Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-02 / 36. szám

Gondoskodás a fere mteff világról (Folytatás a 3. oldalról) pék, nagyrészt, Isten kegyelmé­nek evangéliumát önző célokra használták fel, és ahogyan bán­tak embertársaikkal, az távolról sem nevezhető keresztyénnek. Krisztus egyháza, amelynek ezekben a történelmi folyama­tokban kellett élnie és dolgoz­nia, az evangélium világosságát megőrizte, néha fénylőbben, né­ha homályosabban. A reformá­ció után azonban Európában milliók és milliók újra felfe­dezték: a. keresztyén üzenet ér­telmét és a 18. századtól kezdve sokan azzal a vízióval mentek szerte a világba, hogy hirdessék az evangéliumot oly népeknek, melyek Krisztus nélkül . éltek még. Ennek eredményeként Af­rikában és Ázsiában - és más földrészeken is milliók fogadták el Jézust Uruknak és Megvál­tójuknak. A mi időnkben eze­ken a kontinenseken minden év­ben tömegek tódulnak az egy­házba és az a reménység él, hogy nemsokára az evangélium minden törzsnek és népnek hir- dettetik szerte a világon és min­denki olvashatja a Szentírást a saját anyanyelvén. Evangéiiumhirdetés cselekedetekkel Emellett a ténykedés mellett, különösen a második világháború befejezése óta sok keresztyén fe­lekezet, különösen a lutheránus egyházak családja az LVSZ-en keresztül kötelességének érezte, hogy erőteljes segítséget adjon a legyengült, elkeseredett embe­reknek segélymunkán keresztül és rehabilitációs tevékenységgel, először ,a háború sújtotta Euró­pában, majd később Afrikában, Ázsiában és La-tin-Amerikában. Mi itt Etiópiában ezt a fajta ke­resztyén szolgálatot úgy tekint­jük, mint az evangéliumnak cse­lekedettel való hirdetését és ezek á cselekedetek hangosabban beszélnek minden szónál. Manap­ság százmilliók embertársaink közül még csak egy tál ételt, sem kapnak naponta, örökösen éhesek, lassan halódnak, kíno­san vívják haláltusájukat, míg az emberiségnek jólétben élő ré­sze attól szenved, hogy túltáp- láltsága következtében halálra eszi magát. Mondják, hogy mil­liók számára elegendő ételt dob­nak ki naponta. A jólétben élő népek hatalmas vagyont halmoz­tak fel, az írástudatlan, éhes és szegénység sújtotta népek min­den képzeletét felülmúlóan. Dol- lármilliárdokat költenek a világ­űr felfedezésére és meghódításá­ra, míg az emberi faj egy ré­sze az igazságosság és Isten sze- retete nélkül tengődik. Halha­tatlanná akarja tenni magát tu­dományos eredményekkel és di­csőséggel az emberiség egy ré­sze, .mintegy a bábeli toronyépí­tés ősi tradíciójának követői­ként, de az Űr ítéletét vonják magukra, sőt nemcsak magukra, hanem minden következő gene­rációra is, összekeverve és meg- sokasítva nyelvüket. Az írásnak a szavai érvényesek, ezeket ve­tik meg, hogy ti. nem szabad az egyiknek megvetnie a másikat/ (Lk 11,42: Jaj néktek farizeu­sok, mert tizedet adtok a men­tából ..., de elhanyagoljátok a jogosságot és Isten szeretetét). Remény a világnak Sokan ma úgy gondolkoznak a világ mai állapota felől, hogy a nukleáris és másfajta fegyver­kezés — dollármilliók árán — bizonyosan háborúhoz vezet és az emberi faj kipusztításához. Az én véleményem szerint ez a hit csak azon a meggyőződésen alapulhat, hogy az univerzum Teremtője vagy meghalt, vagy visszavonult a világ ügyeinek in­tézésétől. De a Szentírásból mi azt tanuljuk, hogy Jézus Utunk nem az emberek hiányán cso­dálkozik, hanem azon, hogy el­tűnt a hit a földről, amikor ö megjelenik (Mt 25,31—32; Lk 18, 8^; „Amikor éljön az embernek F'"á, vajon taíál-e hitet a föl­dön?”). Bármit gondol is az em­ber, vagy cselekszik, az Űristen működik és teremtését örök cél­ja felé vezeti, Noha kibeszélhe- tetlert nyomorúság és szörnyűség állhat még az elnyomottak előtt az ember embertelensége miatt, az én hitem mégis az, hogy Krisztus evangéliumának fénye folytatólagosan felragyog a föl­dön és egyháza azon lesz. hogy olyannak tekintse Öt, mint aki egyedüli reménye a világnak, segítse a teremtett világgaló való törődés minden törekvését, sze- retetben, amely az Ö kibeszél- hetetlen Szeretetére válasz. Ennek Illusztrálására engedjék meg, hogy röviden beszámoljak az Etiópiái Evangélikus Egyház, a Mekane Yesus Egyház törek­véseiről, az ún. „integrált embe­ri fejlesztési program” területén. Abban a helyzetben, amelyben él és dolgozik, ez az egyház el­határozta, hogy szolgálni fogja az . . „egész embert”, szellemét,- lelkét és testét egyaránt, és be­lekezdett egy olyan fejlesztési munkába, amely az Isten Krisz­tusban megnyilvánult szeretetá- ről szóló bizonyságtétel. Hogy el­érje ezt a célt, 1972 májusában kiadott az egyház egy dokumen­tumot ezzel a címmel: „Az evan­gélium hirdetése és az emberi fejlődés közötti kapcsolat”. Meg­küldte ezt az LVSZ minden tag­egyházának, az LVSZ főtitkár­ságának, s ezen keresztül az ajándékozó szervezeteknek is. A dokumentum figyelmet keltett nemzetközi szinten és számos konzultáció- tárgyává lett, és éve­kén keresztül teológiai diszkusz- szió folyt róla. Azt lehet állíta­ni, hogy a lutheránus egyházak családjában általánosan elfoga­dásra talált, sőt a mi egyházun­kon túl is, és segítette azt a ke­resztyén szolgálatot, amit ma teljes missziónak (holistic) ne­veznek. Az LVSZ aktiv támoga­tásával és velünk együttmunkál­kodó partnereinkkel a tengeren túli egyházak és missziók éve­ken keresztül dolgoztak Etiópiá­ban, hogy segítsék a népet élet­színvonaluk és életminőségük emelésében, az igehirdetés és a fejlesztési munka által, azaz együtt végezzék az evangélizá- ció . munkáját, az alapvető írás­tudás fejlesztését, az általános tanítási programot, az egészség- ügyi gondoskodást, a mezőgaz­dasági és öntözési programot, szakemberek képzését, áttelepí­tési programot, erdősítési prog­ramot, kommunikációs eszközök kiépítését, hidak és utak építé­sét az ország olyan területein, ahol ezek egyáltalán nem létez­tek. A Mekane Yesus Egyház feladatának tekinti az evangé­lium hirdetését és a fejlesztési programot egyaránt, amelyen ke­resztül az ember szellemi és anyagi szükségleteinek szolgál és gondoskodik Isten teremtéséről, ha szerény formában is. Mind a két aspektus ebben a munká­ban lényegesnek tekinthető, megpróbálni szétválasztani eze­ket olyan veszélyes, mint a sziá­mi ikreket szétoperálni, és ez a teremtett világnak tenne rosz- szat. Rehabilitáció és fejlődés Hivatkoztam már arra a tény­re, hogy az elmúlt esztendőkben az evangélikus felekezet keresz­tyénéi ,de mások is jelentős lé­péseket tettek az elkeseredett emberiség megsegítésére és re­habilitációjára. Hadd vegyem most magamnak azt a szabad­ságot, hogy néhány kérdést in­tézzek a világgyűléshez: Meny­nyire egyenlő ez a segély és re­habilitációs munka azzal a szen­vedéssel és az emberiség egy­negyedének éhezésével, aminek tanúi vagyunk? Bizonyosan mondhatja bárki is, hogy Krisz­tus követői mindent megtesz­nek, hogy gondoskodjanak a te- remfett világról? Azok a ke­resztyén emberek, akik jómódú társadalmakban élnek, vajon kapnak-e olyan nevelést, hogy többet adjanak bővelkedő forrá­saikból, amikkel az Űr áldotta meg őket? Más szavakkal, érez­nek-© kihívást arra, hogy redu­kálják életstílusukat a Krisztus ügyéért, hogy kevésbé szeren­csés embertársaikat részeltessék abból az életből, amely nekik jutott? Lehetséges-e a teremtett világért való felelősség égető problémáját ökumenikus szintre emelni és a LVSZ és lutheránus egyházak, valamint más keresz­tyén egyházak közötti konzultá­ciók napirendjére felvenni, ho­gyan is lehetne egy egyeztetett tervet kidolgozni minden ke­resztyén számára, ami szerint a Krisztus nevében egy testként igyekeznének megmenteni ■ a te­remtett világot? Meg vagyok győződve, hogy Krisztus követőinek koncentrált és gyakorlati cselekvése sokmil- lió ember életét formálhatná át, akik szörnyű szegénységben él­nek. A keresztyén szeretet és szolgálat e cselekedetével Krisz­tus követői a föld sójává lehet­nének és ily módon eleget te­hetnének Krisztus elvárásának. Ebben az összefüggésben szeret­ném kifejezni azt a félelmemet, hogy noha szükség van vész­helyzetekben a segélyre, de a segélyezés egyedül az emberi személyiség méltóságától távol van és egyúttal koldussá degra­dálja az embertársat. Ügy tűnik, az ideális megoldás az lenne, hogy az embereket úgy segítsük, hogy a saját lábukra álljanak. A rehabilitáció és a fejlesztés kell, hogy a keresztyéneknek célja legyen az Isten teremtett világáról való gondoskodás fel­adatában. Hadd legyek (nőst elég bátor ahhoz, hogy felemeljem szavamat minden egyházhoz, amely az LVSZ-t alkotja és va­lamennyi Krisztus-követőhöz, bárhol éljen is, hogy vegyék ko­molyan szívükre ezt az ügyet, a teremtettségről való gondosko­dást, és kezdjenek közös törek­vésbe, hogy anyagi forrásaikat csakúgy mint technikai készsé­güket (know-how) a rehabilitá­ció és fejlődés szolgálatába ál­lítsák a kiszolgáltatott népek számára, bárhol éljenek is és bármely természeti forrással ren­delkezzenek is. Bizonyos meg­győződésem az, hogy a szeretet­nek ilyen cselekedete és a Krisz­tus nevében való érdekeltség ra­gyogó példa lesz. méltó arra, hogy a jómódú népek és veze­tőik utánozzák és az Istennek, a mi Atyánknak kedves és el­fogadható áldozat lesz. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. szept. 2-án Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de. ll. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6, Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi itt 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veö­reös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Sza­bó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frange- pán u. de. 8. Benczúr László. Új­pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere-telep de. három­negyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7 Bony- nyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospa­lota MAV-telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Matúz Pál. Sashalom de. 9. Matúz Pál. Mátyásföld de. 9. Sza- lay Tamás. Cinkota de. fél 11. ,Sza- lay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákosbegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákos- liget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresz­túr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német) de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. (úrv.) Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9. (úrv.) Danhauser László, öbuda de. 10. (úrv,) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Cseneődy László, de. 11. Csen- Sődy László, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Pest- hirtegkút de. fél 11. Kőszeghy Ta­más. Kelenföld de. 8. Missura Ti­bor, de. fei 8. Missura Tibor. de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Ben- oze Tmre. NémetvöTgvj út 138. de. 9. Bencze Tmre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgv de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse Ts+váu. Csillaghegy de. fél 10. Ben- kő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyel­met ad.” (1 Pt 5,5) VASÁRNAP. — „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem a te nevednek szerezz dicsőséget sze- retetedért és hűségedért!” — Zsolt 115,1 — (2 Kor 3,3 — Lk 18,9—14 — Zsolt 140) Istenünk! Naponta megkísért bennünket a dicsőségvágy. Nagyobb hírnévre, nagyobb megbecsülésre és na­gyobb dicsőségre vágyunk. Pedig a dicsőség és magasztalás egye­dül téged illet. Adj alázatot szí­vünkbe, hogy munkánkat és szol­gálatunkat elvégezzük, de úgy, hogy azzal is a te szeretetedről és hűségedről tegyünk bizonysá­got, s így mi magunk is neved dicsőségének munkáiéi lehes­sünk. Szabadíts meg minket az öndicsőítés bűnétől, hogy közöt­tünk is szent és dicsőséges legyen a te neved. Ámen. HÉTFŐ. — „Ö pecsétjével el is jegyzett, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.” — 2 Kor 1,22 — (Zsolt 57,3 — Mt 23,1—12 — Mk 9,14—29) Mennyel Atyánk! Jó nekünk újra és újra belekapasz­kodnunk szeretetedbe, ígéreted­be, hűségedbe. Köszönjük, hogy igéd figyelmeztet bennünket, ke- resztségünkben magadévá tettél, gyermekeiddé fogadtál bennün­ket. Jézus Krisztusért kérünk, akiért megkereszteltettünk, bo­csásd m^g hűtlenkedésünket, és Szentlelkeddel ébreszd fel hitün­ket, hogy hűséges szeretetedre bizalommal és hűséggel válaszol­hassunk. Hadd legyen az ígéret után a beteljesedés is majd a miénk. Ámen. KEDD. — „Mid van, amit nem kaptál?” — 1 Kor 4,7 — (Zsolt 115,12 — 1 Sám 17,38—51 — Mk 9,30—37) Mennyei Atyánk! Ne engedd, hogy elbizakodjunk. Nyisd ki szemünket, hogy meg­lássuk, mindenünket tőled kap­tuk: életünket, egészségünket, szeretteinket, tehetségünket, munkánk eredményeit, napon­kénti megélhetésünket, hitünket, az örökélet reménységét... — ki is tudná felsorolni mindazt, amivel naponként elhalmozol bennünket. S ha Ilyen látásra nyitod szemünket, adj felelőssé­get is hozzá, kérünk, hogy tőled kapott kincseinkkel ne kérked­jünk, hanem embertársaink ja­vára, neved dicsőségének szolgá­latára használjuk fel őket. Ámen. SZERDA. — ,,Mond-e Isten olyat, amit meg ne ténne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?” — 4 Móz 23,19 — (2 Kor 1,19 — Gál 2,16—21 — Mk 9,38—41) Urunk! Bőbeszédű, szószátyár korunk­ban tőled kérünk gyógyulást. Igéd figyelmeztet, hogy te hűséges vagy ígéreteidhez. Jézus Krisz­3k­— Szentháromság ünnepe után a 11. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: 1 Kor 15.1—10; az igehirdetés alapigé- jfe: Lk 17,7—10. Elhunyt dr. Rcmport Elek Dr. Remport Elek, az egykori fasori gimnázium tanára, ezt megelőzőleg, a Deák téri gimnázium igazgatója, költő, szerkesz­tő 1984. augusztus 10-én, életének 89. évében rövid szenvedés után elhunyt. Hamvait egyházunk szer­tartása Szerint augusztus 29-én du. 1 órakor helyez­ték. el a feltámadás re­ménységében a rákoske­resztúri Új Köztemetőben. Nagyszámú családja, ro­konsága mellett hálás ta­nítványainak sokasága zett tőle búcsút, hálásan emlékezvén sokakat gaz­dagító tantíó, nevelő és példamutató szolgálatára. „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” — Ssolt 90,12. tusban mentő szeretettel fordul­tál felénk. S azt is megígérted, hogy aki őbenne hisz, s engedel­meskedik az ő szavának, annak életet és üdvösséget adsz. Tel­jesítsd rajtunk is ezt az ígérete­det. Azt is kérjük tőled, hogy szabadíts meg az üres fecsegés, könnyelmű ígérgetés bűnétől, hadd lehessen beszédünk igen­igen, nem-nem, életünk pedig válasz a te hűségedre. Ámen. CSÜTÖRTÖK. — „Meg tudja szabadítani az Ür a kegyeseket a kísértésből.” — 2 Pt 2,9 — (Zsolt 91,4 — Lk 7.1—10 — Mk 9,42—50) Urunk, Jézus Krisztus! Te legyőzted a kísértét. Hálát adunk neked ezért a győzelme­dért. Téged kérünk, győztes Urunk, jöjj segítségünkre, ami­kor ránk támad a bűn és sátán hatalma, amikor hitünk ingado­zik, erőnk elfogy, reménységünk is meginog. Hiszen te vagy egye­düli segítségünk a kísértésben. Nélküled csak vesztesek lehe­tünk, de veled még mi is győz­hetünk! Naponként rád szoru­lunk; minden nap kihívást je­lent nekünk a hit harcában, a szeretet állhatatosságában, a re­ménység kitartásában. Jöjj, Jé­zus Krisztus, ajándékozz meg minket a te győzelmed gyümöl­cseivel! Ámen. PÉNTEK. — „Hagyd az Űrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik.” — Zsolt 37,5 — (1 Tim 4,8 — 2 Sám 16,5—14 — Jer 1,1—10) Mennyei Atyánk! Kétség és bizalom között hányó- durík, amikor körülnézünk a vi­lágban. Annyi baj, nyomorúság és veszedelem van bennünk és körülöttünk. Bizony, elfog ben­nünket is gyakorta a kétség és a félelem, valóban törődsz a világ­gal, Atyánk? Valóban nem hagy­tad egészen magára, bűneink jo­gos büntetéseként? Hadd tárjuk ki előtted félelmeinket, aggodal­mainkat és nyugtalanságunkdtt S igéd máris válaszol: Te munkál­kodói ma is, nem engeded, hogy a bűn prédájává legyen a te drá­ga áron megváltott világod. S meghalljuk kihívásodat is: azt kívánod, életünkkel, szeretetünk- kel téged képviseljünk itt a föl­dön. Add erődet, kérünk, hogy így is tehessünk. Ámen. SZOMBAT. — „Hiszek, segíts hitetlenségemen!” — Mk 9,24 — (Zsolt 139,5 — Ez 17,22—24 — Jer 1,11—19) Ür Jézus Krisztus! Te megígérted Péternek is, forró­fejű tanítványodnak, hogy imád­kozol érte, el ne fogyatkozzék a hite. Bizony, Uram, naponta rá­szorulok imádságodra én is, mert magamtól erőtlen, esendő, hitet­len vagyok. Hinni szeretnék ben­ned és neked! Segíts! Ámen. Ittzés János — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A , RÁDIÓBAN: szeptember 16-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. evangélikus élet A Magyarországi Evangélikus Egy ráz Sajtóosztályénak lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: I Harkányi László j Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-014 Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 21! ISSN 9133—1302 Szedés: 84.2315/90-36 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom