Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-07-15 / 29. szám

iisálliiásoii A PODMANICZKY CSALÁD mindenkor nyújtott valami meg­lepőt, meghökkentő nagyszerűt a nemzeti kultúra számára. Pod- maniczky Frigyest Krúdy Gyula „Budapest vőlegényének” nevez­te, aki a főváros szépségéért, korszerű, világvárosi rangjáért fél életét feláldozta. Podmaniczky Pál, a soproni teológia egykori professzorának csak a' szerénysé­ge volt nagyobb tehetségénél. Mondják, csak azért, hogy a Di­vina comedját eredetiben olvas­hassa, tüneményes gyorsan meg­tanult olaszul, s hogy Tolsztoj, Dosztojevszkij műveiben elmé­lyüljön, az orosz nyelvet sem hagyta ki ismereteiből. „Bogaras professzornak” tartottuk, a diák azonban a „bogarassáaban” nem ismerte fel a zsenialitást. Podma­niczky Pál unokájában ütközött ki újra a tehetség. Kutas Dászlö, a soproni líceum egykori növen­déke. Podmaniczky Pál unokája szobrászművész. A szakemberek a fiatal művésznek nagy jövőt jósolnak.: A DÜRER-TERBMBF.N a mi­nap néztepi meg kiállítását. Már az pimAli évben — mert miiven a véletlen — Ravennában a Dan­— László Dávidné. sz. Rácz Anna életének 53. évében súlyos betegségben elhunyt. Az elhunyt néhai Ratz Sándor egykori lel­kész leánya volt. Hosszú időn át szolgált kántorként a meszleni gyülekezetben. Temetése június 6-án volt Meszlenben a gyüle­kezet nagy részvéte . mellett. A vigasztalás igéjét Weltler Sándor lelkész hirdette. ..Tudóin, hogy az én megváltóm' él és porom felett megáll.” EVANGÉLIKUS ELET A ]Wagyarorszé?i Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság ■ A szerkesztésért felel: Mezősi György: ' Felelős kiadó: 1 Harkányi László | Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 145-074 Előfizetési ár: égy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/90-29 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató te-biennálén találkoztam nevé­vel\ ahol ezüstéremmel díjazták Dante-érmét. S itt Budapesten ! tudtam meg, hogy önálló és kői- | lektív kiállítások egész sora áll j mögötte. Alkotásai bebarangol- ták Moszkvát, Firenzét, Lissza­bont, Stockholmot, Eindhovent. ! Koppenhágát, Londont stb. ahol is nevének jó csengése van szálig mai körökben, KUTAS LÁSZLÓ fiatalember, s fiatalságával, tehetségével tör j utat magának a képzőművészet \ bozótjában, útját pedig eddig is ] megkapóan szép, erőteljes egyé- i niséget, önállóságot sugárzó mű­vei fémjelzik. Kováts Károly művészettörténész így fejezi ki Kutas művészetét: „vallomás”. Elrendezetten vall minden műve alkotójáról, gondolkodásmódjá­ról, érzelemvilágáról. így együt­tesen a szűk kis Dürer-terem „egy általa megfogalmazott világ­kép anyagi-formai megjelenése". Kováts egyebekben valami át­szellemült „emberi” üzenetnek állítja be Kutas művészetét. Kutas tartózkodik az űn. „mo­dern” megoldásoktól. A különbö­ző érthetetlen „izmusok” idege­nek tőle. Talán éppen ezért ne­vezi „emberinek” Kováts művé­szetét. Emberi vallomások érmei, kisplasztikái, méghozzá emberek­nek szánt művek. Minden egyes \ alkotása a lélek üzenete a lélek számára. Ügy. amint anyanyel­vűnkön beszélünk egymással, vallunk szeret etünkről, s öntjük ki lelkünk világát, úgy beszélget­nek e műalkotások. Érthető, vilá­gos és egyértelmű megfogalma­zásban. Bájos gyermekszobrai szinte játékra ingerelnek, s nő­figurái egy letűnt világba, a ro­kokó, biedermeier korba invitál­nak. Érméi, relifjei is érthetőség­re törekszenek. Beszélnek a tor­nyok, kapualjak. Bizalmasan sut­tognak Sopron lírai szépségéről. Nem is tudom, melyik müve előtt kellene kaszabban időznöm, melyikkel kerültem belső, titkos kapcsolatba. DE A DÉDN AGYBÁCSI, Pod­maniczky Frigyes megidézett alakja előtt mégis perceke(,„kell tölteni! A cilinderben, sétapálcá­val, ódivatú felöltőben álló figu­ra mintha indúlna a főváros szé­pítésére. A távoli jövőt fürkésző tekintete lenyűgözi a szemlélőt. Kutas „romatikus realizmusa” ebben a müvében ragadta meg a pillanatot, amint a báró, „Buda­pest vőlegénye”, a főváros szem­léjére indul. Tekintete kémleli a szeretett város jövendőjét. Ügy érzem, a szoborban megfogalma­zódott Kutas „ars poeticája”. A Podmaniczkyak egyszerűsége, szerénysége, csendes törekvése, hogy a nemzetért, kultúrájáért mindenkor tegyenek valamit. Podmaniczky táblája nem sze­repel jelenleg a főváros utcane­vei között. Talán Kutas szobra felhívja figyelmünket mulasztá­sunkra és tartozásunkra. Rédey Pál — SOPRON. Az Országos Evan­gélikus Múzeum soproni gyűjte­ménye keretében aktív múzeumi munkaközösség működik. A gyü­lekezet egyházi és világi vezetői­vel az élen a gyülekezeti könyv­tár és levéltár gondozói és a gyűjtemény tárlatvezetői hat­nyolc hetente tartanak összejö­veteleket. E gyűléseken a mun­kaközösség tagjai értékelik az el­múlt időszak tapasztalatait, a múzeum látogatottságából adódó feladatokat, majd elkészítik a ki­állítás tárlatvezetőinek új beosz­tását. Minden összejövetelen egy- egy gyülekezet-, egyház-, iskola­történeti vagy helytörténeti elő­adás is elhangzik. Legutóbb, június 11-én Torma Margit tanár, helytörténész tartott érdekes, ér­tékes előadást Ráth Mátyásról. Az előadások eredményesen szol­gálják a munkaközösség tagjai­nak szakmai továbbképzését is, ízelítőt adnak a múzeumi munka sokoldalúságából, szépségéből. — Vida János, a kisapostagi gyülekezet volt gondnoka és pres­bitere 60 éves korában elhunyt. Temetése a gyülekezet nagy rész­véte melett Schreiner Tamás se­gédlelkész szolgálatával történt. „Az Istennek minden lehetséges.” (Mk 10,27/b). Isteniiszteleti rend Budapesten, 1984. július 15-én Deák lér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Tallácsné Ko­vácsházi Zelma, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla, Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u, 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de, 11. (úrv.) Szabóné Mát­rai Marianna. Rákosfalva de. 8.. Sza­bóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátra: Ma­rianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci üt 129. de. ne­gyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Er­zsébet. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Bolla Ár­pád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Sza- lay Tamás. Cinkota de. fél 11. Sza- lay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoscsaba de. 9. Kósa László, Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de, 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Koren Emil. Toroczkó tér de. fél 9.. Ma­ncsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII„ Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10, Pesthidegkút de. fél 11. Kelen­föld de. 8. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de, 9. Ben- cze Imre. Nagytétény de. fél 9, Ke- lenvölgy de. 9. Rozsé István. Buda­fok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csil­laghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mátis István. — Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol­tárt igéje: Lk 6,36—42; az igehir­detés alapigéje: Gál 5,13—14. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: jú­lius 29-én, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. — TEMFLOMTORNVOK tisztítását, festékét, javítását, villámháritó sze­relését stb. olcsón vállalja „mórit Blanc” ipári alpinista gmk. — Bp„ Bertalan u. 16. Ilii. Telefonügyeiét: 660-337. — NAGYKANIZSA. Kárpáti Ferenc és felesége, Varga Ilona elhalt szüleik emlékére, Isten di­csőségére zöld. oltár-, szószék-, és úrvacsorái térítőt adományoztak a gyülekezetnek. Isten áldása le­gyen az adományozókon és ado­mányaikon. — SZAKÁCSKÖNYVEKET, vendég- lői képeslapokat, étlapokat keresek gyűjteményembe. Szakái vendéglős, 6230 Soltvadkert. „Egymás terhét hordozzátok: igy teljesítitek a Krisztus törvé­nyét” GaJ 6,2. VASÁRNAP. — „Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mind­azoknak, akik hisznek az ő ne­vében” — Jn 1,12 — (Zak 9,9 — Lk 6.36—42 — Zsolt 106.19— 33). Mi szeretnénk Isten gyer­mekeivé válni, de sokszor meg­feledkezünk arról, hogy csak ennek első lépése a kopogtató Jézus befogadása. Megtéveszt sokakat az, hogy ő „csak” ko­pogtat. Nem érzik Benne a Min­denható követét. Figyeljünk a Biblia üzenetére: az út az isten- fiúsághoz csak Jézus megisme­résén és elfogadásán keresztül vezet. HÉTFŐ. — „Tanácsoddal ve­zetsz engem, és végül dicsősé­gedbe fogadsz” — Zsolt 73,24 — (f Pt 1,3—4 — Jn 8,3—11 — Mk 1,1—8). Távol, a mennyben van Isten? A keresztyének visszaté­rő tapasztalata, hogy Isten a hétköznapjainkban jelen van. Tanácsával, útmutatásával még az egyéni életünket is irányítja. Már Ábrahám tapasztalta, hogy Isten vezeti életünket, sőt földi boldogságunk sem közömbös ne­ki. Ezért vezeti boldog házas­ságba fiát, Izsákot, De Isten végső célja az örökélet, annak a dicsőségébe ^kar mindannyiun­kat elvezetni. Az út odáig kes­keny, de ha magunk előtt látjuk mindig a mennyei Jeruzsálemet, az üdvösséget is, akkor nem fá­radunk el ezen az úton. KEDD. — „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak.” — Ézs 5,21 . — (2 Kor 10.18 — ApCsel 7,54—59 — Mk 1,9—13). Nem leszünk határozatlanok és bizonytalanok, ha Istenre figye­lünk? Az elhivatottság, a jóért való felelősség tudata határozott cselekvésre indít bennünket. A teák magára figyelő embert vi­szont az a vcszéiv fenyegeti, hogy beszűkül. A sok lehetőség között csak a sajátját veszi ész­re és azt az utat járja. Egyszí- nűvé-szürkéyé lesz az élete, no­ha Isten a világot szépnek és sokszínűnek teremtette. SZERDA. — „Boldog az az em­ber, akinek az Úr nem rója fel a bűnét, és nincs lelkében ál­nokság.” — Zsolt 32.2 — (2 Kor 5,17—18 — Jak 1.19—25 — Mk 1,14—20). Sok mai ember bol­dogságát rossz helyen, a pénz­nél keresi. Ez nem megnyugtat, hanem különös-ördögi módon arra ösztönöz, hogy lázasan még többet szerezzünk. Nincs nyuga­lom a pénztől a pénznél! Bol­dog az az ember, aki le tudja tenni gondját, baját, bűnét Is­ten kezébe. Nála otthon vagyunk és megpihenhetünk. CSÜTÖRTÖK. — „Békesség mindnyájatoknak, akik' ä Krisz­tusban vagytok!” — 1 Pt 5.14 — (Jer 30,20 — Róm 12.17—21 — Mk 1,21—28). Péter levele végén mondja ezt az áldást. Mi is tu­lajdonképpen az áldás? Az imádságnak egy különleges for­mája. A lelkész áldáskor nem összekulcsolja, hanem felemeli kezét, s ezzel a formával is ér­zékeljük, hogy- most olyan útra- valót kapunk, amit a hétköznap­jainkba viszünk el. Ezért válhat Isten békessége, áldása, hétköz­napjaink erőforrásává.. PÉNTEK. — „Küld el világos­ságodat és igazságodat: azok ve­zessenek engem!” — Zsolt 43.3 — (Jn 14,3 — Rm 15,1—7 — Mk 1.29—39). Életünket tekinthet­jük döntések sorozatának is. Mi vezet bennünket a döntéseink­ben? Talán a megszokás, vagy az egyéni érdek? Kényelpnünk vagy egyéni meggyőződésünk? Ha Isten világossága és igazsá­ga vezet, lehet, hogy egyszerűb­ben kell élnünk, de biztos, hogy nyugodtan fekszünk le. Nem ter­heli lelkiismeretünket olyan, ami nyugtalanná tenné álmun­kat. Ennek a zsoltárnak az író­ja a saját tapasztalata alapján kéri Isten világosságát és igaz­ságát, mert úgy találta, hogy azok békességbe és örömbe ve­zetik. SZOMBAT. — „Nem fogyott el irgalma, minden reggel meg­újul.” — JSir 3,22—23 — (2 Kor 6,1 — Ézs 30,18—20 — Mk 1.40— 45). A nehéz időkben jobban észrevesszük Isten segítő kegyel­mét, s ezért közel érezzük Öt magunkhoz. Ez a bibliai vers is nehéz. iejőkben megfogalmazott személyes hitvallás (Jeruzsálem pusztulásán kesereg a próféta). A jó napokban meg szoktuk-e köszönni a naponként megújuló isteni irgalmat? Mert ha nem, kiveszni, látszik életünkből Isten. Mintha nem törődne velünk, kö­zömbösek lennénk a számára. Az újból vagy később jelentkező ba­jok idején aztán nem merjük magunkat Istenre bízni. Csák a hálás szív számol tudatosan új­ra és újra Isten megsegítő ke­gyelmével. Missura Tibor Házépítés és alkohol Országunkban gombamód nő­nek az új házak. Nem egy olyan falu van, mely teljesen kicseré­lődött. Régi ház szinte csak táj­háznak maradt, hogy hirdesse a jövő nemzedékének, milyen kö­rülmények között éltek elődei. Mindez nagy örömmel tölt el bennünket. Az. öröm mellett saj­nos üröm is van. Építészeti szempontból sajná­latos, hogy uniformalizáiódott az ország. Minden faluban töme­gével találjuk . meg ugyanazokat a sátortetős házakat. Régen min­den tájegységnek megvolt a ma­ga háztípusa. A házakról is' meg­tudhatta az ember, milyen vidé­ken jár. Ma már ez nem lehet­séges. Későn ébredtünk arra. hogy megvédjük a házakban is régi örökségünket. Minden most épülő ház sokfé­le építőanyagot igényel. Beszer­zésük sok gondot, okoz az épít­tetőnek. Van egy anyag, ami fe­lesleges, legalábbis olyan mérték­ben, ahogy használatban van: a ez az alkohol. A házak zöme ka­lákában épül. A gazda, aki in­gyen munkásokkal dolgozik, a rokonsággal, barátokkal. úgy próbálja meghálálni a segítségü­ket, hogy ládaszám van sör, de- mizsonokban bor s pálinka. Egész nap megy az itatás. A ház vagy 2 év alatt .elkészül. A gaz­da számára azonban nem feje­ződött be az építkezés, mert a ..kölcsön”-munkát, vissza kell adnia a rokonnak, barátnak. Sok olyan 25—35 éves fiatal ember van,' aki 10 évig mást se csinál, mint építkezik. S ezzel együtt jár, hogy 10 éven át iszik. Ennyi idő éppen elég ahhoz, hogy va­lakiből alkoholista legyen. Fü­lembe cseng Jézus intő szava: „Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12,20.) Szomorú tragédia, hogy meny­nyi megrokkant középKorú férfi él közöttünk, akik ennek a bű­nös szokásnak az áldozatai. Ma­gas Déva várát Kelemen kőmű­ves feleségének vérével állítot­ták, építették fel. Ügy gondol­juk, hogy saját kis „várunkat” is csak ilyen áron lehet felépí­teni? Elkerülhetetlen, hogy em­berek nyomorékká váljanak, sőt halálba menjenek? Ügy gondo­lom, nagy árat fizetünk a szép új házakért. „Nem kellene en­nek így lenni...”, mondaná Pál apostol. Szép az összefogás, min­den szép. de na,g.y árnyéka van. Én úgy érzem elkerülhető lenne s a megépített szép házakban boldog, józan emberek élhetné­nek. Boldog család, apjukat tisz­telő gyermekek, akik sokáig él­hetnek azzal a kenyérrel, amit édesapjuk tesz az asztalukra. Tegyünk meg mindent, hogy ne legyen igaza Bódás János­nak, aki az Ökör c, versében ezt írja: Láttam egyszer egy pöttöm gyereket: hosszú kötélen ökröt vezetett. Csöpp volt a gyermek s pufók volt nagyon, Mögötte ment az óriás barom. Ballaglak lassan, éppen a ■i Fő-úton, Hogy hová valók voltak nem tudom. Vásár volt, nyüzsgés, lárma, zűrzavar: a gyerek ebben eltéved hamar. Csak ment a gyerek, árván, félszegen, apja valahol horkolt részegen. Nem gondolt velük, csak az Irgalom, és ment a csöppség s ment a nagy barom. Ha egyet ránt az ökör, már szabad. Csatangolhat a széles ég alatt, levethet szolgaságot és igát, övé lehet a végtelen világ. De csak ballagott a gyermek kezén, lustán, tunyán, mert ...ökörvolt szegény. vagy tán szívében szólt a ' szeretet: — Ne hagyd el ezt az árva gyermeket, ha részegen elhagyta az apa, vigyázz reá te, és kísérd haza. Épülienek az új házak de higgyük el. hogy a téglát, követ összetartja a malter s nem kell hozzá szeszesital! Hernád Tibor *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom