Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-02 / 36. szám

Síiiencsxáxan ax orsxág tgyiiie kexefeiben PILIS: Csodálatos nap volt A fenti szavakat David Preus, az Egyesült Államok egyik evangélikus püspöke mondotta, amikor a pilisi gyülekezetben tett látogatásáról a „Napról Nap­ra” című világgyűlési újságunk­nak nyilatkozott. De mi sem tud­nánk másképpen összefoglalni, a mi szívünkből is ugyanígy tör elő újra és újra: csodálatos nap volt, amikor a világgyűlés 11 vendége pilisi gyülekezetünket meglátogatta. VENDÉGEINK HÁROM VI­LÁGRÉSZT KÉPVISELTEK: Amerikát, Afrikát és Európát. Preus püspök és felesége, s má­sik két asszony jöttek az Egye­sült Államokból, Susanna Tele- woda és egy másik asszonytest­vér Afrikából hozták a testvéri szeretetek Akkor még nem is tudtuk, hogy David Preus és Susanna Telewoda személyében két leendő aielnököt tisztelhe­tünk és köszönthetünk gyüleke­zetünkben. De voltak közöttünk Nyugat- és Észak-Európából is. teológiai professzor, diakonissza és papné, tehát az egyház és gyülekezet minden rétegét kép­viselték vendégeink. Természete­sen újságírók is kísérték őket. Amikor a népes csoport vasár­nap reggel pontosan kilenc óra­kor megérkezett, gyülekezeti há­zunk falán a világgyűlésnek ugyanaz a zászlója lobogott, amit a Sportcsarnokból már jól is­mertek. Fiataljaink éneke zendült fel az udvarban, voltaképpen ez­zel fogadtuk őket: „Olyan örö­möt, mint a forrás, olyan örö­möt kaptam tőled, Istenem.” Az udvar pedig tele volt gyülekeze­tünk vezetőségével, gyermekeink­kel és felnőtt gyülekezeti tag­jainkkal. Vendégek és vendégfo­gadók úgy borultak egymás nya­kába, mintha régen ismerték vol­na egymást. A GAZDAG ÉS ÜNNEPÉLYES ISTENTISZTELETEN Preus püs­pök hirdette az igét Efezus 4,1— 6 alapján, és bizonyságot tett Is­ten népének egységéről a Krisz­tusban. Ugyanerről az egységről, szeretetről és reménységről szól­tak a köszöntek is felváltva né­met és angol nyelven. De gazda­gította az istentiszteletet, a pilisi gyülekezet énekkarának szolgála­ta és az a keresztelés is. amelyet éppen erre a napra ftervezett egy gyermekkel megajándékozott pi­lisi család is. A DÉLUTÁNI GYÜLEKEZETI ALKALMON a pilisi gyülekezet ifjúságának ének és zenekara. szolgált. Már az első hangokra megmozdultak a vendégek kezei, püspök és afrikai asszony, teoló­giai professzor és papné együtt tapsoltak és énekeltek ifjúsá­gunkkal és gyülekezetünkkel. Akik a délelőtti istentisztelet ke­retében nem tehették, most kö­szöntöttek minket és be is szá­moltak életükről, egyházukról. Kiemelkedő volt Irmtraud But­ler NSZK-beli papné vetítettké­pes köszöntése és beszámolója. Elmondotta, hogy valami . olyat keresett otthon, ami összeköt bennünket németeket, és magya­rokat. így talált rá Szent Erzsé­betre. akinek városában kápol­nája , van, a akire németek és magyarok szívesen emlékeznék. TERMÉSZETESEN A FALU­BAN IS KÖRÜLNÉZTEK ven-, dégeink. Mutattunk nekik régi és modern, új házakat, otthono­kat. Megmutattuk középületein­ket, temetőinket. A kirándulás a falu határában az ún, dolinák­ban ért véget, ahol a bojtos pin­cék vannak, az egyik ilyen szép, nyarálónak is beillő házban és pincében Krafcsek János és fe­lesége vártak, fogadtak és ültet­tek asztalhoz is mindnyájunkat. Azt reméljük, hogy Véhdégeink nemcsak a pilisi templórnröir ké­szült fényképeket és áz itt kapott szívvel és szállal szót kézimun­kákat vitték magukkal, hanem emlékünket és szeretetünket is, reménységünk szerint azzal a be­nyomással, hogy élő gyülekezet­ben jártak. Méginkább hisszük és valljuk, hogy vendégek és ven­déglátók nemcsak így vallanak: csodálatos nap volt, hanem cso­dálatos Urunk van, aki mind­nyájunknak szerető, hordozó és üdvözítő Atyja. K. L. BÉKÉSCSABA: Távolról jöttek, közelvalókká lettek Aki távolról érkezik hozzánk és csak rövid időre, annak ne­künk kell segíteni, hogy a való­ságnak megfelelő képet alkot­hasson rólunk, életünkről. Így készült a békéscsabai gyülekezet is már hetek óta, hogy testvé­reink valamit megismerjenek életünkről. Szeretettel, nyitott szívvel vártuk őket, akik föl­dünk különböző részeiről, orszá­gaiból jöttek. Finnországból Jolin Vikstrqem, a finn egyház érseke feleségével. Luis Klenk püspök Argentínából. Mervyn , D. Assur lelkész Dél-Afrikából. Erik’ Pet- ren főiskolai tanár Svédország­ból és Mabei Moy pszichológus­nő USA-ból. savai — rövid istentisztelet ke­retében tettek bizonyságot és köszöntötték az erzsébethelyi gyülekezetei. Az istentisztelethez kapcsolódva került sor a temp­lom kertjében az új gyülkezeti ház alapkövének letételére és az ok'rat elhelyezésére Vikstroem érsek és a gyülekezet llelkészei- nek szolgálatával, nagyszámú gyülekezet jelenlétében. Utána Városnézés következett a Városi Tanács autóbuszával, Csaba Márton főmérnök szak­szerű ismertetésével. Végül ven­dégeink megtekintették a gyüle­kezetünk múltját és jelenét be­mutató kiállítást, amelyet a Munkácsy Múzeum két munka­társának szakszerű segítségével állítottunk össze főképp a gyü­lekezet tagjainak személyes tár­gyaiból. Ebben a keretben igyekeztünk megmutatni szeretetünket, ven­dégeink őszinte megbecsülését, gyülekezetünk életét, szolgálatát, ; Vendégeink, távolról jöttek,-de f>. testvéri találkozó, nyomán közel­valókká lettek, pennük meleg­szívű testvéreket ismertünk meg Jézus Krisztusban, akinek sze- retete, ereje tölt el bennünket, bárhol is élünk, hogy remény­séggel végezzük szolgálatunkat a világért, egymásért, másokért. Povázsay Mihály Munkában a sajtóosztály Milyen a világ? evangélikus iigúsága ? (Folytatás a 2. oldalról) ivén az igazabb világért, a békés Egy nap nem nagy idő, mégis megfelelő szervezéssel mennyi minden fér bele néhány óra ke­retébe. Vendégeink fogadása, köszöntése, a testvéri találko­zásra is emlékeztető ajándékok átadása. Nagy élmény volt ven- degeihknek a gyülekezettel való találkozása a Nagytemplomban tartott istentisztelet alkalmából. A nagyszámú gyülekezet előtt Vikstroem érsek prédikált, akit Dr. Koren Emil esperes tolmá­csolt. A vendégek köszöntését Dr. Faluhelyi Lászlóné fordította magyar, nyelvre. Külön élmény volt annak a négy kisgyermek­nek a keresztelése, akik ugyan­csak Vikstroem érsek szolgála­tával részesültek keresztségben. A déli órákban a Városi Ta­nács elnöke, Sasala János fo­gadta vendégeinket és a gyüle­kezet lelkészeit. A fogadáson je­len volt Gregor György egyház­ügyi titkár és Csaba Márton vá­rosi főmérnök is. A nagyon szí­vélyes. meleg légkörben történt fogadáson Sasala János tanács­elnök adott jó keresztmetszetet városunk eleiéről. Gregor György egyházügyi titkár pedig Békés megye Tanácsa és szervei nevé­ben is melegen köszöntötte a vendégeket. A kedves fogadta­tásért és a Városi Tanács aján­dékáért Vikstroem érsek mon­dott köszönetét. Délután vendégeink a gyüle­kezet Szeretetotthonába látogat­tak. Az otthon életének ismer­tetése és kis ajándékok átadása után a vendégek szobáról szo­bára járva fogtak kezet idős gondozottainkkal és fejezték ki jókívánságaikat. Ezt követően vendégeink az erzsébethelyi templomban — az addigra az egyházmegye más gyülekezeteiben szolgált és ide­érkezett vendégek bekapesolódá­egyházunk küldöttei vagyunk, hanem Isten elhívott gyermekei, akik szerte a világon élünk, szenvedünk és örülünk, sírunk és nevetünk, dolgozunk vagy munkanélküliek vagyunk, de benne és általa egyek vagyunk egymásért. Ezzel a komoly és meleg elkötelezessél szorítottuk meg egymás kezét a búcsúes­ten, és tettünk ígéretet, hogy gondojunk egymásra és imád­ságban hordozzuk egymást. Éle-, tünkben pedig sokkal határozot­tabban és komolyabb felelősség­gel harcolunk a magunk he­elelert, azért, hogy az ember emberhez és a Teremtőhöz mél­tó életet élhessen ezen a földön. Nem nagy szavak voltak ezek csupán. A szemtanúkat meg­győzték erről az arcok, amelyek egymásra tekintettek és érez­hető módon Krisztus felé for­dultak. A közös hitet és reménységet teszi le a nagygyűlés elé az if­júság. Ezzel vesz részt a világ sok pontján a maga 'szolgála­tával a holnapért való küzde­lemben. tudva, hogy „Krisztus­ban a jövő már itt van”. Szabó Lajos mm . A ü VASARNA P IG ÉJI 1' — IkílÉelesség! Lk 17,7—10. ISTEN SZOLGÁLÓ ÉLETET KÍVÁN TÖLÜNK. Jézus a tanítvá­nyoknak elmondott példázatát a hétköznapi életből meríti. Jól is­mert volt a szolga és az úr viszonya. A szolgának az volt a törvény szerint a hivatása, hogy. mindent elvégezzen ura portáján, minden­ben szolgálja ki gazdáját, s ha mindent megtett, csak azután gon­dolhatott magára. Hiszen erre fogadták fel, ezért kapta kenyerét, megélhetését. Amiért alkalmazták, amit kapott, azt dolgozta le. Ez­zel szemben teljesen elképzelhetetlen lett.folna o fordítottja: a gazda kezd el szolgálni, vagy ha az elvégzett munkáért különösen is hálás köszönetét mondana, netán külön jutalmakat osztogatna. Ezt a meg­szokott képet alkalmazza Jézus a tanítványokra az Istenhez való viszonyukban, s ez érvényes ma is mireánk. Ha mindent meg is cselekedtünk, amit tennünk kell, akkor is csak haszontalan szolgák vagyunk, hiszen semmi pluszt némi tettünk, csupán a kötelességün­ket, a minimumot végeztük el. SZOLGÁLATÉRT NEM JÁR JUTALOM. Tudomásul kell ven­nünk, hogy egyszerűen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármit is elvárhatnánk az Istentől cserébe azért a szolgálatért, amit el kell végeznünk. Ha Isten parancsolatait hitből fakadó szolgá­lattal teljesítjük, akkor az nem valami különleges érdem, hanem csupán annak a teljesítése, ami a mi kötelességünk. Jézus a meg­előző versekben a hitről beszél. Arról, hogy mustármagnyi hit is képes óriási dolgok elvégzésére. De éppen ezt a hitből fakadó szol­gálatot árnyékolja be a korabeli zsidó kegyesség tévhite és a ma is honos hamis képzet: a jutalomszemlélet. Ez az Isten útját járó embert érdekeltté akarja tenni a jó cselekvésében valamiféle extra jutalom reményével. Odáig is elmegy, hogy a jutalmat egyenesen jogos bérnek, vagy megérdemelt járandóságnak tekinti. Jézus eloszlatja ezt a tévhitet, s világossá teszi, hogy a köteles­ségteljesítés nem többlet szolgálat, amiért valamiféle prémium járna. Szolgálatunk nem érdem, melyért dicséretet érdemelnénk, hanem Istenhez tartozásunk velejárója, egyszerűen kötelesség. Egészen az Istenéi vagyunk. Ezért neki tartozunk mindennel. Parancsolatait teljes élet odaadással, a tőlünk telhető legtökéletesebben kell meg­cselekedni. Minden erőnkkel, talentumunkkal, hitünkkel ott és ak­kor kell megcselekedni Urunk akaratát, ahová Ö napról napra ál­lít bennünket. SZOLGÁLATUNK — ADÓSSÁGTÖRLESZTÉS. Ha mindent meg is eseleKszünK, nem tettünk többet, mint egy keveset, parányit tör­lesztettünk abból, a hatalmas adósságunkból, mellyel Istennek tar­tozunk. Isién óriási „bért?’ adott, nekünk Jézusban: hitet, megvál­tást, a jövendő reménységét es azt a kiváltságot, hogy Istennek munkatársai lehetünk. Nem lehet önelégülten vallanunk: eleget tettünk az Istennek. Hajlamosak vagyunk, s nagyon h’amar elju­tunk arra, hogy azt higyjük. mi a mi dplgunkat jól végeztük, s ezért: uhxsL már szolgáljon' nekünk az Isten. Tehát merer,álszéfány­ha'-nüpTtíénr meg is cséíekedné-.z ■ vagyunk é.ttwfe»-,. akkor is csak haszon»:: :mr Síwfgák vagyunk. Mert a kötelességnél egy jottányival sem tettünk többéi! SZOLGÁLATUNK — HIVATÁSUNK, HŰSÉGES BETÖLTÉSE. A legnehezebb, de a leggyönyörűbb szolgálatba állított bennünket az Isten. Hirdetni á. Krisztus^szeretettel cselekedni, meg­élni az -emberek között páfa^aSíatStt. .Olyan fenséges szolgálat ez, amit nem lehet alkalomszerűen letudni, hanem egy élet is kevés ennek hűséges betöltésére. A Krisztusban, bűnbocsánatot nyert em­ber sohasem ringathatja magát abban, bogy, ő tökéletesen elvégez­te a rá bízottakat, hanem egy áfRándö szent elégedetlenségben kell, hogy éijen: még többet kell tépnem. A hűtlen, jutalmat váró szol­ga éppen'azt veszíti el-,vafplJ,Tortáimat adhat életének: fogyaté­kosán végzett szolgálatúnk' felismerése odakényszerit napról napra ahhoz a kegyelemhez, mély minden bűnünk ellenére ma is Isten munkatársaivá avat bennünket. Isten azonban nemcsak követel, hanem Jézus szolgálatával el­halmoz bennünket minden szeretetével. Hiszen Ö előbb szeretett minket és Krisztusban olyan Urunk van, aki olyan közöttünk, „mint aki szolgál”. Solymár Péter Imádkozzunk! ISTENÜNK! Hálát adunk Neked, hogy méltatlan voltunk elle­nére szolgálatba állítassz bennünket. Köszönjük, bogy Neked szol­gálhatunk. Igédet hirdethetjük és cselekedhetjiik akaratodat. Kér­jük Szentlelked erejét, hogy napról napra erősítsen, hogy mindazt, amit ránk híztál és amit tőlünk várnak embertársaink, jó kedvvel és nagy hittel tudjuk elvégezni. Tarts meg Jézus Krisztus útján, s add, hogy mindvégig hű szolgáid legyünk. Amen. // ' őrségváltás az Egyházak Világtanácsa élén (Folytatás az 1: oldalról) az Egyházak Világtanácsa szolgá­latát lelki munkának tekinti és elmélyült teológiai inunkét kíván. Ez azonban azt is magában fog­lalja. hogy a világ békéjéért és a társadalmi igazságosság nagyobb érvényesüléséért kíván fáradozni. „Éppen mivel a kereszttől indu­lunk el” — mondta —s kell a békéért és igazságosságért fára- , doznunk a mai világban. Az evangélium hirdetése, az alapos teológiai munka'és az emberek, elsősorban a szegények iránti ‘mély belső elkötelezettség elvá­laszthatatlanok egymástól — • így nyilatkozott az úi főtitkár meg­választása után a világsajtó kép­viselői előtt, A világ keresztyén egyházai és az ökumenikus mozgalom köve­tői nagy reménységgel tekinte­nek Brnilio Castro szolgálata elé az Egyházak Világtanácsában. Nagy Gyula Meghívó 1984. szeptember 2-án, vasárnap délután 3 órai kezdettel Pápán, a Gyurátz Ferenc utcai evangélikus templomban Bíró Lajos ORGONA­HANGVERSENYE Közreműködik: Eiscnbeck Ágota (ének)

Next

/
Oldalképek
Tartalom