Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-15 / 16. szám

GYERMEKEKNEK.

„Ez az ember Isten Fia volt”

Mk 15, 33—41

SOKFÉLEKÉPPEN LÁTTÁK JÉZUST AZOK, akik a közelébe kerültek; barátai vagy ellenségei

voltak. Nevezték bűnösök barátjának, felkentnek, úrnak mint egy királyt. Találó volt mindez, de igazában megsem tudták megmondani, hogy ki volt Ö. Hiába volt születése körül az a sok különleges és meglepő esemény. Meg kellett halnia ahhoz, hogy rájöjjenek az emberek; Jézus az Isten Fia volt. Ha eddig a nagy szeretete láttán felmerült is a gondolat, hogy isteni erőket hordoz, kimondani nem merték.

Körülveszi most is a tömeg mint amikor tanított. De nem a szavát, lesik, hanem a katonák válogatott kegyetlenkedéseit nézik. Betegekét gyógyított meg, s neki most csupa kín és láz a teste. Kereszten függ. Sokan hálálkodtak neki, mert magányukból az Ö barátsága, szeretete emelte ki őjtet. Jézusnak pedig ebben a szörnyű helyzetben nincs jóakarója, segítője, barátja. Egyedül van. A hangoskodó tömeg ellene van, halálát akarja. A katonák parancsot hajtanak végre, a véget sürgetik. Az a néhány asz- szony, köztük az édesanyja is tehetetlen szemlélője az eseményeknek. Kivel szánhattak volna ők szembe, hogy Jézust megmentsék?

DE NEM IS KELLETT SEQÍT- SÉG, hogy leszállhasson a keresztről, mért nein akart, leszáIlii!. A kereszten akart maradni. Szenvedni akart. Érezni akarta a teljes ethagyatottságot. Nem furcsa? Nem érdeklj a szabadulás lehetősége. Nincsenek mellette szeretett tanítványai, hogy legalább együtt sírjanak. De már nem ez a nehéz. A teher egyre nő. már alig elviselhető és egy- szercsak felkiált: Istenem miért hagytál el? Ez a nehéz! Fáj a teste. A lelke felvállalja a katonák bűnét, a lázadó tömeg az itélet.hozók és a tanítványok bűnét. Az egész világ összes bűnét és ezért elhagyja Ót az Isteri is. Sőt bünteti a saját Fiát mások rosszaságaiért.

A KERESZTEN ÓRÁK ÓTA FÜGGŐ JÉZUST figyelők ezt még nem tudják. De azt látják, hogy rendkívüli ember. Nem dühöng, nem átkozódik, nem akar szökni. Sőt akihez minden napján órákon át imádkozott most is hozzá kiált: Istenhez. Pedig tudja, hogy már Isten is ellene fordult. De Jézus hű marad Atyjához. Kiáltására ecettel kínálják és még az utolsó percben is gúnyolják. Ha olyan hatalma van, ahogy életében mutatta, akkor az égiek úgy is segítségére jönnek. De nincs segítség. Jézus meghalt. Utolsó órái és halála nem csak azzal bolygatták fel a kíváncsiskodókat, hogy mindenki látni akarta, hanem azzal is, hogy Isten, aki Jézus felé néma maradt, az emberek felé jelét adta. hogy rettenetes esemény zajlik. Órákon át sötétség borít be mindent. A templom legbelső részét leválasztó függöny fentiről lefelé kettéhasad.

A KIVÉGZÉST VEZETŐ SZÁZADOS látva a kereszten szenvedő szelídségét, és alázatát, rá- érez Jézus igazi voltára A zajban biztos, hogy nem sokan hallották a vallomását, de a Szentírás megőrizte számunkra is: Jézus valóban Isten Fia volt. Ismerjük már róla. hogy óráit, napjait a rászorulókra áldozta. Nem fáradt bele szeretni. S amire Isten nagyon haragudott, a bűnre, ázt mind / összegyűjtötte és egybe rakta az Isten elé. Vállalva önként és ártatlanul mindannyiunk helyett Isten büntetését.

VALAKI HELYETT ELVÁLLAL,NI VALAMIT; levenni legalább a teher felét a válláról, próbáljátok ki, hogy nem is olyan könnyű. Testvéred helyett magadra vállalni a büntetést, ki tenné meg? Jézus megtette. S azért vállalta ezeket a nehéz órákat, hogy bűntől megtisztult szívvel mások Segítségére élhessünk és megismertessük Jézu6 valóban Isten Fia volt.

Bálintné Varsányi Vilma

„írok nektek, ifjak...”

Mi is tartósunk ...

„ABBÓL ISMERJÜK MEG A SZERETETET, hogy 0 az életét adta értünk...

Századunk kimondhatatlan kegyetlenségeket produkált és produkál ma is. Ezek között kell vallania tiltakozásként minden kor emberének a szeretet hatalmát, a Krisztusból erőt merítő szeretet győzelmét a gyilkolás, a halál fölött. Erős ez a szeretet, mert nem halálos rettenetét teremt. nem halálos félelemben él, hanem „halálos tisztaságban. Olyan szeretetben, mely, ha kell életét adja testvéréért.

„Azért véredet onstd ki, amiért sírni tudsz” — írja József Attila Biztatójában. Sírni tudunk az életért, félve, szorongva próbáljuk azt átmenteni egyik napról a másikra. De föláldozni magunkat, azt már nem! Addig védjük az életet, amíg a sajátunkról van szó. Az életüket másokért föláldozó tanúságtevők mellett sokkal súlyosabban esnek a mérlegre elmulasztott tetteink. Amikor az ember nem akarva kockáztatni jó hírét, testi épségét, hagyja, hogy a szeme láttára verjenek agyon az utcán valakit. Amikor az ember csak arra gondol, hógy őt is bánthatják és nem gondol arra, hogy közben a másikat agyonütik.

VAJON ÁLL-E MÉG RÁNK AZ A MONDÁS, melyet Tértül- liánusz oly boldogan jegyzett föl és amelyet az akkori pogányok mondtak a keresztyénekre: „Nézd, mennyire szeretik egymást!" Mert úgy érezhetjük sokszor, hogy a tízparancsolathoz még megkísérelünk ragaszkodni, a krisztusi parancsot csak hangoztatjuk, a krisztusi életpéldáról pedig tudomást sem veszünk. Mert egy hatalmas fokozás Jézus tanítása. A testvérszeretet minimumából kiindulva, az ellenség szeretetéig terjed szavakban elmondott tanítása. Van azonban

egy ennél is nagyobb üzenete: amit akkor mutatott felénk, amikor életét adta értünk. Az ember oly gyakran elfelejti ezt és gyilkol: tettekben gesztusokban, szavakban.

„Felebarátom mondd, voltál-e már úgy,

hogy a csukott könyv előtted

feküdt,

titkok leltára, szépség ábécéje, de nem nyithattad ki

elolvasásra,

mert rajta szunnyadt egy

macskakölyök és sajnáltad az álmát

megzavarni?” WEÖRES SÁNDOR VERSÉT OLVASVA el kell gondolkodnunk a szeretetnek egy ilyen fajta megvalósulásán. Amikor a szeretet valaminek a meg nem tevése. Korunkban, amikor a megismerés, a nagyobb tudás vágya sokszor embereken átgázoltak amikor saját érdekét nézve az ember nem is törődik azzal, hogy a másikat mikor bántja meg, amikor a másik ember életébe való beleélés gondolatát: az empátiát újra fölfedezik és nélkülözhetetlen érzésként említve könyvek születnek róla, akkor valóban segítséget ad ez a vers egyszerű és mégis annyira elgondolkodtató soraival az együttérző szeretet megfogalmazására és átélésére. Jegyezzük meg ezt a verset, nem a „macskakölyök” miatt, hanem miattunk, emberek miatt.

Jézus teljes szolidaritása az emberrel minket is döntésre szólít. Ezeknek pedig nemcsak a nagynak látszó feladataink előtt kell megszületniük, hanem a látszólag szót sem érdemlő helyzetekben is. Amikor az ember nem is gondolkozik, csak teszi az embertelent. Hogy a vers képét használjuk: először talán csak megzavarja az ember a .maeskakölyköt,, azután belerúg,

EURÓPAI ÖKUMENIKUS INFORMÁCIÓS MUNKAKÖZÖSSÉG

Az Európai ökumenikus Információs Munkaközösség idei ülését április 2—5. között tartotta Herrnhutban (NDK). Az ülésen egyházunk képviseletében

dr. Nagy István esperes, teológiai tanár, a Lelkipásztor és Mezősi György, az Evangélikus Élet szerkesztője vett részt.

azután megöli. Mert aki szeretet és szeretet között értékrendet állít föl az nemcsak lekicsinyli az egyes szeretet-megnyilvánuláso- kat, de a szeretet lassan el is hal annak az embernek az életében. Mert amikor nincs meg az empátia, a beleélés a másik ember helyzetébe, akkor már nem beszélhetünk semilyen szolidaritásról sem.

JÉZUS SZENVEDÉSÉRE, KERESZTHALÁLÁRA FIGYELVE

azt kell látnunk, hogy 0 nem áldozatul esett, hanem áldozatot vállalt értünk. Tudatosan adta életét, Hogy helyreállítsa az Istenhez való viszonyukat, emberségünket. Életének föláldozása, a szeretet áldozata tőlünk is megváltozott életet követel. Hiszen János levelében így folytatódik az a mondat, melyet első tétéiként idéztem: „mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért”. Nem elvont, nagyszerű filozófia Jézus tanítása, hanem életvitel. Egy élet Krisztus sugárzásától áthatva.

ÉS, HOGY MIT IS JELENT A SUGÁRHAJTÁS, arról Zsebők professzor példája szóljon, melyet Illyés Gyula idézett az Üj írás egy régebbi számában: „Párizsban, egy ottani temetőben már évtizedek óta fekszik a nedves földben a Curie házaspár. Sejtjeiket régen elbomlasztotta a halál. De sok évtizedes munkájuk közben a rádiumsugárzás végleg beépült csontjaikba, ma is ott van és jelzi sírhelyüket. Ha senki nem lenne a temetőben, hogy megmutassa mérre van a sír: egy egyszerű Geiger—Müller számláló élénkülő lüktetése odavezetné a látogatót. Az ionizáló sugárzás törvényéi szerint , ezer- ötszáznyolcvan esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy a Curie házaspár sírjából érkező jelek erőssége a felére csökkenjen.”

Jézus szeretete is így jár át embereket. Mert övé a hatalom. Nem a diktatúra és fegyverek hatalma, hanem a szeretete és a megbocsátásé. És, hógy ez milyen erő, arról hadd szóljon Ily- lyés Gyula „Minden ütésed, át kod / Hiába ellenem / Szörnyű a fegyverem / A végén megbocsátok.”

Nagy László

Kereslek Via Dolorosa

EGY ÉVVEL EZELŐTT ÍRTAM JERUZSÁLEMRŐL. Akkortájt kezembe került egy szellemes rajz. amely az óvárost ábrázolta madártávlatból. Egyszerre izgatni kezdett az Üdvözítő szenvedésének városa. A rajz alapján olyan hűséggel sikerült olvasóimat végigkalauzolni Jeruzsálemen, hógy sokan azt hitték, ott jártam. Leveleket kaptam és telefonhívásokat, miként is sikerült kijutnom Izraelbe Nos, szeretnék minkenki megnyugtatni, bármilyen mély vágyódás volt bennem látni a szent helyeket, soha nem jutottam ide. De azóta is foglalkozom a város történetével s a kezem ügyébe akadó rávönatközó leírásokat nagy előszeretettel forgatom. A legtöbb eligazítást Rap- csányi László Jeruzsálem című kötete nyújtotta.

De egy-két kérdésem ftapcsá- nyi művével kapcsolatban is akadt. A város története ugyanis annyira bonyolult, szakadozott, hogy az a zarándok, aki napjainkban falai közé vetődik, aligha tud eligazodni a hagyományok és a valóság között. Azt hiszem, népi sértek semmiféle kegyeletet, "amikor a történeti hűségnek megfelelően állítom, hogy a mái Jeruzsálem — annak fallal körülvett óvárosa — egyáltalában Pem azonos a Jézus-korabeli várossal. Még nehezebb lenne a Dávid-, Salamon-félé Jeruzsálemet rekonstruálni. Ugyanis sehol á történelemben nem találunk Olyan várost, amely története során annyiszor a földig leromboltatott és annyiszor felépült, mint é szent város. Az újjáépítők azonban rendszerint saját ízléseiknek, terveiknek megfelelően képezték ki a város zegzugos utcáit, űj falakat húztak, új palotákat építettek. A zsidó nép kultikus központja, a Möriá hegyén épült templom alapjai szinte az

egyetlen szilárd és biztos pont, ahonnan ma is tájékozódik az archeológia.

SZAMUNKRA, HA AZ ÜDVÖZÍTŐ LÁBNYOMAIT KERESSÜK, a Titus-félé várósrómbólás jelentette az első nagy megrázkódtatást. Rómában, Titus diadalívén látható a hétkarú gyertyatartó s a rabszolgaszíjra fűzött zsidók. Titus kifosztotta és lerombolta a templomot, a Rómába hurcolt zsidókat a Colosseum építésére fogták. A város falait sem kímélte. Jeruzsálemben szinte semmi sem maradt, ami Jézusra emlékeztetett volna. Bekövetkezett az Üdvözítő próféciája; kő kövön nem marad. Néhány évtized múlva, amikor a rómaiak helyőrséget telepítettek a városba, még nevét is megváltoztatták. Aélia Capitolina - lett új neve. Titus csapása tehát nem csak a zsidóságot, de a keresztyéneket is katasztrofálisan érintette. Mert az első században Jeruzsálem már nem csak a zsidóság vallási centruma, hanem a keresztyéneké is, noha 70 után egyik sem tehette be lábát.

A TITUS-FÉL.E NAGY CSAPÁS UTÁN először a keresztyén- ség tért magához. A 4. századtól államvallás lett és első dolgai közé tartozott, hogy Jeruzsálem felé fordítsa tekintetét. A század végért, a bizánci korszak kezdetén, felépítik a Szent Sír bazilikát. A bazilika helye lesz a város második számú stabil pontja. Ugyanis a bizánci korszakra áz á jellemző, hogy az evangéliumok tudósításai alapján templomokat, kápolnákat építenek azokra a hélyékfé, áhől feltételezték, högy Jézus megfordult. Nem egészed

három évszázad alatt virágzó keresztyén kultúra színhelye a város. amelyet egyre több zarándok lepett el. De sorsszerűén nem fejlődhetett tövább, 614-ben a perzsák dúlták fel, s amikör He- rékliusz császár 629-ben visszafoglalta, ismét egy rommező került Bizánc birtokába.

Ekkor újra építkezésbe fogtak, és mint annyiszor, a hagyományokra és az emlékezésekre támaszkodtak. A romokkal, törmelékekkel feltöltöttek az egyenetlenségeket — ma már csak néhány utcanév őrzi a völgyek névéit — és nagy területek ásítoz- tak üresen. A 7. században új vallás jelentkezett a sivatagban, Mohamed vallása. Mohamed tanításába beleszőtte a zsidó és keresztyén hagyományokat, elismerte a két vallás ■ jelentős Szemé- lyait, de részt kért sajátos monoteizmusa számára Jeruzsálemből is. A század végére a templom helyén elkészült a Szikla-mecset, a muzulmán vallás harmadik legjelentősebb kegyhélye. 638-tól pedig új uralom, az arab hegemónia vette kezdetét.

PEREGTEK A. SZÁZADOK. 1099—1187-ig európai keresztesek bírják a várost, ők is romokra' építettek. Nevükhöz fűződik, hógy megtalálták az Antonia- erőd fundamentumát, ahol Pilátus a hagyományok szerint elítélte Jézust. Ügy szintén gótikus stílusban felépítették az utolsó vacsora helyiségét. A keresztesék idején újra benépesült a romos város kegyhelyékkél. Amikór a keresztesekét kiűzték és arab, máid Oszmán Uralom vette kezdetét, nem történt lényegesebb rombolás, sót a keresztyén kegyhelyek közül sokat a mohamedánok is használtak.

írásom nem kíván történelem lenni. Ezt a kurta vázlatot is azért írtam csak le, hógy a következőkben némiképpen tájékozódni tudjunk.

JERUZSÁLEM MÁR DÁVID IDEJÉBEN „ERŐSSÉG” VOI/T, S falait minden rombolás után kijavították, újra építették. A babiloni pusztítások után Ke 515- ben Ezdrás és Nehemiás restaurálta. Pómpéius Ke. 63-ban templom megkímélése mellett rombolta le falait, amelyét az Újszövetségben szereplő Nagy Heródés épített fel újra. Érdemes lenné Heródes korában elidőznünk, hiszen Veié kezdődik Jézus életének történeté is s érről az időről Szinte kimeríthetetlen adattár áll rendelkezésünkre. A bájosan túlzó Josephus, Flavius római történészek, vagy az evangéliumok stb. mind kor- és helytörténeti adalékokkal szolgálnak. Heródes nagy építkező volt —, a templomot is ő fejezte be — a várfaiakat kibővítette, tornyokat, bástyákat húzott rájuk, s az ún. Jaffa-kapuval szemben Citadellát épített a maga számára. A várfalon belüli fellegvár a trónvillongások félelmében született.

Ez a Citadella ma is áll. A 11—12. századokban a keresztesek főhadiszállása, majd a jeru- zsálemi keresztyén királyok palotája volt. A falak azonban — kivévé á keléti falát, amely a Ked- roti völgye fölött magasodik, egy részé a régi templom oldalát képezte és égy töretlen vonalban húzódik északnak — változtatták helyüket aszerint, hogy az újabb stratégák hói jelöltek ki

védelmi szerepüknek megfelelően helyüket. A jelenlegi városfal nagyjából a harmadik. S ezt azért fontos tudnunk, mivel Jézussal kapcsolatban az események egy szűkebb területen játszódtak lé. A Golgota helyé, tőszomszédságában a Szent Sír bazilika (Jézus feltámadásának helyé) ma szinte a város középén van, noha az evangéliumok szerint. Jézusnak keresztjével á városon kívülre kellett mennie. (A vesztőhelyek mindenütt a városon kívül voltak.) Ilyen, s hasonló problémák nehezítik a biblikus tájékozódást Jeruzsálemben.

ENNEK MEGFELELŐEN EREDETI, PONTOSAN RÖGZÍTHETŐ „HELY” alig akad ma már a sokszorosan átépített városban. De ha a templom helyét — amely napjainkban a mohamedánok két nagy szentélyének nyújt helyet egy roppant kertben, s amelynek délnyugati oldalán van a zsidók Siratófala — biztos támpontnak vehetjük, akkor idsorolható a Golgota helye is. Valamint a Hé- ródes által épített fellegvár, amely később a keresztesek lakóhelye volt. Mindezeket hűségesen rekonstruálhatjuk Flavius leírásaiból is.

Hol kellene ezek után keresnünk az utolsó vacsora, Kajafás főpap és a szünedrión házát, hói történt Jézus Pilátus általi elítél- tetése, hol vezetett végig útia a kereszttel, hol volt á Bethesda, a Siloárr. tava? Ezek a kérdések nem csak bennünket szorongatnak, sokkar inkább a tudományt. A következők ben csak egyetlen hagyományt, a Via Dólorósá, á szenvedés útjának hagyományát kívánom boncolgatni.

(Folytatjuk.)

Rédéy Pál