Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-07-22 / 30. szám
XLIX. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1984. július 23. ARA: 4,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLI Welcome to the Participants of the 1th Assembly of the Lutheran World Federation! liiommen den Teilnehmern der Siebenten llversammiung is Lutherischen Weltbundes! Szeretettel köszöntött a Lutheránus 1/iagszövetség hetedik nagygyűlésének részvevőit! Soyez bienvenus a la 1 ™ Assemhlée généraie de la Föderation luthérienne mondiale! A kegyelem mindnyájatokkal! A Budapest Sportcsarnok, a nagygyűlés színhelye A Zsidókhoz irt levél utolsó mondata ez a sor. Eredetileg olyan gyülekezetnek szólt, amely sok terhet hordozott és közben újra és újra megtapasztalta, hogy neki is „elég Isten kegyelme”. Ezzel az igével köszöntőm a Lutheránus Világszövetség tagegyházainak képviselőit, akik e sorok megjelenésekor már elindulnak Európából, Ázsiából, Afrikából, Észak-Amerikából, Latin- Amerikából és Ausztráliából Budapest felé. De ugyanezzel az igével köszöntőm a magyarországi evangélikus egyházat, annak gyülekezeteit és gyülekezeti tagjait, akik várják a küldötteket és nyitott szívvel és nyitott otthonokkal készülnek fogadásukra. KEGYELEM, hogy a magyarországi evangélikus egyház 1980 nyarán . az LVSZ augsburgi ülésén meghívhatta a VII. nagygyűlést Budapestre. Ide is vonatkozik, „a mi alkalmas voltunk Istentől' van.” Történelmi helyzetünkben előbb utat kellett találnunk és a megtalált úton meg kellett tanulnunk járni, sőt az evangéliummal jól szolgálni ahhbz, hogy megnyissuk a kaput a világ evangélikussága előtt. De az is Isten kegyelme, hogy az állam és evangélikus egyházunk között olyan kapcsolat alakulhatott ki, amely lehetővé tette kérésünk előterjesztését : tarthassuk Buda • pesten az LVSZ nagygyűlését és valamennyi résztvevő kaphasson Magyarországra belélenkezőjéről, a valóságról. Mi azt hisszük, hogy vendégeink többsége számára — akik még soha nem voltak egy szocialista' országban és így eddig nem is szerezhettek tapasztalatokat az itteni evangélikus egyház életéről —, nagy meglepetés és öröm lesz az, amit gyülekezteinkben látni fognak. KEGYELEM az is, hogy külföldi egyházak képviselői és a mi egyházunk sokezer tagja személyesen találkozhat egymással. Noha már eddig is igen sok külföldi vendég járt gyülekezeteinkben, mégis ilyen arányú látogatást még nem éltünk át. Gazdagodhatunk „egymás hite által" és közösen felbuzdulhatunk a szeretet cselekedeteinek az eddiginél is erőteljesebb gyakorlására egyházunkban, hazánkban és nemzetközi szinten egyaránt. De a vendégek is nyerhetnek tőlünk indítást a hitben való megállásra és a szeretet megélésére. KEGYELEM az is, hogy éppen akkor lesznek együtt a világ evangélikusságának képviselői Budapesten, amikor világszerte nagy feszültségek vannak, amikor elsősorban Európa a szembenállás és fenyegetettség színterévé vált. Itt a nagy lehetősége a Lutheránus Világszövetségnek, hogy egyértelmű szót mondjon ki a béke, a leszerelés, a társadalmi és gazdasági igazságosság mellett és követelje a fegyverkezési hajsza beszüntetését, a nukleáris fegyverek megsemmisítését, a faji megkülönböztetés felszámolását, az éhség legyőzését a földön és tegyenek is érte. KEGYELEM az is, hogy éppen Budapesten tárgyalja majd az LVSZ 97 tágegyháza, hogy az elkövetkező hét évben hogyan akarja végezni a missziót, az evangélizációt, miképpen akarja a tagegyházak között a közösséget az eddiginél is jobban munkálni és az ökumenét építeni. Isten kegyelme lesz, ha olyan határozatok születnek, amelyek előreviszik az egyház szolgálatát és segítik világunk gyógyulását. Azért vendégek és vendéglátók : „Kegyelem mindnyájatokkal!” pést. Mindezt csak azok tudják igazán értékelni, akik aktív részesei voltak egyházunk útkeresésének és az állam és egyház jelenlegi gyümölcsöző jó viszonya kialakításának. Káldy Zoltán Azok a gyanúsítások, amelyek egyes külföldi sajtóorgánumokban megjelentek, miszerint egyházunk . „elvi engedmények árán” kapott államunktól engedélyt a nagygyűlés Budapesten való megrendezésére, nem éppen tiszta fantázia szüleményei. Senki. nem kért tőlünk „elvi engedményt” és így nem is ke’- lett adnunk. KEGYELEM az is, hogy hívásunkat a Lutheránus Világ- szövetség — közelebbről az augsburgi végrehajtó bizottsági ülés — elfogadta. Az elmúlt közel 40 esztendő alatt ugyanis az útkereső és a megtalált útra rálépő magyarországi evangélikus egyházat és annak vezetőségét számos külföldi országban és egyházban a legkülönbözőbb vádakkal il’ették. Voltak, akik kritizálták utunkat, teológiánkat, főleg azt, hogy túlzottan „alkalmazkodunk az államhoz” és hogy még a diakóniai teológiát is társadalmi rendünk alátámasztására találtuk ki- A sajtó-kampányok sokakat megtévesztettek és legalábbis tartózkodókká tettek egyházunk irányában. Isten elvégezte, hogy most eljöjjenek hozzánk és maguk győződjenek meg, számos téves hír el-
