Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-01 / 14. szám

Aki Iliire hív

Lk 7,1—10

MEGSZOKOTT JELENETE A BIBLIÁNAK, hogy Jézus tanít. Emberek veszik körül, hallgatják. Könnyű elfogadni a tanító Jézust. Könnyű ábrázolni is, megfesteni, vászonra vinni. De itt többről, a nehezebbről van szó: meglátni a megmentő Jézust. Pedig Jézusról ma is ez a reális kép. Tévedés ne essék, itt nemcsak a nagyság felismerése a döntő, hanem a méltatlanság meglátása is. Ebben a helyzetben még tudni kell valamit, amiből az idézett történetben szereplők sem értettek semmit. Azt, hogy Jézus szavának hatalma van. A hit ennek a szónak a páratlan hatalmát, erejét fogja. Ezért van az, hogy nem is kíván mást, csak Jézus szavát.

Es mindez reális történelmi környezetben megy végbe. Olyan emberek életében, akiknek hivatásuk, beosztásuk és beosztottjuk van. Kölcsönösen hatást gyakorolnak egymásra. Egyik ember környezetet jelent a másiknak. Hisz, lakótársak, hisz munkatársak, hisz iskolatársak, szaktársak, kollégák.

ÁLLUNK-E ÜGY KERESZTYÉNSÉGÜNKBEN, vagyunk-e any- nyira tudatos egyháztagok, hogy hitre juttassunk? Tudunk-e úgy érvelni, mint e történetbeli vezető ember „szakmai” ismeretét is felhasználva a hit kérdésében? Vagy vannak területek, ahol a ke- resztyénségünket „fogasra akasztjuk” a kalapunkkal együtt a hivatal bejáratánál?

A hit kérdése, a tudatosság meghatározza azt is, hogy ki hogyan gondolkodik a másikról! Tudatosan fogalmazok így, ki hogyan gondolkodik — és itt a gondolkodáson van a hangsúly — a másikról. Nem a „szavaláson” van a hangsúly, a „célszövegen”, hanem amikor meglátom a másikat az utcán, folyosón, közel vagy messze — hogyan gondolkodom róla, a szüleiről, a családjáról, munkájáról. A történet szolgája nem eszköz, nem áru, nem beosztott, hanem segítségre szoruló, olyan, akiért tenni kell.

A JÉZUS HIVASA IS TETT. Mégpedig a legnagyobb és leghai- hatósabb cselekedet. Olyan tett, amit nagy-nagy alázattal lehet csak tenni. Sem rangra, sem emberi tettre nem lehet hivatkozni. Nem az emberi „tevékenység” emel arra a szintre, hogy Jézust hívjam, azaz nem kiérdemelt látogatás ez. ■

A hatalommal bíró ember megtérése ez. Így fogalmazom hitének lényegét: a hatalmat gyakorló ember meglátja azt, hogy Jézus hatalmasabb. Nem kíván többet és mást, „csak” a szavát. Az igazi hit nincs kötve az ö látható jelenlétéhez. Nem akad fenn Jézus láthatatlanságán. Ez azt is jelenti, hogy a mai kor keresztyénsége, a Jézus utáni korok nemzedéke nem szegényebb az apostolok nemzedékénél csak azért, mert Jézus láthatatlan. A százados ragaszkodik a láthatatlan Jézus szavához. Nem többhöz, de nem is kevesebbhez.

Jézus Igéjének ma is hatalma van. Jézus ma is prédikál. Igéje, ma is Ige. Semmi nem veszett el abból, sem erejéből, sem hatalmából. Aki ezt az Igét érti, az hitben jár. Ma is, most is, holnap is.

KIKET HÍV MA JÉZUS? Keresztyén oldalról könnyen fogalmazunk így — a hitetleneket, a bűnösöket, a megfáradtakat. Ezt mind igaznak ■ érzem. De nemcsak a „hitetleneket” hívja Jézus hitre, hanem a „hívőket” is. Mert a hitnek is szükséges, hogy megújuljon, megerősödjék, felfrissüljön. A böjti idő ennek az ideje, a megújulásnak. Nekünk pedig ilyen Urunk van, aki ezt tudja. Mi pedig olyan tanítványokká kell hogy legyünk, akik magukról is tudják, hogy megújulás-igényű keresztyének legyünk.

Metánból megtanították velünk azt, hogy két pont között legrövidebb út az egyenes. Ez a mi értelmezésünk szerint its igaz. Jézus és köztem a legrövidebb út, a hiten keresztül vezet. Ezt a távolságot ma is a hit köti össze, helyesebben, szünteti meg. Ezt tudni, érteni és élni, megtérést jelent.

JÉZUS MA ERRE A KÖZELSÉGRE HÍV, mert ö ma is ilyen Urunk. Abban a közegben és környezetben, amelyben ma megtaláltuk a helyünket. Ahol vezetők és beosztottak, munkások és munkatársak vagyunk. Jézus úgy hív közösségre örtmagával, hogy mi Általa társak legyünk.

Ez a hit Igénkben nem csalódott. így. bizonyítéka annak, hogy az ilyen hit ma sem csalódik, de csalódást sem okoz.

Káposzta Lajos

Milyen Urunk van?

„Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz.” Jn 12,24

VASÁRNAP. — „Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat.” — 2 Móz 33,13 (Mk 9,31

— Jn 12,20—26 — Zsolt 122). Valójában hihetetlen és érthetetlen, mégis szabad szilárdan hinnünk, hogy megnyertük Isten jóindulatát. Nem mintha rászolgáltunk volna, hanem azon az úton, hogy Jézus odaáldozta magát értünk. Ha megismertük ezt az utat, akkor mind világosabbá válik számunkra, hogy élénkbe is az életodaadás útját adta Isten. Részleteiben is megismerni ezt és engedelmesen járni is rajta: ez legyen a vágyunk! „Megyek, amerre utam kijelölted. Ügy hív, úgy vár a szent atyai ház.” (356. ének 5.)

HÉTFŐ.,— „De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled.” — Ez 16.60 (1 Pt 5,10 — Jn 6.23—29

— Jn 16,16—24). Isten nem tekinti érvénytelennek kerésztsé- günket, mert annak alapja az új szövetség vére. Szövetségesének tart minket, s mi szövetségesünknek tarthatjuk őt. Legyünk hálásak ezért, de így hordozzuk hálás imádságban a megkeresztelt gyermekeket és konfirmandusokat is! „Örök életre hívtál engem, bűnösök megváltó Ura. Feltárult szent ke- resztségemben a mennyországnak kapuja. Átléptem a szoros kaput, előttem áll most még az út.” (300. ének 3.)

KEDD. — „Az Űr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik.”

— Zsolt 103,19 (1 Kor 15.25—26

— Jer 11,18—20 — Jn 16,25—28). Jézus soha nem tört hatalomra. Ütja a trónusig a szolgálat, a kereszt útja volt. Ezért szilárd az uralma. A számunkra legyőzhetetlen ellenségek: bűn, sátán, halál sorra kénytelenek meghajolni előtte. Javunkra uralkodik ő! „Ég, föld Királya, kit Ürnak vall minden, mint adjon hálát irgalmadért szívem?” (198. ének 6.)

SZERDA. — „Ezt mondja az Űr: Ha mustot találnak a szőlőfürtben, ezt mondják: Ne pusztítsd el, mert áldás van benne! Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is: nem pusztítom el valamennyit.” — Ézs 65,8 (2 Pt 3, 15 — Fii 1,15—21 — Jn 16,29— 33). Az 1945-ből való archív képek rombadőlt országról tanúskodnak. De nem pusztult el minden és mindenki. Lassan földereng az irgalmas Isten arca. A hálaadó emlékezés közben ne feledjük, milyen ára van Isten irgalmának és az üdvösségünknek. De azt se feledjük, milyen nagy a mi felelősségünk! „Szívünk készítsd el, hogy feddéseiddel könnyen ne játsszunk, idején megtérjünk.” (52. ének 5.)

CSÜTÖRTÖK. — „Kelyhekből isszák a bort, és finom olajjal kenik magukat, de József romlásával nem törődnek.” — Ám 6,6 (Rm 12,13 — 5 Móz 8,2—3

— Jn 17,1—5). Gazdag és Lázár — luxus és nyomor egymás fellett. A társadalmi igazságtalanságok rányomják bélyegüket az emberiség történelmére. Az emberiség legtiszteletreméltóbb alakjai azok, akik nem bírtak ebbe belenyugodni. De a legnagyobb Jézus, aki gazdag létére szegénnyé lett értünk. Ha megváltottainak és követőinek valljuk magunkat, lehetünk önzők és érzéketlen szívűek? „Ó, segíts mással tenni, mit te tettél velem, és szolgálatban lenni kész szívvel szüntelen!” (416. ének 4.)

PÉNTEK. — „Az egé^z nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Űr házának az alapját.” — Ezsd 3,11 (1 Kor 3,11 — Jób 9,14—23. 32—35

— Jn 17,6—8). Manapság is igen nagy öröm, ha egy gyülekezetben templomot építhetnek vagy akár csak megújíthatnak. Áldozatkészség nélkül azonban ez nem történhetik meg. A lelki templom, az anyaszentegyház épülésének is áldozat az alapja: Jézus áldozata. Ez semmi mással nem pótolható, de ezt elfogadva lehet áldozatkész, szolgáló szívvel ráépülni. „S élő kövekből épít már templomot itt a Szentlélek.” (288. ének 4.)

SZOMBAT. — „Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből.” — 4 Móz 24,17 (Mk 9,2. 7 — Am 8,11—12 — Jn 17, 9—13). Bálám prófétai szavai az eljövendő Jézusra mutatnak. De nemcsak régmúlt idők embereinek reménysége irányult őreá, hanem a miénk is, akik már tudjuk, hogy ő eljött, halálával és feltámadásával egyházat hívott létre, melynek ő áz Ura. Mi is uralma alá tartozunk. A mi reménységünk az, hogy hatalma nem kevesbedik, sőt nagyobb lesz, mégpedig övéinek szolgálatában, akik rá hallgatnak és mernek benne való reménységgel élni a világért. „Néked nem ártnak felhők és árnyak: fényességben csak egyre nősz.” (397. ének 2.)

Marschalkó Gyula

MISKOLC. — A diósgyőri, diósgyőr-vasgyári, arnóti és a helybeli presbiterek részére tartott szeretetvendégségen Aba- ffy Gyula esperes-helyettes „Mit tehet a presbiter a gyülekezetért” címmel tartott előadásában buzdított a presbiteri szolgálat hűségesebb végzésére. Szebik Imre esperes a budapesti LVSZ- nagygyűlés előkészületeiről számolt be és vetítettképes visszapillantást tartott a legutóbbi tanzániai nagygyűlésről.----------------------------1--------------------------MI

SKOLC. — A gyülekezetben bemutatásra került Fehér György Luther Márton: A jó cselekedetekről című műve alapján írt kantátája, amely az országos zenei pályázaton második díjat nyert a Luther-év alkalmából. A zenei bemutató alkalmából tartott istentiszteleten igét hirdetett dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész.

A gyülekezet februári szeretet- véndégségén előadást tartott dr. lnotay Lehel budapesti lelkész. A gyülekezet ifjúsága ének- és zeneszámokkal szolgált.

Budapesten, 1984. április 1-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31— 33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. (szlovák) de. 9. Cselovszky Ferenc, de. 12 (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintér Károlyné. Soroksári Üjtelep de. fél 9. Pintér Károlyné. Pestlőrinc de. 10. Matuz László. Pestlőrinc — Szemere telep de. háromnegyed 8. Matuz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de.

8. Schreiner Vilmos. Rákospalota

Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály fél 11. Karner

Ágoston. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Hegedűs Zsuzsanna. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Hegedűs Zsu- zsaryia. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferer\czy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil. Toroczkó tér de. fél 9. (úrv.) Koren Emil, du. 6. (úrv.) Koren Emil. Toroszkó tér de. fél 9. (úrv.) Madoesay Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Kőzseghy Tamás. Modori út. 6. de. fél 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. fél 10 (családi) Missura Tibor. de. 11. (urv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi u. 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de.

9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. (úrv.) Mátis István.

Istentiszteleti rend

— Böjt 4. vasárnapján az ol- tárteríto színe: lila: A vasárnap délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 6, 1—15; az igehirdetés alapigéje: 2 Móz 16, 11—15.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: Április 1-én, vasárnap reggel Tórakor az evangélikus egyház .félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: SZABÓ LAJOS budapesti-zuglói lelkész.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapjaSzerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII

Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index:

25 211

ISSN 0133—1302

Szedés:

84.2315/14 - Zrínyi Nyomda

Felelős

vezető:

Vágó

Sándorné

vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyemás Athenaeum Nyomda

Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

KOMFORTOS LAKÁS nyaralásra kiadó. Szép környezetben, Balatontól 12 km-re. cím: Sáfián Imre, Bálványos, Petőfi u. 46. 8614.

3 SZOBÁS, telefonos óbudai szövetkezeti lakásomat másfélszobás budai telefonos zöldövezetire cserélném. »»Vagy eladom” jeligére a Kiadóba.

BAKAI GITTA énekesnő előadásában orgona és zenekari kísérettel zsoltárok, dicséretek és lelki énekek normál magnószalagon és kazettán kaphatók. Cím: Gyöngyös, Vachott Sándor u. 21. 3200.

NAGYSIMONYI. — Házasság- kötésének 65. évfordulóját ünnepelte Nagysimonyiban Németh Lajos és Karácsony Erzsébet. Megemlékezve az 1919. március 19-i esküvőről a gyülekezet ajándékát a lelkész és a gyülekezet vezetősége egy házi áhítat keretében adta át az ünnepeiteknek. „Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk”. (1 Sám 2, 2).

betegségben és örömben is. Hányszor térdeltem eléje gondolatban is, hányszor tértem hozzá tékozló gyermekként, ha az élet öröme kötötte le a figyelmemet és visszatértem a meglett kor peremén, hogy soha többé el ne bocsássam.

RETTENETES VIHAR VAN MEGINT a világban, vihar, amely nem kímél senkit és semmit. Már-már kilépnek medrükből a folyók, villámok futnak végig az égbolton, mennydörgés rázza meg a világot, hogy a lélegzetünk is eláll tőle. Az esőár már-már ajtónkat nyaldossa, sírnak az ablakok, köny- nyük eltakarja a külvilágot, de idebenn, otthonunk védelméhez simulva, gyermekkorunk tiszta hitével bízunk benne, hogy elmúlik a vihar és megmaradunk a megtartó, világot igazgató Szeretet erejébe kapaszkodva. Most „az Isten szeretett” (1 Jn 4,16).

Gyarmathy Irén

szeretet erejében bízva

RETTENETES ÉJSZAKA

VOLT. Földig hajoltak a fák. Hullott a sok levél. A szél olyan erővel rázta a redőnyt, hogy be- lejajdult. Besípolt a szobába és nyomában olyan hideg lett, hogy a régi pohárszék szúvas csontjai is beleborzongtak. Itt is ott is reccsent valami, a szekrény felől sóhajtás hallatszott, meg- lebbent a karosszék huzata. Vihar dúlt odakünn, vad, kegyetlen vihar, amely nem kímélt embert, állatot, madárfészket, virágos ágat, fiatal hajtást és korhadt, vén fát sem. De én, otthonom meghittségébe bújva, öreg bútorok védelmében, álltam a külső vihar támadását. Szememet kerülte az álom. Belehallgattam hát az éjszakába, figyeltem az öreg tárgyak beszédét.

Aki ismeri, az öreg házak örömét, gondjait, az szeretettel fogadja minden tárgy zaját, mert tudjai ez az ő beszédük, ezzel beszélnek az emberrel magukról, múltjukról, életükről. Mert ők állandóan figyelnek bennünA

két és ahogyan szeretjük őket, amennyire ragaszkodunk hozzájuk, úgy nyílnak meg előttünk. Jól tudják, hogy nappal elfelejtjük őket, számtalan feladat vár ránk. De este, amikor a csend veszi át az uralmat, a ház hangjai újra életre kelnek és hozzájuk csatlakozik a tücsökzene, a hullámok moraja, a bagoly huhogása.

Aki fél ezektől az éjszakai zajoktól, az még nem érti a tárgyak beszédét, még sohasem figyelt fel rájuk. Pedig talán ők ismernek bennünket, a legjobban őszinte mivoltunkban. Olyanoknak, amilyenek valóban vagyunk.

AZ ELMÚLT NYÁRON viharos éjszakát éltem át öreg házunkban, ahol talán még minden úgy van, ahogy születésem napján. Azóta padlóját sok év munkája súrolta, csiszolta, lakkozta, viaszolta. Nagy cserépkályhája nemzedékekre sugát ózta melegét. Zsalugáteres ablakait kitárva sokszor elnéztem távoli hegy-völgyek megmásíthatatlan némaságát, reszkető csillagok fényét. A régi cirádás kilincset nem koptatták el a kezek. Az emeletre vivő lépcsők „beszéde” elárulta ki jár rajtuk. És mi minden lépésből olvasni tudtunk:

Apánk lépte kemény, egyenletes volt, hallottuk amint elindult felfelé. — Anyánk mindig gyorsan emelgette a lábát, mintha mindig sietős dolga lenne. Testvérem mindig kettesével vette a lépcsőfokokat és szé- gyellte megfogni hozzá a korlátot. Nem úgy, mint nagyapa, aki csoszogva közeledett és meg- megsimogatta a biztonságot nyújtó fakart, amely hűségesen annyi generációt segített feljebb jutni. 'Nagyanya lassan indult neki, nagy lélegzetet vett és sokszor sóhajtott amíg felért. Mid kisasszony, akitől nyelveket tanultunk mindig megbotlott a küszöbben. Mi meg titokban nagyokat nevettünk és csalódottak voltunk, ha a botlás elmaradt. Dehát ilyenek vagyunk. Ma megmosolyogjuk azt, amiért egyszer talán bennünket nevetnek ki.

Hálószobánk fekhelyei még megvannak. Felettük a Megváltó képe. Térdel. Imádkozik. „Ha lehetséges”... kéri Urát. Életünk folyamán hányszor mondtuk magunk is „ha lehetséges múljék el, legyen meg, add meg, légy mellettem, áldj meg, vigyázz teám, ... az árvákra, az öregekre, a betegekre, hazánkra, a világra... ha lehetséges”. — Mert 0 dönti el, mi lehetséges. Ember elő nem írhatja, csak kérheti alázattal — ha lehetséges.

Hányszor borultam én is eléje titokban, hogy feltárjam neki legelrejtettebb titkaimat bajból kiutat keresve, magányban és