Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-11-18 / 47. szám
Orgonafe Iszentelés Zug ló ba n Nemrégen számoltunk be lapunkban a zuglói orgona felszenteléséről, most pedig már hírt adhatunk az október 14-én megtartott első orgonaestről is. Ez azt mutatja, hogy nemcsak egy új orgonával gazdagodtunk, hanem egyházzenei életünkben egy új. színt is fog hozni a zuglói orgona. Nagy örömünkre szépen megtelt a templom. Az első orgonaest műsorán J. S. Bach művei szerepeltek. Az est előadóművésze pedig az orgona tervezője, Trajtler Gábor volt. Műsorát Bach gyakrabban játszott műveiből válogatta össze. Mindegyik más és más oldalról mutatta be az új hangszer sokoldalú hangzási lehetőségeit. Jó arra gondolni, hogy — ha Isten engedi — még sok orgonaesten hallhatja, majd a gyülekezet ezt a hangzást: a polifóniát tökéletesen kirajzoló Principálkarokat, sugárzó, de szelíd Mixtúráikkal vagy a Fuvolák bársonyosan puha énekét-. .. A korálelőjá'tékokat nyitott énekeskönyvvel hallgatta a gyülekezet. A reformáció hónapjában jólesett hallani az „Erős vár a mi Istenünk” koráié,lőjátékot, melyet Bach az általa tervezett Mühlhauseni-orgona szentelésére írt. Nincs idő a sok részdetszép- ség teljes felsorolására. Maradandó élmény volt a „Wachet auf” (Vigyázzatok azt kiáltják) dallamának trombitaregiszterrel való megszólaltatása, vagy a pedál 16 lábas nyeivregiszterének belépése a darabok végén. Szirmai Zoltán esperes Zs 46, 11 verse alapján tartott igehirdetésében a zene teológiájának alapvető kérdéseit fejtegette; rámutatva a zene általános jelentőségére és az egyházi muzsika különleges szolgálatára. A műsort Szabó Lajos, a zuglói gyülekezet lelkésze ismertette. Trajtler Gábor mértéktartó re- giszrálással, virtuóz stílusban, de ugyanakkor a korálelőjátékokban a teológiai tartalmat kihangsúlyozva szólaltatta meg Bach műveit. Örömmel halljuk az ígéreteket és terveket az orgonaestek folytatásáról, Szeretnénk, ha ez a pompás hangszer még sok örömöt szerezne az orgonazene kedvelőinek. Gáncs Aladár Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. nov. 18-án Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Muntag An- dorné, du. 5. szeretetvendégség. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de fél 11. (úrv.) Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla.t Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse-’ lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10., du. 4. szeretetvendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó- né Mátrai Marianna. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci u. 129. de. negyed 10. Zoitay Gyula Frangepán u. 43. de. 8. Zoltay Gyula. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet-telep de 8. Matúz László. Kispest, de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom. de. 10. Bolla Árnád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kis- tarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákosiidét de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós du. 6. Koren Emil. Toroczkó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Miihez Frigyes. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9 Bencze Imre. Nagvtéténv de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Beokő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság ünnepe után a 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéié: Mt 18,21—22. 23—35.; az igehirdetés alapigéje: 2 Kor 2,3—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A TtÁDIÖBAN: november 18-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját, közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: DR. NAGY GYULA püspök. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: I Harkányi László | Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/90-47 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszát.” (2 Kor 5,1Q.) VASÁRNAP. — „Majd az Űr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjék el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!” — Ézs 6,8 — (2 Kor 5.20. — Mt 25,31—46. — Zsolt 143.) A vasárnappal együtt minden nap lehet az Ür szolgálatában eltöltött idő. Nemcsak a próféták és az apostolok Isten szavának közvetítői és küldöttei, hanem közülünk is bárkit felhasználhat eszközként az Ür, hogy nevét ismertté tegyük a világban. Isten követségében járni nehéz és kemény feladat, de mindig kitüntetés is. A mennyei cél elérése érdekében az Ö nevében töltött szolgálati idő egészen a halálunkig tart. HÉTFŐ. — „Kimondhatatlan, dicsőült örömmel ujongtok, mert eléritek hitetek célját, lelketak üdvösségét.” — 1 Pt 1,8—9. — (Zsolt 16,11. — Lk 19,11—28. — 2 Kor 11,16—33.) Emberi életünk céljai ismertek előttünk, ezek megvalósulásáért küzdünk, dolgozunk. Még ennél is fontosabb, hatalmasabb cél áll előttünk, ha hiszünk az Űr Jézus Krisztusban, ö már előre elkészítette a benne •hívőknek az örök üdvösséget. A keresztény élet éppen ezért örömmel telt élet, mert az élő reménység egészen az Űr közelébe juttat. Célunk-e ennek az elnyerése? KEDD. — „Ne hagyja el szátokat kérkedő szó. hiszen mindentudó Isten az Űr és a tetteket G méri le.” — 1 Sám 2.3. — (1 Kor 3,13. — Zsid 10,26—31. — 2 Kor 12.1—10.) Egy kisgyermek születéséért elmondott könyörgésben is az Űr magasztalá- sa hangzik fel Anna ajkáról. Egész életünk: gondolataink, szavaink és cselekedeteink ismertek az Űr előtt. Nem lehet még csak próbálkozni sem azzal, hogy előle bármit is eltitkoljunk. Amit Tőle alázattal kérünk, megadja nekünk, ha ez az Ö dicsőségét szolgálja. Nem kérkedő, magunkkal dicsekedő szavakra, hanem, a szeretet és Isten előtti alázat cselekedeteire van szükség, hogy meg tudjunk állni majd Öelőtte. SZERDA. — „Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.” — 1 Kor 12,26. — (Ézs 66,10. — Lk 13,1—9. — 2 Kor 12, 11—18 ) Isten az erm bér testének megformálásában is tökéletes rendet alkotott. Mindennek pontos helye és feladata van, hogy életműködésünk zavartalan legyen. Vajon milyen rendel tartunk fenn mi embertársainkkal, akikkel közösen egy test tagjai vagyunk a Krisztusban? A tökéletes összhang, békesség és szeretet megteremtésé1 vei tudja Urunk ezt a testet küldetésének megfelelően működtetni. CSÜTÖRTÖK. — „Bár haragomban megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked.” — Ézs 60,10. — (Zsid 4,16. — 2 Thessz 1, 3—10. — 2 Kor 12,19 —21.) Az Isten haragjától és ítéletétől való félelem a hivő ember gondolataiban időnként erősen jelentkezik. Istent mindennél jobban kell félnünk és szeretnünk, valljuk mi is Luther tanítását. Ha nem tudnánk öt félni, nem vennénk komolyan megtérésre hívó szavát. Ha nem tudnánk Öt mindennél jobban szeretni, nem vennénk észre naponként megújuló kegyelmét. Viszont ha mindennél jobban öt féljük és szeretjük, akkor bizalommal fordulhatunk a kegyelem királyi széke felé. Ott leplezetlenül kell majd megáilnunk Urunk előtt. PÉNTEK. — „A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” — Mt 5,37. (Péld 10,19. — Jel 2.8— 11. — 2 Kor 13,1—4.) Jézus tanítása a Hegyi beszéd szerint örökkétartó útmutatás tanítványai számára. Mi mégis mennyiszer megfeledkezünk róla, amikor szavaink szeretet helyett irigységről árulkodnakó Egyenes beszéd helyett Is inkább köntör- falazunk, nem engedjük, hogy mások megismerjenek bennünket. Mi derül ki beszédünk hangsúlyából, tartalmából? — Isten szól általunk, vagy a gonosz irányít minket? Az egyenes, tiszta beszéd, a becsületes, Istenre figyelő magatartás az, amit Jézus ma tőlünk is elvár. SZOMBAT. — „Most azonban világosság vagytok az Űrban: éljetek úgy, mint a világosság fiai.” — Ef 5,8. — Móz 1.3. — Jel 20.11—15. — 2 Kor 13,5—13. Isten kegyelme elég ahhoz, hogy mi magunk és mások is kiszabaduljanak a sötétség fogságából. Hatalmas feladat ez: világosságot árasztani, fényt vinni a sötét szívekbe, békétlen otthonokba, emberek elrontott életébe, Ezt a feladatot maga az Űr Jézus bízta ránk: Ti vagytok a világ világossága. (Mt 5,14.) a jóságra, igazságra és egyenességre áraszt fényt a világosság, hogy egykor mindnyájunknak felragyogjon a Krisztus. Koskai Erzsébet Suffolk grófja A százéves angol—francia háború jelentéktelen epizódjáról ad hírt Anatole France, Jeanne d’Arc élete című könyvében. Jorgeau-t elfoglalva a franciák üldözőbe vették a Beauce felé menekülő angolokat és egy hídon kézre kerítették Suffolk grófját, akinek fogságba esése különös — a helyzethez nem illő — párbeszéd, valamint ceremónia előzte meg. Suffolk megkérdezte az őket hajszoló és a meung-i hídon utolérő Guillaume Regnault auvergne-i fegyvernököt, vajon nemes ember-e. Az igenlő választ újabb kérdés követte. A gróf a fegyvernök lovagi mivolta felöl érdeklődött. Erre a kérdésre nemleges feleletet kapott. Ceremónia következett. Suffolk grófja ott a hídon tüstént lovaggá ütötte a francia nemest és csak azután adta meg magát neki.. . Aprócska esemény a százéves háború sok pusztítása, öldöklése között, mégis nagyon megragadta a figyelmet. Képtelenség! — volt első gondolatom az Anatole France által megelevenített jelenet olvastán. Ez nem lehet igaz. Legenda, vagy egyszerűen az írói (költői) fantázia terméke. Viszont az író ebben a könyvében, mint történész mutatkozik be. Állandóan forrásaira hivatkozik, melyek tudományosan ellenőrizhetők. Nem mese tehát a groteszk jelenet, hanem történelmi tény. éuffolk grófjának, halálos veszedelembe jutva (egyik fivérét Alexander Pole-t már megölték), életének mentése helyett főgondja volt, hogy megadja a módját esetleges élet- benmaradásának, elfogatásának. Napjaink olimpiai mozgalmával kapcsolatban filozofikus jellegű „kinyilatkoztatást” hallottam. — Két dolog van, ami nélkül nem tud meglenni az emberiség. Az egyik a konfrontáció, másik a ceremónia. S az olimpián ez a kettő együtt van... — Hát nem kétséges, megvolt mindkettő a meung-i hídon, 1429. május 12-én végbemenő je-/ lenetben is. Ám ez nem oldja fel a történés groteszk, sőt abszurd voltát, melyet csak az arisztokratikus gög tesz megmagyarázhatóvá és nem indokolttá. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra — megvallom — határozottan imponáló Suffolk grófjának magatartása, stílusa. Netán azért, mert magyar . vagyok és a magyar — itt-ott elhangzó minősítés szerint — büszke nép? Nem. Másról van szó. Emberünknek tartása volt s ez a belső tartás tetszik nekem, ami még a halál torkában sem roppant össze, foszlott le róla. Nem az életéért szűkölt, hanem a belső tartásnak engedelmeskedett. Túlontúl tisztelte önmagát? Lehet. De akkor is imponáló a viselkedése. Aminthogy nem taszít, nem mosolyogtat meg bennünket Bessenyei György stílusa sem, akinek sírja mellett a költő (Nadányi Zoltán) így énekel: — Itt nyugszik ő, Bakonszegen. Nem Bécsben és nem egyebütt. Lovával együvé feküdt, Kifent bajusszal, délcegen. Művészi fotókat tartalmazó könyvben láttam egy lombtalan, kiszáradt, de sudáregyenesen éy- be meredő fát s alatta, írásban a fotóművész meghatározta, témát: — A fák állva halnak meg. Lenyűgöző megállapítás. Később kiderítettem, hogy eredetileg Cassona Alejandro nálunk (Madách színház) is bemutatott színművének a címe. Az elmúlt nyáron ötvenéves érettségi találkozón vettem részt a pápai kollégiumban. S. L. osztálytársunk — három tanári diploma tulajdonosa s még mindig egyetemünk oktató testületének tagja — néhány szóval említve halálos betegségekből való kilábalását. életben maradását, szüntelen tevékenységét, rövid beszámolójának végére a már-már szállóigévé vált mondást illesztette: A fák állva halnak meg. — öregdiák barátunk is nyilván a belső tartásra gondolt és az abból eredő, mindvégig való helytállásra. Franciaország utolsó királya XVI. Lajos vérpadon fejezte be életét. Fiáról feljegyezték, hogy fogságba került, olyan emberek „gondviselésére” bízva akik igyekeztek belőle kiirtani királyi származásának tudatát. E céljuknak megfelelően „nevelték”, rosszra. Egyízben, amikor valami aljas cselekedet elkövetésére akarták rávenni, a fiú sírvafa- kadt: Nem tudom megtenni, hiszen én királynak születtem. A belső tartás. Rokonszenves, szép, imponáló és tiszteletre méltó. De, ha csak emberi, ügyem mit ér? Mert mi az ember? Szélsodorta, hulló falevél. Még az sem. Csak por ás hamu —, amint azt már a Halotti Beszéd szerzője is meghirdette a Biblia és tapasztalatai alapján ... Az ómagyar prédikátor szavaira lelkem jólismert éneket re- zonál. — Lábaidhoz hullok tört reménnyel, Mert por és hamu vagyok csupán ... — Ő, örök szeretet mély csodáját Mindenek feje, Isten Fia, Egyesül velem az ég királya, Bár vagyok a semmiség maga. Sáuhy Jenő
