák a következők lesznek: keresztyén felelősség a békéért, misszió és evangélizáció — ma, a keresztyén világközösségek feladata az átfogó ökumenikus mozgalomban, a keresztyénség helyzete az információ korszakában, férfiak, nők és generációk partnersége az egyházban és a társadalomban, és különböző társadalmi kérdésit, mintí szegénység és éhség, gazdasági és társadalmi igazságosság, környezetvédelmi kérdések, fáji megkülönböztetés, emberi jogok, és keresztyén élet a különböző társadalmi rendszerekben. A vendéglátó Magyarországi Evangélikus Egyház vezető püspöke, dr. Káldy Zoltán, szívesen beszél a Budapest Sport- csarnokról — ahol a nagygyűlés lezajlik majd — úgy, mint „küzdőtérről”, ami remélhetően csak szószerinti fordítása a magyar sport-nyelvhasználatnak. Ha ezt a kifejezést ezzel nem lehet csak így értelmezni, akkor komoly és időnként heves eszmecserékkel is számolni kell.

A tanzániai püspök, dr. Jo- siah Kibira, aki a nagygyűlésen befejezi elnöki tisztét, ezt írta a budapesti delegátusok számára: „Ott találkozni fogunk és abban a reménységben fogunk összejönni, hogy a mi összegyüleke- zésünk azt az egyetlen reménységet kínálja fel majd, amely képes a világ gonoszságát enyhíteni és képes azoknak az erőknek ellenállni, amelyek az ő népének nagy országa és jóléte ellen küzdenek.” Ebben a szellemben fog a kereken háromszáz evangélikus küldött két hetet, a „küzdőtéren” eltölteni úgy, hogy meghatározzák a Világszövetség jövőjét és vállalják azt a kihívást, amellyel a ma egyházának szembe kell néznie, (lwi-v)

Dr. Nagy (gy ula püspök az Egyházak Világtanácsa íötitkái'jelölő bizottságában

Az Egyházak Világtanácsa 27 tagú Végrehajtó Bizottsága február 19. és 28. között a Genf melletti Founex-ben (Svájc) tanácskozott. Az ülés — amelyen hazánkból dr. Tóth Károly református püspök vett részt — kiértékelte az elmúlt nyáron Vancouverben tartót világgyűlés eredményeit. Javaslatokat dolgoztak ki az EVT következő hét évi munkájára és a tizenhét irányító bizottság feladataira. Ezekről a Központi Bizottság nyári ülése dönt.

A Végrehajtó Bizottság ülése egy 23 tagú Főtitkárjelölő Bizottságot bízott meg. Dr. Philip Potter utódjának jelölésével. A Bizottság tagjává választották meg dr. Nagy Gyula püspököt. Kelet-Euró- pából még Kyrill leningrádi ortodox érsek és Josef Smolik csehszlovák teológiai tanár a Bizottság tagjai. Az új főtitkár megválasztása e jelöltek közül a Központi Bizottság július 9—18. közötti ülésén történik meg és az új főtitkár 1985 januárjában veszi át hivatalát.

I