Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-11 / 11. szám

Milyen Urunk van? Alii bűnösöket laív Lk 15,1—10 BÖJTI SOROZATUNK ÖSSZEFOGLALÓ CÍME — kérdés. Jézus­ra kérdezünk. Milyen Urunk Öl Ki ö nekünk? Keressük a kérdésre a jeleletet különböző jézusi igékből. Teszi ezt mindenki a maga élethelyzetéből. Hisz ezt az élethelyzetet meghatározza a körülmény. Nem az anyagi, hanem a családi, a munkahelyi. Ez okozhat gon­dot, örömöt és fájdalmat. Sikert ős sikertelenséget. Ezért máskép­pen olvassa ezeket a sorokat az, aki a 99 egyike, s másképpen az, aki az elveszett egy. Érdekes az, amikor valamelyik munkahely saját halottjának te­kinti elhunyt, volt dolgozóját. Mindig a megbecsülésnek a jele ez. Szép gesztus. De van ennél izgalmasabb dolog is, minek tekintjük mi, élők az élőket? Sajátunknak? Minden mentegetőzés helyett hadd álljon itt egyetlen egy kérdés; akkor miért nem becsüljük, miért nem keressük egymást jobban? IZGALMAS AZ EGY? Nemcsak akkor, ha én vagyok az, hanem akkor is, ha az az egy — gyermek, szülő vagy testvér. Hozzátarto­zik élete végéig az egészhez, a közelséghez. Nélküle, nélkülem nem teljes a kör. Selye János így fogalmazza meg a kérdés súlyosságát: „akkor válik izgalmassá az én, ha így fogalmazódik meg — mi lesi velem?” Jézus ezen az „én”-en túlmutat, s így kérdez — mi van vele? Tudja-e a 99, hogy mi van vele? Mi van a másikkal, eltűnt, el­veszett, elesett, meggyengült? Tudja-e a 99, hogy az is Jézusé. Any- nyira Jézusé, hogy számontartja a kilencvenkilenc mellett az egyet is. De azt is tudatosítja, hogy az elveszett nem kerül meg önmagá­tól. A saját erejéből és ügyességéből. Jézus a keresésre ad példát. A kereséshez ad erőt és buzdítást. Az elveszettről tudnunk kell, hogy örömtelen. De ennek a mon­datnak a fordítottja is igaz, aki örömtelen, az elveszett. Ennek az örömnek az a jellemzője, hogy nem lehet .,kitermelni” önmagunk­ból. Az örömöt mindig kapjuk, a találkozásban, hisz minden talál­kozás lehet megtalálás. És Jézus itt a megtalálás öröméről beszél. OLY AN URUNK VAN, aki nemcsak hív, hanem aki keres. Maga Ö indul keresésünkre. Így tud beszélni a megtalálás és a megtalált öröméről hitelesen. Böjtben örömről beszélni így nem jelent semmilyen visszásságot. Így mehet együtt öröm és böjt. Pontosabban, így beszélhetünk böj­ti örömről. Hangsúlyoznunk kell ezt napjainkban, hisz olyan sok az egyked­vű presbiter. Olyan sok a színtelen család. Megszámlálhatatlan az „örömmentes” igehirdető és igehirdetés. Olyan sok a cinikus kon­firmandus. A már „leeresztett” családtag. Belefáradva és belerok­kanva abba, hogy mindent „egyszál magam”. Sajnos, ennek az a törvénye, hogy elvész a jövő. És itt igaz Ma­dách rettegése: „Csak azt a véget tudnám feledni!” Én meg azt kérem Istentől, csak ezt a Jézust tudnám ma az eszetekbe idézni és vésni. Kitörölhetetlenül! Külön megszólítva a megtaláltakat, azo­kat akiket már megtalált Urunk, hogy a megtaláltak vállalják végre egymáshoz az utat. A közös örvendezésért még itt a földön. Sokan vannak. Megtaláltak is, de elveszettek is, akiket hívni és keresnünk kell. De hogyan fogjunk hozzá? Abban, hogy Jézus el­megy az elveszett századikért, azaz az egyért, van valami útmuta­tás, sőt biztatás: az elveszetteket össze lehet szedni. Nagy ajándéka Jézusnak ez a lehetőség. És erről a lehetőségről nem mondhatunk le, de nem is adhatunk fel senkit mintegy lemondva róla. meűV?! iQen, mert minden ember külön ügy. Egyenkénti bánásmódot igényel minden elveszett. Viszont az öröm közös. Gyü­lekezeti. Ennek az egynek hihetetlen értéke van. Mert nem pótolható és nem is helyettesíthető másikkal és mással. Ezért, a keresés nem tűr halasztást. A hanyagság minket vádol és minket terhel. Olyan Urunk van, aki hív, buzdít és keres — böjtben. ' Káposzta Lajos — OLYAN JÖLELKU ASSZONYT keresek, aki otthonában elvállalná 84 éves édesanyámat 1984. június 10— szeptember 10-ig — „Nyár” jeligére. — CSOMÄD. Az új énekes­könyv bevezetésének első éves évfordulóján, február 19-én Is­ten iránti hálaadással, egyhá­zunk vezetése iránti köszönet­tel, a szerkesztők iránti tiszte­lettel szép énekléssel tett bi­zonyságot a gyülekezet arról, hogy megszerette, sajátjának te­kinti az új énekeskönyvet. Az ünnepi istentiszteleten dr. Groó Gyula ny. teol. tanár hirdette Isten igéjét és a gyülekezet énekkara szolgált. — SZÉKESFEHÉRVÁR. Az Evangélikus Lelkészi Hivatal te­lefonszáma megváltozott. Az új szám: 13-697. — Szűcs Pál, a malomsoki gyülekezet tagja 84 éves korá­ban elhunyt. Benne Szűcs Kál­mán, farádi lelkész édesapját gyászolja. Temetése Malomsokon január 29-én volt. „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.” — Gérczei Dezső, a barlahi- dai gyülekezet hűséges és sze­retett felügyelője, a Somogy- Zalai Egyházmegye bírósági tag­ja életének 61. évében váratla­nul elhunyt. Nagy részvéttel kí- sírte utolsó útjára Petrikeresz- túr népe, a barlahidai-, zala­egerszegi-, és a környező gyü­lekezetek, valamint munkatár­sai népes csoportja. Ravatala mellett Balogh András zalaeger­szegi lelkész hirdette a vigasz­talás igéjét. — Purgly Lajos, az ősagárdi gyülekezet, a Nógrádi Egyház­megye és a Dunán-inneni Egy­házkerület volt felügyelője 1983. március 3-án Sno Pauloban (Bra­zília) elhunyt, özvegye, két fia, leánya és nagy számú rokonsága gyászolja. — DUNAEGYHÁZA. A gyüle­kezet februári szeretetvendégsé- gén Lupták György kiskőrösi s. lelkész tartott előadást az új énekeskönyv Luther énekeiről. Feleségével, Hanvay Máriával magyar és német nyelven mu­tattak be Luther énekeket. Áhí­tatot Luptákné Hanvay Mária tartott. A gyülekezet konfir­mandusai versmondással szol­gáltak. PUSZTASZENTLÄSZCÖ — A gyülekezet 4000,— Ft. adományt küldött — szupplikáció és teo­lógusnaptól függetlenül — a teológusok karácsonyi segélyére. Dr. Selmeczi Jánosnak, a Teo­lógus Otthon igazgatójának kö­szönő leveléből egyetlen mon­dat: „Jó dolog tudnunk, hogy a gyülekezetek szeretetükkel és áldozatkészségükkel figyelik és segítik munkánkat”. ALBERTI. — Február 19-én teológusnap volt a gyülekezetben. A gyülekezeti istentiszteleten dr. Selmeczi János, a Teológus Ott­hon igazgatója, a szeretetotthon­ban Bachorecz Katalin IV. évf., a gyermekistentiszteleten pedig Fabulya Hilda IV. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. A teológu­sok megtekintették a nem régen kibővített szeretetotthont. A délutáni szeretetvendégségen az otthonigazgató „Lelkészképzésünk és egyházunk jövője” címen tar­tott előadást. A teológusok bi­zonyságtételekkel, versmondással és énekkel szolgáltak. A befejező áhítatot Szemerei János II. évf. hallgató tartotta. A teológusnapi szolgálatban az említett hallgató­kon kívül részt vett még Blázy Árpád II. évf. és Mikóvári Éva levelező hallgató is. A gyülekezet a teológusnap alkalmával 10 000 Ft offertóriummal támogatta lel- készképzésünket. A gyülekezet vendégszeretetét és áldozatkészsé­gét ezúton is köszönjük. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. március 11-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 5. Hafenscher .Károly, du. 6. szeretetvendégség, Pin­tér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Ino- tay Lehel, du. 6. Szirmai Zoltán. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. Inotay Lehel, üllői út 24. de. fél 11. Rutt- kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de 9. Ruttkay Levente. Rákó­czi út 57/b. (szlovák) de. 9. Cse- lovszky Ferenc, de. 12 (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 4. Szeretetven­dégség, Tóth Szöllős Mihály. Vajda éter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. ugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rá­kosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (szuppl.) Aklan Bé­la. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin­tér Károlyné. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintér Károlyné. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-te- Icp de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÄV-telep (Naspolya u. 4.) de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. (szuppl.). Rákoshegy de. 9. (szuppl.). Rá.kosligot de. 11. (szuppl.'». Rákoske­resztúr de. fél 11. (szupoM. Bécsikapu tór de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. 10. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 5. Egyházzenei áhítat. Toroczkó tér de. fél 9. Ma­docsai Mklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Buda­keszi de. 8. Pesthidegkút. de. fél 11. Modori út. 6. de. fél 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencése András teol., du. 6. Ben­cze András teol. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze András teol. Nagy­tétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. (úrv.) Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Me­zősi György.----------------------------------------­— B öjt 1. vasárnapján az oltár­terítő színe: lila. A vasárnap dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Mt 4, 1 — 11,; az igehirdetés alap- igéje: Zak 3, 1—7. EVANGÉLIKUS ISTENTISZ­TELET A RÁDIÓBAN. Március 18-án, vasárnap reggel 7 órakor, az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hir- iet SÜMEGHY JÓZSEF vadosfai lelkész. A család kedvencének vettem egy tábla csokoládét. A jövő — most 7 éves férfia — ránézett a csokira, aztán dühösen földhöz vágta: — Ez nem svájci tejcsoki! A szülők nem szóltak a gyer­mekre, így én hangosan, érthe­tően ezt mondtam: — Kis fiam, ez az utolsó eset, hogy tőlem csokoládét, de a jö­vőben bármit is kapj! Ez a jelenet adta kezembe a tollat. Túl jól megy nekünk, néha annyira jól, hogy elfelejtjük a hajdani sovány tehenek hét évét. Valamikor a takarékosság már magában pénzkeresetet jelentett. Mikor ifjú diákként elkerültem a szülői háztól, kis zsebpénzem mellé egy kockás papirost is kap­tam, hogy „kiadásaimat” felje­gyezhessem és mindig tudjam, hányadán is állok, nehogy a ke­reteimet túllépjem. Ezek a ki­adásaim valahogy így festettek: Egy szentjánoskenyér — 2 fillér, 1 üveggolyó 3 fillér, 1 karamell cukorka 2 fillér. Ezekben az ada­tokban benne vannak akkori vá­gyaim és amit csak most veszek észre: nem halmoztam, beértem mindenből egy darabbal. Takaré­koskodtam, hogy másra és más­korra is maradjon. Már gyermekkoromban megta­nultam takarékoskodni. Megta­nultam vigyázni a holmimra, mert láttam, hogy 'szüleim taka­rékosan, beosztva éltek. Az iskolában fekete klott kö­ténnyel védtem ruhámat, nyáron fatalpú, olcsó szandált viseltem, anyám egy aspirinért küldött a patikába, nem több csomagért. Nem hagytuk a villanyt felesle­gesen égni és nem hagytuk nyit­va a befűtött szoba ajtaját. Ha számolni kellett, a fejünket hasz­náltuk, nem a számológépet. Bi­zony sokszor a kapott levélborí­tékot kifordítva újra felhasznál­tuk. Magyarán, amivel lehetett „Ha kiált hozzám, meghallga­tom.” — Zsolt 91, 15 VASÁRNAP. — „Elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test.” — 1 Kor 15, 43—44 (Mt 4, 1—11 — Zsolt 120). Hogy támadhat fel a test, hogy mondhatjuk az Apos­toli Hitvallásban: hiszem a test­nek feltámadását — mondják sokan —, amikor azt látjuk: a test elporlad, vagy elhamvad. Az írás nem ennek a múlandó földi testnek a megelevenedését tanítja. Pál apostol világosan rámutat: „Feltámasztatik erő­ben.” Sokan szeretnének hinni a feltámadásban, de nem tud­ják, hogy Ö hatalmas, Ö a te­remtő, Ö az újjáalkotó, számá­ra semmi sem lehetetlen. HÉTFŐ. — „Nem kitalált me­séket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisz­tus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi vol­tunk isteni fenségének.” — 2 Pt 1, 16 (Jak, 4, 1—10 — Mk 12, 28—34). Minden tanúnak vap egy nagy kincse: látott, hallott valamit, valahol jelen volt. Jézus Krisztusról nekünk kell tanúskodnunk. Tanúnak kell lennünk, akik belső meg­győződésből mondják: amióta át­járta szívünket az Ö szeretete, azóta mások vagyunk otthon, a munkahelyen, másképp látjuk felelősségünket az, emberiség nagy kérdéseiben is. KEDD. — „Semmi vádat nem tudok önmagámra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki fe­lettem ítélkezik, a$ az Ür.” 1 Kor 4, 4 (Jak 1, 12—18 — Mk 12, 35—37). Nem a mi hivatá­sunk az ítélkezés. Minden földi ember megítélésére Isten mást rendelt: Jézus Krisztust. Két téhy teszi egyedül Öt alkalmas­sá az ítéletmondásra. Az egyik, hogy ismeri az embert, belelát szívünkbe, gondolatainkba. Is­merte azokat a nehézségeket, amelyek ránk támadnak. A má­sik tény, hogy mielőtt ítél, sze­retettel megváltotta az embert. takarékoskodtunk. De ez a taka­rékosság nem volt azonos a fu­karsággal, a zsugorisággal. Ha jó barát megszorult, mindig volt ‘számára segítség és a koldus sem ment' el ajtónk előtt üres kézzel. Ruhánkat testvérünktől, ro­kongyerekektől örököltük, a ci­pőnket naponként magunk pu­coltuk ki és nem az édesanyánk tisztította meg helyettünk: Ha­risnyáinkat meg stoppoltuk. Jó bizonyítvánnyal megspóroltuk szüléinknek a tandíjat. Aztán jött a háború. Utána még jobban megtanultuk a dol­gok értékét, mert emberben, anyagiakban gazdag volt a veszteség. De feldolgoztuk ma­gunkat a bőség szintjére. Így alakult ki a nagybani fogyasz­tók, mondhatnám nagybani po­csékolók tábora. Mert úgy látom, hogy elfelej­tettük a takarékosságot. Üj szo­kásokat vettünk fel. A régi egy darabos vásárlás helyett halmo­zunk és így sok kerül a papír­kosárba, a szemétbe. Az új ru­hát hamar megunjuk és eldob­juk, cipőnk annyi, hogy alig fér­nek el, az ételektől betelve, az egyszerűbbjét eltoljuk magunk­tól, a kenyér a szemétbe kerül. Sok a feleslegünk és nem ke­ressük meg a rászorulókat. Túl sok italt fogyasztunk, nem ál­lunk meg a józan ész állította határnál, és ha éppen magyar csokit hoz ajándékba a nagy­mama, földhöz vágjuk, mert már csak a svájci csokit sze­retjük. Az első figyelmeztető az olaj­válság volt. Az egész világ meg­érezte. De a megszorítások to­vább gyűrűznek. Lehet, hogy a hét sovány tehén ideje újra el­jön. váratlanul, a világra és ránk is. Mert összetartozunk. Egy kicsit takarékoskodni kel­lene! És már a gyermekkorban is. G.varmathy Irén SZERDA. — „Isten szabadított meg minket, és Ö hívott el szent hívással.” — 2 Tim 1, 9 (Róm 6, 12—14 — Mk 12, 38—44) Ro­hanás ma az élet, rengeteg a tennivaló. Ennek megvan a ma­ga veszedelme. Az ember szá­mára nincs megállás, nincs pi­henés, nincs erőgyűjtés. A ro­hanó ember felé hangzik a régi hívás: állj meg! Ezzel a meg­állítással Istennek az a célja, hogy alkalmat adjon testi, lelki megerősödésre, s legyen időnk felfigyelni az Ö szabadítására. „Még ma, míg hívása hangzik az Urnák, elfogad, összetört, ár­va szívet”. CSÜTÖRTÖK. — „Magába a mennybe ment be Krisztus, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk.” — Zsid 9, 24 (Jn 2, 13—22 — Mk 13, 1— 13). Krisztus elhagyta a földet, de nem azért, hogy elforduljon attól, és távol legyen híveitől, hogy ne törődjön többé sorsuk­kal. Odafent áldott segítőnk. Ezért érzi az imádkozó lélek az Ö titokzatos jelenlétét, az ige­hallgató, hogy szíven találta az ige, a bűnbánó lélek, hogy az Űrvacsorában a bűnbocsánat ajándékát nyújtja számára. Ezért érzi az elesett, a magános ember, hogy Valaki lehajol hoz­zá együttérző szívvel, testvéri szeretettel. PÉNTEK. — „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Aty­ja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene.” — 2 Kor 1, 3 (Luk 22, 31—34 — Mk 13, 14—23). örök emberi sors, hogy mindnyájan vigasztalásra szoru­lunk. Ránehezedik a szívünkre a gond, a szenvedés. Olyan mély a mi nyomorúságunk, hogy em­ber minket meg nem vigasztal­hat. A másik ember is csak olyan elesett, mint én. Az egyetlen, akihez menekülhetünk Isten maga: „Minden vigasztalás Istene.” Átmelegítette-e már Is­ten vigasztalása a szívünket? Van egy áldott próbája ennek. Arról tudjuk meg, hogy meg­vigasztalt — tehát keresztyén — emberek vagyunk, hogy tu­dunk-e vigasztalni más elesettet azzal a vigasztalással, amellyel Isten már megvigasztalt min­ket. SZOMBAT. — „Ö megadja és megsokasítja vetőmagotokat és megszaporítja igazságotok gyü­mölcsét.” — 2 Kor 9, 10 (Zsid 2, 10—18 — Mk 13, 24—37). Rendkívül komoly probléma az igazság kérdése. Vannak embe­rek. akik egy életen át meg­szállottan keresik az Igazságot, vagy megszállottan állítják a maguk igazságát. Hitünk szerint az igazság nem valami, hanem Valaki, az élő Jézus Krisztus. Mindenkinek, akinek az igazság nem valami, hanem Valaki, an­nak nincsenek merev igazságai, hanem szüntelen fülelő ember, hallgatódzó ember, a benne élő Jézus Krisztus lényére figyel, hallgat, hogy most, ma, ebben a konkrét esetben mi az igaz­ság. Mondjunk le a saját, me­rev paragrafusainkról, és le­gyünk Krisztusban, őrá hallga­tó emberek, hogy Isten megsza­poríthassa igazságunk gyümöl­csét. Németh Ferenc EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadő: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VITT Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/11 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs maaasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik . András vezférigazgató „Ez nem svájci csoki...”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom