Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-11 / 11. szám

;;Tc nyertél tőle díszt, ha megengedi, hogy tégy helyette” Szabó József ny. püspök, Teológiánk tiszteletbeli doktora

Az Ember Tragédiájának befejező mondatai minden keresztyén életének párái nézise és egyúttal babérkoszorúja.

AZ ÜNNEPELT, élete párjával és szeretteivel csendben ült a győri Öregtemplom első sorában. Szívében nyolcvankét év Istentől kapott, áldott emlékei — vállán terhei. — Körülötte meghatott. ünneplő gyülekezet. Köztük balassagyarmatiak autóbuszon érkezett lelkes csapata. Tán alig látták a várost, számukra az volt s fontos, hogy régi pásztorukat láthassák.

Kulturális és társadalmi életünk vezetőit is köszönthettük: Belóvicz Károlyt, a Hazafias Népfront városi titkárát, dr. Dávid Lajost, a Xantus János Múzeum igazgatóját. Horváth Antal egyházügyi titkárt, Imre Bélát, megyei lapunk szerkesztőjét, Farkas Tibort, a győri Városszépítő Egyesület elnötkét.

DR. KALDY ZOLTÁNT, országos egyházunk püspök-elnökét, dr. Fabiny Tibort, a Teológiai Akadémia dékánját, dr. Muntag Andor professzort, Bárány Gyula esperes és a győri gyülekezet vezetői kísérték be a templomba.

Muntag Andor professzor rövid életrajzban tárta elénk, merre vezette Isten Szabó József útját a Vas megyei Alsómesteriből. Hogyan érkezett vissza korábbi szolgálati helyére, Győrbe 10 évvel ezelőtt. Mint püspök és balassagyarmati lelkész gyűjtötte össze mesteri kézzel Madách- gyűjteményét. E gyűjtemény létrehozásáért, az egyházi irodalom műveléséért, egyházkormányzöi • szolgálatáért az országos egyházi elnökség javaslata alapján tünteti ki tiszteletbeli doktori címmel a Teológiai Akadémia tanári kara.

Fabiny Tibor dékán az ünnepelt munkásságát ismertette. Gál Sándor, a celldömölki gyülekezet egykori kántortanítója, Hollósi Kálmán, a soproni Lyceum egykori tanára irányította, erősítette vonzódását a magyar literatúrá- hoz. Mesteri kézzel szerkesztett hetilapot és naptárt. Napi áhi- tatos könyvet állított össze Lu-^J thertől és életrajzot írt róla. Mint szakavatott irodalomtörténész végezte el Madách Ember Tragédiája eredeti szövegének helyreállítását. 1983-ban Nógrád megye Tanácsa Madách-dijjal jutalmazta.

Latin nyelvű méltatás után Fabiny Tibor és Muntag Andor doktorrá fogadták Szabó József ny. püspököt. — „Elfogadom és köszönöm” — válaszolta az ünnepelt.

ORSZÁGOS EGYHÁZUNK PÜSPÖK-ELNÖKE, dr. Káldy Zoltán szólt először a kitüntetetthez. — „Szívügyemnek tekintettem, hogy Szabó József tiszteletbeli doktorátust kapjon. — Meg kell becsülnünk az elődöket. Magam. több társammal, akik ma egyházunkat vezetik, nem egyszerűen új útra léptünk. Voltak előttünk, akik jó úton jártak az új társadalmi rendben. — Azok, akik vállalták az áttörésnek nehéz szerepét. Sokszor kaptak vádat, rágalmat. Szabó József bírta, mert tudta, mit akar. Tudta, merre kell menni. Az első tanú vagyok, aki hálás szívvel köszöni meg Szabó József szolgálatát. '

Nagy érték a teológiai munkája is.- Sajátos magyar teológus. Megtanulta a német és angol teológiát is. De jellegzetesen magyar gondolkodással, a kérdések magyar sajátosságokkal való megközelítésében és szókincsében olyan szép magyar nyelven tudta mindig kifejezni a nagy teológiai igazságot, hogy a mai nemzedék tanulhat tőle! Hol van az ő nyelvük?! Mennyivel szegényebb, laposabb, 'szürkébb. — Irodalmi munkásságát rendkívül nagyra becsüljük. Madách-gvűj- teménye nemzetünk nagy kincse.” „Mi, nógrádiak” címmel írt egykor egy cikket. — elhűltem.

— Hisz ő dunántúli és lycista. De megszerette a nógrádiakat. Mélyen szereti ezt a földet, akár Dunántúlon, akár Nógrádban, izzó szeretettel. Tanulságos és imponáló ez a hazaszeretet! Köszönöm életét, munkáját, hűségét, szeretetét. Kérjük Istentől, éltesse még gyülekezetében, városában. családjában.

„GYŐRBEN ÉRLELŐDÖTT, BALASSAGYARMATON TELJESEDETT KI Szabó József élete” — mondotta Fias István, a győri gyülekezet felügyelője. „Hazajőve tarsolya tele volt ajándékkal a városnak, a hazának.

— Ha kérdeztük: Hogy van? — ezt válaszolta: Mindig nagyon

Évek óta hordoztuk imádságban ezt a találkozót. — Napsütéses novemberi vasárnapon érkeztek az ikladi presbiterek — negyvenen — lelkészükkel, Völ- gyes Pállal hozzánk. Gyülekezetünk vezetősége örömmel fogadta őket az állomáson. — Az isten- tisztelet előtt megnézték a felújított 200 éves templomot.

Délelőtt Völgyes Pál lelkész végezte az igehirdetés szolgálatát, utána az ikladi énekkar kántoruk vezetésével több énekszámmal tették áldotta az istentiszteletünket. — Megható volt a közös úrvacsoravétel, 75 presbiter indult tovább az ősi oltártól a bűnbocsánat örömével.

A szügyi presbiterek otthonaikba hívták el a vendégeket ebédre, így jobban megismerhették egymást.

Délután folytatódott az együtt- lét Isten házában. A gyülekezet lelkésze a 133. zsolt. alapján szólt: „őröm ez a nap a két gyülekezetnek, a presbitereknek. Testvérek vagyunk, együtt a család, a gyülekezet és a társadalom szolgálatában! Jézustól kapunk erőt és szeretetet minden munkához. Aki az egységért könyör- gött.” — Völgyes Pál lelkész:

jól! — Ezt kívánjuk most is mindkettőjüknek.”

„Örömünkre szolgált” — mondotta Tekus Ottó igazgató lelkész —. hogy részesei lehettünk mindannak, ami most közöttünk történt. Amikor vendégeinket köszöntöm, elmondhatjuk, hogy van közös ügyünk és azt egymás iránti szeretettel, megbecsüléssel tudjuk jól képviselni.” Dávid Lajos, a győri múzeum igazgatója meleg szavakkal szólt Szabó Józsefhez: „A gyűjtemény, melyet hozott, a magyar nép kincse. — Szerette városát, múzeumát. Köszönjük az együtt- munkálkodás lehetőségét.”

A balassagyarmatiak nevében/ 5 kislány egyike nyújtott át virágcsokrot Szabó József éknek. Selmecziné, Mihály Magda meg- hatottan tolmácsolta a városi, járási művelődésügyi vezetők és honismereti kör jókívánságait.

Schultz Katalin Beethoven: A Teremtő dicsérete művét énekelte Ittzés Gábor orgonakíséretével.

Tekusné, Szabó Izabella és Ittzés 'Nóra olvastak fel verseket a Tragédiáról Pilinszki Jánostól és Babits Mihálytól. valamint a címiratban is idézett részletet Madách főmüvéből.

Isten megtartó kegyelme legyen dr. Szabó József életén!

Bötlecs Barnabás

„Reformációi szolgálatunk a családban és a gyülekezetben” c. előadása mindnyájunknak sokat jelentett. Meg kell újúlnunk sz,e- retetben és hűségben. Csak a Krisztusban megújult presbiter tud örömmel munkálkodni. „A presbiter legyen olyan, aki a maga háza-népét szereti, példát mutat az igehallgatásban, segítő szeretetben és társadalmi munkában.” Előadását gyakorlati példákkal tette színessé. — Az előadás után hozzászólások következtek.

Az ikladi kántor vezetésével új énekeket hallhatunk az énekkartól.

Az ikladi lelkész javasolta, hogy a két gyülekezet legyen testvérgyülekezetté! Ezen a vasárnapon így ölelkezett össze egy Pest megyei és egy Nógrád megyei gyülekezet. Ebben a testvéri közösségben szeretnénk tovább szolgálni Urunknak és egymásnak napról napra! — Ebben a testvéri szeretetben még közelebb került két lelkész, akik több, mint 30 éve együtt tanultak m.ég Sopronban és készültek reménységgel a szolgálatra.

Záborszky Csaba

Csorba Győző:

Csata

Néhány tavalyi mandula az ág-hegyen maradt.

De bontja, bontja már a fa az új virágokat.

Ag és virág — még lomb alig — vas-szürke, rózsaszín; »

— rózsás tüzek lobbannak itt szürkék kanócain, fölrobbantják a dermeteg s makacsul ittragadt telet, mely földre, ágra rátapadva az életet bennük fagyatta.

Didergek még, bár süt a nap, magas szobámra süt, de biztat a tapasztalat itt, ott és mindenütt: nem csapkodó guerilla-harc, hadművelet folyik, s holott esik néhány kudarc, csak jóra változik, és bizton győz a győzni jött az eddig győzelmes fölött, s ki jót pártolt a viadalban, majd része lesz a diadalban.

Bízó, azért még nyugtalan fogoly számolgatom: mily erő állhat ott alant a szembe-dombokon, és jobbról-balról mily hadak zárulnak össze, hogy döntő csatába fogjanak, ha kell támadniok.

S örömöm egyre-egyre nő, mert föl nem tartható erő feszül a friss füvekben, fákban, e láncait törő világban.

(Megjelent: TAVASZ MAGYARORSZÁGON c. kötetben 1965-ben)

Presbiteri találkozó Szügyben

Őket köszöntjük...

Az édesanyákat, a feleségeket, a leányokat. A mi kedves szeretteinket, akik gondoskodásukkal míg élnek nekünk és értünk szolgálnak —, akik egy lényükkel töltik be a feleség, édesanya és dolgozó, megállás nélkül cselekvést igénylő feladatkörét —, akik iskolapadokban, fölső tanintézetekben készülnek, hogy fenntartó, építő tagjai legyenek családnak, társadalomnak. Azokat, akik a munkában lévő szülök feladatainak egy jelentős részét is átvállalják a gyermekek neveléséből. Köszöntjük és köszönjük szolgálatukat! Áldja meg őket Isten erővel, hittel, el nem fogyó szeretettel. És áldja meg azok emlékezetét is, akik már eltávoztak közülünk, de szolgálatukból máig is élünk.

Az ifjúság nagj ünnepe

NINCS MÁRCIUS 15-e PETŐFI ÉS P1LVAX-IFJAK NÉLKÜL. De 48-as forradalom sincs nélkülük. Mert Pozsony és a diéta alkotmányos játékszabályaival, jogászi gondolkodásával eleve gúzsba kötötte tulajdon cselekvési szabadságát. Reformokról tárgyalhatott, tárgyalt is, s egyik kompromisszumból bukdácsolt a másikba. Hiába, a 350 éves politikai szemlélet, Werbőczi törvényének masszivi- tása, a rendi tagozódás, az osztályérdekek könyörtelen szabálya aligha tudta ezt a népes testületet kizökkenteni ritmusából. Erre csak a forradalom képes. A megrögzött, beidegződött értékrendet csak a forradalom képes egyetlen szempillantás alatt megváltoztatni. Csak az utca. a nép merte vállalni Petőfi szavait: „Rabok tovább nem leszünk!’’

Olvasgatom a korabeli emlékezéseket. Széchenyinek — a már- már betegesen aggódó léleknek — a naplóját, titkárának, Kovács Lajosnak a leveleit, aki Pestről szorgalmasan tudósította gazdáját a hullámzó eseményekről. Jókai emlékezéseit, Petőfi naplóját, s a Március 15-ét. A különböző sorokból valahogyan egybeáll a kép.

Pozsony hol megriad, mert veresedik az ég alja, hol elégedett, mert Pest kikaparta a gesztenyét a' parázsból. Aztán újra a rettegés lesz úrrá rajta, hátha Pest kiüti kezéből a hatalmat. Igen, a döntő kérdés itt is a hatalom kérdése lesz. A sáncokon belülre nem óhajtja engedni a fiatalokat. A fiatalok viszont öntudatos jakobinusok. Maguk mögött tudják a pesti polgárokat és a vidéket. Pozsonyba hajóznak. A diéta elé akarják terjeszteni az elért eredményeket. Pecsétet akarnak üttetni a forradalom vívmányaira. A diéta ismét begombolkozik, nem tárgyal velük. Azaz újra születik egy kompromisszum, a kerület szóba áll az ifjúsággal. Kossuth veszi kezébe az ügyet. De úgy, hogy neki ne dirigáljon néhány jakobinus gyerek. A paraplés forradalmat nem ismeri el. Széchenyi, aki eddig rettegett a szabadelvű Kossuthtól, ekkor jegyzi naplójába: „úgy hat rám, mint egy próféta . . .”

Igen ám, de közben Pest már mérföldekkel megelőzte Pozsonyt. Pesten szabad a sajtó, a politikai rabok, a jobbágyság (ez utóbbi csak teoretikusan, hiszen Pesten csak polgársággal számolhatunk) és van már nemzetőrség, a forradalmi hadsereg alapsejtje. Igazzá vált. amit Petőfi írt: „Nagyapáink és apáink, / Míg egy század elhaladt, / Nem tevének annyit, mint mi / Huszonnégy óra alatt”.

Kossuthnak még nem áll szándékában integrálni a két város politikáját. „Becsülöm Pestet — mondja —. de az itteni törvényhozásnak nem fog parancsolni”. Ezzel a kijelentésével sok ingadozó, bizonytalan képviselőt állít maga mellé. (Még Széchenyit is!) De politikai taktikájába nagyon is beleillik Pest. A diétát riogatja vele. „A tekintetes karok és rendek... — írja Petőfi — azt a hírt kapták, hogy Petőfi Sándor a Rákoson ta.nyáz, ide nem egyedül, hinnem 40 000 paraszttal egyetemben, s ezen kellemetes meglepetés indította őket azon nagylelkűségre, hogy az úrbért azonnal eltöröljék...” Viszont a pesti ifjak előtt a diéta alkotmányos szerepére hivatkozik. Kossuth magabiztos, öntudatos politikus.

Két vezér, Kossuth és Petőfi között kell döntenie a népnek? Peseten, ahol a hőmérő higanyszála magasra szökött, már megvan a vezér a költő személyében. Kossuthnak még sokáig másodrangú szerepet kell játszania a diétán. De Pest sem egyszerű eset. Ha kialakult is a forradalmi vezérkar, szinte nehezebb kérdésekkel kellett megküzdenie, mint Kossuthnak.. Pesten két héten keresztül Pető- fiék tollal és szónoklattal tudták tartani magas hőfokon a forradalmat. A szabad sajtó most tudta megcsillogtatni elképesztő erejét. Két hét után azonban így ír Jókai: „Barátom, a vasvilla ellenünk fordult. itt nem rendezünk többé tollal és parapléval, ide kard kell!” Es „Barátom. a mi toliunk bevégezte dolgát, most a szurony mis- siója kezdődik.” És bár kardot kötöttek az ifjak, a forradalmi hangulat elkanyarodott tőlük. Nem kis szerepet játszott ebben Pozsony.

A fiatalok nagyot, bátrat léptek mégis. Ki tudja, meddig topogott volna egy helyben Pozsony, ha a pesti ifjak nem lépnek azonnal a forradalom útjára? A pesti ifjúság vezérkarának ezen felül volt még egy-két vitathatatlan érdeme. Kovács Lajos írja ezekben a napokban Széchenyinek: „Petőfi előtt emeljünk kalapot, ez egyik legnagyszerűbb embere az országnak. Amily varázserőt fejtett ki az izgalom előteremtésében s áthatott verseivel, szónoklataival mindent, úgy uralkodik most a rend felett . . . Annyi igaz, hogy Pest Párissá em,elte magát, minden szó visszhangzik az egész országban. A magyar név emelkedett I00°/a-al mindenki előtt, mert szabadságot hirdetett, testvérileg ölelte az idegen nyelvűeket, s a német polgárok közt megóvta a rendet. Ha valaki a magyarság ellen beszélne, a németek vernék meg. ..” Azután: „nincs mitől félni... de még csak egy pálcát sem visz senki magával.” Hát ilyen forradalmat és rendet tudott teremteni az ifjúság!

Ugyancsak Kovácstól idézek: „Itt forradalmi jellem három emelkedik ki: Vasvári. Petőfi, Jókai...’’ (Vasvári a pozsonyi delegáció tagja is volt, Széchenyi felfigyelt rá. A gróf elmerengve szemlélte a 23 éves ifjút és St. Juste nevét jegyezte-róla naplójába.) A három jellemről megállapítja Kovács: „Ezeknek semmi személyes am- bitiojuk nincs, ők eszmék emberei, a szabadság fanatikus apostolai. Elszánt, szelíd jellemek. Teljesen ki van formálva bennük a párisi jakobinusok félstoicizmusa, szigorú alakja... ők minden percben meghalnak doktrínáikért. Velük csak concessiokban lehet alkudni, maguk számára nincs követelésük."

E sorok pl. március 22-én születtek, a forradalom nyolcadik napján! Kovács Lajos földbirtokos volt. itt élt ekkor Pesten, innen tájékoztatta titkári minőségben gazdáját, a grófot. És milyen tisztán látta a forradalmi Pest állapotát és a vezetők forradalmi jelleméti Ez ifjúság volt a javából! És ez előtt kalapot kell emelni, ahogyan Kovács ajánlja, nem is akárkinek, hanem Széchenyinek. Kovács abban sem tévedett, hogy ezek a doktrínáért, a szabadságért készek minden percben meghalni. Mert valóban Vasvári Pál 1849. július 5-én a gyalui havasokban vesztette életét, (tragikus körülmények között, mivel a felbujtatott románok ölték meg, akikkel az új nemzetiségi politikáról akart tárgyalni); Petőfi néhány héttel később Fehéregyháza mellett. Csak a kék szemű, szelíd Jókai élte túl a szabadságharcot, közülük az egyetlen, hogy legyen, aki emlékezzék.

Ezek a jellemek álljanak a mai ifjúság előtt! Jellemek, amelyekből elvhűséget, következetességet, becsületet, hűséget, áldozatkészséget, önzetlenséget olvashatunk ki. Ilyen gerinces ifjúságra szeretne tekinteni ma is társadalmunk.

Rédcy Pál