Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-12 / 7. szám

Énekeljetek új éneket az Crnak!

A budavári Schütz- kórus hangversenye Gyulán

A Kelet-Békési Egyházmegye ünnepségei után a gyulai gyülekezetben, mely most vásárolt és állított fel egy felújított Rieger orgonát, adott hangversenyt a Schütz Kórus.

Egyházunk sok gyülekezetében működik énekkar. Ha viszont evangélikus körökben kérdezünk énekkarok után, leginkább a nagyon régi — nagyapám által — alapított Lutherá- nia Énekkarra gondol, utal mindenki. Pedig nagyon sok, gyülekezetben van ma is szolgáló énekkar. A meghallgatott hangverseny után nyugodt szívvel mondhatjuk, hazai evangélikus rangsorban nagyon jelentős helyet foglal el a Schütz Kórus is.

Az énekkar 1955 óta szolgál. Elsősorban a Bécsikapu téri •gyülekezet istentiszteleteit gaz- lagítja énekével. De az elmúlt .■vekben 17 gyülekezetben szolgáltak már, s gazdagították énekükkel a gyülekezetek életét.

Ilyen háttérrel szolgált az énekkar Gyulán zenés áhítat keretében. Műsorának első részében régi mesterek művét mutatta be — Viadana, Schütz, Josouen des Pres valamint Crüger egy-egy darabját szólaltatta meg nagy szakmai hozzáértéssel és átéléssel Csorba István karnagy vezetésével.

(Folytatás a 4. oldalról)

Ezzel kapcsolatban kell megemlítenünk a Diakóniai Osztályon belül alakulj legújabb munkaterületünket, az Alkoholizmus Elleni Evangélikus Szolgálatot. Egy éve szerveztük. Alakulása óta hetente minden csütörtökön

Az első rész után a gyülekezet lelkésze arról az új énekről szólt igehirdetésében, mely nemcsak az énekkarok szolgálatában hangozhat el, hapem minden keresztyén életfolytatásban gyakorlatban kell, hogy elhangozzék. S ez áz új ének nem más, mint életünk odaszánása annak az Úrnak, Aki érettünk áldozta életét.

Az énekkar a műsor második részében mai magyar szerzők műveit szólaltatta meg talán még nagyobb átéléssel.

Talán a délután' legmegfelelőbb mozzanata az volt, amikor a záró oltári szolgálat keretében az énekkar a Miatyánkot énekelte, melyet Csorba István ze- nésített meg, s mely alkalmazkodik a kiejtett beszélt szöveghez.

Szabad legyen végül néhány értékelő szót is leírni. A tisztán érthető szövegmondás, a tiszta intonálás nemcsak zenei élményt nyújtott, de igehirdetés is volt a szépszámú gyülekezetnek.

' Maradandó élményt nyújtott a gyulai ^gyülekezetnek az énekkar szolgálata, valamint Urbán Ágnes orgona játéka, aki először szólaltatta meg művészi szinten a gyülekezet új orgonáját.

ifj. Kendeh György

du. inspekciót tart a Józsefvárosi Gyülekezetben, ahol lehetőség nyílik minden szabadulni vágyónak személyes beszélgetésre, lelkigondozásra. Első konferenciáját az elmúlt év szeptemberében Foton tartotta, a másodikat most szervezi ez év tavaszára ugyancsak Foton. Blázy Lajos

— Vida Sámuel, a pisapostagi gyülekezet presbitere életének 63. évében hosszú, türelemmel viselt betegség után 1983. december 26-án elhunyt. Temetése december 29-én volt Schréinif fkmás segédlelkész szolgálatával a gyülekezet nagyszámú részvétele mellett. — „íme arasznyivá .tetted napjaimat és életem ideje előtted, mint a semmi. Egyedül beléd vetem reménységem.”

Kutas Kálmán:

Télben

A költöző madarak délrp szálltak.

Betört a tél... Hó hull. .. Némák a lombok ... Remetealakban könnyen elborongok.

Fájón hallom sírását rab madárnak.

Padló roppan. Imbolyognak méla árnyak.

Óra ketyeg. Nézem a messze-tornyot.

Sok kedves képet, könyvet összehordok.

Künn szél. .. Bent csönd . . . Emlékerdőben járok.

Vén tagjaim egyszercsak fázni kezdenek.

Pihenni jó. .Végét vetem az estnek.

Jön a hajnal még, s a tél js véget ér ...

... Titkos úton vendéget látok jönni.

Belép. ölel. Karját karomba ölti s oda kísér, hol nincs est, s soha tél.

(Megjelent a költő: NAPLAMENTE, JÖNÄS c. kötetében)

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1984. február 12-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Bahorecz Katalin, de. 11. (úrv.) Selmeczi János, du. 5. Pintér Károly, du. 6. Sze- retetvendégség, Fabiny Tibor. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57,/b. (szlovák) de. 9. Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. • Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 1-0.. du. 4. Szer etet vendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné, Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintér Ká- rolyné. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintér Károlyné. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV- telep (Naspolya u. 4.) de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 11. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. 10. (német), de. 11. (úrv.). Toroczkó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori út 6. de. fél 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi u. 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Hüffner Györgyi teol. Budafok de. 11. Hüffner Györgyi teol. (szuppl.). Budaörs du. 3. Hüffner Györgyi teol. (szuppl.). Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

— Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Pt 1, 16—21.: az igehirdetés alapigéje: Jn 12, 20—26.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 19-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház lélóráiát közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: FABINY TAMÁS siófoki lelkész.

„Fölötted ott ragyog az Űr, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézs 60, 2/b)

VASÁRNAP. — „Minden nép között hirdetni kell az evangéliumot.” Mk 13, 10 (Ézs. 42, 10— Mt 17, 1—9 — Zsolt 135). A nyáron Budapesten tartandó evangélikus nagygyűlésen is hangsúlyos lesz a misszió kérdése. Az egyház soha nem feledkezhet meg küldetéséről. De ez a megbízatás nemcsak a „hivatalos igehirdetők vagy misz- szionárusok” feladata. Minden keresztyén ember kötelessége. Az evangéliumot kell hirdetni! Ezen van a hangsúly. Isten sze- retete tart meg és üdvözít minden embert.

HÉTFŐ. — „Isten, nagy irgalmából újjászült minket az élő reménységre.” lPt 1,3 (Ézs 33, 2* — Ap Csel 26, 1—3, 12—23 — 2Móz 15, 1—21). Elkezdtük a

hetet, előttünk vannak a feladataink. Azt nem tudjuk mit tartogatnak számunkra a napok, de azt igen, hogy Isten kezében van az életünk. Az élő reménység legyőz bennünk minden kétségeskedést és bizonytalankodást. félelmet. Tudjuk, hogy életünkben és halálunkban Hozzá tartozunk.

KEDD. — ..Jézus ekkor rátekintett, megszerette, majd ezt mondta neki: Egy valami hiányEVANGÉLIKUS ÉLET

A Masvarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a. szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budaoest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám : 51fT—20 4í2^VTTI Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

zik még belőled, add el amid van és oszd szét a szegények között, azután jöjj és kövess engem.” Mk 10. 21 (5Móz 13, 4 — Jn 12, 34—41 — 2Móz 16, 1— 36). A gazdag ifjú, Jézus követésére kedvet és vágyat érzett, de arra, hogy javaival szolgálja az embereket — nem. Ez a szeretet hiányzott belőle. Jézus követése nem csupán felbuzdulás, lelkesedés, hanem szolgáló élet.

SZERDA. — „Mutassatok a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet.” 2Pt 1,7 (3Móz 19, 18 — Jel 1, 9—18 — 2Móz 17, 1—16). Nem szabad, hogy ráunjunk ■ a figyelmeztetésre: szeretnünk kell egymást! S nemcsak a hitben testvéreinket, gyülekezetünk, közösségünk tagjait. Isten szeretető személyválogatás nélkül mindenki felé árad, mindenkit átfog és átölel. Ebben kell gyakorolnunk nekünk is magunkat. Ennek a szeretetnek meg kell mutatkoznia gondolkodásunkban és cselekedeteinkben.

CSÜTÖRTÖK. — „Most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőiéhez.” lPt 2, 25

(2Sám 7, 21 — Jn 7, 25—30 — 2Móz 18, 1—27). Nem lelki kiskorúság az, ha Krisztus a pásztorunk és gondviselőnk. Tudjuk, hogy nincs életünknek egy pillanata sem, hogy Rá ne szorulnánk. Vezetésére, megőrző gondoskodására szükségünk van. Ez ad belső biztonságot és megújuló életkedvet. A „most” arra int: naponkénti megtérésre van szükségünk.

PÉNTEK. — „Krisztus sebei által gyógyultatok meg.” lPt 2, 24 (Ez 36, 36 — Mt 16, 24—28 — 2Móz 19, 1—25). Különös fogalmazás. Ha elolvassuk a teljes verset, akkor megértjük. Nem testi betegségből, hanem a bűn életünket nyomorító, halálos állapotából szerzett Krisztus gyógyulást. Mindezt azért tette, hogy „az igazságnak éljünk”, azaz Istennek, aki elfogadja és megújítja életünket.

RÉGI HASZNÁLT 1947 előtti levelezőlapokat, levélborítékokat, tábori postátj veszek. Érdekelnek 1913 előtti helységnévtárak. Cornides bélyegkereskedő Budapest Lenin krt. 79. 1067 TEMPLOMTORNYOK kisebb javítását, festését vállalom! Török Lajos Nagykanizsa, Varasdi út 45. 8800

Szedés: 2316/20—07 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető:

Vágó Sándorné vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

JAPAN evangélikusok

MISSZIONÁRIUSUK TEMPLOMÁBAN

A japán evangélikus egyházak 26 tagú küldöttsége látogatta meg az Egyesült Államokban azt a várost, ahonnan az első misz- szionárius annak idején országukba indult. J. B. Scherert 1891-ben avatták lelkésszé Charlestonban (Dél-Karolina), az ottani Szent János evangélikus templomban.

Japánban az első evangélikus istentiszteletet Saga városában, 1893 húsvétján tartotta. A mostani ünnepi istentisztelet igehirdetője Kunihiro Szato, a Japán Evangélikus Egyház alelnöke volt. (Japánban körülbelül 28 ezer evangélikus él.) (lwi)

SZOMBAT. — „Pál írja: Úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is, mint a megfeszítettről.” lKor 2, 2 (Zsolt

22, 23 Fii 3, 20—4, 1 — 2Móz 10, 1—21). Az idei imahéten

Krisztus keresztje állt az igehirdetések középpontjában. Soha nem lehet megfeledkeznünk róla. A kereszt fedi fel Isten érthetetlen emberszerétetének nagyságát. Az Ö szeretete felől pedig naponta meg kell bizonyosodnunk. Ha életünk eseményei eltakarnák szemünk elöl szeretetét, kétségeink támadnának és elbizonytalanodnánk — újuló bizalommal a megfeszített Jézus Krisztusra kell tekintenünk.

Pintér Károly

A fehér köpeny

Az orvos fehér köpenyére borította a felöltőjét és a szobájába indult. Fáradt volt. Éjszakai szolgálatot vállalt egyik kollégája helyett és utána még a napi munkáját is elvégezte. Amikor a szobájába lépett, eszébe juthattam, mert felhívott.

— Hogy érzed magad? Kiláboltál-e a bajból? — kérdezte. — Én most végeztem. még rajtam a köpeny.

— Fáradt vagy? — kérdeztem tőle.

— Halálosan fáradt — hangzott a válasz. — Egy éjszakai—nappali műszak egymás után, kiveszi az ember erejét.

— És hogyan bírod, neked soha sem fáj semmid?

— Nem! Amikor felveszem reggel a fehér köpenyemet, vele együtt felveszem hitemet a jobb holnapban, mosolyomat betegeimnek, biztatásomat a gyógyulás bizonyosságában, türelmemet a panaszok meghallgatásában, harcomat minden életért, minden újrakezdés lehetőségéért, a jó győzelmét és meggyőződésemet, hogy Isten mindig mindenütt jelen van, a bajt jóra fordíthatja. — De beszélj inkább magadról, hogy érzed magad?

— Rajtad van még a fehér köpeny?

— Rajtam van. És mindig, valahányszor másokért aggódom. Akkor érzem igazán, hogy élek. Mikor vigasztalok, úgy érzem, Uram mellettem áll. Ilyenkor megkétszereződik az erőm. Van az osztályomon egy balesetes béna ember. A napokban egy imádságot ajándékozott nekem. Felolvasom neked... Jó Istenem, csontjaim összetörtek, kérlek, gyógyítsd meg őket. Vidámíts meg, hogy én bátorítsak másokat addig is, míg újra visszakerülök az életbe. Adj bátorságot, hogy elvégezhessem napi teendőimet, amit kiróttál rám. Fejlessz bennem ■elegendő erőt, hogy ne legyek bátortalan feladataim elvégzésében, még akkor sem, ha nem megy úgy, mint azelőtt. Uram, add, hogy hálás legyek a kapott sok kedvességért. Ne húzzak hasznot mások nagylelkűségéből. Ne várjam, hogy más tegye meg helyettem azt, amit magam is elvégezhetek. Köszönöm, hogy megint olyanná lehetek, mint amilyennek Te megalkottál. Engedd, hogy csontjaim újra megerősödjenek én pedig megértő legyek mások gyöngeségével szemben ...

Szótlanul hallgattam az ajándék-imát és barátom szavát is... amikor felveszem a fehér köpenyemet. . . és elgondolkodtam azon, hogy mi vajon hányszor js mikor ues?*>«ie magunkra ilven

fajta fehér köpenyt, vagy veszünk-e egyáltalánban magunkra ilyet, amilyet barátom használ? Vajon, amikor belépünk a betegszobába, a templomba, a munkahelyünkre, a szószékre, leülünk a bírói székbe, amikor benyitunk otthonunk ajtaján, amikor ügyfelekkel beszélünk, ha embertársainkhoz szólunk, amikor a tanári katedrán állunk, amikor öregeink kezét fogjuk, amikor gyermekeinkhez szólunk, ha emberi mivoltunkat kell bizonyítanunk, vajon rajtunk van-e a megértés, a türelem, a jóakarat, a segítőkészség, a hegyeket megmozgató hit, az igazság mindenkori vállalásának fehér köpenye?

És ha igennel válaszolhatunk, vajon milyenek vagyunk, ha levesszük a fehér köpenyt, ha elfáradunk és erőinkből nem futja már többre. Tudunk-e még ilyenkor imádkozni, hogy új erőt merítsünk, hogy újra fehér köpenyt húzhassunk, a lélek fehér köpenyét, azt, amelyik nem szakad el, fehér marad, mert tiszta szívvel végezzük benne a szolgálatot.

. . . Mert amikor másokért aggódom, akkor érzem igazán, hogy élek! Így- montity a barátom.

Élni! Istenem, milyen drága nekünk az élet. Annyit habzsolunk belőle, és hogy megrettenünk a gondolatától is, hogy elveszíthetjük! Hogy féltjük, hogy óvjuk és hányszor visszaélünk vele. Pedig akkor élünk igazán, ha másokért aggódunk.

Hányszor hallottuk ezt egy életen át és mégis, milyen keveset teszünk egymásért. Pedig milyen szép lenne az élet, ha felvennénk a lélek, a szeretet, a megértés, a türelem fehér köpenyét, hogy életünk nap mint nap megújuljon, örömünk megsokasodjék.

— És mit tudsz tenni a távozókért —, kérdem — még fehér köpenyben is?

— Valakit nagyon szerettem, aki búcsúzott az élettől. Ott voltam mellette. Karomat feje alá tettem, beszéltem hozzá, együtt imádkoztunk. Éreztem búcsúzó testének remegését. Szemem annál több meleget sugárzott feléje minél jobban elhalványult az övé. Fogtam a kezét és nem engedtem el a hidegülő ujja- kat...

... Aztán elindultam hazafelé. Éjszaka volt. Az ég kialudt, az utcák már üresek voltak. Nem feküdtem le, a világ borzalma bennem éaett. Lassan levettem a köpenyemet. Halálos fáradt voltam. És mégis olyan könnyűnek éreztem maaam, minthn a világ minden öröme bennem

lett volna.

Gyarmathy Irén