Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-30 / 40. szám

* 99IIagyd az Urra fiiadat..." Láttál már tulipán hagymát? Mindegyiket egyforma, szürkésbarna hagymalevél takarja. Vajon, milyen virág van benne? Égő piros, fehér vagy cirmos, lila, esetleg sárga? Ha meg akarod látni, el kell ültetned nyár végén kerti földbe; s ha kap elegendő esőt, meleget, napfényt, tavasszal megláthatod, mit rejtettek a kis szürke hagy­mák! így figyeltem én is kis gyermekeimet. Tudom, Isten — minden élet adója — ajándékozott meg velük. S hogy Isten milyen ajándé­kot, képességet rejtett el bennük, megtudom, ha jól figyelek és hű­ségesen gondozom őket. Sőt! Számot is kell adnom róla, hogy ezeket a képességeket kibonthatták-e?! Zsuzsiról aránylag hamar kiderült, hogy milyen jó zenei képes­séggel áldotta meg Isten. Alig volt féléves, mikor szöveg nélkül szép tisztán énekelte a „hinta, palintá”-t. Nagyobb testvéreivel már má­sodikos korában bejárhatott autóbusszal a legközelebbi zeneiskolá­ba, s nagy kedvvel tanult zongorázni. — Valóban alkalmas zenei pályára — mondta a tanár nénije. S ekkor jött az első probléma: el kellett költöznünk. De hogyan tud Zsuzsi továbbra is zenét tanulni? Az új helyünkön akkor alakult a zeneiskola. A Művelődési Ház gazdasági épületében kapott két tantermet. Minden a kezdet kezdetén állt. Kezdők voltak a tanárok, kezdetlegesek a körülmények, és csak kezdők a növendékek. Zsuzsi előtt nem volt lelkesítő példa, nem dolgoztatták keményen. Ö min­denhogyan a legjobb volt. Dé ezzel a szinttel nem is álmodhatott arról, hogy zenei szakközépiskolába kerülhessen. Pedig zenetanár szeretett volna lenni. Mi is úgy láttuk, valóban ez lesz a helye az életben. Hiszen Isten nem „véletlenül” adta neki ezt a képességet. Dehát, a tények, tények! A jelen tudással nem mehet felvételizni a Zenei szakközépiskolába. Közben ismét költöztünk, ezúttal olyan helyre, ahol helyben is hagyománya volt a zenei oktatásnak. Itt megkezdődött ' a kemény munka: gimnázium mellett felkészülni a felvételire. Sok-sok hang­szeres gyakorlás, külön itthoni feladatok megoldása után a jelent­kezés beadása. A szaktanári vélemény azonban nem volt kedvező. Zongorából ne induljon, a kétszeri iskolaváltás hátrányait már nem lehet behozni. A szakfelügyelő áthidaló megoldást ajánlott: szolfézs szakra kellene menni, esetleg énekkel próbálkozni. Kezdődtek a konzultációkra járások, elő-értékelések, s az eredmények nem voltak biztatók. Elbizonytalanodtam: talán félreismertem gyermekem képességeit. De vajon, akkor Isten milyen helyen fogja feladattal megbízni az életben? Mire adott neki kedvet, képességet, tehetséget? Próbáltam kitudakolni, mi érdekli még. — A magyar, történelem nem kedves tantárgyad? Rázza a fejét. Akkor, talán a biológia, vagy kémia érde­kel? — Nem különösebben — hangzik a válasz. — De a nyelvek jól mennek. Nem foglalkoznál velük szívesen többet? Irtó jó dolog, ha valaki tud beszélni más yelven! — Hát. . . nem tudom . . . Hát akkor mi az — kérdeztem —, amit egész életedben szívesen csinálnál? Te­kintete felcsillan, arcocskája felderül. Énekelni — válaszolja lelke­sen. Nincs mit tenni, meg kell próbálni. De mi lesz, ha nem sikerül? Beszélgettünk Zsuzsival. Nézd — mondtam neki, —, Istennek célja van azzal, hogy te így szeretsz zenélni. Valamit akar ezzel. Mindent megpróbálunk. Lehet, hogy nem fog menni. Ha sorompó elzárja az utunkat, tudni fogjuk, hogy Isten nem ezen az úton vezet. Van egy nagyon régi mese. Két kis egérről szól, akik belepottyan- tak a tejfölbe. Úsztak, hogy el ne merüljenek. Az egyik feladta a küzdelmet, minden mindegy, nincs kiút. Ez megfulladt. A másik meg csak úszott-úszott remélve, hogy majd csak történik valami. S míg így úszkált, megkopülte a tejfölt vajjá, s a vajon ki tudott mene­külni. Most mi is így vagyunk, mint ez a kisegér: tesszük, amit kell, s majd meglátjuk, Isten merrefelé vezeti utadat. Egy biztos: Neki cél­ja van a te életeddel is, Zsuzsikám! Megjött a felvételi eredmény: nem felelt meg. Kisegér! még azért úszunk — mondtam neki. Szo­morú tekintet volt a válasz. A könnyei befelé folytak, s tudtam a ki nem mondott kérdést: mi lesz tovább?! Másnap hívták a zeneiskolába. A fúvós tanár szívesen foglalkozna vele az iskolaév végéig fagottal. Ha úgy látja-, hogy bírna ezzel a hangszerrel, pótfelvételre jelentkezhetne. Zsuzsinak egyszerre meg­jött a kedve hozzá. Csuda érdekes más hangszeren is játszani! A pótfelvételin együtt izgultunk, Zsuzsi bent a teremben, én kint a fo­lyosón. Eredményhirdetésig sétáltunk egyet. A megadott időre ott álltunk.az igazgatói iroda ajtaja előtt. — Tessék mondani a nevet!. . . Igen, felvettük, hamar menjenek a kollégiumot is intézni. Még ott is van hely! Egymás kezét fogtuk és egymásra nevetve siettünk a gondnoki hivatalba. — No, látod, kis tejfölös egérkém! .. Zsuzsi azóta már végzett a középiskolában, s készül arra, hogy ze­netanár legyen. Közben már nagy zenekarban is játszik. Ha valahol látsz egy nevetős arcú kis fagottos lányt, lehet, hogy éppen ö az. Akkor jusson eszedbe ez a történet, amelyik bizonyság arról: Isten szerető kézzel vezet. Nemcsak Zsuzsit, téged is! Próbáld meg, nem fogsz csalódni, csak figyelj Rá! Asbóth Lászlóné — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: ok­tóber 7-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: Sólyom Károly es­peres. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Pvanaíiuus Eavrá? Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel; Mezősi György: Felelős kiadó: I Harkányi László J Szerkesztőség és kiadomvatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-0/4 Előfizetési ár: esy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: 64.2315 90-40 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérisazeató Nyomás: rotációs masasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató A Sajtóosztály felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és gyülekezeteket, hogy az 1985. évi ÚTMUTATÓ és 1985. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megr en delések október lü-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangéli­kus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anya­got ne rendeljenek a Gyü­lekezetek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igé­nyeket a beérkezés sor­rendjében igyekszik kielé­gíteni. A határidőn túl beérkezett megrendelése­ket a Sajtóosztálv nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri meg­rendelőit, hogy a két kiad­ványból csak a szükség­letnek megfelelően küldjék be- megrendeléseiket. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. szeptember 80-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de 11. (urv.) Pintér Karoly, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Muntag An­dorne, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György üt 7. de. fél 9. Muntag An­dorne. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi öt 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbanya de. 10. Pásztor Pál, du. 5. (szeretetvendégség) Pásztor Pál. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Pász­tor Pál. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó La­jos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Sza­bó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frange- pán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. (szeretetvendégség) Detre János. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­tom Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. 9. Szalay Ta­más. Cinkota de. fél 11. Szalay Ta­más. Kistarcsa de. 9. Solymár Pé­ter. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (urv.) Koren Emil, du. 0. Széchey Béla. Toroczkó tér de. fél 9. Kar- csics Maida. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsáy Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Takács József. Mo- dori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Kelenföld de. 8. Missura Ti­bor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagy­tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rözse Is.tván. Budafok de. 11. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság ünnepe után a 15. vasárnapon az oitárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Gál 5, 25 — 6, 10; az igahirdetés alapigéje: Mt 6,19—21. „Minden gondotokat hagyjátok őreá, mert neki gondja van rá­tok.” (1 Pt 5,7.) VASÁRNAP. — „Ha az Urat tartod oltalmadnak, nem érhet baj téged.” — Zsolt 91,9.10 — (1 Pt 5,7 — Mt 6,25—34 — Zsolt 67.) Mennyei atyánk! Mint a kisgyer­mekek apjuk kezébe, úgy ka­paszkodunk mi is a Te atyai ke­zedbe. Oltalomra, védelemre szo­rulunk, mert ránk leselkedik a bűn és halál hatalma, és segítsé­ged nélkül már régen elvesztünk volna. Látó szemet, hivő szívet kérünk Tőled, Atyánk, hogy ne csak a ránk leselkedő bajokat és veszedelmeket vegyük észre, ha­nem a megtartatás és menekülés útját is: a Te örök szeretetedet a Jézus Krisztusban. Őrző angya­laiddal vigyázz reánk, Atyánk! Ámen. HÉTFŐ. — „Isten megvigasz­tal minket minden nyomorúsá­gunkban, hogy mi is megvigasz­talhassunk másokat minden nyo­morúságában, azzal a vigasztalás­sal, amellyel az Isten vigasztal minket.” — 2 , Kor 1,4 — (Ézs 66,13 — Lk 12,22—32 — Jer 31,18 —20. 31—r-37.) Istenem! Köszönöm neked mindazokat, akik testvéri szóval, igéd üzenetével, simogató kézzel mellettem voltak, amikor szomorú, fáradt, elesett és na- gyon-nagyon gyenge voltam. Kö­szönöm igéd egy-egy mondatát, amely gyászban vigasztalt, erőt­lenségben megtámogatott, el- esettségemben reményt adott. Használj fel engem is, Istenem, hogy a vigasztalás, segítés, báto­rítás szolgálatát végezhessem mindazok között, akiket reám bíztál: gyülekezetben, családban, munkatársak közösségében, vagy éppen azok érdekében, akikkel egy kórteremben kell feküdnöm. Mert akit Te vigasztaltál meg, az maga is vigasztal. Ámen. Balázs kerti szerszámot kapott vásárfiába. Olyat, ami méretei­ben az ö másfél éves termetéhez igazodott. Vödröt, gereblyét, la­pátot. Nem mondta, de felcsil­lanó tekintete, repeső kis keze és örömkiáltása mindnyájunk előtt nyilvánvalóvá tette, hogy telje­sültek munkaeszközök iránti el­képzelései. Gondolatait ugyanis még csak néhány maga alkotta szóval és taglejtéseivel tudja a környező világgal közölni, ebben azonban tökéletes módszerre tett szert. Gondolkodó és munkaszerető emberre vallott az is, ahogy kéz­be vette, mustrálgatta, majd ki­próbálta új szerszámait. Kavi- csott vett a lapátra és eldobta. Az irány nagyjából ugyanaz volt, de a ferde hajítás törvényeit még nem tanulmányozta eléggé, s a becsapódás távolsága bizony szó­ródott. A gereblyézés módját né­hány száraz falevél és szétszórt fűszál rendbe rakása közben ha­mar kitapasztalta. A vödör pe­dig alkalmasnak bizonyult mak­kok és tobozok gyűjtésére. Ilyen előtanulmányok után ha­tározta el, hogy most már ter­melő munkára alkalmas terepet keres. A gereblyét és lapátot a kezembe adta, a vödröt maga vet­te kezébe; öklét a tenyerembe dugta, és azt mondta: tyety! Vagyis, hogy minden rendben, mehetünk. Ballagtunk hát bokrok, virágok övezte ösvényen, míg egy na­gyobb tisztásra értünk, ahol a pá­zsit zöldjéből szép sorjában vagy nyolc barna hátú vakondtúrás domborodott elő. Ez, már megfe­lelt alkotói elgondolásainak. Fog­ta szerszámait, leült az első mel­lé, gereblyével lazította, lapátra vette és elegyengette a halmot. Azután átült a másikhoz. Bokor árnyékából figyeltem elmerült munkáját, s észrevettem, hogy egy borsónyi rögöt a szájába vesz, mcgízleli. majd kiköpi. És most, emlékeket, rejtő kép­zeletemben, helyet cseréltem Ba­lázzsal. Gyermek lettem, úgy tíz­éves forma, s mellettem is állt valaki, olyan mai koromban levő, egyenes derekú, fehér hajú em­ber. Élő valóság volt akkor, fa­lusi gazda, iskolai tanáraim mel­lett a természet szépségeire és az egyetemes élet titkaira szememet nyitogató bölcs tanítómesterem. Szóval paraszt volt. A világot faj­tánk szemlélődő, filozofikus nyu­galmával befogadó, a természet értő, cselekvő részeként élő em­ber. Barátok voltunk. Abban a most visszarémlő pil­lanatban egy gyommal felvert, holdnyi ugar szélén álltunk. Fris­sen vásárolta. Egyszerre látó és a jövőbe kalandozó, befelé forduló tekintetét zavartam meg, mikor ráköszöntem. Bársonyos, meleg pillantásába mindketten belefér­tünk. A föld meg én. ' Ezt a földet most már én fo­gom művelni. Az enyém. — Nem tudom miért, de a hangja csodá­latosan összecsengett hitoktató lelkészünk szavával, mikor az Írás első szavait idézte: „Kez­detben teremté Isten az eget és a földet.” így, kis f-fel. Barátom hangjából sem a Glóbusz képe gömbölyödött ki, hanem a föld, a termőtalaj ’ barnasága, melyből felvett egy maroknyit, szétmor­zsolta, ide-oda öntögette a mar­kában, azután kivett belőle egy csipetnyit, szájába vette, meg­rágta, ízlelgette, majd kiköpte. Jövőbe árpát vetek bele... Olyan ' magabiztos, másokat is meggyőző nyugalommal jelentette ki, ahogy talán Euklídész hirdet­hette kétezer éve ma is érvényes axiómáit. Ahogy talán ma egy mindennel felszerelt laboratóriu­mi asztala mellett álló agrárbio­lógus hosszú elemzés után sem tenné. Mert a földhöz le kell hajolni, hogy beszélgethessünk vele. Molnár Barna A FASORI ÖREGDIÁKOK BARATI KÖRE ALAKULÓ ÜLÉSÉT 1984. október 5-én (pén­teken) 15 órakor tartja az Orszá­gos Pedagógiai Intézet (a volt Bu­dapesti Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest VII., Gorkij fasor 17—21.). Kérjük mindazokat a volt diák­társakat, akik a Budapesti Evan­gélikus Gimnáziumban érettsé­giztek, vagy akár csak egy évet KEDD. — „Levetve tehát min­den gonoszságot, minden álnok­ságot, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kíván­játok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre.” — 1 Pt 2,1.2 — ' (Zsolt 14,2 — 1 Kir 17,7—16 — Jer 36,1—32.) Mennyei Atyánk! Kicsinyeink növekedését figyel­mesen számon tartjuk; minden centiméter, minden értelmi fej­lődés életükben örömöt szerez nekünk. Te is így tartod számon a Te kicsinyeid növekedését a hit­ben és szeretetben. Köszönjük, hogy mindent megtettél azért, hogy napról-napra erősödhessünk, növekedhessünk. Ébressz ben­nünk éhséget, hogy igéd táplá­lékából naponta örömmel és jó­ízűen fogyasszunk! Ámen. SZERDA. — „Az iránta való bi­zalmunk pedig azt jelenti hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” — 1 Jn 5,14 — (Zsolt 57,4 — 1 Thessz 2.9—11 — Jer 37,1—21.) Urunk! Még mindig nem tudunk jól imádkozni! Ezért is ér bennünket sok kudarc ezen a téren. Most belátjuk, hogy a hiba bennünk van: nem a Te akaratod szerint imádkozunk, hanem a saját fan­táziánk szerint formálhatjuk á szavakat. Mint tanítványaid egy­kor, most mi is úgy kérünk: ta­níts minket imádkozni! Ámen. CSÜTÖRTÖK. — Tudom, Uram, hogy igazak döntéseid, igazad volt, hogy megaláztál.” — Zsolt 119,73 — (Jak 4,6 — ApCsel 27,21—26. 33—37 — Jer 38,1—130 Uram Istenem! Hát ez igazán ke­mény lecke volt! Forrt bennem az indulat, bosszút forraltam, a végén már csak nagyon-nagyon. szégyelltem magam. Pedig meg voltam győződve, hogy nekem volt igazam. Rettenetesen nehéz volt, hogy be kellett látnom, jobb lett volna meg sem szólalnom most, mert sértett hiúságomat az ördög lovagolta meg. A Te ke­zedből fogadom el ezt a megszé- gyenülést. Add, hogy ezt a tanul­ságot többé ne felejtsem el, hadd legyek akaratod szerint megfon­toltabb, _ Szentlelked által böl- csebb. Ámen. PÉNTEK. — „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy ve­letek van az Isten!”. — Zak 8,23 — (ApCsel 5,13—14 — 2 Thessz 3,6—13 — Jer 38,14—28.) Iste­nünk! A boldog jövendő ígérete volt ez az igéd néped számára. Mi is vágyódunk ilyen élmények­re, ilyeh sikerekre. Ajándékozz meg bennünket, kérünk, a rólad való bizonyságtétel hitelességével és hatékonyságával! Ne engedd, hogy életünk szavaink ellen ta­núskodjék! A bizonyságtétel, a misszió érdekében használd fel életünket, hadd lássák meg raj­tunk hatalmadat, erődet, szerete­ted gyümölcseit. Hadd tegye a mi szavunk és egész életünk kívána­tossá mások számára a Hozzád tartozást, a Krisztus követését, egyházad közösségét! Ámen. SZOMBAT. — Jézus mondja: „Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” — Mk 13,33 —Zof 1,12 — Urunk! Ügy fogadjuk ezt a szombatot is, mint a pjhenés, a testi felfrissülés alkalmát. A gyorsan múló hetek ritmusában szükségünk is van az erőgyűjtés napjaira. Miközben megköszön­jük a pihenés és felfrissülés lehe­tőségét, kérünk is téged, Urunk, óvj meg minket a .lazítás” ve­szélyeitől, attól, hogy lelkileg fe-. gyelmezetlenek és felelőtlenek le­gyünk. Adj a pihenésben is fe­gyelmet, a munkában is józansá­got. hogy a végső elszámolásról, ítéletedről el ne feledkezzünk, hanem bármikor is érkezel, ké­szen várjunk! Ámen. Ittzés János is ott jártak és a Baráti Kor te­vékenysége iránt érdeklődnek, de nyomtatott meghívót ez ideig nem kaptak, hogy? nevüket, év­folyamukat és lakáscímüket sür­gősen közöliék az előkészítő bi­zottsággal (Székely Géza. Buda­pest, Rónapark 4. III. 23. 1142, te!.: 849-067), vagy a Hazafias Népfront VII. kér. Bizottsága Tit­kárságával (Budapest VII., Hárs­fa u. 43., tel.: 417-053). e© A FÖLD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom