Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-03-25 / 13. szám
Krisztusban — reménység a teremtett világnak Arccal az egység felé A Római Katolikus—Evangélikus Közös Bizottság záróülése Rómában AMIKOR „TEREMTETT VILÁGIRÓL BESZÉLÜNK, valljuk, hogy az egész világ Istentől kapta létét, az egész világ Istené, és erről a teremtett világ maga is tanúskodik. Abban, hogy a teremtett világ Istené, benne rejlik a mi reménységünk, az egyház reménysége a teremtett világ jövője felől. Mert nemcsak azt valljuk, hogy Isten valamikor megteremtette a világot, hanem azt is, hogy most is Isten kormányozza ezt a világot, ítélet alá vonja és újjá is teremti (2Pt 3, 5—7). Ma azonban sokan azt kérdezik:. van-e jövője ennek a világnak; vagy ha van is, milyen jövő ez. Az emberiség tapasztalata és a jövő kutatása sokszor reménytelennek látja annak a világnak jövőjét, amelyről azt valljuk, hogy Isten teremtménye. A keresztyén hitvalláshoz azonban az is hozzátartozik, hogy a jövő nem vak törvényektől. és nem egyszerűen a rosszakaratú emberektől, vagy a gyenge emberektől füge. hanem attól az Istentől, akié ez a teremtett világ. NEM ELÉGEDHETÜNK MEG AZONBAN AZZAL, hogy erről csak beszélünk, hanem cselekedeteinkkel, szolgálatunkkal is bizonyságot kell tennünk arról, hogy van jövője ennek a világnak, meg lehet oldani a legsúlyosabb kérdéseket is. Ezért az egyház feladatainak látjuk azt is, hogy mindent megtegyen a teremtett világért, felvegye a küzdelmet minden ellen, ami kárt okoz és árt a természetnek, az embereknek. így tudjuk képviselni Isten világot fenntartó jó akaratát. Nem jelenthetjük ki fölényesen, hogy az egyház, vagy a hivő ember tudja a kész megoldásokat. Az egész emberiséggel együtt vívódva kell keresnünk ezeket a megoldásokat. A keresztyén bizonyságtétel itt is csak akkor lehet hiteles, ha abból kitűnik, hogy ez olyan emberek bizonyságtétele, akik együttérez- nek kor társaikkal, és velük együtt akarják megtalálni azt, ami segít, és ami jó ennek a világnak, és hogy olyan emberek bizonyságtétele ez, akik megvallják, hogy nekik maguknak is részük van abban, hogy nincs minden rendben ebben a világban. A SZENTÍRÁS ARRÓL TESZ BIZONYSÁGOT, hogy Isten a világ teremtésekor „látta, hogy minden, amit alkotott, igen jó” (1 Móz 1. 31). Bizonyos, hogy a mai ember nehezen fedezi föl, hogy ez a világ szép és jó lenne. A keresztyén ember is csak akkor látja, hogy ez igaz, ha komolyan veszi Isten igéjét: Isten szén és jó teremtett. világát csak hittel lehet igazán megismerni. De azért azt is észre kell vennünk, hogy a világ- egyetem és a természet kutatói, a természettudósok, csillagászok, fizikusok, kémikusok, biológusok közül sokan valamit mégis felismernek a világmindenség csodálatos szépségéből és tökéletességéből. A legtöbb kutatót éppen ez ragadja meg, és ez lelkesíti további kutatásra és tanulmányozásra. Ezért keresik és igyekeznek megállapítani a természet, a világegyetem törvényeit: azt remélik, hogy ezek ismerete segíti az embert a világ jobb jövőjének a kialakításában. Keresztyén bizonyságtételünkkel is segíthetnénk mássá formálni sok ember, és főleg a fiatalok gondolkodását és magatartását, ha megtanítanánk őket a teremtett világ csodálatára, és megbecsülésére. Két dolgozot nem lenne szabad elfelejtenünk soha. Az egyik az, hogy Istne az emberre bízta ezt a világot és ezért az ember nemcsak élvezője, hanem felelős gazdája is a világnak. A másik pedig az, hogy Isten szereti ezt a világot, gondoskodik róla, jót akar az egész világnak és jó jövőt készít az embernek. FÉLREÉRTENÉNK A SZENT- ÍRÁST, rosszul értelmeznénk hitvallásunkat a teremtésről, ha azt gondolnánk, hogy csak kivételes embereket, vágj' csak a hívőket teremtette Isten a maga képére, és csak ezek az Isten megbízottai a világban. A megbízatás, minden mbernek szól mienk ez a világ, minden emberé, nemre, fajra, hitre, meggyőződésre való tekintet nélkül. Munkájával, szolgálatával minden ember munkatársa Istennek, mért Isten éppen úgy gondoskodik a világról, hogy az emberre bízta azt. Az ember, minden ember, az egész emberiség felelős ezért a világért. Tudjuk, hogy nem könnyű eleget tenni a megbízatásnak, mert az ember hajlamos visszaélni vele: sokszor azt gondolja, hogy ő a világ Istene, azt tesz ezzel a világgal, a természet erőivel, a környezetével, amit akar. Máskor meg az a veszély fenyeget, hogy kiszolgáltatva érzi magát a világnak, a természet törvényeinek, és azt hiszi, hogy reménytelenné vált a helyzete. A keresztyén emberek feladata az. hogy Isten felelős munkatársaiként fáradozzanak a teremtett világ javán, mert a világ is ezt várja ÍRóm 8, 19—21). A Szentírás, és ennek alapján a keresztyénség, arról tesz bizonyságot, hogy Isten nem zsarnok módjára, könyörtelenül uralkodik a világ fölött, hanem Atyaként törődik vele. Hatalmát nem fölényesen használja, hanem szereti azt a világot, amelyet megteremtett. Istennek gondoskodása nem mechanikus, törvényszerű, hanem szeretettel teli örődés, amelynek felismerése hálával tölti el az embert. Istennek a teremtett világ iránti szeretete lett nyilvánvalóvá akkor, amikor emberré lett. és Jézus Krisztusban önmagát adta ezért a világért (Jn 3, 16). Mi, keresztyének valljuk, hogy Istennek ebben a szeretetében van jövőie a teremtett világnak, s arról teszünk bizonyságot, hogy ebben a szeretetben van reménység az egész világ számára. Tudjuk, hogy aki felismeri Istennek ezt a szeretetét. az szereti a világot, az emberiséget, és mindent megtesz, hogv Istennek ez a szeretete nyilvánvaló legyen minden ember számára. Muntag Andor Sajtóközlemény a Római Katolikus Evangélikus Közös Bizottság 10. üléséről. Róma, 1934. február 27—márc. 3. „Nagy volt a felelősség Rajtatok és ezt az igazság iránti szenvedélyes szeretettel hordoztátok, az igazság pedig maga a Krisztus. Isten szent akaratának titka előtti alázatossággal és saját örökségetek iránti hűségben hajtottátok végre feladatatokat. Fáradozástok közben szoros rokoni kapcsolatok atmoszférája fejlődött ki közöttetek és ugyancsak megerősödött a szolidaritás lelke mindazokkal, akik szenA Lutheránus Világszövetség Világ szolgálati Bizottsága _ és NDK-beli Nemzeti Bizottsága március 18—23. között konferenciát szervezett, amelynek célja: tájékoztatást adni a Világszolgálat munkájáról, a tagegyházak ez- •^zel kapcsolatos tevékenységéről, vednek a szakadástól; munkátok gyümölcsei széles körben váltak ismertté szerte a keresztyén világban. Sokan reflektáltak azokra a közös dokumentumokra, amiket írtatok, sokan tanulmányozták és sokan gondosan vizsgálják ma is. Kívánom járuljanak hozzá írásaitok a keresztyén egységmozgalomhoz, úgy, hogy ez a mozgalom — amit illetékes egyházi hatóságok vezetnek — mély gyökeret ereszthessen minden hivő szívében, és válaszként ők maguk is megadhassák sajátos hozzájárulásukat ... és megbeszéléseket folytatni a további feladatokról, az ülés helye: Neudietendorf (Erfurt mellett). Egyházunkat dr. Cserháti Sándor teológiai tanár. Szebik Imre borsod—hevesi esperes, Csepregi Zsuzsanna mezőberényi lelkész és Gáncs Péter nagytarcsai lelkész képviseli. Négy évvel ezelőtt volt az 1530-as augsburgi Birodalmi Gyűlésre készített hitvallási dokumentum benyújtásának évfordulója. Ekkor Ti mély megelégedéssel jegyeztétek meg a megegyezést bizonyos középponti hitigazságokkal kapcsolatosan. Az. ami egyesít és ami közös értékünk: megbátorít ' bennünket abban a reménységben, hogy még további egységre lelhetünk keresztyén hitünk és életünk területén még ott is, ahol jelenleg is elválasztás van közöttünk. Abban az esztendőben, ami éppen mögöttünk van Luther Márton születésére emlékeztünk, ekkor megállapíthattuk, hogy az evangélikus és katolikus kutatások eredményei egy sokkal teljesebb képet nyújtottak nekünk Luther személyére és munkájára nézve, mint az eddigiek, és egy megfelelőbb látást a 16. sz. bonyolult történelmi eseményeiről. Mindezek jelentős elemek a katolikusok és evangélikusok közötti kiengesztelődésben, megbékélésben és együttes növekedésben. Mérföldkövek ezek azon a hosszú és göröngyös úton, amely előre vezet bennünket. Sohasem fogunk megszűnni új lehetőségeket keresni, hogy az egységet, amelyért Krisztus áldozati halálának előestéjén imádkozott lé- pé:sről lépésre valósítsuk. Ami csak lehetséges Közöttünk itt és most a közös keresztyén bizonyságtevés útján szeretnénk ahhoz életet és valóságot hozzáadni. Ismételten köszönök Néktek mindent, amit tettetek a Jézus Krisztus akaratának való engedelmességben, az igazsághoz való hűségben és az evangélium szolgálatában egy olyan világban, amely sóváro'g a világosság és biztos irány után.” EZEKKEL A SZAVAKKAL KÖSZÖNTÖTTE II. János Pál pápa a nemzetközi Evangélikus— Római Katolikus Közös Bizottság tagjait, akik Rómában gyűltek össze most 10. és egyben zárógyűlésükre. Március 2-án fogadta a pápa a KB tagjait. Ezt az ülést annak a tanulmányi munkának (február 27— március 3), amely e címet viseli majd: Arccal az egység felé: modellek, formák és fázisok az evangélikus római katolikus egyház egységében. Ez a tanulmányi munka már J.977 óta szerepel aktívan a bizottság napirendjén. A KB végiggondolt egy sor elképzelt javaslatot és befejezett egy olyan tervezetet, amely különleges lépéseket dolgozott ki, hogy megfeleljenek mind az evangélikus, mind a római katolikus egyház részére szerte e világon az egyság útján haladva tovább, beleértve a közös egyházi lelkészi szolgálatot is. Ez a most készült riport első a maga nemében, minden'riport között, amit a KB eddig kidolgozott. Mihelyt a végső szerkesztési simítások elkészülnek és a szükséges fordítások befejezést nyernek, megjelenik ez az irat. E munka másik aspektusaként a KB meghallgatta tagjainak beszámolóit az evangélikus római katolikus kapcsolatok tényleges helyzetéről és fejlődéséről a különböző országokban. A KB a maga egészében javasolja saját felelős megbízó szerveinek, hogy indítsanak vagy folytassanak dialógusokat nemzeti és regionális szinten. Ezek a felállítandó csoportok megvitatnák ugyanazokat a témákat, amelyekkel a RK—Ev KB dialó(Folytatás az 5. oldalon) Képünkön II. János Pál pápa beszélget dr. Hafenscher Károly Bu dapest — Deák téri igazgató lelkésszel. 1984. február 27—március 3-ig tartotta 10.. egyben záróülését a Római Katolikus—Evangélikus Közös Bizottság. Március 2-án II. János Pál' pápa magánkihallgatáson fogadta a Közös Bizottságot és beszédében magasra értékelte tevékenységét, a dialógus folytatását „szükségszerűségnek” mondta. Születésnapi S&ijszösatés Az egyre sűrűsödő munka közben, néhány percre megállva köszöntjük dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnököt 65. születésnapja alkalmával. Az utóbbi időben több ízben is volt alkalmunk arra, hogy élete és azon belül püspöki, országos egyházi vezetői szolgálatát értékeljük és köszönjük. Kívánságának is megfelelően, most éppen hogy csak megállunk ennél az évszámnál, hogy Isten gazdag áldását, további erős hitet, szolgáló szeretetet és sok-sok erőt kívánjunk munkatársai és egész egyházunk népe nevében, különösen is gondolva arra a rendkívüli, felmérhetetlenül nagy szolgálatra, amelyet a Lutheránus Világszövetség budapesti VII. nagygyűlésének a megrendezése jelent. Isten áldja meg életét és szolgálatát! Felelősséggel a hazáért és az emberiségért Az Országos Béketanács Egyházközi Békebizottsága és Katolikus Bizottsága szervezésében 1984. március 29-én délelőtt 11iórakor a Parlament kongresszusi termében a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek képviselői országos találkozót tartanak a fenti témakörben. A találkozón — az előzetes felmérések és tervek szerint — a római- és görögkatolikus, a protestáns és orthodox egyházak, valamint az unitáriusok és izraeliták mintegy 500 lelkésze vesz részt az ország minden részéből, és tanácskozik a valláserkölcsi elkötelezettség, felelősség és a szövetségi politika jegyében. Az elnöklést dr. Lékai László bíboros, prímás érsek és dr. Bartha Tibor püspök, az Egvházközi Békebizottság elnöke látja el. Az országos találkozó előadói: dr. Tóth Károly református püspök, dr. Cserháti József püspök, a Római Katolikus Püspöki Kar titkára, dr. Káldy Zoltán evangélikus elnök-püspök és Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára. • TÁJÉKOZTATÓ az lvsz világszolgálatának MUNKÁJÁRÓL
