Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-12-09 / 50. szám

Átfvésni — úfstnaatafás Emeliéftek fel f egeteket ••• Lk 21,28 TOVÁBB A MEGELEVENEDÉS ÚTJÁN Ülésezett a Déli Egyházkerület Tanácsa ISTEN IGÉJE GYÓGYÍTÓ IGAZSÁG. Velem együtt sokan ta­núskodhatnak erről hálás szívvel. Mégsem tekinthetjük valami­féle „panaceának”, általános gyógyszernek, amelyet a betegség ter­mészetétől, a beteg állapotától függetlenül válogatás nélkül alkal­mazhatnánk. A Szentírás valóban valóságos tára a különféle hatá­sú „gyógyszereknek", de amelyből mindig a megfelelőt kell ki­emelnünk. Különben csak növeljük a bajt. Hogy egy-egy kira­gadott ige ártalmas lehet, sőt egyenesen az ördög eszköze, arról Jézus megkísérlésének története tanúskodik (lásd: Mt 4,6). Mert lám Jézusnak a közelgő, végső megváltásról mondott biz­tató szavaival is elkövethetünk ilyen végzetes műhibát. Mert Jé­zus nem azok alá akar lovat adni, akik a földi lét küzdőteréről gyáván megfutamodva, embereket és a világot cserben hagyva a túlvilág békés tájai után kívánkoznak. Mégis az egyház törté­nelme során rengeteget ártott azzal, hogy az üdvösség drága ígé­retét rosszul alkalmazta. Kárpótlásul kínálta a földön elszenve­dett igazságtalanságokért, s ezzel bénítólag hatott az emberibb életért folytatott küzdelemre. De ma is felelőtlenségre csábíthat keresztyéneket, ha azt hallják ki belőle: Ne nyugtalankodj! Ne­ked előre biztosított helyed van „a bárkában’’, s utánad jöhet akár az özönvíz! Pedig ilyenkor arra az angyali üzenetre kellene figyelnünk, amely a tanítványokat is észhez térítette Krisztus mennybemene­tele napján: „Miért álltok itt az ég felé nézve?” Értsd: Ti „mennybenézők” fordítsátok fejeteket a föld felé s a Krisztustól kapott erővel hirdessétek Isten szeretetének örömhírét, s gyógyít­satok minden emberi nyomorúságot. Sőt ezen felül fejünket még a bűnbánat és a megtérés jeleként is mélyen meg kell hajtanunk, hiszen Jézus az ítélet közeledésére is figyelmeztet, amikor majd arról kell számot adnunk, hogy a Tőle kapott javakat miként használtuk fel embertársaink javára. AKKOR HÁT KINEK A FEJÉT EMELI FEL biztató szavával a mi Urunk, hogy a közelgő váltságra irányítsa tekintetüket? Kétség nélkül az ö követőiét, vagyis azokét, akik hisznek őben­ne, akik szembefordultak bűneikkel, s akik elkötelezték magukat minden jóra, szépre és igazra, szerétéiből fakadó önfeláldozó szolgálatra. Mert őket is elfoghatja a csüggedés, ha erőfeszítéseik hiábavalóknak tűnnek, s ha bűn és halál romboló erői erősebbek­nek bizonyulnak náluk. Kölönösen 1984. ádventjén kell fogékonyaknak lennünk Urunk biztatására. Az enyhülés reményt ébresztő rövid korszaka után hidegzuhanyként szakadtak ránk a feszültség és velük együtt a gondok növekedésének évei, s ez a csalódás sok keresztyénben is azt az érzést erősítheti, hogy hiábavaló bármit is tenni a dolgok jobbrafordulásáért. A csüggedés viszont mindig kedvező táptalaja az önző, befelé forduló, a szűk körre korlátozódó életstílusnak, másfelől a világ közeli végére vonatakozó jóslatoknak, spekulá­cióknak. Jézus nem csinált titkot abból, hogy megváltói működésével nem szűnt meg a történelem hullámverése, sőt az erősödését he­lyezi kilátásba. De a csüggesztő horizont fölé emeli tanítványai­nak tekintetét, és eljövetelének ígéretével bátorítja őket. övé nemcsak a múlt, hanem a jövő is. Ö szerzett váltságot a kereszt­fán a világnak, és ö hozza el a megváltás teljességét is. Ezért ha nem is álmodozunk földi paradicsomról, mert a bűn és halál rom­boló erőivel míg a világ világ számolnunk kell, de be sem hódo­lunk nekik, mert tudjuk, hogy Jézuson máris megtört a hatal­muk. s végül végérvényesen meg kell adniuk magukat Neki. Emeljük hát tekintetünket a közelgő diadalmas Orra, s akkor új­ra lélegzethez jutunk, megint talpra állhatunk, s új erőt nyerhe­tünk a következő lépéshez. MILYEN REMÉNYSÉGET NYÚJT SZAMUNKRA Jézus ígére­te? Emberileg nagyon érthető, hogy szeretnénk pontosabb képet kapni erről a jövőről. Mégse ragaszkodjunk makacsul elképze­léseinkhez. Hiszen még maga a Szentírás is nagyon sokfélekép­pen és olykor ellentmondásosan rajzolja meg a nagyszerű jövő részleteit. Bizonyára úgy fogunk járni, mint egykor Jézus kor- társai, akik az ígéretek beteljesülésekor nem pontosan azt kap­ták, amit elképzeltek maguknak. Ne üljünk fel például a ma­napság — nem is mindig tiszta szándékkal — felelevenített jós­latnak a „jók” és „gonoszak” végső armageddoni csatájáról. Isten a jövőben is minden emberi képzeletet felülmúlóan és megszé­gyenítően fog cselekedni. Annyit azonban bizonyosra vehetünk, hogy Istennek Krisztusban feltárt szeretete végül is diadalmas­kodni fog. A Benne bízónak ennyi is elég. Egy kép villan elém: valaki fellép egy vékony kötélre, hogy átkeljen rajta. Óvatosan, tapogatódzva rakja egyik lábát a másik elé. De tekintetét felfelé, a célpontra szegezi. Krisztus útja sem szélesebb ennél a kötélnél. Ezen is vigyázva kell megtennünk minden lépést, mert minden egyes pillanaton az örökkévalóság múlhat. Mégis menthetetlenül lezuhanunk, ha lefelé mered a te­kintetünk, és nem a végső célra függesztjük. Cserháti Sándor [SZENVEDÉS — AZ ÉLET ÉRTELMÉHEZ SZÜKSÉGES? Ez volt a témája annak a konferenciának, amelyet az Ausztriai Evangélikus Egyház Diakóniai Szervezete rendezett november 14— 16. között Gallneukirchenben (Linz mellett). Egyházunk képvisele­tében Blázy Lajos, a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelkésze és Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok igazgatója vett részt az alkalmon. Egyházunk törvénye írja elő, hogy minden esztendő végén számadásra gyűljön össze az egyházkerület Tanácsa, vagy ahogy azt inkább szoktuk mon­dani: a presbitérium. November 9-én tartotta az évi számadását a Déli Egyházkerület Presbité­riuma. Ünnepi formát adott en­nek az együttlétnek az a tény, hogy a világgyűlés történelmi eseménye után először találkoz­tak a 'kerület presbiterei és valememnyien eljöttek, akik hi­vatalosak voltak. Munkaülés volt, amelyen az elhangzott püs­pöki jelentéshez tízen szóltak hozzá, hogy kiemeljenek fontos dolgokat és hozzátegyék azt, amit maguk szemszögéből fon­tosnak tartanak. KALDY ZOLTÁN, a kerület püspöke, jelentését két részre osztotta. Az elsőben a mögöt­tünk lévő időszak három ki­emelkedő és hatásaiban, követ­kezményeiben a távoli jövőbe mutató eseményéről szólt. Az első ilyen esemény az 1983. év Luther-jubileuma volt. Egy­házunk nagyon jól kihasználta ezt az évfordulót. Az országos ünnepély és a Luther-szobor avatása mellett minden egyház­megyében tartottak közös meg­emlékezést. melyen jelentős egy­házi tisztségviselők tartottak előadásokat és nívós műsorok peregtek, melyekben a művésze­tek különböző ágai szólalhattak meg. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy ezek az ünnepé­lyek alkalmat adtak a gyüleke­zeti tagoknak- egymással való ta­lálkozásra. táv közösségteremtő és közösségéoítő alkalmakká let­tek. melveken úira a gyülekezeti tasok tudatába és szívébe került Luther. A második esemény az új éne­keskönyv bevezetése volt. 1983. böjt első vasárnapja egvháztör- ténelmi dátum lett: ettől a va­sárnaptól kezdve énekel az egész magvar .evaneélikusság egyazon éneke=könwből. A beérkezett teleülésekből kitűnik, hogy sok lelkész és kántor okosan és fris­sen tanítja gyülekezetét az új énekekre, énekkarok úiultak meg és találtak feladatot abban, hogy segítsenek az énektanulás­ban is. Sok helyütt lett frissebb, lendületesebb és örvendezőbb az éneklés A harmadik esemény az idei nvári budapesti VII. Evangélikus Világgyűlés volt. Istennek le­gyen hájé és dicséret azért, hogy egyházunk ezt megrendezhette. Méreteiben felülmúlta az eddi­gieket. vendégek, saitótudósítók és érdeklődök számában is. de a legnagyobb az volt. hogy eny- nvi gyülekezetbe Í120) és ekkora számban (990) még esvetlen or­szágban egyetlen nagygyűlés al­kalmával sem mentek el a ven­dégek. Feleithetetlen volt a nyi­tó- és záróistentisztelet is azok­nak akik azokon résztvehettek. de még azoknak is. akik a tele­vízió kénernyőjén nézhették, hallgathatták. _ Külön, kiemelten szólott a je­lentés arról a hatalmas áldo­zatkészségről, amely a három eseményt kísérte. A Luther-szo- borra közel 800 000 Ft-ot adtak össze. Az új énekeskönyveket is meg kellett vásárolni. Négy éven keresztül jelentős megajánlással támogatták a gyülekezetek a nagygyűlés ügyét, hozzájárultak a rendezés költségeihez, de ezen túlmenően még a saját gyüleke­zetük vendéglátásának költségeit is fedezték. Sok gyülekezetben hozták rendbe nagy erőfeszíté­sekkel a templomot vagy a pa­rókiát és közben nem borult fel a gyülekezetek háztartása sem, ugyanúgy vagy még jobban ada­koztak a Gyülekezeti Segélyre, kötelező effertóriumokra, teoló­gusok szupplikációjára, támogat­ták egyházi sajtónkat. E mögött a hatalmas áldozat mögött hit van! Ezt nem lehetett másként elérni. Ez hitről tanúskodik és arról, hogy gyülekezeteinkben nincs enerváltság, érdektelenség és erőtlenedés. Fokozódó gazda­sági nehézségek között is ilyen áldozatkészség, ez csak a hit munkája lehet. Áldott legyen ér­te az Isten! A FENTI HÁROM ESE­MÉNY következményeit nyomon lehet követni az egyházmegyék életén is. Az eseperesek jelen­tései alapján a püspök egymás mellé helyezte a szépet és jót, meg a hiányosságot és a hibát. Érdemes végigtekinteni a nyolc egyházmegye életén. Bács-Kiskunban a két- vagy több napos evangélizációk hatá­sára történt több gyülekezetben elevenedés. Emelkedett a temp­lomlátogatás és nőtt az úrvacso- rázók száma. Az esperes azt ké­ri lelkészeitől, hogy ne eléged­jenek meg a gyülekezet feléb­resztésével., hanem legyen maga­sabb szintű a gyülekezet min­den rétegének „evangélikus ta­nítása” is. Baja, Apostag, Kis­kunhalas gyülekezetei viszonylag kicsinyek, eléggé el vannak szi- getelődve. Ez nagy próbatétel gyülekezetnek és lelkésznek egy­aránt. Jobban kell törődni egy­mással! Békésben van evangélikussá- gunk zöme. Itt két egyházme­gyébe tömörülnek a gyülekeze­tek. A békéscsabai templom re­noválásának befejeződése felsza­badította az erőt és energiát a még intenzívebb munkára. Itt is van előrelépés. Gyulán új orgo­nát avattak, Mezőberény I. gyü­lekezetében új harangot. Békés­csaba—Erzsébethelyen pedig új gyülekezeti ház alapjait tették le. Fiatal segédlelkész kezdte szolgálatát két megárvult gyüle­kezetben Csorváson és Gerendá­son. A másik egyházmegyében eseperesváltozás volt. Friss erő, új lendület a jellemző. Keresik az új formákat, vagy a régi for­AZ IFJÜSAG A BÉKE ELÖM mákat igyekeznek új tartalom- ‘mal megtölteni. Renoválják a Tessedik-templomot Szarvason, ugyanitt uj gyülekezeti terem épül. Tótkomlóson megkezdték az új parókia építését és új ha­rangot húztak fel a toronyba. Két megyére: Csongrádra és Szolnokra terjed a kerület leg­kisebb egyházmegyéje. Itt is vannak örömök. Szeged mellé zárkózik Szentes és Mezőtúr gyülekezete. Nehéz azonban a szórványgépkocsik üzembentar- tása és nagy távolságok miatt csak vágyakoznak presbiter-kon­ferenciák tartására. A Pesti egyházmegye gyüleke­zeteinek igen nagy feladatot je­lent a gyülekezetek összetartása. Űj esperesük ebben akar segít­séget adni a lelkészeknek. Ma­gasszintű, tervszerű és tudatos munka folyik a Deák téren, Fasorban, Pesterzsébeten újul a gyülekezet, Cinkotán elkészült a műemlék templom, Zuglóban új orgonát avattak. Nehézség van itt. Nem könnyű a Gyülekezeti Segélyre és más közegyházi cé­lokra való gyűjtés. Pest megyében viszont élen járnak anyagiakban, áldozat- készségben, de a közösség ápo­lásában is. Évente 4 presbiteri konferencia, 2—2 papné és kán­torösszejövetel, 12 gyülekezetben van énekkar. Az egész ország területét nézve itt a legtöbb a hitoktatásra beírt gyermek. Somogy—Zalában a lelkészi gárda megfiatalodott, van fris­sesség és leleményesség a szol­gálatra való készségükben. Saj­nos a kis szórványok nem érzik összetartozásukat, ezt kellene tu­datosítani. Tolna—Baranyában a lelké­szek a szolgálatban egymást se­gítő közösséggé formálódtak. Mindenütt van lelkész, nem vá­gyakoznak el a sok munkától. Itt is teher a szórványgépkocsik fenntartása és tenni kell valamit a filiák templomainak renová­lásáért. melyek a kitelepültek után maradtak itt. A PRESBITÉRIUM A JELEN­TÉS ALAPJÁN összegezett. Örömmel vette, hogy megfiata­lodott a kerület lelkészi kara, hogy be vannak töltve a lelkészi állások. (132 lelkész szolgál.) Határozott arról, hogy fel kell mérni a filiák templomait és rangsorolni kell felújításukat. Át kell szervezni a Központi Alapot és országos szinten kell gondos­kodni a szórványgépkocsik fenn­tartásáról. Eleven vált a ta­nácskozás. jól belement a dél­utáni órákba. Az volt az érzé­sem. hogy ha gyülekezetek ele­venedni fognak, ezt a testületet nem fogja készületlenül találni az úiabh feladatok megoldásá­nak felelősségé. Tóth-Szöllős Mihály RÉSZVÉTELE A három eseménv együttes, hatása az. hogy a gyülekezetek megélénkültek. felfrissültek, megelevenedtek. Kedvet kaptak ói munkaágakra, tudatosahb hi­tükkel többen vállaltak , külön­böző szolgálatokat. országos méretekben bontakozott ki a gyülekezetek asszonyainak kézi­munkázó tehetsége, amikor á külfnidi vendégek számára alán- d.ólunkat hímez+ek. gyermek,<*V éc fiatalok indultak el az érdeklő­dd« útján és találták meg a he­lyüket a gyülekezet keretében. Az Orosz Ortodox Egyház a fenti témáról rendezett konferenciát november 23—29. között Szuzdalban (Moszkva mellett) a szocialista országokban élő egyházak fiatal képviselői részére. Egyházunk veze­tősége erre az alkalomra Lehel László dunaharaszti lelkészt küldte ki. LELKÉSZKÉPESÍTÖ VIZSGA AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN, Az Északi Evangélikus Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt 1984. november 22-én Budapesten lelkészi vizsgát tettek és lelkészi oklevelet kaptak: Pintér Mihály nagyvelegi és Szabó László esztergomi segédlelké­szek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom