Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-22 / 4. szám

A készülünk a nagygyűlésre Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait A németországi evangélikus egyház a fasizmus idején t Fa ii VASÁRNA ,P IGÉJE VBindend miEKcleiif&iért Lk 9,51—56 Már az egyházi esztendő elején, vízkereszt ünnepe utáni harmadik vasárnapon segítségünkre szeretne lenni a mai ige abban, hogy tel­jes, biblikus összefüggésben lássuk Jézus küldetését, a mi küldeté­sünket és küldetésünk erőterét, igazi erőforrását. Szeretne tévedéseket, félreértéseket eloszlatni, hamis szemlélet- módot helyreigazítani azzal, hogy már az elején leszögezi: JÉZUS KÜLDETÉSÉNÉL már az elején kirajzolódik a vége, már a kezdetnél láthatók a célbaérkezés körvonalai. Már az elején világossá válik, hogy a kereszt nem egy sajnálatos véletlen az egyéb­ként csodálatos életműben, nem váratlan, gyászos kimenetelű bal­eset, nem golgotái tragédia, nem szégyellni, takargatni való függe­lék. Ellenkezőleg, Jézus számára kezdettől fogva ez az egyetlen jár­ható út, hatalmas íve a jászolnál kezdődik és a keresztnél fejeződik be. Ezt az utat <3 mindvégig engedelmesen és tudatosan vállalta, élte, járta, s töltötte meg az Istentől kapott tartalommal. Csak így válhatott nyilvánvalóvá az Isten akarata, az ö terve velünk, embe­rekkel. ö nemcsak néhány beteget akart meggyógyítani, néhány szomorkodót megvigasztalni, néhány körülötte összegyűlt éhező embert megelégíteni, néhány társtalannak társa lenni, néhány halot­tat az élettel megajándékozni! Ő azt akarta, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson. Vagy ahogyan igénkben mondja: „...Az Emberfia nem azért jött, hogy az embe­rek életét elveszítse, hanem, hogy megmentse.” „Közeledett felemeltetésének ideje” — ebben sűrűsödik össze a kereszt titka. Nem a gonosz hatalmak tehetetlen játékszerévé vált ember áll előttünk, hanem a tudatosan útját járó, cél felé haladó Isten Fia. Rajtunk nem lehetett és nem, lehet segíteni kisebb javít­gatásokkalL ,,megjobbítással”, foltozgatásokkal, rábeszéléssel. Nem új gondolatokra, új tanításra van szükségünk, hanem új életre, ezt pedig csafcs saját élete odaáldozásával hozta el számunkra. Ilyen mélyre hajolt az Isten, hogy magasra emeljen bennünket, sőt nem is annyira magasra, mint inkább a helyünkre. Jézus igazi dicsősége nem külsőségekben megmutatkozó, látványos dicsőség Ö mindent odaadott, hogy mi az Ö szegénysége által meggazdagodjunk, közös­ségben éljünk az Atyával gyermekeiként, újra otthonra találjunk, végre életet nyerjünk. Ragadjuk meg ezt a felkínált kegyelmet, fogadjuk el ezt az értünk hozott áldozatot, nyíljunk meg az 0 min­dent átölelő, embert mentő szeretete előtt hogy igazi tanítványokká, tanúkká formálhasson bennünket. Figyeljünk rá, hogy teljes, bibli­kus összefüggésben lássuk saját küldetésünket is. A TANÍTVÁNY KÜLDETÉSÉT egyáltalán nem szabad lebecsülni, jelentékteleníteni. Nagy feladatot bíz ránk. de ebben a nagy fel­adatvégzésben az bátorítson, az adjon erőt. reménységet, hogy maga Jézus megy előttünk, ő mutatja az irányt 6 adAa meg. a programot és a hozzá szükséges erőt is. A tanítvány feladata pe­dig az, hogy az egymással farkasszemet néző emberek között rany éppen az eaymás iránt közömbössé vált, egymás dolgai iránt érdek­telenné vált emberek között Jézusnak készítsen szállást. A tanít­vány feladata az. hogy vallásos fanatizmustól mentesen, előítéletek nélkül, félelemtől megszabadulva ‘Végezze szolgálatát az emberek között minden ember javára. yndmn ö elörekütd bennünket, hogy szállást készítsen neki emberek színében, életében. Elörekütd, hogy a világban ne az ellentétek váljanak naggyá, az elválasztó vonalak átléphetetlenné. a vilánot fenyegető erők hatalmakká, hanem felülkerekedjék az. ami összeköt, békés úton rendeződjenek az ellenétek, elháruljanak a világot egy­re iohban. fenvenetö veszedelmek. KÜLDETÉSÜNKÉT1 csak akkor tudjuk igazán betölteni, ha ben­ne állunk a Szentlélek erőterében, ha meglátjuk az igazi erőfor­rást.. A „samaritánus” fanatizmusra nem lehet keresztvén fanatizmus­sal válaszolni. A fölényes, az ítélkező, a párbeszédre képtelen ta­nítvány nem tudja elvégezni küldetését ebben a világban, s Jé­zus nem is engedi, hóm/ az indulat tüze irányítsa akaratunkat. Egye­dül a Szentlélek közössége ajándékozhat meg bennünket igazi szolgáló lelkűiddel: szelídséggel, türelemmel, szívességgel, jóság­gal, békességgel, szeretettel. Krámer György Imádkozzunk! Áldott légy Ür Jézus Krisztus, hogy meg akarsz tartani minden embert, és azok vesztét sem akartad, akik nem fogadtak be téged. Tégy minket hozzád hasonlóvá, hogv teljes szívvel szeressünk téged, és jóval győzzük meg a gonoszt. Ámen. Megtanultuk értékelni a templomot Templomfelújítási ünnep Lucfalván A NÉMET FASIZMUS még az első világháború utáni forradal­mi fellendülés éveiben alakult a proletár forradalmi mozgalom el­leni harc jegyében. 1919-ben Münchenből indult a fasiszta mozgalom Hitler vezetésével. Ideológiájában hangoztatta, hogy gyökerestől kiirtja a marxizmust Németországban, erőszakosan ha­tályon kívül helyezi a Versailles-i békeszerződést, elveszi a zsidó vagyont, s megszerzi a világon az elsőséget az uralomra terem­tett fajnak (Herrnvolk). A tönk­rement kispolgár, az állástalan hivatalnok és katonatiszt és min­den kalandor kapva-kapott ezen a hamis „eszmevilágon”. 1933. január 30-án Hindenburg elnök Hitlert nevezte ki birodalmi kan­cellárrá. Ezzel Németországban megszületett a fasiszta diktatúra, amely a kommunista párt, majd később a szociáldemokrata párt betiltásával, a birodalmi gyűlés feloszlatásával kezdte meg mű­ködését. Hindenburg halála után (1934) Hitler az elnöki hatalmat is átvette. AZ EGYHÁZ KÜLSŐ ÉS BEL­SŐ ÉLETÉRE IS ki akarta ter­jeszteni hatalmát a totális német fasiszta diktatúra. A hatalom- átvételt azzal végezték el, hogy Müller, königsbergi tábori lel­készt birodalmi püspökké tették, aki a fasiszta vezérelv alapján akarta kiépíteni a maga hatal­mi pozícióját, semmibe véve az addig érvényben levő egyházjo­got, és a püspökök hatalmát. A fasizmussal egyetértő „német ke­resztyének” (DC) köréből válo­gatta össze az új egyházi vezető­ket. Segítségére volt a fasiszta államhatalmat képviselő Jäger kormánybiztos, majd később Kerrl. egyházügyi miniszter. A célkitűzés az volt, hogy a német protestáns egyházat a fasizmus ideológiájához és agresszív poli­tikájához kössék, hogy végül is engedelmes kiszolgálója legyen minden fasiszta törekvésnek. Eszközökben nem válogattak, százával kerültek a lelkészek börtönbe és koncentrációs tábo­rokba. AZ ELSŐ NAGYSZABÁSÚ TILTAKOZÓ GYŰLÉS 1934 má­jusában ült össze Barmenben. Feladatul a német evangélikus egyház becsületének megvédel- mezését és az Isten igéjéből tá­jékozódó hitvalló magatartás megvallását tekintették. A bar- meni „zsinat” legnagyobb ese­ménye a teológiai nyilatkozat megalkotása volt. Az első ezek között az igazságok között az. hogy a Szentírás Istennek az az egyet­len szava, amelyre hallgatnunk kell. s amelyre életünkben és halálunkban bíznunk kell ma­gunkat. Elvetjük azt a hamis tanítást, amely szerint az egvház igehirdetése forrásaként köteles lenne Istennek ezen egyetlen szaván kívül más tényeket és hatalmasságokat, jelenségeket és igazságokat Isten kinyilatkozta­tásául elfogadni.” A második pont azzal a véleménnyel száll szembe, mintha ..az életnek vol­nának olyan területei, ahol nem Jézus Krisztus, hanem más urak tulajdonai vagyunk”. Ez ugyanis az ellen a németkeresztyén taní­tás ellen szól, amely szerint az egyháznak nem kell hallatnia szavát a béke ügvében. a német nép és az emberiség védelme ér­dekében. SZEMBEFORDULTAK HIT­LER INTÉZKEDÉSEIVEL, ami­kor tiltakoztak „az egyházba kü­lön i hatalmi“ szóval kiküldött ve­zérek” személye és tevékenysége ellen, akik a vezérelvet akarták megvalósítani az ősi demokrati­kus protestáns egyházkormány­zati elvvel szemben. Ennek a teológiai alapvetésnek a nyomán vette fel a hitvalló egyház a harcot a faielmélettel, foglalt ál­lást az üldözött zsidók mellett, s terjesztette a gyülekezetekben a békéért való imádságokat akkor, amikor egyre hangosabbá vált á fasiszta háborús propaganda. A FASISZTA TERROR FOKO­ZÓDOTT az evangélikus egyház ellen. Maga a „hitvalló front” is frakciókra bomlott, a radikálisak és a mérsékelték táborára. 1935- től Barth kénytelen volt elhagy­ni Németországot és a svájci Ba- selben vállalt egyetemi katedrát. Niemöller 1937 óta letartóztatás­ba került, ö volt az egyházi el­lenállás legaktívabb és legbát­rabb vezetője. 1936 nyara óta megkezdődött a fasiszta pártnak és sajtójának rendszeres táma­dása az egyház ellen. Letartóz- tatási hullám kísérte az egyház­ellenes propagandát. Különösen a „hitvalló egyház” gyűjtéseit és lelkészképző tevékenységét ül­dözte a Gestapo. 1939-ig totális keresztyénellenességig jutott el a fasiszta párt. Az 1941. júniusá­ban kelt hirhedt Bormann-íéle körlevél, amit a körzeti fasiszta párti vezetőkhöz írt. következe­tes totális kersztyénélleneS ma­gatartást követelt. A Gestapo 1943 áprilisában letartóztatta Bonhoefert, a jövendő teológu­sát. akinek hatása, messzi évtize­deken át inspirálta az úját ke­reső teológusokat. 1943 őszétől, a bombázások miatt adódott rendkívüli helyzetre hivatkozva, a fasiszta birodalomban a vasár­napi istentiszteleten kívül szin­te minden más egyházi életfunk­ció szünetelt, egészen a fasiszta pokol végső összeomlásáig. A VILÁGTÖRTÉNELEMNEK ÉS AZ EGYHÁZTÖRTÉNELEM­NEK A LEGSÖTÉTEBB KOR­SZAKA, a fasizmusnak és egy­házpolitikájának az időszaka le­zárult. Isten kegyelmes ítéiete Régi hagyománya van a nagy- tarcsai gyülekezetben az ádventi teológusnapoknak. Ebben az esz­tendőben igazi meglepetéssel ajándékozták meg a gyülekezetei a teológus fiatalok. Ajándékuk egy XVII. századi erdélyi betle- hemesjáték előadása volt. Már maga a darabválasztás Igazi kincsfelfedezés volt. A gyö­nyörű, zamatos, veretes magyar nyelv már önmagában is élményt jelentett. Ehhez a formai gazdag­sághoz járul még a betlehemes- játék tartalmi értéke, az ép­pen egyszerűségében zseniálisan bölcs, népi kegyesség lényegre törő tisztánlátása. Ezek az isme­retlen erdélyi parasztemberek vagy éppen pásztorok nagyszerű „teológusok” voltak, és világosan megragadták a karácsonyi evan­gélium lényegét, az Inkarnáció, Jézus testtélételének csodáját. A darab értékeit remekül tud­ták közvetíteni a teológus fiata­lok a népes gyülekezet felé, ahol gyermekek és nagyszüleik egy­aránt felfedezhették vagy éppen újra rácsodálkozhattak karácsony varázslatos titkára. A fiatalokon áttűzött, hogy nem egyszerűen csak eljátsszák a darabot, hanem valóban át is élik. Sőt, amint az Özvegyek az (Folytatás a 4. oldalról) tői tiltja el őket. Védi azonban az özvegyek tekintélyét. Legtovább a nyugati gyüleke­zetekben tartja magát az özve­gyek rendje. Bizonyítják ezt az ilyen és hasonló korabeli sírfel­iratok: „Vidua pia felicissima, in Deo vives ...” Ágoston, Ambrus, Jeromos egyházatyák még javá­ban dicsérik az özvegyek áldá­sos munkáját, áldozatos beteg­ápolását. Az V. századtól kezdve azonban eltűnnek az özvegyek az egyházi szolgálatból, helyüket a lehetőséget adott az újrakezdésre. A stuttgarti bűnvalló nyilatkozat­ban a németországi evangéliumi egyházak tanácsa 1945 októberé­ben egyhangúlag elfogadott nyi­latkozattal fordult a német egy­ház és a világ színe elé: „Nagy fájdalommal mondjuk: mérhetet­len szenvedést okoztunk sok népnek és országnak. Vádoljuk magunkat, hogy nem tettünk elég bátran bizonyságot, hogy nem imádkoztunk elég hűségesen, hogy nem hittünk odaadőbban és ném szerettünk elég forrón. Egyházainkban most újra kell kezdenünk.” A tanács tagjai kö­zé tartozott a hitvalló egyház él­harcosa, a 8 éves náci fogságból szabadult Niemöller is, aki eh­hez a nyilatkozathoz fűzött meg­jegyzésében még tovább ment a helyzet elemzésének útján, és a helyzetre ingen jellemzően ezt mondta: „Megtagadtuk a forra­dalom jogát, de eltűrtük és jó­váhagytuk az abszolút diktatúra kifejlődését”. Az az egyház bűne, hogy belement egy o’van ..ke­resztyén front” gondolatába, amelyről azt képzelték, hogy az a jónak a gonoszokkal szembeni frontja, pedig inkább azokat a falákat kellett volna áttörni, amelyek a munkásságot az egy­háztól száz éve elválasztották. Sajnos, magában Németország­ban sem váltott k,i egyértelmű hatást a Stuttgarti bűnvalló nyi­latkozat. A közvetlen veszély el­múltával több hang visszacsuklott az Isten által nyilvánvalóan megítélt múlt szólamaira. De ez már átvezet a következő egy­háztörténeti korszakba. előadás után meg is vallották: kifejezetten élvezik a darab né­pies báját, melyben tökéletes har­móniában ötvöződik az áhítat és a vidámság. Külön emelte az elő­adás hitelességét a szereplők kor­hű. erdélyi nénviseletes öltözete. Kedves színfoltja volt a teoló­gusok szolgálatának Matti Sal- minen finn ösztöndíjas beszá­molója a finnországi ádventi szo­kásokról. A gyülekezet a finn himnusz eléneklésével köszönte meg szavait. De nem maradt el az anyagi áldozat sem: az őszi szuDpliká- ciós offertóriummal együtt, ami­kor természetbeni adakozás is volt, összesen 16 210 Ft-tal támo­gatta a gyülekezet lelkészképzé­sünket. S végül álljon itt annak a né­pes teológuscsoportnak a név­sora. akik dr. Selmeczi János ott­honigazgató vezetésével meglep­tek minket ezzel az igazi kará­csonyi ajándékkal: Tóth Márta, Szemerei János, Blázy Árpád, Csepregi András, Molnár Éva, Vető István. Tamásy Zoltán, Ta- másy Tamás, Brebovszky János. Bencze András, Piri Magdolna, Farkas Etelka, Szabó Erzsébet. G. P. ó-egyliázban szüzek foglalják el. Ám felemás a diadal, tevékenységi területük összeszűkül, és kolostorfalak zár­ják el őket. Az özvegyek és a szüzek versengése is látszólagos: valójában nem köztük folyt a küzdelem, hanem a nők kezdeti egyenjogúságának egy szakasza zárult le az ősegyház karának végén. Mindenesetre tanulságos visszatekinteni ma erre a kor­szakra, amikor még Olyan sok­felé vitatott, hogy mekkora teret kaphat a nők szolgálata az egy­házban. Bozóky Éva (Folytatás, a 3. oldalról.) Az ünnepen felemelő szolgála­tot végzett a lucfalvi gyermekek, az ifjúság és végül a felnőttek énekkara. Az istentisztelet utáni közgyű­lést Ottmár Gyula felügyelő nyi­totta meg imádsággal és a ven­dégek köszöntésével. Köszöntöt­te a gyülekezetei Sánta Zoltán, a közös községi tanács elnöke. A helyi egyházzal való jó kapcso­latokat kiemelve, megköszönte azt a kulturális értéket, melyet a gyülekezet a műemlék jellegű templom teljes fölújításával lét­rehozott. Győri János. Gartai Ist­ván, Sztojanovics András lelké­szek köszöntötték a gyülekezetei. Az ősagárdi fúvószenekar hang­jai után Győri János Sámuel lel­kész kívánt áldást a gyülekezet­nek. Végül a gyülekezet felügye­lője köszönte meg lelkipásztoruk szolgálatát a renoválás állandó vezetésében. Ezt követően a lelkész a mun­ka vezetőinek emlékül egv-egy Képes Újszövetséget nyújtott át. Végül Klagyvik Jánost szólítot­ta: „Megtanultuk értékelni a templomot annak hiányával. De az imaházat is. Másfél hete éjjel tűz keletkezett s ez a szomszé­dunk élete kockáztatásával Segí­tett a lelkésznek oltani a tüzet. Megdöbbenve gondoltunk bele. hogv mi lett volna, ha leég az imaházunk .., Sokkal drágább lett. a szívünkhöz nőtt ezáltal is Istennek e két háza.” Szintén egy értékes könyvvel felezte ki a gvülekezet a köszönetét testvé­rünknek. • Az ünneni vacsorán Cserénvi János iskolaigazgató, a tanács helvi kénviselője mondott kö­szöntést. Végül a püspöknek — áldott szolgálatát megköszönve — 65. születésnapja alkalmából a i^ikószházasnár virágcsokrot rtvűitott át. az énekkor noólg a zene hangjaival vett búcsút. Széli Bulcsu Ottlyk Ernő Ádventi meglepetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom