Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-11-18 / 47. szám

1934. OKTÓBER 5-ÉN diákszótól volt hangos az egykori Fasori Evangélikus Fiúgimnázium. díszterme. Ezúttal öregdiákok töltötték meg a II. emelet dísztermét és folyosóit, majd a fasori templomot, öreg diákok, a szó kettős értelmében, mert az egykori fasori gimnázium növendékei voltak, de ugyanakkor a legfiatalabbak is 50. évüket taposták, a korelnök pedig 1915- ben érettségizett. . . így közel negyven évfolyam diákjai gyűltek össze.

A diáktalálkozón alakult meg igen bensőséges hangulatban a Fasori öregdiákok Baráti Köre.

Az ünnepélyes megalakulást hosszabb előkészítő munka előzte meg. Az egyes évfolyamok eddig is rendszeresen tartottak érettségi találkozókat — volt, ahol évenként, volt, ahol ritkábban —, amikor rendszerint felkeresték az istkola egykori épületét és a templomot, tisztelettel emlékezve meg az alma materről. Az utóbbi években egyre gyakrabban hangzott el az az igény, hogy ne csak az egyes osztályok, hanem az egész iskola volt növendékei fogjanak össze az emlékek ápolására. Ennek az igénynek a realizálását tette lehetővé a Hazafias Népfront országos kezdeményezése. hogy alakuljanak baráti körök művelődési értékeink megőrzésére. elsősorban az iskolai hagyományok ápolása útján. így jöttek létre egymás után egykori neves iskolák baráti körei a Hazafias Népfront támogatásával.

Az igények és lehetőségek ösz- szekapcsolását végezte el a mi iskolánkban az 1940-ben érettségizettek kezdeményezésére létrejött Előkészítő Bizottság, amely több mint ggyéves megfeszített munkával készítette elő a Fasori öregdiákok Baráti Körének megalakulását. Az elnöki tisztet dr. Petri Gábor, 1931-ben érettségizett állami-díjas ny. orvosprofesszor, akadémikus, országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja vállalta el, aki már ezelőtt is minden lehető alkalommal kifejezésre juttatta a nagy nyilvánosság előtt az iskola iránt1 érzett hálatelt szérátetétl Az előkészítő murikig legfőbö rffó- torja dr. Vitális György 1948-ban érettségizett geológus lelkesedése és szervezőképessége volt, mert az Előkészítő Bizottság az ő irányításával oldotta meg a nehéz és sokirányú feladatot. Megkeresték az egyes évfolyamokat, az osztálymegbízottak felmérték az itthon és külföldön élőket, összegyűjtötték a címeket és ez év június 5-én az évfolyammegbízottak találkozóján tisztázták a lehetőségeket és a feladatokat.

AZ ALAKULÓÜLÉSEN VENDÉGKÉNT MEGJELENTEK dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, a Lutheránus Világszövetség elnöke, Szirmai Zoltán esperes, a fasori gyülekezet lelkésze, Balogh Lajos, a Hazafias Népfront VII. kerületi bizottságának alelnöke, Csorna Gyula igazgató a házigazda Országos Pedagógiai IntéA Fasori Öregdiákok Baráti Körének megalakulása

zet „képviselője, a volt Deáktéri Leánygimnázium testvérintézet tanárai és növendékei, Cservenka Judit, a Magyar Rádió munkatársa.

A Himnusz eléneklése után dr. Petri Gábor, az Előkészítő Bizottság elnöke meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd Bitskey Tibor 1948- ban érettségizett színművész előadta Remport Elek: „A megfáradt magvető” című versét. Ezzel nemcsak a közelmúltban elhunyt költőről, hanem válameny- nyi távozott egykori tanárunkról emlékezett meg.

EZUTÁN DR. VITÁLIS, GYÖRGY, az Előkészítő Bizottság titkára ismertette a kör célját és programtervezetét: „ ... Meggyőződésünk — mondta többek között —, hogy a fasori gimnázium szellemiségének sugárzása még ma is olyan, erős és hátó, hogy az -életünk hátralevő éveiben és napjaiban is olyan melegséggel ölel át bennünket, amely eddig is átsegített életünk minden viharán és nehézségén. Annak ellenére, hogy jelenleg nincs élő iskolai hátterünk, mégis úgy érezzük, hogy a mélységnek nem a legmélyebb pontjáról kell indulnunk, hanem az elődök írott emlékeire és az élő iskolatársak tapasztalataira támaszkodva, egy 32 éves álomból felemelkedve, a hit, a remény és a szeretet fundamentumára építve próbáljuk elképzeléseinket megvalósítani ... A Baráti Kör célja — mondta a továbbiakban — a Budapesti Evangélikus (Fasori) Gimnázium évszázados hagyományokon alapuló humanista szellemének, a gimnázium szeret-eté- nek, a volt tanárok és a volt tanítványok között a gimnázium révén kifejlődött barátság és összetartás érzésének ápolása, egymás számbavétele, segítése, összejövetelek és előadások rendezése, évfordulók megünneplése, az iskola történetének megírása ...”

A minimális; program mellett’ a nagyobb, távlati elképzelés' is megfogalmazódott. Ennek, legfontosabb része az iskolára vonatkozó tárgyi és szellemi emlékanyag rendszeres összegyűjtése. gondozása és publikálása, más körökkel kapcsolatba lépés, kórus szervezése és az időszakos tájékoztatás rendszeresítése.

AZ ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG FELMENTÉSE UTÁN a korelnök: Nagy László József irányításával, aki 1915-ben érettségizett és a Volt Növendékek Egyesületének utolsó titkára volt, megválasztották a Baráti Kör vezetőségét. Peskó György, 1951- ben érettségizett orgonaművész a Jelölő Bizottság elnöke terjesztette be a javaslatot, amit egyhangúan fogadtak el. A megválasztott tisztikar a következőkből áll:

Tiszeletbeli elnök: Wigner Jenő 1920-ban érettségizett Nóbel- díjas fizikus;

Elnök: Dr. Petri Gábor 1931ben érettségizett orvosprofesszor;

Társelnökök: Dr. Balogh János 1931-ben érettségizett, Kossuth- díjas zoológusprofesszor, akadémikus; Dr. Cselőtei László 1943- ban érettségizett, a kertészettudomány professzora, akadémikus, országgyűlési képviselő; Dr. Har- sányi László 1945-ben érettségizett orvosprofesszor; Dr. Kovács István 1931-ben érettségizett, Kossuth- és Állami-díjas atomfizikus professzor, akadémikus; Peskó György 1951-ben érettségizett orgonaművész; Dr. Szegő Miklós 1937-ben érettségizett Kossuth-díjas vegyészmérnök. Titkár: Dr. Vitális György

1948- ban érettségizett geológus.

Ti tkárhelyettes: Szentpéteri

Szabolcs 1953-ban érettségizett fizikus.

Pénztáros: Dr. Pósfay Miklós

1949- ben érettségizett közgazdász. Pénztárosheiyettes: Dr. Nagy

Béla Antal 1953-ban érettségizett mérnök.

Sajtóbizottság

elnöke: Pintér István 1950-ben érettségizett újságíró, főszerkesztő;

tagja: Bruckner József 1940- ben érettségizett újságíró. Szervező bizottság elnöke: Paulik Pál, 1944-ben érettségizett jogász tagja: Gönczy Sándor 1944-ben érettségizett gépészmérnök. Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke: Dr. Szuhovszky Gyula 1946-ban érettségizett jogász tagjai: Dr. Liptay György 1950- ben érettségizett gépészmérnök; Kárpáti Zoltán 1951-ben érettségizett gépészmérnök. Dokumentumgyűjtő bizottság elnöke: Vető Béla 1945-ben érettségizett evangélikus lelkész;

tagja: Bendes Aladár 1942-ben érettségizett gépészmérnök.

A gimnázium történetét összeállító Szerkesztő Bizottság elnöke: Dr. Gyapay Gábor 1943-ban érettségizett középiskolái tanár;

tagjai: Dr. Németh Sándor 1925-ben érettségizett jogász; Sü- ■ kösd Mihály 1952-ben érettségizett író.

A VEZETŐSÉG MEGVÁLASZTÁSA UTÁN dr. Petri Gábor elnök ünnepi előadásban emlékezett meg az iskoláról: „Mélyen megilletődve állok ezen a helyen — kezdte meg előadását —, melyről nyolc éven át hallhattam Hittrich Ödön, majd Mikola Sándor igazgatóink tanévnyitó és évzáró ünnepi beszédeit, és Be- refczky tanár úr imádságos szavait. Mintha csak most is hallanám őket... Ünnep ez a mai is: az emlékezésé, bizonyos értelemben az újrakezdésé, és főként az újbóli egymásra találásé. Petőfi jólismert soraira gondolok: »Hol vagytok Ti régi játszótársak, Közületek csak egyet is lássak ... « Milyen jó, hogy oly örvendetesen szép számban gyűltünk itt egybe. Igaz, a szószerinti játszótársak közül már nem olyan számosán, hiszen azóta sok év szállott el felettünk és az utolsó itt érettségizett évfolyamba járók is túljutottak — Dante szavait idézve — »az emberélet útjának felén ..."

... Napjainkban sok szó- esik a közoktatás nehézségeiről, egye- stek az elitnevelés kérdéseit is feszegetik. A mi iskolánk nem volt elit-iskola a szó mai értelmében, hisz ahányan voltunk, annyi félék voltunk; de arra alkalmas volt, hogy a szellemi elit kialakulására lehetőséget adjon, és hogy sokoldalú oktatói tevékenységével segítse kibontakozni a tehetség megannyi fajtáját: menynyi kiváló művész, tudós, nevelő, gazdasági szakember és közéleti férfiú nevelkedett itt működésének 129 esztendeje folyamán. . . . Iskolánk jelentőségét nem a mennyiség, hanem a minőség adta meg — folytatta előadását Petri Gábor. — A sokféleségben az egységet a szellem, a minőség tisztelete és a jellemformálás következetes szándéka jelentette. Valódi nevelő és képző intézet volt, mely követte a magyar protestáns iskolák sok évszázados hagyományait, hű őre a humanitásnak és az életben való helytállásnak. Nem elégedett meg az ismeretek közlésével, hanem mindenek előtt a jellem fejlesztésére, önálló gondolkodásra. felelősségvállalásra, az egyéni képességek fejlesztésével egy időben a türelem erényére, a másik ember, az emberkö- zösség megbecsülésére és szerete- tére nevelt. Azt a fogalmat, hogy »demokrácia« legfeljebb, ha a történelemórákon hallottuk, de diákéveink minden napján gyakoroltuk. Képviselve volt a növendékek közt az akkori magyar társadalom minden rétege, de az iskola sohasem tett különbséget szegény és gazdag között, a kis árvaházi gyerekek és a gyárosok fiai közt. Nem ismerték itt a vallás- vagy osztálykülönbséget és nem becsültek mást. mint a tisztességet. a szorgalmat és a- tudást. Tőlünk semmit sem követeltek meg szigorúbban, mint az igazmondást, és semmit sem támogattak jobban, mint a tehetséget ...

Ha ma, annyi esztendő és tapasztalat nyomán magunkba nézünk. habár egy pillanatra sem feledkezünk meg szüléink iránti törleszthetetlen adósságunkról, akkor is el kell ismernünk, hogy azt, ami a legjobb bennünk, ami segített helytállni a sok változás és viszontagság közepiette, ami segített emberséges embernek és magyarnak maradni, ami hitet adott híven szolgálni bizonyos időtlen eszményeket, és magunkévá tenni az újakat, azt javarészt annak a nevelésnek köszönhetjük, amelyet ettől az iskolától kaptuk... Az iskolának ezt a

szellemét tanárai sugározták felénk ... A tanítást a mi tanáraink valóban hivatásnak tekintették és sokuk órái elérték a jó egyetemi előadás színvonalát. Jórészt az ő érdemük, hogy az iskola volt növendékei közül annyian helytálltak a tudomány, a művészet, a közélet fontos őrhelyein; érdemüket az itt nevelkedett későbbi világhírességek soha nem mulasztották el hangsúlyozni . ..

Nagy hagyományainkat szeretnénk illő módón megőrizni és a tanítványok tanítványainak, az eljövedő nemzedéknek átadni. Hálánkat szeretnénk leróni egykori iskolánk és tanáraink iránt. A mi életünk és munkánk is a ma hétköznapjait és ezáltal a jövőt szolgálja: hazánk, a társadalom és az emberiség javát. A mi iskolánk nemcsak humanista volt, hanem humánus — a szó jó értelmében. Nem szerénység és nem rátartiság, ha magunkévá tesszük az iskola nagy filozófus- tanárainak mottóját, melyet az I. emeleten ma is látható Böhm Károly emléktáblán olvashatunk: »A szellem a legmagasabb emberi méltóság.« Magunkévá tesz- szük Cicerónak azt a megállapítását is, hogy a tanult emberek baráti közössége szorosabb kötelék, mint a vérségi, fogjuk meg ismét egymás kezét és ne engedjük el többé. ..” fejezte be visszaemlékezését a Baráti Kör elnöke.

EZUTÁN KERÜLT SOR AZ ÜDVÖZLÉSRE. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök rövid köszöntésében kiemelte az iskola szellemi és erkölcsi kvalitásait, amelyek ma is ható tényezők, majd saját életének a Fasorhoz kapcsolódó emlékeit elevenítette fel. Csorna Gyula, mint házigazda, Táltos Jánosné, sz. Oppel Márta (Oppel Imre volt tanárunk unokahúga) a Deák téri Leánygimnázium volt növendékei képviseletében és Balog Lajos a Hazafias Népfront VII. kerületi Bizottsága nevében köszöntötték a kört. Dr. Vitális György titkár az üdvözlőleveleket — mindenekelőtt a megválasztott tiszteletbeli elnök Wigner Jenő levelét — olvasta fel.

Iskolai emlékeket elevenítettek fel az ezután lejátszott magnó- felvételek: Dr. Remport Elek egykori rádiónyilatkozatát, Kovács István és Wigner Jenő iskoláról szóló beszélgetését és Petri Gábor rádiónyilatkozatát, melyet 50. éves érettségi találkozójuk alkalmából mondott el, hallgattuk végig.

A Szózat eléneklése után a megválasztott vezetőség koszorút helyezett el a hősi emlékműre. Az iskola tulajdonképpeni első hősi halottja Petőfi Sándor volt. A koszorú az iskola valamennyi halottjának, „aki az iskoláért és az iskolában dolgozott tevékeny életében” emlékét tisztelte meg.

AZ ALAK ULÖÜLÉST A TEMPLOMBAN TARTOTT

(Folytatás az 5. oldalon

Megemlékezés Szalatnai Rezsőről

BORÚS ŐSZI NAPON, sárguló falevelek között álltuk körül október 23-án, születésének 80. évfordulóján az író farkasréti sírhelyét. Emlékbeszéd hangzott el a Magyar írók Szövetsége, majd a pozsonyi öregdiákok nevében. Koszorút, virágot helyeztek porai fölé a Művelődési Minisztérium, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Irodalomtörténeti Társaság, az egykori Sarlós-mozgalom képviselői, a barátai, családtagjai. Az arcokon bensőséges érzések tükröződtek, mert akik őt közelről ismerték, életre szóló nyomot hagyott bennük személyének kisugárzása, embersége, egyenessége, kristálytiszta nyíltsága.

Ritka tanár lehetett. Még életéből tudom, milyen maradandó szeretettel és tisztelettel vették körül hozzá idősödő egykori tanítványai, bárhol és bármiként hozta is őket össze újra az élet vagy akár a levelezés. Nehéz években a kisebbségi magyarság sorsát hordozta, ápolta a Felvidéken személyes helytállásával és írói - tollával, soha meg nem feledkezve a népek testvériségéről. Ennek hozzáférhető legnagyobb tanúsága számunkra a Kisebbségben és igazságban című kötete.

Negyvennyolc óta az anyaországban élt családjával. Itt lett a megélhetésüket szolgáló könyvtárosi munkája közben sokak irodalmi tanácsadójává. Otthoni könyvtára nagy nevek dedikált példányait őrizte, s ebben a légkörben

születtek íróasztalánál sorra a művek, amelyek beleépültek sokunk életébe. Csak egy régi emléket erről: soha nem felejtem el, milyen szellemi élményt adott vagy húsz évvel ezelőtt napról napra Juhász Gyula hatszáz napja olvasása. S hogy mellé tegyek egy frisset: úgy adódott, hogy éppen a születésnapi temetői megemlékezés előestéjén fejeztem be Kempelenről írt, most 5. kiadásban megjelent történeti regényének felfedezésszerű olvasását. (Nemsokára lapunkban is írunk róla.) Hazai publicisztikájában, a mai Magyarországon neki adatott közel három évtized alatt írt újságcikkeiben a nemzeti tudat erősítésének fáradhatatlan, tántoríthatatlan apostola — olyan években is, amikor ez nem volt könnyű feladat.

AZNAP REGGEL, születésének nyolcvanadik évfordulóján, majd megismételve néhány nap múlva a rádió Társalgó rovatában találkoztam vele és egyházunk folyóiratának a nevével. A szerkesztő-műsorvezető Liptay Katalin jelentette’be, hogy Czine Mihály most írt a Diakónia folyóirat felkérésére egy elemző értékelést Szalatnai Rezsőről, s ebből olvas fel részleteket a szerző. (A folyóirat novemberben megjelenő számában lesz olvasható a cikk.) Jó volt az általam, mint szerkesztő által már ismert szép és igaz mondatokat az ő ízes magyar beszédhangján hallani. Utána még két kis gyöngyszemet is bemutattak a rádióhallgatóknak a Nemzet és emlékezet című kötetéből. (A Nemzet és emlékezet színes mozaikjából számos darab már ismerőssé vált a Diakónia folyóiratunk 1982. évi számaiból az olvasóknak, amikor még nem jelent meg a Két hazában egy igazsággal c. kötetben.)

A második bemutatott kis írás egy jelenettel végződik Bartók amerikai önkéntes száműzetéséből. Egy erdőben sétáltak. Azt mondták neki, van ott egy sziklafal, amely háromszor veri vissza a hangot. Kérte, hagyják egyedül. „Olyannak tetszett, már betegen — mondja a feljegyzés —, mint a széltépte fa. Rákiáltott a visszhangverő sziklára: Haza! Felcsuklott a hangja. Háromszor verte vissza a remegő szót a kőfal.” Alig hangzott el a felolvasásban az utolsó mondat, Bartók Béla Concertója csendült fel a műsorban. Itt szorítom meg a műsor fájdalmasan küzdelmes hazaszeretetének találóbb visszhangja Bartók e honvágytól átfűtött darabjánál.

A Társalgó folytatása más tárgyra tért, de kapcsolódva Szalatnai Rezsőhöz: értékek felfedezője és közvetítője volt — mondta róla a műsorvezető szerkesztő —, nézzük meg, mit írt húsz évvel ezelőtt

A cseh irodalom történeté ben az 1984. évi irodalmi Nobel-díj nyerteséről, J. Seifert cseh költőről. Igen magasra értékelte . a mai cseh líra legszubjektívabb költőjeként.

MI, EVANGÉLIKUSOK IS hálával és tisztelettel gondolhatunk Szalatnai Rezsőre. Egyházunk hű fia volf. Féltőn aggódott azért, hogy Isten igéje helyes magyar nyelven hirdettessék fővárosi templomainkban. Lapunkban állandó munkatársként számos cikket irt az életét betöltő eszmék jegyében. Lapunk negyedik oldalának ezen az alsó helyén a kulturális rovatunkban — amely hetenkénti folytonossággal csak halála után születhetett meg a hetilap oldal- számának növekedésével és melyet az ő szellemében igyekszem irányítani — kérésemre leánya írt meg egy emléket édesapjáról. Előző két számunkban jelent meg folytatásban Apám emlékére címmel. Édesapja boldog lenne, ha láthatná egészen más pályán működő leánya írásában az apai örökség jelét. Ezekben az években Szalatnai Judit szívós munkát végzett édesapia életművének ápolásáért. A síron túl érő gyermeki hála és a szülő emlékezetének ébren tartása nagy dolog a mi múlandó sorsunkban. nemzedékek tovatűnő életében.

A nekünk adatott szellemi és lelki öröksége úgy válik élővé, ha elővesszük könyveit. írásait — szép művök maradtak utána. Veröreös Imre