Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-30 / 40. szám

EGYMÁSBA FONÓDÓ KÖZÖSSÉGEK CSALÁDI ÜNNEPE Lelkésziktatás Tápiószentmártonban Utoljára minden bizonnyal feb­ruár 1-én volt így tele a tápió­szentmártoni templom, előző pap­ja, Pethő István temetésén. Ak­kor — fehéren a fekete — a hó fehérjén a templomba sereglő gyászruhás tömeg szavak nélkül is azt hirdette: váratlanul és ko­rán hívta haza szolgáját az Űr. Hét hónappal később az oltár előtt, ahbl akkor a koporsó állt, az újonnan megválasztott lelkész, Brebovszky Gyula. S az ünneplő gyülekezet örömét-kérését már a bevezető imádság így foglalja össze: „Űr Jézus Krisztus! Kö­szönjük, hogy gondot viselsz drá­ga áron megváltott gyülekezeted­ről... !” A LELKÉSZIKTATÁS, nem­csak a nagy meleg miatt, forró hangulatú, családias légkörű. Egymásba fonódó közösségek csa­ládi ünnepe. Keveházi László esperes — 1 Kor 15.10 alapján — a lelkészi szolgálat két oldaláról beszél. Az egyik oldala a fáradozás. Bizony sok fáradsággal járó munka a vi­gasztalás és a hívogatás, a nyáj összegyűjtésének és együtt tar­tásának feladata. Isten adjon erőt a 15 évi őrimagyarósdi és az ugyancsak 15 évi csorvási szol­gálat után a tápiószentmártoni munkához! Mit érne azonban emberi törekvésünk a szolgálat másik oldala, az Isten kegyelme nélkül? Mindnyájunkat Isten ke­gyelme tesz azzá, amik vagyunk. A kegyelem tesz pappá is, a ke­gyelem Ura adja az emberi fára­dozás sikerét is. Könyörögjetek hát az Isten kegyelme kiáradá­sáért! Az a tapasztalatunk, hogy Pethő István halála _ felrázta a gyülekezetét. Az elmúlt hónapok nehézségei között a gyülekezet összekovácsolódott, felnőtt a fel­adatokhoz. Marad azonban fel­adat továbbra is: segítsetek pa­potoknak imádságban, hűségben, szolgálatban, hogy Isten kegyel­me ne legyen hiábavaló! BREBOVSZKY GYULA igehir­detése textusául Jn 20,19-et vá­lasztotta. A Feltámadott köszön­tötte ezzel a mondattal tanítvá­nyait: „Béke néktek!” Ezt Jézus joggal mondhatta, övéinek ő sze­rezte meg a békességet, nagy árat fizetett érte ... Az új lelkész cél­kitűzése és könyörgése: adjon az Űr a gyülekezetben minél több megbékélt szívet, hiszen békes­ség nélkül nem lehet lezárni a múltat s nem lehet építeni a jö­vőt. Könyörögjünk együtt — hangzott a felszólítás —, hogy el­nyerjük Urunktól a békesség ajándékát, s azzal szolgálni tud­junk mindazokban a közösségek­ben, melyeknek tagjai vagyunk. A KÖZGYŰLÉSEN egyre vilá­gosabban körvonalazódtak ezek a közösségek. Elsősorban termé­szetesen a tápiószentmártoni gyü­lekezet ünnepelt. Volt is rá oka. Kiegészült a gyülekezet vezető­sége is, Brindza József felügyelő­helyettes, Ábrahám János szám­vevőszéki elnök, Aszódi András jegyző és Kmetyó Miklós, pres­biter tették le a hivatali esküt. Megígérték, hogy tisztségükkel járó feladataikat legjobb tudásuk szerint, hűségesen végzik el. Is­ten őket úgy segélje! S hangzottak a köszöntések, Fehér József felügyelő után, aki a közgyűlés világi elnöke1 volt, megszólaltak Fehér Józsefné és Domonyi Istvánná az asszonyok, Brindza Márta a fiatalok nevé­ben. Az új papnéban kántort is kapott a gyülekezet — s az asz- szonyok vele akarnak menni a hit és a szeretet útján, hogy együtt érjenek célhoz is. A tápiószentmártoni gyülekezet benne él az egyházmegye s az or­szágos egyház közösségében. A nagyobb család örömét többen is kifejezték: Ponicsán Gyula egy** házmegyei felügyelő, Roszik Mi­hály és Zászkaliczky Pál, mint a szomszéd gyülekezetek lelkészei. A volt gyülekezet és egyházme­gye köszöntését Győri Sándor csorvási gondnok és Táborszky László esperes mondta el. Meg­szólaltak barátok is — Benkő Béla, Szabó István, Hernády Nándor lelkészek, s az ökuméné nagy közösségét testvéri szavak­kal Kecser István pünkösdista lelkész képviselte. Országos egy­házunk örömét részben a sok táv­irat, részben Keveházi László es­peres tolmácsolta. Ebben az év­ben másodszor élhette át a tá­piószentmártoni gyülekezet a bennünket is magába ölelő na­gyobb közösségek bánatot és örömet egyaránt hordozó jelen­létét. Egy másik család — amelyben a gyülekezet tagjai szintén csa­ládtagok —, Tápiószentmárton község is kifejezte örömét. Me- gyeszerte ismert, hogy a falu és a gyülekezet kapcsolata példa­szerű. Jelen volt Farkas Vilmos tanácselnök, Mészáros György, a Hazafias Népfront községi elnö­ke. Az utóbbi így foglalta össze a község hivatalosainak vélemé­nyét: „Ha a gyülekezetben erő­södik az összetartozás tudata, ez az égés? falu közösségét szolgál­ja. Építsétek a gyülekezetei és a falut is egyaránt!” PÉLDAMUTATÓ AZ IS, aho­gyan ebben a gyülekezetben meg­becsülik a gyülekezetépítés szor­galmas munkásait. Könyvajándé­kot kapott Fehér József felügye­lő, Domonyi István gondnok és Dudok László presbiter, aki a szép templomkertet gondozza. Egymásba fonódó közösségek családi ünnepe volt Tápiószent­mártonban. Együtt örültek a csa­ládtagok. összekapcsolt a közös ének, az imádság: „Urunk, áldd meg az új pásztort és a gyüle­kezetei, hogy a nyájból egy se vesszen el az üdvösség napjára.” összekapcsolt a testvéri szeretet fehér asztala is, melyet a paró­kia ' udvarának árnyas fái alatt terítettek szorgos-ügyes asszo­nyok. Gondoskodásukat együtt élveztük otthoniak és vendégek, evangélikusok és más vallásúak, keresztyének és gyülekezethez nem tartozók. Az új tápiószentmártoni lel­kész beiktatása mindnyájunk ün­nepe volt! Zászkaliczky Fái MEGHlVÖ A Soproni Evangélikus Templom 200 éves jubileumi ünnepségeire Program: SZEPTEMBER 30. VASÁRNAP <•6 I > /lOlllb .6VJ -v; •• - • f'/'l riu1f 9.30 Istentisztelet. Igét hirdet:. ’ / Bárány Gyula esperes (kétnyelvű szolgálat) 10.45 Dr. Fabiny Tibor ev. teol. prodékán előadása „A reformáció Sopronban a XVI. és XVII. században” 11,15 „Gyülekezeti kiadványaink az elmúlt két évszázadban és egyházi kincseink” c. kiállítás megnyitása Dr. Fabiny Tibor ev. országos múzeum igazgató, teol. prodékán OKTÓBER 1. HÉTFŐ 18.00 A templom a templomért Zoltán László ny. ev. lelkész OKTÓBER 2. KEDD 18.00 Régebbi evangélikus istentiszteleti helyek Sopronban Biczó Ferenc ny. ev. lelkész OKTÓBER 3. SZERDA 18.00 1) Templomunk a magyar építésztörténet kiemelkedő alkotása Dr. Winkler Gábor építészmérnök 2) Templomunk felavatása és Torkos József lelkész működése Kramer György ev. lelkész OKTÓBER 4. CSÜTÖRTÖK 18.00 Templomunk tornya, órája és harangjai Lotz Tibor ny. ev. lelkész OKTOBER 5. PÉNTEK 18.00 1) Gyülekezetünk élete 17S0—lS80-ig Hubert István ny. ev. lelkész 2) Gyülekezetünk élete 1880-tól napjainkig Szimon János ev. ig. lelkész OKTÓBER 6. SZOMBAT 18,00 Egyházzenei hangverseny Gáncs Aladár ev. lelkész, a Bpesti-fasori gyük főorgonása OKTÓBER 7. VASÁRNAP 9.30 Ünnepi istentisztelet igét hirdet: DR, NAGY GYULA püspök Kétnyelvű szolgálat, úrvacsoraosztássgi ni •­A H VASÁRNAP IGÉJE ár A iiszíaszívíísF^ gazdagságúra ... Mt 6,19—31 többször félreértették mar a bibliaolvasok es BIBLIAMAGYARÁZÓK az egyháztrténet folyamán ezt az igét, amikor arra gondoltak, hogy Jézus ezekkel a szavaival a szegény­séget emetLi igen magasra, szinte a dicsőítés fokára. De az a kísér­let is kudarcra van ítélve, amely megpróbál ebben a kérdésben józan középutat választani így: se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem (Pl 30,8). Nekünk most is bele kell állítanunk igénket abba az összefüg­gésbe, ahogyan Jézus szólt erről a kérdésről. Ügy kell végiggon­dolnunk Jézus mondatait, hogy akiikor Urunk a gazdagság és az arra való törekvés veszélyeiről beszélt, sohasem eszményítette a szegénységet. Nem úgy értékelte Jézus, hogy a szegénység lenne az egyetlen út az Isten országába. URUNK MINDIG NAGYON REÁLISAN NÉZTE AZ ANYAGI JAVAKAT! Isten gondviselő eszközeinek tekintette azokat. De hal­mozást sohasem emlegette úgy, hogy ezt nyugodtan tehetjük, hi­szen az Isten gondoskodását halmozzuk és ezzel még közelebb ke­rülünk Istenhez, hanem arra figyelmeztetett, hogy az ilyen élet- szemlélet inkább elfordít’ Istentől. Éppen azzal, hogy a gyűjtögető ember figyelmét a halmozás köti le. Másrészt olyan embeVt lát a halmozóban maga előtt Jézus, aki az önbiztositás tévútjára sodró­dott és nagyon magányos ember lett. Ez a hamis biztonság az, ami az Isten szerinti élet legfőbb aka­dálya, sőt ellenfele, mert ez formálisan is lehetetlenné teszi a szolgálatot. így igaz: senki sem szolgálhat két úrnak! Jól kell látnunk azonban, hogy Jézus nem a földi vagyontól óv, hanem a halmozástól és az azzal járó lelkűiéitől! Ezt nagyon szemléletesen, ellentétes képpel fejezi ki igénk. Köztudott, hogy az anyagi javak előteremtése mögött erőfeszítést kell feltételezni. Tehát a halmozás mögött is erőkifejtés van. S ezzel szemben azok, amik tönkreteszik, sőt megsemmisítik a gyűjteményt, igen jelentéktelen értékűek: rozsda, moly, szu vagy a tolvaj! URUNK SZAVAINAK AZONBAN POZITÍV IRÁNYMUTATÁSA VAN: a mennyei kincs gyűjtésére hív!! Mi lehet a mennyei kincs? Elsősorban azt érezhetjük ki Jézus szavaiból, hogy követésére hív bennünket, ahogyan később mondta: aki nem gyűjt vele, az tókö­zül (Mt 12,30). De Jézus követése mellett kincsek azok az ajándé­kok, amelyeket a Jézust követő úton kapunk: reménység, bölcsész ség, nyugodtság, a földiekkel való felelő szolgálat, a bűnbocsánat, a hit, de legfőbb kincsünk az evangélium! Mennyei kincset gyűjteni annyit jelenít tehát, hogy mindent azért kaptunk Istentől ebben a világiban, hogy ezzel az ő akarata szerint éljünk. így nem fogjuk az önzés szemüvegén át vizsgálgatni az Istentől kapott javainkat és nem fogjuk sohasem az önzés Lelküie- tével roatálgatni azokat, amik és akik körülvesznek bennünket a világban (Kol 3,1—2). A szívet említi Jézus ebben fontosnak, hi­szen tény, nem maradnak személytelenek a földi kincsek éppúgy az életünkben, mint a mennyei kincsek sem azok. Érzitek, hogy átsüt Jézus szavain, a diakónia: a veszély nemcsak a gyűjteménye fenyegeti:, hanem a gyűjtő sincs biztonságban! S szavaival óv ben­nünket s minden hibás útira tévedt embert! : MAGA SEGÍT NEKÜNK JÉZUS, AMIKOR KÖVETESÉRE HÍV! Csak Jézus nyomóiban maradunk a szolgálat útján: együtt Isten­nel és köael embertársainkhoz! Ilyen az Isten ajándékaival meg­telt szív. Mert telt az a bűnbocsánat, a reménység, a szeretet, a mindennel való szolgálat kincseivel. Bár életutunkon sóik .jelzést kapunk, hogy a kincsünk cserép­edényben: van (2 Kor 4,7), de az a Jézus jár előttünk, aki gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meg­gazdagodjunk (2 Kor 8,9) a mennyei kincsekben és így eljussunk a ti&ztaszívűsóg gazdagságára. Dctre János Imádkozzunk! Istenünk, Atyánk! Dicsérünk téged, aki teremtesz, fenntartasz és igazgatsz mindeneket. Adj szívünkbe alázatot, hogy ajándékaiddal hűségesen sáfárkodjunk. Légy áldott a te legfőbb ajándékodért, sze- retetedért, s az evangélium erejéért. Végy most is hatalmadba, hogy általad, aki Krisztusban szegénnyé lettél értünk, meggazdagodjunk a szeretetben. Amen. AFRIKÁBAN KATASZTROFÁLIS A SZÁRAZSÁG Afrika az a kontinens, amely a történelem során a legtöbbet szenvedett az éhségtől, A szokatlan időjárás okozta aszály az utóbbi években Afrika sok területén nagy nyomorúságot eredmé­nyezett, mivel a termőterületek puszta sivataggá váltak. A kiszá­radt gabonatáblák, a csonttá soványodott állatok sokasága min­dennapi látvány lett Afrika sok területén. A legújabb jelentések szerint 150 millió afrikait fenyeget az éhség. Az aszály a konti­nensnek több mint a felét érinti a Szaharától délre egészen Dél- Afrikáig. Sok országban már három év óta egyáltalán nem, esett eső. A szárazság 34 országot érint és ezek közül 22 kritikus helyzetbe került. Afrika „szarvánál” milliók éheznek, Etiópiában közel hét' millió ember. Etiópia helyzetét csak még súlyozbítja, hogy Szu­dánból naponta 800—1000 ember menekül Etiópiába. Szomáliából Dzsibutiból szintén özönlenek a menekültek- A külföldről kapott élelmiszerek elosztása is nagy problémát jelent. Kevés a szállító teherautó, az utak pedig nagyon rosszak. Az eritreai geriilaháború csali még jobban nehezíti Etiópia helyzetét. A Szaharától délre, a szavanna-övezetben még rosszabb a hely­zet. Ezen a területen 1968 és 1973 között közel negyedmillió em­ber' halt éhen. A fák kiszáradnak, a fű felperzselődik, s közben a lakosság évi 2,5 százalékkal növekedik. Ebben az évbetj 2,6 millió tonna gabonabehozatalra lenne szükség. Dél-Afrikában is hasonló a helyzet. Régen a Dél-Afrikai Egyesült Államok termelte meg a kontinens kukoricatermésének negyvenszázalékát. Ebben az évben az előzetes számítások szerint kétmillió tonnával' kevesebb lesz a kukorica termése ebben az országban, mint az ország saját szük­séglete. A vízhiány nemcsak a mezőgazdaságra nézve tragikus, de csökkenti az energia- és egyéb ipari termelést is. Nemzetközi összefogásra lenne szükség, hogy az afrikaiak nyo­morúságán némileg enyhíteni lehessen. Ez a tragikus helyzet teszi érthetővé az afrikai keresztyének véleményét, amit nemzetközi konferenciákon oly sokszor hangoztatnak, hogy számukra nem az atomháború, hanem az éhhalál veszélye a legégetőbb kérdés, A kettő azonban összefügg, mert a fegyverkezésre költött miliiár- dokból lehetne az afrikaiak ínségén segíteni, (hol) — S. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom