Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-11-18 / 47. szám
Uram, szeretem a Te házadat! Templomfelújítási ünnep Csikvándon rást a munkában, ünneplésünkben az Isten felé való köszönet, hálaadás hozott nagyon közel bennünket egymással: püspököt és lelkészeket, helyi gyülekezeti tagot és vidékről érkezőt. Malomsokon a kamarakóru- sunk énekben köszönt Erős vár a mi Istenünket dr Nagy Gyula püspök úrnak. Csikvándon 3 órakor indultunk el a presbitérium vezetésével, leges módon: igében, keresztség, ben, úrvacsorában és a gyülekezet lelki közösségében van jelen. Ez múltban és jelenben hatalmas erőforrás, hogy a hi,tnek és az egymás iránti szeretetnek az erői áradhassanak a hétköznapok életébe. Templomaink magasba nyúló tornya arra emlékeztet, hogy van Istentől készített hajlékunk a mennyben. Dr. Nagy Gyula püspök megáldja a felújított templomot. Jobbra mellette Síkos Lajos esperes, balra Bálintné Varsányi Vilma lelkész hogy Urunk megszentelő áldását kérjük minden munkánkra, amit a templomon vagy a templomnál végeztünk. A 26. ZSOLTÁR 8, 12. VERSEI alapján meleg hangú igehirdetésben hívta fel a püspök a gyülekezetei családi otthonaikért való hálaadásra, mert ez a teljes emberség kibontakozásának a helye. A keresztyén családnak biztosítania kell a testi növekedést, a szellemi értékekben való gyarapodást és az Isten ismeretében való növekedést. Az Istenhivő ember másik, nélkülözhetetlen földi otthona a templom és a benne összejövő gyülekezet. Ezen a helyen különLelkesen és szépen zengett a csíkvándi gyülekezet énekkarának szívéből és ajkáról is a magaszta lás. A HNF községi titkára mondott közvetlen hangú köszöntőt. Az egyházmegye nevében Síkos Lajos esperes, a barátok és lelkésztársak nevében Tóth Sándor és Sághy András adott áldó igét. Az egész gyülekezet imádságár vá lettek a püspök szentelő szavai: „Az Ürnak szentelt legyen ez a templom és minden ami benne van!” övé legyen! Legyen közel benne hozzánk! Otthon legyen, ahol oltalmat találunk, megerősödünk! Bálintné Varsányi Vilma A Fasori Öregdiákok Baráti Körének megalakulása (Folytatás a 4. oldalról.) GYÜLEKEZETEINK SOK ÖRÖMÖT ÉLTEK AT a közelmúltban. Még a nagygyűlés vendégeinek látogatását emlegetjük, és most Isten újabb áldásokkal ajándékozott meg. Október 6-ra hívtuk a velünk örülni tudó és hálát adni akaró testvéreket a csíkvándi gyülekezet kívül-belül megújított templomának szentelésére, melyet dr. Natgy Gyula püspök végzett. Az ősök áldozatvállalása — akiknek szívében a reformáció tanítása már az 1530-as években gyökeret vert — beleépül a ma élő gyülekezeti tagok életébe. A templomot afölé a tömegsír fölé építették, melybe a törökök által lemészárolt falu lakosságát temették. A csíkvándiak közül az I. világháború előtt sokan úgy próbáltak nyomorúságos életükön és családjukon segíteni, hogy Amerikában keresték sorsuk jobbrafordulását. Falujuk és templomuk iránti ragaszkodásuk jeleként ,azonban olyan ösz- szegű adományt gyűjtöttek össze és küldtek haza — nem a feleslegükből — melyből a gyülekezet némi pótlással a ma is meglevő szép hangú orgonáját megVehet- te. A TÖRTÉNELMI MÜLTAT MEGBECSÜLVE a mostani nemzedék akart hitet tenni áldozat- készségéről. Megható volt tapaszaim a gyülekezet összefogását a tatarozás folyamán. 22 kőművesünk — nem mind evangélikus — társadalmi munkában vállalta a külső pucolást. Nem számított a kukoricaszedés, vagy a dermesztő hideg, kívül vagy belül mindig folyt a munka a templomnál. Falakat kellett vízteleníteni, padokat megmozgatni és megerősíteni és az idő egyre fogyott. A 83-as karácsonyt olyan hálatelt szívvel ünnepeltük, mert átéltük, hogy a lelki házért való felelősség mennyi embert küldött segíteni. Tavasszal a belső festés és mázolás is elkészült. Egy gyülekezeti tag újra üvegeztette az ablakokat, szép összegű céladományt kaptunk, új perselyeket, villanyórának új kazettát, szőnyeget a szószékig, egy katolikus testvérünktől míves kovácsoltvas Luther-rózsát, egy nap alatt csinos új kaput a lelkészlakáshoz. S mindemögött nagyon sok szeretetet kaptunk. Fizetnünk csak az anyagokért kellett. Ahogy éreztük az egyet akaMEGJELENT Sajtóosztályunk kiadásában RÉDEY FÁL: MIÉRT RESZKETNEK A CSILLAGOK? Ara: 83,— Ft A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA november 25-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban J. S. BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI Áhítatot tart. Sorrend: a-moll preludium és fúga Jesu, meine Freude — motetta Igehirdetés O Gott, du frommer Gott *— korálvariáció Aus der Tiefe rufe ich — 131. kantáta Közreműködnek: Mezei Robert Berczelly István Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő A belépés díjtalan. HANGVERSENY zárta le. Itt Szirmai Zoltán esperes, fasori lelkész házigazdaként üdvözölte szeretettel a megjelenteket. Pes- kó György orgonajátékában és Tátray Vilmos hegedűszólójában gyönyörködött a templomot teljesen megtöltő közösség. Akik jelen lehettek ezen az alakulóülésen, megérezhették, hogy az összegyűlt közösségben sajátos, magávalragadó, mindenkin úrrálevő légkör alakult ki. Ezt azok is érezték, akik nem voltak fasori diákok vagy tanárok, de elemi erővel a fasoriakon lett úrrá. Mi volt ennek az atmoszférának a tartalma, milyen irányban hatott? Kétségkívül az egyik alapmotívum ifjúságunk újraélése volt: életünk egyik legszebb szakasz^ épp a középiskolás korunk volt és most ismét együtt láthattuk a régi arcokat, amelyek egy idő múlva valahogy megfiatalodtak és a szép múltba röpítettek visz- sza. De ennek a szép múltnak a legszebb emlékei épp az egykori iskolának köszönhetők, így a másik motívum az iskola értékeinek az újra való átélése volt. Ezt külön-külön mindenki gyakran megteszi, de így a „régi játszótársak” kömében mindenkiben elemi erővel tört fel a hála érzése, mindenkiben még nyilvánvalóbbá lett, hogy milyen értékeket hordozott ez az iskola, és — KÚTVÖLGYI ÚTON megnyíló új intézetünkbe az alábbi álláshelyek betöltésére munkatársakat keresünk: Villanyszerelő, asztalos, kertimunkás. mosodai dolgozó, szakács, konyhai előkészítő, osztályas tálaló liftkezelő, segédmunkás, raktáros, lakatos, csőszerelő, szellőzöberendezés- szerelő, takarítónő munkakörökbe. A hirdetésre jelentkezni lehet telefonon a 667-822, vagy 667-877 számon, személyesen a Mozgássérültek Nevelő Intézetében a XI., Villányi út 67. szám alatt a gazdasági osztályon. hogy egyéni életünkben tudva- tudatlan hányszor segítettek nekünk az értékek akár erkölcsi, akár szakmai döntésekben/ A múltba fordulás mellett a másik mindenkin úrrá levő érzés a jelen és a jövő felmérése volt. Szinte kézzelfoghatóan éreztük, hogy az iskola szelleme a jelenben is hat. Fasori diákok szerte a hazában és szerte a nagyvilágban saját életükkel és munkásságukkal dokumentálják az iskola értékeit, így az tovább sugárzik az egész társadalomban határainkon belül és kívül. ÉS VÉGÜL MINDNYÁJÁN MEGÉRTETTÜK, hogy az az ajándék, amit az iskolától kaptunk, kötelez is! Az értékeket meg kell őriznünk és tovább kell adnunk. A fasori gimnázium élenjárt a magyar pedagógiában, számos új módszert dolgozott ki és alkalmazott, részben a szakmai ismeretek továbbadása terén, részben a nevelés és készségfejlesztés terén, de az iskola szervezete, működése, a tanári kar társadalmi helyzete és szelleme is számtalan értékes tapasztalatot jelenthet. Ezek tárgyi emlékei még összegyűjthe- tők, a szellemi hagyatékok is felmérhetők — de az idő sürget, így alakult ki az az elhatározás és tettvágy az összegyűltekben, hogy ezéket sürgősen fel kell tárnunk és tovább kell adnunk a jelen és a jövő nemzedékei számára. Ez most nem csak lehetőség, hanem kötelesség is. Dr. Gyapay Gábor — VANYOLA. Az 1786-ban épült és most kívül-belül meg- új;tott templomot, szeptember 23-án áldotta meg Síkos Lajos. Ez alkalommal történt a gyülekezet új presbitereinek a beiktatása is. — MÓRICHIDA. A gyülekezet közadakozásból új betonkerítést húzatott a lelkészlak elé vaskapuval és vasajtóval. Él VASAI H N Aí >1 6 ÉJ UU Bocsássatok meg! 2 Kor 2,3—11 Pál apostol valóságos, konkrét esetben és helyzetben rendelkezik, ad a korinthusi gyülekezet számára útbaigazítást. Egy vétkes és a gyülekezetből kizárt tagnak a gyülekezet közösségéoe való újra- felvétele ez. Soraiból kitűnik, hogy ebben az ügyben írt már a ko- rinthusiaknak. Ennek lett eredmenye ez a büntetés. Mi volt az illető bűne, s pontosan mit és mikor írt vele kapcsolatban az apostol, nem tudjuk biztosan. Vannak, akik az első Korinthusi levél 5. fejezetének első 5 versére gondolnak. Mások úgy vélik, hogy volt az apostolnak egy másik, a gyülekezethez írt, elveszett és ezért ismeretlen levele is, melyben rendelkezett egy vétkesnek — talán szakadást okozónak — a megbüntetéséről. Számunkra nem is az ezekre a kérdésekre való válaszadás a fontos, hanem az, ami határozottan kicsendül ebből a rendelkezésből, útmutatásból: Bocsássatok meg! BOCSÁSSATOK MEG, MERT EZ A SZERETET GYAKORLÁSA, így is fogalmazhatnánk: ezt kívánja a szeretet. Vagy így is: bocsássatok meg neki és szeressétek. Egyik sem lenne azonban pontos. Azt a benyomást kelthetnék, hogy bocsánat és szeretet valahogy elválaszthatók egymástól, pedig a megbocsátás nem más, mint a szeretet gyakorlása egy adott esetben. Távol álljon, hogy a kettőt összekeverjük, vagy csak a bocsánatadásra szűkítsük le a szeretetet. így nagyon-nagyon megszegényítenénk, megüresítenénk annak végtelen gazdagságát. Az azonban bizonyos, hogy a szeretet mindig ebben is megnyilvánul, mint ahogy az is bizonyos, hogy igazi megbocsátás sem létezik szeretet nélkül. Mindenki által természetesnek ismert, hogy Jézus „új parancsolata” tanítványainak a szeretet. Kevesen akadnak gyülekezeteink tagjai között olyanok is, akik ne ismerjék jól a „gonosz”, vagy másként „irgalmatlan szolga” példázatát. Éppen ennek a vasárnapnak óegyházi evangéliumi igéjét (Mt 18,21—35), melyben Urunk a felebarátunknak való megbocsátást Péter kérdésére végtelenül természetes és magától értetődő követelménynek mutatja meg. Mégis, mintha elfelejtettük volna, hogy a bocsánat nem más. mint a szeretet gyakorlása. Vagy csupán a szeretetünk nagyon kevés és hiányos? Beszélünk arról, hogy a gyülekezet szeretetközösség, de azt, hogy a kölcsönös megbocsátás közössége is legyen, már nem gyakoroljuk. Mert ahol a másik bűnének számontartása, felemlegetése, sőt haragtartás és hasonlók vannak, ott erről aligha beszélhetünk. Az egyház diakóniai szolgálatáról beszélünk, de nem ott kezdődnék-e ez, hogy bocsánatot is tudok adni, s magam is tudok abból élni? Még a családban, a legbensőbb szeretetközösségben is — amely még /világi értelmezés szerint is az — nem a megbocsátás hiánya-e számtalanszor a probléma? Benne nemzedéki ellentétek nem emiatt éleződnek-e ki sokszor? Nem itt kereshető-e számtalanszor családi békétlenségek oka, s végeredményben annak gyökere, hogy korunkban a házasság és család sokszor jut válságos helyzetbe? Pedig még nem is néztünk távolabbi körre! Családon, gyülekezeten kívül is érvényes a szeretet kötelezettsége. Annak gyakorlásához pedig elválaszthatatlanul, szervesen tartozik a rp^gbocsátás. BOCSÁSS ÁTOK MEG, HOGY A SÁTÁN RÁ NE SZEDJEN TITEKET. A korinthusiakat tálán éppen azáltal, hogy magukat Isten akaratának megfelelően, helyeden cselekvőnek gondolják azáltal, hogy a bűnöst, s vele együtt a bűnt kirekesztik maguk közül. Ebben több lehetőséget is nyújtanak a Sátánnak arra, hogy megcsalja őket. Először talán azt. hogy a bűnét bánó bűnöst hagyják elveszni. A szomorúság megemészti, ahogy az apostol írja. Azután az, hogy a maguk szeriében igazakként tetszelegnek, akik a bűnt mélységesen megvetve távol tudják magukat tartani tőle. Harmadszor 'az, hogy bűn és bűnös között szinte egyenlőségjelet téve ítélkeznek, pedig az ítélc* nem a. mi dolgunk. Valljuk meg, mindez nem távoli tőlünk. Sokszor tetszelgünk saját igazságunkban, mikor másokkal hasonlítgatjuk magunkat. Még a bűnöst a bűnével együtt gondolkodásmódja sem túlságosan idegen. Pedig Isten másként cselekedett. Jézusban tartott ítéletet a bűn felett, hogy a bűnösnek bocsánatot adjon. „Bűneinket Ö vitte fel testében a keresztfára.” Nem lehet soha felednünk, hogy mi magunk is Istennek ebből a bocsánatából élünk. Bennünket sem sújt ítéletével, mert ítéletünk az ö keresztjében lett üdvösséggé. Ezért élünk bocsánata és kegyelme fényének ragyogásában. Ha Isten így cselekedett velünk, hosyan tehetnénk mi másként? Van erre jogunk, vagv lehetőségünk? Bizony nincs. BOCSÁSSATOK MEG. MERT EZ ÖRÖM. A megbocsátás feszültségfeloldódást jelent. Ez pedig már magában is' megkönnyebbülés és öröm. Lélektanilag is igaz ez. Hitbelilea még inkább. Nem egyszerűen az örül. akinek vétkét megbocsátották, hanem az is. aki megbocsát, hiszen mindketten nyomasztó terhet tesznek le. A sérelem hordozása, a nem felejtés, vagy épnen a miatta való harag ugyanis szintén teher, ami éppen úgy nvomhatia szívünket, gúzsba köthet és terhelhet Isten előtt, mint vétke az ellenünk azt elkövetőt. Az apostol arról is szól. hogy az ő öröme mindnyájuké, az egész korinthusi gyülekezeté. Az öröm ugyanis szótárad. Elhat körnveze- tünkre. Légköre felszabadítja, boldogabbá teszi mindazokat, akik valamiképpen tapasztaló/ részesei és látói az igazi megbocsátás eseményének. A keresztyén élet örvendező élet. Ez az öröm is hozzá tartozik ehhez. ..Bocsássatok meg!” — hangzik felénk is a felhívás. így kaptuk a lehetőséget a nekünk is megbocsátó Mennyei Atyától. Bánfi Béla Imádkozzunk! Mennyei Atyánk, áldunk és magasztalunk Téged, hogy bűnbocsánatot szereztél nekünk is Egyszülött Fiad keresztjében. Áldunk, hogy benne ítélted meg bűneinket és haragodat érte rólunk elfordítottad. Kérünk, engedd, hogy a bűnbocsánat adásában mi is gyermekeidnek bizonyuljunk. Add. hogy embertársaink iránt való szeretetünk ebben is valósággá váljék, hogy így örömben éljünk örömet árasztva magunk körül, hogy a Sátán meg ne csaljon minket. Amen LÁTOGATÁS A FRANCIA EGYHÁZAKNÁL Az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Információs Szolgálata (IDL) az LVSZ Kommunikációs Osztálya megbízásából tanulmányutat szervezett a franciaországi evangélikus egyházakhoz Stras- bourgba és Párizsba október 23.—november 4. között. Dr. Gottfried Mieraut. az IDL főszerkesztőjét útjára elkísérte Lehel László duna- haraszti lelkész. Közben Stuttgartban részt vettek az NSZK-bel' egyházi újságírók éves konferenciáján. i