Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-19 / 8. szám

Evangélikus Elet 1 <?' 'X> m ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLIX. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1984. február 19. Ára: 4,50 Ft Egyházi vezetők a Hazafias Népfrontnál Az évek során kialakult hagyományoknak megfelelően, az egy házak magyarországi vezetői, akik közül sokan választott tisztsége­ket viselnek a Hazafias Népfrontban, ellátogattak a mozgalom szék házába, ahol Pozsgay Imre főtitkár fogadta őket. A találkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke is. A népfront főtitkára szólt az utóbbi időkben feszültebbé vált nemzetközi helyzetről, s nagyra értékelte azt a szolgálatot, amelyet főpapjaik vezetésével az egyházak vállaltak a béke érdekében itt­hon és külföldön egyaránt. Felvázolta azokat a társadalmi, gazda­sági feladatokat, amelyek megoldására csak egységbe tömörült nemzet vállalkozhat. A népfrontmozgalom terveiről szólva kérte az egyházi vezetők véleményét, s a korábbiakhoz hasonló, hathatós közreműködést, hiszen olyan célokról van szó, amelyek elérése vi­lágnézettől függetlenül érdeke minden magyar állampolgárnak. A találkozó során kifejtette gondolatait dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, dr. Bartha Tibor református püspök, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Salgó László főrabbi, Szakács József, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke, Bíró Imre kanonok, az Or­szágos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára, dr. Ferencz József unitárius püspök, dr. Aranyos Zoltán zsinati tanácsos, az Országos Béketanács egyházközi békebizottságának főtitkára, Hecker Frigyes, a metodista egyház szuperintendense és Miklós Imre állam­titkár. A résztvevők megállapították, hogy az ország gazdasági nehézsé­gei ellenére a társadalmi egység szilárd. Az. egyházak arra törek­szenek, hogy a munkaerkölcsöt erősítve, elért eredményeinket meg- védjük mind a nemzetközi támadásoktól, mind a társadalmi morált veszélyeztető jelenségektől. Az emberek nagy áldozatokra is ké­pesek, ha a közérzet jó és a közélet tiszta. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a népfrontmozgalom­nak mindent el kell követnie a családok védelméért, hiszen azok a nemzet egységének is letéteményesei. Támogatásukról biztosítot­ták a Hazafias Népfront azon szándékát is, hogy figyelmet fordít a kis jövedelmű idős korúakra, kisnyugdíjasokra, a pályakezdés és családalapítás előtt álló fiatalokra és sokgyermekes családokra. Hangsúlyozták a hazaszeretet elmélyítésének, a történelmi tudat formálásának fontosságát. Kifejtették: a vallásos embereket mély megelégedéssel tölti el. hogy egyházaik vállalták a társadalmi haladásért való kiállást és ezt az utat kívánják járni a jövőben is. A _ találkozóról Tartalmas párbeszéd címen értékelő cikket írt Juhász Köbért, a HNF Országos Tanácsinak titkára a Magyar Nem­zet 1984. február 4-i számában. Kostial püspök tiszteletbeli doktori címet kapott A SZLOVÁKIAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Teológiai Fakultása Pozsonyban tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki Rudolf Ksostial zólyomi evangélikus püspököt, a nyugati egyházkerület püspökét és Josef Smolik prágai teológiai professzort. Kostial püspök több alkalommal is volt egyházunk hivatalos vendége, több gyülekeze­tünkben igehirdetéssel is szolgált. A tiszteletbeli doktori kitünte­téshez őszinte szívvel gratulálunk és további életére Isten, gazdag áldását kérjük. Dr. Groó Gyula kitüntetése Az Elnöki Tanács dr. Groó Gyula teológiai tanárnak, az állam és az evangélikus egyház közötti jó viszony munkálásában kifej­tett eredményes tevékenysége elismeréséül, nyugalomba . vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke adta át; jelen volt dr. Káldy Zoltán, a magyarországi evangélikus egyház elnök-püspöke. A Világosság című materialista világnézetű folyóirat 1984. januári száma közli a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) szervezésében Sop­ronban megtartott tudományos ülésszakán elhangzott előadásokat Luther Márton születése 500. évfordulója alkalmából. A szerkesztő­ség (főszerkesztő: Lukács József) előszava hangsúlyozza, hogy ezzel is támogatást kívánnak nyújtani a hívők és. a marxisták hazai pár­beszéde fejlődésének. — A lap címlapján. és hátsó borítóján két reformáció korabeli neves evangélikus művész alkotását láthatjuk: L. Cranach: Kufárok kiűzése (részlet) és A. Dürer: A három paraszt. Közli a folyóirat József Attila Luther — Erős vár a mi Istenünk c. versének fordítását. Yirágh Gyulát a Pesti Egyházmegye esperesét, aki 1983. december 31-ével nyug­díjba vonult, fogadta hivatalában Bai László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője és Lóránt Vilmos tanácsos. A fogadás alkalmával köszönetét mondtak Virágh Gyula több évtizedes szol­gálatáért az állam és az egyház kapcsolatának építése érdekében. A fogadáson jelen volt dr. Káldy Zoltán elnök-püspök. Budapesti: IBM Osztozzunk a reménységben! A Lutheránus Világszövetség nemzetközi asszony konferenciája EZ A FELSZÓLÍTÁS VOLT A TÉMÁJA az 1984-es esztendő első konferenciájának, melyet a világszövetség január 2—10-ig Genfben rendezett meg. Asszo­nyok gyűltek össze a világ négy tájáról: Japán és Pápua Üj- Guinea, Etiópia és Dél-áfrika, Brazília, Kanada és Izland egy­aránt elküldte képviselőit a kon­ferenciára. Harminchét ország nyolcvanegy képviselője volt együtt, hogy jobban megismer­jék egymást, megosszák egy­mással gondjaikat és örömeiket, félelmüket és reménységüket. Európa küldöttei között hazai egyházunkat e sorok írója kép­viselte. Sokszínű volt ez a közösség. Nem csupán azért mert bőrünk színe is gazdag színskálát mu­tatott. Nem is csak azért, mert egy-egy ország képviselői ma­gukkal hozták gyönyörű, szín­pompás népviseletüket. Mégin- kább megmutatkozott ez a gaz­dagság és sokszínűség érzel­meink kifejezésében, a közösség megélésében, hitünk megvallásá- ban, a közös munkában: min­denki a maga egyéni színeit, meggyőződését juttatta kifeje­zésre. A SOKSZÍNŰSÉG ELLENÉ­ménytelenségben. Ügy érzem ez a kép kifejezi azt, ami ennek a konferenciának a célja volt: reménytelennek tűnő, nehéz helyzetben, veszélyeztetett vilá­gunkban mégis bizalommal te­kinteni a jövőbe és világunk­ra éS világosan látni a ránk vá­ró feladatokat. A TÉMÁK, melyek á megbe­szélések és csoportmunka során kerültek elő, korunk és vilá­gunk legégetőbb kérdéseivel kapcsolatosak: faji megkülön­böztetés és elnyomás, béke és A Somogyi Néplap Somogyi tájak, somogyi emberek sorozatában — A diakónia útján címen képes interjút közölt dr. Káldy Zoltán országos püspök­elnökkel. Az interjú készítője. Lengyel András az Iharosberényben született Káldy Zoltárí életútját végigkísérve s- idézve élete és szol­gálata több emlékezetes eseményét, felhívja a figyelmet azokra a kiemelkedő és időszerű ügyekre, amelyek a püspök-elnök vezetésé­vel ma egyházunkat foglalkoztatják, így elsősorban is a Lutheránus Világszövetség ezévi budapesti nagygyűlésére. BÉKE CSAK TÁRGYALÁSOK RÉVÉN Miután a nyugatnémet parla­ment megszavazta a rakétatelepí­tést, november 23-án a két leg­nagyobb NSZK-beli egyház vezer tője közös nyilatkozatot adott ki. Eduard Lohse hannoveri püspök, a Németországi Evangélikus Egy­ház (EKD) Tanácsának elnöke és Joseph Höffner kölni bíboros, a római katolikus püspöki kar el­nöke szerint olyan békés világ­rendre kell törekednünk, amely feleslegessé teszi az elrettentést, ez pedig csak tárgyalások útján lehetséges. Minden keresztyén polgárt arra kérnek, mivel „mind­nyájan a béke szolgálatára va­gyunk kötelezve”, hogy a belső béke érdekében legyenek tekin­tettel az eltérő véleményekre is. Idézik a Hegyi Beszédet: „Boldo­gok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” igazságosság, emberi kapcsola­tok, az élet minősége és az egy­ház szervezetének és felépíté­sének kérdései. S a témákról nem akadémikus vitatkozás folyt, vagy egyszerű tájékozta­tás hangzott el, aminek része­sei lehettünk, hanem testvé­reink vallottak mindarról, amit átéltek, amitől szenvednek. Mennyire másként láttuk az „élet minőségével” kapcsolatos kérdéseket mi európaiak, akik­nek a szükségesnél mindig töb­bünk van, mint azok a testvé­reink, akikről valaki ezt mond­ta: „mi emberhez méltó életet akarunk élni, és nem csupán életben maradni!” Vagy az a sok száz és ezer afrikai asz- szony, aki naponta több kilo­métert gyalogol azért, hogy gyermekeinek ivóvizet szerez­zen! Voltak, akiknek hitükért kellett szenvedniük, voltak, akik dél-afrikai otthonukat kénysze­rültek elhagyni. Megdöbbentő képsorokat láthattunk éhező, beteg gyermekekről, piszkos nyomornegyedek embertelen kö­rülményeiről, koncentrációs tá­borokat körülvevő szögesdrót­kerítéseiről, és égnek meredő ra­kétákról. S a végső következte­tés mindig újra ez volt: ami­kor az élet van veszélyben ta­lán a legtöbbet az asszonyok, az élet hordozói és továbbadói szenvednek. Nemcsak a reménytelen, riasz­tó, sokszor bénító valósággal próbáltunk szembenézni, hanem felmértük feladatainkat is. Krisztus egyházának, benne az asszonyoknak megvan a felelős szolgálata. Az egyház élő orga­nizmus, melynek tagjai sokféle adottságaikkal együtt tölthetik be szolgálatukat. így van szük­ség arra, hogy a nők, akik vi­lágszerte a gyakorló keresztyé­nek nagy többségét alkotják az egyházban, több hangot kapja­nak a döntéshozatalban és a fe­lelős vezetésben is, másrészt pe­dig, hogy mind jobban betöltsék szolgálatukat <a sokszor észre­vétlen szeretetmunkától egészen az ige hirdetéséig. Ezen túlme­nően az élet védelmében is hal­latniuk kell egyre jobban sza­vukat. Minderre az a keresz­tyén reménység bátorít bennün­ket, amelyben osztozni, része­sedni és erősödni jöttünk össze Genfbe. EZ AZ ASSZONYKONFE­RENCIA TULAJDONKÉPPEN az 1984-es évnek, a világgyűlés évének nyitánya volt. Ezt köve­ti majd a nyári ifjúsági talál­kozó és a világgyűlés Budapes­ten. Érthetően sok szó esett elő­adásokban és beszélgetésekben a vendéglátó egyházról, Ma- gyarországról, Budapestről, a Sportcsarnokról. Kíváncsi kér­dések záporoztak a magyar kül­dött felé: hogyan élünk, hogyan készülünk, mit várunk a világ­gyűléstől? Örömmel adtam át a résztvevőknek egyházam kö­szöntését és meghívását, és így búcsúztunk egymástól: viszont­látásra Budapesten. Hisszük, hogy a világgyűlés is erősödés és osztozás lesz a Krisztustól kapott reménység­ben és szolgálatban. Keveháziné Czégcnyi Klára RE EGY NYELVET beszéltünk. Ügy is, hogy az angol nyelv volt a konferencia hivatalos nyelve. S bár ez csak tizennégy társunknak volt anyanyelve, kü­lönböző idegen kiejtéssel beszél­ve is megértettük egymást. Ezen túl az egynyelv a remény­ség nyelve volt. Ezt a közös kincset akartuk igazán megosz­tani egymással. A cél az volt, hogy megerősödjünk a remény­ségben. Az egyik reggeli dia-meditáció indító képe elevenedik meg ben­nem : sűrű, sötét fellegek takar­ják el a napot, s mindent szür­keségbe vonnak. A szürkeségből azoriban egy virágbaborult fács- ka emelkedik ki: remény a re-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom