Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-18 / 12. szám

Milyen Urunk van? Aki istentiszteletre hív Mt 5,20—26- -LEGNEHEZEBB ISTENTISZTELETI SZOLGÁLATUNK a teme­tés. Mert az is istentisztelet. Mégsem hasonlítható más szolgálatunk­hoz. Ehhez kapcsolódik a legtöbb gyötrődés, a legtöbb nyugtalan­ság. a legtöbb tusakodás. De a legtöbb ..élmény’’ is. A legtöbb figyelmeztetés is ehhez a szolgálathoz kapcsolódik. Em­beri figyelmeztetés. Köztudottan-„nehéz”-ember temetésére indultam. Bonyolult élet­vitelű, beszédben kibírhatatlan, otthonában fajüldöző” apa volt. A temetőig vezető úton csatlakozva hozzám így figyelmeztetett valaki: — Fiatal ember! Aztán ne arról prédikáljon, hogy milyen volt ez az ember, mert azt mindenki tudja. Arról beszéljen, amit még ez a sok ember nem tud: a megbocsátásról! A CÍMBŐL KÖVETKEZIK A TOVÁBBVITEL. Tehát olyan Urunk van, aki nemcsak hív, hanem kimondottan istentiszteletre hiv. Sürgetése nem arra Szól, hogy nezz az óró.dra, hanem arra: van megtanulni, megtanítani és megtartani valód. Olyat kell megtanul­nunk, amit senki sem tud. Azaz nincs a közvélemény birtokában. Jézus nem a törvénnyel, hanem Istennel szembesít. Egyént kérdez és közösséget véd. így az istentiszteletnek közös- ségvédö „haszna” is van. De az istentiszteleten nem elég csak meg­jelenni. Sokan nem szeretnek istentiszteletre menni. Talán azért, mert nem is tanultak meg istetiszlele.tre járni. Az istentiszteletre mindenkinek készülnie kell. Megbocsátással! Mert csak így „zök­ken” minden a helyére. így lesz rend bennem és általam. Ezt nem lehet örökölni. Hagyományos keresztyénség — karikatú­ra. Ezt egyik generáció sem hagyhatja ki az életéből, de nem is örö­kölheti. A tennivaló személyhez szóló. Személyes küldés és szemé­lyes hívás. Mindegyiket Jézus mondja és mindegyik nekem szól. KIKNEK SZOL, MILYEN EMBEREKNEK EZ A JÉZUSI ÜZE­NET? Természetesen, keresztyéneknek. Jobban differenciál igénk. Azoknak, akik meg vannak elégedve hitükkel, kegyességükkel, ön­magukkal. Azoknak, akik „teljesítményben” mérik életüket, az élet­vitelüket. Akik úgy mentik helyzetüket — megtettem mindent! Nem ölök! Nem beszélek úgy! Mi kell még? Csakhogy ez a gondolkodás Isten országának határánál csődöt mond. Ugyanis Isten nem a lát­szat Istene. Most sem, de holnap sem. A kirakat rendezése kevés. A kérdés: mi van a pult alatt? „En pedig azt mondom nektek!” — Súlyosak Jézus szavai. Itt sen­ki sem olyan, amilyennek látszik, amilyennek adminisztrálja magát, amilyennek „nyüzsgi” magat, mindez csak töredéke az egészítek, a teljesnek. Biztosan ledöbbennénk, ha valaki azt mondaná most — gyilkosok vagyunk! „ÉN PEDIG AZT MONDOM NEKTEK", hogy nemcsak az szegi meg az ötödik parancsolatot, aki embert öl. hanem az is, aki harag­szik, aki neheztel, aki szidalmaz, aki semmibe vesz, aki haragot tart, azaz aki nem békül. Tehát, itt nem olyan cselekedet sorról van szó, aminek fóruma a „Kék fény”, hanem olyan gyakorlattal kell fel­hagyni, ami — mai fogalmazással élve — „kicsinálja" az embertár­sat. Van miért otthagyni az „oltárra vitt ajándékot”, de van kihez odamenni, van kit felkeresni. A békétlenség elválaszt Istentől, de a kiengesztelt felebarát meg­nyitja az utat az istentiszteletre. BEFEJEZÉSÜL. Sopánkodó korban élünk. Mindenki telg van pa­nasszá,!. Egyszerűen azért, hogy „mik vannak!” Minden szinten! Az, hogy a világban az van, ami — az bennünk kezdődött el és velünk folytatódik, de általunk is terjed azáltal, hogy „Idegeljük” egymást. önmagunkat is. Nem tudom, hogy most milyen nap van. amikor olvasóm kezébe kerül ez az Írás!? Hétköznap? A volánnál, az irodában, a. gépsor mellett, lovaskocsin ülsz ez olvasás után? Ott is istentiszteletre ké­szülünk. Vagy vasárnap van? Harangoznak már? Előbb van egy nagy utad. Embertársadhoz, akit megbántottál. Van tanulni válónk. Van kihez mennünk. De van hol istentiszte­letet tartanunk. így és erre hív Urunk, Jéíus Krisztus! Káposzta Lajos Istentiszteleti rend Budapesten, 1981. március 18-án Deák tér de. 9, (úrv-.) dr. H"<fen- scher Károly, de. 11. fúrv.) Pirító" Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. U. fúrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség. Dó- tsa György tít: 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Rutt- iay Lévénte. Karácsony Sándor u. íl—.'13. de. 9. Ruttkay Levente. Rákó­czi ót 57/b. (szlovák) de. 9. Cseiovsz- sy Ferenc, de, 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de, 10. Veöréös Imre Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zneió de • 11,. (úrv.) (szuppl.) Aklan Béla. Rákosfalva de. 8. (szuppl.) Aklan Béla. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (szuppl.) Aklan Béla. Kassák Lajos u, 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Biázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintér Ká- rolyné. Soroksár Újtélén de. fél 9. Pintér K.-né. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrine-Erzsébettelep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bpnnyai Kispest Wekerlé-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. io. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAv-telep (Nas­polya u. 4.) de. 8, Schreiner Vilmos, Rákospalota Kistemplom de. 10. Bol- la Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kó- sa László. Rákosliget de. 11. Feren- czy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9, (úrv.) Koren Emil. de. 19 (néniét)de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 5. Szeretetvendégség. Toroczkó tér. de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., 7’artsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. csengődy László. Pesthidesrkút de. fél 11. Hernádi Nán­dor. Modor! út 6. de fél 10. Kelen­föld ' de. 8. (úrv.) Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Ben- cze Imre. Németvölgyi u. 138. de, 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Rőzse István. Bu­dafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. (szuppl.) Brebovsz- ky Éva. CSOMAD. — Nyolcvanadik születésnapján meleg szeretettel köszöntötte a gödi gyülekezet felügyelőjét, Barcs Lajost. Az ünnepi istentiszteleten ki­csinek bizonyult az 55 éves temp­lom. Elhozták köszöntésüket a gyülekezeti „nagy-család” tagjai: a csomádiak, őrbottyániak és sződligetiek. Istentől kért hűsé­gét és erőt szolgálata további végzéséhez a helyi református lelkész és római katolikus plébá­nos. Szeretettel köszöntötték a község vezetői is, a HNF helyi bi­zottságából és a helyi Tanácstól. Az istentiszteleten Keveházi László esperes orédikált, Bolla Árvád és a gyülekezet jelenlegi lelkésze, Eszlényi László szolgál­tak. „Dicsérjétek az Urat... mert nagy az Ő szeretem irántunk és hűsége örökké tart!” Robotgép meg a fecske fészek Nem tudom, más hogyan van vele, de én idegenkedem a ro­botoktól. szinte félek tőlük. Va­lami borzongatóan furcsa érzés fog el, amikor a robotgép egy­szerre emberhez hasonlóan meg­indul, fémkarjaival tesz-vesz, munkát végez. Idegenkedem tő­le.- Jelenlétében elbizonytalano­dom. •Nem véletlen ez. Az embert szeretem jobban, nem a gépet. De emberben sem a gépieset. Nem szeretném, ha a gépet ne­vezné -barátjának, ha elgépiesed- ne szive-lelke. Szenvedélyek korát, éljük. Ez az új kor merőben különbözik a régitől. Különösen abban, hogy EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egybáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A tzerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VUL, Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 518—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 340.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN «133—1302 Szedés: 81.2313/12 — Zrínyi Nyomda Felelós vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyemás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató elgépiesedik. A gép egyre köze­lebb kerül hozzá, egyre kifino­multabb lesz, egyre tökéletesebb, egyre többet tud, talán már-már helyettesíti az embert, és hason­lítani it fog hozzá. Milyen szenvedély jellemzőnk a mában? Gyűlölet, szerelem, rombolás, csalás, ellustulás, felelőtlenség és féledékenység, hogy csak néhá­nyat említsek jellemzőként. Ele­iünk felgyorsult, élén a híradás­sal és a közlekedéssel. Hol vannak azok az idők,, amir kor lovaskocsival látogattuk egy­mást, amikor szamárháton tettük meg az utat, amikor a keresztes csapatoknak évekbe tellett amíg eljutottak a szentföldre? .Manap­ság percek alatt értesülünk min­denről, műholdak figyelik lép­teinket és egyetlen földi mozdu­lat sem. kerüli el figyelmünket. Ennek a felgyorsult világnak az embere nem éppen törvény- tisztelő. rombolási vágy is hajt­ja. Kutatják az okát, de nem ta­lálják magyarázatát. A ma em­bere azt hiszi, hogy majd a gép mindent elvégez helyette, már gondolkodnia, dolgoznia sem kell. csak ül valami kényelmes karos­székben és figyeli. így festene az „új aranykor?” De itt van még a nagy isme­retlen, az emberi agy. Egyik tu­dós szerint az emberebbé levés folyamata nem más, mint kémia anyagok ás elektromosság ös-te- hatása az agy labiriijának teker- vényei között. Radioaktív anya­gok segítségével feltérképezik az agyat, különösen azt a részét, amely az emlékeket tárolja. Egyesek szerint az „emlékek tin­tái a kemikáliák”. De az emberi érzések kémiája még csak gyer­mekcipőben jár. Mert a logika még nem elég. Nagy tapasztalat, bőséges információ kell előbb és felhasználhatóságuknak közzété­tele. Közben készülnek a robotgé­pek. Mindig, nagyobb számban. De kik lesznek a robotok irá­nyítói. . Es mire irányítják? Es amint a jóra használhatók, nem vethetik-e be őket a rosszra, is.? Lesznek-e bátor robötkezelők, gombmegnyomók? Meg értik- e ezek a gépemberek az igazi, hús­vér embert? Enyhítik-e fájdal­mát. szenvedését, éhségét, szom­júságát? Tudnak-e vigasztalni, öreget ápolni és virágot ültetni? Szólnak-e majd az emberiség ér­dekében? Megértik-e a madarak dalát? Vagy építés helyett a rom­bolásra készültek? ,:. ülök a vízparton. A sely­mes hullámok hátán ütemesen ring a kikötött csónak. Fecske szeli át a légteret. Béke van. Eszembe jut az a felirat, ame­lyet reggel olvastam a szanató­rium egyik helyiségében: „Nagyon kérek mindenkit! A fecskéket ne bántsák, A felső ablakot hagyják nyitva, Minden reggel ? óra előtt eltaka­rítok ott mindent. Dr. Sziráky igazgató-főorvos.” Mit mondana erre a gépember? Megérti-e majd egyszer a szív szavát, amely olyan egyszerű és titkára mégsém nyílik világosság. Gyarmathy Irén „Gondolj Uram irgalmadra.” — Zsolt 25,6 VASÁRNAP. — „Jézus mond­ja: Ezért mondom néktek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyétek és mit igyatok.” — Mt 6.25 (Jer 5,24 — Mk 12.1 —12 — Zsolt 123) Mindnyájunk szive annyiszor tele van kínzó gondo­latokkal szeretteinkért vagy ma­gunkért. Nem tudjuk hinni, hogy van gondviselés. Aggodalmakkal szorongatott , szívünkbe huliatja Isten ezt a csendes igét: „Ne ag­gódjatok életetekért” — hogy ve­le magunkat, másokat biztassunk. Nem azért vág-e közöttünk Sűrű rendet a szívbaj, mert kiveszett belőlünk a gondviselés megnyug­tató hite? Nem azért kapko­dunk-e idegesen, mert elveszett szemünk elől az erőt adó igaz­ság halk biztatása: „Hagyjad az Ürra a te utadat és bízzál ben­ne.” HÉTFŐ. — „Dicsőítik majd az Istent azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumá­ról vallást tesztek, és azért a jó­szívűségért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul.” — 2 Kor 9,13 (5 Móz 15,7 — Zsid 11,8—10, Mk 14.1—11) Meg­fejthetetlen titoknak látszik az őskeresztyén gyülekezet gyors és feltar-tóztathatátlan növekedése. Mi voit ez a titokzatos vonzerő? Hiszen anyagi eszközöknek jó­formán teljes híjával nagyszabá­sú propagandáról, hódító-térítő hadjáratról szó sem lehetett. A vonzóerő volt a „gyülekezet” ma­ga. A gyülekezet élő hit- és sze- retetközössége. Erről ismerte fel a világ Jézus tanítványait, és ezért vágyott megismerni ezek­nek a tanítványoknak az Urát is. Vajon a mi életünk vonzza vagy taszítja az embereket Krisztus­hoz vagy Krisztustól? KEDD. — „Mindegyikünk a fe­lebarátjának kedvezzen, mégpe­dig annak javára, épülésére.” — Róm 15,2 (Móz 19,13 — Jn 8,21 — 30 — Mk 14.12—16) Most van igazán szükség eleven egyházra, amely Jézus Krisztus szavát egé­szen újonnan tudja szólni, az igehirdetésnek új útjait képes megtalálni. Most kell ott állnia a kérész tyénségnek az emberek mellett alázatával, minden ember iránti, egyszerű testvériségévei, mások külső és belső nyomorú­ságába való lehajlásával. Ezzel tesz bizonyságot Krisztusról. An­nak a szeretetnek sugarát kell adni, aki nekünk megmutatta az Ö irgalmát. Mennyire az egyház ideje ez. Lássuk meg az alkal­makat. Erősítsük, a másikat. SZERDA. — „Krisztus által van az ámen is, az Isten dicső­ségére.” 2 Kor 1—20 (Zsolt 70,5 — Jób 2,1—10 — Mk 14,17—26) Istené a dicsőség! Az öntudatlan természet nem is vonja meg tő­le. Parányi porszem, tündöklő nap, harmatcsepp, kicsiny virág, dalos madár hálaéneket zeng néki, az Ö dicsőségét hirdeti.. A dicsőségmondást pedig Isten el­sősorban az embertől kívánja még. Megcselekedj iik-e ezt mi emberek? Isten helyett nem mi magunkat helyezzük-e oda a vi­lágmindenség középpontjába ? Nem magunknak köay velünk-e el minden sikert, eredményt? Nemcsak szóval, de tettel, egész életünkkel tegyünk bizonyságot, hogy életünk célja ebben az igé ben sűríthető össze: mindent „ ... az Isten dicsőségére!” CSÜTÖRTÖK. — „Buzgólkod- jatok mindenkor az Or, munká­jában, tudván, hogy fáradozáso­tok nem hiábavaló az Urban?’ 1' Kor 15,58 (1 Móz 14,17—20 — 1 Móz 21,22 — Jn 14,1—7) A ke­resztyénség mai helyzetén végig­tekinteni igazán nem örvendetes dolog. Elkeseredünk, kétségbe­esünk. Néha már ajkunkon a végzetes szó: itt már minden hiába. Pedig ez a kijelentés ret­tenetesebb, mint az átokmondás. Rombolóbb, mint a földindulás. Kioltja az utolsó reménység szi­porkáit is. Ettől a lelki csügge- déstől nekünk kell megszabadul­nunk, erre biztat ez az ige: „Fé- radozástok nem hiábavaló az Ur­ban.” Próbáljunk nézni az Isten szemével, á jelenen túl tekint­sünk, messzebb, magasabbra. PÉNTEK. — „Tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Ür Jézust, az Jézussal együtt minket is fel fog támasztani, és maga elé állít ve­letek együtt.” 2 Kor 4,14 (2 Möz 3,6 — Gál 4,12—20 — Jn 14,8— 14) Ragyogjon fel arcunk, Isten­nél minden lehetséges, ö feltá­masztja a halottakat. Isten, aki az embert és az egész világot a semmiből csodálatosan megte­remtette, hogyne tudna bennün­ket is új életre támasztani? Ezért boldog reménységgel járhatunk a temetőkben. Nem örök a válás, van viszontlátás. Áldott legyen a mindenható Isten, hogy a feltá­madás bizonyosságában élhetünk. SZOMBAT. — „Jól futottatok, ki akadályozott meg titeket ab­ban, hogy az igazságnak enge­delmeskedjetek?” — Gál 5,7 (5 Móz 5,29 — Jn 8, 46—59 — Jn 14,15.26) Nem járásról beszél itt az apostol, hanem futásról. Futni az szokott, akinek nagyon sürgős a dolga, aki nem ér rá sétálni. Krisztus evangéliumának széthordása serrj ráérő dolog, ha­nem nagyon is Sürgős ügy. Fu­tunk-e mi az Or ügyéért; sür­get-e minket a lelkek üdvössé­gének kérdésé? Nem kell-e szé­gyenkeznünk, hogy nem ragad­juk meg eléggé az időt és az alkalmakat, hogy az evangélium örömüzenetét továbbvigyük. . Németh Ferenc — BUDAVÁR. A gyülekezet szeretet vendégségén Kinczler Gyula kőbányai felügyelő saját összeállítású vetítettképes elő­adást .tartott Luther életéről. — Az érett ifjúság havonta tartott vitaestjén előbb dr. Groó Gyula tartott bevezetőt „Pál Auguszti- nusz, Luther” címen, majd a kö­vetkező alkalommal dr. Bodrog Miklós „A psychoterápia mai kérdései” címen. — IRSÄN a finn testvérgyü­lekezetből, Nurmoból hozott ké­peket vetítették le szeretetvén- dégségen, s a finn egyházi élet­ről tartott előadást dr. Koren Emil. A gyülekezet énekkara énekelt a lelkész feleségének ve­zetésével. A gyülekezet asszo­nyai bőven terítettek s juttattak a süteményekből az alberti sze­retetotthonnak, s a most máso­dik évben megtartott „nők ima­napjának” egésznapos együttlé- tére. — VANTARC. A vanyarci evan­gélikus templom renoválására Pavkó András nyugdíjas és fele­sége ötvenéves házassági évfor­dulójuk alkalmából 10 ezer forin­tot adományozott. „Áldjad lelkem az Urat, és egész bensőm az Ö szent nevét!” — ADOMÁNYOK A LEL- KÉSZKÉPZÉSRE. Egy magát megnevezni nem akaró budapesti hittestvérünk 5000 Ft, a puszta- szentlászlói gyülekezet ,4000 Ft, dr. Takács. Gyuláné kecskeméti hittestvérünk 2000 Ft, özv. Ve- rasztó Sándorné budapesti. Zeng Péter kecskeméti és dr. Szórádi István szegedi hittestvéreink 500 —500 Ft, Pisók. Sári kutasói hit- testvérünk pedig 400 Ft ado­mányt küldött a teológiai hallga­tók karácsonyi segélyezésére. Hit­testvéreink áldozatkészségét a se­gélyt kapott teológusok nevében is hálásan köszönjük. — Gölnicvölgyi Béla, a sátor­aljaújhelyi gyülekezet hűséges presbitere és pénztárosa, lapunk buzgó olvasója, 64 éves korában váratlanul, elhunyt. Temetése február 3-án volt nagy részvét mellett. — „A hegyek megszűn­hetnek és a halmok meginoghat­nak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg —- .mondja kö­nyörülő Urad.” „A parancsolatok tanítják ugyan a jót, de ezzel még nem történik meg, amit tanítanak. Megmutat­ják ugyanis, mit kellene tennünk, de erőt megtételükhöz nem ad­nak. Ellenben arra rendelteitek, hogy az embernek megmutassák önmagát, hogy így felismerje sa­ját tehetetlenségét, és reményét veszítse erejére nézve.” (Luther)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom