Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-15 / 16. szám

i

Evangélikus Elet

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS

XLIX. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1984. ÁPRILIS 15. ÁRA: 4,50 Ft

Ha meghal, sokszoros hoz

Jn 12, 20—24

Jézust váró akkori görögök kívánságára megérkezik Jézus. Látni akarták csupán. Szokásához híven többet ad a kértnéi. Ennek az egyáltalán nem arra hivatott embercsoportnak élete titkát vallja meg. ..Eljött az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”

TALÁN LEGRÖVIDEBB ÖNVALLOMÁSA ez a néhány szó. Felelet, bemutatkozás és summá- zás. Eljött az óra. A bűzaszem a földbe hull, hogy meghaljon és sokszoros termést hozzon. Jézus dicsősége éppen ez a mélyreszál- lás. Mélység — egészen a golgotái keresztig, ahol mindenkitől és mindentől elhagyottan hal meg. De a kereszt, ami addig a szégyen és a büntetés szimbóluma volt. Jézus engedelmes halálával a szeretet jelévé vált. A hűséges, a soha nem múló, isteni szeretet kifejezőjévé alakult át. Látszólag minden befejeződött. Jézus elvérzett, a tanítván vök . elszéled- tek. Ám ez a mélypont, ez az ártatlanul kiöntött vér letörölhetet- len pecsétként jelzi, hogy Krisztus páratlan engedelmessége és maradéktalan szeretete az a búzaszem, amely mind a mai napig sokszorosan termi gyümölcseit.

JÉZUS FELELETE UGYANEZ MA IS azoknak, akik Öt látni és megismerni szeretnék. Ez a legfontosabb üzenet. Mert Jézus szolgálatának lényegéről vall. Küldetése céljáról, élete értelméről. A búzaszem léte önmagában keveset ér. Az a feladata, hogy földbe hulljon és meghaljon. így termest hoz. Sokszoros termést.

Ez az üzenet az érdeklődő görögöknek. Ez az üzenet annak az emberiségnek is. amely egyre érzéketlenebből fordul el a másik élétének hordozásától. Amely menekül attól, hogy a nehéz sor- súak terhét vállalja. Amely nem tud értékelni tetteket és eseményeket, ha azok nem járnak látványos sikerrel vagy haszonnal. Amely kudarcnak tekinti, nem eredménynek, ha fáradtabb lett, kevesebbet szórakozott, rövidebb ideig pihent vagy bevétele egy részét oda adta, ahol valakinek nagyobb szüksége van rá. Nem divat ma áldozatot hozni. Hajlamosak vagyunk elavult, idejétmúlt szónak és magatartásnak tekinteni az önfeláldozást. Jézus ebben látta élete értelmét és célját. Gyakran panaszkodunk, hogy üres. semmitmondó az életünk. Tengetjük egyik napot a másik után. Vajon nem azért válik sivárrá. mert nehéznek találjuk, és nem vállaljuk azt. ami értelmét, tartalmát megadná: az önfeláldozást? Mi, mai keresztyének semmiképp sem búihatunk ki a felelősség alól: életünkből, szolgálatunkból lesz látható a Krisztus-ismeretünk. Annak a Krisztusnak ismerete, aki élete értelmének és céljának az önfeláldozást tartotta és vallotta meg egészen váratlan helyen, érdeklődő görögök gyűrűjében.

így Állhatunk meg mi

MAGUNK IS ezen a reggelen azokkal együtt, akik ott megálltak és megfogalmazták kérésüket; Jézus szeretnénk látni. A válasz, a földbe hulló búzaszem képe nem látványos, nem lenyűgöző, még csak nem is esztétikus. A föld gyomrába kerül, meghal, elporlad. Nem mutatós a betegeket ápoló emberek hűséges szolgálata. Nem emelkedik ki sikerként az ideg- és elmebetegeket befogadó otthonok munkája. Nem látványos, nem is irigyelt a csaI

Iád, ahol helye, sőt otthona van idősnek, betegnek. Nem eléggé elismert előttünk a több gyermeket vállaló, hűségesen, esetleg ..főállásban” nevelő édesanya szolgálata. Mégis mindegyik, sok más hasonlóval együtt földbe került búzaszem. Nem tudunk elég tisztelettel és áhítattal visszagondolni ezekben a napokban azokra az emberekre, akik testvérként, fiúként, apaként elestek a világháborúban. Sokan közülük idegenként, idegenekért, idegen földön áldozták föl életüket. Az ő áldozatuk azonban mai életünknek, békénknek és nyugalmunknak elengedhetetlen magvetése volt. Nem kellene egy kicsit elgondolkodnunk azon, hogy a történelem nagy óráiban keresztyének és nem keresztyének milyen óriási áldozatokra voltak képesek nem mutatós és látványos szolgálatban, a magvetés szolgálatában? Nekünk többnyire aratás jut. De ne feledjük: vetés nélkül nincs aratás. Aldozathozatal nélkül elveszítjük létünk értelmét és célját.

Vitray Tamás „csak ült és mesélt” egy hete a televízióban. Odaszögezte a képernyő elé egy szép, fiatal lány történetével. Felnőtt? nem könnyen, szakmát tanult, és tizennyolc évesen tízéves öccse keresésére indul. Nem nyugszik, amíg egy intézetben rá nem bukkan. Magához veszi, ő akarja fölnevelni. Vannak, akik értik őt. Tettét nem tartják őrültségnek és meggondolatlanságnak. Segítik, amivel tudják. Lakással, bútorral, jó szóval. Félelmetesen komoly áldozatot vállal egy eny- nyire fiatal lány. Van értelme? Számokkal nem lehet kifejezni. De kisöccse, akit két éve még keserű, mosolytalan öregúrnak jellemzett egy jótollú újságíró, megtanult mosolyogni. Egészséges, kiegyensúlyozott, elégedett tízéves benyomását keltette. Egy mosoly — komoly áldozat árán. De van valami igazán értékes az

életben, amit áldozat nélkül meg tudnánk valósítani?

JÓ VOLNA, HA EZEN A SZÉP TAVASZI VASÄRNAP REGGELEN a sok üdezöld hajtás mellett „vetési területet” is találnánk. Ránk váró embereket. Kicsiket és nagyokat, akik a szere- tetünket igénylik. Akik tőlünk tanulnának ‘mosolyogni. Egyszerűen csak valakit, akire oly rég nyitottam ajtót. Óriási magvetés lenne, ha környezetünkben csak egyetlen ember is feledné a keserű kérdést: minek keljék föl reggel? Semmi értelme nincs.

JÉZUST LÁTNI ÉS JÉZUST LÁTTATNI. Elválaszthatatlanul összeforrt értékek a keresztyén ember gondolkodásában. Mit ér az a keresztyénség, amely ismételgeti csupán, mint egy refrént, hogy látta Jézust, és a találkozás élmény volt számára? Körülötte pedig vagy tán épp miatta, lustasága, kényelemszeretete és figyelmetlensége miatt hiába keresnek búzaszem-életet az emberek.

A böjti úton közelebb kerülünk ezzel a vasárnappal is a nagy ünnephez. Most még van lehetőségünk felsorakozni a kíváncsi görögök mellé. Együtt kérdezni és kérni velük: Uram, Jézust szeretnénk iátni. A látás pedig nem más, mint az érettünk odaadott élet megpillantása a golgotái kereszten, Akkor lehetünk igazi böjti tanítványok és követők, ha azzal az alázattal és minden hivalkodást nélkülöző magatartással örülünk Isten sza- badításának, amely egyedül képes a kereszten legyőzött, mégis győztes Jézust látni és láttatni világunkban. Arcát továbbsugározni csak azok képesek, akik tiszta Jézus-arcot látnak maguk előtt.

(Részlet az 1984. április 1-én elhangzott rádiós igehirdetésből.)

Szabó Lajos

Látogatások a nagygyűléssel kapcsolatban

Anza A. Lerna, az LVSZ főtitkárhelyettese március 10—14-ig Budapesten járt és a nagygyűlés helyi előkészületeiről tájékozódott az Evangélikus Világgyűiés Irodájában.

Eva von Hertzberg, az LVSZ tanulmányi osztályának női referense március 10—13-ig látogatott Magyarországra. Részt vett a pilisi gyülekezet egy teljes vasárnapi programján, majd pedig a női munka iránt érdeklődőket tájékoztatta és saját munkájáról számolt be.

Mindkét vendégünket fogadta dr. Káldy Zoltán püspök.

Charles Day, az LVSZ tanácsadója a világgyűiés technikai kérdéseiben, március 17—21-ig volt Budapesten, ahol elsősorban a Sportcsarnok berendezésének kérdéseit tanulmányozta.

Alj Idland norvég lelkész és Joan Löfgren, az LVSZ ifjúsági titkárságának munkatársa március 24—27. között volt Budapesten. Találkoztak az ifjúsági találkozót előkészítő bizottság tagjaival az Evangélikus Világgyűlés Irodájában, ahol kölcsönösen tájékoztatták egymást a résztvevők az előkészületekről.

1 \ műsor

az állam és az egyházak kapcsolatáról

A Hatvanhat című műsorsorozat április 26-i adásának vendége Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke lesz. A műsor szerkesztősége — amely várja a televíziónézők témába való leveleit — szeretné, ha szóba kerülne: miként és hogyan változott az utóbbi negyedszázadban az állam és az egyházak kapcsolata, mit jelent a felekezeti egyenjogúság, milyen a vallásgyakorlás társadalmi megítélése, a hittanoiktatás, az egyházi középiskolák helyzete, továbbá a papok képzése és társadalmi szerepük. Az érdeklődők leveleiket, kérdéseiket a Magyar Televízió címére írhatják: Budapest, Szabadság tér 17. 1810. Hatvanhat.

Nyelvtanfolyam

Az egyházunk által a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nyelvi Intézetében szervezett nyelvtanfolyamra angol haladó jelentkezőiket korlátozott számban még felveszünk. A jelentkezésedet április 20-ig kérjük elküldeni az Evangélikus Világgyűiés Irodájába (Budapest, Deák tér 4.).

„A jövő a béke emberéé!”

A Magyarországi Egyházak és vallásfelekezetek országos tanácskozásának felhívása

1.

A magyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezetői és képviselői március 29-én az Országházban tanácskozást tartottak arról, milyen felelősséggel tartoznak a hivő emberek a hazáért és az emberiségért.

Mindanyiunkat, akik a tanácskozáson részt vettünk, áthatott a közös hitbeli meggyőződés: az élet és béke Isten legdrágább földi ajándéka, a háború viszont bűn Isten és ember ellen. Ezért az élet és béke védelme minden hivő ember szent kötelessége.

2.

Hálás szívvel tanúsítjuk: hazánkban a vallásos emberek hitüket háborítatlanul gyakorolva más világnézetű honfitársaikkal együtt hazank és társadalmunk mai életének, békés jövőjének építésében is odaadással részt vesznek. Felelősségünket különösen átérezzük most, amikor hazánknak — a világ más országaival együtt — veszélyes nemzetközi helyzettel és nehéz gazdasági gondokkal kell megküzdenie. Mert minél nehezebb idők járnak, annál nagyobb a felelősségünk.

Ezért alapvetően fontosnak tartjuk hazánk és társadalmunk kialakult, szilárd nemzeti egységének megbecsülését, megőrzését és továbbfejlesztését. Országunk több évtizedes, biztató fejlődése, amelynek gyümölcseiből valamennyien részesedünk, csak ennek az egész társadalmat átfogó, széles nemzeti egységnek az alapján építhető tovább. •

Felhívjuk hittestvéreinket:

— áldozatos szeretettel, szilárd elkötelezettséggel, fokozott mértékben segítsék népünk erőfeszítéseit elért eredményeink megőrzésére és békés fejlődésünkért, tudva azt, hogy ez csak a közösen vállalt felelősség és a közös cselekvés eredménye lehet!

Most, pmikor hazánkban szomorú szívvel emlékezünk a fasizmus és a háború negyven évvel ezelőtti szörnyű pusztítására és áldozataira, tudatában vagyunk annak is, hogy országunk zavartalan fejlődésének alapvető föltétele Európa és a világ békéje. Ezt a békét és vele együtt magát az életet halálosan fenyegeti egy termonukleáris háborús katasztrófa veszélye. Ennek elhárítására — ma jobbén, mint valaha — minden erkölcsi felelősséget érző embernek össze kell fognia! Kérjük ezért híveinket és gyülekezeteinket:

— még nagyobb buzgósággal törekedjenek megismerni Isten békeakaratát és aszerint cselekedni;

— teljes szívvel vegyenek részt társadalmunk és kormányzatunk békére irányuló fáradozásaiban.

3.

Isten iránti hálával látjuk,. hogy a hivő emberek és az egyházak világszerte egyre szélesebb körben és egyre határozottabban lépnek föl az élet és béke védelmében. Ez is arra indít minket, hogy kéréssel forduljunk más országokban élő hittestvéreinkhez:

— még erőteljesebben emeljük föl szavunkat — összefogva más békeszerető emberekkel — a fegyverkezési verseny fokozása és az erőfölényre törekvés ellen, a nukleáris fegyverek teljes betiltásáért és az általános leszerelésért;

— követeljük minden vitás kérdésben a békés tárgyalások türelmes folytatását;

— küzdjünk egy igazságosabb gazdasági-társadalmi világrendért, minden ország, nép és faj közös biztonságáért, amelyek nélkül nem lehet igazi béke világunkban;

— lépjünk föl közvéleményt formáló módon minden hidegháborús törekvés ellen és még nagyobb erővel vegyünk részt a népek közötti megértés és bizalom építésében; _

_ hívjuk föl kormányainkat a fenti célok munkálására es segítsük őket azok elérésében. 4.

A veszély igen nagy. de nem leküzdhetetlen. Az élet és békesség Istene a reménységünk. Ez a reménység adjon erőt mindannyiunk- nak az állhatatos imádkozásra és a fáradhatatlan, közös szolgálatra népünk és minden nép békés, boldog jövőjéért! Bízunk Urunk ígéretében:

„A jövő a béke emberéé!" (37. zsoltár)

Az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottsága és a Római Katolikus Békebizottság által összehívott találkozón, amely a maga nemében páratlan eseihény volt hazánk és egyházaink életében, részt vett Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Sebestyén Nándor né, az Országos Béketanács elnöke, valamint állami és társadalmi életünk több magas rangú képviselője. Az elnökségben foglalt helyet dr. Káldy Zoltán országos püspökelnök, a szépszámú evangélikus küldöttség vezetője, aki a találkozón felszólalt és kifejtette egyházunk álláspontját. Felszólalását lapunk következő számában közöljük.

Az ünnepélyes alkalom kezdetén Bánffy György színművész Vörösmarty Mihály Szózatát mondotta el, megnyitó beszédet Lékai László bíboros, prímás érsek mondott, államunk részéről Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára szólalt fel. Az együtt- lét a Himnusz eléneklésével ért véget.

Részvételünket jelezte az is, hogy a nők nevében Szabóné Mátrai Marianna szólalt fel, a közösen elfogadott felhívást pedig dr. Nagy Gyula püspök olvasta fel.

%