Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-08-19 / 34. szám
Alkotmányunk ünnepén Együttes bizonyságtétel Kis gyermekkorom elrnéke támad fel szívemben, ahogyan Nagyapámat láttam, amint házilag szőtt bő ingben, ugyanilyen bő nadrágban megállt az érett rozstábla szélén. kaszájára támaszkodott, levette zsíros seszinü kalapját, felemelte az éles kaszát és harsogva vágni kezdte a kenyérnek valót. Nagyanyám mögötte egy lépésre hajlongva sarlójával szedte csomókba a levágat rendet. Ez a kenyér nemcsak kemencében sült illatos rozskenyér volt, de megbecsült kenyér is, melynek minden darabkája értékes volt. Sok. fáradtsággal szerzett, szívós munkában megérdemelt kenyér, zsellérek kenyere. Ma fantasztikus teljesítőképességű kombájnok vették le az emberről a munka legnehezebb részét és a zsellérsorsból felszabadított emberek hosonlilhatatlanul jobb anyagi körülmények között élnek a mai hazában, de a jobb kenyér megbecsülésével mintha egy kis baj volna. Pedig ma Alkotmányunk írott betűje, és hazánk belső rendje védi az emberi jogokat., a kizsákmányolástól szabad életet, védi az emberek munkához való jogát és biztosítja, hogy nincs munkanélküli ember országunkoan. Ez a munka tisztes kenyeret ad mindenkinek. Még a nagyon, megnehezedett világgazdasági körülmények között is megvan népünk jóléte. Becsüljük meg ezt a munkát és kenyeret es adjunk hálát érte. A kenyér és alkotmány mellett még egy tényezője van életünknek, hogy mindezt békességben és szabadon élhessük. Békességgel ehessük kenyerünket, végezzük munkánkat, építsük hazánkat, őrizhessük meg népünk szabadságát. Ahogyan évtizedekkel ezelőtt nagyapám levette kalapját és komolyan. felelősséggel imádkozott a kenyérért, az életért, a békességért, úgy imádkozunk mi is most is néplinkért, hogy ezen az ünnepen és sok sok munkás hétköznapon békességben, kenyerünket, munkánkat megbecsülve éljünk.- ..MtímM Sólyom Károly Pr. Trautmann Rezső a/ Elnöki Tanács helyettes elnöke és Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke a nagygyűlés megnyitó ünnepen A megnyitó istentisztelet gyülekezete Dr. Káldy Zoltán és dr. Nagy Gyula püspökök, dr. C. H. M»u főtitkár, Eibrand Liefert egyházfötanáesps (NAH) es Bodil Soiling asz- Sjsony (Dania) a megnyitó istentiszteleten (Folytatás az 1. oldalról) "kiinduló okait, míg új segélynyújtási programokat kell kidolgozni, hogy tisztázni lehessen a struktutális kérdéseket és új utakat lehessen találni ezek megoldására. Emberi jogok Az LVSZ fennállása óta az emberi jogok kérdése napirendünkön van. A keresztyén hitből természetesen következik az emberi méltóságnak faji, vallási, politikai meggyőződéstől független elismerése. Közép-Ámerika jelenti számunkra a legutóbbi kihívást. A legutóbbi években a polgárháborúkról szóló hírek özöne szakadt ránk, olyan polgárháborúké, amelyek éreztetik hatásukat a nemzetközi életben is. Krisztus iránti szeretetünk arra késztet bennünket, hogy közös imáinkban és - segítő terveinkben hordozzuk ezeket a szenvedő embereket most és az elkövetkező években. Az emberi jogok kérdése napjainkban egyre inkább előtérbe került Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Ezek közül egyesekre az LVSZ is nagy figyelmet fordított munkájában. Az Egyesült Államok kormányának a Közép-Amerikai menekültekkel szembeni magatartása komoly aggodalmat ébresztett ottani tagegyházainkban ás az LVSZ maga is tett lépéseket, hogy segítse egyházainkat ezen emberek jogainak megvédésében. Nyugat-Európában ijesztő méreteket öltött a munkanélküliség. Különösen súlyosan érinti ez a fiatalokat. Ezzel együtt kell vizsgálni a vendégmunkások kérdését, különösen a gazdasági válság idején, Dar-es-Salaam óla a figyelem középpontjába került a dél- afrikai elnyomás, a hivatalos kormánypolitika miatt a legtöbb egyház " szenved, óiért Krisztus iránti hűséges engedelmességből eredően szembe kell helyezkedniük a faji megkülönböztetés politikájával. Faji megkülönböztetés Dél-Afrikában , Dar-es-Salaam óta a „helyzetbeismerés” kulcsszó az LVSZ- ben. Egy olyan környezetben, ahol a faji megkülönböztetés elválasztja egymástól az LVSZ egyházait, különösen jelentőssé válik az a törekvés, hogy a Jézus Krisztusi evangéliumban egységes bizonyságtételünk legyen. A keresztyén hit megváltása és. az Egyház egysége forog kockán. A legutóbbi nagygyűlésen az LVSZ, mint világot, átfogó közösség úgy határozott, hogy visszautasítja ezt az ideológiát és egyházainkból kiirtja, mint. ami összeférhetetlen keresztyén hitünkkel. A minden tagegyházhoz elküldött felhívás egyértelmű elkö- telezettsegüket kérve az apartheid elutasítására es az egyháznak a faji korlátokon túllépő egységének előmozdítására. Számtalan erőfeszítést tettek az egész időszak folyamán, , de nagyjából minden valamirevaló eredmény nélkül. Ezért az elmúlt decemberben Harareban, Z;mbabwében tartott nagygyűlés előtti tanácskozás arra a következtetésre , jutott, hogy nem elegendő egy másik közlemény közzétételé. A hararei tanácskozás résztvevői kérik a nagygyűlést, függesszék fel azoknak az egyházaknak a tagságát, amelyek nem utasítják el az apartheidet, és akik így tagadják életük legbensőjében az egyház egységét, az úrvacsorái közösséget. Külön- fórumot szentelünk ennek a kérdésnek. Azt követően pedig ismertetni fogjuk a Végrehajtó Bizottság állásfoglalását. Külön munkacsoportban kívánunk foglalkozni e kérdéssel, hogy az terjesszen cselekvési programot a nagygyűlés elé. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az ügy hitvallási egységünk kérdése, elválaszthatatlan a Jézus Krisztusról szóló evangéliumnak Isten üdvözítő hatalmaként való értelmezésétől. Férfiak és nők kapcsolata Az LVSZ számára a dar-es-salaami nagygyűlés e kérdésben áttörést jelentett. Ennek eredményeképpen hat nőt választottak be a Végrehajtó Bizottságba és kilencet különböző LVSZ-bi- zottságokba. Az LVSZ-konzultá- ciókon részt vevők létszáma azóta figyelemreméltóan megnövekedett. Nagy erőfeszítéseket tettünk azért, hogy a tagegyházakban és a társadalom egészében a nők egyenrangú partnerek legyenek. Ez bizonyos kulturális hagyományokba, 'a társadalmak évszázados Örökségébe ütközhet, azon társadalmakéba. amelyekben ezek az egyházak élnek. Hitünk alapján azonban az egyházban nem lehet helye semmiféle hagyománnyal vagy előítélettel, előfeltevéssel indokolt megkülönböztetésnek. Evangélikus egység Az alkotmány- részletezi még öt funkcióban, mit kell az együttes bizonyságtételnek tartalmaznia., Ez adja a lényegét a Szövetség napról napra folyó munkájának. Az LVSZ-nek „munkálni kell a világ evangélikus egyházai közötti egységet a hitben és hitvallásban”. A helsinki nagygyűlésen sokan csodálkoztak azon, hogy néhány evangélikus egyház, amely tagja az LVSZ-nek, miért nem határozza el magát, hogy „szószéki és oltarközösségben legyenek" más tagegyházakkal, és inegkérdezték azokat, akik így éreztek, mi ennek az oka. Láthatják majd a nagygyűlés munkájáról szóló, szétosztásra kerülő könyvben megjelent tanulmányokból: a 'Lutheránus1 .Világszövetség önértelmezése, az ökumenikus elkötetlezettségben való növekedés, hogy a tagegyházak az egymás közötti és más keresztyénekkel való kapcsolatuk megértésében egyre világosabban látnak. Ez azt tükrözi, hogy egyetértenek abban, hogy az LVSZ az evangélikus közösség kifejezési formája és eszköze, Ezért a Végrehajtó Bizottság változtatást javasolt az alkotmányban az LVSZ természetére vonatkozóan, a III. cikkhez való kiegészítésként. „A Lutheránus Világszövetség tagegyházai egymással való szószék- és oltárközösségben tudják magukat.” Vannak evangélikusok, akik a történelem folyamán unióba léptek a református tradícióhoz tartozó keresztyénekkel, ök részt vesznek egy bizonyos mértékig a Világszövetség munkájában. Az alkotmányon való változtatás a tagsággal kapcsolatban lehetőséget akar adni ezekkei az evangélikusokai való együttműködésre. Tanulmányi közösség Az evangélikusoknak tekintélye van ökumenikus körökben, mivel teológiájukat komolyan veszik. Az LVSZ-ben folyó tanulmányi munka központja a Tanulmányi. Bizottság és Osztály. Egy másik fontos középpont a strass. bourgi Ökumenikus Intézet. Mas Bizottságok és Osztályok is bekapcsolódnak a küldetésükkel kapcsolatos anyagok tanulmányozásába. A tagegyházakat is meghívják a különböző kontinensekről, hogy részt vegyenek a tanulmányi munkában. Lalva számos kiadványt, ennek a funkciónak, közösségi jel» legét kell kiemelni. Az evangélikus egyházak tanulmányi munkája a különböző kultúrák és hitvallások között élő evangélikusok között) közösséget jelent és ezért-igen jelentős. Őszinteség, nyitottság a nézőpontokkal való szembesítésre és az igazság keresésétől való félelem nélküliség 'jellemző egy olyan közösségre, amelyik szabaddá lett a Krisztusban. ökumenikus elkötelezettségünk Az LVSZ negyedik feladata az, hogy „elősegítse, hogy az evangélikusok az ökumenikus mozgalomban érdekelve legyenek, azzal törődjenek és abban részt vegyenek". Az evangélikus egyházak el vannak kötelezve arra, hogy egymást és másokat segítsék Jézus Krisztus- evangéliumának hidetéssben. Az együttes bizonyságtétel, mint ahogyan azt a fentiekben világosan kifejtettük, kifejezi a mi ökumenikus elkötelezettségünket; az Egy Szent, Egyetemes és Apostoli Anyaszentegyház iránt. Az evangélikus egyházak el vannak arra kötelezve, hogy konkrét és sajátos bizonyságot tegyenek az evangéliumról, összhangban a hitvallásos örökségükkel. Ez az örökség a Szentírás- ban kijelentett és az ökumenikus hitvallásokban megvallott egyetemes (katolikus) örökség folyamatában levőnek tudja magát. Ragaszkodik ahhoz, hogy az evangéliumnak a középpontja az egyedül hit által, a törvény cselekedetei nélküli, roegigazu- lás. Vallja, hogy ez a kulcsa a Szentírás helyes értelmezésének, és az evangélium megértésénél--. Ez a reformáció alaptétele. Törődnünk kell azonban minden időben azzal, hogy milyen helyet töltünk be a keresztyén egyházak családjában. Bár sohasem tagadtuk, hogy a hozzájárulásunk evangélikus hozzájárulás (ez a reformáció terhe), mégis szükséges, hogy gondoljunk arra. hogy az evangélikus egyháznak is állandó reformációra van szüksége. Mi is sok mindent kaphatunk az ökumenikus mozgalomból. Mi nem maradhatunk ugyanazok, hogyha bekapcsolódunk az egész ke- resz.tyénségnek ebbe a mozgalmába, keresve az egyház egységét, azért, hogy a világ higgyen. El vagyunk kötelezve arra, hogy még nagyobb összhangot létesítsünk az összes keresztyén egyházzal. Ebben az összefüggésben vizsgáljuk ennek az időszaknak a fejlődését, amely közelebb hozott minket az Egyházak Világ- tanácsanak munkájához. Az EVT-vel és a keresztyén világ- közösségekkel való tárgyalások folyamatában az EVT-hez va.ó viszonyunk új értelmezéséhez jutottunk. Az utóbbi években a két szervezet között az együttműködés erősödött és a? EVT vancouveri nagygyűlése örömmel üdvözölte ezt a fejlődést. Együtt a misszióban Az LVSZ közös bizonyságtól telének elsődleges célja — jellegzetesen missziói. A program célja a misszióban működő evangélikus egyházak erőfeszítéseinek növelése, és a nagvkiterjedésű egyházak közötti együttműködés Mindkettővel foglalkozik az Egyházközi Együttműködési Bizottság és Osztály, eleget téve az LVSZ e feladatának. Dar es Salaam óta számos esemény és fejlődés történt. A VT. Nagygyűlés aláhúzta és megerősítette az LVSZ missziós küldetését. Az evangélizáció és az újraevangélizáció erős hangsúlyt kapott a gyűlés javaslatai között, hogy a keresztyén közösségeken kívül élő emberekhez is eljusson az evangélium. Ezek az erőfeszítések csúcspontjukat 19R2-ben Stavangerhen (Norvégia) ..Misszió és evangélizáció” címmel tartott interregionális LVSZ konzultáción érték el. Az Egyházközi Együttműködési Bizottság egvházközi segít ségi programja magában foglslia a tagegvházak segítését. Ennek különös ielen tősége van a kelet-európai egyházak száméra. Munkájuk kibővült és nagyon sok egyháznak és gyülekezetnek elszigeteltség! érzése egyre csökken a nemzetközi- munkamegosztás által. A következő években az ]é(Folytatás az 5. oldalon)
