Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-04 / 10. szám

Új lelkész! hivatal Erdőkiirtön NÓGRÁD MEGYE DÉLI RÉ­SZÉN, a dombok között, egy völgyben húzódik meg a kis falu: Erdőkürt. 700 lakójának fele evangélikus, fele katolikus. Már 260 éve élnek itt evangélikusok és a templomuk két év múlva lesz 200 éves. Vízkereszt utáni első vasárnap, a gyülekezet templom­szentelési emlékünnepe, az ún. „búcsú” mindig Ipaegmozgatja az egész falut. Nagy ilyenkor a ven­dégvárás. sütés-főzés, és aki csak teheti természetesen elmegy a templomba, hogy a gyülekezettel együtt emlékezzen az ősök hité­ről és erőt gyűjtsön a jövőre. Így volt ez idén is, január 8-án, de mindenki tudta, hogy most nem csak ezért hívja a harang. Az erdőkürti gyülekezet ugyanis egy új épülettel lett gazdagabb: lelkészt hivatalt építettek. A kür­tieknek ugyanis soha nem volt saját, külön lelkésze, a szolgála­tot lelkes tanítók, illetve a min­denkori acsai lelkész látta el. Noha lelkészlakás nem is volt, de megvolt az az igény, hogy legyen a gyülekezetnek egy olyan fűthe­tő helyisége, ahol a lelkész talál­kozhat hívekkel, presbiterekkel, a gyülekezet vezetőségével, egy he­lyiség, ahol a lelkész felveheti a Luther-kabátját, egy hely, ahol a gyülekezet egyéb tulajdonát is tárolni lehet. Ez a hely készült most el. Nem nagy. kevesebb mint 30 négyzetméter, de annál barátságosabb. Áz építés nem tartott egy fél évig, és a gyüleke­zet is alaposan kivette belőle a Minden reggel találkozom ve­le. Áll a körfolyosó valamelyik végén és mosolyog. — Hogy van, drága? — kér­dezem tőle. — Csak szédülök állandóan. Pedig a fiam megtesz mindent értem. De a doktor úr azt mondja csak, — itt van a baj — és a fejére mutat. — Minden nap jön hozzám a fiam, az uno­kám, segítenek. — És miért nem megy hoz­zájuk? — Nem akarok teher lenni. Már arra is gondoltam, hogy jobb lenne meghalni! Hát élet ez így? Ez a beszélgetés sokszor meg­ismétlődik találkozásaink alkal­mával. De mégis, mintha tegnap meg­fiatalodott volna ez a bánatvi­selt arc. — A fiam azt mondta — új­ságolta mosolyogva — elvisz a szülőfalumba, ahol már nagyon régen jártam. Ott egész bizto­san meggyógyulok. — Ott biztosan — mondom — tessék elhinni. Gyógyító szülőfalu! — Egyik neves írónkról így emlékeznek meg: „visszament szülőfalujába, ott alkotott, ettől kezdve talált igazán magára, ebből az idő­ből származnak legszebb alko­tásai.” részét: több, mint hetvenen dol­goztak rajta, összesen 1300 óra társadalmi munkában. A költsé­gek így nem érték el a 100 000 forintot sem. AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELE­TEN az igehirdetés szolgálatát Keveházy László, a Pest megyei Egyházmegye esperese végezte az aznapi textus alapján. Kiemelte, hogy ha mindenki a rendelteté­sének megfelelően él, csak akkor lehetünk igazi só és világosság a világban. Az istentisztelet után köszöntő szavak hangzottak el az építők felé, főképpen Maróti Já­nos nyugalmazott acsai lelkész felé, aki az építkezés elindítója volt, Proksza Pál, a gyülekezet felügyelője felé, aki az építkezés fáradhatatlan motorja volt és Proksza János, a gyülekezet gond­noka felé, aki 14 éven át ottho­nában adott helyet a lelkészi hi­vatalnak. MEGJELENT AZ ÜNNEPÉ­LYEN Nyemcsok Mihály tanács­elnök, Boda Károly, a Hazafias Népfront helyi titkára és Czeba József építésvezető, akit szintén köszönet illet a különböző enge­délyek kiadásával kapcsolatban. Levélben köszöntötte a gyüleke­zetei Kiss István, a Nógrád me­gyei ÁEH-titkár. Ezután az istentisztelet után Keveházy László esperes átadta rendeltetésének az épületet. Le­gyen Isten áldása ezen az épüle­ten és az egész gyülekezeten! Külföldre szakadtak arra vágynak, hogy öregségük idején megtérjenek szülőfalujukba meg­pihenni. Vissza, haza! — így mondogatják, pedig nyitva előt­tük a nagyvilág minden kíná­latával, de nem vetekedhet a szülőfaluval, amelynek nagyobb a vonzása a nagyvilágénál, tőle kapják a legtöbbet, a lelki gyó­gyulást. Valamikor mi is hűtlenek let­tünk hozzá, vágytunk a nagy­világba, mert nem tudtuk még, hogy magunkkal visszük őt a lel­kűnkben, az ifjúság legszebb emlékeivel, gyógyerejével együtt. Nem sejtettük, hányszor térünk vissza gondolatban is hozzá, hányszor merítünk erőt ebből a kapcsolatból, erkölcsi alapot tet­teinkhez, magatartásunkhoz, emberi mivoltunkhoz. És gyógyulást! Testnek, lélek­nek gyógyulást! Mert minden összefügg. Szülőfalu, szülői ház, otthon, boldog ifjúság, még ak­kor is, ha kicsinyke az a falu, az a ház, talán már lerombol­ták, talán már megkopott a ré­gi berendezés, elköltöztek mind, akik lakták, és elmúlt a mi if­júságunk is. Azért lehet még gyógysze­rünk ma is, pedig nem volt benne táncparkettes szórakozó­hely, sem diszkó, de még mozi sem. És mégis, visszavágyunk Istentiszteleti rend Budapesten. 1984. március 4-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán. Ülői út 24. de. fél 11. Ruttkay Le­vente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. (szlovák) de. 9. Cselovszky Fe­renc, de. 12. (magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfal­va de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Pintér Károlyné. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Pintér Ká­rolyné. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere-telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep (Nas­polya u. 4.) de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bol- la Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákos­csaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. 10. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9. (úrv.) Koren Emil. Óbuda de. 10. Gö­rög Tiber. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Bu­dakeszi de. 8. Pesthidegkút de fél 11. Modori út 6. de. fél 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Scholz László, de. fél 10. (családi) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi u. 138. de. 9. dr. Széchey Béla. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. (úrv.) Kajos János. Bu­dafok de. 11. (úrv.) Soholz László. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Ötvened vasárnap az oltár­terítő színe: zöld. Az istentiszte­let oltári igéje: Lk 18, 31—43; az igehirdetés alapigéje: Jak 3, 13— 18. — SZÉPMŰVÉSZETI MŰZEUM. A „Luther Márton emlékezete” —• A lutheri reformáció emlé­kei Magyarországon a 16—17. századból — kiállítás március 15-ig tart nyitva a múzeumok és kiállítások szokásos rendje sze­rint. — A SOMOGYSZOBI evangélikus gyülekezet jó állapotban lévő har- móniumot keres templomi használat­ra. Ajánlatot ármegjelöléssel kérünk. — Cím: Pálfi Istvánné Somogyszob, Luther u. 1. 7569. — ELADÓ egy Schiedmeyer meis- ter két manuálos harmónium (sza­lonorgona). — Érdeklődni lehet: Evangélikus Lelkészi Hivatal Boglár- lelle, Rózsa u. 6. 8630. — JÓL FÖZÖ, másfél éves kis­gyermekhez értő házvezetőnőt kere­sek. — Tel.: 659-657 este 5—7-ig. hozzá, hazamegyünk hozzá gyó­gyulni. Elnézem ezt a kis öregasz- szonyt, ahogy elindul haza, a szülőfalujába meggyógyulni. . .. És látom magamat, ahogy va­laha kis falumból elindultam, barátaimtól elbúcsúztam, szí­vem repdesett örömben, és aki falumban szembejött, ráköszön­tem, elköszöntem. Tiszta lelkű gyerek voltam, mi a szívemen, azt megmondtam. Anyám kezét fogva mentem és aki szembe­jött, ráköszöntem a városban is. Nicsak, milyen furcsa gye­rek! — mondogatták a váro­siak és arcom elkomorodott, a szívem is megszomor'odott. Bejártam a nagyvilágot. Sze­mem jaj, sok furcsát látott és ma nem tudok már úgy örülni, csak könnyemet letörölni. So­mogy megye szűke bb hazám. Ott pihen az édesanyám. Járom a temetőt, sírok. S rámköszön­nek mind a sírok. Drága szülőfalunk, gyógyítsd meg elfáradt szívünket! Te meg­értesz, meghallgatsz és ma is úgy ölelsz magadhoz, ahogy va­laha szüléink tették. Nálad megtalálja önmagát a hazatérő vándor, gyógyírt adsz, ahol már semmiféle orvosság nem segít. Kérlek, gyógyítsd meg ezt a kis öregasszonyt, aki utolsó re­ménykedéssel elindult hozzád! Gyarmathy Irén „Azután maga mellé vette a ti­zenkettőt és így szólt hozzájuk: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mind­az, amit a próféták megírtak.” — Lk 18,31. VASÁRNAP. — „Pál írja File- monnak: Imádkozom azért, hogy hitünkben való közösséged el­juttasson téged mind annak a jó­nak a megismerésére, ami Krisz­tusért van bennünk”. Filem 6 (Zsolt 34, 9 — Mk 8, 31—38 — Zsolt 31). Filemon gazdag em­ber volt, de telve Isten és em­berek iránti szeretettel. Példát mutatott arra, hogy miként le­het, és miként kell a gazdag embernek is Istennek tetsző éle­tet élni. Tudta, hogy a vagyon nem mentesít a munka alól, de nem lett a munka rabszolgája. Eljutott annak a megismerésére, hogy a vagyon nem azé, akinek a kezében van, hanem akinek az Isten szánta. HÉTFŐ. — „Teljes bizonyosság­gal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kap­tok.” 1 Pt 1, 13 (Jer 30, 11 — Lk 13, 31—33 — Mk 11, 12— 14. 20—26). A reménység nem magától és nem ok nélkül tá­mad. Tétlen keserűségben élő ember, aki csak a maga bajá­val törődik, előbb-utóbb elveszti reménységét. A reménység a szeretet és szolgálat gyümölcse. Csak jó szívű és segíteni vágyó, csak másokkal együttérző em­bernek adja meg Isten a re­ménység ajándékát. A keresz­tyén ember reménységben gaz­dag ember. Nézzünk a szívünk­be, vizsgáljuk meg, nem azért olvadt-e el a reménységünk, mert nagyon is önző, magunk­nak élő emberek vagyunk? KEDD. — „Jézus azt mondta a bűnös asszonyról: Neki sok bű­ne bocsáttatott meg, hiszen sok jelét adta szeretetének.” Lk 7, 47 (2 Krón 34, 27 — Ézs 58, 1—9a — Mk 11, 15—19). A sze­retet lényegéhez tartozik, hogy nem kérdezgeti; mire való? ér­demes-e? — csak ad, áldoz, pazarolja magát önfeledten. A szeretet a legdrágábbat akarja adni, kicsinyes megfontolások és mérlegelések nélkül. Ne higgyük, amit a világ mond, hogy nem érdemes, hogy „oko­sabban” élhetsz, hacsak magad­ra gondolsz. Menjünk, szolgál­junk, szeressünk, áldozzunk, —. Annak a nevében, akit Isten érettünk feláldozott a Golgotán. SZERDA. — „Isten kegyelme EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarerszági Evangélikus Egynáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért lelel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/10 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándomé vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyemás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató — HARTA. A gyülekezet feb­ruári szeretetvendégségén egyhá­zunk sajtómunkájáról tartott elő­adást Szabó István dunaegyházai lelkész, egyházmegyei sajtóelő­adó. Szabó Istvánné verseket és könyvrészieteket olvasott fel. A jelenlevők ezer Ft értékű köny­vet vásároltak. — Kovács Ilona, az acsádi gyü­lekezet tagjának temetése január 20-án volt Aesádon. — Kajtár Ernőt 76 éves korá­ban február 12-én a meszleni te­metőben kísérték utolsó útjára. — Gillich Imréné, sz. Aczél arra nevel minket, hogy meg­tagadva a hitetlenséget és a vi­lági kívánságokat, józanul, igaz­ságosan és kegyesen éljünk a világban.” Tit, 2, 12 (Jób 5, 17 — Jó el 2, 12—19 — Mk 11, 27—33). A világnak az az igé­nye, hogy látható keresztyén- séget akar, kétezer év óta meg­van változatlanul. Semmiféle magyarázattal és ügyes keresz­tyén kibúvókkal nem szüntet­hetjük meg ezt az igényt. Nem­csak befelé, a gyülekezet tag­jainak egymás közötti életében, hanem kifelé, a világ előtt is meg kell mutatkoznia annak, hogy a Jézus Krisztusban #való hit nem önzés és ábrándozás, hanem másoknak, éspedig mi­nél többeknek szolgáló és gyü­mölcsöző valóság. Krisztus a hi­tünkről ismer meg minket. A világnak ehhez nincs látó sze­me. A világ arról ismer meg minket, hogy egymást szeret­jük. CSÜTÖRTÖK. — „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre.” 1 Pt 1, 5 (1 Sám 2, 2 — Hós 4, 1—6 — Mk 12, 1—12). Kié az üdvösség? — Egyedül Istené. És kinek adja Isten? Válaszoljunk a kérdésre egy másik kérdéssel: Kinek ad­ja az édesanya az életet? Édes­apa a kenyeret? Az övéinek. Családjának. Annak aki hozzája tartozik. Ki üdvözül tehát? Aki Istenhez tartozik, más szóval: hisz. Ez az Istenhez tartozás a keresztséggel kezdődik, folyta­tódik az imádkozással, az ige hallgatásával, a naponkénti megtéréssel, az úrvacsorával va­ló éléssel, felebaráti szeretettel. Ezek a szálak kötnek bennün­ket Istenhez, PÉNTEK. — „Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismernie kell. De ha valaki szereti az Istent azt már ismeri az Isten.” 1 Kor 8, 2—3 (Péd 15, 33 — Préd 7, 13—14 — Mk 12, 13—17). Is­mer az Isten. Mi, akik azt gon­doljuk. hogy senkik vagyunk az élet nagy tengerében, névtelen katonák a nagy emberi hadse­regben, hogy Istent nem érdek­li ügyünk, hogy sokkal átfo­góbb gondolatokkal foglalkozik, emeljük fel fejünket az isme­retlenség homályából és lássuk meg ismer bennünket az Isten. Ismeri múltunkat, tudja mibe kerültünk neki s ismeri jöven­dőnket, tudja, hogy az Ő ké­pére és hasonlatosságára terem­tett benünket. Milyen nagy öröm, ha senki sem ismerne az Isten ismer és szeret, ezért sze­retem én is Öt. SZOMBAT. — „Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erő­sebbek vagyunk nála?” 1 Kor 10, 22 (1 Sám 3, 18 — Dán 5, 1—30 — Mk 12, 18—27). Min­den háború vége lehet kétséges. D.e a mi harcunk Istennel csak kilátástalan lehet. Néhány dön­tő összecsapásban kaptunk erről szemléltetést. Mikor a lángpal- losú angyal kiverte a vakmerő lázadót az Édenkértből, akkor Isten győzött. Mikor özönvízbe fulladt a gonosz föld minde­nestül — megint Isten győzött. Mikor Bábel tornya összedőlt, robajában Isten győzelme dübö­rög. Isten ellen harcolunk és ellenségünkké tettük a legna­gyobbat. Meddig még? Azt hisz- szük legyőzhetjük őt? Mi? Is­tent? A senki a Mindent? Soha! Mindig Isten győz. Németh Ferenc Mária, a bócsai gyülekezet hűsé­ges tagja életének 73. évében vá­ratlanul elhunyt. Temetése feb­ruár 16-án volt a bócsai temető­ben. a gyülekezet nagy részvété­vel. — „A nemes harcot meghar­coltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” — 2 Tim 4, 7. , — KELENFÖLD. A kelenföldi gyülekezet főállású egyházfit ke­res. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezni a lelkészi hivatalban lehet: Bp. XI., Bocskai út 10. sz. alatt a délelőtti órákban. M. Á. Kutas Kálmán: A bot Őrizlek őrzőm — tűnt ifjúkorom társa: bot. — Akkor tág világban rónát, hegyet, tengert tevéled jártam — Örök-vándort kísértél jó botom. És járva férfiként életorom magasait, hol véres lett a lábnyom: hű harcos társ, sebejtő nagy csatákon velem voltál. — S most eljött vén korom. Birkózva emberekkel, vaddal, széllel, veled kopogtam otthonokba éjjel: „Fogadjatok be — vándort — emberek!” ;.. Megaggottan sötét kapuban állok: vén s tört bot. Zörgetek... „Uram — kiáltok — fáradt vándort: bocsáss be engemet”! (Megjelent a költő: NAPLEMENTE, JÓNÁS c. kötetében) A gyógyulás forrása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom