Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-22 / 4. szám

Erdélyi ember volt...

Dr. Opfermann Ernő György emlékezete

Szegényebbek lettünk. Ezt mondja mindenki aki ismerte. Szegényebb az erdélyi közművelődés. Szegényebb az erdélyi protestantizmus magas színvonalú teológiai műhelye. Szegényebb lett a szász és a magyar lutheránusok kapcsolata. És szegényebb lett különösen a 35 ezer lelket számláló, főleg magyar nyelvű kis zsinatprebisteri evangélikus egyház s ennek központja: Kolozsvár.

Két évvel nyugalomba vonulása után, 67 éves korában, hosz- szú betegeskedéstől gyötörtem október 21-én elhunyt Dr. Opfermann Ernő György teológiai tanár, kolozsvári evangélikus lelkész.

„ERDÉLYI EMBER VOLT” — mondta sírbatételekor Kovács László püs'pökhelyettes, egykori diáktársa, amikor az egyházkerület nevében búcsúzott. „Ilyennek láttuk, ismertük: a népek közötti szeretet és egyetértés hirdetőjének. Mindhárom nyelven tökéletesen, anyanyelvi szinten beszélt, ökumenikus látásának is jó előfeltétele volt mindez.”

A régi erdélyi polihisztorok hagyománya élt benne tovább. Gondolkodásra késztetett. Kant és Böhm Károly, Kirkegaard és Tavaszy Sándor beszélt rajta keresztül. Szerette a költészetet. Betéve idézett számtalan verset. Reményik Sándor fiatal barátja volt. Egy ideig az írisz telepi magyar iskolában természetrajzot is tanított. Szerette és ismerte a természetet, az erdélyi tájakat. Lenyűgözően beszélt ha- lászélményeiről. Unokája tőle tanulta meg a virágok latin nevét. Elbűvölő házigazda otthonában. Iparművész könyvkötő. , Elsősorban mégis teológus volt..

„Teológusnak ismertük őt, mélyen hívő teológusnak” — mondotta Kovács László. ..Nemcsak megértette az Istenről szóló tanítást, hanem áldott tehetséggel tudta továbbadni lelkésztársai és tanítványai számára. Különös mélységgel tudta érzékeltetni az Ige megfoghatatlan. ésSzéi érthetetlen voltát Augusztinusztól kezdve Lutheren és a többi reformátoron, majd Barthon és Thumeysenen — de Niebergal- lon és Járosi Andoron keresztül is.”

A HÁZSONGÁRDI TEMETŐ

evangélikus halottasházának udvarán állították fel ravatalát, özvegyét, Schulek Dórát, három leányát, öt unokáját a résztvevők népes gyülekezete vette körül a búcsúzás nehéz óráján. Felesége szelíd, türelmes szolgálata nélkül aligha tudta volna elviselni sok próbatételét.

Mózes Árpád esperes hirdette

az igét koporsójánál. Utána Kiss Béla, kolozsvári lelkészi tisztében . utóda, emlékezett vissza életére és munkásságára. Idézte hitvallásszerű szavait: „Tégy valamit! Nem hallod füledben a rohanó idő süvöltését?!” Mindenre jutott ideje. Nem tudott egy helyben maradni. Valaki meg is jegyezte az irodában: „reggel 9 óra van és már harmadszor látom elmenni. Vajon miikor jött vissza

MAGYARORSZÁGRÓL, mint volt évfolyamtársai és barátai, Koren Emillel vettünk részt temetésén. Szedressy Pál püspökkel kapaszkodtunk fel a hosz- szúra nyúló temetési menetben Házsongárd keskeny útjain. Kós Károly, Reményik Sándor, Tavaszy Sándor sírja mellett haladtunk el. A sírnál Kovács László szavai után Hermann Fitters professzor, a teológia sze- beni tagozatának dékánja német nyelven emlékezett meg Opfer- mann Ernőről, aki Szebenben is tanított. A meditáló, viaskodó és imádkozó teológus értékeit mutatta fel. A fiatalabb lelkésznemzedék. a volt tanítványok nevében Antal László bukaresti lelkész szólt. Az idősebb nemzedék nevében Essig József ny. lelkész szólt.

DR. OPFERMANN ERNŐ GYÖRGY 1916. január 7-én született Nagyenyeden. Középiskolai tanulmányait a Bethlen kollégiumban végezte. Lelkészi hivatására a kolozsvári református teológiai fakultás kiváló profesz- szorai készítették fel. Döntően hatott életére az evangélikus hallgatók lelkipásztora, a feledhetetlen Járosi Andor kolozsvári lelkész és teológiai magántanár. Az egyetem filozóíiai-pedagógiai- pszichológiai szakára is beiratkozott. Háború után nyert teológiai doktorátust. Segédlelkészi évek után vallástanár Kolozsvárt, 1949-től teológiai tanár. 1962-től nyugdíjba vonulásáig a kolozsvári gyülekezet püspöki másodlelkésze.

E sorok íróját 1936 óta mély barátság fűzi hozzá. Ez évben kezdődött el és vált később igen termékenyítő hatásúvá a Kolozsvár és Sopron közötti teológuscsere. Az első cserpdiákok mi voltunk. Mielőtt Koren Emillel elindultunk volna, megérkezett Budapestre Opfermann Ernő. Oly élményszerűen hozta'közel Kolozsvárt. hoav féléves tanulmány- utunk tulajdonképpen már találkozásunkkal kezdődött el. Barátaival együtt mi is úgy érezzük: ..Drága ajándékot kaptunk benne. Áldassék érte Isten.”

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1984. január 22-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Molnár Miklós ref. lelkész, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorne. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák), de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kasiák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangenán u. de. 8. Üjnest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 10. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Weker- le-telep de; 8. Bonnyai Sándor. Pest- újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep (Naspolya u. 4.) de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Ferenzy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) de. 10. német), de. 11. ’(úrv.) Toroczkó tér de. fél 9. Öbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11., du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pest-' hidegkút de. fél 11. Modori út 6. de. fél 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgvi u. 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mátis István, du. 5. Imaheti záróösszejövetel.

— Vízkereszt ünnepe utáni 3. vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 12, 17—21., az igehirdetés alapigéje: Lk 9, 51— 56.

— RÁKOSPALOTA. A gyülekezet . az elmúlt évben megújította nagytemplomát. Rendbehozták a templom kupoláját, teljes elektromos felújítást és belső festést végeztek, el. Az adományok mellett a gyülekezet kettőezer társadalmi munkaórával járult hozzá a tatarozáshoz. — Az LVSZ nagygyűléséig kis- templomukat szeretnék kívülről tatarozni.

— NYÍREGYHAZA. Nádasi

János és felesége. Szmolár Ilona december 25-én ünnepelték 50. házassági évfordulójukat. Az ünnepi istentiszteleten Csizmazia Sándor ig. lelkész hirdette Isten igéjét és kérte Urunk áldását a jubiláló házaspárra és összegyűlt családtagjaikra.

— övz. Németh Gyuláné sz. Török Lenke, a vadosfa-kisfa- ludi gyülekezet hűséges tagia, lapunk régi buzgó olvasója 80. éves korában elhunyt. Temetése a kisfaludi temetőben Hubert István ny. lelkész, a jobaházi temetőben levő családi sírkertben Vője. Sümeghy József vados- fai lelkész szolgálatával történt. — ..Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg!” (Jel 14, 13.)

A MOGYORÓDI evangélikus gyülekezet kántort keres. Jelentkezők a Fó*i Evangélikus Lelkészi Hivatal (2151 Főt, Petőfi u. 1.) címére írjanak.

RÉGI HASZNÁLT 1947 előtti levelezőlapokat. levélborítékokat, tábori postát veszek. Érdekelnek 1918 előtti helységnévtárak. Cornides bélyegkereskedő 1067 Budapest, Lenin krt. 79.

„Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.” (Lk 13,29)

VASÁRNAP. — „Krisztus bűneinket maga vittel fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk.” (1 Pt 2,24 — 2 Sám 24.10

— Mt 8.5—13 — Zsolt 94,1—5). „Bukásom az enyém volt, — fölkelésem a tiéd Istenem.” — írta Augusztinusz. Kétféle vonzás érvényesül az ember életében. Egy bűvös kör, önmaga körének vonzása és egy másik, egy megtisztító, hatalmas vonzás, a kereszt vonzása. Csak úgy tudunk kitörni . lassan lefelé húzó bűvkörünkből, ha a megfeszített és feltámadott Krisztushoz fordulunk. Hiszen csak Benne élve, az Ö hatalmas vonzásában élhetünk valóban a krisztusi igazságnak. Bukásnak és fölkelésnek, halálnak és életnek az érzése ez egyidejűleg, melyből tisztán szólal meg az életnek, az igazságnak krisztusi szava.

HÉTFŐ. — „Jézus Krisztusban hisztek: bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült őrömmel ujjongtok.” (1 Pt 1.8 — Ézs 61.3'— Ézs 19,19—25 — 2Tim 4,9—22). „Jézusom, sokan örvendeznek, mert kerestek Téged és megtaláltak. Én azért örülök, mert Te engem kerestél és megtaláltál ... Simeon, a próféta örvendezett és így szólt: Látták szemeim a Megváltót. Én nem láttalak Téged, de én hiszek Benned. És mert Te boldognak mondod azokat, akik nem látnak, de hisznek, ezért vagyok én mindenek felett boldog.” (Johnson Gnanabaranam)

KEDD. — „Uram. tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!”

— (Zsolt 141.3 — lPt 2.21—23 — Jn 4.46—54 — Tit. 1,1—16). „Csak gyökeres szót adj.” — kéri Ápri- ly Lajos egyik versében. Hányán gondolják ezt vajon így? Hiszen szavával olv sok mindent tehet az ember. Megbocsáthat és átko- zódhat, támadhat és szerethet. A szóval ékelni és ölni is lehet. Mennyi áldozatot kíván a bocsáEVAVOÉMKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. lí. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII

Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft 1 Árusítja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1202

Szedés: 84.2312/20—04 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető:

Vágó Sándorné vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyemás Athenaeum Nyomda Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

natkérő és a megbocsátó szó kimondása. Mennyi botrány okozója a pletykálkodás, a rágalmazás. „Csak gyökeres szót adj!” — kéri a költő. Mi is csak ezt kérhetjük.

SZERDA. — „Az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára.” (Ézs 56.7 — lTim 3,15 — Jn 4,5—14 — Tit 2,1—10). A templom Isten jelenlététől lesz az imádság házává. Nem azért, mert mi imádkozunk benne, hanem azért mert imádkozhatunk benne. Mert van aki meghallgatja szavunkat, kérésünket, hálaadásunkat. Ha erről megfeledkezünk, akkor könnyen rablók barlangjává tesszük a templomot.

„Templomunk, drága vagy nekünk. Itt hangzik Isten igéje. Itt imádságunk, énekünk, Hogy nevét áldja, dicsérje. Ide vár minket Istenünk, És szövetséget köt velünk, Kegyelmet ad, békességet.” (288. ének 2.v)

CSÜTÖRTÖK. — Krisztus mondja: „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlőm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,5 — Péld 10.7 — ApCsel 13.42—52 — Tit 2.11—15). „Ha kiszáradtál, telj meg / ne sötéttel, mint a vermek, / ne unalommal, szesszel, / van életed, ne veszd el! Ne érj rá csak arra figyelni, / hogy a legnagyobb jó is semmi: / örök körök emelnek, / lépj rájuk, egyre feljebb.” (Keresztúri D.) Győzelem, dicsőség, milyen távoli fogalmaknak tűnnek ezek sok keresztyén ember életében. Távoli fogalmak valóban akkor, ha dicsőséges, győzedelmes Urunkra tekintünk, akkor az ö ereje által győzelmes életet élhetünk. Valóban,. ahogyan a költő mondja: „örök körök emelnek”.

PÉNTEK. — Ezt mondta az Or. „Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szivének szándéka ifjúságától fogva.” (lMóz 8,21

— Zsid 6,7 — Ézs 4:3,18—25 — Tit 3,1—15).

A szivárvány ívétől a keresztfáig milyen hatalmas idő telt el. Ez azonban csak az ember számára hosszú idő. Az isteni üdvtervben ezer esztendő annyi, mint egy nap. A kegyelmes Istenben, Jézus Krisztusban teremtetett minden. A szivárvány íve a kegyelem jele. A leghatalmasabb jel azonban a kereszt. Ott mutatkozott meg Istennek embert mentő szeretete.

SZOMBAT. — „Az Ür parancsa világos, ragyogóvá teszi a szemet.” (Zsolt 19,9 — 2Tim 3,15

— Rm 15,14—21 — Filem /1—25) A szem a lélek tükre. Valóban olvasható belőle a zaklatottság és nyugalom, harag és szeretet. A szem tükrözi azt, hogy az ember mit érez. Az Ür parancsa, a szeretet parancsa megnyugtat, kiegyensúlyozottá tesz. A szeretet parancsát tükröző szemből nem olvasható ki a közömbösség. Célt ad a világos, tiszta isteni akarat az embernek. Ezt tükrözi a szem, a lélek tükre.

Nagy László

Benczúr László

Evangélikus vallásos félórák a rádióban 1984-ben

Többek kérésére közöljük az evangélikus vallásos félórák idejét a Magyar Rádióban. 1984-ben összesen 13 alkalommal lesz evangélikus istentisztelet. Ezeknek időpontja a következő: a már elhangzott január 8,-ai adást követőleg: február 19, március 18, április 1, május 20, június 3, július 8, július 29, augusztus 29, augusztus 12, szeptember 16, október 7, november 18, december 9.

Az istentiszteletet a Petőfi rádió közvetíti a megadott időpontban reggel 7 órakor.

A terített asztal mellett

Vasárnap volt, amikor végre együtt lehet az egész család. Ebédnél ültek. Amikor az apa megette az almáspitét, félretolta maga elöl a tányért, felállt az asztal mellől, majd beült a karosszékbe és olvasott. A gyerekek követték a példáját, csak leheveredtek a kerevetre, kinyitották a tévét és ilyen fekvő helyzetben nézték a képernyőt.

Az édesanya, aki utolsónak ült asztalhoz, egyedül maradt, köszönő szó nélkül a főzeléket kanalazva, amire eddig nem volt ideje, mert állandóan a többieket szolgálta ki. mert folyton noszogatták. A férje, ha megevett egy tál ételt, már tolta félre a tányért — jöhet a másik fogás — megjegyzéssel. A gyerekek meg csak kapkodták le a tálcáról a süteményt, meg sem várva sorukat.

Valahogy nincs ez így rendjén — mondogatta magában az asszony és amint ott ült keseregve, eszébe jutott a szülői ház vasárnapi együttléte a terített

asztalnál. Hogyan is volt az náluk. odahaza?

Igaz, hogy apja megkövetelte, hogy harangozásra elkészüljön az ebéd, mert ez a harangszó valami bevezetőféle volt az ünnepi ebédhez. Ebben nem ismert pardont, elvárta, hogy addigra mindenki készen legyen, tisztára mosott kézzel, felöltözve, nem fürdőruhában, ahogy manapság sokszor látjuk és pontosan. De maga is így lépett az asztalhoz, pontosan, felöltözve.

Édesanya ült az . asztalfön, szembe vele apa, kétoldalt hat gyerek, akik közül az egyik megholt testijére gyermeke volt, akinek a nevelését szülei vállalták. Az ima sohasem marad1 el. Valami szívet melengető öröm volt így együtt lenni, hallani, amint édesapa mondta — Kérek még egy kanállal, kedvesem! Es édesanya kétszer is megmerítette a leveses kanalat, annyira örült, hogy kelendő a főztje.

— Váljék egészségedre! — mondta!

— Én is kérek — szólt Jánoska —, .nem várva meg, amíg kérdik —, de ő még kicsi volt, nem tudta, hogy édesanya amúgy is megkérdezi, ki kér még, nem kell előre hangoskodni.

És hozta anya a második fogást, nagy, fehér tálban. ,

— Töltött káposzta! — hangoskodott az öröm Pistiben, és előre kiszemelte magának a legnagyobb tölteléket — én ezt kérem — mutatott is mindjárt rá. De apánk egyetlen tekintete is elegendő volt arra, hogy emlékezzen, mindenkinek várni kell, amíg sorra kerül.

Étkezés közben sok mindenre szó került. Hogy Pisti is iskolás lesz jövőre és milyen dolog az iskolásnak lenni. MégersJitették, hogy talán a Jézuska meghozza

azt a fekete cipőt, amelyben majd iskolába jár. És lehet, hogy Feri is megkapja a nagy világjárókról szóló könyvet, amelyben még a Himalájáról is szó lesz. Hogy majd minden este felmondják a másnapi leckét, hogy miről szólt az istentiszteleten a beszéd, hogy a templomba ne lépjünk zsebre dugott kézzel és ne felejtsük a sapkát a fejünkön. Hogy nagyapának olyan kutyája volt, amelyik mindig elkísérte a piacig és vitte a szájában nagy, komoly felelősséggel a csomagját. Ezt a történetet hallották ugyan már sokszor, de mégis mindig szívesen hallgatták. És mindegyik elhatározta, hogy neki is lesz kutyája, amely majd még különb dolgokra lesz képes.

Megbeszélték a vasárnap délutáni kirándulás útvonalát, mert valamennyien együtt mentek. — Az étkezés végén sem maradt el

az ima. Aztán a gyerekek anyát átölelve megköszönték a napi fáradozását, amitől édesanya már el is felejtette, hogy elfáradt.

Valahogy így volt ez jól — gondolta az anya —, mert ma is olyan szép, tiszta érzés fogja el az embert, ha rágondol. És nagyon fájt a szíve, hogy ez most nem így van.

És ennek oka nem egyszerűen az, hogy ,.mindenki dolgozik”, meg, hogy csak szombat és vasárnap van együtt a család. Hiszen a hét végén is ritkán ülnek együtt asztalhoz a család tagjai — gondolta.

Miért olyan sivár manapság az a ritka alkalom, amikor végre együtt lehetünk a családi asztal körül, és érezzük, hogy ösz- szetartozunk? Pedig ettől lenne szebb, teljesebb az élet.

Talán nem is a közös ebéddel és a vacsorával, hanem a családdal van a baj? Talán „jobb” még asztalnál sem együtt lenni? Ósdi, fárasztó és unalmas?

Gyarmathy Irén