Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-07-15 / 29. szám

Az emberi jogok problémája • (Folytatás a 3. oldalról) tőségeknek felhasználásával, amelyeknek a birtokában van az ember a társadalmi rendszer olyan színvonalán, amelyet éppen elért és kiépített a maga számára. Ebben embertársai révén a keresztyén ember mindig láthat Istentől adott lehetőséget. Ezért érthető, hogy a szocialista rendszerben megtanuljuk a kollektív jogokat hangsú­lyozni, amelyek nem jelentik az egyes ember jogainak csökkentését, hanem megvalósítják azokat írások károsodása nélkül. Mi Csehszlovákiában az emberi jogok kérdésével a Keresztyén Békekonferenciának a regionális szövetsége mellett egy külön bi­zottság nemcsak részletesen tanulmányozza az emberi jogok fejlő­dését és jelentőségét, hanem keresi a módját is annak, hogyan lehet azokat érvényesíteni minden helyzetben úgy, hogy végeredményben legyen olyan új ember, aki visszatükrözi az Isten képmását kedves és szívélyes viselkedésével. Értékes volna számunkra, ha az emberi jogok helyes érvényesítése kizárna minden fasiszta elemet, mely a második világháborúhoz vezetett, és minden kizsákmányolást a jelenlegi neokolonializmus által. Hasznos volna számunkra azt is tudatosítani, mit jelent a társadalmi rendszerek logikája, amelyek­ben az emberek élnek, az emberi jogok realizációja számára. Jelen­tős volna számunkra felismerni, hogy az emberi jogok az emberiség békére való nevelésének az oldalán vannak s a javára szolgálnak, és hogy azokban érvényesülniük kell a legértékesebb tradícióknak is, amelyeknek helyük van a világ különféle kultúrájában. Mind­ebben benne van az ember küldetésének jelentős érvényesülése: teljesíteni azt a felelősséget, amellyel tartozik Isten iránt. Hogyha már a Lutheránus Világszövetség budapesti közgyűlésének foglalkoznia kell az emberi jogok kérdésével, ez lehető lesz éppen azzal a reménnyel szoros kapcsolatban, hogy a világnak szüksége van Krisztusra, osztatlanul minden nép számára és minden nemzet javára. Prof. Dr. Karol Gábris Növekedöben Pest megyei énekkarok találkozója Foton Épüljetek, hogy építeni tudjatok! Lelkésziktatás Galgagyörkön Szűk volt a fóti templom (má­jus 27-én), amikor az egyházme­gye 13 énekkara közül 11 néhány órára találkozott egymással. Az együttlétet Rogate vasárnapján tartottuk, tudatosan kihangsú­lyozva, hogy az egyház éneke mindig imádság. A találkozó alaphangulatát az öröm adta meg. örültünk annak, hogy együtt lehettünk, hogy tanulhat­tunk egymástól. Főképpen azon­ban annak örvendeztünk, hogy Isten szeretete ezen a területen növekedést adott. Ennek a növekedésnek külső jele, hogy a találkozón két új énekkar vett részt: a váci és a vácegresi. Azok a testvérek pe­dig, akik olyan gyülekezetből jöttek, ahol még nincsen ének­kar. azt a reménységünket erő­sítették, hogy egyházmegyénk­ben számíthatunk még új ének­karok megalakulására. A növekedés vonalába muta­tott Trajtler Gábor előadása az énekkar fejlődéséről. Előadónk arra mutatott rá, hogy nincsen olyan énekkar, amely megelé­gedetten megállapodhatna: szün­telen fejlődésre, tanulásra van szükség. Gyakorlati tanácsokat is adott, hogy mit tehetnek az énekkarok fejlődésük érdekében. A növekedés bizonyságát kap­tuk, amikor az énekkarok egy­két énekszámmal bemutatták, hogy meddig jutottak. Természe­tesen van különbség énekka­raink között, abban azonban egyek, hogy a szolgálat akarása jelentkezik munkájukban. Meg kellett látnunk, hogy ezek a közösségek nem csupán több­kevesebb embert fognak össze. Tapasztalatunk, hogy a gyüleke­zetekben olyan erőközponttá let­tek, amely segítség és áldás az egész gyülekezet hite, élete és szolgálata számára. A találkozó végén valamennyi résztvevő egyetlen énekkarrá alakult és rövid próba után ha­talmas erővel hangzott fel az ének: „Dicsérjük Istent...” (52. ének), majd Keveházi László es­peres igehirdetése zárta be az együttlétet. Bohus Imre A LELK ÉSZIKTAT AS MIN­DIG ESEMÉNY a gyülekezet éle­tében. Megnyugtató esemény: van pásztor. Törés nélkül foly­tatódik a lelkészi szolgálat, ve­le az evangélium hirdetése, em­berek pásztorolása, különféle al­kalmak folyamatos megtartása. Szere tetre esemény: a mi pász­torunk. Nemcsak hozzánk jött, de mi választottuk, velünk együtt hordozza gondjainkat és örö­meinket, nekünk szolgál —, csa­ládtag. Örömre esemény: kitá­gít! a gyülekezeti határ. Messzi falvakból és városokból is jön­nek az ünnepi alkalomra. Velük együtt örülni, őket megvendé­gelni, bátorító-buzdító szavukat meghallani és viszonozni igazi testvéri közösséget építő lehető­ség. A lelkésziktatás mindig ese­mény az egyházmegye, az egész egyház életében. Jézusi ese­mény. Ilyenkor különösen is megfog Urunk hatalma és sze­retete. Nemcsak megszólít és el­hív embereket lelkészi pályára, de hitüket újítja, életüket vi­gyázza, új útra vezeti, munkáju­kat megáldja. Felhasználja arra, hogy építse az egyházmegye lel­készi közösségét, gyülekezetei­nek összetartozási tudatá,t, egy­házunk jó rendjét, szolgálatának jelenét és jövőjét. Igazabban és bátrabban kellene imádkozunk azért, hogy minél több ilyen Jé­zusi esemény legyen evangélikus egyházunkban. A lelkésziktatás mindig ese­mény a falu vagy város életé­ben. Elkötelező esemény. Embe­rek gondolkodását, cselekvési irányát befolyásoló, építő szó a lelkész saava. A gyülekezet élet­vitelének pedig közösségi példát mutató szolgálata van. Nemcsak mj érezzük így. így látják azok a társadalmi vezetők is, akik köszöntő és hívó szavukkal min­dig jelen vannak a lelkészikta­tás ünnepén. ILYEN ESEMÉNYNEK VOL­TAK RÉSZESEI azok, akik jú­nius 3-án eljutottak Galgagyörk- re, Véghelyi Antal beiktatására. Keveházi László esperes. Pont­osán Imre ny. lelkész. Baranyai Tamás espereshelyettes, tizen­négy lutherkabátos lelkész, sok száz gyülekezeti tag és vendég ölelte át szeretetével az új lel­kipásztort. Rövid kiskőrösi és szegedi segédlelkészi évek után a meggyökerezés és otthonalapí­tás szándéka is vezette a fia­tal lelkészt, amikor elfogadta a Pest megyei ősi gyülekezet meg­hívását. Nehéz szakasz van a XVII. sz. elején alakult 1000 lelkes evan- gélikusság mögött: négy évtize­den át közöttük szolgált lelké­szük meghalt, következő lelké­szük néhány év után elment. Igazi örömhírrel kezdődött Ke­veházi László esperes iktató ige­hirdetése: Galgyörkiek, van pász­torotok! Űj szakasz kezdődik, és kezdődjék is, a gyülekezet éle­tében. Kezdődjék olyan új élet, amelyben lelkész a gyülekezet igazi pásztora, aki megismeri és megszereti nyáját, él a gyüleke­zetben és a faluban. Kezdődjék az az új élet, amelyben a gyü­lekezet nemcsak pásztorolt gyü­lekezet, de egymást pásztorló közösség. Valósággá lehet ez az új élet, mert Aki tanácsol és mozgat minket. Krisztus, mind­annyiunk jó Pásztora. A BEIKTATOTT LELKÉSZ IGEHIRDETÉSE válasz volt az esperesi prédikációra és a gyüle­kezeti reménységre: Isten kezé­ben a keresztfa az új teremtés eszköze. A széthúzás, lehangolt- ság, egyéni-közösségi bűnök ve­reségének —, a megértés, egy­másra találás. Jézushoz kötődés eszköze. Krisztus keresztjéyel akarunk dicsekedni, élni és re­ménykedni. A vácegresi gyüleke­zet és a helyi ifjúsági énekkar szolgálatai meghittebbé tették az ünnepi istentiszteletet. Csakúgy, mint azok a köszöntések, ame­lyek a közgyűlésen biztatásul és elkötelezésül hangzottak el. A gyülekezet felüavelőie. Baranyai Tamás. Roszik Mihály. Ponicsán Imre. Varga Mária. Hajzsel Már­ta, Ponicsán Gyula. Móvik LászIóné, a Nagyközségi Közös Tanács elnöke. Szokol János, a helyi Hazafias Népfront vezetője, Keveházi László esperes meleg­hangú szavai és jókívánságai indítást adtak leikéinek és gyü­lekezetnek egyaránt: épüljetek, és másokat is építő közösséggé legyetek! A galgagyörki lelkész- iktatás eseménve sokunk számá­ra pünkösd előtti ajándék volt. Eszlcnyi László STENDAHLT JELÖLTÉK ELSŐ HELYEN STOCKHOLMI PÜSPÖKNEK Dr. Krister Stendahl, a Harward Teológiai Főiskola (USA) pro­fesszora (63 éves) kapta a legtöbb szavazatot (237) egyházi részről a stockholmi püspökség jelöltjeként. A második (197 szavazat) Hen­rik Svenungsson, a Lutheránus Világszövetség svéd nemzeti bi­zottságának az elnöke, a harmadik pedig (157 szavazat) dr. Gösta Wrede lundi lelkész. E három jelölt közül nevezi ki a stockholmi püspököt a svéd parlament. Gyakran megtörténik, hogy a máso­dik, vagy a harmadik jelölt kapja a kinevezést. Stendahl professzor kettős állampolgár (svéd és amerifthi). Svéd­országban született és tanult és itt avatták lelkésszé 1944-ben. 1958 óta a Harivard Teológiai Főiskola professzora. Eddig már több al­kalommal volt püspökjelölt, sőt érsekjelölt is. A jelenlegi stockholmi püspök (Lars Carlzon) októberben megy nyugdíjba. (Iwi)—S. AZ EGYHÁZAK SÜRGETIK AZ AFRIKAI ZENE BEVEZETÉSÉT Az Afrikai Egyházak Sajtószolgálata hírül adja, hogy az afrikai egyházak sürgetik az afrikai egyházi zene megteremtését és beve­zetését, amely nincs megrontva a misszionáriusok által bevezetett egyházi zenével. Ben Masilo, az Afrikai Egyházak Konferenciája titkárságának tanácsadója kórusvezetők egy csoportja előtt elmond­ta. hogy „mivel az egyházi zenét Afrikában még mindig a misz- szionáriusok által bevezetett zene határozza meg. itt az ideje, hogy Afrikában is a saját énekeikkel dicsérjék Istent a keresztyének”. Masilo részt vett a kenyai egyházak nemzeti bizottsága által szervezett egyházzenei' kurzuson, és elmondta, hogy meg kell keres­ni azokat a zenei tehetségeket, akik képesek az afrikai egyházi ze­ne megteremtésére. Amikor az egyházak szerte Afrikában keresik a sajátságos afrikai, lelkipásztori programokat, meg kell teremteni a sajátságos afrikai egyházi zenét is. (EPS)—S. „...ajándékba kapom az életemet...” Napló, gyermekeimnek „Én mindent megértek, ha megmagya­rázzátok” — mondja a főszereplő süldő- lány Mészáros Márta Napló gyer­mekeimnek című filmjében (amely a minap a cannes-i nemzetközi fesztivá­lon a zsűri különdiját kapta). Kérdezős- ködésére már előbb is elutasító választ kapott: „Semmi közöd hozzá”, hiába erős- ködött: „De van közöm. Ti éltek és hall­gattok. Valami okotok van rá?”, újra elutasítás a része: „Igen. Van rá okunk, jól tudod. De ezt te nem értheted meg.” Ekkor mondja a filmbeli Juli: „Én min­dent megértek, ha megmagyarázzátok.” Ez a párbeszéd valójában minden csa­ládban elhangozhat, korábban vagy ké­sőbben, mert igen sokan vannak, akik a nyiladozó értelmű gyerek, vagy akár ka­masz érdeklődésére begubóznak: „Ezt te nem értheted meg.” Az élet legkülön­félébb dolgairól kérdezősködnek a gye­rekek, akik minduntalan fölfigyelnek számukra érthetetlen dolgokra. Ez ter­mészetes, hiszen valóban életkorukból következik sokféle tapasztalatlanságuk, s bár olykor ösztönösen ráéreznek valami igazságra, ezt is csak akkor értik vagy értik meg, ha megmagyarázzák nekik. Emberséges nevelés a kérdésre mindig kielégítő, érthető választ ad, való igaz, hogy az érthetőség kedvéért gyakran kell fejet törni, a gyermek vagy kamasz által már ismert és értett párhuzamokat ke­resni. Ebben a kitűnő tfilmben ráadásul nem is édesszülő utasítja el az érdeklődést, hanem nevelőanya. Juli — akit a filmen nagyszerűen elevenít meg Czinkóczi Zsuzsa, az Árvácska emlékezetes címszereplője — az emigráció éveiben veszítette el a szüleit, s kapott — mond­hatni kirendelt — nevelőanyát. Ez a Magda — Anna Polony mélyen átélt és sokoldalúan ábrázolt alakításában — kemény ember, börtönviselt forradalmár, aki fegyverrel harcolt a fasizmus ellen. Nem kedveli őt Juli, a szíve Magda fi­véréhez húzza, akit Nagyapaként tisztel és szeret (Zolnay Pál). így tehát a bevezetőben fölidézett vita a „mostoha” és „mostohagyerek” ellentéteként is fel­fogható. Valójában még ennél is többről van szó. Ez az önéletrajzi fogantatású film valójában a közelmúlt történelemnek is tükre. Magda ugyanis az emigrációból hazatérte után egy-két évvel együtt sod­ródik akkori túlzásokkal-torzulásokkal. Az említett és idézett vita is csak látszó­lag családi jellegű: a közvetlen előzmény az, hogy egy kérdőívre Juli nem azt írja édesapjáról, amit Magda szerint kellene: hogy 1938-ban eltűnt. Az éles vitában Julira ráhagyja Magda: „Rendben van, hazudok”. amikor a lány kételkedik apja „eltűnésében", hiszen egy visszapillantó jelenetben fölrémlik előtte, amint forra­dalmár apját az emigrációban letartóz­tatják és elviszik. A hazugság beismeré­sére keményebb szóval válaszol Juli: „Itt mindenki mindent tud, Magda. Itt köz­tünk is minden második embernek eltűnt vagy meghalt valakije. Itt mindenki ha­zudik?” Erre válaszolja Magda először azt, hogy: „Te ezt nem értheted meg, Juli.” Aztán: „Semmi közöd hozzá”, és újra: „ ... nem értheted meg.” Érteni valamit és megérteni — két kü­lönböző dolog. A megértés (meglehet, nem mindig, de legtöbbször) elfogadást is jelent, nem egyszerűen tudomásulvé­telt. Egyébként a gyermekek és a kama­szok kérdéseiben mindkettő meghúzód­hat. Azokkal az eseményekkel szemben, amelyekre 1949-ben az idézettek szerint sor kerülhetett, mégsem csak gyermekek álltak értetlenül. A filmen zaklatottan, mi több: kétségbeesetten reagál Magda fivére, „Nagyapa”, maga is egykori for­radalmár, aki a börtönből szökve, a zu­hogó esőben betegedett meg egész éle­tére. MáScépp érthetetlen az egykori küzdőtárs, aki a börtönből Franciaor­szágba menekült és harcolt tovább, s akit most — 1949-ben — épp ezért bizalmat­lansággal is fogadnak (Jan Nowicki). Munkába temetkezik, de lát mindent, ő is, „Nagyapa” is ismeri, de legalábbis sejti a történelmi hibák hátterét. Mind­ketten megér t ö e k Julival, aki meg­értésüket szeretettel és ragaszkodással viszonozza. Nem csoda, hogy Jánosban, az egykori francia emigránsban elpusz­tult apjának hasonmását látja Juli, s hozzá rgenekül. tőle kér segítséget és el­igazodást a világ zavarodott dolgaiban. Ha nem érti is meg a történteket Já­nos, azt tudja, érti és megérti, mit kell tennie. Mindenekelőtt az igazságtól nem szabad eltántorodnia. Másrészt — élnie kell. Élnie és rendet csinálnia. Jelképes is. hogy állását veszítve, letartóztatására várva rendet csiúál irataiban, emlékei­ben. Pedig mondhatná, hogy olyasmit élt át nemegyszer, amire nem jó emlékeznie, aminek emlékezetét jobb elhessegetni. Ha elhurcolt apját látja Juli őbenne, ő viszont bombatámadás áldozatául esett lányát láthatja' Juliban. Odaveszett a felesége is, csak a fia maradt meg. habár rokkantán. S az ő élete is csak ügy ma­radt meg. hogy a tömeges kivégzéskor a rázuhanó holttestek ■""dték meg őt a go­lyótól. Joggal mondja tehát: „nem egyszer éreztem már úgy. hogy ajándékba ka­pom az életemet.” S megmenekülésének történetére utalva így folytatja: „Azóta tudom, hogy élnem kell. Helyettük is, azok helyett, akik már nincsenek köz­tünk ... Nem adhatom fel, mert ők meg­kötik a kezemet.” Ezt az elkötelező tar­tást adja Julinak. Ami pedig az érthetet­len dolgok megértését illeti, kevéssel előbb erről is beszélgetnek: „Élni szeret­nék és tudni szeretném, hogy mi törté­nik velünk és körülöttünk” — mondja Juli. Persze, Magda adhatna magyará­zatot mindenre, ad is egy régebbi vitá­ban: „ ... tekintve erre a mostani kiéle­zett nemzetközi helyzetre, amikor árulók férkőznek közénk ...” — emlékezetes ez az érvelés 1949-ből. Magda fivére azon­ban halkan odaszól a feleségének: „Ked­vesem, mink ezt már hallottuk egy­szer .. Mert, azóta már köztudott, az akkori érvelés túlzásokból és torzulások­ból is táplálkozott. Juli. nemcsak gyer­meki ártatlansággal, hanem gyermeki ta­pasztalataival is kétkedik s vitába száll Magdával. Sok mindent lát, sok min­dent átél, de sok mindent nem ért. vagy ösztönösen megérzi érthetetlenségét. „Élni szeretnék és tudni szeretném, hogy mi történik velünk és körülöttünk” — az önéletrajzi ihletésű film erre is válaszol. S a filmen János: „Túléltünk annyi mindent, túl fogjuk élni ezt a ne­héz évet is, Juli. Csak légy egy kis türe­lemmel. És tartsd nyitva a szemedet. Egyszer majd ... mindent meg fogsz ér­teni.” Az egy nehéz évből lett négynél is több: a záró jelenet kelte 1953. De sej­teti. hogy van túlélés, s azt is, hogy ek­korra már tudja Juli. hogy mi a dolga. Élni azok helyett is. akik már nincsenek közöttünk. Juli például odaveszett apja és anyja helyett. Mindnyájan ajándékba kapjuk az éle­tet. s azért, hogy igazán és az igazságért, egymás megértéséért éljünk. Folytassuk azok életét, aki előttünk jártak, de már nincsenek közöttünk. Vagy mégis? Zay László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom