Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-07-22 / 30. szám

Á nagygyűlés építéstervezése és kivitelezése

A Nagygyűlés zavartalan lebonyolítását elősegítő technikai eszközök felsorolására e cikk keretében nincs lehetőség. Elhelyezésük. üzemük biztosítása nem csekély feladat. Ezeket — erősítők, telexgépek, másolóberendezések, film és diavetítők, szinkrontolmács-berendezések, telex stb. — részben a világszövetség genfi központja, másrészt a Sportcsarnok és egyházunk biztosítja.

Örömmel számolhatok be arról, hogy korunk legmodernebb technikája szolgálja az üzenet jó megértését: „Krisztusban reménység a világért.”

Beszámolóm a nagygyűlés installációjának — ami valaminek a berendezését, felszerelését jelenti — tervezéséről és kivitelezéséről szeretne képet adni.

A Sportcsarnokhoz közeledve a Hungária körút felőli oldal homlokzatán 3X25 m-es textilre nyomott felirat hívja fel a figyelmet a világ lutheránusainak találkozójára.

A kapukon belépve információs táblák, térképek segítik a delegátusokat, újságírókat és kedves vendégeinket a tájékozódásban. Mi. mikor, hol található. Ezeket Radovics Andrea formatervező készíti.

A Budapest Sportcsarnok építészeti megoldása több tényező együttes hatásának eredőjeként jött létre. Emellett a hatalmas méretek — a körépület átmérője alul 117 m. a küzdőtér atlétikai pálya esetén 47X94 m —, komoly feladat elé állította felkért belsőépítészünket, Pataky Dórát.

Ma már elmondhatjuk, hogy kitűnően oldotta meg feladatát. A küzdőtéren a 300 négyzetméter alapterületű dobogóra tervezett „piramis dobogó” nagyszerűen emeli ki a 6X1,6 m-es oltárasztalt. Fenyőfából készül 4 db-ból, szétszedhető kivitelbe?. Az oltár- asztal tervéért köszönet illeti Kérj/ Ádámot.

A „piramis dobogó” négy 'Sar± kához csatlakoztatható 4 db szószék, melyen az alkalomtól függően a dobogó lépcsőihez illeszkedő idomokkal helyettesíthetők.

Az oltárasztal fölött 4 db 27X 720 cm-es keresztet hordozó zászló és 60 db 120X180 cm-es —

Mezősiné, Tóth Ágota áltál tervezett embléma — többszínű zászlaja zárja le a teret.

Az egyes ülések programját különböző vetítések színesítik, melyekhez szükséges óriási méretű vásznat a kupolában helyezzük el.

A körfolyosókon 28 munka- csoport részére készítünk helyiséget ún. Octanorm válaszfalakkal. Ezekre helyezzük el az Evangélikus Életben meghirdetett pályázatra beérkezett gyermekrajzokat és egyéb az egyház szolgálatát bemutató képeket.

Fontos szerepet tölt majd be a labdacsarnok. Ennek egyik felében lesz a nagygyűlés kápolnája, korabeli kegyszerekkel, a meny- nyezetről függesztett textilháttérrel. A másik felében 800 négyzet- méter alapterületen négy témában kiállítást rendezünk. Ezek az LVSZ dokumentációs könyvkiállítása. a Magyar Bibliatanács és a szocialista országok evangélikus egyházadnak életét bemutató kiállítása. Az utóbbi forgatókönyvét Péter Márta, grafikáit Várdeák Csilla készítette.

A Nagygyűlés installációs anva- gainak gyártását a Fővárosi Faipari és Kiállítás Kivitelező Vállalat végzi. Ezeket július 17-én szállította a helyszínre, a helyszíni szerelésre mindössze négy napúk volt.

Előtte készítették el az Ifjúsági Nagygyűlés dekorációját a Műszaki Egyetemen Bolla Ákos tervei szerint.

A Sportcsarnokban, melynek vezetősége minden segítséget megadott összehangoltan dolgoztunk azzal az 50 fős műszaki gárdával, akik a stábirodák, szekcióülések, küzdőtéri asztalok, székek világosítását, hangosítás, a térelválasztó függönyök le- és felengedése és felsorolni is nehéz lenne mi mindent végez.

Mindemellett sok evangélikus testvérünk segítségét is megtapasztaltuk.

A feladat óriási, de az ügy is óriási:

Isten segítsen meg mindnyájunkat.

a Technikai Előkészítő Bizottság

részéről:

Bolla Árpád

Az embléma alkotója

Beszélgetés Mezősiné Tóth Ágotával

A Lutheránus Világszövetség VII., budapesti nagygyűlésével kapcsolatban egyre több, különböző nyelvű kiadványon, plakáton, meghívón jelenik meg sokféle megoldásban a nagygyűlés emblémája, amely az elkövetkező hét évben egyúttal a világ evangélikus családját magába ölelő szövetség hivatalos emblémája is lesz. Az embléma alkotója: Mezősiné Tóth Ágota.

Azóta, hogy az embléma ismertté lett, egyre többen érdeklődtek külföldről és idehaza is, egyházunk határain túl. ki az a magyar grafikus, aki a legtömörebben és legkifejezőbben fogalmazta meg vizuálisan a nagygyűlés főtémáját: Krisztusban reménységgel a világért!

Hogy külföldieknek és hazaiaknak bemutathassam grafikusunkat, megkértem, beszéljen önmagáról, életéről, munkájáról. Készségesen, bár kissé szabódva tesz eleget kérésemnek:

— Mit is mondhatnék érdekeset egy egyszerű, sok munkában eltelő életről?

— Hiszen épven ez az érdekes, ez a műszakhalmozás, amiben mi mai asszonyok valamenyien le- ledziink. ám a tennivalók egy- másbafonódó szövevényével mindenki eayénisége szerint, a maga módján küzd meg. Te családanya vaav. pavné. tanár, művész — melviket tekinted főfoglalkozásodnak?

— Mindegyiket. De „elsőnek az egyenlők között” talán mégis a hozzám legközelebb állókat, a rámbízottakat: a gyermekeket — tehát az anyai és tanári feladatokat.

— Akkor kövessük ezt a sorrendet. Hány gyermeked van?

— Három és egy unokám. Korán mentem férjhez. Amikor a művészeti gimnáziumban leérettségiztem. rögtön felvettek a főiskolára. Másodév után lettem asz- szony, harmadévesen már anya, s mire végeztem, három gyermek anyja. Ezt követőleg. miután már férjem csepeli lelkész lett, hat évig otthon maradtam a gyerekek mellett. Csak, amikor már a legkisebb is iskolás lett. álltam kötélnek: nyugdíjba ment a rajztanár a közeli általános iskolából. az igazgató hívott, foglalnám el az állást. így lettem pedagógus és ebben az iskolában tanítok most már 17 éve.

— Eszerint megszeretted az iskolát?

— Jó légkörű, baráti tantestület dolgozik együtt, összetartó kollégák. Az iskola nem nagy, így otthonos. De korántsem élünk gondtalanul. A pedagógushiány mindig a peremkerületekben érezhető leginkább. Sok túlórát, helyettesítést kell vállalnunk, néha olyan tárgyakban is, amelyekhez vajmi keveset értünk. A szanálások. új lakótelepek felépülése következtében rengeteg család települt ide. Ez a sok ember még nem „rázódott össze”, még nem érzi itthon magát. A gyermekek nyugtalanok, nehezebb őket fegyelmezni. rendszeres munkához szoktatni, mint más kerületekben. De van szakköröm is, oda önként jönnek azok a gverekek, akik szeretnek rajzolni. Szép batikolásokat. linómetszeteket csinálunk. Öröm fejleszteni a képességeiket.

— Sok tanári tapasztalat, emberismeret, vezetési gyakorlat bizonyára hasznodra van a lelkész- feleség feladataiban is . . .

— A mi gyülekezetünk kicsi, de rendkívül családias. A hívek bizalommal tárják fel gondjukat. bánatukat vasv örömeiket. Amiben tudok, segítek.

— A gyermekbibliaórákat te tartod?

— Már nem. hanem a lányom. Örömmel teszi.

— Mielőtt művészi munkádról szólnál, áruld el, milyen jutalmat kaptál az embléma első díjaként?

— Nagyon szép és hasznos ajándékot kaptam a Lutheránus Világszövetség genfi központjából: G. Schiller: A keresztyén művészet ikonográfiája több kötetből álló művét, amely feketefehér reprodukciókban bemutatja a művészettörténetnek a Bibliához kapcsolódó festészeti, szobrászati remekeit témakörök szerint. (Pl. Jézus születése, Mária élete. Szenvedéstörténet, Feltámadás stb.)

— Milyen témák és technikák vonzanak művészi munkádban? Nemrégiben önálló kiállításod is

volt, annak anyagát több év terméséből válogattad?

^— Az 1980-ban, a Csepel Galériában rendezett kiállításon ott volt néhány régebbi litográfiám is. Kezdetben nagyon szerettem ezt a technikát. Később azok a technikák kerültek előtérbe (linómetszés, tollrajz stb.), amelyekhez nem kell térigényes felszerelés. műterem, hiszen nemcsak az időnek, a térnek is szűkében voltam. Témában a portré és a természet vonzott: szerettem megörökíteni gyermekeim folyton változó arcát és a kertem magam ültette virágait. A növényábrázolás közel áll hozzám. Most a Mezőgazdasági Kiadó virágkötészetről szóló kötetéhez fogok illusztrációkat készíteni. De azért is szeretem, mert a növényformákkal elvont tartalmakat, mélyebb gondolatokat is ki tudok fejezni.

— Illusztrációidat jól ismerjük az Evangélikus Életből, Naptárból és az új Énekeskönyvből is.

— Évek óta készítek illusztrációkat az újságba és a naptárba is, ez utóbbinak több ízben én terveztem a címlapját is. Az Énekeskönyv pedig különösen kedves munkám volt: a kötésterv szintúgy, mint a keresztyén szimbolika feldolgozása — ez nemcsak díszítőelem, de tanítás is.

— Egyszerű, tiszta vonalakkal mintha a katakombák falait varázsolnád elénk. Búcsúzóul mondj még pár szót terveidről, örömeidről.

— Szeretnék minél többet rajzolni, illusztrálni. Gondolok például bibliai képeskönyvre is, amelyben a képek tanítanak. — Örömeim között az egyik legnagyobb, hogy gyermekeinkkel is sokszor tudunk beszélgetni művészeti kérdésekről is. Mindegyik vonzódik az alkotóművészetekhez: tanítónő lányom is ügyesen rajzol, a másik az Ipar- művészeti Főiskolán jövőre végez, üvegtervező lesz, fiam. aki éppen most fejezte be tanulmányait a Faipari Mérnöki Karon — szépen farag. Űgv érzem! valamennyit át tudtam nekik adni abból, amit szerettem volna és még szeretnék is megvalósítani.

Bozóky Éva

Albert Gábor:

Emelt fővel

A MAGYARORSZÁG FELFEDEZÉSE c. könyvsorozat új tagja az Emelt fővel c. szociográfiai munka. Az irodalmi szociográfia a harmincas évek eredményes valóságfeltáró és társadalmi reformokat sürgető műfaja volt. A klasszikus példáit a Kiskunhalom, a Puszták népe, Az Alföld parasztsága, a Viharsarok, A legnagyobb magyar falu, a Futóhomok, a Néma forradalom, A tardi helyzet c. írások adták. Az 1936- ban útjára indult és néhány év múltán megszületett könyvsorozat 1971-ben folytatódik. Sorra jelennek meg jelentős íróink alkotásaiként az új művek. Megismerkedhetünk városaink, megyéink, tájaink (Szeged és környéke, Pécs, Pesterzsébet, Dunaújváros, Püspökladány, Bács-Kiskun, Szatmár, a Balaton vidéke, Sárköz . ..) időszerű kérdéseivel, az ország gazdasági-társadalmi problémáival (az olajipar fejlődése, a komlói bányászok munkája. a munkásrétegek helyzete, a népesedés, a környezetvédelem).

A moldvai, bukovinai magyarság, a hazai németség és a csehszlovákiai magyarok telepítésének eseményei elevenednek meg könyvünk lapjain.

A másfél évszázados török hódoltság után fél Magyarországon puszták, mocsarak és lápok terpeszkedtek. A népesség a XVIII. sz. elején is alighogy elérte a Mátyás korabeli négymilliót. Az 1720 körül meginduló bevándorlás, telepítés és az emelkedő termelőmunka eredményeként a század végére megkétszereződik a lakosság száma. Ekkor alakulnak ki Tolna meg Baranya összefüggőbb német tömbjei, a bakonyi, vértesi, budai hegyvidék német községei, valamint a Békés és Pest megyei szlovák nemzetiségű szigetek. A Mohács előtt is több nemzetiségű országban a török hódoltság után a magyarság arányszáma 50% alá esett.

Ebbe a korba nyúlnak vissza a II. világháború alatti és utáni telepítések szálai. Ezeknek a telepítéseknek nyújtja hiteles rajzát a könyv.

A telepítések népének mondja szerzőnk a bukovinai székelyeket. Történetükben sűrítetten ábrázolható a kegyetlen telepessors. Kb. másfél évszázad

alatt Erdélyből ötször települnek át új helyre. 1764-ben osztrák katonaság ágyúkkal kényszeríti a székelyeket tízezerszámra a török birodalomhoz tartozó Moldvába. Innen az Ausztriához került, északra fekvő Bukovinába csalogatja őket az osztrák kormány. A XIX. sz. elején az ismétlődő kolerajárvány és éhínség ellenére lélekszámúk 8000 fő. 1897—98-ban 4000 székely települ át Bukovinából az akkori .Magyarország határőrvidékére, az Al-Dunához, Pan- csova környékére. A II. világháború eseményei felébresztik a bukovinai szé- kelység honvágyát. Bácska megszállásával lehetőség kínálkozik az áttelepü- lésre. A székelyeket szállító vonatok 1941 nyarán érkeznek meg Bácskába. Alig alkalmazkodtak az új viszonyokhoz, 1944 októberében már menekülniük kell. 14 napos kálváriajárás után Tolnában és Baranyában telepednek meg, lerongyolódva. „Egyetlen vagyonuk maradt: történetük és kultúrájuk.” Visszaemlékezve a telepítésekre, így summázza tapasztalatait egy székely telepes: „Sokat bánkódtunk szomorú sorsunkon.”

Szerencsés választással tipikus baranyai községet mutat be a szerző. A nagyrészt német nemzetiségű Magyarbolyban lejátszódó események általánosíthatók. 1939—40-ben Északkelet-Ma- gyarországról magyar telepesek, ún. Horthy-telepesek ékelődnek a németség közé. Közben megkezdődik a Volksbund szervezése, majd 1942-ben az SS-tobor- zás. Tőlük elsősorban a magyar érzelmű németség szenved. Hazaárulással vádolják a kitelepülni nem akarókat. Terrorizálják őket. Az evangélikus egyház és az állami hatóságok igyekeznek védelmet nyújtani nekik. A gyülekezeti élet — a nehézségek ellenére is — tovább folyik: a Luther-Biblia. az ima- és énekeskönyv sokakat megtart hűségükben. A kollektív felelősségre vonás

.alkalmazásának sok ártatlan is áldozatul e6ik. Kb. 255 000-en települtek ki, nagyrészt kényszerből. — A különben felvidéki magyar telepes Albert Gábor — túl az objektivitáson — együttérzéssel kíséri az ő sorsukat is.

„Az ok, a vádak vádja — magyarságom” — ezzel magyarázza Fábry Zoltán felvidéki író az ún. lakosságcsere-egyezménnyel álcázott kényszertelepítést. „Anyanyelvem kihágási objektummá szürkült” — panaszolja A vádlott megszólal c. röpiratában. Bár a tömeges kitelepítés nélkülözött minden törvényességet — a nagyhatalmak sem ismerték el jogosságát —, a csehszlovák kormány mégis végrehajtja a tervét. A „lakosságcsere során 73 273 magyarországi szlovák települt át a Felvidékre, Szlovákiába, Magyarországnak kb. 130 000 magyar menekültet kellett befogadnia. A kényszerkitelepítés 1948 szeptember végén zajlott le. váratlanul, gyors ütemben. A háborúban tönkretett, kifosztott, jóvátétellel nyomorított magyar államnak kellett elhelyezésükről gondoskodni. Megoldhatatlannak mutatkozott a hazai németektől és szlovákoktól hátrahagyott helyekre való telepítésük, hisz szabad föld és megfelelő lakóház sem állt már szükséges mennyiségben rendelkezésre. A már Magyarországon pedagógussá vált Vojtek Lajos elbeszélésében mutatja be Albert a magyar menekültek kálváriáját.

Művészi portrékat sző az események menetébe a neves novella- és regényíró Albert. Jellegzetes telepessors bontakozik ki Paczári Gyula rajzában. „Most megvagyok, de amin átmentünk! Ha egy hangos szót hallok, elkezdek remegni. És már menekülök.” Életútja önmagáért beszél: egykori Horthy-telepes, tsz-el- nök. kulák. egyéni gazdálkodó, tsz állat- tenyésztési felelős, tsz-nyugdíjas. Megrendítő a népével együtt szenvedő moldvai lelkipásztor, Bognóczky Géza életpályája, a négy székely „közember” sorsa. Együttérzést kelt a felvidéki nacionalista politika ártatlan áldozatának, Szabó Sándornak rajza. Meleg színekkel festett portré Bodor György, a székely. származású telepítési kormánybiztos képe.

Az egyház, a papság jelentőségét több helyütt hangsúlyozza a könyv. A nemzetiségek vezetője általában a papság, és különösen a megpróbáltatások idején nő meg az egyház szerepe. Az Erős vár a mi Istenünk, a Te benned bíztunk eleitől fogva a szenvedések napjaiban hitvallássá vált, a Biblia erőforrássá, a templom menedékké. Vándorútjukra — a feljegyzések szerint — magukkal vitték Bibliájukat, énekeskönyvüket, együtt ment velük a sorsukat vállaló papjuk is. Üj helyükön várta őket a gyülekezetek gondoskodó szeretete.

A különféle nemzetiségek évek múltán lassan összebékülnek, barátságok szövődnek, házasságot kötpek egymással. Egy jellegzetes baranyai' község. Hidas fejlődésrajzával ábrázolja a könyv a kiegyenlítődés folyamatát. Székelyek, viharsarki magyarok, felvidéki telepesek, bennszülött német családok és Pestről leköltözött ipari szakemberek élnek itt együtt, egymásra utalva, szoros kapcsolatban. E rétegek kohója elsősorban az egyház, az iskola, a tsz és az ipari üzem. Az együtt élő község életszínvonala fokozatosan emelkedik, egyre erősödik közösségtudatuk is.

Hatalmas tényanyagot gyűjtött össze a szerző. Felhasznál emlékiratokat, feljegyzéseket. leveleket is. épít utazásainak tapasztalataira, szóbeli megnyilatkozásokra is. Nem lineáris elbeszélésmóddal él. Egymás mellé helyez térben egymástól távol eső. de egyidejűleg lejátszódó eseményeket. Szimultán ábrázolásmódja tömörítő, érzeiemfokozó. szimbolikus jelentést hordozó megoldásmódot tesz lehetővé. — Emberi magatartásmódozatokat vizsgál. A nemzeti önismeret elmélyítésére törekszik.

„A bemutatott történelem nem csupán emberi dokumentum — figyelmeztet a szerző —, hanem példázat is.

Vajda Aurél