Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-11 / 11. szám

GYERMEKEKNEK. Jézus, szenvedésedről mostan elmélkednem... SZENVEDÉSRE SENKI SEM EMLÉKEZIK SZÍVESEN. A sa­ját szenvedésére különösen nem, de a máséra sem. Ez azért van, mert a' szenvedésre való emléke­zés feleleveníti a kínos emléke­ket és felszakítja a begyógyult, vagy a gyógyulófélben levő sebe­ket. A gyülekezet életében mégis van egy időszak, amikor a hívek szenvedésre emlékeznek. Minden esztendőben újra meg újra eljön böjt ideje, amikor a keresztyének Jézus szenvedésére emlékeznek és ezen elmélkednek. Sok helyen a Passió-játékokban meg is eleve­nítik előadás formájában, ho­gyan szenvedett Jézus és hogyan halt meg a kereszten. Miért te­szik ezt a keresztyének? Mi a Jézus szenvedésére való emléke­zésnek az értelme? JÉZUS ‘ SZENVEDÉSE — bár sok hasonló vonása van — való­jában mégis más, mint az emberi szenvedések. Elsősorban azért, mert az emberek általában kény­szerből szenvednek. Próbálják ugyan elkerülni a szenvedést, mindent elkövetnek, hogy meg­meneküljenek előle, de nem tud­ják elkerülni azt. Vállalniok kell. Jézus azonban nem ilyen kény­szerből szenvedett. <3 önként, a saját elhatározásából vállalta a szenvedést és a kereszthalál útját. Amikor ellenségei a Gecsemáné kertjében elfogták őt. egyik ta­nítványa. Péter kirántotta kard­ját és meg akarta védelmezni Mesterét. Jézus azonban ezekkel a szavakkal parancsolta vissza Péter kardját: „Tedd vissza a he­lyére kardodat, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el. Vagy azt gondolod, nem kérhet­ném Atyámat, hogy adjon nekem most tizenkét sereg angyalnál is többet?” De Jézus nem kérte ezt, hanem önként elindult a szenve­dés útjára. ín-jSMDE HÁT MIÉRT VÄLLALTA JÉZUS ÖNKÉNT EZT AZ UTAT? Az emberek iránti szeretetből és irgalomból. Azt a szenvedést, amit Jézus önként vállalt, az em­bereknek kellett volna elszen­vedniük. Az emberek annyira el­szakadtak Istentől, annyira sem­mibe vették akaratát és paran­csolatait, hogy ezért büntetés­képpen kínos halált, pusztulást érdemeltek volna. De Jézusnak megesett a szíve az embereken. Helyettük, értük elvállalta a büntetést, hogy ezzel kiengesztel­je Istent. De nem csak az akkor élő emberekért tette ezt Jézus, hanem a később élő emberekért, értünk is. Ezért énekeljük az egyik. Jézus szenvedéséről szóló böjti énekünkben: „Oka ennek én vagyok, Én és tenger vétkem. Kínjaid ezért nagyok. Célod üd­vösségem.” A JÉZUS SZENVEDÉSÉRE VALÓ EMLÉKEZÉS segít meg­látni, hogy milyen engedetlenek, rosszak, bűnösök vagyunk. Erre azért van szükség, mert a rossz­tól csak úgy tud megszabadulni az ember, ha előbb felismeri azt. Ha valaki nem tudja, hogy mi­lyen rossz helyzetben van, vagy talán még jól is érzi magát ebben a helyzetében, az soha nem tud megszabadulni. A bűn rabságából bennünket éppen az a hit és meggyőződés szabadít meg. hogy hisszük, hogy Jézus értünk szen­vedett és halt meg a kereszten. Jézusnak hozzánk lehajló szere- tete ugyanis fel tudja oldozni bűneink köteleit és szabad, új élettel tud megajándékozni ben­nünket. AZ ELKÖVETKEZENDŐ IDŐ­BEN szeretnénk megállítani kis olvasóinkat is Jézus szenvedésé­nek egy-egy jeleneténél, hogy amíg Jézus szenvedésének egy- egy mozzanatáról elmélkednek, meglássák vétkeiket és a Jézus szenvedéséből áradó szeretet és kegyelem által új életet nyerje­nek. Selmcczi János Felhívás gycrmekrajz-pályázatra A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG ez év nyarára tervezett budapesti VII. Nagygyűlése alkalmából kiállítást rendez egyhá­zunk olyan gyermekrajzokból, amelyek tizenkét bibliai tanulmá­nyi textushoz kapcsolódnak. Az igehelyek a következők: Máté 4, 11—17. Ml S. 1—12. Mt 5 28—48. Mt 8, 23—27 Mt 9. 1—8. Mt 11. 2—6 Mt 15. 29—39. Mt 25. 1—10, Mt 25, 31—40, Mt 27, 31—50, Mt 28, 1—10, Mt 28. 16—20. PÁLYÁZNI LEHET 14 éves korig név, életkor és gyülekezet (lakóhely feltüntetésével). A színesceruzával, akvarellel. temperá­val egy egyéb módon készített rajzokat A/4, de lehetőleg inkább A/3-as méretben, famentes iskolai rajzlapon, műszaki rajzlapon, vagy kartonon kérjük elkészíteni. A KÉSZ GYERMEKMUNKÁKAT kérjük április 24—30 között a Teológiai Akadémia Dékáni Hivatalába eljuttatni. Kérjük a rajzokat óvatosan, két karton közé csomagolva aján­lott levélben feladni. AZ LVSZ IFJÚSÁGI GYŰLÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE A Lutheránus Világszövetség budapesti ifjúsági gyűlését elő­készítő emzetközi bizottság már­cius 1—8. között ülést tart Ber­linben. Az ülésen a bizottság tagjaként részt vesz Fabiny Ta­más siófoki segédlelkész, az az utolsó két napon pedig Reuss András külügyi titkár, a buda­pesti nagygyűlési iroda vezetője is. „írok nektek, ifjak...” II<iza§zei*de(et ébreszt (1848. március 15.) Kodály Zoltán fogalmazta így: „Azt mondhatnám, hétköz­nap európaiak vagyunk, hogy életünk vasárnapjain önmagunk lehessünk.” Életünknek ilyen „vasárnapja” március 15-e is. Át kell gondolnunk ezen a napon a visszaemlékezés mellett, hogy mit is jelent magyarságunk, mit is jelent ebben a hazában élni? KÖZÖS A TÖRTÉNELEM, KÖZÖS A NYELV. Közös a kul­túránk, közösek a feladataink. Ezeknek felelős megoldásához azonban tartásra van szüksé­günk, annak érzésére, hogy fe­lelősek vagyunk egymásért, an­nak érzésére, hogy gazdagíta­nunk kell magyarságunkkal európai kultúránkat. Feleletet kaphatunk kérdéseinkre, ha né­pünk múltjába tekintünk, ha fölidézzük évről évre azok em­lékét. akik szóval és tettel vá­laszoltak. A márciusi forradalmat meg­előző időről sem feledkezhetünk meg ezen a napon. Nem feled­kezhetünk megj Széchenyi Ist­vánról, a polgárosodást előkészí­tő lépésekről. MÁRCIUS 15-RE GONDOL­VA azonban elsősorban Petőfi Sándor nevét említjük. Hiszen ezt tették már a kortársak is. Az ő személye föltűnik a nap minden eseményénél. Az ő el­tűnt személyét idézik föl. lehe­tetlennek tartva halálát, a sza­badságharcot túlélt magyarok. Az ö személye az, mely ha a h. laszeretetről beszélünk válasz lehel kérdéseinkre. Áprily La­jos írta róla: „Petőfi élete egész volt és beteljesedés. A mai em­ber élete torz marad mindad­dig, amíg meg nem valósítja magában azt. ami a magyar zse­ninek sikerült: hirdetett eszmé­nyeinek és tetteinek harmóniá­ját.” HAZASZERETETRŐL BE­SZÉLVE ezt a jellembeli tulaj­donságot kell első helyre ten­nünk, fölvetve Petőfivel a fele­lős embert szüntelenül foglal­koztató kérdést, mely a március 15-i nap sorsdöntő voltára is utal: „Eljött végre az idő, hol Megmutatjuk a világnak; Hogy méltók vagyunk-e élni Vagy megértünk a halálnak?” ÉLÉT ÉS HALÁL KÉRDÉSE VOLT Petőfiék számára ma­gyarságuk. A gondolat és a ki­mondott szó, vallástétel és cse­Pethő István temetése 1924—1984 Január 19-én, csütörtökön reg­gel a templomba indult. Rosszul érezte magát, visszafordult és or­vost hívott. A mentőautó a ceg­lédi kórházba vitte. Még aznap meghalt. Megdöbbentő gyorsasággal meg­szakadt életútja a következő volt: Dunaföldváron született, 1924. március 10-én. Iskoláit Budapes­ten végezte, ahol az érettségi után két éven keresztül jogot is hallgatott. 1948-tól a soproni Evangélikus Hittudományi Kar hallgatója lett. Teológiai tanul­mányait 1953-ban fejezte be a bu­dapesti Teológiai Akadémián. Első szolgálati helye a budavári gyülekezet volt. majd Mezőhe­gyesre került, ahol hat éven ke­resztül hirdette az igét. 1961-ben a tápiószentmártoni gyülekezet választotta meg lelkészének. Ma- gyarbánhegyesen és Tápiószent- mártonban erős fizikai munkát is végzett. Ezekben a gyülekezetek­ben ő renováltatta a parókiát és a templomot. Tápiószentmártoni gyülekezetével nagy örömmel és reménységgel alakították át a sek­restyét fűthető gyülekezeti terem­mé. Ez volt legutolsó munkája. 1947-ben kötött házasságot. Fe­lesége lelkész! szolgálatában, de egyéb munkáiban is állandó se­gítsége volt. Négy gyermekük született. Az az Isten titka, hogy a mindenben-társ feleség miért éppen azokban a napokban fe­küdt operáltan a kiskőrösi kór­házban. Február elsején a zsúfolt tá­piószentmártoni templomban a délelőtt 10 órakor kezdődött gyászistentiszteleten Gáncs Péter, Bárdossy Tibor és Zászkaliczky Pál lelkészek szogláltak koporsó­ja mellett. Az igehirdetést Keve- házi László esperes 2Tim 4, 7—8 alapján tartotta. Az igehirdetés után Baranyai Tamás mondotta el a lelkésztársak nevében a bú­csú szavait. Az istentisztelet végén tápió­szentmártoni presbiterek vették vállukra a koporsót, és a templom előtt álló autóhoz vitték. Felhő István utolsó földi útja követke­zett: Kiskörösre szállították, ahol a délután fél 3-kor kezdődő teme­tési szertartáson Nagyboeskai Vil­mos és Bohus Imre lelkészek szol­gáltak. B. I. VITA A NŐI LELKÉSZEKRŐL A Finn Evangélikus Egyház­ban már régóta sok vitára ad okot a teológiát végzett nők lel­késszé avatásának kérdése. Az elmúlt nyári közvélemény-kuta­tás szerint a lakosság 77 száza­léka helyesli. 19 százaléka ellen­zi a nők felavatását, 4 százalék bizonytalan, illetve közömbös. A lelkészeknél az arányok: 44 szá­zalék igen, 42 nem, 14 egyéb. John Vikström érsek, aki az ordináció mellett van. azt java­solja, hogy a jövőben a gyü­lekezetek döntsenek, akarnak-e női lelkészt. A nők 1913 óta vehetnek részt az egyházi választásokon. A teo­lógiát végzett nők 1934 óta „lek­torok” lehetnek: prédikálhatnak, konfirmáltathatnak. segíthetnek az úrvacsoraosztásban, de egye­dül nem végezhetik a liturgiát, és nem oszthatják a szentsége­ket. A szülekezetekben jelenleg 200 ilyen „lektor” van. (Iwi, News from the Church of Fin­land) lekedet összhangja Petőfi élete. Újra Áprily Lajost idézem: „Pe­tőfi egy és oszthatatlan: az egyén, a magyar és az ember benne a legtökéletesebb harmó­niában tudott egyesülni; világ­raszóló nagj'ságának és dúsgaz­dagságának egyik titka ez, s ezért minden részekre bontó kí­sérletet az a veszedelem fenye­get, hogy vétkezhetünk a zseni egyetemessége ellen." A hazaszeretet nem egy kü­lönleges újdonságot jelentő fel­ismerés. A haza szeretete ter­mészetes érzése az embernek. Ragaszkodás a tájhoz, a kultú­rához, ragaszkodás a nyelvhez, az emberekhez. Természetes és hiányában pótolhatatlan érzés. Isten gondviselő, ajándékozó akaratából következik. Ember­ségünk elválaszthatatlan alkotó­^OKFÉLEKÉPPEN SZÁMOT ADHATUNK hazaszeretetünkről, de mindennek az alapja, hogy életünket meggyőződéssel éljük. Ezt is tanulhatjuk népünk „va­sárnapjaira” tekintve. Azokra az emberekre nézve, kikkel törté­nelmünkben Isten megajándé­kozott bennünket. Czine Mihály fogalmazta meg Petőfiről írva: „Költészetétszin­te megtetézve, az életből is cso­dálatos műalkotást formált: egyetlen ponton sem került so­ha ellentétbe meggyőződésével. Hite szerint élt mindvégig. S verseit még a halálával is to­vább írta: a szabadság költője a szabadságért vívott harcban, csatamezőn pusztult el. Halálá­val vált jelképpé, szimbólum­má. A szabadság — a magyar és világszabadság — költőjévé.” Jól illenek ehhez a gondolat­hoz Áprily sorai: „S mert a magyarság lelkiségét a maga eredetiségén keresztül a nagy történelmi távlatok megérzésé­vel annyira ki tudta fejezni, azért ismert benne magára a vesztett szabadságharc után új életre kelt magyarság.” ÉLETÜNK VALÓBAN ..VA­SÁRNAPJAI” nemzeti ünne­peink. Az ekkor válaszra bízta­tott ember magában hordja mindenkor azt az érzést, melyet időről időre kimond vagy csak megfogalmaz. Vigyázzunk, ne­hogy a „hazaszeretet” szava, csupán szólammá váljék éle­tünkben! A hazát szeretni, fél­tést, felelősséget jelent. Ezt fo­galmazták meg minden korban a költők, köztük Randnóti Mik­lós is csodálatosan: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudia hol lakott itt Vörösmarty Mihály; annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát.” Ezt jelenti hát a „vasárnap”. Szétnézni és észrevenni a legki­sebb jeleit is környezetünkben Isten gondoskodó szeretetének és közben figyelni a múltra, hi­szen jelenléte nem csupán em­lék, hanem kérdéseket föltevő és választ váró valóság. A leg­fontosabb kérdése így szól: „Mi megmutattuk, hoav számunkra mit jelent a hazát szeretni, t.i hogyan mutatjátok meg?” Nagy László Olvasónk írja: Hol konfirmált Kossuth Lajos? BIZONYOS VAGYOK ABBAN, hogy a Kossuth-kutatók előtt is kevésbé ismert és sokan vála­szolnának nemlegesen a címbe- foglait kérdésre! E rövid hír­adásban szeretném felhívni a fi­gyelmet az evangélikus Kossuth eddig ismeretlen emlékhelyére és a vele foglalkozó történésze­ket újabb kutatásra ösztönözni e rejtély megvilágítására. A hegyaljai Monokon, az And- rássy-kastély melletti lakóház­ban 1802. szeptember 19-én szü­letett Kossuth Lajos. Azonban apjának nincs itt maradása, „mert ő csak az Isten előtt hajol a porba, ember előtt soha!” Apó­sához költözik Olaszliszkára és itt ügyvédi irodát nyit. Lajos évekig egyetlenke a csa­ládban. A helyi lelkész kedveltje és ő foglalkozik tanításával. Hat­éves korában a bibliát olvassa. A család 1808-ban Sátoraljaúj­helyre költözik. Apja örökségé­ből szép házat vesz itt és ügy­védi irodát nyit. Itt járja ki Kossuth az elemi iskoláit, majd a piaristákhoz íratja be az apja. akiknek jó hírű gimnáziuma van a városban. A szülők otthon fog­lalkoznak a gyermek evangéli­kus hitelvű tanításával. Vasár­naponként édesanyja felolvassa a bibliát, apja magyarázza a szö­veget és zsoltárokat énekelnek. A gimnáziumban a hat eszten­dő alatt — egy év kivételével — mindig eminens tanuló. 1814-ben Kossuth Lajos 12 éves. TULAJDONKÉPPEN A RÖVID ÉLETRAJZ ISMERTETÉSÉVEL eljutottunk óda. ahol témánk megértéséhez némi személyes adatok közreadására van szüksé­gem. Édesapám Zsófia nevű nővére egy szepességi cipszer származá­sú evangélikus lelkészhez ment férjhez még az első világháború előtt. A Kassától északra fekvő Felső-Kemencén telepedtek le. Ez a kis hegyi falu Ránkfüred szomszédságában fekszik, ahol gejzír-forrás táplálja a szénsavas tartalmú fürdővizet. A nagyné­ni családjával mindig és most is tartjuk a rokoni kapcsolatot. Tő­lük tudtuk, hogy a falu evangé­likus templomában konfirmált Kossuth Lajos és ennek megem­lékezéséül — halálának tízéves fordulóján — 1904-ben közada­kozásból emléktáblát helyeztek el a templom belső falán. Az el­ső világháború után a félreért­hető szöveg miatt a táblát ki­emelték a falból és azóta a pap­iak irodájának szekrénye mögött porosodik. Az elmúlt évben a rokoni lá­togatás során elmentünk többek közt Vysná-Kamenicára (a falu szlovák neve) az unokatestvérek kalauzolása mellett. A kedve­zőtlen idő miatt azonban csak a templomot és a lelkészi irodát tudták megmutatni. A jelenlegi lelkész irántunk való kedvesség­ből bemutatta a táblát, A csak szlovákul tudó lelkész a tábla történetére, illetve a konfirmálás eseményére vonat­kozóan nem tudott felvilágosítást adni. Ottani rokonságom szerint valamilyen rokoni kapcsolat ré­vén konfirmált Kossuth abban a faluban. Az a tény. hogy a táb­lát eddig megőrizték, szép gesz­tus. Talán jó lenne, ha a ma­gyarországi evangélikus egyház és a szlovákiai testvér-egyház közösen — szlovák és magyar nyelven — új szövegezésű táblát helyezne el 1984-ben vagy 1989- ben a kis falusi templomban a konfirmálás 170 vagy 175 éves évfordulóján. Miklya Jenő múzeumigazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom