Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-12-23 / 52-53. szám

•• Karácsonyi fények — Újévi várakozások GYENESDIÁSON Nagyvárosok forgatagában, fal­vak munkás hétköznapjaiban fo­lyik a karácsonyi készülődés. Ka­rácsonyi vásár, reklámok töme­ge. ünnepi nagytakarítás. Embe­rek programja megváltozik, idő­beosztásuk eltér a megszokottól. Az ünnep határozza meg a de­cemberi napokat. Az üzemek év­végi hajrája már a zárásra, de­cember 21-re, sőt az új évre kacsingat. De vajon egy világtól elszige­teltnek látszó, zárt közösség éle­tében történik-e változás ezek­ben a napokban, hetekben? Er­ről faggatom Szabó Ferencné otfhonvezetőt, a gyenesdiási sze­reteti ntézményünk gondnokát. A feldobott labdát rögtön visz- szakapom. A vezetőnő azt vála­szolja, hogy én, mint az otthon lelkésze legalább annyira tudnék erről szólni, mint ő. Így hát együtt gondolkodunk. Hirtelen jött a kérés e néhány sor meg­írására. Közös gondolkodásunk első percei zavarban telnek el. Nem is "a kérdés váratlansága miatt, hanem azért, mert talán nem is tudunk semmi különle­geset mondani. Nekünk ebben az időszakban is a megszokott, begyakorlott kerékvágásban megy az otthon élete. Megszoktuk az ádventi programokat, a kará­csony környéki eseményeket. Pe­dig ez az, amit nem szabadna tennünk. Hogy ünnepeink, ké­szülődéseink sablonossá válja­nak. Törjük a fejünket. Aztán egy- re-másra jönnek elő a dolgok, az élmények, a tervek. Lám, csak megkezdeni nehéz, mert egyébként bőven van miről szól­ni. Megcsappant közösség éli Gye- nesdiáson ádventi-, napjait. Az ádvénti koszorút héttel keveseb­ben üljük körül, mint tavaly. Ennyi koporsó vagy urna mel­lett kellett megállítunk egy év alatt. Az elköltözőnek'.karácson,»r kor még jobban hiányzanak. De nagyobb ez a közösség, mint amit szemünk lát. Sokak gondolata és imádsága jár erre­felé december második felében. Látogatók jönnek, családtagok lépik át a ház küszöbét — ha csak rövid néhány órára is. Két egyházmegye gyülekezetei anró csomagokkal kedveskednek. Sü­temény, édesség, szaloncukor, igés lapok. Nem futószalagon, nem sablonosán, vagy személy­telenül. Mindig néhány kedves szó kíséretében. Időseink érzik •— meleg kezek és szívek adták oda a postásnak a csomagot. Az Otthon lakói várják ezeket a kül­deményeket. Számítanak rá. Kapernaum minden évben ez- •Időtáit küld körlevelet ..pártoló” tagjainak. Minden évben meg­lepetés, hogy távolban élők, akik esetleg évek, vagy évtizedek óta n»m jártak felénk, válaszolnak, adománnyal támogatják az in- témnényt. A.z a gyülekezet is, melyben Kaoernaum él — többféle mó­don próbál melegséget vinni az otthon falai közé. A keszthelyi ifjúsági bibliaórások versekkel, a yermekek színdarabbal, a ka- onrakórus karácsonyi koncert- o! szeretné emlékezetesebbé í ■ t ni az ünnepeket. Nem szerep­ek ezek, szolgálatok! A ka- p '* szeretet továbbadása. Aztán elérkezik a szenteste, "'stentyszteleten üliük körül a fe­nyőfát/ de szemünk a Betlehem- bon Születettre néz. Azok. akik­nek már alig él hozzátartozójuk, megérzik, hogy őhozzá tartóz- ' r>: s .rncsenek errvedüj sze •ető szívek nélkül. Az ajándé- ok a fa alatt az otthon veze- ‘őinek, s a gyülekezetnek a sze- reteténő! árulkodnak. A máskor rohanó dolgozók is leveszik a kön-envt ^ "?}•?»!*■ 3 ess­Iád többi tagjai közé. Az ünne­■»•3' fi 'o-í rt c •-> o —»í A«■* kész. egvtitt figyelhetnek a lé­nyegre, karácsony igazi tartal­mira. Az esti lemezhallgatás szárnv- ra kap'a a gondolatokat. Idős testvérink itt ülnek egy egv ka­rosszékben. fotelben a kará­csonyfa közelében, de gondola­taik messze falvakban, városok­ban, országokban járnak ahol még él egy rokon, gyermek vagy unoka. S aztán még messzebb — vagy talán egészen közel — az örök hazában, ahova a szeretet­tek legtöbbje már előrement... A karácsony családban igazán szép. Kapernaum lakói is csa­ládban ünnepelnek. S aztán elszállnak az ünne­pek, s betoppan az új év. Sokan azt hiszik, egy öregotthonban csak a múlt a téma. Kinek mi­lyen volt az élete, hol élt, mivel foglalkozott, mit élt át. Az új esztendő közeledte tervek szö­vésére készteti az időseket is. Várják a tavaszt, hiszen jönnek az új lakók. Ismeretlen, de ha­mar családtaggá váló emberek. Szokatlan, aztán az összképbe egy-kettőre besimuló új arcok. Ez a várakozás felvillanyozza a közösséget. S reménységünk sze­rint jó néhányon érkeznek a kö­vetkező hónapokban. A megüre­sedett szobákat most varázsol­ják újjá. De készülődnek az Otthon lakói a tavasz végére, s a nyárra is. Nem csak a szép kert vipágba- borulására . . . Jönnek a fiatalok konferenciákra. Érkeznek a lel­készek gyűlésié. Sok új testvér, sok régi ismerős arc — s Ka­pernaum télen elszigetelt világa ismét az ország, sőt a világ ke- resztyénség vérkeringésébe kap­csolódik bele. Karácsonyi készülődés, újévi remények, s az idős testvérek hétköznapjai mögött ott szorgos- kodnak erejükön felül való áldo­zattal dolgozóink, akiknek szívé­ben is megfogalmazódik a re­ménység hangja: bárcsak az új esztendőben be lehetne tölteni az üres állásokat. Mert Kapernaum- ban annak ellenére, hogy az élet zökkenőmentesen folyik — ko­moly munkaerőgondok vannak. Ezekben a napokban talán többet gondolunk — imádságban is — távoli szeretteinkre, hozzá­tartozóinkra. Kérem az olvasót, egy mondatban a karácsonyfa alatt, az otthon csendjében, az ünnepi istentisztelet közösségé­ben gondoljon imádságban egy kis Balaton-parti falura — Gye- nesdiásra —, ahol egy közösség együtt ünnepli a Megszületett Megváltót, s együtt néz remény­séggel ' a holnapba, s az örök élet távlatába. ifj. Hafenscher Károly KOPRÉ JÓZSEF: KARÁCSONYI GYERTYALÁNG > De szép volt az a gyertyaláng, amit meggyújtott jóanyánk Nagydorogon, a Vermes-hegyen, ' hogy nekünk is örömünk legyen. Négyen ültünk szalmazsák-ágyon tipródva lyukas nagykabáton ujjongva, hogy „nicsak 3 láng?” Es csendre intett jóanyánk. És jöttek, jöttek a pásztorok. Apánk egy marék diót hozott, — papírba göngyölt aszaltszilva, s a papírra nevünk fölirva ... , De szép volt az a gyertyaláng; s a lángban a mi édesanyánk! Zsoltáros könyvvel a kezében .. . És mi hallgattuk, mind a négyen! De szép volt az a gyertyaláng, huszonkilenc karácsonyán ... Nem jutott nekünk ruha, játék; Anyánk volt a legszebb ajándék! Anyánk volt a „Mennyből az angyal” lábán órmótlaB nagy bakanccsal, > I fejkendőjének gyűrött csücske alatt, — hajának ősz-ezüstje! Most. hogy túl vagyok a hatvanon, fényképe van csak asztalomon. És az a régi gyertyaláng. — s emlékemben — Édesanyánk . .. (Megjelent a költő: MINDEN ELÖK ÜTJAN c. kötetében 1983- ben, saját kiadásában.) TELJES LETT AZ ,.ALTES TESTAMENT DEUTSCH” SOKOZAT A Királyok két könyvéhez készült magyarázattal, melyet Ernst Würt.hwein rriarburgi professzor írt, teljessé lett a népszerű Altes Testament Deutsch” (ATD: Ószövetség németül) kommentár-soro­zat, mely így az Ószövetség valamennyi könyvét feldolgozva tar­talmazza. Az első kötet 35 évvel ezelőtt jelent meg. Hetven év után így újra van teijes kommentár-sorozat az Ószövetséghez. A sorozat megindítását már a második világháború e’őtt <? -ervezie Artur Weiser és Volkmar Herntrich. A Mózes első könyvéhez Gerhard von Rád munkájával készült magyarázat nyitotta meg a sort. Ennek a kötetnek a példányszáma azóta elérte a hetvenez­ret. (epdCH — RA) Sínráesony ünnepének igéje Fél*v — nemcsak eíiy éjszakára Mikeás 5,1—4a Karácsony mindannyiunk legkedvesebb ünnepe. Ennyi előkészü­letet nem igényel egyetlen más örömteli alkalom sem. Együtt ünne­pel a család. Hazaérkeznek a távolbaszakadtak: a fővárosban tanuló egyetemista, a felnőtté vált katonafiú, bejönnek a városba az idős szülők. Gyertyafény mellett olvassuk az ősi igéket. . . Felment József is Máriával a judeai Betlehembe. Űjra együtt énekeljük: Fel útra, ti hívek, ujjongva, vidáman ... vár Betlehem. EZ A KICSI — MA IS ALIG HÚSZEZRES VÁROS — Isten nagy tettének színhelye. Mert mi ugyan a karácsonyi meglepetéseinkkel kellemes ünepet — meghitt családi hangulatot — készíthetünk, de Isten nagy műve. hatalmas cselekedete, az első karácsony felülmúl­hatatlan az emberiség történetében. Ami Betlehem városában és a környező mezőségben történt, egyszeri és páratlan esemény. Fény gyulladt a sötét éjszakában Nenr csupán a barlangistállóban a kis­ded Jézus mellett virrasztóit Mária és József pislákoló olajmécsese tört fényében, hanem Isten követei is megszólaltak hatalmas fényözön kíséretében, hogy hirdessék az örömhírt. Ez a fény indította el a tudós bölcseket, hogy a gyermek Jézus előtt hódoljanak a teremtett emberiséget képviselendő. Isten karácsonyi szeretetének fénye áttörte a sötétség árnyait. Ott, ahol a választott nép még 8 évszázaddal korábban a megígért Mes­siás megszületése előtt kétségbeesetten várta — szenvedés és gyötre­lem között — a holnap bizonytalanságában sorsa jobbrafordulását. Isten beleküldi. belehelyezi törékeny gyermek alakjában minden nép Megváltóját. Az első karácsonynak a kiszolgáltatottság, a csalódottság és a re­ménytelenség sötétségét áttörő világosságából hulljon ma néhány fénysugár asztalunkra, hogy ünnepünk mikeási igéinek üzenetét megragadjuk. A BETLEHEMBE SZÜLETETT JÉZUS A MI TESTVÉRÜNK, ezért sohasem vagyunk egyedül. — Szülő anya hoz.ta a világra, Juda nemzetségéből, a Dávid házából. Az. ember Jézus ilymódon sorskö­zösséget vállal velünk, osztozik a földi lét minden fájdalmában és örömében. Tudia mit jelent sírni és örülni, csalódni és kiszolgálta­tottnak lenni. Már bölcsőjére rávetitődik a heródesi sötét szándék árnya, a későbbi kereszt előjeleként. Földi életpályája látszólag a gonoszság győzelmének jegyében zajlik. Sorsa a megvetettség, meg- alázottság és olykor bántó elutasítás feszültsége. De az isteni szeretet fénye áttöri a halálos vereség sötétségét és életének győzelme hir­deti : Isten szeretete erősebb, mint a ..sors szeszélye” s az élet kiszá­míthatatlansága. jézus megrendítően igaz emberségében a testvé­rünk, aki mellettünk áll életünk minden helyzetében. Karácsonykor sokan ünnepelnek egyedül. .Nekik is szól az öröm­hír: Jézus testvérünk lett, hogy soha ne legyünk magányosak. Sor­sunkat kezében tartja, ismeri életünk keserűségét. De ezen az ünne­pen is azt akaria, hogy megérezzük: velünk van és szeret, naevon szeret minket. Elgondolkoztató Augustinus vallomása: „Akinek Te vagy Istene, az csendes és elégedett, aki lélekben Rajtad tud esün- geni, az nem óhajt mást semmit sem.” A BETLEHEMBEN SZÜLETETT JÉZÚS A -MI URUNK, ezért nem lehetünk tétlenek. — A gyermek jelentéktelenségébe öltözött isteni hatalommal van jelen és cselekszik a világban. „Amit ö tesz, Isten tette. Akit ő ,hiv. azt Isten hívja. Amit ő követel, azt Isten követel' Akit ő meggyógyít,' azt Isten gyógyította meg.” (Voigt) ö ma is cselekszik követei állal: hirdetted karácsonyi evangéliu­mát, a bűnbocsánat és üdvösség igéjét. Utána küld az egyetlen elve­szettnek is. Isten univerzális jelentőségű karácsonyi cselekvése ben­nünket is az egész teremtett világot átfogó cselekvésre és gondolko­dásmódra indít. Egy különleges festményen sebészorvosok veszik körül a földgo­lyót. hogy megoperálják: kivágják belőle a gyulladást, feszültséget okozó gócokat. Isten azért küldte Jézust közénk, hogy gyógyítsa álta­la a világot, amely oly sok sebből vérzik A magunk mikrovilágában ezt a gyógyító szolgálatot bízza rán'c Isten, hogy ne csupán karácsonykor, hanem az év minden napián tö­rődjünk többet oly sok kérdésre választ váró gyermekeinkkel, nyis- sunk aitót életüket értünk odaáldozott idős szüléinkre, becsüljük meg ■házastársunkat jobban, mint eddig. És szóljuk oj. evangéliumot, bát ­rabban, mint eddig. Jézus a mi Urunk, ezért mi sem lehetünk tét­lenek. * A BETLEHEMBEN SZÜLETETT JÉZUS A MI BÉKESSÉGÜNK, ezért mi sem gyűlölködhetünk. — A próféta várakozása Jézus szemé­lyében teljesedett be. jóllehet időközben a választott népnek a tör­ténelmében csendes és háborgó évtizedek váltogatják egymást. Jézus az. aki megbékéltetett minket Istennel, ezért mi is békességben élhe­tünk egymással. Hitvalló biztatással írja Reménvik Sándor- „Nincs nyugalom, nincs nyugalom, s ez a ' Nyugtalanság, mint a járvány, ragad / Te sugarazd szét békességedet / És szóval, kézfogással más­nak add. / Az Isten békessége is ragad ' Békesség istentől.” Karácsonykor elszáll a gyűlölet a világból néhány órára. K tyénekként azért könyörgjjnk, hogy a békéssé® szándéka töltse > •szíveket, s Isten teremtett világában jó rend és igazságosság lak-* zék. Az ünnep múló hangulata gvoman to vf'.ir.'iu. mint- a gvprtvci füstje. Fénye hamar kihuny. A Jézusból 3'ad ’ f-rnv azonban m- múlik el soha, hanem növekszik a föld végső b-öí'-Rig S ez az ? fő;,’ amely egyedül átvezethet ebből a világból 3/ sö/ö- ,i '• ' >hp Tgazi Fény, nemcsak egy éjszakára Szebik lm­* oxAdmozzu^k: Jézus Krisztus Urunk! Minden fáradozásunkat ps valamennyi tö­rekvésünket egy vágy töltötte el: legyen boldog karácsonyunk. Mennyi sietős munka és emésztő gond van mögöttünk! Engedd lát­nunk, hogy igazi karácsonyunk akkor van, ha Te magad jössz hoz­zánk, otthonainkba és templomainkba, hogy megajándékozz mi ek­jei enléted örömével, gondot űző békességgel és feszültségoldó sze­retettel. Add, hogy életünk minden napján legyen hely Számodra szívünkben. Amen SOHASEM FOGJUK AZ ATEIZMUST PRÉDIKÁLNI. .. Robert Mugabe. Zimbabve miniszterelnöke kijelentette, hogy kor­mánya „sohasem fog ateizmust prédikálni”. Amint a miniszterelnök Theodor Schobernek Hararébgn (Zimbabve) elmondta, a szocializ­mus eikölcsi indítéka szövetségesként állíthat’a névmás mellé az áüamo* és az. egyházakat azza' a cé la1 hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket az emberek nagyobb egyenlősége érdekében használ- iák fel. E cél érdekében az államnak és az egyháznak iobban együtt kellene működnie — mondotta Mugabe. A világon senkinek sem kell amiatt aggódnia, hogy a szocializmust Zimbabvéban „a keresz- tyénség eltávolósítására” használják föL (epd — RA)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom