Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-12-16 / 51. szám
css A Diakónica folyóirat ú| száma A középkori Nicolai (Folytatás a 3. oldalról.) művek keretében — ezen a címen tartottam előadást: „A reformáció mai öröksége — ahogyan a magyar evangélikusok látják.” Ezzel az estével búcsúztunk a Vesztfáliai Egyháztól, melyet nagyon szoros szálak kötnek hazai egyházunkhoz, és amelyben akkor nagy örömmel várták a dr. Káldy Zoltán püspök, LVSZ-el________________________ ____ — CSILLAGHEGY. Október 28-án iktatta be hivatalába a gyülekezet újonnan megválasztott presbitereit: Bácsik Józsefnét, Bognár Lajost, Bognár Lajosnét, Darmos Mihálynét, Siklósy Bélát, Szatmáry Gézánét, Rózsa Jenőt, Tóth Gábornét és Veczón Lászlót, a diakóniai előadót: Polónyi Rezsőnét Benkő Béla, a gyülekezet lelkésze. Bognár La- josné szeretetszolgálatként vállalta a templom takarítását. — NAGYKANIZSA. A november 8-i szeretetvendégségben ifj. Hafenscher Károly keszthelyi lelkész „Egyházunk szeretetszolgálatáról” diaképekkel kísért előadást és befejező áhítatot tartott, Győri Gábor iharosberényi lelkész új énekeket tanított. A 4800 Ft offertóriumot szeretetszolgálatunk támogatására ajánlotta fel a gyülekezet. templom Bielefeldben nők által vezetett magyár evangélikus delegáció közelgő látogatását. Ütünk minden napja bizonyította: a nyári világgyűlés óta különösen megnőtt az érdeklődés és a szeretet a magyar evangélikusok iránt, és sok új lehetőség nyílt meg a 23 milliós NSZK- beli evangélikussággal való eddigi kapcsolataink ápolására és elmélyítésére. Nagy Gyula — DUNAEGYHÄZA. — Október 28-án Tamásy Tamás III. évf. teológiai hallgató szupplikációs szolgálatot végzett a gyülekezetben. A gyülekezet a természetbeni adományokkal együtt 10 975 Ft adománnyal támogatta lelkészképzésünket. — HALÄLOZÄS. Eltemették Koren Pálné Tóth Margitot, akitől 62 éves korában búcsúzott nagyszámú gyászoló gyülekezet körében férje, négy gyermeke, hét unokája és rokonsága itthonról és Erdélyből. A farkasréti búcsúzáson az egykori váradi bibliakör nevében Adorján József református, valamint a család nevében sógora, dr. Koren Emil evangélikus esperes hirdették Isten vigasztaló üzenetetét. ,. Szárnyaival takar be téged” (Zsolt 91,4). November utolsó hetében vették kézbe olvasói egyházunk félévenként megjelenő folyóiratának, az Evangélikus Szemlének legújabb számát. Élén Luther Márton három tanácsát olvashatjuk a Szentírás tanulmányozásához. A reformátor írását Veöreös Imre szerkesztő magyarázza és vetíti korunkba. Hafen- scher Károly lelkész a nyári budapesti lutheránus nagygyűlés küszöbén írt cikkében — a lapzárta nem engedett későbbi határidőt — teszi világossá, milyen utakon-módokon lesz áldások forrásává egy ilyen evangélikus világgyűlés. Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront országos főtitkárával beszélget el Rédey Pál lelkész a Népfront múltjáról és jelenéről, az egyházakkal való kapcsolatáról, különös tekintettel a családvédelemről. Czine Mihály, a neves irodalomtörténész méltatja esszéjében a tíz éve elhunyt Szalatnai Rezső írót. Ezzel áldozunk egyházunk hű fia és a nemzeti érzés ápolója emlékének. Ivtég a budapesti lutheránus nagygyűlés előtt foglalta össze külföldiek számára rövid írásában — amely itt jelenik meg magyarul — a diakóniai teológiát Cserháti Sándor teológiai tanár. Schulek Tibor ny. lelkész, egyháztörténész Bornemisza Péter halálának 400. évében a nagy magyar reformátorral kapcsolatban eddig még nem tárgyalt két körülményről szól tanulmányában. A mindmáig legjelentősebb Bornemisza- kutató eme írásához kapcsolódik a reformátor egy éneke és Csanádi Imrének őróla szóló verse. Negyven esztendeje történt a zsidók elhurcolása Magyarországról. A folyóirat két budapesti gyülekezet történetéből közöl visszaemlékezést az üldözöttekért való kockázatos cselekvésről. Muncz Frigyes és Pásztor Pál lelkészek naplótöredékét Kékén András lelkész helytállásáról tanúskodó -dokumentumok egészítik ki. Nagy Elemérné, Ulla Hauhia, a budapesti finn nagy- követség kulturális titkára pillant vissza a 75 éves Képes Géza költő életútjára, s külön kiemel egy jellegzetes vonást az alkotó életből, személyiségből: a finn inspirációt. A kortárs teológusok sorozatban Veöreös Imre lelkész az egykori neves erlangeni professzort, Paul Althaust mutatja be, mint kettős közvetítőt: Luther tanítását kritikai, szemlélettel bevonta századunk teológiai gondolkodásába. másrészt pedig a konzervatív és a „modern teológiát kapcsolta össze. A cikkhez Althaus műveiből vett szemelvények kapcsolódnak a bűnesetről, Jézus születéséről, feltámadásáról, mennybemeneteléről, Pál és Luther émberfogal- máról, valamint egy karácsonyi prédikáció részlete. Harmati Bé- láné. Polgár Rózsa művészetéről Torday Aliz ír Élet és mű címen, számos felvétel kíséretében. A művészien megírt cikk bekapcsolódik a folyóiratnak abba a törekvésébe, hogy mai evangélikus művészek alkotó- műhelyébe pillanthassunk. Járosi Andor kolozsvári evangélikus^ lelkész 1944 decemberében halt meg élete teljében. Most egy fiatal kolozsvári iwoda- lomtörténész, Gaal György vállalkozott arra, hogy utánajárjon életének és munkásságának. Kitűnő tanulmánya megeleveníti a ..nagy késztetőt” az őt valaha ismerőknek s nem »ismerőknek egyaránt. Járosi egyházunknak és az erdélyi kultúrának értéke volt. A tíz éve elhunyt Kékén András lelkészre egy kéziratban maradt előadása közlésével emlékezik a folyóirat: a kompromisz- szum. mint'etikai probléma. Fabiny Tamás segédlelkész első, temetéséről szóló novelliszti- kus írása, Dér Endre és Bodrog Miklós novellája, a fiatalon elhunyt Czipri Éva versei és Iby András Barabásról írt költeménye olVasható a folyóirat szép- irodalmi anyagában. A mai keresztyén életvitelről több számon át szereplő körkérdésre most fiatalok válaszolnak: egy , Szép dolog, ha valaki önkéntes elhatározásból szolgálatot vállal. Az még nagyszerűbb, amikor elhívás alapján valaki egy életre vállalja Krisztus szolgálatát. De vajon azok, akik vele együtt élnek mit és hogyan tudnak vállalni ebből a teljes életet igénylő szolgálatból? Papi családok állandó kérdése, mindennapi „házi feladata” ennek megoldása. A Bács-Kiskun Egyházmegye papnéi ennek megbeszélésére, hitben erősödésre és az egymással való közösség ápolására gyűltek össze egy novemberi szombaton Kiskőrösön. A találkozó úrvacsorái isten- tisztelettel kezdődött, melynek szolgálatát Tóth-Szöllős Mihály esperes végezte. Mt 25,14—30 versei alapján arról szólt, hogy senki sem született papnak vagy papnénak. Elhivattunk, és tanít- ványi munkafeladatot kaptunk, — tálentumot. A hitvestársnak tudnia kell, hogy hitvestársa életét kívánó szolgálatban áll és Urának hűséggel tartozik. S amikor nem a kényelmet keresi, hanem odaadóan végzi szolgálatát, akkor is a családjáért él. Viszont a hitvestársa sem úgy segít, azzal a tudattal, hogy a férjemért teszem, hanem az Űrért! A fenti címben adott témáról bevezető gondolatokat mondott dr. Hafenscher Károlyné. A egyetemi hallgató és egy egyetemista leány. A kulturális figyelőben Bozó- ky Éva Az ember tragédiájának hat új színházi bemutatóját elemzi kritikai szemmel. Bél Mátyás Hungáriából Magyarország felé című, Tárnái Andor gondozásában és válogatásában megjelent művét méltatja Weltmann Imre, a történelemtudományok kandidátusa. Pázmány Péter nemrégiben kiadott válogatott műveiről ír kritikai recenziót id. Magassy Sándor lelkész. A sztoikus etikai antológiát Má- nyoki János könwtáros mutatja be. Deák Dániel főiskolai adjunktus a középkori gazdaság és társadalom történetéről most magyarul megjelent jelentős művet ismertet. Egyházunk egyetlen ilyen jellegű folyóirata akkor végzi el feladatát, ha termékenyítheti egyházi olvasói gondolkozását, az egyházon kívül pedig megmutathat valamit a mi nemzeti, kulturális és társadalmi szolgálatunkból. Bárcsak minél többen segítenének abban, hogy eljusson a folyóirat híveink és kívülállók kezébe. „dolgozó” papné szemével kísérte végig a mai papi élet sokoldalúságát. Nagyon hitelesen szólt arról a szeretetről, mely Istentől jön és elfedez sok fáradtságot, leküzdi az állandó időhiánnyal való hadakozást, tud hallgatni, ha kell és tud tanácsot adni, ha arra van szükség. Vállalni egymást csakis e szerétéiből fakadó erővel, türelemmel és hittel lehet. Hangsúly esett a fiatal, „kezdő” papnék helyzetére, ezen a számukra ismeretlen úton való segítésre. Szavai után kialakult a beszélgetés. Felmerült az igény arra, hogy évente többször is találkozzunk, mert kell a közösség segítsége. A papi családi életbe indulókért nagyobb felelősséget kell érezni —, hangzott el a fiatalok részéről. Ha nagyok is a távolságok az egyházmegyében, de a szomszédok jobban viseljenek gondot egymásra. A lelkészek pedig — megszaporodott szórványmunkájuk ellenére is — jobban keressenek időt a papi család lelki életének segítésére. Mindmegannyi kérés és igény fogalmazódott meg a beszélgetés során, melyekből kitűnt, hogy sohasem egyoldalú elvárásokkal kell a másik felé fordulni, hanem közös vállalás a papi családi élet: együtt vállaljuk egymás terhének hordozását az Ű rért! *— tszm — Vállalj iák. egymást a szolgálatiban! Papaié találkozó Kiskörösön Reneszánsz etika A RENESZÁNSZ etikai antoló GlAHOZ (Gondolat 1984) történész — Makkai László — írta az utószót. Indokoltan. A szemelvények filozófiai értelmezése elsősorban az olvasó feladata: de a reneszánsz etika jelentőségét nem értheti meg a történelmi háttér fölvázolása nélkül. $ ez nem olcsó igazság. Hiszen a sztoikus erkölcs „itt és most” jellege eltűnhet: a gondolat lényege kor- szakról-korszakra fölismerhető. A reneszánsz etika ellenben kölcsönzött igazságok olyan-amilyen elegyítésének tűnhet, ha nem látjuk meg mögötte a küzdelmet, a történelmi mozgást. A sztoi- cizmushoz vagy az epikureizmushoz fogható iskolák nem sarjadtak innen. Olvasás közben etikai érdeklődésünk igen gyakran a történelmi, az esztétikai és néha a teológiai mögött marad. Az egész kötet némileg határon áll, s ennek a szerkesztő is tudatában van. önálló, vagy legalábbis rendszerbe foglalt etika híján a reneszánsz fontosabb íróinak műveiből választ ki erkölcstani jellegű idekapcsolódó témájú szemelvényeket. A feudális kötöttségek ellen vívott harcában a reneszánsz döntő mértékben támaszkodott az antik örökségre. Legsajátosabb, minőségileg új vonásait pedig nem annyira filozófiájában, mint képző - művészetében fejezte ki. Ha a kötet mégis fontos, elsősorban művelődéstörténeti értékénél fogva az. RÉGI EL KOPTATOTT igazság, hogy egy gondolat lényege és megfogalmazásának színvonala összefügg. Ha komolyan vesszük, akkor a reneszánsz etika jóval több, mint sztoikus, keresztyén és epikureista elemek ötvöződése. Ezt a többletet azonban — paradox módon — leginkább annak a középkori keresz- tyénségnek köszönheti, amellyel olyan éles eszmei harcban állt. A tapasztalatot a szigorú etikai követelményekhez mérő gondolkodás nélkül aligha jutott volna a reneszánsz arra az új emberismeretre, amely Montaigne-nél olyan ellenállhatatlan szépségben és bölcsességben jön elő. Igaz, a nyereség itt is inkább szép- irodalmi, mint filozófiai természetű:^ de a mű egységes és az etikai érdeklődés nyilvánvaló. A keresztyén tapasztalatot legalább részben feldolgozó új, szekulá- ris emberismeret a reneszánsznak sokkal fontosabb teljesítménye, mint a direkt etikai mondanivaló. A kettő persze nem válhat el — s ez a válogatás szempontjából örvendetes —, de a különbséget azért jelezzük. EZEN A TÖBBLETEN KÍVÜL a politikai morál szempontjából a legújszerűbb a kötet. Machiavellit éles szeme, kitűnő logikai érzéke képessé tette arra, hogy egy nem odavaló etikumtól ugyanúgy megszabadítsa a politikai gondolkodást, ahogy ezidőben Luther a teológiát tisztította meg egy bénító filozófiai befolyástól. A firenzei gondolkodó nagysága persze nem abban áll, hogy megnyugtatta az amúgyis aluszékony lelkiismeretet. összegezte és kendőzetlenül megfogalmazta azt — és csak azt —, amit a politikai tapasztalat fölhalmozott. Műve gyakorlati ismeretek tára és — ami az etikumot illeti — a reneszánsz legeredetibb teljesítménye. Ez az eredetiség persze nem pozitív erkölcstan kidolgozásában áll: ilyen célja nem is lehetett. Határokat vont meg: valódi területe a politikai tudomány. Részben igaz, hogy érintőlegesen van helye a kötetben: hiszen szempontunkból eredetisége és kérdésessége máig egy. TÖBB REMEK ÍRÁS KÖZÜL IS kiválik a Marsilio Ficino-tól vett szemelvény. Szépsége lenyűgöz. Etikai szempontból nem fontosabb, mint a többi kitűnő írás — itt Albertit éppúgy említhetem, mint Francis Bacont —, de sodró lendülete és gyönyörű metafizikája egészen közel hozza szívünkhöz. A vallásszerető olvasó joggal véli: Ficino a , lényeget keresi, inkább, mint bárki más — a szabadakaratról elmélkedőket is ideértve. Bizonyára igaza van Makkai Lászlónak: ez a metafizika a történelmi—társadalmi fejlődés zsákutcáját is jelzi. Mégis: ez a metafizika több, mint fél évezreddel később olyan életet lehel Ficino lapjaiba, amit egyebütt hiába keresünk. S ha meggondoljuk, hogy ih- letője és mestere egy pusztuló műveltség gondolkodója volt (Plótinosz), akkor talán új fénybe kerül egy régi hittapasztalat: az igazi győzelemnek föltétele a zsákutcába jutás. Lehet, hogy a firenzei filozófusra nézve igaz, amit a latinságnak gyakran szemére vetettek: az idegen gondolatot szépítés közben némileg fölhígítja; soraiból azonban érezzük az őszinteséget és az azonosulni tudást. Bizonyíthatatlan, de hinni szeretnénk. hogy megtalálja helyét a piától szerelem és a jézusi szeretet közt. ÉRTÉKES VÁLOGATÁST kaptunk. Az antológia természetéből is folyik, ha marad bennünk bizonytalanság: Petrarca talán nem érdemelt ennyit, Castiglio- ne talán kaphatott volna néhány oldalt; de a lényeget: a reneszánsznak az egységes és laikus erkölcs érdekében vívott küzdelmét általában jól tükrözi a kötet. • Mányoki János
