Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-09 / 37. szám

A megfeszített Krisztust hirdetjük LELKÉSZAVATÁS A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN A BÉKÉSCSABAI, A SURDI, A SZEGEDI ÉS A BUDAPEST- ZUGLÖI gyülekezet nevelte és indította s minden bizonnyal imádságával kísérte is öt éven keresztül azokat a fiatalokat, akik teológiai tanulmányaikat befejezve arra kérték a Déli Egyházkerület püspökét, dr. Káldy Zoltánt, hogy avassa lel­késszé őket. Óriási dolog, bizo­nyos fokig a gyülekezet eleven­ségének mutatója is, ha fiatal embert küld Teológiai Akadé­miánkra. Az azonban, hogy föl­nevelte és elbocsátotta, koránt­sem jelenti feladatának végét. Sőt nem tévedünk, ha azt mondjuk, igazi munkája csak ezután kezdődik. Mert öt esz­tendő telik el, amíg a megszep­pent felvételizőből lelkészi szol­gálatra kész fiatal ember válik. Közben ismereteket kell szerez­nie, akadályokat leküzdenie. Hol van az az ember, aki mindezt egyedül, egy gyülekezet szerete- te, támogatása és imádsága nél­kül végig tudná járni? NÉGY EMBER A LELKÉSZ­AVATÓ OLTÁR ELŐTT — ün­nep ez mindannyiunknak. Köz­vetlen hozzátartozóknak, püspö­köknek, tanároknak. hajdani lelkipásztoroknak, mai lelkigon­dozóknak, gyülekezeteknek, egy­házunk egész népének. Ünnep mindenek előtt annak a négy fiatalnak, akik augusztus 25-én délután az avató püspököt várják: Aklan Bélának, Szeve- rényi Jánosnak, Tamásy Zol­tánnak és Vajda Istvánnak. Ók érzékelik legjobban: Isten sze­retőiének és hűségének milyen nagy munkája az, hogy most csúcspontra érkeztek. A szó szo­ros értelmében magaslatra, ahon­nan szabad és kell is körülte­kinteni. Egy pillantással átfogni a tegnapot, megragadni a jelent és lendületet venni, erőt merí­teni a holnaphoz. AZ ISTENTISZTELET ELŐT­TI NÉHÁNY CSENDES PER­CET kihasználva biztatom őket, próbálják ezt a körültekintést velem együtt, az Evangélikus Élet Olvasói előtt elvégezni. — Milyen várakozás volt ben­netek öt évvel ezelőtt? Mit re­méltetek? Milyennek álmodtá­tok a teológus életet? A. B.: Megtaláltam, amit vár­tam, sőt többet kaptam. Vegyes érzésekkel, egészen ki nem ala­kult tervekkel jöttem a Teoló­giára. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy lelkész aka­rok lenni. A teljes életet, az igazit kerestem. Nagyon nehéz holtpontokon segített át Isten. Miközben megismertette velem a Jézusban megtalálható igazi életet, késszé tett arra is. hogy hívjak és segítsek másokat egy­más Krisztusává válni. T. Z.: Én azt vártam, hogy alaposan megváltoztatnak en­gem itt a körülmények. Egyet­len, biztos irányba indítanak. Ehelyett és emellett óriási lá­tóhatár-tágulást'éltem át.. Alap­vető változásokat, amelyek má­sok, mint elképzeléseim mutat­ták. Isten irányította életemben az elmúlt öt évet, nem a saját várakozásaim, s ezért nagyon hálás vagvok Neki. V. I.: Göcsörtös utakat jártam végig, mielőtt jelentkeztem a Teológiára. Hosszabb is volt ez az út, mint a többieké. Mindig igyekeztem biztos pontot talál­ni, amelyben megkapaszkodha- tom. Azután átéltem Augustinus igazságát: egyedül Istenben nyugszik meg az ember lelke. Stabil pontot találtam. Nem tu­dom elképzelni, hogy ne adjam tovább. Sz. J.: Engerri nagyon távol­ról 'térített meg Isten, öt évvel ezelőtt bizalmatlan voltam a történelmi egyházzal szemben. Kemény harcokon át nevelt Is­ten a másik befogadására. Ma örülök, hogy ebben az egyház­ban élhetek, s hogy megérthet­tem, mit jelent evangélikusnak lenni. MIKÖZBEN BESZÉLGETÜNK, BENÉPESÜL A ZUGLÓI TEMPLOM KERTJE. Külön- busszal érkeznek a surdiak. Jön­nek az angyalföldiek, hiszen ez a gyülekezet adott otthont az utóbbi években az egyik lel­készjelöltnek. Zsúfolt templom, új orgona mesterkézzel megszólaltatott hangjai fogadják a templomba lépőket: dr. Káldy Zoltán püs­pököt, aki az avatás szolgála­tát végzi; két segítőtársát, dr. Prőhle Károly teológiai tanárt és Szabóné Mátrai Marianna lelkészt; a négy fiatal lelkész­jelöltet s a nyomukban belépő huszonkét Luther-kabátos lel­készt. Rokonok és barátok, gyüleke­zeti tagok és érdeklődők az or­szág minden tájáról kérték a nyitó imádságban az aratás Urát, hogy küldjön hűséges munkáso­kat aratásába. NYOMTATOTT MEGHfVÓT (ilyent Sajtóosztályunk, illetve az Evangélikus Élet Szerkesztője egyet sem kapott — Szerk.) vett kezébe a püspök, hogy régi szokás szerint azzal az igével bo­csássa szolgálatba a lelkészje­lölteket, amelyet ők maguk vá­lasztottak az első Korinthusi le­vél második fejezetéből: „Ügy határoztam, hogy nem tudok kö­zöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” Személyes bizonyságtétel volt a püspök igehirdetése. Vallomás a megfeszített Krisztusról. Arról a Jézusról, aki mélységes csa­lódást okozott környezetének, amikor nem a kard, nem a ha­talom és nem a látványos győ­zelem útját választotta, hanem a szolgálatét. A diakónia útját a keresztig, mert a kereszt Is­ten legnagyobb diakóniája. Szín­tiszta diakónia, csak diakónia és semmi más. Aki a megfeszí­tett Jézust akarja prédikálni, az a szolgálat életformáját hirdeti szavakban és tettekben egyfor- mán. Olyan emberek között fog­tok szolgálni — fordult a püs­pök a fiatalok felé —, akik célt keresnek, megoldást. az életükre. Mutassatok célt a megfeszített, a szolgáló Krisztusban! Ezt az igét sokféle megfonto­lásból lehet választani és sok­féle módon lehet értelmezni. „Nekem így Krisztus — vallot­ta a püspök — és így megfeszí­tett Krisztus. Kívánom, hogy Is­ten szeretete úgy szorongasson benneteket, hogy a szolgáló Krisztust találjátok meg és őt hirdessétek!” UGYANEZ VOLT A GYÜLE­KEZET CSENDES IMÁDSÁGA IS miközben az igehirdetést kö­vető, művészi zeneszámot hall­gatta, Pozsgay Olga és Gáncs Aladár szolgálatát. Együtt vet­tük fontolóra, mit tanít Isten igéje az evangélium szolgálatá­ról. Ennek tükrében érzékelte igazán a gyülekezet az elhatá­rozás súlyát: „a lelkészi szolgá­latot evangélikus egyházunkban igaz meggyőződéssel és jó lel­kiismerettel vállalom”. Megha­tott csend övezte a fiatal lelké­szek esküjét s a lelkésszé avatás emelkedett, ünnepélyes, szép li­turgiáját. ÁLDÁSOK KOSZORÚJA zár­ta az isteniszteletet. Nyugdíjas lelkészek, akik gyerekkori pász­torai voltak ezeknek a fiatalok­nak; teológiai tanárok, akik kí­sérték és irányították diákból lelkésszé érlelődésüket; barátok, akik örömben osztozni jöttek; végül egész fiatalok, akik évfo­lyamtársak voltak s néhány hét­tel korábban indultak a lelkészi szolgálatba kérték Isten meg­erősítő, konfirmáló áldását. Miközben a lelkészavatás több­száz tanúját terített asztalok várják a Teológiai Akadémia éttermében, én még egy röpke beszélgetésre invitálom az ifjú lelkészeket. — Milyen személyes ajándé­kot kértek Istentől ebben az ünnepi órában, amikor az előt­tetek álló feladatokra, a rátok váró gyülekezetre, a megfeszí­tett Krisztus hirdetésére gondol­tok? A. B.: Bölcsességet kérek, hogy okosan tudjam szeretni a rám bízott embereket. Tisztán­látást kérek, hitben való erősö­dést és kipróbáltságot. T. Z.: Egy régi zarándok-imá­ra gondolok. Szeretném elfogad­ni és elhordozni mindazt, amin nem lehet változtatni. Szeretnék nekifeszülni annak, amit meg lehet és meg kell változtatni. Bölcsességet és erőt kérek te­hát. V. I.: Az individualizmus ko­runk egyik legnagyobb kihívása. Szeretném, ha Krisztus lenne a középpont lelkész és gyülekezet életében. Sz. J.: Szeretnék nyitott ma­radni és még nyitottabbá válni Krisztus és a világ felé. Sze­retnék elszakadni önmagámtól és megtagadni magamat. MINDANNYIAN, AKIK IN­DULÁSUK TANÜI VOLTUNK, a pásztorok Pásztorát kérjük, le­gyen velük minden napon, hogy hűséggel szolgáljanak mindvé­gig! Szabóné Mátrai Marianna DEL-AFRIKAI KATOLIKUS LELKÉSZEK BÍRÁLJÁK A PAPAT A délafrikai római katolikus lelkészek nagyon felháborodtak azon, hogy II. János Pál pápa. fogadta és ezüst éremmel tüntet­te ki Bothat, a Délafrikai Köz­társaság miniszterelnökét. Bíráló levelüket a püspöki konferencia elnökének, Denis Hurley preto­riai érseknek küldték el. Ebben a levélben többek között azt ír­ják, hogy ha a római katolikus egyház feje őket meglátogatná, „egy pohár vizet sem nyújtaná­nak neki”. Véleményük szerint a pápa megalázta a dél-afrikai fe­ketéket azzal, hogy fogadta és kitüntette az apartheid politikát gyakorló állam vezetőjét, (lwi) — S. MEGHÍVÓ az Evangélikus Teológiai Akadémia ORGONÁJÁNAK SZENTELÉSÉRE a zuglói evangélikus templomba (Bpest XIV., Lőcsei út 32.) Szeptember 16-án, vasárnap de. 11 órakor ORGONASZENTELŐ ISTENTISZTELET Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnök Orgonái: ARNO SCHÖNSTEDT Közreműködik: a Teológiai Akadémia énekkara Szeptember 16-án, vasárnap du. 6 órakor ZENÉS ÁHÍTAT Műsoron: Buxtehude, Böhm, Schutz, Brunns, Stockmeier és J. S. Bach művei Orgonái: ARNO SCHÖNSTEDT Közreműködik: a Lutheránia Ének- és Zenekar Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HEINRICH REISS, az orgonát adományozó Vesztfáliai Evangélikus Tartományi Egyház elnöke Belépés díjtalan MEGHÍVÓ AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA 19S4. szep­tember 17-én, hétfőn délután 4 órai kezdettel a Zuglói Egy­házközség templomában (XIV., Lőcsei út 32.) tartja TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETÉT Az igehirdetés szolgálatát DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnök, az LVSZ elnöke végzi. Ezt követően fél 5 órai kezdettel a Teológiai Akadémia TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ÜLÉST tart a következő tárgysorozattal: 1. Dicsérjük Istent 51. ének 1—4. v. 2. Dékáni székfoglaló: Dr. Vámos József dékán. 3. Teológusok karéneke. 4. A 40 éve végzett lelkészek köszöntése. 5. Az Akadémia új hallgatóinak fogadalomtétele és felvé- -tele. 6. Teológusok karéneke. * 7. Zárószó. 8. Himnusz. A Teológiai Akadémia tanári kara nevében minden érdek­lődőt mindkét alkalomra szeretettel hívunk. Dr. Nagy Gyula püspök szolglatra bocsátja Bencze Andrást, Hepke Zsuzsát, Piri Magdolnát és Zólyomi Mátyást, dr. Pröhle Károly és dr. Fabiny Tibor segédletével. (Cikkünket 1. az előző számban.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom