Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-12-23 / 52-53. szám
i Adweiwi vasárnapjának igéje Örüljünk. és ójjoiBgjiiiik. Jel 19,fi—8 Még néhány nap és a karácsonyi evangéliumból fülünkbe cseng az Ur angyalának a szava: „...hirdetek nektek nagy örömet, ...Üdvözítő született ma nektek, az Ür Krisztus...” (Lk 2, 11—12). Ezután felhangzik az angyalok ujjongó éneke: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség . ..” (Lk 2, 14). Azon az első karácsony éjszakán Isten mennyei világa érintkezett földi világunkkal. Isten Fia emberré lett, hogy megváltsa a világot, és ezzel kiválassza maga számára azokat, akik hallgatnak hívására. Ok lettek Krisztus gyülekezete, egyháza, „menyasszonya.” Jézus munkáját elvégezve visszatért a mennyei világba. De azóta is jön „menyasszonyához” minden karácsonykor, minden ünnepnapon, és minden egyes alkalommal, amikor hangzik az ő szava, és amikor a szentségekkel élnek az övéi. A gyülekezet számára azért nagy öröm, amikor eljön Ura az igén és a szentségeken keresztül, mert ezekkel készíti elő népe számára az örök együttlét soha el nem múló örömét. Isten tekintetünket ma az eljövendő öröm felé fordítja. Ezért enged János apostol megtapasztalásán keresztül bepillantást mennyei világába. Ott látjuk az Atyát a Fiúval és vele .menyasszonyát.” Hatalmas mennyei kar éneke hallatszik. Szavuk olyan erős, mint az elemeké: a tenger zúgása, vagy a villámok döreje, de nem félelmetes, mert telve van túlátadó ürömmel és újjongás- sal. Mi az oka ennek a mennyei újjongásnak? Az ige alapján az alábbiakban kapunk erre a kérdésre választ. Uralkodik az Úri Ezért ujjong a mennyel világ. Isten világ feletti uralmát korunkban csak azok látják meg, akik számára ez megadatik a Szentlélek által. Isten ma is Ura a világnak. Sokan azonban hitetlenségükben vakká lettek Isten világot kormányzó hatalma jeleinek a meglátásra. A megdlcsőült gyülekezet azért énekel öröméneket az Isten színe előtt, mert a mennyei jelenet szerint Isten mindenki számára láthatóvá, értékelhetővé fogja tenni királyi uralmát. Még azok is meg fogják látni, és tapasztalni hatalmát, akik a sátán megtévesztettjeiként szembefordultak vele. Teljen meg szívünk Isten iránti hálával, hogy mi már most részesei lehetünk királyi uralmának. Benne megtartást, üdvösséget találunk. Eijött a Bárány menyegzője, ezért van öröm a mennyben. A Vőlegény magához vette „menyasszonyát.” Krisztus odavitte gyülekezetét, ahol ő van, mennyei otthonába. A Vőlegény nem változott meg, mert ő tegnup és ma és mindörökké ugyanaz. A meny- nyei világban is ugyanazzal a szeretettel és hűséggel ragaszkodik egyházához, mint korábban a földi világban telte, amikor szere- tetét abban mutatta meg, hogy feláldozta érte magát a kereszten. A régi szeretettére és unnak mélységére és folyamatosságára emlékeztet az itt hallott neve: ő a Bárány. Örvendezzünk, hogy őbenne olyan Urunk van, aki nagyon szeret minket, és akire számíthatunk a jelenben és a jövendőben is. Felkészült a Bárány „menyasszonya”, ezért is ujjong a mennyei világ. Sokat szenvedett a Vőlegény látható jelenlétének hiánya miatt. Sokszor csábítgatta a sálán, gyakran rágalmazták. Máskor igyekeztek beszennyezni, hitelét rontani, hűségét kétségbe vonni. Megfogyatkozva bár, de megmaradt hűségében. „Megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti” (Jel 19,8), „amelyeket előre elrendelt az Is- Isten, hogy azok szerint éljünk” (Ef 2,10). A „menyasszony” az. Ura iránti szolgáló szeretetten készült a nagy találkozásra.' A „menyasszonyi, ruhát”, a szolgálat alkalmait és lehetőségeit Is tőle kapta. A mennyei világban szenvedése' és megaláztatása már a múlté. Elérkezett számára a boldog beteljesedés Ideje. Krisztusától többé soha nem kell elválnia. Ma még itt van az egyház a földi világban. Ez a próbatételeknek, küzdelmeknek, de egyben a felkészülésnek is a helye. Isten népe szolgáló szeretetével bizonyíthatja Urához való rendíthetetlen hűségét, és a róla való tanúskodásával a vele való végső, nagy találkozásba vetett reménységét. Krisztus egyháza, készülj örömmel, hittel, reménységgel Uradhoz! Pintér János 111ÁÜKOXZIi\K! Magasztalunk téged, Urunk, Krisztusunk, hogy földön küzdő egyházadnak, a le kiválasztott „menyasszonyodnak" megmutatod a boldog jövendőt, amelyet készítettél számára. Köszönjük, hogy ezzel bátorítasz bennünket a hűségben és szeretethen való helytállásra. Segíts, Urunk, hogy szolgálatunkkal felkészüljünk a veled való végső, nagy találkozásra, mennyei országod örömére. Ámen — Advent 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Jn UU* — 28: az igehirdetés alapigéje: Jel 19,6—8. — Karácsony este az oltárte- rítő szíhe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Mt 1,20 b—23; az igehirdetés alapigéje: Ézs 59, 20—21. — Karácsony ünnepén az olt- lárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári géje: Lk 2,1—14: az igehirdetés alapigéje: Mik 5,2—5/a. — Karácsony 2. napján az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 15—20: az igehirdetés alapigéje: Ézs 49,13—16/a. — A karácsony utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2„33—40: az igehirdetés alapigéje: Ézs 45,5—8. — Öév este az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltá- ri igéje: 2 Tim 4,(1—4) 5—8; az igehirdetés alapigéje: Mt 9,15. — Újévkor az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Gál 3,25—29; az igehirdetés alapigéje: Mt 7,24— 27, Ö jön. Bizony, nem te mégy hozzá s hozod el öt, hiszen elérhetetlenül magasan és messze van tőled. Minden értékeddel és fáradságos vesződségeddel se érhet sz fel hozzá, nehogy dicsekedhess, mintha szolgálatoddal és érdemeddel te hajlítanád őt magadhoz. Nem, édes atyámfia, érdem és méltóság itt semmivé lesz és nem marad más csak merő érdemtelen méltatlanság az egyik oldalon —, nálad; és csupa irgalmas kegyelem a másik oldalon —, nála. Koldus és király találkozója ez. (Luther) Aki e királyt erős hittel befogadja, bizton van. Nem fél se bűntől se haláltól, se pokoltól, mert nem kétík 'sőt jól tudja, hogy az ő királya Űr életen, halálon. bűnön, mennyországon — mindenen. Lám ilyen nagy dolgot rejt e .csekély ige: Imhol jő királyod, ilyen felséges javakat hoz ez a szegény, lenézett király. Mindezt az ész nem látja, a természeti ember se éri föl —, csak a hit egyedül. — Luther — VÉSE. A gyülekezet templomában újra megszólalt a negyven éve néma orgona. A háború idején rommá lett hangszert a gyülekezet nagy anyagi áldozattal restauráltatta és villanymotoros fújtatóval szerelte fel. Az Országh-féle, hat regiszteres, mechanikus rendszerű orgona augusztus 26-án kezdte meg szolgálatát. Karácsony este igéje Eljjüai a Megváltó! Ézs 59,20—21 KÜLÖNBÖZŐ A VÁRAKOZÁSUNK KARÁCSONYKOR. Más azoknak a testvéreknek, akik rendszeres igenallgatók, azoknak, akik jeles alkalmakkor megjelennek Isten házában. S azoknak is más, akik csak ezen az estén nyitják meg templomunk ajtaját. Karácsony esti hangulatra sokan vágyakoznak. Más a várakozásuk a szolgálattevőknek, akik már sok éven keresztül hirdették Krisztus születésének örömét. Vajon, akik ilyen vagy olyan vágyakozással nézünk karácsony elé, megváltozik-e az életünk? Heteken keresztül készültünk az ünnepre. Gondokkal tele hetek vannak mögöttünK. Beengedjük-e a csendet szivünkbe, tudunk-e figyelni Krisztus eljövetelére? Zúg az élet körülöttünk, nagyvárosi forgatag vagy kisebb falvak zsúfolt üzletei. Rengeteg izgalom, ajándékozási láz, asszonyok szokásos háztartási gondjai, családi békétlenség, netán harag. Milyen változást hoz szenteste, hoz-e egyáltalán? Áz első karácsony sem volt mentes az izgalmaktól, sürgés-for-» gástól. Ugyanígy el voltak foglalva az emberek saját gondjaikkal, bajaikkal, hiszen népszámlálás miatt útra kellett kelniük. Biztosan mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy most jelenik meg a Messiás. És mégis megszületett! Isten kegyelme úrrá lett a forgatagon, s ez ma is az örömhír nekünk. Ma is lehetséges, hogy számunkra, személyesen nekem is megszülessen a Megváltó. Helyesen várom vagy nagyon távolinak tűnik? Számíthatok rá vagy kifelejtem hétköznapjaimból? Ez Isten örök irgalmát nem befolyásolja, az Ő műve terve szerint halad. ISTEN IGÉJÉBEN FELKÍNÁLJA MA NEKÜNK a teljes karácsonyi ajándékot. A kérdés az csupán, hogy megváltozik-e ettől az életünk? El tudunk-e csendesedni a Megváltó fogadására? Ezen az estén világszerte minden Csendesebb. Kevesebb a bűntény. Jobbak vagyunk mint máskor. VARUNK VALAKIT, VALAMIT. S aki jön, bűnösökhöz jön. Ö maga mondta, nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. Hozzánk jön. akik betegek vagyunk, s akik tudjuk is magunkról, hogy orvosra van szükségünk. Tudjuk, hogy jóvátehetetlen terhek nehezednek családunkra. Hozzánk jön. mert álmatlanok az éjszakáink. Hozzánk, akik belefáradtunk a régibe, s vágyunk valami új után. Hozzánk jön. velünk értünk köt szövetséget. Nem csupán egy estére szeretne köztünk maradni. Nem csak arra az estére, amikor ajándékainkkal megprólbájuk elfedezni egész évi közömbösségünket, figyelmetlenségünket, irgalmatlansá- gunkat, szeretetlenségünket. Az a szövetség, amelyet Isten velünk köt, az Ö szövetsége, ez hosszú időre szól. S e szövetség jele egy Gyermek, s ö. a kegyelem világunkban. MEGÉRTJÜK-E? Készek vagyunk-e hittel elfogadni, ahogy reánk köszönt az emberiség békéje? Az egymással való megbékélés, a sze- retetben való megújulás. A figyelmesség és irgalmasság új korszaka. Mindennek kezdete az első karácsony, a megszületett Megváltó! Vele, benne és Ö általa velünk marad az Isten. El ' tudtuk-e mondani gyermekeinknek, hogy milyen erőforrást jelentett .nekünk, ha betegségben, gondjainkban imádsággal Istenhez fordultunk. El tudtuk-e meggyőzően fnondani, hogyan segített a helyes útra Isten igéje? El tudtuk-e nekik mondani, miként kaptunk békességet háborgásunk idején egy-egy istentiszteleten? Ha ezt nem tettük, van miért féltenünk gyermekeinket a felnövekvő ifjúságtól. Hiába aggódunk sorsukért, ha nem próbáltuk szívükbe elültetni Isten megtartó, bűnbocsátó- kegyelmének ígéretét. Azt olvassuk a próféciában: .„... igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából, és utódod utódainak szájából, mostantól fogva mindörökké — mondja az Ür.” Nem Isten ügyét kell féltenünk, mert íme a bizonyosság, hogy nem vész el, de magunkat, gyermekeinket, unokáinkat, s akik ránk bízattak, ha számukra elvész Isten ígérete, van miért aggódnunk. Isten üzenetére való figyelésben értjük meg a csodát. Krisztus megszületését. S érte történhet meg az, hogy életünket Ö irányítja, harcainkban, döntéseinkben Ö segít. S érte történhet meg az is, hogy gyermekeinket megszólítja Isten, óvja, védi, őrzi életüket. Nem csak ma estére érvényes ez az örömhír számunkra. KARÁCSONY ÖRÖME NINCS ÜNNEPHEZ KÖTVE, el tud kísérni bennünket nehéz, szürke hétköznapokba, munkás hetekbe. Szenteste. Várakozás beteljesedés, hit és békesség, s ez együtt a világosság győzelme, karácsony ünnepe. Szabőné Piri Zsuzsanna IMÁDKOZZUNK! Uram, hol van a Te országod e világon? Nem látom! Bennem van? Nem találom! Segíts, hogy ne adjam fel keresését, mielőtt megtalálnám. Nyisd meg szemeimet, hadd ismerjem fel, hogy Te mit kívánsz és cselekszel. Mert ahol Te vigasztalsz és Te gyógyí- l tasz, ott növekszik országod. A SZENT ÉJSZAKA iagerlöf Krisztus-legendájának átdolgozása Régen történt, nagyon régen. Elindult egy ember a téli éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön. Házról házra járt, mindenüvé bekopogtatott: Jó emberek, segítsetek rajtunk! Gyermekünk született, és tüzet szeretnék rakni, hogy megmelegedjék kis családom. Későre járt már az idő. Elcsendesült a kisváros, elpihentek az emberek, első álmukat aludták már. Sehol nem tatáit meghallgatásra, senki sém nyújtott segítséget. Kényszerűen tovább ment, hajtotta a reménység előre. Segítségre kell találnia mindenképpen. Ahogy rótta az utat, nagy messze fénylő tüzet vett észre. A tűz irányába vándorolt tovább. A szabadban, a legelőn lobogott a tűz. Szelíd juhnyá) pihent a tűzrakás körül. Nyugodt álmukra az öreg pásztor vigyázott. Ahogy közel ért az ember a nyájhoz, a juhokat őrző három hatalmas komondor felkapta a fejét. Ugatásra nyitották széles szájukat, de nem volt hallható éles hangjuk. Hegyes foguk fehéren csillogott a tűzfényben. Ösztönösen harapni akartak, de nem sértették meg az embert. Nem esett semmi bántódása. Egyre közeledett a tűzhöz, hogy parazsat szerezzen. A juhok azonban olyan sűrűn feküdtek egymás mellett, hogy nem bírt előbbre jutni. Mit volt, mit nem tenni, rájuk lépett, és úgy haladt c tűzrakás felé. Nem ébredt fel azonban egy állat sem, még csak meg sem mozdult egy sem. \ Mikor közelebb került a tűzhöz, mozgolódni kezdett a pásztor, öreg, mogorva ember volt, bizalmatlan minden éjszakai idegennel szemben. Feléje hajította hosszú, hegyes pásztorbotját. A bot azonban elsivított az idegen mellett, és távolabb, a mezőn hullott le. Most odalépett az idegen a pásztor elé: Jó ember, segíts rajtunk, adj egy kis parazsat! Gyermekünk született, és tüzet kell raknom, hogy felmelegedjék feleségem és a kisded. A pásztor nem tudta, mitévő legyen. Ki ez a különös ‘ ember, akit nem haraptak meg a kutyák, akinek lépteitől nem ugrottak fel a juhok, és akit elkerült a botja. A félelem megenyhítette a szívét, és nem tagadta meg a kérést. Végy csak annyit, amennyi kell! —- biztatta az idegent. A tűz már kialvóban volt. Nem látszott ott már égő gally, sem izzó fadarab, szürke hamuréteg takart be mindent. A pásztor újra biztatta az idegent, aki puszta kezével néhány darab parazsat kapart elő a hamu alól, és köpenyébe takarta, mert nem volt tűzlapátja, amelyen a parazsat haza vihette volna, A parázs nem perzselte meg a kezét, sem a köpenye nem fogott tüzet.- Ügy vitte, mintha dió vagy alma lett volna. A pásztor elcsodálkozott mindezen. Nem talált magyarázatot a történtekre. Megfoghatatlan volt számára mindaz, aminek szemtanúja volt. Milyen éjszaka lehet ez, hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a bot nem üt, a tűz nem éget? Visszahívta az idegent. Miért olyan különös éjszaka ez? — faggatta. Hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek ma hozzád? Hogyan mondjam el neked, ha magad nem látod? — hangzott az ember sokat sejtető válasza, Azzal már sietett is haza, hogy minél előbb tüzet rakhasson, és meleget teremtsen családjának. A pásztort nyugtatlanitották a történlek. Végére akart járni a különleges eseményeknek. FelsSedelődzködött, és utána ment az idegennek. Megdöbbenve vette észre, hogy nincsep otthona. Nemcsak hogy háza nem volt, még kunyhója sem. Sziklabarlangban lakott, ott feküdt a felesége és a kisgyermek köre terített bórdarabokon. Nem volt semmijük. Csupasz, rideg kőfalak vették őket körül. A kis csecsemő halálra fázhat, suhant át az aggodalom a pásztor szívén. Ellágyult. Leoldozta válláról hátizsákját, elővett belőle egy bársonypuha fehér bá- ránybört, és betakarta vele az alvó kisdedet. Egyszerre csak felnyílt a pásztor szeme. és olyat látott, amit eddig nem láthatott. Megnyílt a füle, és olyan hallott, amit eddig nem hallhatott. Látta, hogy ezüstszárnyú angyalok állnak sűrűn mellette, mindegyiknek hárfa a kezében, és hallotta, hogyan zsong a hálaének a megszületett Megváltóról, aki megszabadítja a világot bűneitől. Most értette meg. miért volt különös az éjszaka, miért nem akart senki ártani a másiknak, miért kívánt mindenki jót cselekedni. Szelíd lelkű angyalokat látott maga körül, ahová csak tekintett. Seregestöl jöttek és mentek. Meg-megálltak egy pillanatra a barlang szájánál, megcsodálták a kisdedet, és to- vábbszálltak, a hegyek fölött lebegtek, a völgyekre ereszkedtek. Olyan nagy öröm és boldogság honolt az éjszakában, amilyent eddig soha nem tapasztalt, eddig még soha nem érzett. * Azóta is, a szent éjszaka óta minden karácsony estéjén angyalok, Isten küldöttei vesznek körül minket, a Megváltó megszületéséről szóló örömhírt adva tovább. Észre kell vénünk őket, és meg kell hallanunk üzenetüket. Vajda Aurél / . ' \
